Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-11-01 / 11. szám
4 SZABOLCSI ŐRSZEM 19S7. november hó. nek s jó munkát végezve örülhessenek a természet gyönyörűséges templomában. .Mindazokat pedig, kik a esc r k és z - m u nká ró! lekiosiinylőleg ítélkeznek, szeretném egy cserkész- nagy táborba elvinni 9 ott magyarázat nélküli bemutatni a táborozás pedagógiáját... Hála a Mindenhatónak, ma már kevesen vannak ilyenek. Ezek is csak azért vélekednek így, mert a cserkészet jeUmképző voltát nem volt alkalmuk behatóbban megismerni. Cserkészeink Istenbe vetett hittel végzik a reájuk háramló kötelességeket. Szeretnék látni azt, hogy a nagy társadalom megismerné nemzet- építő és egyháztámogató munkáját 9 azzal jutalmazná meg, hogy erkölcsi támogatását nem vonná meg tőlük. Megérdemlik ők, mert mindent elkövetnek arra nézve, hogy törvényeik szellemében élhessenek és hogy .valósággá váljon bennük a már említett ige: „... mindenkinek mindenben kedvében járok, nem keresvén a magam hasznát, hanem a •okaságét, hogy megtartassanak“. Nyíregyháza. „Jó munkát!“ Lengyel Árpád ref. tanító, cs er keszes apait is zt. Énekes könyvünkről Különböző egyházi folyóiratoknak, gyűléseknek, konferenciáknak gyakori tárgya most már a ref. énekeskönyv és a gyülekezeti éneklés kérdése. Ezt a kérdésit nem lehet eleget vitatni, felszínen tartani, hiszen egyházi s gyülekezeti életünk egy igen fontos és lényeges megnyilatkozási szerve a hívek éneklése. Már pedig az énekes- könyv és a gyülekezeti éneklés egy tőből fakad. Ha az egyik rossz, nem lelhet jó a má'sik sem. Azzal pedig igazán nem dicsekedhetünk, (sajnos ezt el kell ismernünk) hogy Énekeskönyvünk valami kiváló zenei alkotás volna. Nem a benne foglalt énekeket ■kifogásolják a szakértők, hanem a módot s formát, ahogy azok — hogy úgymond- jam — fel vannak tálalva. Az Énekeskönyvet néhol a nép bibliájának szokták nevezni. S ha bár ebben van némi túlzás, de sok igazság is van benne. Népünknek vallásos életében a biblia után valóban az énekeskönyvnek van (vagy inkább volt?!) nagy és fontos szerepe, tehát illik s tanácsos törődni vele. Istentiszteletünknek egyik fő-fő és annyiban kiváló fontosságú alkatrésze az éneklés, amennyiben ezt már nemcsak hallgatja, hanem önmaga végzi a gyülekezet. A népiskolákban, a főiskolai kántusokban, temetések alkalmával, az egyházunkra borult gyászos időkben mindig ott zengett a nép ajkán az Istent dicsérő, vagy tőle szabadulást kérő zsoltár. Régen nem is volt más könyv a nép kezében, mint az Énekeskönyv és a Biblia. A gyermekek az iskolában még az olvasást is ebből gyakorolták. Valóban összeforrott a nép leikével, s a vallását szerető, buzgó magyar református embernek egész életpályáján keresztül, a sors minden viszontagságai közepette, bű társa volt az 'ének. Ha egy pillantást vetünk énekeskönyvünk fejlődésére, látjuk azt a sok küzködést, próbálkozást, előretörést és visszaesést, amelyen a hosszú századok folyamán keresztül ment. A reformáció kezdetével hazánkban is magyarnyelvű templomi nép-énekekre volt szükség. Ezt honnan teremtették elő? Részint a zsoltárok 1 foglaltattak versekbe. részint a latinnyelvű katlholikus egyházi énekek fordíttaittak magyarra, részint pedig egészen eredeti, új énekek Írattak. Az 1541—‘1563-as évek közé eső időből származó Batthyányi-kódexben foglalt hymnárium világosan feltünteti előttünk azt a viszonyt, amely a protestáns énekköltészet s a régi katholikus egyházi énekköltészet között volt. Kálmán Farkas, neves református énekszerző, kinek több éneke uv wor _"vet, kelengyeáru és szőnyeg a legolcsóbban Hart os Lajosnál vásárolható Nyíregyháza, Vay Ádám-u. 2. sz. (Takarék.) Takarékosság! Szabott ár! használatos a mostani énekeskönyvünkben is (13., 51., 101., 200., 201., 263. dicséretek), e kódexben foglalt énekek protestáns eredetiét vitatta, szemben Volf György kiváló tudóssal, aki erről a vitatott kérdésről a következő eredményt állapítja meg: Nyelvemléktár XIV. kötet. Előszó XI. lap: „A B.atthy4nyi-k0dex ugyain alakja szerint nem kath. hymnárium, mint régebben hitték, se nem kath. karkönyv (choral), hanem református rituális énefceskönyv, közismeretes névén gradual, mint Kálmán Farkas állította, de tartalma szerint, minthogy csak igen csekély részben mutat nyilvánvaló protestáns szerzeményt és fordítást, hanem leginkább már készen talált kath. szerzeményekből és fordításoltóból van szerkesztve, jóval igazahb- nak .mondható katholiikusníak, mint protestánsnak“. (Folytatjuk.) Nyíregyháza. Vikár Sándor tanár. A. megvetett szülő Petőfi Sándor, nemzetünk büszkesége, a nagy lángelme többek között e sorokat írta édesanyjáról István öccs^nek: „S anyánkat, azt az édes jó anyát Óh Pistikém, szeresd, tiszteld, imádd, Mi ő nekünk, azt el nem mondhatom, Mert nincs rá szó s nincsen fogalom.“ önkénytelenül e sorok jutottak eszembe, amikor a szülök mai megvetettsége s egykori megbecsülése és tisztelete közötti óriási különbség meglátása nyomán e téma megírásához fogtam. Nézzük, ki volt és mit jelentett a szülő hajdan, s ki és mit jelent a ma gyermekének szemében? Megkérdeztem a nagynlémémet: ki volt számára az édesapja? Ö azt felelte: „Isten után a legdrágább kincsem“. Föl tudjuk-e mi fogni ennek a drága kincsnek értékét, melyet szüléinkben bírunk? „De megmutatná a nagy veszteség, Ha elszólítaná tőlünk őt az ég.“ Az édesapa a család feje volt a szó legszorosabb értelmében, akire megkülönböztetett tisztelettel 9 megbecsüléssel nézett föl a család mindenegyes tagja. Szava elhatározó volt minden vonatkozásban, sőt gyermeke „egyéni“ dolgaiban is az övé volt a döntő szerep. Nem volt a gyermeknek olyan titka, amit szülei nem tudhattak volna. — Több esetben az édesapa válaszolt leányának vőlegényétől érkezett levelére, vagy legalább is elolvasta leánya sorait, mielőtt elküldte volna. Hol van a mai családokban ez a tiszteletet parancsoló, bensőséges viszony szüle 'és gyermeke között? Valamikor a felserdült ifjú, vagy leány köny- nyek között hagyta el szülei házát, mert föl tudta becsülni azt a pótolhatatlan kincset, aimit szüleiben bírt s halló poraiban is áldani tudta azt a kezet, amely őt megfenyítette. Nem dore beszéd, hogy más világ volt nagyatyáink kara! Azóta sok minden megváltozott. Megváltoztak a korviszonyok, az élet lehetősége, az emberek fölfogása, igényei, egymáshoz való viszonyuk s megváltozott a család ké>pe is. Ma már a 2—3 éve9 gyermek valóságos zsarnok a házban. Minden ő körötte forog, a szülők lesik óhaját s nincs az a kívánsága — ha áldozatba kerül is —, mely kielégítést ne nyerne. Még alig tud beszélni, már parancsol szüleinek. Tegezi őket, mely sok mindenre feljogosítja s legkevésbé készteti a tisztel etadálsra. Hangsúlyozni kívánom, hogy a tiszteletlenség a szülőkkel szemben nem egyenes következménye annak a ténynek, hogy a gyermek tegezi szüleit. Nézetem szerint azonban a szülők semmibevevésének éppen az a — mondhatnám — baráti viszony képezi az alapját, mely a kölcsönös tegezés folytán jön létre. A gyermek barátot lát szüleiben, nem felettest. Nem az édesapa az első személy a házban, hanem ő. Jóleső tudat, hogy ez említett viszony nem általános, inkább csak a műveltebb körök jellemző vonása, de éppen e ténynél fogva annál szomorúbb. Ha a gyermek kis korában nem tanulta meg szüleit tisztelni, később diákkorában sem várhatjuk azt tőle. A legtöbb diákfiú ajkán az „édesapáim“ helyét az „öregeim“ foglalta el. Szomorú valóság, ma már nem divat az édesapám megszólítás. Nincs meg az a bensőséges, meglazítihatat- lain kapocs szüle és gyermeke között, melynek külső jeléül önkén yte lenül szolgálna az „édesapám“, vagy az „édesanyám“ meglszólítás. Nincs meg a kellő bizalom s ennek nyomán az őszinteség a gyermekben. Barátja, illetve barátnője előtt sakkal nyíltabb, mint szülei előtt s így annak tanácsa is mérvadóbb. A szülőknek ez a mellőzése, megvatettsége szomorú képet mutat falvainik családi életében is. A falusi legény már nem sokat törődik szüleivel. Nem áldás a szülő a házban, hanem teher, nyűg, melytől örülnek, ha megszabadulhatnak. Az „öreg“ véleménye nemcsak nem mérvadó, hanem egyenesen bolond beszéd 9 így jobb, ha hallgat. Az őszib ©csavarodott fürtök nem tiszteletet parancsolok többé, hanem megvetettek. Az újságok hasábjain elég példát olvashatunk, melyek szomorú bizonyítékai a föntemlített ténynek. Ma már nem ritkaságszámba menő dolog, hogy itt-ott a legény kést rántott édesapjára, vagy édesanyjára, mert az megdorgálta; vagy bezárva kiéheztette s ezekhez hasonló, minősíthetetlen, szörnyű tettek, melyek jórészt visszavezethetők egv-egy borgőzös korcsmái hangulathoz. Ha mindezeket végiggondoljuk, önkénytelenül felvetődik benn,iánk a kérdés: ki a hibás, hol keressük a baj gyökerét? Atyáink ifjúkori évei egy nyugodtabb, békésebb korszakba nyúlnak .vissza. A béke áldásait élvezte és tükrözte a családi otthon is. Szüléinkben még élő valóság volt az ötödik parancsolat, hiszen ennek betöltését látták nagyszüleinktől is. Sajnos, a mai nevelésben nem jut tökéletes érvényre a föntemiített parancsolat. Szinte úgy látszik, mintha a forrongóibib világ, zaklatott aiblb élet közepette erre nem is volna szükség. Pedig a családi kötelékek meglazulása hova-tovább egész magyar társadalmunk széthullását fogja eredményezni. Mindnyájan tudjuk, hogy az egységben rejlik az erő, igyekezzünk azért tőlünk telhetőleg ez egységnek a megőrzésére. Ne mentegessük gyermekeink hibáit azzal, hogy majd ha felnő, megtanulja a szülői tiszteletet is, mert ennek ráne- velésére kevés az iskola. Elsősorban a szülőké a felelősség 9 nem ruházható át másra. A felserdült, érett gondolkodású ifjú, vagy leány viszont nem hozhat fel semmit a maga mentségére s nem okolhatja szüleit teljes mértékben az ő esetleges tiszteletien magatartásáért. Nemcsak háláiból, de kötelességből is tisztelnie és becsülnie kell azokat, kiknek Isten után a legtöbbet köszönhet. Erre inti az isteni parancs, a saját jólfelfogott érdeke s ezt kell, hogy sugallja az ő lelkiismerete is. Akiben czelk az .indító okok, hajtó erők nincsenek meg, az nem fogja tudni sohasem értékelni az ő Istentől nyert legdrágább ajándékát. Mindezeket egybevetve, meg kell látnunk, hogy nem minden jó, ami új s aimi modem. Vissza kell térnünk mgyaityámk elavult, de ma is tiszteletet parancsoló — s ami legfőbb — Isten szerint való nevelésrendszeróbez, ha a föntemlített hibákat ki akarjuk küszöbölni. Meg kell változni szülőknek 69 gyermekeknek egyaránt, mert csak így állíthatjuk vissza a családi élet régi harmóniáját. Pécskai Lenke. Karácsonyi ajándék Zsoltárok, Szent Bibliák, Imádságos könyvek, Képes könyv, Mesés könyv, Játék, legnagyobb választékban AZ ÚJSÁG BOLTBAN kapható.
