Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-10-01 / 10. szám
1937, október hó. SZABOLCSI! ŐRSZEM 3 Ahol „a gróf az Isten“... lA magyar falusi és tanyasi nép szegénységénél és a művelődésben .való elmaradottságánál ■csak a lélekben való elmaradottsága a nagyobb. Vagyis nincs is vágy az egyszerű magyar emberben a művelődés és baladás után; nincs hite, nincs öntudata, hogy ő is ember, fontos és nélkülözhetetlen tagja a magyar nemzetnek, s mint ilyennek, fontos szerepe van s ezt a szerepét igyekezni is kellene betöltenie. Ennek az újságnak az olvasói főkép falusi emberiek, akik az elmondottakat bizonyára többnyire a sajiáfc példájukon látják. Lehetnek azonban olyanok is, akik 'ezt a városi ember alaptalan megállapításának tekintik és esetleg sértőnek is találják! Hogy azonban ez nem az én megállapításom, kitűnik a következő, adomának is beillő történetből, amelyhez csupán hozzáfűzöm én is a mondanivalóimat. lAz egyik szabolcsi községben a talnítóhoz beállított egy tanyasi ember, miután már többször figyelmeztették, hogy küldje a fiát iskolába. Ennek az elintézésére és igazolására jelent meg az apa a tanítónál. S a tanító minden erejével igyekezett rábeszélni az apát, hogy a gyermeket, nem az iskola 'és az elöljáróság, hanem a gyermek saját érdekében küldje az iskolába, hogy ott tanuljon s derék ember válij'ók belőle. Az apa azonban ragaszkodott a maga álláspontjához, mely szerint nincs az ő fiának szüksége iskolára, nem tud abból megélni és kenyeret keresni. — Na jó, — válaszolt a tanító — de hittant csak szükséges, hogy tanuljon, mert Istenre mindenkinek szüksége van,. 'Az ő fiának nincs, — felelte az apa — mert hiszen a gróf az Isten, az adja a krumpllif öldet, amiből megélnek. Jönnek majd kemény, csontfagylaló, üvöltő szelek. S hogy rohamjaikat szabadabban végezhessék, hogy a fákat le ne döntsék, s az ágakat le ne törjék, lehu'llanak jóölőre a falevelek. Óh, nagy hatalom a télnek hatalma. Előre készül, a lkai ma zk o d i k hozzá az egész tájék, az egész Sóstó. Az éneklő madarak elvonulnak, a levelek lehullanak. Dohát vájjon az emberi társadalom alkalmazkodik-e a télhez, a tél hatalmához!? Vájjon elég- e azt mondanunk: Nekem már van szenem, fám, ruhám; jöhet a tél!? Dehát akiknek nincs, mi lesz velők? Ugyan mit tegyenek, mit csináljanak eme szegény emberek? Az élet hajótöröttjei, számkivetettjei. Az elhagyottak, az árvák, az özvegyek, az ügyefogyották? Hiszen, ha mi emberek is elszállhatnánk e tájról, mint a vándormadarak! Ha szegényeink, elhagyatottjaink elvonulhatnának mielegebb tájakra, ahol süt a nap, nyílnak a virágok s érnek a magvak, a gyümölcsök. Ámde itt maradnak s majd éheznek, fáznak és rongyoskodnak... Egyetlen reményük Isten után, a jó emberek szívc-szándéka, szívé-dobbanása. Hiszen holmi komisz emberek keze nyomán régen elpusztult volna a világ. 'Neveljünk hát jó embereket ennek a világnak. Jó embereket, akik szeretnek énekelni, .szeretnek jót tenni. A szegediek régi orgona-mestere még a ruháját is odaadta volna, hogy az általa épített orgona minél fölségesebb hangokon hirdesse az Ür dicsőségét. Neveljünk a jövendőnek énekelni szerető, jó embereket. Alkalmazkodjunk a tél hatalmához, miként a Sóstó gyönyörű tölgyei a téli világhoz!... * De már itt vagyunk a Bessenyei-téren. Ügy látom azonban, hogy meguntátok az én mostani komoly szavaimat. Jól van no! Van ebben a városban ilyenkor, ősszel, temérdek must és karoos. Hát kóstoljátok meg! De csak mértékkel! Mert ha nem, kiszerkesztelek benneteket valamelyik számban. — Viszontlátás rai! Baráth Imre. — Olvtasni-ínni azonban csak szükséges a fiúnak megtanulni, hegy a .mai világban boldogulhasson, — próbálta i tanító a maga álláspontját védeni. Minek tanuljon az ő fia írni, — mondta az apa — neki igazán rém lesz arra szüksége. Lám, a jegyző úrnak már csak van rá szüksége s neki már csak tudnia is kiéli, hogy kereken fel, kereken le, s mégis úgy ír, hogy nem tudja elolvasni senki. Azt hiszem, nem is sok hozzáfűzni való van ehhez a humorosnak hangzó történethez, amely azonban a mi magyar életünk sok nagy baját kifejezi. Mutatja mindenökfelett azt, hogy milyen nehéz helyzetben vain, a falusi tanító, de egyáltalán a falusi tisztviselő, aki élesen kü'lönállván a néptől, amellyel pedig együtt lakik, „az urak,, külön kategóriájába tartozik még akkor is, ha csak éppen, hogy egyik napról a másikra tengődik. Igaz, hogy akkor is többnek akar látszani mindig, mint ami ■voltaképpen 1 De hogy sok megmem értéssel, hálátlansággal, kicsin yességgiel, sőt ellenállással kell megküzdenie, asz kétségtelen. De benne van ebben a történetben a magyar, ■egyszerű népnek a teljes eilesettsége is, amelyik még ma is másod-, sőt harmadrangú embernek látja magát s amelyik még ma Í9 félve és reszketve mer megállni, ha valamelyik hivatalba bemegy és nadrágos emberrel szóba áll, mert még mindig nem tudja, hogy az a hivatal és hivatal- nőik tulajdonképpen őérte van s nem megfordítva, vagy legalább is kölcsönösen egymásért. Ez azonban néni következik be mindaddig, míg a falusi nép vezetői nem igyekeznek — nem külsőségekben, hamm ilelkületben, gondolkozásban és öntudatosíságban s általában műveltségben — a népet magukhoz felemelni, hogy úgy kezelhessék s az a n ép úgy adhasson meg előttük, mint az egyenrangú ember-ek között szükséges, mert hiszen Isten előtt nincs szomólyválogatás s az erre valló törekvés kell legyen a mi feladatunk isi A történetünk legfájóbb sebe azonban — úgy érzem — az, ami ennek a cikknek a címe is. Oka van annak, hogy az a bizonyos ember erre a kifejezésre ragadtatta magát. A magyar embernek mindig a föld volt a gyenge oldala. Ennek a megszerzéséért sokszor még meg nem engedett dolgokra is képes volt, s azok a sokszor végelátha- taítilam perek is mind a magyar ember babonás földszeretetéböl magyarázhatók. S ha valamiben messze megelőztek bennünket a nyugati államok, akkor a föld egyenlőbb megosztása az, mert elmaradottságunk többi része mind innen ered. — Középosztályunk ugyanis bírja a műveltségnek azt a fokát, amit nyugateurópai megfelelője, népünk azonban nem. Pedig a társadalom feliforgatói dlleni egyetlen helyis védekezési mód az egyenlőbb vagyonmegosztás és öntudatos, magyar emberek'nők ia nevelése, az elhanyagolt, színmagyar vidékeknek a felkarolása, exiszteneiák teremtése lehet, akiket nem hedít el som jobbra, sem balra semmiféle áramlat, ráért valóiban nem tudnak mások lenni, csak magyarok. Kétségtelen, hogy ezen az úton kezdünk már ■haladni s tettünk is már egy-két bizonytalankodó lépést; erre azonban a magyar t ács a dalom minden rendű és rangéi tagjának a saját érdekében törekednie kell, mert ami szépen nem megy, sajnos, az csúnyán szokott menni, de a történelem kerékét megállítani nem lehet! Nyíregyháza. Seri András. Karácsonyi ajándék Zsoltárok, Szent Bibliák, Imádságos könyvek, Képes könyv, Mesés könyv, Játék, legnagyobb választékban AZ ÚJSÁG BOLTBAN kapható. Miért van ez így ? . ♦ ♦ Ki változtatja ezt meg?*,* Nagyon sokszor szegezték már nekem a kérdést: miért van az, hogy fiaink, leányaink, egyszóval a mai fiatalok, nem olyan engedelmes, bibliai értelemben vett szülő- és felnőtt-tiszt el ők, mint volt a régi fiatalság? Hallottam már e kérdést kétségbeesett, megrémült anyiai sikoltásban, amikor könnyesszemű fánadt, aggódó 'édesanya kereste e feltett kérdésre várt feleletben a megoldást nyújtó varázsigét, ■amelynek betartása gyökerét szakasztaná e szomorú állapotnak s megnyitná az öröm, a gyermeki ■engedelmesség láttán fakadó örvendezés forrását. Szólott hozzám e kérdés kemény, összeszorított férfi-ajkak közül, sokszor fájó, letargikus lemondással, sokszor kegyetlen, fenyegető éllel, sokszor a jövőt félélemmel látó és váró sejtelmekkel. Halottam a falu népétől, hallottam a város lakóitól. Hallottam olyanoktól, akik tőlem, mint lelki gondozót ól, ifjúság nevelőjétől' vártak feleletet, de hallottam idősebb s fiatal lelkész- s hitoktató-társaimtól. Ezzel a kérdéssel van telve a levegő, bárhová lépjünk, ez a kérdés lép elénk fojtó várakozással. Ha megpróbálunk reá felelni egynek, — kettőnek, — tíznek, — száznak, ezer és ismét ezer más ajak nyílik meg feleletre várVa: Miiért van ez így?... S ez a kérdés kísér bennünket még álmatlan éjszakáinkban is. Hallottam reá már sok feleletet. Szóltak a világháború szülte destruktív szellemről, mely át- ialakítottia, igazi eszmények helyett talmi eszményekért küzdőkké tette az ifjakat, kik az apáikban a múlt harcosait látják, s célul a tőlük való szabadulást tűzik ki. Beszélnek a nagy mételyről, a titkos alagutakon belopakodó, szemtetölő, tisztát-gyalázö, alattomos, északneveáte vörös szellemről, mely csupán földi életre szegzett szemükkel a testigyönyör kultuszának istennőjét Imádja és imádtatja s ledönteni igyekszik mindent, ami ennek féktelen tombolását gátolja, mederbe szorítja, vagy csökkenteni igyekszik, melynek ellen© állami kevés az ■emberi erő, s e kevés voltunknak érzése megbénít s a fájó, tehetetlen tűrés letargiájába dönt. Hallottam vádat, övéiért aggódó, keserű vádat, mi ellenünk, lelkészek ellen, akik nem vigyázunk úgy a reánk bízott lelkek,re, mint arra a lélek értékéinél fogva kötelesek 1 ennénk vigyázni. Sokszor hallottam a káröröm hangját s amennyire jogosnak fogadtam el az aggódás szülte vádat, olyan mélyre szúró tövis volt mindig a Sátám-sugaimazta káröröm vigyorgása. Elismerem s vallom, hogy minden ifjúság- mentő munkánk intenzívebbé tétele lehetséges s bizony nem vagyunk bibliai értelemben véve még csak haszontalan szolgák sem, mert a reánk bízottakat nem végeztük el maradék nélkül s ■hányszor a napilapok hasábifin—ion egy-egy ifjú ■lélek halálát, vagy halódását jelentő, lopás-, gyilkosság- és öngyilkosságról szóló hír, mindannyiszor eleven betűkkel látom az Isten igéjét: „Vérét a te kezedből kívánom meg“. (Ezókiel 3. r. 18. b.) De vájjon csak nekünk, lelkészeknek szól ez a láthatatlan kéz írta lángoló írás? Az kétségtelen, hogy elsősoriban nekünk, de szól ez másnak is, szól ez minden embernek, 'éspedig elsősorban minden családapának és családanyának, kiknek feladatává Isten tette a családra való gondviselést. Nem kisebb az ő felelősségük sem s jól megjegyzendő, hogy akik puszta siránkozással, váddal, vagy számadásra hívással a felelősség, terhét ön vállukról lerázni óhajtva, mások s elsősorban a nép vezetői felé szórják az elhanyagolás, a tehetetlenség, és nemtörődömség vádját, ők maguk is ugyanabban a nyomorban szenvednek, amelyért másakat ítélnek és náluk is valósággá válik az ige: „Annakokáért menthet etilen vagy óh ember, bárki légy, aki ítélsz: mert amiben mást megítélsz, önmagádat kárhoztatod: mivel ugyanazokat mí- valed te, aki ítélsz“. (Rém. 2. r. 1. v.) A kérdésre: hogyan nem lesz ez így? ... a felelet a mindannyiunk személyszerinti kötelesség- elismerésében és teljesíteni akarásában van, ahogyan azt az Isten Igéje megszabja. Az Igében keresd és meglátod, miként és hogyan változik meg körülötted minden. Isten igéje pedig ezt mondja:
