Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-04-01 / 4. szám
1937. április hó. SZABOLCSI ŐRSZEM Országos protestáns egyházzenei konferenciát rendezed Budapesten a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság f- év március hó 1-én és 2-án. Méreteiben impozáns, hatásában egyelőre még kiszámíthatatlan jelentőségű megmozdulás volt ez a konferencia. Szükségszerűségét mindenki érezte, ezért voltak olyan szép számmal képviselve vidékről is lelkészek, tanárok, tanítók, kántorok. Napirendre kellett végre tűzni ezt az elhanyagolt kérdést s szembe kellett nézni az egyházizene korszerű problémáivalFebruár 28-án este egyházzenei hangverseny vezette be a konferenciát. Az iskolák szólaltak meg az énekkarok által: A Baár-Madas Ref. Leánygimnázium, a Budapesti Ref. Gimnázium, a Budapesti Ev. Gimnázium és Ev. Leánygimnázium Gyönyörű műsorukat igazán minden egyházizenével foglalkozó vidéki tanárnak, karnagynak, vagy kántornak hallani kellett volna- Uj volt a kidolgozás, a forma, amelyben ezek a kórusok megjelentek, de a Lélek a régi volt, az eredeti reformáció korabeli genfi zsoltár. Az ev. és ref. templomokban reggel és este zenés áhítat vezette be, illetve zárta be a napi konferenciát, melyeken egyházizenével foglalkozók legkiválóbbjaink tartottak előadást. Előkerültek az eddig rejtett hibák, kívánalmak. Az orgona építéséről Árokháty Béla tartott előadást, rámutatván az orgona építés jelen hibáira, amikor hozzá nem értő kezek komolytalan hangszereket építtetnek ref. templomainkban. Egy orvossága van ennek : Idejében komoly szakértővel megbeszélni az esetleg épülő, vagy javítandó orgona tervét„Az egyházizene iskoláinkban“ címmel Peschkó Zoltán gimn- tanár tartott előadást. A fundamentumot kell jól megvetni, hogy arra tartós és erős ház épülhessen. A fundamentumvetés alapos munkájáról az egyházzenei hangverseny meghallgatásakor nyertünk tájékozódást. Ádám Jenő zeneművészeti főiskolai tanár az egyházi ének- és zenekultúránk fejlődésének lehetőségeiről tartott sok és értékes hozzászólással fűszerezett előadást. Lajtha László pedig kiemelte az egyházizenét szűk kereteiből s a nemzeti kultúra szolgálatába állítva, rávilágított az ott reáváró nagyszerű feladatokra és lehetőségekre. Jelen sorok Írója „a református énekeskönyv és a gyülekezeti éneklésiről tartott előadást- Talán ez érdekelte a jelen volt reformátusokat a legjobban és legközelebbről- Komolyan felmerült a mostani énekeskönyv alapos revíziója, mint a továbbhaladásnak alapköve. Ha rossz az énekeskönyvünk, a gyülekezeti éneklés sem lehet jó 1 A kántorképzésről Gárdonyi Zoltán tartott előadást. Bizony lesújtóan hatott mindenkire egy fiatal, végzett kántor panasza az elégtelen kántorképzés miatt. Itt az ideje, hogy e téren is alapos reformok léptessenek életbe. Az egyházzenei szakfelügyelőségről s a zenei szaklapról szólt az utolsó előadás, melyek nélkül komoly eredményt elérni, a kérdéseket napirenden tartani nem lehetett. Ennek a konferenciának nem kézzelfogható eredmények elérése volt a célja, hanem a figyelem felkeltése, melyeknek megoldására a rendszeres munkának, ha lassan is, de végre meg kell indulni. Nyíregyháza Víkár Sándor. 5 év — 25 intézmény a cime annak a képes albumnak, amelyet az Országos Refo rmátus Szeretetszövetség adott ki, a megalakulása óta eltelt idő alatt kifejtett működésének eredményeit foglalva abban össze. 60 beszédes kép ékesíti és gazdagítja az albumot, amelyet 40 fillérért bárki megszerezhet a Szövetség központjánál (Budapest, XIV. Ste- íánia-ut 29. sz.) Erre az albumra az előszó utolsó mondatával hívjuk fel a figyelmet: „Ez a hatvan kép hatvan kérdőjel: Ki lesz az, akin keresztül újabb képek, újabb intézmények sorakozhatnak a szeretet albumában ?“ HÁZ I^Á H I T A T „Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja.“ (János 14 : 27.) Békesség. Milyen drága szó! S mennyivel drágább maga a békesség valósága! Egyik legnyilvánvalóbb jele és bizonysága ennek az a tény, hogy a legellentétesebb érdekek, irányzatok és hatalmasságok képviselőinek nyilatkozataiban állandóan békességre történik hivatkozás. Még a megremegtető arányú fegyverkezések unalomig hangoztatott indoka is mindig a békesség. S ha valahol és valamikor elfolyik és semmivéválik az emberi életnek ez a drága, tápláló olaja, hogy siet mindenki elhárítani magától a felelősséget! Háborúskodó nemzetek, gyűlölködő házastársak, pereskedő emberek, hogy sietnek tisztára mosni magukat s hogy tolják át a békesség felborulásáért a felelősséget mindig a másik félre. Békesség. Milyen drága öröksége az Isten gyermekeinek 1 Békességet hagyok néktek. Néktek, akik az enyéim vagytok és lesztek. Ne csodálkozz testvérem, hogy a világban nincs békesség- „Nincs békesség igy szól az Ur, az istenteleneknek!“ S bármennyire mindenkire, reád is szörnyű, a te sorsodat is sorvasztó és sokszor tönkretevő következményei vannak is annak, hogy ennek a világnak nincs, mert Isten nélkül nem is lehet békessége, téged első sorban ne a világ dolga és sorsa izgasson. Ebben a vonatkozásban úgy is édeskeveset segíthetnél, ha ugyan egyáltalán segíthetnél te is, úgy, amint vagy- Amikor csönd száll a szivedre, azt kérdezd meg magadtól, azt vizsgáld meg jól, alaposan önmagadban, hogy neked van-e békességed? Nem e világ szerint értelmezett békesség csupán, hanem valami egészen másfajta, magassabbrendü, mélyebb jelentőségű, több amannál. Meg van-e benned az Ő békessége? Figyeld csak: az én békességemet adom néktekJ: nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Tudod-e, tapasztaltad-e, hogy ez a békesség, az Ő békessége független a külső körülmények, a sorsod, a szerencséd alakulásától?! Hogy ez a békesség akkor is hatalmas és megtartó erőként lesz mindenek előtt nyilvánvalóvá, amikor a nyomorúságok völgyén át vezet az 5 utad, amikor körülötted lángban áll a világ, amikor mások a hajukat tépik és kétségbeesés karjába dőlnek, mert elvesztettek mindent, amire e világ szerint való életüket építették, mert megcsalta és kifosztotta őket ez a világ ?! Tudod-e, hogy ez a békesség keresztrefeszitve is imádkozott a keresztrefeszilőkért és a Húsz János ajakán a lángok között, a máglyán is zsoltárt énekelt? I Van-e neked ilyen békességed ?! Hányszor veszíted el a talajt a lábad alól, hányszor lépsz ki önmagadból feldultan, pedig csak egészen kis dolog történt veled. Hányszor kihoz a sodrodból a legkisebb kudarc, a legenyhébb „mellőzés“, hányszor „nem bírod idegekkel“ — igy mondod —, pedig csak egy kis gyermek sir valahol az anyja után, vagy pedig csöndben, álhatatosan esik az eső...?! Látod, milyen fájdalmasan szánandó^ hiányt jelent az, ha nincs meg bennünk az Ő öröksége, az ő békessége! Nincs földi kincs, hatalom, tudás, aminek az árán ezt a békességet a magadévá tehetnéd, megvásárolhatnád! Elkoptathatod a térdedet a köveken való „vezeklés“-ben, vagy bársonypárnákra rakhatod az „érdemeidért“ kapott kitüntetéseket, hogy azok nyugtassanak meg önmagad és a világ előtt: az ő békessége nem lesz a tiéd ! Egyetlen módja van annak, hogy a tiéd legyen: elfogadni őt! Kitárni előtte önmagad minden fenntartás nélkül, hogy beléphessen az életedbe, hogy ő vegye át az életed kormányzását. Leborulni az ő golgothai keresztje előtt, eltenni minden álarcot, minden hiábavalóságot, megsiratni minden vétket és bűnt és szivünkben az Ő áldott vigasztalásával kelni fel és indulni el az uj élet utján : „A te hited megtartott téged, eredj el békességgel“. Az Ő békességének ára a váltság elfogadása. Te azok között vagy-e, akik boldogan hordozzák és élik az ö békességét, mert Krisztus megváltottjai ? Téged is megbékéltet. Érted is eljött! F. K. Gazdasági tanácsadó Ahogy a határban erre arra járok, sok kívánni valót hagy maga után a gazdálkodásunk. A múlt hónapban azt írtam igyekezzünk a télen kihordott trágyát minél hamarabb alászántani, mert minél tovább hagyjuk alászán- tatlanul annál többet veszít az értékéből. Sajnos még nagyon sok helyen lehet látni alá- szántatlanul, elteregetve vagy csomókba rakva az istállótrágyát. Az ősszel elhagyott tengeri földek szántatlanul állnak, sok helyen magas szárcsonkokkal, — ez káros a földnek, mert a talaj élet nem működik benne és káros azért, mert a tengeriszár tövében sok moly álca telel át és szaporítja a kártételt. Igyekezzünk minél hamarabb beszántani. Április hóban a kapás növények alá a talaj előkészítés és a vetése kezdődik. Az őszi szántást ne szántsuk meg tavasszal, csak jól porhanyítsuk meg. A takarmányrépa, tengeri vetése, tavaszi takarmányok vetése ebben a hónapban van. A takarmányrépát 45 cm sortávolságon vesszük, katasztrális holdankint 14—16 kg. magot számítunk. Ha nagyon laza a föld vetés előtt, célszerű lesz meghengerezni, mert így a kelés biztosabb és gyorsabb. Kikelés után mihelyt a sorok meglátszanak, sekélyen kapáljuk meg, mert a gyom elnyomja a répát, ha 2—3 levélkében van, meg kell ritkítani, az egyelése 25—30 cm távolságra történjen. Gyakran fellép a répa bolha s emiatt a répát többször kell vetni, ezt elkerülhetjük, ha házilag — az eketaliga barázdás kerekének felkarcolásával — két könnyű lécből egy bolha fogó taligát készítünk. Áz elkészítése a következő: A barázdás kereken egy 25—30 cm. hosszú vaspálcát dugunk keresztül, ennek két végéhez egy-egy 2 m hosszú lécet szegezünk keresztbe. Erre a lécre elhasznált zsákból egy 30—35 cm széles függönyt szegezünk. Közönséges olajból és gyantából egy ecsettel (rossz meszelővei) kenhető ragasztó anyagot készítünk főzéssel (először az olajat felmelegítjük azután tesszük bele a gyantát). Ezzel az anyaggal a függöny kerék felöli oldatát bekenjük és a harmat felszáradás után míg jó meleg van és a bolha Adalék a kállósemjéní egyház történetéhez ... „Legkiemelkedőbb a változási esetek közt a Kálósemjéni. Ez az egyház sírja szélén áll, temploma, pap- és tanítólaka romladozó, roskadozóléiben, a hívek kevesen és azok is szegények, anyából leánnyá kell lennie, ha segély nem érkezik. S érkezett! Egy helybeli róm. kath. földbirtokos, Kállay Ödön egyházmegyénk ©leibe azon írott ajánlatát terjesztette, hogy csekély lelkész i díj nevelésére sajátjából egy fél telek után •eső szántóföldet tüstént örökösen ad, megbízottja pedig ezenfelül szóval előadta, hogy a tagosításkor is az egyház és hivatalnokai illetményeinek kiadásánál s a romlott épületek jókarba hozásánál munkás részvételét ígérte, szóval az egylház gondnok s jelenlegi képviselőjének .nyilatkozata szerint, annyit felkel, hogy az egyház, mely eddigi egyike a legcsekélyebb jövedelműeknek, egyike leend a legjobbaknak ..., ha az egyházmegye azon kérelmét teljesiti, hogy Szabó Ferencet, ki jelenben nála nevelő s besorozott káplán, rendes lelkészül odaadja.“ (iLitkei P. tudósítása a fdlsőszábolcsi egyházmegye 1858. évi már©. 2—6-án Ujfehértón tartott gyűléséről. Brot. Egyh. és Isk. Lap 1858. évi. 12. sz. 285. 1.) Sokatmondó üzenet a múltból. A római kát. földesúr református lelkészt visz gyermekei mellé nevelőnek s áldozatos szívvel siet segítségére a „sírja szélén álló“ református egyháznak. Menynyivel magasabbrendű keresztyónséget és magyarságot képviselt ez a múlt távolán is átragyogó cselekedet, mint a felekezeti és nemzeti összefogást nem mindig szívből prédikáló, mai alkalmi nyilatkozatok! F. K.
