Szabolcsi Őrszem, 1937 (1. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
1 SZABOLCSI ŐRSZEM A SZABOLCSI REFORMÁTUS GYÜLEKEZETEK LAPJA Szerkesztőség és kiadóhivatal: NYÍREGYHÁZA, kálvineum Telefon : 2-80. Szerkesztő: dr. Ferenczy Károly. Helyettes szerkesztő: Szüle Miklós. ^feSTver^ megái ltál-e néha, csak egy. pillanatra legalább az élet lázas rohanásában és feltetted-e magadnak a kérdést, hogy hova mégy és milyen úton jársz? Megfigyelted-e, hogy egész emberi életünk csődjét az idézte és idézi elő, hogy emberek százféle célt tűztek ki és százféle célt mutattak, mindegyikről azt hirdetve és egymást, mint a vásári árusok túllicitálva, hogy a kijelölt cél is és a megmutatott út is az egyedül jó és egyedül idvezítő. Népek, nemzetek, társadalmi osztályok, politikai pártok, a legkülönbözőbb mozgalmak és egyesületek hömpölyögnek és kavarognak különböző jelszavak lobogói alatt szörnyű összevisszaságban az élet nagy vásárjában. Népuralom... parancsuralom ... demokrácia... diktatúra ... kommunizmus ... fascizmus... irányított gazdálkodás... szabadverseny ... hangzik a kikiáltók pokoli hangzavarában s az emberek mennek, sokszor egy irányban, de tülekedve, egymást letaposva, megelőzni akarva, sokszor homlokegyenest ellenkező irányban, egymásba ütközve, de mindenképen fogcsikorgatva, ellenségként, káromlásra és átokra nyíló szájjal, ökölbeszorított, vérontásra kész kézzel. Nem kell-e feltennünk a kérdést: Hát az Isten hol van? Testvér! Nem hagytad-e ki te is eddig Öt a számításaidból, a terveidből, a céljaidból? Tudod-e, hogy ennek a világnak minden nyomorúsága, fölsíró szenvedése, döbbenetes arányú fegyverkezése, a már is tűzbe borított városok és falvak égrecsapódó jajkiáltása, az embertestvér testébe mártott szuronyok nyomán kiömlő vér mindazt hirdeti: íme ez a magad gondolatainak gyümölcse és a magad útja. Van valaki, aki megszólít a halálba- rohanó élet hajszájában. »Nem kiált, nem lármáz és nem hallatja szavát az utcán«. Csöndben megérinti a szívedet. Kezével felfelé mutat és megszólal szelíden : y>£n vagyok az áh. * Népek, nemzetek, társadalmi osztályok, egyének panaszolják keserű szájjal a sérelmeiket és keresik a maguk igazát. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek igaza van... a maga szempontjából. És azt jelenti, hogy az önzés, az egyéni érdek szabja meg, hogy mi az igazság. így lesz az én igazságom, amely a mások érdekébe ütközik, igazBeköszöntő! ságtalansággá másokra nézve és így mérgezi meg az önzés, az érdek az életet. így akarja az érdek önmagát bebiztosítani minden lehető eszközzel, vesztegetéssel és renyegetéssel, hazugsággal és erőszakkal. így lesz a hatalom, a fegyver az igazság nevében az igazságtalanság bebiztosítója, egyesek és nemzetek elnyomásának eszköze, Trianon őre. És így lesz letagadhatatlan és megcáfolhatatlan erejű igazsággá, hogy a meg nem váltott, a Krisztusban újjá nem született ember világában sóvárgó szíved hiába keresi az igazságot. Magad is, akinek a szívében az Én trónol, forrása és okozója vagy az igazságtalanságnak. Testvér! Van valaki, aki az igazságot kínálja fel fuldokló életed és fuldokló világod s.''<u iára, aki o' nagy kérdést is meg tudja oldani, az mert megoldotta az emberi szív újjászülető sének titkát s ezzel azt, hogy hogyan formálódik át a csak magát kereső emberi élet önzése önfeláldozássá és szolgálattá. Van valaki, aki azt üzeni egymást felfalni kész népek, farkasszemet néző érdekcsoportok, gyűlölködő testvérek és pereskedő atyafiak felé s üzenetében ott van a békesség, a hősiesség és az istenfiúság ígérete: »Én vagyok az igazság«. Népek, nemzetek, felekezetek, társadalmi osztályé*!;, családok, és egyének életében egyaránt megfigyelhetjük, hogy milyen sokfelől kiált felénk a sötét intés: A halál útján járunk. A halál útján járnak a népek és nemzetek, amikor józanságukat veszítve, hazárdjátékba kezdenek és mindent egyetlen lapra, a háborúra tesznek fel. A halál útján járnak a felekezetek, amikor közönybe dermed a lélek, amikor önmagukat teszik a hirdetett evangélium tartalmává, amikor e világban való érvényesülésük kedvéért megalkusznak ezzel a világgal, amikor csak beszédben és nem erőben áll náluk az Isten országa. A halál útján járnak a társadalmi osztályok, amikor meglazul, vagy, megszűnik közöttük az egység, amikor elfeledkeznek arról a törvényszerűségről, amely a test tagjait egybefűzi s aminek következményeként nem lehet beteg az egyik anélkül, hogy az egész test meg ne érezné. A halál útján járnak, amikor az egyik oldalon gőgös megvetés és lenéző elzárkózás, a máElőfizetési dij: Egy évre 80 fillér. sik oldalon sunyi irigykedés és retteg- tető gyűlölet ontja mérgét a mindennapi életbe és érintkezésbe, amikor a vezetőkből kialszik a felelősség s a rájukbízottak helyett magukat legeltetik s amikor a vezetettek csak azért irigylik a hatalom birtokosait, hogy nem ők élhetnek vissza a hatalommal. A halál útján jár a család, amikor tűzhelye megszűnik szentnek lenni, amikor felbomlik egysége, hogy ki-ki járjon a maga útján, amikor a megszentelődött szeretet kősziklája helyett az érdek fövenyére, vagy mocsarára épít. A halál útján jár az egyén, amikor habzsolva az élvezeteket azt hiszi, hogy »nagyon él« s megcsalja magát elfelejtvén, hogy minél gyorsabb a tempó, annál hamarabb alszik ki az élet lángja. Milyen jó, hogy van menekvés! Hogy a halál útján menetelő világ számára mindörökre elhangzott és ma is hangzik a nap-v visszahívás: »£n vagyok az élet«. »£n vagyok az út, az ige az élet!« Mit akar a »Szabolcsi őrszem ? Krisztusra mutató kéz szeretne lenni. A jelenvaló világ rettentései között vigasztalás és szabadulás hirdetőjeként bekopogtatni a szabolcsi református gyülekezetek ajtaján és segítni abban, hogy ezek a gyülekezetek s bennük magyarságunk egy drága rétege megtalálja Krisztusban az utat, az igazságot és az életet. A »Szabolcsi Őrszem« nem azért áll a posztjára, hogy emberi érdekek, politikai pártok és csoportok kiszolgálója legyen. Vigyázni akar, mint az őrszem. Testre-lélekre egyaránt veszedelmes és nyomorúságos jelenünk éjszakájában az Ige fényét akarja magasra lobogtatni. Szabolcsi református gyülekezetek: segítsetek az Ige szövétnekét minél magasabbra tartani, hogy fénye minél messzebbre világíthasson! Dr. Ferenczy Károly. • • Üzenet: - Haza... Irta: Farkas István tiszáninneni ref* püspök. Vallomást teszek... Szívembe zárt édes titok volt eddig s csak az tudta, — akinek Írogattam — most — boldog örömmel vallom meg nyíltan, hogy negyvenhat esztendő óta, hetenként
