Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1919-02-23 / 8. szám
Nyíregyháza, 19i9 — Február 23. Vasárnap Vili évfolyam, 8. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 20 K Félévre lü Tanítóknak fóláron. Egy szám ára 30 fillér. ( Főszerkesztő: űr. Klekner Károly. Felelős szerkesztő: Téger Béla. I ____________________________________________I Me gjelenik minden Léten vasárnap Szerkesztőség-kiadóhivatal: Njlrviz-palota, I. emelet Turánl-kb'r Telefon 161 A Károlyi-párt szózata. Ha egy párt az ajtókat kitárja és kitárja a lelkét is, mikor a küszöbről a néphez beszél, akkor még a politikai elleniéitől is azt követeli a tisztesség, hogy álljon meg és hallgassa* meg. A A Károlyi-párt ezt tette most, mikor szózatával a néphez lordult és eléberajzolta a népkormány legtöbb irányelveit. Meg lehet hallgatni, még ha szózatnak mondja is azt a könyvbe irt politikai üzenetet. Erőteljes nyíltság van ebben az Írásban, sőt itt-ott valóban szózatos szárnyalás is. Van aztán más érdeme is ennek a szózatnak. Nem olyan apokaliptikus, — mint a legtöbb, mely a forradalom nagyszerű káprázataiból hasadt ki látomásul, vagy próféciának, vagy csak költői fantáziának is. Ezek a megnyilatkozások természetesen szintén világosságot akartak terjeszteni, de mint a íényszórók csak azoknak világítottak, akik hatásuk körzetében ácsorogtak. Az útkeresők, akik messzebb álltak, sötétségben maradtak. Históriai tünete majdnem minden forradalomnak, hogy hőseiből és rajongóiból csöndes tétovázok lesznek, mikor már minden a romok alá temetkezett. Valamely omlatag talon még pislog a régi lámpás, de az visszateló világit. Mindent elsöpör a forradalom, mindent összezúzott és mindent szótvetett. A régi rendből, a régi emeletből, a régi utakból már semmi sem látszik. Az osztályok és pártok keretei, a számozott politikai fogásokkal, amelyekre mindenki kényelmesen akaszthatta rá jó, meleg polgári ambícióját, szétestek, i Nehéz eligazodni ilyen körülmények között, nehéz rátalálni a helyes útra. Meg kell állapítani, hogy a Károlyi párt szózata nem ól a demagógia olcsó hatásaival. A megállapításai higgadtak és tárgyilagosak. A forradalom vívmányainak ismertetésével kezdődik. Ez a bázis. Ebből bontakoznak ki a köztársaság uj államformái, az uj Magyarország pillérei. A Károlyi párt a köztársasági tormát a magyar nemzet végleges államformájának tekinti.Rend, munka és jogbiztonság szilárdítja meg ez uj alakulatot, ezért rendet, munkát és jog- biztonságot követel apárt, de nem a szabadság árán. A népjogokban újjászületett Magyarországot meg fogja védeni minden erejével és hogy ezt foganatosán megtehesse, a forradalom füzében összekovácsolt nóperő a párfok szövetségébe tömöríti. Polgár és munkás között nem enged épiteni újabb válaszla- lakat. A polgári társadalomnak jobban szocializálódnia, a munkásosztálynak pedig polgáriasodba kell, mert az ország csak e két réteg együttműködésével művelheti és fejlesztheti ki faji jellegét nyelvében, irodalmában és művészetében. Dolgozó munkásságot és dolgozó polgárságot akar a Károlyi-párt. Kiváltságok révén ne prédálhassa el senkisem a dolgozók erejét, de biztosítani kell a termelő munkásság Részére is a szabadságot a tulajdonjog elveinek tiszteletben tartásával. A köztársaságban arra kell törekedni, hogy a nagy vagyoni ellentétek szűnjenek meg, mert minél több embernek lesz saját magánvagyona, annál szilárdabb alapon fog nyugodni a magánvagyon rendszere is. A Károlyi-párt programmjának ez az etikai része, a gyakoriati feladatokkal a szózat második, nagyobb fele dolgozik. Itt kifejti felfogását az uj adóformákról, a munkások érdekközösségéről, a területi integritásról, melyet meg kell menteni, de nem fokos-politikával, hanem erővel és belátással, főleg pedig azzal, hogy a népek önrendelkezési jogán kívánjuk véglegesen rendezni a nemzetiségi problémát. Az ország jövendő sorsa komoly magábamélyedést parancsol most mindenkire. A számonkérés óráit éli és mindenki vessen számot a lelkiismeretével : kikkel menjen és hová törekedjék. A politikai programmok rendszerint nem isteni kinyilatkozások és a Károlyi-párt programmja sem olyan, hogy a józan viszgálódást meg ne tűrhesse. ; Minden esetre kár, hogy a szózat sze- | rint a párt az ország jelentékenyen szé- ! les rétegeit kizárja a kormányzásból. Mert ! az ország jelenlegi állapota, nem eogeid I meg azt a luxust, hogy az ország megmentésének munkájából a legcsekélyebb erőt is kikapcsolhassuk. A kisgazdák népgyiitése. (Saját tudósítónktól.) A gyűlés előtt. Csütörtök délelőtt van, szép napfényes idő. A városban izgalmas járás kelés, tudjuk, ma szenzáció készül, ma lesz a szabolcsi iöld munkásainak, kenyerünk adóinak a városba vonulása, szervezkedő nagy gyűlése Mayer János államtitkár, Drozdy Győző a kisgazda- párt titkára és Sebestyén Jenő a kisgazdapárt kiküidöttje már tegnap délután megérkeztek. A kisgazdapárt gyűlését kósza hírek előzték meg, amelyek alkalmasak voltak bizonyos mértékben izgatott hangulat ébredésére. Mondották, hogy a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt között kedvezőtlen ellentét van s a csütörtöki gyűlés nem folyhat le simán. Ezek az értesülések légből kapottak voltak s csak ártottak annak a józan megfontolásból eredő, természettől fogva szoros kapcsolatnak, amely a két haladó párt között van s amelyet a népköztársaság mai munkás együttese, a szociáldemokrata és kisgazdapárti minisztertársak akciójának elvi közössége pregnánsan kifejezésre juttat. A pártviszonyokról terjedt mende-mondák mindenesetre hatással voltak a nap feszültségére s az incidensekre. Csütörtökön már korareggel tömör sorokban tűnt fel itt is ott is egy-egy falusi kép. Tarisznyás, botos érdekes rajzolatú csoportok vonultak tel. A Vay Ádám-utoán végig rezesbandás szakasz jött. A banda Kossuth-nótát játszott. A gyalogosok mellett kocsin is jöttek, birtokosok, intézők is. A Büza-tóren 11 órakor már több ezerre menő tömeg volt együtt. A gyűlés. A gyűlés megnyitása arra való utalásával, hogy a földmunkásnak a kisgazdapártban van helye, a már a szociáldemokrata pártba szervezett munkások zajos ellentmondásával találkozott s a ma oly könnyen felcsapó izgalom hullám ettől-íogva nem tudott lecsendesedni. A lecsitulni nem akaró zaj a forradalom legszebb vívmányának, a szólásszabadságának tárgyilagos elve alapján ítélve sajnálatos volt, mert a \