Szabolcsi Hírlap, 1919 (8. évfolyam, 1-11. szám)
1919-01-05 / 1. szám
Január 5. 3 oldil **** egysége s területi épsége szent és sért- j Hogy mindezek a megmozdulások gi eszközökkel rendelkeztek ugyan, heteden ! az első lépésnél kátyúba fúltak, ennek , de csak csere-heréitek, alkotások heEnnefr a jelszónak tartalmáról, ér- oka az volt, hogy mindenki kapitalisz- i lyett. Ha pedig elkövették ezt a mu- telmérói, jogosultságáról, természeti szűk- tikus szemmel nézte a kérdést és az . lasztást, viseljék annak következméségszerüségéröl, politikai és külpolitikai j első szempillantásra is tisztán látta, j nyeit is. Mert hiszen azt talán csak jogosultságáról iegközelebb bővebben ne feledjük,hogy kapitalista szemszög- j nem lehet alkotásnak nevezni, hogy írok. j bői. hogy manapság házat építeni: ’ istállókban cognac-főzőket rendeztek Dr. Bernét!» Zoltán, i tisztára lehetetlen. Lehetetlen, mert be? Ezt talán még az elvakult tőkés- | drága az építőanyag, ha egyáltalában sem mondhatja ! ? kapható, drága a munkaerő, szóval, í Nincs más mód, mint a leghatá- drága af ház. Már pedig drága házat sosabb állami és községi támogatásamortizálni: no persze, hogy lehetet- sál lakásokat építeni. A felgyülemlő Ma már le kell számolnia a szak- 1 len. így a gondolkodók, akik ha szó- j költségeket, amelyek a békeideiek főembernek ama kellemetlen váddal, — j cialisták voltak is, kapitalista pápa- , lőtt állanak, hadiköltségeknek kell mihogy a szakmájába vágó kérdésekhez í szemet viseltek. j nősíteni; ezek megszüntetésére pedig hozzászólással, a pro dómó beszédet Pedig itt megint csak azt az ál- a háborús vagyonszerzeményeket kell vagdossák fejéhez. Le kell számolnia láspontot kell elfoglalni, amit a hábo-* *( felhasználni. Bármily keserű legyen is pedig azért, mert akiket a lakásínség rus terhek eliminálásánál Kell. Amiből e pilula : ezt be kell venni, főként kellene, hogy foglalkoztasson, a lakásínség eredt, abból kell azt meg i A község adjon díjtalan telkeket, azok a vidéken semmit nem tesznek szüntetni. R háború okozta és hozta, Rz állam építse fel a házakat, ebben az irányban. Kell tehát, hogy a háború szüntesse meg és vigye ezt j Rz építőanyagok kérdése meg- szóvá tétessék ez az: „ügy“. az Ínséget is. j oldható. Annyi minden mód áll renA szaklapok régen figyelmeztet- 1 Igen jól tudjuk, hogy a kapita- delkezésre, minden szénhiány és egyéb tek a fenyegető lakásínségre és a szűk- lista társadalom a háberu alatt minden hiány mellett is, hogy a házépítés kérséges tennivalókra. Nem történt sem- j energiáját abban mentette kL hogy désének ez az oldala is megoldható mi. Amikor a nyíregyházi rendőrka- i gsefteljen. Áru volt itt az utolsó cipő- j lesz. Bízzák ezt szakemberekre és ne pitánynak az ingatlan elsajátítást gá- madzagtól, a földbirtokig és vissza, 1 tanakodjanak rajta a laikusok, akik 1olni és a galíciaiakat kiutasítani cél- minden, de minden. A lakás is áruvá felületes szemléléssel az első szemzott rendelet tervezete a városi szak- lett. Az is csere bere táigyát képezte, pilla rezdülésből is tisztán szoktak osztályokban tárgyalás alá vétetett, De amiként igen keveset törődtek az- j látni ily kérdésekben, mondván : én igen sokan kitűnő adóalanyokat sze- zal, hogy a különböző javak a kellő is értek hozzá, hiszen építettem már rettek látni a galíciai spekulánsokban mértékben termeltessenek is, hogy a istállót, meg graráriumot is; de ha és ezeknek védelmében minden ener- további adom-veszem tárgyai lehesse- j nem épitetipm, láttam miből és hogyan giájukat kifejtették. E sorok Írója lát- j nek, de sőt, talán egyenesen oda irá- , készül. Itt az a fontos, hogy adjanak ván a kifejlődő hangulatot, azt java- nyúlt minden törekvés, vagy ennek megbízást a hadviselt és más szaksolta, hogy energikus lakásépítő ak- ; nagyrésze, hogy a kínálat csökken- ; embereknek, hogy komolyan foglaldót kezdjen meg a város, hogy a la- tessék, azonképen, de sokkal fokozot- kozhassanak a megoldandó problekásinség megelőztessék. Szinte kellet- tabb mértékben hanyagolták el a tér- , mákkal! lenül vették a felszólalást. Volt idő, mészetes fejlődéstől is megkövetelt j ^ Kifejtettük e lapok hasábja'n már amikor, nemi s igen régen, a tisztvise- i lakásszaporitást is olyannyira, hogy a bőven, hogy az építésnél a mai nyolők megmozdultak, hogy lakásépítő lakásnyomoruságot idézték fel vele. moruságos viszonyok között, mik leakciót indítsanak. Természetes, hogy Ez a mulasztás kétségtelenül azok ro- gyedek a vezető nézőpontok. Rámuez is szalmaláng volt csupán. vására írandó, akik a szükséges anya- tattunk arra is, hogy ha legalább a Lakásínség és tisziviseio-íeíep végigpillant a harctnezŐD, elfordítja tekintetét az iszonyatos embermészárszéktöl s arcét könnyű rózsaszínű felhőfátyol mögé rejti. * 9 * Rz éj sötét, hideg takarójával Lmél ráborutt a főidre. Valahol messz« kórus zeng halotti éneket az elhunyt hősök feleit. A gyászos hangok tova szállnak a tiszia levegőben s megzavarják a misztikus éj bűvös harmóniáját. Egy kis csillag szivr* sz nakozva megremeg, amint a magas égboltról alátekint az elhagyottan fekvő hősre. Közelebb akar hajolni hozzá, megsimogatni lágy sugaraival annak halvány arcát. . . De ugylát- szik megfeledkezet a kellő óvatosságról, mert a kék ég kicsúszott lábai alól és egyensúlyt veszítve hullott alá végtelen űrbe. Végső sugáréval megvilágítja a fekvő katonát, kinek most édes álom zárja le szemhéjait és szenvedő arcán kedves mosoly játszik. ,— Kiesi kedves falu, körülötte sűrű kertek és öreg nyírfák, amelyek egy kristálytiszta iolyóeskában nézegetik magukat. Itt és amott végtelen aranykalászba rozsföldek hullámzanak. Éneklő leányok jönnek hazafelé vállukon fényes sarlóikkal, .,. énekük mint ezüstc3engök hangja .. , Fiatal, pajzán legények szegődnek melléjük, tréfálnak és vidám, messzire hangzó nevetésükkel akarják felülmúlni őket. A kévék | egyikéD egy szomorú ifjú asszony ül — az j ó felesége kis fiával a karján. Kedves arcát anyja keblére hajtva alszik a gyermek. Maid felébred, magához huzza édesanya kezét és igy szól: .Anyukám! Hol van apa?... Mikor jő már vissza hozzánk? ... a ... Äz anya nem szól semmit, arcát kötényébe rejti, csak egy nagyot sóhajt és sírva fakad , .. 9 * * Valami megzavarja az alvók Felnyitja szemét: sűrű, áthatolhatatlan sötétség körülötte. Az éj nedves, hideg levegője rongyos ruháján keresztül, az egész testét áthatja. Megmozdul és lábai mellől egy pár ismeretlen madár rebben fel kellemetlen hangon kiáltozva, nagy szárnyukkal nehézkesen csapkodnak. — A hollók ngylátszik előre megérezték zsákmányukat ... jól van I így tán a halál gyorsabban eljó l f)h, Istenem, bogy ég a mellem .............sóhajtja, miközben hörö gve köhög. 11 akar mindent felejteni, ismét alndni akar, de a legutóbbi látott álom nem engedi. Újra elébe hozza — otthon bagyntt kedveseit. — Itt keli elpusztulni bünbánat nélkül. Idegen földben lesz a sirora — akaratlanul I is ezek a gondolatok zugnak agyában. Senj kisem fogja eltemetni testemet vadm.darak I tépnek szét csőrükkel és a pusztai szél gör- j geü majd csontjaimat. A kis fiam sem fog , látni többé eogero. Senki sem tudja megrnu- ! taíni neki édesapja sírját .. . Ismét eljő hozzá az enyhülést adó álom s körülfogja a kihűlő szenvedő testét meleg lehelletével, Ismét álmodik: „Sfirü felhőből egy öreg asszony ráncos sovány könytől ázott arca tűnik elő. Hozzája szalad, kezeivel reménytelenül integet felé. Vad szél zilálja össze ősz fürtjeit. Olyan ismerős előtte, de hogy ki ő, még nem tudja fs(í3naerni. — Hova szaladsz ? Kit kereßsz ? Ne sírj! akarja kiáltani, de egy árva hangot sem bir adni .,, Az ö anya az — Ne meoj el, fiam ! K: fog engem, öreg anyádat, eltemetni ? Ne menj a harcba .. meg fognak ölni !... Hangja oly gyenge, könyörgő, ö azonban keményen ül a nyeregben és kiált: — Megállj, anyám ! Ne szaladj ... vigasztalódj I Nemsokára visszajövök] . . . De az anya még egyszer — talán utol- szor — megkínzott szivéhez akarja szorítani gyermekét. . . »kapja fiának a kezét s csókokkal borítja cl... Könnyei, mint a megáradt*folyók tavasszal vissza!arfhatafiatu! Ömölnek reá,
