Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-03 / 9. szám
Március S. 3. oldal könyvekkel a legszorosabb barátságra lépnek. Ezek valóban szerencsések, mert bár . testűk beteg, de lelkök erős, s talán vidáman siklik idestova a gondolat szárnyain. Ezeknek van kivel, mivel foglalkozni lélekben, gondo'atban, sőt ilyeneknek gyorsabban telik a nap is, hamarább gyógyul a seb is ! De azért sz istenfélők sem imádkozhatnak! A lélek, főkóp ha műveltebb, más táplálók u‘án is sóvárog. Mivel telik azonban ama betegek ideje, akiknek lelke önmagától nem képes magasabbra emelkedni, vigasztaló, erősítő, kitartásra türelemre serkentő gondolatokkal termelni, vagy akiknek szemét még sebesü ó- sük, betegségük sem emelte fel az örök vigasztaláshoz máig sem ? De általában elég szórakozást, nyujt-e a betegeknek a napi lap még akkor is, ha minden nap megvásáró'ják. Találhatnak-e abban ők, kik átélték a háború borzalmait, valami vigasztaló*, feleme'ót vagy csak érdekesebb szórakoztatót, ami kor mi is c:ak unottan lapoz uk át?! Vagy talán az teszi változatossá a beteg egyhangú napjait, hogy pl. szomszédja vagy más bajtársa elfáradt, a szenvedésben, jobb létre szen- derült, vagy újabb bajtársakat hoznak ? Faként mi szórakozása felviditője lehet annak, aki más nemzeiisógüekkel van körül véve ? Vagy ha tudnak is egymással beszélni, elég lehető az a szórakozás a szenvedőnek, melyet egyik bajtárs nyújthat a másiknak. Mivel tölthetik tehát általában a betegek idejök legnagyobb részét ? Lelkűk működése leginkább saját betegsó- . gükre, övéikre, a jövőre, a megélhetésre irányul. S csak természetes, hogy betegágyában rózsás jövőts egyik sem festhet magának. És bár csodásán felemelő, hősies az a türelem, amellyel a szenvedők keresztjüket viselik, mégis könnyen érthető, hogy ha az unalom miatt nemcsak lassabban telik a sóhajokkal telt nap, hanem az alkalmat ad a beteg életkedvének csökkentésére, vagy legalább is a jó ^kedélynek megrontására. Ezt pedig a hazafias társadalomnak, mely oly sok jelét adta nemesszivüségónek, engednie nem szabad. Éz9n segíteni kell. Ha gonduluak a hadiárvákra, hadiözvegyekre, rokkantakra, foglyokra, valókra, gondolnunk kell h kórházakban sínylődő, szenvedő beteg hősökre is. Tudjuk, hogy mily sokan vannak ! Igaz gondoltunk is reájok karácsonykor is, amikor igazán példás áldozatkészséggel oly kellemessé tettük nekik a szeretet ünnepét. Ám ez nem elég ! Állandó őrömet kell szereznünk az állandóan zsúfolt kórházak folyton szenvedi lakóinak anélkül, hogy az megerőltetésünkbe kerülne. Minden nélkülözhető könyvünket, folyóiratunkat, régebbi naptárakat s egyéb olvasni valóinkat engedjük át a beteg katonáknak. Sokszor már meguntuk rakosgatni a porfészket, lakásunkban^ nem térünk tőlük, eldobni nem akarjuk, eladni nem lehet vagy nem érdemes ! Íme jobb helyre nem tehetjük ilyen könyveinket stb. minthogy a beteg katonáknak ajándékozzunk valamennyit. Ha mindenki előszedi porlepett, kiolvasott könyveit, fókópen a képes, folyóiratokat, mérhetetlen gyötrelemtől szabadítja meg áldozat nélkül és az érettünk szenvedő hősöket. Ha nemcsak szórakoztató, hanem tanulságos könyveket is adunk, mennyi oly ismerettel vértezhetjük fel őket, amelyeknek a jövőben hasznát vehetik. Tegyük ezt megfontolás tárgyává! Bizonyára belátjuk hogy fölösleges, talán a padláson heverő könyveinket is rek- virálni kellett volna, annyira nélkülözhetetlenek a kórházakban 1 De ha nem rekvirálták, önként ajánljuk fel a haza oltárára 1 E reményben ily nemű adakozásra és gyűjtésre kéri a szives olvasót Mahunka Imre cs. és kir. tábori lelkész a ba- rak-kórházból. Fenti célra pénzadományok is elfogadtatnak. A felajánlott könyveket az adakozók Kállay-u 24. alá szíveskedjenek küldeni vagy hogy kényelmesebb, legyen, e cim alatt jelentsék egy lapon szándékukat név. táborilei- kesznek, hogy ő az illetők lakásáról a felajánlott könyvek elszállítása iránt intézkedhessek. Mahunka Imre. Orgyilkosok és angolok Mi vagyunk a barbárok, meri nem hagyjuk magunkat legyőzni, mert folyton és mindenütt megverjük őket. De ők a kultúra védelmezői, az emberi jogok és szabadságok oltalmazéi, mert ők tipornak bele a semlegesekbe, ők küldik Afrika és Á- zsia színes félvadait az európai harcterekre, mert ők produkáltak Baralong-esetet, mert ők akartak minket kiéheztetni. Tehát mi vagyunk a barbárok és ők a bumá- nusok. Most különösen barbárok vagyunk, mert a kiéhezte- tés íegyverót ellenük fordítottuk. Ez ellen a fegyver ellen akarnak most védekezni. Három hetet, hat hetet jósoltak az angol alsóházban hogy ennyi idő alatt végeznek a buvárhajókkal. Védekező eszközük még nincsen, még mindig keresnek magas jutalmak kitűzésével. És most egyszerre kiderül, hogy mi az a fegyver, amivel hatást reméltek elérni a búvárhajók ellen. Kiderült, hogy méreggel akarják elpusztítani a tengeralattjárók személyzetét. Az az ember el sem hinné, hogy iyen aljasságra, i- lyen közönséges gonosztetre, ilyen középkori borzalomra is képes legyen nemzet a huszadik szásadban, És mégis elhisszük, hiszen az -angolokról van szó, arról a nemzetről, amely az indiai felkelőket az ágyuk torkához kötve végeztetett ki, amely koncentrációs táborokba terelte a búrok asszonyait és az apák, férjek, fiuk ágyúinak dobta oda martalékául őket. Igen! az angolokról elhiszünk mindent. Az emberi gonoszságnak és aljasságnak nincsen az a magas foka, amelyet az angoloktól el nem várhatunk, Oh, de azért farizeus arcai gonoszok ezek a rablók ezek a tenevadak. Nem ők akarnak méreggel dolgozni. Dehogy is adnának ők mérgezett ételeket német tengerészeknek. Ezt ők nem teszik meg. Ők a semleges hajók személyzetére szeretnék bízni a dolgot. Természetes azomban, hogy a világnak nem akad oly nemzete az angolon kívül—amely a Bor- giák fegyverével büzdeneaz ellenség ellen. Önként felmerül az a kérdés hogy mit lehet ebből követ keztetni ? Azt, hogy az angolok gyengéknek érzik magukat a buvárhajó harccal szemben. Nem tudnak másként védekezni, mint a legutolsó, a legmegvetettebb fegyverrel; a méreggel amit csak orgyilkosok és angalok használnak. HÍREK Előléptetések a 14. és 15. hu^zázezredben. A király a februári előléptetések során a 14. és 15. huszárezredben a következő tényleges, tartalékos és nópföl- kelő tiszteket nevezte ki. A 14. huszárezredben : Karácsony László és Venglar- csik István hadnagyot főhadnaggyá, Istvánffy László, hősi halált halt Csongery József, Szolnoki Jármy András és Polinszky Pál zászlósokat hadnagyokká ; a 15 huszárezredben Mohr Béla és Csipkay Albert főhadnagyokat századosokká, Zsám- boky Miklós hadnagyot főhadnaggyá, Kucskay Géza, ns. Bizony Emil, Móricz József, László János, Hor- nyánszky János, Bertalan Kálmán, Boér András, Pulti Sándor, Nozdrovitzky Károly zászlósokat hadnagyokká. Körorvos választás Nyírkárászon. Múlt hó 27én ejtették meg Nyírkárászon a megüresedett körorvosi állásra a választást. A választáson Fráter Szabolcs dr. tb. főszolgabíró elnökölt. Az állásra egyetlen pályázat érkezett be,Nádudvary Dezső dr. néznai orvosé, akit a községi képviselőtestület egyhangúlag megválasztott. Megkezdődött az uj sorozás. Ma reggel vette kezdetét a 24—42 éves népfelkelők negyedik pótszem- léjo a Royal-szálloda tánctermében. A pótszemlén mint polgári elnök Mikecz Dezső alispán vett részt. Vörös ördögök ! Népszerű színmű írónk Adorján László, Hóditó huszárok! címen pompás filmdarabot irt, a moiyot Nyíregyházán az Apolló tog bemutatni szombat, vasárnap héttői előadásaiban. A nagy sikerű film- ujdonság nagyszerűen kaPártoljuk a keresztény szellemű sajtót *** Alkotmány napilap Budapest, VIII. Szentkirályi-u 28. Uj Lap napilap VIII. Szentki- rályi-ucta 30. Élet szépirod-hetil. IV. Ferencz- Józs. rakp. 27 A Cél folyóirat. Magyar Kultúra folyóirat VIII. Szent- királyi-«. 20 Zászlónk ifjúsági folyóirat VII. Dainj i- ni.s-utca 50
