Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-02-24 / 8. szám
Február 24. 3. oldal müdalt és egy vidám katona nótát, nagy hatást aratva. Ezután következett az est (clouja.) fénypontja. Várady An» tál : virágos kert cimti verse megszemélyesítve. R terem elsötétült, az emelvény zöld kertje rózsaszín fényben világosodott ki és Balogh László, a kertész vezetésével megjelent ott a zöld keretben négy bájos virágssái. Négy fiatal leányka virágjel- mezbeo. Gr'áef Dundi a rózsa, Kun Ilonka a liliom, Mandel Bözsike az ibolya és Balogh Klárika a repkóny, Vitatkoznak hogy a nói szivet melyik jelképezi legjobban. Mindegyik magának vitatja az elsőbbséget. Erre megjelenik közöttük rózsa- tüllfelhóben, fehér szárnyakkal, homlokán ezüst csilaggal a géniusz (Halmy Jolánka) és jóságosán hcz ítéletet. Az első az ibolya, a szerénység. Azután a liliom, a tisztaság ! A harmadik a rózs3, a szerelem, a negyedik a repkóny, a hűség. Ez a négy virág jelképezi a női szivet. De külön soha ! Ciak úgy, ha ő, a jóság angyala köti össze a koszorút. Leirhata'lan hatást keltett ez a bájos szám, amelyért Halmy Gyulánót illeti az elismerés. Neki volt meg régebbi időből ez a darabja. Ő irta le, ő tanította be, ő irányította az egészet és Perényi Rudoifnó alelnöknővel együtt a próbákkal, a jelmezek összeállításával szóval mindennel nagyon sokat fáradozott e szám összehozásával, de a várakozáson felüli sikerben bőséges jutalmat lelt. Sokat táradoztak a siker létrehozásán Ká'yáni Ferenc és Dobos László áll. fögimn. tanárok, akik a doigok tekoikai részét vállalták és Szenlgyörgyi József titkárral együtt rendkívül sokat dolgoztak. A programm utolsó számát Páll Gyula áll. fögimn. taoár vetített képekkel illusztrált töl- olvasása képezte, amelyben hazánk szép vidékeit mutatta be élvezetes előadásban. A tiszta precíz képeket Dobos László fógimn, tanár vetítette, A közönség egy nagyon kellemesen eltöltött idő emlékével távozott ez estén a torna- csarnokból, a nagykállói keresztény nőegylet agilitásáról és buzgóságáról újabb bizonyítékot adott, — pártfogolt hadiárvái pedig, a koronás belépődíjakból is, a még véglegesen la sem zárt rögíönös számadás szerint is csaknem 600, — precízül 560 koronával nyertek segítséget Spectator. Tirpákok — zsidók — magyarok. Kaptuk az alábbi levelet Tekintetes Szerkesztő Ur 1 Lehet hogy elkerülte figyelmüket az az igen szomorú tény, mely egy törvényszéki tárgyalás során lőtt nyilvánossá pár nappal ezelőtt. A nyíregyházi kir. törvényszék árdrágító visszaélés miatt három havi fogházra és 2000 korona pénzbüntetésre ilólte Ehrenberg Izsákot, a ke- mecsei petroleum finomító gyár tulajdonosát. A tárgyalás folyamán Ehrenberg Izsák, aki bár 25 éve ól Magyarországon és ebből 16 évet Keniecsón töltött el, egy kutya szót sem tudott magyarul, és tolmács utján kellett kihallgatni. Tehát ez a galíciai tőkepénzes zsidó, aki magyar kenyeret eszik, magyar töldön, magyar munka erővel vagyonát megsokszorozta, annyi fáradságot sem vett magának 25 óv alatt, hogy édes hazai nyelvünket megtanulja és közöttünk ezt használja. Ez olyan indolencia, amit nemzeti becsületünk sérelme nélkül agyonhallgatni bünn lenne. S az a legszomorubb az egészben hogy az ilyen Izsákok nem állanak egyedül a magyarság néma lebecsülésével. Tudomásom van róla, hogy a nyíregyházi ortodox zsidó hitközség rabbija szintén nőm tud magyarul és minden bizonyítványát németül vagy héberül állítja ki. S azt is mindenki sajnosán tapasztalhatja, hogy itt a Tiszamentón, a nagy magyar aiiöldön olyan Szvatop- luk világ van a heti vásárok alkalmával, amit a nyíregyházi tirpákok varázsolnak ide, hogy az ember kénytelen kótsógbovonni a legnagyobb magyar, gróf Széchenyi István e mondásának igazságát: nyelvében ól a nemzet! Lehet, hogy Széchenyi íólreboszólt, mert lehet valaki zsidóul is, meg tirpákul is jó magyar, de azt csak megengedi a tele. Szerkesztő ur, hogy ez olyan kényelmes félremagyarázása nemzeti hováíartozandósá- gunk kidomboritásának, amilyet csak nálunk, élhetetlen magyaroknál lehet kifütyölós és lepisszegós veszélye nélkül megkockáztatni. Akinek jó a magyar kenyér, [öld és pénz, annak legyen jó és szép a magyar nyelv is, s aki azt nem akarja megtanulni, az menjen vissza oda, ahol a maga exkluzív nyelvét gyönyörrel beszélheti annólkül, hogy itt a magyarság önérzetét és becsületét csapkodná arcul. Vagyok a tek. Szerkesztő urnák szívességét köszönve tisztelő hive Egy olvasó. —8—ur! már megint a középkor? Társadalom — Iskola. —s—ur a Nyirvidók 35. számában derekasan belevi- sitott a progressiv berkeibe. A népiskolák reformjának bárány bőrébe öltözve szelíd gesztusok közt olyan íogcsattogtatást rendezett a középkor ellen, hogy a XX. század elemi népiskoláinak tanulói föltétien sztrájkolni fognak ezután, a tanítók pedig II. Józsefként egy tollvonással kénytelenek megsemmisíteni összes eddig követett módszertani tételeiket. Nem jól van semmi I Baklövés, betű imádás, skolasztika, középkori zárkózottság az egész ! Több levegőt, mert mogfuiunk ! — kurjantja —s—ur 1 A népiskola mindent tanít, „csak néprajzot nem s minden ismeretet nyújt, C3ak a népétet ismeretét nem“ mondja 0.“ Hogy —s—ur hogy gondolja mindezeket az irás, olvasás, számtan, nyelvtan, földrajz, történelem, természetrajz, alkotmánytan, no és követem aiásan — a vallástan mellett megvalósíthatónak hozzáalkalmazva egy 10 esztendős gyermek szellemi befogadó képességéhez, azt hiszem senki som tudná rajta kívül megmondani. Nem is azt mondjuk mi, hogy az elemi oktatás egészen és mindenben tökéletes, s nem is azért kelünk védelmére nivósabb népiskoláinknak, mintha azok nem szorulnának bizonyos reformra, — különösen a mi tanítóink kötelessógteljesitósót és a modern pedagógiai vívmányok ügyes kihasználását illeti, — hanem azon csodálkozunk, amit — s—ur a maga progressiv kurjonga- tásánál dobogóul használ. Azt tetszik irni —s—ur: „Tanithat-e életre az az iskola, mely a halálban megdicsőülést keres, az életet a középkori fölfogásnak megfelelőig most is nyomorúság völgyének énekelteti, s a paradicsom kertjét a halál által örömnek nevezi ?“ ; No- hát —s—ur, aki anyira ös- meri a „néprajzot“ és a „népőletet“ az igazán nem írhatja el igy magát. Ugyanis eltekintve attól, hogy minden pozitív keresztény vállás, sőt még zsidó és török is ezen az állásponton van, amit itt igen nagy tü- relmessóggel kifogásolni tetszik, mi mást tudna ezek helyett komolyan tanítani —s—ur. Azt, hogy a halál szégyen, az élet egy állandó lakodalom, a paradicsom pedig Senki szigete /? Ezért kell —s—ur szerint természettudományos gondolkodással átitatni a nép agyát ? 1 Mire való ez a jelszavakon való lovagoiás a XX. században ? Azt különben tetszett e már hallani — s — ur, hogy aki a természettudományokat ilyen célra a- karja fölhasználni ütőkártyául, anuak halavány sejtelmei sincsenek arról a sokat emlegetett természettudományos gondolkodásról. Euler, Cauchy Kopernikus, Leverrier, Herschel, Volta, Fraunhofer, Piateau, Liebig, Pasteur, Haller, Hyrtl, Virchow és meg igen sok igazi tudós a tanunk erre. — De —s—ur ugylátszik fütyül mindezekre, s a népoktatás esetleges hibáit rá- konve a középkorra, olyan temetést akar rendezni a Nyirvidók — úgy látszik — türelmes hasábjain, mely után ne maradjon meg semmi, csak a „néprajz“ no meg a „népélet“, s azok is ne gyászban hanem rózsaszínben táacoljanak a koporsó után I Pedig még üzletnek sem jó ezen Entreprise, higyje el —s—ur. Azután annak a sokszor lebecsült középkornak is illenék , már békét hagyni a fel- világosultság nevében. Az emberiség fejlődőben van, s ha eggyel magasabbra hágunk, nem illik leköpdosni azokat az alsóbb lépcsőío- kokat, melyek nélkül a felsőbbeket soha el nem érhettük volna. Az idősebb ember megértő türelemmel bírálja el életének 18 esztendőben elkövetett haszonta- lanságait nem úgy aposztrofálja mint — s — ur azt a még általa feltétlen nem ismert középkort. Comte, a pozitivizmus atyamestere, vagy nálnnk pl. Alexander Bernát egészen másképen kezelik a középkort, mint — s —=■ ur. Sőt a progressiv Péterfy Jenő kiváló esztétikusunk Írja egyik helyen : „remélhetőleg tudja ma minden müveit ember, hogyha a középkor sötétsége kerül szóba, e sötétség inkább a beszélő elmebeli homályára vonatkozik.“
