Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-02 / 22. szám
4 oldal Junius 26 szemről bármi irányban intézkedés történjék, mert a fe- lebbező kívánságára a részletes elszámolásról a társulatnál tájókozódhatik. A mi már most a társulat belvizszabályozási müvei átalakításának függőben tartása iránt előterjesztett kérelmet illeti, azt figyelembe vehetőnek nem találtam, mert amint azt már az egyes vizrendező társulatoknak nyújtandó előlegekről, illetve segélyről szóló törvényjavaslat indokolásában kifejtettem a társulat belvizműveinek kiegészítése el nem halasztható. Hogy a kiegészítés mily műszaki irányelvek figyelembe vételével történjék, arra nézve a társulatnak 125285. sz. a. kelt leiratomban adtam utasítást. A keskeny nyílású hidak által okozott duzzasztás miatt emelt panaszra megjegyzem, hogy a részben már kész, részben a f. óv folyamán kiépítendő vasbeton hidak nyílásai a megfelelő műszaki számítások alapján határoz- tatván meg, azon néhány centiméter duzzasztásnak, amelyet a szóbanforgó hidak okozhatnak, vizletolyási szempontból érezhető hatása kevésbbó káros, mint lett volna a d" izasztás teljes kiküszöbölését csak az egész szelvény áth. ..alása mellett biztositó nagyobb hidak létesítésére szükséges költségtöbblet viselése. Végül a berceli szívócsövek fejének a műszaki szempontból érezhető hatása kevésbbó káros, mint lett volna a duzzasztás teljes kiküszöbölését csak az egész szelvény áthidalása mellett biztositó nagyobb hidak lótesitósóre szükséges költségtöbblet viselése. Végül a berczeli szívócsövek fejének a műszaki szempontból megokolt határig mélyebbre való helyezése a hivatali elődöm 1901. évi augusztus hó 27-ón 66914. sz a. kelt rendelete értelmében már megtörténvén, ez ügyben — szakköeegeim véleménye alapján — ez idő szerint további intézkedés szüksége nem forog lenn. Budapest, 19?4. január hó 27. A minister helyett: Bartóky s. k. államtitkár. IV. Kérvényem a Miniszter urlioz. Nagyméltóságu földmivelésügyi m. kir. Miniszter Ur 1 keretén, s mert jogában van minden érdekeltnek a miniszteri biztos határozatával szemben felebbezési jogával élni. Ez alkalommal azonban hetek múltak el a múlt év szeptember havi véleményező bizottsági ülés után, mig annak jegyzőkönyvét megkaptam és módomban volt azzal szemben Nagyméltóságodhoz kérvényezni, amit, hogy kellő időben cselekedtem-e én még, most sem tudom. Mivel a fellebezési határidő megállapítása tárgya ban sem a tiszai, sem a vízjogi törvény szabatosan nem rendelkezik, arra kérem nagyméltóságodat, hogy törvénypótlás utján e hiányon segíteni méltóztassék. Tény mindenesetre az, hogy a miniszteri biztos a szeptember 24-iki véleményező bizottságban határozatát ki nem jelentette, amely körülményről engem Kovács István kir. törvényszéki elnök értesített, a ki véleményező bizottsági ülésen mindvégig jelen volt. Nézetem szerint arra mindenesetre szükség lett volna és szükség lesz a jövőben is, hogy adott alkalmakkor a számadások és elszámolások minél gyakrabban és minél érthetőbben megvilágosittassanak, hogy az érdekelt fél ezekről mindég tájékozva legyen, s mivel a számadásra kötelezetteknek egyéni tisztességre ezt mindennütt és mindenkor megköveteli. A mily örömmel olvastam Nagyméltóságod leiratának azon kijelentését, hogy felebbezésemnek tárgyi részét, tehát úgyszólván egész komplexumát még ezutáni tárgyalás céljából a véleményező bizottsághoz utasítani méltóztatott, ép oly sajnálattal veszem tudomásul azt, hogy Nagyméltóságod későob, ugyanezen leiratában kijelenteni méltóztatott, hogy az általam nemcsak „kifogásolt“, de teljesen hasznavehetetlennek bizonyított belvizszabályozási tervek végrehajtását felfüggeszteni hajlandó, mert ezek végrehajtásának szükséges voltát a segélynyújtási törvényjavaslat indokolásában már megállapította, sőt hogy e tekintetben 125285 számú leiratában a követendő irányelveket már körvonalazta is. Mennyiben, Kegyelmes Ur, a hivatott törvényjavaslat indokolásában, a mi ártéri viszonyaink és bajainknak hű képét nem látom — hiszen az különben egy törvényjavaslat megindokolásának keretébe beilleszthető nem is lenne — s nem ismerem az 125285. sz. rendeletben foglalt alapelveket sem, s mivel Nagyméltóságodnak velem közölt 1255U5. számú határozatának szövegéből is azon örvendetes körülményt kell következtetnem, hogy a vízmüvek átalakítására vonatkozó végmegállapodást társulati tanácskozásoknak kell megelőznie, kérem Nzgyméltóságodat, hogy a további teendők feletti tanácskozások megtartását a miniszteri biztosnak elrendelni méltóztassék. Ami továbbá a keskeny hidak által előidézett duzzasztásokat illeti, minden kétségét kizáró követelmény az, hogy a hidnyilások mindenkor arányban legyenek az áthidalt folyás szelvény szélességével és rendes viszonyok között nem lenne indokolt a folyás fenékszélességénél szélesebb nyílású hidakat építeni. De hiszen ez esetben épp az a baj, hogy társulatunk vezetősége a múlt évben előállott rendkívüli helyzettel szemben is — előre láthatólag drágán és eredménytelenül — teljes biztosságot akar a társulatnak nyújtani, .s mégis nemcsak hogy ragaszkodik a keskeny nyílású hidak és átereszekhez, de ezek létesítése közben és létesítése után hónapokig felejti a mederben a vízlefolyását gátló szádfalakat. Ami pedig a Nagyméltóságod által hivatott takarékossági szempontokat illeti, ezek nem a mi társulatunknak szempontjai. Hiszen ezeknek szem előtt tartása még hosszú időre teljesen kizárta volna uj hidak építését. Végül tisztelettel jegyzem meg, miszerint egészen indokoltnak tartom azt, hogy most már, a tavaszi áradások közeledtével a berczeli szivattyú szívócsöveinek mélyebbre való helyezését mellőzni méltóztatik, de kérnem kell Nagyméltóságodat, hogy annak már a jövő ősszel leendő végrehajtását mint kézzel fogható legsürgősebb szükségletet a további teendők keretébe felvenni méltóztassék. Kelt Nyíregyháza, 1914. febr. hó 1-én Nagyméltóságod alázatos szolgája Kállay András. Folyó hó 12-én vettem a felsőszabolcsi tiszai-társulat vezetésével megbízott miniszteri biztos utján Nagyméltóságodnak azon leiratának másolatát, amely- lyel Nagyméltóságod a miniszteri biztos urat értesíti arról, hogy a múlt év szeptember 24-én tartott véleményező bizottságban letárgyalt határozatok ellen beadott kérvényemet, illetve felebbezésemet miként intézte el. Mivel Nagyméltóságod ezen intézkedésével szemben felebbezésnek a lehetősége fenn nem forog, másrészt azonban a közigazgatási jogrend sérthetetlensége, általános elvi szempontok, valamint különösen társulatom érdekei azt megkövetelik, szabadjon a már egyszer formailag — de csak formailag — letárgyalt feieb- bezésemre e kérvényben visszatérnem, visszatérnem azon kéréssel, hogy azt figyelembe venni méltóztassék s anélkül, hogy ebből íoiyólag bárminemű határozat hozatalát, vagy azt, hogy ily határozat velem közöltessék, provokálni bátorkodnám. Ami már most íellebezésem azon részét illeti, amelyben azt állítottam, hogy a véleményező bizottság javaslatai határozatokká a miniszteri oiztos által a véleményező bizottság ülése végén nem emeltettek, e kijelentésemhez most is mereven ragaszkodom, jól tudom én azt, hogy a miniszteri biztos ahoz kötve nincs, hogy a véleményező bizottságban tárgyaltak felett egyáltalán határozatot jelentsen ki, árinál kevesbbé ahhoz, hogy határozatát már a véleményező bizottságban meghozza, iltetve kijelentse, de viszont szükségé van arra az érdekelt közönségnek, miszerint arról mindenkor tudomással bírjon, hogy egy-más tárgyban határozott-e már a miniszteri biztos, mit határozott és mikor hozta meg határozatát. Köteles a miniszteri biztos ily értelemben járni el azért, mert az ő hatalmi köre sem terjedhet túl az autonon társulati választmányi és közgyűlési hatáskör
