Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-05-19 / 20. szám

Nyíregyháza, 1917. Május 19. — Szombat VI. évfolyam, 20. szám Kölcsönt kér az állam saját polgáraitól immár hatodszor. Az első gondolat, amely itt íeltola- kodik, a háború hosszú tar­tamában kulminál s a leg­közönségesebben azt a kér­dést ölti föl: „Még mindig?“ Igen, még mindig . . : De ez a felelet megtelel arra is, amit szintén senki sem lát­hatott előre, hogy a hábo­rút, annak minden vesztesé­gét, áldozatait bírjuk, győz­zük, szintén még mindig — immár harmadik esztendeje, egészen a hatodik badiköl- csön terminusáig, sőt tovább azon túl is, mindaddig, amig a jól befejezett munka fö­lött érzett megelégedéssel térhetünk át a sóvárgott béke napjaira. Közönségünk ismeri már a hadikölcsön természetét. Ismeri, mint ha­zafias kötelessógteljesitést. és ismeri, mint jó üzletet is. A jó magyar s a tisztes polgári haszonnal megelé­gedő hazafi sietni fog ezút­tal is pénzének ilyen két­irányú haszonnal járó befek­tetésével. Hanem ., . ha megkívánjuk a kisiparostól, kiskereskedőtől, kisbirtokos­tól és a többi kis ekszisz- tenciától, hogy megtakarított pénzecskéjének összességét elvigye oda, ahová azt a becsület irányítja, akkor gondoskodni lehetne talán a presszió valamelyes for­májáról azokkal szemben is, akik a háború folyama alatt százezrekkel gazdagodtak meg, hogy ezek is tegyék le a becsület oltárán mind­azt, amit megélhetésük biz­tosításán kivül nélkülözni képesek. Mert van valami visszásság abban, hogy a- mig a jóhiszemű polgári elemnek hadikölcsönbe fek­tetett összes vagyonkája 6%. ot hoz, addig a nagy^peku­lótársunkat utolsó útjára. Tiaen- öt év óta szolgálta a várost, polgártársai javát önzetlenül, lel­kiismeretesen, kiváló képességé­nek teljes kihasználásával, beteg testéi mindaddig muukára kény­szerítve, mig azt a gyilkos kór teljesen össze nem Toppantotta. Munkásságával maradandó em­léket állított önmagának. Nyíregyházán, 1917. május hó 17-ón. * A pótolhatatlan veszteség miatt érzett gyötrő fájdalommal de a Mindenható bölcs és meg­változhatatlan akaratában meg- nyugvó keresztényi türelemmel jelentjük, hogy a nagyon szerető férj, a gyermekeit imádó édes apa, a melegszívű sógor és ro­kon garamszegi dr. Góczy Géza, Nyíregyháza város »főjegyzője és helyettes polgármestere, Sza- bolcsvánnegye törvényhatósági bizottságának tagja a f. 1917. évi máju3 hó 16. napján, este 10 órakor hosszas betegség és gyötrelmes szenvedés után ne­mes lelkét visszaadta teremtőjé- nek. Megboldogult, felejthetetlen halottunk hült tetemét f. évi május hó 18. napján, dólatán fel 5 órakor a városházáról fog­juk a r. kaih. egyház gyászszer­tartása után az északi temető­ben levő örök nyugvóhelyóre kísérni. Az engesztelő szent mi­se-áldozat f. évi május hó 19-ón d. e. 9 oraaor fog a nyíregyhá­zi Samassa-templomban az egek Urának bemutattatni. Nyíregy­háza, 1917. május hó 17. Az örök világosság fónyeskedjók neki 1 Ozv. Dr. Góczy Gózanó sz. Lukács Irma, özvegye. Góczy Gyurika, Góczy Irmuska, Góczy Tamáska, gyermekei. Dr. Szabó Imrénó sz. Lukács Ilonka, Lu­kács Ödönné sz. Adriányi Olga Dr. Gombos Jánosüó sz. Lukács Margit, Dr. Lukács Tihamér é sz. Jakabházi Margit, sógornőt. Tótiipcset Fabriczius Dezső, nagybátya. Dr. Szabó Imre, Lu­kács Ödön, Dr. Gombos János. Dr. Kovács Miklós, Dr. Lukács Tihamér, sógorai. Legyen nyug­vásod csendes, emléked áldott! p|T Hirdessünk a Szabolcsi Hírlapban A Szabolcsi Hírlap uj telefon száma 374. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 10 K Félévre 5 K Tanítóknak fóláron. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: id. Kálíny András Felelős szerkesztő: Szalay Béla Megjelenik minden héten szombaton Szerkesztőség-kiadóhivatal: Zrinyi-Ilona-utca 2. Telefon S74 lánsok százezreiket elvonják onnan, csak azért, hogy ezek a százezrek a háború levegőjében betegen nagyra nőtt üzérkedés utján több 100°/»-os nyereségekkel rö­vid időn belül megkétszere­ződjenek vagy meghatvá­nyozódjanak. Meghalt a város főjegyzője, t garamszegi Géczy Géza dr. a Nyirség {óvárosának ékes tollú, meleg szivü, min­denkitől szeretett főjegyzője nincs többé az élők sorában. Háromnegyed esztendeig tartó kegyetlen betegség megőrölte szervezetét, s most üresen áll a városházán az a nótá- riusi Íróasztal, amelyhez úgy odapászolt az ő szimpatikus egyénisége, és minden aka­dályt legyőző munkabírása. A nagy munka után pihenni tért a jó Géczy Géza. Pályá­ját a vármegyénél kezdte, majd szülővárosához vonzotta szive, melynek szolgálatában 15 eredményekben gazdag esztendőt töltött el. A ma­gyar tisztviselőknél szomo­rúan ismétlődő gondok soha­sem tudták letörni ambícióját. Tanult mindig, képezte ma­gát egyre tovább, hogy mi­nél inkább szolgálatára lehes­sen városának, melyet oly igen szeretett. Senkisem gon­dolta, hogy a kibontakozó szép karriór 39 esztendejével derékban roppan ketté. Ha­talmasnak látszó organizmu­sával, szép hangjával, lebi­lincselő modorával, egészsé­ges humorával, mindig vilá­gos logikájával, gyönyörű szónoki tehetségével, és je­lentős újságírói képességeivel belelopta magát mindenkinek a szemetébe,úgy, hogy most nemc*k a család őrzi a nagy vesztcpég fájdalmait, hanem mindejki, aki csak beszólt vele, fagy hallotta őt szó­lam emszer is Nyíregyházán. Égés» világnézetének alap- tengelrót a hazafiság, val­lásosig és szeretet alkotta, s báriLjabb időben az ex- kluzi# áramlatok hullámai ő elé iffic sapkodtak, hogy ma­gúkká ragadják, az ő léi­kénél? idegen volt minden ilyenforma hatás, és csak a csalódás és kiábrándulás órzéAifc váltották ki belőle, de ^ ^jdolkodásáí, énjének Az az impozáns részvét, mely megnyilatkozott teme­tésénél, jelzi, kit vesztettünk mi Góczy Gézában. A vá­rosháza udvarán felravatalo­zott koporsónál ott volt az egész város, intelligencia és nép egyaránt. Énekes János prépost, íőesperes, nyíregy­házi plébános segédlettel végzett egyházi szertartása és a dalárda éneke után dr. Murányi László helyettes városi főügyész állított em­léket igen szép beszéddel a megboldogultnak, s mikor kifordult a halottas kocsi a főtérre, oly szomorúan néz­tünk utánna. Ott vitték Nyír­egyháza város egyik legsze- retettebb és legtehetségesebb főtisztviselőjót a te.jető né­ma birodalma felé. Nyugod­jék békében 1 A halálesetről a család és a város is adtak ki gyász­jelentőt, melyek alább kö­vetkeznek. Halálozás. Nyíregyháza r. 1. város tanácsa és tisztviselői kara mély megrendüléssel tudatja, hogy szeretett, hűséges munka­társa, a város érdemes főjegy­zője garamszegi Góczy Géza dr. f. hó 16-án, este 10 órakor, hosz- szas szenvedés után meghalt. E hó 18-án, d. u. fél 5 órakor kisérjük megboldogult tisztvise-

Next

/
Oldalképek
Tartalom