Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-27 / 4. szám
Január 27. 3. oldal. mi hasznát sőt azt teljesen el is felejti. így aztán lehetségessé válnék a nyolcz osztálynak hat osztályra, négy alsó és két felső osztályra való reducálása, sőt a középiskolák egységesítése is. Äz előirt tananyag és annak beosztása ellen alig lehet kifogást emelni. A történetnek centrifugai irányú tanítása azonban, nézetem szerint képtelenség. Hogy értse meg a tanuló Magyarország történetét, ha a Balkán, Olasz, német, lengyel és más országok történetét nem ismeri; s mit ér az Árpád- ház, az Anjouk, Hunyady Mátyás vagy II. Rákóczy Ferencz történetének felületes ismerete, ha a Ruri- kok, Jagellók, Babenbergek és a franczia királyokhoz való viszonyaink nekünk spanyol falu? Nem attól a széktől keli kiindulnunk, amelyben az íróasztal előtt ülünk, — hanem a város piaczárói; úgy kapjuk meg a dolgok helyes egymásutánját. És még egy már többször említett kedvencz eszmém : Nem lehetne-e az utolsó gymn. osztálybeli legjobb tanulók részére iskolahajót berendezni, amelyen egész éven át utazva, a fiatalság nemcsak végezné iskolai gymn. tanulmányait, de egyben megismerhetné a földgömb nevezetesebb részeit is ?- y. - *• mozi-uzsora címen lapunk legutóbbi számában megjelent állítások helyreigazítása céljából az Apolló mozgó- szinház vezetősége megjelent szerkesztőségünkben, ahol okmányokkal a következőket igazolta be előttünk: 1. Azt, hogy a koronázó film teljes jövedelme hadijóté- konycélokat szolgál. 2. A normális film kölcsön- 1 dija mt-ként és hetenként 25—35 1 fillér; az eddig fizetett legmaga- ! sabb film kölcsöndij (Quo-Wadis! I Pompeji stb) 80 fillér volt. A koronázó film kölcsöndija mí.-ként 4 korona volt, tehát az ötszöröse az eddig megjelent legdrágább filmeknek. A drágább filmeknél 50 százalékkal szokta emelni a helyárakat. A koronázó filmnél, a melynek dija a norm, dij 10—15- szöröse volt, kétszeresre emelte a helyárakat az Apolló. 3. A film kölcsöndija nem 1-400, hanem 2800 korona volt. Ez 7 részre osztva napi 400 K jelent. Ehhez jött a rendes műsőtótet, sok cukorral és egy kiflivel. És a leány, aki akkor úgy érezte, hogy a poétához valaha még sok köze lehet, még több oukrot és kiflit adott neki a kávéhoz másnap . . . A müvészasztaloknál is ült egy szerelmespár. A borozóból a leány és egy festőművész, aki hanyagul szélesre kötött fekete nyakkendőt 4 viselt. Egy ideig rejtélyes titokzatos volt a nő, senkisem tudta, hogy kicsoda, végül valaki itt is meghozta a hirt. A leány egy borozóban tamburázik és sok pénzt keres. Pénzt keresni nem boldogság, pedig az anyja egyszer berontott a Zelmába és igy kiáltott magánkívül : „te boldogtalan !“ En azt hiszem, hogy a világ legbizarabb, legfurcsább szerelmei a Zelmában fakadtak. A v Margaréta herceg szerelme . . . Ide három pontott kellett tenni, mert a Margaréta herceg nevét nem is volna szabad tulajdonképen a három pont nélkül kiejteni és leírni, kimondani is csak éjszaka, amikor a viz csobogva ömlik a kanálison át és a hold süt. Margareta herceg . . . szerelmes. Margareta herceg, az öreg sovány és horpadt mellű virágember. A kezei, a feje ritmusra reszketett, a szakála, a bajusza kuszán nőtt össze-vissza, a haja fehéredéit, a ruhája rongyos volt és piszkos. Máskülönben virágot árult, szegfűt, havasi gyopárt, szászorszó- pet, tubarózsát és margarétát. Hajnal felé, mikor megcsapott minket a bor gőze és a virágok illata, mint az utszólen az eső a havatt, mi neveztük el Margaréta hercegnek. Bután nézett minket és mi kacagtunk, a szomszédos laktanyában pedig „Auf“-ot ordított hat katonatorok. Hajnalban elkezdett szitálni az eső és az asztalunkon az üvegekben habzó szájjal dalolt a bor. Margareta herceg az egyik kiszolgáló lányba, szeretett. Tél felé járt. A házsorok közt és bent a szobában is sordija és az előadás többi költsége, napi 170 K. A koronázó hét mindennapi előadása tehát 570 koronába került. 4. Az első két nap kivételével az esti előadásokon átlag kétharmad részben telt meg a nézőtér, a délutáni előadásokon kis közönség volt jelen. Ezeket tekintetbe véve, nem nehéz kiszámítani a bevételt és ezt szembeállítva a kiadással könnyű feladat megállapítani a nagyon is jelentéktelen hasznot. 5. A kifogásolt 21 koronás családi páholy nem ilyen cimen, hanem, mint 8 drb páholyülés került eladásra és igy az egyes ülőhelyek árai megfeleltek az I. hely árainak. Városi közgyűlés. Folyó hó 26-án egész délutánt igénybe vevő közgyűlést tartott Nyíregyháza város képviselőtestülete, — Bállá Jenő polgármester elnöklete alatt. Napirend előtt a polgármester megokolta, hogy a gyűlés összehívása azért késett, mert a vármegyén, kézbesítési nehézségek folytán nem készült el a vi- rilis tagok hiteles névsora. Elparentálta Prok Samu lovasrendőrt és Prok Lajos kép. tagot, kinek helyére Márföldi József lett behiva, néha didergőt már a hideg, Munkája után Irén a sarokban, a kályha mellett a Nyugatot olvasta, talán éppen Ady versét, mikor mellette ült Margaréta herceg, az ölében a megmaradt és einem adott virágokkal. Es a virágokat lassan, csöndesen rászórta leányra búbánatosan a szekfüt a hajára, a havasi gyopárt és a tubarózsát a lábai elé, margarétát és a rezedát pedig az ölébe dobálta. Irén kacagva nézte a kis kopott virág embert. «■» Mi az öreg? Margaréta herceg, mint aki most nyitotta ki a szemét mondta: — Úgy szeretem magát, kis Irénke . . . Másnap megint együtt várták a reggelt és Margaréta herceg a Nyugatban, az Ady vers alá, titokban oda irta Irén nevét. De Irén véletlenéi aznap nem olvasta a Nyugatot. A virágember megint fölkereste és elkezdett mesélni neki egy szegény öreg, megkopott ember szerelméről, akit sokan hercegnek aki azonban értesülésünk szerint most Szibériában orosz fogoly. Előterjesztette a polgármester részletes jelentését az 1916. óv ügyforgalmáról, mely összesen 52922 darabot tesz ki. Ebből folyó évre csak 9 drb maradt elintézetlenül. Oly eredmény ez, mely feltétlenül dicséri a tisztviselői kar szorgalmát és munkabírását, amelyért elismerést és köszönetét szavazott a képviselet. Ugyanezt Meskó László indítványára a polgármesternek is megszavazta munkássága s eredményes fáradozásáért, sőt ezt a jövedéki bizottság tagjaira, a termónyáru r. társaság igazgatójára és Sipos Péter jövedékkezelőre is kiterjesztette. A jelentésben benne voltak az iskolai, a rendőr ü- gyek, a requirálás, a városi liszt, sertés és tejüzemek, a fa, szén, só, petróleum mise- riák, amelyekkel városunknak fokozottabb mértékben kellett megküzdenie a múlt évben, mint a fővonal mentén® fekvő Miskolcznak, a - mely tudvalevőleg a köz- élelmezés terén sikereivel országszerte vezet. Beszámolt a népfelkelő bemutató szemlék 28% illetve 57%-os hívnak ős egy lányról, akit nagyon szeret ez az öreg megkopott ember és akinek odaadná az utolsó szál rezedáját is. A rezedáját is . .. Irénke megint kikacagta az öreget és félre lökte maga mellől. — Ne csacsiskodjon, hiszen úgysem szeretem magát, mert nincs sok-sok pénze . . . Margaréta herceg összeszedte a kis virágjait és haza ment. Aztán levelet irt ói lefeküdt aludni. Másnap a virágos fiú, aki a kertésztől hozta mindennap a virágokat Margaréta hercegnek, az ágyban fekve találta az öreget. A halántéka, a homloka, a keze fehér volt és hideg, jeges. Az ánya mellett egy pohár volt, valami furcsa illatú keverékkel. Margaréta herceg a margaréta nedvet bele osurgata a pohárba és kiitta. Az asztalon hevert a kalapja, mellette egy iv papiros, teleirva, kusza bomlott betűkkel : „Végrendeletem“. Végén ezek a sorok feküdték meg a papirt ; #
