Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-01-27 / 4. szám
Nyíregyháza, 1917. Január 27. — Szombat. ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 10 K Félévre 5 K Tanítóknak feláron. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: id.'Káliay András Felelős szerkesztő: Szalay Béla megjelenik minden héten gzombaton Szerkesztőség-kiadóhivatal: Zrlnyi-Iloiia-ntca 2. Telefon 140 Nézzünk egymás szemébe! Úgy ősszebonyolodtunk e nagy háborúban, hogy alig ismerünk egymásra. A saját pártunk» állásunk- vagy rangunkbelit, a saját felfogásunk- vagy vallásunk belit is éppen csakhogy még sejtjük egymásban. ügy vagyunk, mint a játékon kezdő és verekedésen folytató pajzán gyermeksereg: zűrzavaros ösze- visszaságban az arcok, az emlékek, a jelszavak, a nevek, fenyegető öklök, siró szemek, visszautasított békességre hivő fehér zászlós jelek. Majdnem úgy vagyunk, mint a madiani- ták, akiket Gedeon háromszáz fáklyás-cserepes vitéze legédesebb álmából vert fel, igen nagy zajjal, amitől azok halátra ijedve, százezreket sejtve, az éj sötétjében egymást kezdték ölni és ölték halomra. Ősszebonyolodtunk . . . és már igen sokszor bizalommal ajándékozzuk meg, vagy oknélküli bizalmatlansággal, meggondolatlanul ütjük-verjük egymást. Meg sem nézzük az arcot, a* embert. Pedig ha meg- néznők, ha közelebről es jobban megnéznők 1 ! Oh mennyi rútság tűnhetnék ki egy-egy dédelgetett arcon és mennyi szépség, magyarság, jóakarat egy-egy lenézetten 1 És hány probléma találna azonnal megoldást, ha mindig mélyen néznénk egymás szemébe. Hány szemérmes szegény nem meri fölvetni a könnyes siró szemét, mert sokan eljátszották a sze génység látszatának jogát. Lássuk meg ezekben a sze- pénzt. Hány gazember fogja becsületesnek feltüntetni arcát. Kiáltsuk oda hangosan : Ki vagy ? megrémül és megmutatja magában a gazot. Állások betöltésénél, ó- vaíosak legyünk. Sok arcátlan ember kóborol közöttünk. Dörögjük oda : Mutasd az arcod, a múltad ! És ha nincs arca, ha múltja van, ha vonakodik felelni, már nem hihetünk rátermettségében. Háborútól feldúlt társadalmunk drótkerítése ezer helyen áiszakadt. Jogi szabályok, Ítéletek, törvények alkotják e drótkerítést, a melyen azonban most ellenséges rossz ember köny- nyen hozzánkférkőzhetik, könnyen kibújhat. A társadalom szeme, tekintete elől ne legyen kibúvó. Aki megbélyegezte magát, legyen megbélyegzett. És a bélyeg a mi tekintetünkre fusson vérbe, sötét foltba arcán. De lássuk meg a javunkat akaró jóságos arcot is. Becsüljük és szeressük hivatott vezéreinket. Kis társadalmunk erejének és nagyságának egyetlen titka u- gyanaz, ami a föld termőerejének titka: hogy a nap süssön a földre s a föld a nap felé forduljon. Nyáron nem lehet a napba nézni. Bőséges tüze lángol, éget. ősszel, amikor köd takarja és télen, amikor hó ragyog: olyan köny- nyü az égi nap arcaba nézni ! Mintha a mi helyzetünk is hasonló lenne. A békében talán — a jó világban — nagyobb urak voltak az urak, a vezetők, hivatal főnökök. Most a világháború véres ködében, a baj és nyomorok korában . . . ugy-e hogy leereszkedőb- bek, megértőbbek, segíteni készebbek ? Lássuk bennük a változást. Feltünik az éppen úgy, mint ahogy kirí a megváltozottak közül a meg nem változott. Nézzzük is egymás arcát, ezután is; mint testvé reinkét, szüleinket. Irgalom mai szeretettel. Ha kell szigorúsággal. Ez a jövendő boldogság, örömök és bőséges esztendőknek egyik titka. Elhullanak legjobbjaink, Nap-nap Amellett őrlődik, morzsolódik nemzetünk ereje ebben a szűnni nem akaró világégésben. A magyarság hősi vitézsége heroikus módon nyilatkozik meg minden csatatéren. Háziezredünk, a vitéz 14-es huszárezred, amelyik .front-vonalat fölkarolja, ott pusztulni kell az ellenségnek, ha százannyi volna is. Csak természetes, hogy ezek a diadalok ki nem vívhatok áldozatok nélkül. Vajha fiatalon elhullott katonáink vére hazánk boldogulására válnék! Csak a múlt számunkban emlékeztünk meg Zoltán László hősi haláláról, most a 21 éves korában királyáért és hazájáért csatában elhunyt Csengery József 14. huszárezredbeli zászlós sírjára kell letennünk az emlékezés cipruságát. Ä gaz oláhok ellen anuár 4-én délután vezetett rohamban találta az ellenség golyója. A szomorú esetről Bruckner Herman 14. huszáralezredes a következő levélben értesítette hlatky Schlichter Gyulát: Kedves Barátom! Szolgálatot vélek tenni úgy Tinéktek, valamint a Szüléknek is, a midőn szegény Csengery Jóskáról annyit tudatok Veletek, a mennyi az offenziva alatt lehetséges. A szegény fiú, hi mindég igen bátor volt, egy támadás alkalmával tüdő lövést kapott, a melynek következtében három óra elteltével, orosz földön kiszenvedett. Ő ma este a szegény Zoltán fiúval együtt lesz papi segédlettel eltemetve, bekerített sírban és kereszttel ellátva. Pár hét múltán, de talán még előbb is lehetséges lesz a haza szállitha- tásuk. Fájdalmasan sajnáljuk az ő elestüket, mert ők igen derék és bátor bajtársak voltak. Kérlek szívből jövő részvétemet kedves szüleinek átadni. Tisztelő Hived Bruckner alezredes. 6/1. 917. A család a következő gyász- jelentést adta ki: Csengery Kálmán és neje született Adriányi Vilma, mint bánatos szülők, valamint gyermekeik : Tibor, Lenke és Margit, úgyszintén a nagyszülők : Adriányi Kálmán és neje Ursziny Kornélia és a nagyszámú rokonság nevében is a legmélyebb fájdalommal tudatják, hogy a legidősebb, forrón szeretett fiú, testvér, unoka és rokon Csengeri József, a cs. és kir. 14. huszárezred zászlósa élete 21-ik évében, f. hó 4-én oláh földön, szakaszát rohamra vezetve, hazáért és királyért hősi halált halt. — Holttestét, melyet a hős bajtársai temettek el az ojtozí temetőben, haza fogjuk számtani és az északi temetőben ievő családi sírboltban helyezzük örök nyugalomra. Vajha fiatalon elhullott vére hazánk boldogulására válnék! Nyíregyháza, 1917. január hó 14. Áldott feledhetetlen emléke örökké közöttünk marad. W«»»—C»» «««—«X»«— — Lapunk kihordására vonatkozó panaszokat kérjük bemondani Borbély Sámuel könyvkereskedő üzletében.
