Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-23 / 25. szám
2 oktal Junius 23 nek, hanem elsősorban a dombrádi szivattyú vizemelő kó- j pességének a megállapítását kérte Nagymóltóságodtól; j mert hiszen annak a megítélésének alapját, hogy vájjon a j létesített vízmüvek beváltak-e, elsősorban az ezen kérdésre adandó felelet képezi. Ebben, bizonyára Nagyméltóságod utasítására, Dános Miklós vizépitészeti felügyelő el is járt és jelentését a társulat miniszteri biztosánál be is adta. Sajnos azonban, hogy a vett jelentés éppen erre vonatkozólag semmi legkisebb felvilágosítást nem nyújt, sőt ennek megállapítását a jelentésben egy állami közegekből álló szakértőbizottságnak véleményétől teszi függővé, a- mely bizottság, jelentést tevő helyes nézete szerint a társulati összmunkálatok befejezése előtt is járhatott volna már el feladata teljesítésében. Mivel tisztelettel alulírott a hivatolt jelentést a miniszteri biztostól f. évi junius hó 10-ón vettem és még máig sincs tudomásom arról, hogy e bizottság eljárt-e már és ha igen, minő eredménnyel, s mivel a m. hó 10-én megtartott társulati közgyűlés a célba vett mizmüvek fejlesztésére és befejezésére 1 millió koronát szavazott meg, holott e rendszernek teljes mellőzése lenne egyedül kívánatos, mindenekelőtt arra kérem Nagyméltóságodat, méltóztassók az ezen ügyben hozott határozat feletti döntés felfüggesztésével ezen részben már végrehajtott belvizszabályozási rendszert alapelveiben, végrehajtásában és működésének eredményeiben nem érdekelt szakértők által és arra alkalmas időben megvizsgáltatni. A m. hó 22-én postán felküldött, illetve bejelentett felebbezés’em támogatásául addig is a következőket hozom fel: Már a közgyűlési meghívó szövegét is tendenciózusnak kell tartanom, mert hiszen ahoz, hogy valamely köi- csönügy a miniszteri biztos által egybehívott társuinti közgyűlésen tárgyalható iegyen, a Földmivelósügyi Miniszternek előzetes belenyugvása, vagy engedelme nem szükséges. Nem más ez, mint előzetes lekötése a miniszternek a kölcsön megszavazása érdekében. Noha ilyen előzmény után helyzetem a íelebbezés sikerére nézve felette nehéz, mégis megkísérlem felebbe- zésem első indokolásául felhozni azon körülményt, hogy az ezelőtt harmadtól évvel megszavazott és nagy*részben végrehajtott vizsznbályozási munkálatok sem részben, sem egészben felülvizsgálva nincsenek, iliszen, mint már feljebb emlitém maga Dános vizépitészeti felügyelő is azt jelenti ki több ízben a társulat miniszteri biztosának 110/1916. K. B. számú Nagyméltóságodhoz intézett azon feliratára, amelyben a miniszteri biztos annak megállapítását kéri, vájjon a létesített szivattyúk megfelelnek-e hivatásuknak, hogy azt műszaki előzetes felülvizsgálat nélkül megállapítani nem lehet. Hiszen maga a miniszteri biztos meggyőződhetett egy számos tagból álló vegyes küldöttség jelenlétében arról, hogy a többek között a kétórközi vízmüvek, értsd zsilip, szivattyú és hid semmit nem érnek, sőt a nagy vizeket lefolyásukban akadályozzák; és mégis dacára annak, hogy a közgyűlési igazgatói jelentés a jelen rendszer helyessége mellett semmi újabb bizonyítékot fel nem hoz, mert fel nem hozhatott, a társulati közgyűlés bekötött szemmel ismét megszavaz 1 milliót 1 A szivattyú rendszer elhibázott és a társulatot feltétlenül tönkretevő volta bebizonyult a zugói szivattyúnál is, amelyet segítségül egy körcsatornával kellett ellátni. A csatornák bővítése és mólyitóso, ami ugyan elvileg nem kifogásolható, ezen esetben felesleges, sőt káros, mert a jelen körülmények között is elégteleneknek bizonyult szivattyúk még inkább képtelenebbek lesznek a hozzájuk nagyobb menynyisógben jutó vizet továbbítani, víztartálynak pedig a kimólyitett és kiszélesített belfőcsatorna merőben alkalmatlan. Elóg^ legyen ezek után konstatálnom azt, hogy úgy az újabban épült hidak, átereszek és szivattyúk, duzzasztó vízmüvek valamint azok fentartása a társulatnak végrom- lását fogják eredményezni és hogy mindezekre a társulat miniszteri biztosát hozzáintózett terjedelmes beadványomban figyelmeztettem is. A dolog pénzügyi része ép oly képtelenség, sőt botrányos. 1913-ban egy alig 10 tévés olcsó kölcsönt konvertálni egy hosszabb lejáratú drágább kölcsönre sohasem lehetett a társulat érdeke, mert az egy pénzügyi nonsenz. Most pedig ép oly kevéssé érdeke a társulatnak a két óv alatt hasztalanul kidobott két és fél millió után ismét egy milliót szavazni meg oly vízmüvek befejezésére, amelyek cólszerütlensege és káros volta kézzelfogható. Kérem ezért Nagymáltóságodat, méltóztassók a Felsőszabolcsi Tiszai Ármuntesitö Társulat vezetőségétől számon kérni: 1. Mi alapon állítja fel a társulat igazgató főmérnöke azt' a tételt, hogy a társulat területéről 30 nap alatt levezetendő viz katasztrális holdanként és másodpercenként 0.1 litert tesz ? 2. Képesek-e ezen vízmennyiséget duzzasztás nóiküi a dombrádi és a többi szivattyú levezetni ? 3. Mi célból mélyítik és különösen mi célból szólesi- a beiíöcsatornát, mikor annak íenókíüggője mindenütt 1 és 1/2-2 méterrel van lejebb a belfőcsatorna két oldalán levő legmélyebb tavak függőjénél ? 4. Miért nincs a szövetemi zárgát még máig sem felépítve, ha a dombrádi szivattyú elégséges a íelsővizek levezetésére ? 5. Mivel indokolható meg a kétórközi és az annak alatta lévő többi szivattyú felépítése, amikor a szövetemi zárgáton alóli vizek rövid utón és biztos lefolyással bírnak a duzzasztó szivattyú és zsilipek nélkül is ? 6. Mi oknál fogva kellett a csatornáknak mélyítését és újbóli kiásását munkába venni éppen akkor, amikor a főid arja e munka pontos végrehajtásának útjában állott, és amikor a társulatnak csak az eredménytelen és felette draga muszka-fogoly munkaerő állott rendelkezésére és ez is csak télen át, amikor dolgozni nem lehetett ? És ha nnndozokre Nagymeltóságod megnyugtató feleletet kap, méltóztassók az ón íoliebezésemet mellőzni, de figyelembe venni akkor, ha Nagymeltóságod a fellebbezésem folytán megtartandó vizsgalat eredményéből arról győződik meg, hogy a jelen belvizszabályozási rendszer folytatása a társulatot végveszélybe dönti. Előadtam ezekben telebbezósem indokait és megjegyzem végül, hogy a társulati közgyűlés idevonatkozó határozatát, amelyben a kölcsön váltó és kötvények aláírásával az igazgaztó ős pénztárnok bízatnak meg, törvénytelennek tartom. Kelt 1916 November hóban. Nagy méltóságodnak alázatos szolgája Káliay András. XIII. ; A Miniszter határozata a főispán által közölve. Méltóságot; Káliay András Urnák Helyben. Értesítem Méltóságodat, hogy a m. kir. földművelésügyi miniszter Ur 12235T917 számú a felső szabolcsi tiszai ármentesitő társulat múlt évi november 10-én tartott közgyűlésén II. szám alatt hozott határozatát — mellyel a folyamatban tett belvizrendezési munkálatok befejezéséhez még szükséges költségek fedezése czéljából 1,000,000 függő kölcsön felvételét mondta ki — a pénzügyminiszter Úrral egyetértőleg jóváhagyta, mert a Méltóságod felebbezését nem vehette figyelembe, annál kevésbé, mert szakközegei részéről is megállapítást nyert, hogy a folyamatban levő belvizrendezési munkálatok, az általa felülbírált tervek
