Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-02 / 22. szám
Nyíregyháza, 1917. Junius 2. — Szombat ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész óvra 10 K Félévre 5 K Tanítóknak fól&ron. Egyes szám ára 10 fillér. Főszerkesztő: id. Kállay András Felelős szerkesztő: SzaSay Béla Megjelenik minden héten szombaton Szerkesztőség-kiadóhivatal : Zrinyl-Ilona-utca 2. Telefon 874 A haza örök hálája. A pünkösdi harcokról szóló vezérkari jelentés a magyar katonák páratlan hősiessége mellett igen meleg elismeréssel emlékezik meg a mögöttes országnak azokról a munkásairól is, akik hűségesen és fáradhatatlanul végzik a hadsereg fölszerelésével járó döntő fontosságú munkát. Ezeket a hadvezetőség szerint a haza örök hálája illeti meg. Ebből a szokatlanul bensőséges köszönetnyilvánításból újra megérthetjük, hogy mily szoros összefüggésben áll a harci tevékenység az itthonlevők magatartásával. Nem úgy van ám, hogy katonáink odakünn lekaszabolják az ellenséget s mikor véresen és fáradtan és győzelmesen hazatérnek, mi csak tapsra verjük össze eddig ölhetett kezeinket és örömkönnyet hullassunk. Hanem úgy áll a dolog, hogy a nemzetnek életéért és jövőjéért vívott hallatlan küzdelméből mindenkinek minden erejével kell részt venni ott, ahol van. A katona a csatamezőn veti magát gátul az ellenség árja elé ; sok ezer munkás, férfi és nő a municiógyá- rakban verejtékezik „hűségesen és fáradhatatlanul“, a többi pedig, nos a társadalom többi része pá- páholyból nézi a világháború borzalmasan fenséges szinjátékát s tőle csak annyit kívánnak, hogy vegye elő az erszényét és adja oda nélkülözhető pénzét hadikölcsönbe, bőséges kamatra. Azt még lehet érteni, ha valaki azon panaszkodik, hogy ily rengeteg vi- lágmérközés idején, a haza élet-halál harcának idejében neki csak oly szerény, áldozatmentes szerep jut, mint szájától megvonható pénzének gyümölcsöző befektetése hadikölcsönbe. De hogy valaki botorul, kis- lelküen, bűnösen még ez alól is ki akarjon bújni, azt sem megérteni, sem megbocsátani nem lehetne. Azt még valahogy ki lehet magyarázni, hogy a haza örök hálája azoknak is kijár, akik csupán hadi- kölcsönjegyzéssel támogatják a gigászi küzdelmet; ez ugyan rájuk nézve nem valami hős elhatározás, hanem igen jó üzlet, a haza azonban a saját szempontjából ítél s ránézve a ha- dikölcsön minél ragyogóbb sikere életbevágóan fontos, egyenlő értékű a vitéz harcossal s a fáradhatatlan municiógyártással. De abban már nem lehetne megnyugodni, hogy aki ilyen olcsón, ilyen kevés érdemmel, mint a hadikölcsön jegyzése, sem szerzi meg ne kapja a hála negativ ellenértékét. Kiadós májusi eső áldáshozó bőségével ömöljön hát minden lehető pénzünk a hadikölcsönbe, hogy a haza örök hálájával ne egyes osztályoknak áldozzék,hanem valamennyi édes gyermekének. Képviselőket keres budapesti vegyigyár 1 u gk ő eladására Nyíregyháza és környéke részére. Ajánlatokat „lugkő“ jelige alatt „Lépőid“ hirdető iroda, Budapest, Erzsébet-körút 39. továbbit. Báró Proff dr* Waiter Gézáról. Levél a szerkesztőhöz. Wolhynia 1917. május Igentisztelt Szerkesztő Ur ! Mintha régi történelem aranybetüs sorai között tallóznék, amikor nem kis büszkeséggel olvasom lapjukban ami szeretett zászlóaljunk viselt dolgait, felelevenednek a véres, dicső napok emlékei, sajog a fájó visszaemlékezés, barátokról, akik elmentek, kiket többé . nem ölelünk meg ! Pedig, hej, de sokan ott maradtak örökre a Karszt halálmezőin 1 Akik azután megmaradtunk, úgy szeretjük egymást, mint, a- kik a halálból együtt, véletlenül kerültünk vissza. Aki a Bartólíy zászlóaljról, ezeken a lapokon, annyit meséit már az otthoniaknak, önmagáról nem írhatott, nekem azonban úgy tűnik lel az a sorozatos elbeszélés, mintha egy nemesi címer öt ágából az egyik ki volna törve. Engedtessék inog csekélységemnek, hogy oda illesszem ezt a hiányzó ágat I ' * Ha Walter Gézának ellenségei lennének, úgy okvetlenül egy arcfmtorban lesz részem. „Kilátszik a lóláb “ mondják 1 Am jöjjenek vetem gondolatban oda, ahol ami barátságunk megpecsételődött, a Monte lát. Michele pokoli szikláira, s akkor kérem ismét a kritikát! Kevés idekinn az iróem- ber, aki a tollat karddal cserélte lel ős aki azt becsülettel meg is forgatja. A poéta lelkek tüzes, eszmékért lelkesedni tudó vére vitte ki Walter Gézát a Kárpátokba, mikor az orosz henger már majdnem rágördült a nagy magyar Alföldre, hogy mint egyszerű hadi önkéntes segítsen feltartani a muszka áradatot. Sok szenvedés után hazakerült, de meg nem tört. Együtt ültünk a tiszti iskola padjaiban, s azután együtt indultunk egy másik ellenség az olasz ellen 1 Végigmehetnók ezután az ezred minden nehéz nagy napján, ott verekedett mindenütt, elmesélhetném, hogy egyik legmozgékonyabb, ü- gyesebb és tevékenyebb járőrparancsnok volt, rámutatnék majdnem minden esetben, miket e lap hasábjain mááokról megírt. — De nem bocsátkozom ismétlésekbe, csak két csóknak a történetét mesélem el. A harmadik Isonzói csatában ránkszakadt a pokol minden borzalma. Már napok óta dübörög körülöttünk a föld, szinte meggyül a gránáttól a Kopár szikla is 1 Kis védelmet alig nyújtó fedezékben várjuk Gézával, sápadt nyugodsággal az utolsó gránátot, vagy a gyalogsági rohamot. — Jött is mint a tenger ... A Micheie egyik púpját szemünk láttára elfoglalják, már-már körül vagyunk fogva, egész közel sivit már az „Avanti, avanti I “ ... Géza meg az a pár ember, aki megmaradt, alig nyoic-tiz, őrülten lőjjük őket . . . Még pár perc, és felharsan az ellentámadás „Rajta-rajta“. . . szuro- nyos harcokat látunk a v isszafogialt púpon . . . megvagyunk mentve ! Ott a két tüzérség rettenetes csatazajában egymás nyakába borultunk és a győzelem mámorában elcsattant az első csók 1 A másik sem kisebb borzalmakban született meg. ISI 6. íebr. 25-én szörnyű pergőtűz után sikerült az
