Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1917-05-26 / 21. szám
Nyíregyháza, 1917. Május 26. — Szombat VI. évfolyam. 21. szám ELŐFIZETÉSI ÁRA : Egész évre 10 K Félévre 5 K Tanítóknak fóláron. Egyes szám ára 10 fillér. , m Főszerkesztő: id. Kállay András Felelős szerkesztő: S; Saalay Béla M egjelenlk minden héten szombaton Szerkesztőség-kiadóhivatal: Zrinyi-Ilona-utca 2. Telefon 874 Adakozzunk a gyöngyösieknek, akiket koldusbotra juttatott rövid huszonnégy óra alatt a tűz pusztítása. Pompei sorsa jut eszünkbe, mikor olvasunk ennek a szinma- gyar városnak hajmeresztő tragédiájáról. Az az 1400 füstölgő ház romjaiban, az a 3000 lélek hajléktalanul, az a 11 halott ott a koporsóban azt sírja a magyar közönség szivébe, hogy segítsünk rajtuk, adakozzunk a szerencsétlen tüzkárosultaknak. S az ország társadaloma: gazdagok—szegények, vállalatok — egyének tudni fogja a maga kötelességét, mert közmondás lett már — hála Istennek — hogy a szerencsétlenségnél az áldozatkészségben a magyar közönségnek nincsen párja! Régi érdekes város pusztult el Gyöngyösben. Nagyobbára földmives és iparos lakosai eleven észjárásukról, tiszía magyar gondolkodásukról, takarékosságukról és vallásoságról messze földön híresek voltak minden időben. A városához való sovén ragaszkodás, és polgári öntudat talán ép úgy ki van fejlődve a gyöngyösi kapásban, mint a debreczeni cívisben. Ott minden városi polgár született szónok, aki nemcsak beszédet rök- tőnöz a cipósasztalon akár az országos politikáról is, de embere a munkának is, legyen az ipari, vagy mezőgazdasági. Most nagy csapás érte őket. Elpusztult mindenük. Szegedet valamikor az árvíz, Gyöngyöst a veres kakas tette tönkre. Hogy újra épüljenek a romokban heverő falak, és megmentessék egy szinma- gyar város hajléktalan, mindenben értékes polgáraival együtt, ez nemzeti és emberbaráti ügye legyen mindenkinek ebben az országban. Kétszer ad, ki gyorsan ad. Mi is gyűjtést indítunk ezennel a gyöngyösi tüzkárosultaknak, s kiadóhivatalunk azonnal rendeltetési helyére juttatja azokat az adományokat, mélyeket lapunk olvasói e nemes célra hozzánk juttatnak. Az országos részvét kifejezése mellett az íőg jólesni hon fitársainknak, ha- szerete- tünket igy is kifejezzük irántuk. Jusson eszünkbe : mi lenne velünk, ha most mi volnánk az ő helyzetükben ! Pünkösdi lélek. Iría Kovács Károly. A világ átalakulása mértföldes lépésekkel halad előre. Hatalmas eszmék, melyek eddig mint jámbor ó- hajtások, szunnyadó csirák, előretörő kívánságok, nekilendülő anarások jelentkeztek, most keresztülgázolnak évszázadok megszentelt hagyományain ; porba döntenek bálványokat és hatalmas szárny csapásokkal lendülnek előre. Azon eszmeáramlatra, amely keletről hömpölyög tovább, már rárakták zászlós csónakjaikat a nemzetközi szocialisták. Az orosz államcsínyben mint stroh- mannok szerepeltek, de most már egy előkelő gesztussal a világ békeadóinak lépnek fel. Arról meg vagyunk győződve mindannyian, tartozzunk bármely társadalmi osztályhoz, hogy egyetlen orszpg sem folytathatja ott társadalmi munkáját, ahol azt a háború kitörésekor elhagyta. Ott, ahol a fejek világosabban látnak egy kicsit a jövőbe, már most igyekeznek teljesíteni a feltörő kívánságokat. Csak a botor és struccfejek hihetik azt, hogy a jövő küzdelmei, az alulról jövő erők érvényesülési vágya csak az eszmék világában fog mozogni. Természetes, hogy a demokratikus, nevezetesen a szociáldemokratikus átalakulás egyúttal a mai berendezkedés teljes felfordulását jelenti. Nem mondjuk azt, hogy a mai berendezkedés jó, sőt annak átkát mi is érezzük és nyögjük; mi is egy uj, jobb világ bekövetkezéséért küzdünk, de a szabadkőműves lével föleresztett szociáldemokrácia a korhadt rendszerrel együtt olyan értékeket is a tűzre vet, amelyek az emberek legdrágább kincsét képezik. Mikor azután az látjuk, hogy a béke asztalát a szociáldemokraták maguknak már előre lefoglalják és mindazokat az általános nagy emberi eszméket, amelyek utat képeznek a jobb léthez, a kulturális emelkedettséghez — kisajátítják és úgy lépnek fel az egész világ előtt, mint az emberi jövő boldogságának egyedüli letéteményesei, akkor a keresztény világnézlet oldalán ezzel szemben mintha a néma várakozás álláspontjára helyezkednének. És ezt az állapotot úgy magyarázzák a kereszténység ellenségei, mintha mi útjában állanánk a fejlődésnek, vagy azt nem akarnák elősegíteni. Már pedig nem szabad egyrészt azt megengedni, hogy' e hamis vád a népek lelkületétmegmérgezze.más- részt gyorsan, hatalmasan, erőteljes akcióba kell lépni mindazoknak a szervezeteknek és faktoroknak, amelyek azért alakultak és azért léteznek, hogy a világ keresztény népét békéhez és boldogsághoz juttassák. Igenis, a keresztény szervezetnek most kell fellépni a hazugságok ellen azzal az erkölcsi erővel amely szétrepeszti a világ szeme elé tartott vörös fátylat. Ezt követeli annak a népnek a jövője, amgjy_ e szervezetek révén ti o'* hangot a lelkében össze- gyülemlett kívánságoknak. Itt azonban azt a szomorú tényt kell leszögeznünk, hogy sajnos, mig az ellentábor különböző frakciói egy hatalmas, egységes akaratot képviselnek, koncentrált támadást tudnak intézni minden kérdésben, addig nálunk a tengernyi szervezet külön- külön evez, különféle fegyverekkel küzd — bizony sokszor kevés eredménynyel. És én azt hiszem, hogy nálunk a pünkösdi lélek hiányzik. Az apostolok előbb összegyűltek és csak azután mentek szét tanítani egységesen ugyanazt. Ma ezen eszméknek apostolai szerteszórva, egymást nem ismerve, az erők szétforgá- csolásával, sokszor lenyűgözve, de nagy idealizmussal dolgoznak többkevesebb eredménnyel, de amelylyel még mindig nem vagyunk megelégedve. Hiszem, ha a pünkösdi lélek kötné össze a különböző szervezeteket, akkor ez a .felgyülemlett, sivár, koncentrált energia nemcsak az ellenséget győzné
