Szabolcsi Hírlap, 1917 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1917-01-06 / 1. szám

2. oldal. Januar 6. Elbeszélések. Az öregségről. II. Ugyan megfigyelted-e már szives olvasó egy han­gyaboly vagy egy rnéh-kö- püben végbemenő szünet nélküli sürgést-forgást; — megfigyelted-e a méhek két- cél felé, a faj fentartása és a táplálék beszerzésére irá­nyuló törekvését, kik a ki­rályné és a herék kivéte­lével mindannyian egyfor­ma dolgot végeznek, ellen­tétben a hangyákkal, akik sokkal demokratikusabb a- lapon törnek ugyan e cé­lok felé és dolgoznak szün­telenül, de mindenki a ma­ga számlájára ? Ilyen hazánkban az úgy­nevezett modern élet is; minden ember lót-fut, mi­nél többet keres, annál többre vágyik; a már-már alig elviselhető közterhek súlya alatt kénytelen is a megélhetés lehetősége, egy bizonyos felesleg után tö­rekedni, s mivel a régi pat­riarchális életnek vége, — igénytelenség és nélkülöz­ni tudás teljesen ismeretlen factorok előttük és az e- gyenlőség jelszavát han­goztatva, mindenki és gyak­ran az eszközök megvá­lasztása nélkül arra törek­szik, hogy a többi mákfe­jeknél egy mákfejjel maga­sabb legyen, egy folytonos és ideges versengés félre- ismerhetlen jellege a mai társadalmi életnek. Nem szemrehányás akar ez lenni, de megállapítása az adott helyzetnek és vi­szonyoknak és annak, hogy a folytonos törtetés, a túl­feszített munka, a teljese­désbe nem ment vágyakkal kapcsolatos csalódások és a túl raffinált életmód már a bölcsőtől fogva kártéko­nyán hatnak a mai ember idegeire. Nincs ugyan arra szük­ség, hogy a Lykurgus ko­rára és intézményeire visz- szatérjünk, a házasságot államosítsuk, a gyermeke­ket a családi körből örökre k ragadjuk és az állam ré­szére lefoglaljuk ; nincs ar­ra szükség, hogy a csene- vész, gyenge gyermeket a Tajgetoszra kitegyük, de­hogy a 7 éven alóli gyer­mekek tulhalandóságának véget vessünk vagy azt legalább szükebb korlátok kőzé szorítsuk és igy fa­junkat teljes épségében fen- tartsuk, az ideirjnyuló tár­sadalmi és törvényhozási akcióknak jogosultságát ta­gadni nem lehet. Äz ó- és középkorban valóban kevesett foglalkoz­tak ember —és állat egész- | séggel; felnőtt mindkettő a j természet rendje szerint: { Rz uj- és legújabb kor en­nél tovább ment, és külö- : nős gondot fordított mire? | Koránt sem a saját fajának ■ hanem házi állatainak | nemesítésére; törvényhozás társadalom és az érdekelt gazdaközönség egymással j vetélkedve törekesznek e | cél felé, azt el is érik és ; ma a házi macskától fogva | a telivér verseny paripáig j e cél elértéről tesznek ta­núbizonyságot. Vájjon r;em lenne-e he­lyes saját etoiberi fajunk ne­mesítésére is gondolni, a házasságotbizonyos egész­ségi feltételekhez kötni, a dajka rendszert \ korlá- j tozni, hogy a gyermeket ! maga az édes anyja táp- I lálja ? R mesterséges táp- : lálás nem válik-e hátrányára | a gyermek fejlődésére és a | dajka tejével nem szivja-e | magába a gyenge csecsemő ' a dajka hajlamait, testi fo- ; gyatkozásait és esejtjeges : korlátoltságát is ? És célul ; tűzve ki az emberfaj ne- mesitését, történt-e már ki- ! sérlet abban, hogy mond­juk 100 esetben mi a kü- ; lömbség testi és szellemi ; tekintetben az édes anya í és a dajka táplálta gyer- ; mekek között? Ha a müveit osztály­hoz tartozó anyák nem táplálják maguk gyermeke- I iket és azokat nagyfizetésü S és számtalan esetben — ; bár nem tudva — egészség­telen dajkákra bízzák, hány­szor fordul elő az a saj­nálatos eset, hogy az anya táplálná ugyan tovább gyer- I mekét, de már nem lehet? Ä gyermek táplálás mint keresti forrás nem vezet- e a nemi élet elfajulására, er­kölcstelenségre és bűnös cselekményekre? Äz anyák hiúságának és kényelmé­nek nem szabad egész ge- ; nerációkat feláldozni, akik- ! kel, ha nem is törvény által, de társadalmi utón meg kellene értetni, hogy az asszonyok legelső kö­telessége és legszebb fela­data az emberi fajnak mi­nőség és létszámban való fentartása. Gróf Dessewffy Aurél kitüntetése. Szabolcs vármegye egyik legkiválóbb alakja az országos élet mezején lankadatlanul küz­dő Desséwffy Aurél gróf — a legnagyobb királyi kitüntetésben részesült. Az aranygyapjas rend lovagja lett. A kitüntetett mág­nás — közgazdasági, politikai működése, következetessége, — előkelő, nagy úri modora már régen országossá tették nevét, hi9z évtizedeken át teljes oda­adással szolgálta a közügyet, a haza szent ügyét; alig érezte valaki nálánál jobban, ha bajban sínylődött az ország, mint ő. — Nemes egyéniségének fájt leg­jobban a korrupció, a közálla­potok romlása» nálánál senki sem'-'iole.ozottiiéfH'an, igazab- batf7*-$*^bbaiNiJMryzet refor­málásán, hozzá annyi tapintat­tal, hogy politikai ellenfelei is meghajoltak egyéniségének elő­kelősége, önzetlensége előtt. A közgazdaság irányításá­nál egyik legszámottevőbb té­nyező. A magyar mezőgazdák egyesületének oszlopos tagja, éveken át lelkiismeretes, köte­lességtudó elnöke, számos bizott­ság igazi leike volt. A Tiszaszabályozó Társulat­nak, a Földhitelintézetnek elnö­ke. A szegény emberek ügyé­nek felkarolója. Nincs ügy, ha az tiszta és nemes, mit megáé­vá nem tenne. Kezdve vasuta­sok kérvényeinek támogatásától egészen a magasabb hivatalokig — minden jogos kérelmet tá­mogat. Egyéniségének utolérhetet­len finomságára csak annyi le­gyen mondva : igazi Grand 8eg- neur. A 70 évet betöltött magyar főur aranygyapjas renddel való kitüntetés a — mindenütt osztat­lan örömet kelt. A rend nagy fénye o nagyszerű egyéniséget még ragyogóbbá teszi, büszke­séggel tölti el, szükebb hazáját — Szabolcsvármegyót, melynek hajdan zöld asztalánál, az akkori nemes szokás szerint kezdte szép pályafuiását. Most a királyi kegy a legfényesebb elismerést tűzi keblére, a mi magyar embert ez életben csak érhet. A méltók legmélíóbbját érte. A [fényes, előkelő Dessewffy gróf nevet még ragyogóbbá tette. (Os.) Háborús történet. Irta Walter Géza. I. Reggel a lövószárokban. A töréseknél bakák feküsznek, bá­mulnak ki a szűk nyíláson, alant pihenő sziklaodukban bakák a- lusznak, pipáinak. Tiz porconkint távoli ágyudörgós, időnkint egy- egy puskalövés. A pihenő bakák között Gergely tizedes és Pászty örvezetö. Hallgatnak. Végre is Pászty unja el a csendet és meg­szólal : — Melyik az a Szekeres László, akiről most annyit hal­lani ? — Az a fiatal, jóképű, aki azt a sok szép verseket Írja. Kár is az ilyen embert idehozni, gyerek is még, azután olyan jó verselőkóje van, mindég megri- katja az embert azokkal a szo­morú szép versekkel. A beszél­getőket Fekete hadnagy úr meg­jelenése zavarja meg, felugrál­nak, tisztelegnek. — Na, mi újság emberek ? — Jó reggelt hadnagy úr, nincs most semmi, még alszik a digó. Csak figyelni fiuk, azután lőni, ha láttok valamit. Csak lő­ni. Parancs nélkül csak lőni. A keddi skandalumot kihevertétek? — Ki, akik megmaradtunk. — A többinek meg van ide­je pihenni a feltámadásig, Na, fene disznóság volt, nem felej­tem el egyhamar. A telefonhoz megy. — Halló Bartos állomás 1 Szekeres zászlós urat kéri Fe­kete hadnagy . . . Szervusz Mi­ki I Mi újság? . . Itt is . . . Nem jönnél ide? Van egy kis hazai. Vaniiiás pálinka, menyasszony kószitotte. Leteszi a kagylót fel­mászik a baka mellé a lőréihez: — Na mit látsz, fiam ? — Nincs most semmi had­nagy ur. Fekete erősen kinéz a lő- rósen: — Mozog a kutya! No meg­állj ! Kilő a Törésen. — Eltűnt, a fene egye meg! — Megérkezik Szekeres zászlós. Csinos egészen fiatal ember, — gyerek még, — Hadnagy ur alázatosan jelentem, parancsára meglelen- tem! — Szervusz Mikikóm 1 Pista, a vaniliát 1 Pista, a tisztiszolga elrohan, majd hozza az üveget és át­nyújtja Feketének. — Igyál fiú ! — Mancika egészségére 1 — Annuska egészségére! Isznak. Hát beszólj fiú, megénekel- ted-9 már a keddi verekedést ? — Nem megy olyan hamar. Nagy anyag, sok munka lesz vele. — Hát Annuska mit — Várnak, nagyon haza. Jövő hónapban szabadság. Jár neked is ur. Együtt megyünk mutatlak Annuska hiszen kiváncsi rád, a tam már rólad. És mám

Next

/
Oldalképek
Tartalom