Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-03-26 / 13. szám

ima alatt felemelkedhessenek a magasba. A y — mint értesülünk — abban áll, hogy rkav or egy „Petőfi társaságot“ akar alapítani. rL/nyelvek hozzáteszik, hogy a Kisfaludy- t íreaság elleni ránkorból, melyre haragszik, hogy m őt választotta elnökévé. A. Petőfi társadnak természetesen Jókai volna mestere, s fő elnöke. Apostolokban sincs hiány. — Szana Tamás beválik az uj társaság Gyulai Páljának, Benedek Aladár pedig a Kisfaludy- térsaság Arany Jánosát fogná helyettesíteni, hogy a°többi apróságokat ne is említsük. — £ kitűnő erőkkel fogva a munkához, a s i- kerben nem kételkedhetünk; _szerencsét is kívánunk neki a vállalkozáshoz. Azonban egy szerény megjegyzésünk mégis volna a dologra. És ez az, hogy flz jiy módon összealkotott társaság csak azon né nevét compromittálná, kitől nevét vette. Petőfi már 1848-ban (az „Életképek“-ben) azzal vádolta Jókait, hogy négy „impertineotiát“ követett el ellene. S ha most Jókai saját sértett hiúságának berzenkedéseit s kiskorú, csak az Ő kultusában nagy, Írók ágaskodásait Petőfi nevének dicsőségével akarja leplezni, — éz liörülbelől ötre kerekítené ki a Petőfi által jelzett sértések számát.. 1848-ban Petőfi élt és maga tiltakozott Jókai ur eljárása ellen. Ma nem él többé s igy valódi tisztelőinek kötelessége felszólalni nevének ily kétes értékű vállalkozásokra való felhasználása ellen. (N. H.)

* A „Magyarország és Nagyvilág“ tartalma: Szöveg: Goldmark Károly.— Ezüst lakodalmunk napján. (Költ. Lauka Gusztáv.) — Egy fáradt ember naplójából. Újabb költemény. (Opitzky János.) Folytatás. — A svéd női négyes. (F. J.) — A sáiga álarezos. Elbeszélés. (Wilkie Collins.) Folytatás. — Nemzeti színház. (Nemo.) — Giornale La Bandiéra,“ Egy Isp olasz úti naplómból. (Palóczi Lipót.) — A fővárosból: Hangversenyben. (Porzó.) Irodalmi levelek. — Különfélék. — Sakkfelad vány. — Szórejtvény. — Szerkesztői üzenetek. —- Rajzok: Goldmark Károly, a „Sábái királynő“ szerzője. — A budapesti árvíz. (Öt képpel.) — A svéd női nedves.

— Benedek Aladár „Uj idők“ czimü kedvelt hetilapjának ez évi 12-ik száma a következő változatos és gazdag tartalmat hozza: „A napimádás és a természettudományok“, S. K.-től; „Az öreg almafa“ (ered. költ.), Ilkától; „Olga“ (női jellemrajz) Benedek Aladártól; „Az engesztelő“ s rA bajnok nője“ (Tennyson költeményei) Szülik József fordításában; „Elvesztett ideálok“ (Loy Arthur elbeszélése) R. A.-tól. „A.nők a nemzetgazdászaton“, Dr. Stein Lőrincztől*; „A mostoha anya“ (angol beszély- ke); „Irodalmi, társadalmi és művészeti hírek“ ; A borítékon: Felhívás; divat-tárcza, Hymen, szám-rejtvény, betü-talány (hármas jutalommal a megfejtők számára), szikrák, a szerkesztő nyílt válaszai, vegyesek. — Ez elegáns hetilap előfizetési ára évnegyedre 2 frt 50 kr, félédre 5 frt, az év végéig 2 frt 50 kr. Kisebb- rangú tisztviselőknek, tanítóknak, olvasó-egyleteknek 20 száztóli engedmény. Kiadói és szerkesztői hivatala: Pest, Ország-ut 45, II. emelet 24. ajtó. Még égyszer megjegyezzük, hogy a most alakult „Feltalálók egyesületéinek e lap lesz apriltól rendes köz önye, a mi e különben is kedvelt lapnak bizonyára sokak előtt csak uj érdeket kölcsönöz.

Levelezés.

N y i r-B akta, 1876. márcz. 20-án.*)

F. é. február hóban, Nagy-Kállóban tartott megyegyülés folyama alatt szeretett és tisztelt kormányzó alispán urnák jelentése folytán, hogy a múlt évnegyedben megyénkben a halandóság, különösen a pór nép között nagymérvben volt, egyik és másik bizottmányitag oly vádakkal sújtották a járásoivosokat, és oly megszégyenítő határozatot hozott e t. bizottmány é vád alapján, hogy azt védelem nélkül hagyni, tőlem nemtelen lenne.

Az újabb törvény szerint a járásorvos, mint megyei hivatalnok, ha csak nem megválasztott bizottmányitag, gyüléstermében addig van helye, mig egy tárgy szavazásra nem kerül ; azért is igen gyéren látjuk képviselve a gyüíéstermében a járásorvosokat, és csak igy magyarázható, hogy oly vádakat, oly morális arezon csapásokat lehetett osztogatni, mivel egy járásorvos sem volt jelen, ki önvédelemre felszólalhatott volna, ehez járult még azon sújtó körülmény, hogy derék főorvosunk, ki védelmünkre síkra szállt volna, beteg lévén és a gyűlésben részt nem vehetett.

De nem is tudom, mily vádak lehettek azok, mely az egész járási orvostestületre ilyen megszégyenítő határozat hozatalára alkalmat nyújtott, hogy a járásorvos havonként

beutazzon minden községet és utazási naplóját a szolgabiróval igazolás végett láttamozza.

A járásorvos szintúgy, mint a szolga- biró a megye közönsége által választott megyei hivatalnok és közvetve a kormányzó alispánnak, közvetlenül pedig a megyei főorvosnak van alá rendelve.

Ha már a tek. bizottmány a megyei járásorvosokban oly kevés bizodalmát helyez, hogy azok járásukat pontosan nem látogatják és csak is egy igazolt utazási napló kételyeikre szétoszlató erejű hatással bir, ezen utazási napló, miért épen a szolgabiró és nem a közvetlen elöljáró, t. i. megyei főorvos által láttamoztassák ? Szerencse reánk nézve, hogy nem degredáltattunk a csendlegények sorába, kik utazási könyvecskéjüket a községi biró által kötelesek láttamoztatni! Vagy talán biz-l tosb ellenőrzés végett szükségeltetik a szolgabiró láttamozása ? Érre azt válaszolhatom, hogy a lelkiismeretes járásorvos, és e megye orvosai, kiket csak ismerek tetőtől talpig mind besületes emberek, kik esküjökhez hü, a megyének rendeletéit pontosan teljesitik anélkül, hogy ellenőrzés szükségeltetne és derék szol- gabiránk sokkal miveltebb és gálánt emberek, mintsem az úgy sem szilárd lábon álló orvosi tekintélyt tönkretennék azzal, hogy a község elöljáróitól kérdezősködnék az orvos pontos megjelenését.

Én megsértett érzetemnek addig nem akartam kifejezést adni, mig más megyebeli barátaimtól nem vettem azt a tudósítást, hogy daczára a nagy halandóságnak a pór nép között — az illető megyék nem hoztak ily az orvosokat sújtó határozatot----------mert másu

tt nem az orvosok bünrovására írják a pór nép halandóságát — oly lelkiismeretlenek, hogy ily drasticus rendeletre szükség volt?

Volt-e az 1873. év chorela-járvány megszüntetésével egyetlen egy “bizottmányi tag, ki az orvosok fáradhatatlan és buzgó tevékeny- ségökért nyilvános ülésben elösmerését nyilvánította volna? — és most, hogy a pórnép között a halandóság országszerte nagy, a szabolcsi járásorvosokat ezért — nyilvános ülésben megtámadják! — Nem béníthatná ily egyoldalú eljárás az orvos működését?

Nem az orvosok hanyagságába tessék keresni a hibát, hanem a nép indolentiába. — Szolgálok egynéhány példával. — P. község elöljárói jelentenek, hogy községükbe a rüh elterjedt, — én azonnal községükben megjelentem, és a betegeket gyógykezelés alá vettem, mi történt — mai napig is hever a p—i gyógy- tárban a rendelt szerek. Ugyanazon község előljá- rói egy héttel későbben jelentenek, hogy a himlő községükben járványos. Kötelességemnek tartottam a helyszínén azonnal megjelenni; a sok beteg között csak ketten hozatták a rendelt orvosi szert. — K. községben már 3 év óta a községbiró makacssága miatt a himlőoltást foganatosítani nem lehetett — hiába annak minden rendelet.

A járásorvosnak havonkénti beutazása járásának siker nem követheti mindaddig, mig az orvosnak jogába nem álland, a szegényebb sorsú betegeket ingyen gyógyszerrel ellátni. Saját belátása szerint — és nem változtatni a beteget mindaddig, mig a jegyző a bizonylatot megirja, a biró és a lelkész azt aláírja, mi gyakran nemcsak időbe, de a szegényebb embernek pénzébe is kerül.

Még ehez járul, hogy némely járásor- vosnak, mint p. o. czikkirónak is 20—21 községe van. Ha ezeket egyenkint minden hónapban be akarja utazni és némely község 3 óra távolságra esik, mily kevés ideje marad a magán praxisra, ide nem számítva a bonczo- lás és más hivatalos teendőket? és a mellett a járásorvos havonként csak 16 frt 664/e kr utiáltalánynyal van ellátva a t. megye részé ről, holott legkevésbé is 30 frt szükséges útiköltségre.

Meg vagyok arról győződve, hogy e megye járásorvosai e baj orvoslása végett, a tek. megyebizottmányhoz fog folyamodni, remélem, jó sikerrel. „Segítsünk magunkon, mily gyakran segítünk más baján.“

Mielőtt qzikkemet bevégezpém, hangsu- lyoztatom, hogy távol volt tőlem a t. bizottmány határozatát, megbirálás végett bonczké- sem alá venni, tudván azt, hogy csak a legnemesebb intentio a nép javát előmozdító buz- góságából eredve ily határozatot hozott, előre nem sejtvén, mily morális ütlegeket osztogatott a járásorvosoknak.

Braun Fülöp, járásorvos.

az élet játékszinpadán kifáradt föld gyermekének csendes elalvása, egyetlen arczizom kínos mozdulata nélkül. Térítőjét népe, a vesztő felek bánatában os/takozva vette körül. Hason- lag koporsóját, mely felett tiszt. Csiszár Itnre karászi lelkész ur mondott megható beszédet, a lelkész megtisztelésének indokait szempontjait tárgyalva komoly, igaz vonásokban, korszerű miveit nyelven. Nagy számú gyászkiséret vitte a temetőbe. Nyugodjanak békén áldott porai. 1! 1 Ezen a halálnak megszokott j eseménye, visszaadta híveinek kezébe a szabad papválasztás törvényszülte jogát. E jog gyakorolhatnának napjául Nt. Kozma József esperest ur, márcz. 12-ét tűzte ki. Nyugodtan, egyedül törvényes előkészületeket gyakorolva vártuk mindnyájan a nagy napot. A különben is tiltott korteskedésre, rábeszélésre vagy lélek vásárlásra szükség sem volt, de milliók érdeke sem lett volna képes arra csábítani;'a tiszta becsületesség útját ismerjük a leg czélhoz ve- zetőbbnek. Az igazat tagadni nem lehet: fordult elő más név is a megválasztotté mellett, de alig számitáska vehető párt ajkain: úgyhogy belátva ez alig 10 tagból álló párt a megsemmisítő többséget a másik részen, még maga kiáltott éljent ennek jelöltjére.

így márcz 12 ke a nagy nap átalános öröm napja volt. Jó emléke lesz, mig emlékeznünk az ég engedi 1 —

Es jött a másik nap. Egyházunknak volt egy dicsekedése a régiek által tömör falakból épített tornya ; ez századok viharát látszott ki- küzdeni, hiszen számos egyházi bajaink között és terheink viselésében csak az nyújtott vigasztaló megnyugtatást, hogy templomunk s ennek tornya erős, épitésőkre vagy csak javítására is kitudja mikor lesz szükség I Iskolát tavaly csináltunk, nem volt reá semmi más alapunk, mint a hívek szives lelkesültsége, mely fedezi az anyagi szükségeket; a papiak melléképületeivel együtt, valamint az iskola melléképületei rozzantak, javítást vagy gyökeres ujjitást igénylők, — mind ez nem ejtett kétségbe, a jövő reménye mindig biztatott. De a márcz 13-iki veszteség is iszonyú romlás, még a jövő segítő kezét is igen-igen messziről láttatja velünk. E torony déli szegletén már a múlt őszön lényeges repedés mutatkozott, de bízva az épület massivitásában, veszélytől fenyegetve nem éreztük magunkat. De azért biztosítani és megerősíteni az épület beteg részét, e tavasz folytán tervül tűz ült. Hajh ! „ember tervez, Isten végez!“ nagyon igazi márcz 13 án délután 6 óra után kevés sei, borzasztó esemény lármája ütött füleinkbe, Lledült a torony“ rohant a nép, — nem mint máskor kegyes, vallásos érzelemmel:csendesen, — de a borzadály kínos érzetével futva az Ur háza felé. Egy eget verdeső porfelleg jelölte - csak, s az egyik harangnak lassú- bus kondulása, a nagy halottnak végzetes sorsát. Xmagán maradt templom szinte megrendült testvére vesztésén ! A helyzet első képét leírni nem lehet.

A papiaknak egy sarka, és pedig éppen a leglakottabb szoba, úgy lett a romok alá temetve, hogy abban minden bútor darabokra tört, a kár még nincs felszámitva; azonban az egész épület örökre hasznavehetetlenné vált. E sorok Írója, egy fél órával az esemény előtt, ötöd magával beszélgetett a bent rom alá merült szobában, de szerencsére főgondnok ur által hivatván, hárman távozánk ; a társaság két nő tagja bent maradtak, nő munkákkal foglalkozva; s édesanyám e szavakkal szólítja meg társát,: jerünk ki egy kicsit a szabadba, úgyis setétes az idő. S midőn kiléptek 2—3 perez múlva a toronyból leeső tégla vonta magára figyelmüket, s néznek a toronyra, nyílni kezdettek, ők futottak s 5—6 másod- percz alatt a torony 17 öl magasságban álló csillaga hullott a földre.

Az egész épületben, de szerencsére ezek is a megmaradt részben — csak két ember volt; az alsó Zemplénbe kebelezett Kaki szerencsétlen egyház részére kéregetők.

A gerendázat jobbára összetört. Maga a templom is kapott repedést, némelyek szerint veszélyes, de inkább úgy látszik, hogy hajdan azon a végen levő, de onnan elszedett Kar zatra járó ajtónak berakott fala szenvedett változást. A miatt, mig kiépíttetnék, használhatjuk a templomot. Bár vannak másként vélekedők, kik a közellevő két bolthajtás meg- pattar ását, veszélyesnek is mondják ; a mihamar kihívandó müértő azonban leginkább meg- nyugtathatandja a kétkedőket, vagy szintúgy kétkedőkké teheti a nyugodtakat.

íme kedves olvasó ! itt a közöröm és a közcsapás, rövid egyszerüsséggel.

T.-Lök Mart. 17. 1876.

Február hó 3-óta, az élet és halál har czát viva küzdünk, városunkat, vetéseinket í szőlőskerteinket végpusztulással fenyegető ár viz rohama ellen; éjjel s nappal verítéket hullatva, rang s kor különbség nélkül védjük magunkat, szerelmeseinket s vagyonúnkat; rakva egymásután a rögtönzött gátakat oly helyekre is, hol emberek emlékezete óta árvíz nem mutatkozott. A serkentés, dob s vészharangok zúgása nem hagynak bennünket egy perczig sem nyugodni; igavonó barmaink a folytonos munka alatt már-már kitikkadva 'vannak.

Azonban úgy látszik — a viz óriási emelkedéséhez mérve, hasztalan minden munkánk és küzdésünk, mert gátjaink nem elég erősek s magasak lévén, ha csak a véletlen rajtunk nem segit, menthetlen veszve van városunk nagy része, többek s talán sokak élete. Eddigelő több ház összedőlve mintegy

40 ház melléképületekkel, takarmányokkal vizben áll, s ha a város főbb részeit védő gátakat a viz szétmállaszfja, mi—mint fentebb mondám, a véletlent elszámitva, okvetlen be- következend, a városi épületek 8/10-e templomokkal, iskolákkal együtt, a habok martaléka lesz.

Valóban szivetrázó eset látni a népet, miként küzd éjjel és nappal ön léte s szerelmesei megmentéséért, hogy azok szabad ég alatt ne maradjanak s egy perez alatt miként fosztalik meg a habok által, egész életén keresztül keresett minden vagyonától, kisded lakhelyétől. E szivrázó jelenetet kellene látni, azon megyei közmunkát intéző bizottsági tag uraknak, kik Tisza-Lök város népétől, midőn azt kérék, hogy megyei közmunkájokat, mind addig, mig városukat, a mérnök által kimutatott terv szerint meg nem erősitik, saját véd- gátjuk felépítésére fordíthassák; mint c város siralmas helyzetével ösmeretlenek megtagadták s kérelmükkel — csak egy évet adván meg — elutasították. Akkor talán, ha az itteni szomorú, szivet mély fájdalommal szakgató jelen körülményt szemeikkel látnák, meggyőződnének arról, miszerint abban nincs semmi méltányosság, de igazságosság sem, hogy azon családapa, ki évenként nem hat, de huszonhat sőt több munkanapot minden tavaszszal leszolgál s igavonó barmait lejárja annyira, hogy vele több ideig dolgozni képtelen — addig más határba közmunkára hajtassék, mig magát s családját a mérnök által készített terv szerint kellő biztosságba nem helyeztetheti.,.. Caveant Consoles 1

r. 1.

A fővárosból.

Tisztelt szerkesztő url

A népszínház legérdekesebb újdonsága e héten a „Vízözön® volt.

Ritkán arat látványos darab oly határozott, egy perezre sem kétséges sikert,, mint Csepregi Ferencz, a népszínház derék titkárának, e legújabb színmüve. A merész cselekvé- nyű darab, mely a bibliai történetek közül veszi tárgyát, a vig és komoly múzsa barátságos egyesülését köti meg, mely bár komikumával derült hangulatot keltett, a vallásos kegyelet tárgyait még sem sérti meg. Csepregi ur színmüve oly határozott sikert aratott, hogy ma már minden száj, „árvíz“ helyzeti „vizözön“-ről beszél.

Már az a meglepő hir, mely e darab szin- rehozatalát megelőzte, fölötte alkalmas volt arra, hogy a közönség érdekeltségét a legmagasabb fokra emelje. A nagymérvű előkészületekről, a díszletek és egyébb kiállítás fényéről szárnyaló hírek, a próbák titokszerűsége, melyek el voltak zárva minden laicus fül előtt, mind fokozta a kíváncsiságot. így történt, hogy az előadás első estélyén, daczára a borult, esős időnek, már délután nem volt jegy kapható.

Este, pontban hét órakor kezdődött meg a darab, s a nyitány után hirtelen felgördülő függöny egy pompás czédrusliget belsejét tárta fel előttünk, a korhűen jellemzett bibliai nép csoportjával. Kellemes idylli kép lepi meg a nézőket, melynek édes varázsa alatt a régi mythoszi világba képzeljük magunkat, hol a tündérek a pásztorokkal, a satyrok a nymfák- kal vigadnak együtt. A hold ünnepén a pásztorok dalát kisérő zene az ártatlanság találó kifejezésével elbájol mindnyájunkat; a halk, mélabús accordok egy csodás harmóniává vegyülnek össze, mely a gondtalan pásztorsip ünnepies hangjával feledteti velünk az élet ridegségét. A pásztorok imájával a hold ünnepe véget ér, s megindul a programra második szakasza : a tündérvölgyi szüret, Gábor angyal földreszállásával. E jelenet, mely nagy hatást idézett elő, a tündérek öröménekével a darab egyik legszebb részletét képezi. Gábor főangyalt, az Úr követjét üdvözlő fanfaronád, a tündér-táncz zenéjével | a „szivkirály“ szüreti daliával költőileg érvényesíti a műnek zeneileg itt-ott elnyújtott s egyformaságban eső részét is.

A harmadik szakaszban: a bárkábai bevonulás, s a vízözön rémületes kitörése, teszik a mű leglátványosabb részét. Midőn teljesül az Űr szava s elérkezik a végzetes nap, mely rémületes mennydörgéssel, s czikkázó villámlással veszi kezdetét; majd a zugó eső s tomboló vihar, az emelkedő viz, a rajta lebegő „Noé bárkáival, igen szép decoratióval mennek végbe.

Ezután a függöny legördül, s a következő felvonásban az elébb csak külsőleg látható bárka, belseje tárul elénk. A tulajdonképeni komikum csak itt veszi kezdetét. Noé ősapánk elrejtett „kosárka szőlő“-je idézi elő a bonyodalmat. mert, a tiltott, gyümölcstől úgy oda lesz a „jó öreg,“ hogy az „eget is bőgőnek nézi;“ azután a véletlen találkozások a bárkában, mindenkinek meghozza jövendő párját: Azel, Szem fia elveszi Rachelt és Jónathán Judithot.

A találkozás öröme után pillanat alatt bárka, ketreczek, gyorsan eltűnnek a zsinórpadlásra, s minden függöny leeresztés nélkül átváltozva áll előttünk a természet. A darab ezután Noé áldozata s Gábor arkangyal mennybemenetele után véget ér.

A szereplők közül Sziklay Emilia (szivkirály), Együd (Mámor), Karikás (Gábor főangyal), Tihanyi (Noé), és Sólymosi (Jáfet) érdemelnek kiváló dicséretet.

A siker mindentekintetben tökéletes volt és hosszú életet biztosit a „Vízözön“ -nek, úgy nálunk, mint a vidéki színpadokon. Hiszem,

*) Czikkiró által kéretik a „Sz. és H. Közlöny“ e sorok átvételére.

. . ^z, °^T0S uraknak talán igazságuk is lehet,! miután hazánkban a pór nép között a halandóság] még a csecsemő koíban előmozdittatik, legegyszerüb- ben 4 csak mindjárt az által is, hogy az anya a hő nyári napokon délben a munkásoknak sokszor félórai járásra is viszi az ebédet, sőt ha megebédelnek, ő maga is segít egy pár órát egésznap künn izzadó férjének, addig pedig a csecsemőt magára hagyja, vagy bezárja a házba, úgy hogy aztán sokszor a teknőböl kimászva a hideg földön majd megfagy, sőt néha tökéletesen elbetegesedik, vagy pedig ha kifejlettebb már a gyermek, hogy járkálni tud, ekkor kizárja a házból u87 hogy aztán a gyermeket a dühödt eb megmarja, sokszor szekér vagy egyébb más oktalan állat által elgazoltalik és nyomorék, minduntalan beteges lesz. — J>e hát mit is tegyen a szegény anya! Szerk.

Gyulaháza, 1876. márcz. 16.

(B. K.) Oly csodásán alkotá a nagy alkotó életünket, hogy e két szónak öröm és csapás, megfelelő calóság: most ritkán, majd sűrűn, most egymást kizárva, majd egyesülve foglalják el sziwitágunkat..

Leírok itt két napot, á gyulaházai ref. egyház életéből.

Márcz. 12. nagy nap volt kér. gyülekezetünk életében szolgált, elaggott lelkész T. Bakó Mihály, boldog emlékű édes atyám, Febr. 6-án jobbléttel váltotta fel a földi, sokszor nyomörteljes életet.

Halála nem volt megrendítő, nem vont maga után neveletlen árvák bánatos keserű sorsát, mert mind három gyermekét átadta már az életnek; és mivel 15 évig tartó^fogy- hurut teljesen felemésztette mind életkedvét, mind életerejét, s mivel elrendelő házát, maga is vágyott megnyugodni az anyáfőld csendfes kebelén; halála valóban nem volt egyébb, mint