Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-30 / 5. szám
az adóhajtó láttára kijő sodrából s kiabál és panaszol. — Mielőtt panaszos szaván elmennél, kérdezd meg: mire költötte, mibe fektette kölcsönét ? . .. Bizonyára. nem adója törlesztésére s más valami hasznos befektetésre fordította • tehát e miatt adóssá sem lett, el sem pusztirt^^ jjézzük tetteiket. Vizsgáljuk életmódjaikat, szokásaikat, társadalmi magukvise- • tét A téli unalmas esték, napolt különben is gondolkodásra, magunkbaszállásra, elmélkedésre (és emberszólás-szapulásra, pletykálkodásra) utasítanak; sőt kényszerítenek. Nini! minő robaj, csengés bongás, vivátozás, éljenzés, zaj, lárma. Hová tart e sok úri nép ?. . hol telepedik meg e sáskahad, két csapat muzsikus kíséretében? . . . Rip ahol ez megszáll: mindent felemészt, elpusztít, mi t. i. enni: való lesz. Aha! holnap András unnia- igaz! Erre mennek a hetedik falu ellen Mint egy hét múlva hallánk a hazafelé szállingóktól, csak vagy 37-en voltak, s az est hős ett, már mint a házi ur, nagyon sajnálkozott, hogy meghívott vendégei mind el nem jövének. (Neki tehát 37 vendég, cselédeivel, lovaival még kevés volt ?!) . |. Ecce! Hát ez megint miféle török háború? sip, dob, trombita, citera, cimbalom, furulyahang, hegedüszó, kurjongatás, hogy az ember feje csakúgy szédül bele----- Igaz, hog y ünnep van, 1 szent Dávid, az öreg prímás, azt mondja, hogy: „lantban, hegedűben, czimbalmi zengésben“ kell az urat dicsérni; de ezek ám nem a templom felé tartanak... Nem bizony!.. . István napra vándorol e nagy karaván a harmadik faluba... Itt volt még egyszer egy eszem-iszom, dinom-dánom, mint egy jelenvolt meséié nekünk! (Mert olyan nagy dolgokat mondott, hogy egy árva szót sem hiszünk belőle. Nem is lehetett elhinni, mikor azt mondta, hogy............ej no!) Egy szóval há t csak egy Lukullus és Szerdanapái adhatott olyan lakomát — azt mondta. .. l’honni! Megint zenebona. Ez meg első farsangi menet. . . Az ott báli előkészület és gyülekezés. . . Emez meg itt lakadalmi menet.........Hiszen ezeken szükségnek, nagyadónak, olcsóságnak mi nyoma sem látszik ül... Hogyan?! Hanem lépjünk közelebb. Vegyüljünk társaságokba, p. e bálban s vegyük szemügyre jól őket. Épen itt, előttünk e palotában, e fényesen világított teremben áll a bál . . . t Jótékony czélra,“ ez áll a báli meghívón----.. . Nézd csak! szebbnél-szebb fogatok, egyenruhás kocsisok, inasok. — Az anyák, mint egy-egy fejedelemasszony, (századdal ezelőtt királyné öltözhetett úgy) selyemben, bársonyban, ki aranynyal, ki gyémánttal s más drága gyöngyökkel ékesítve. ,. Hét vármegye szépe hozta el e leányvásárra — pardon: bálra, bájait, kecseit. . I 1 járják a segélyegyletek tőkéjének gyarapítására. (Ha annyi volna a tiszta jövedelem, mennyit egy-egy mama és honleány toilettje és schmukkja ér: mily egyszerre virágzóvá‘lennének gyarló egyleteink!) i... S a szomszéd teremben ? . .. Ott az „urak“ múlatnak, költenek, szórják a pénzt, mint egy egy herczeg, mint egy-egy kis király..".. Járja a makaó itt, s egy-egy kis „parázs ferbli“ ott a többi asztaloknál. Csakúgy sepri a. „szerencse fia“ a százasokat a cukassából..,.-------Húzzad czigány! Ne ez a „rongyos“ (egy százas); ide jere mellém; a fülembe, húzd . .. („Megköszönés-félét int fejével s odasug, hogy a kinek most huzz», az már kettőt adott már „olyat“. Le van kötelezve.) . .. Tokaj „arany nedűje“ csakúgy ömlik és terül... A pezsgős palaczkok csakúgy pattognak .... ki franczia, k 1 magyar .... Húzzad czigány! húzzad a bus keservest: „Nincs már a magyarnak vig nótára kedve“ ... meg hogy: „a nagy adó terhe alatt, házgerendám majd leszakad“ stb.... és azután közbe-közbe szidják a kormányt, a minisztert, a luxusadóért, inas- és lótartás sheftért e „szegény“ „bús magyarok“----íg y n y o m o r g u n k, igy k i n 1 ó d u n k, igy nyögünk mi „szegény magyar nemes emberek“ a nagy teher alatt ... mint megannyi fejedelmek s kis királyok! Közbe még egy kis politika is csak kell, hogy a mulatság teljes legyen!. Persze, hogy hazánk kezében szeretnénk látni a vezérszerepet az európai nagyhatalmak concertjében; egy színvonalra óhajtjuk ezt emelni a többi legmiveltebb államokkal. Kellene szabad ipar, olcsó közlekedés, jó igazságszolgáltatás, sok ágú vasút, nagyhírű tanintézetek, egyetemek, művészeti akadémia; sőt minden kellene ! Mit! áldozatok! sőt még adót sem kellene fizetni, mint régen, a jó időkben.............Persze, persze. . . Azt mondjuk: „a haza veszélyben.“ Nem úgy siettek hajdan annak megmentésére, mint mi. A régi honleányok nem magukra, hanem a haza oltárára rakták kincseiket, drágaságaikat; Bőt a történelem olyat is említ, hogy veszedelemben hajukat, legszebb ékességüket is levágták. ..... Bezzeg 1 ma még tóldanának is hozza! (Toldanak is egy-egy csomót; hanem ezt ugyan másként, mint igy zárjelben, ki nem mernénk mondani széles ez világért!) Nem rég is lerakták a magyar honleányok aranyaikat, ezüstjeiket, drága gyöngyeik- s karpere czeiket és nem is jajveszékeltek utánna.......... Ne m politikai indokok — a mihez nem tudok, — hanem társadalmi életünk árnyoldalainak szemlélése (melyeket fényoldalaknak fénypontoknak lehetne inkább mondani, ha oly fekete pontok nem lennének) a sok, napokig tartó dinom-dánomok indítottak éleményeim papírra vetésére. . . Ideje is lenne már az alaptalan panaszkodás s luxussal felhagyni s teljesíteni zúgolódás nélkül honpolgári köter less igeinket s nemcsak tánczolni, hanem tenni, áldozni is már a hazáért valamit, s felhagyván fejedelmi szokásainkkal: társadalmi intézményeink, egyleteinkért, intézményeinkért lépni egyet-kettőt... No de erről máskor. G—i—r. ÚJDONSÁGOK. — Tisztelettel tudatjuk a községek és egyletek elöljáróival, mintszintén a, t. néptanító urak azon részével is, kik lapunkra eddig még elő nem fizettek, miszerint a „Szabolcs“ ez évi folyamára 2 frt 50 lrrjával még folyvást előfizethetnek. — Egyszersmind ajánljuk hirdetési rovatunkat a kereskedő és ol vasó közönség becses figyelmébe, hol mindenféle hivatalos és magánhirdetések a legjutá- nyosabb áron és csinos alakban közöltetnek. (m) A nyíregyházai polgári olvasó egyleti hál, mely lapunk múlt számába fel volt említve, hogy ez évben is megtartatik, mint a rendező bizottság által értesittettünk, f. évi február hó 12-én (szombati napon) csakugyan meg fog tartatni. Midőn ezt a n. é. közönség tudomására juttatjuk, egyszersmind kötelességünknek ismerjük arra figyelmét is fölhívni Városunkban ezen egylet báljai a legfesztelenebbek és legkedélyesebbek szoktak lenni, de! a czél is, melyet a jövedelem által előmozdi-| tani igyekszik az egylet, megérdemli pártfogásunkat, mivel a tiszta jövedelem az egylet könyvtára-gyarapítására van szánva. Mint értesültünk ezen bálban Benczi Berti teljes zenekara fog működni, a bálbizottság pedig oly egyénekből áll, kik a fesztelen kedélyességet többszörösiteni igen jól tudják, a legvigabb mulatságot merjük jósolni mindazoknak, kik e tánczestélyben részt fognak venni. 111 A Böszörményi László szülőházát jelölendő emléktáblára a következő adományok érkeztek be hozzám: Braun Fülöp ur ivén 3 frt, K o h á n y i Dénes ur ivén 2 frt 80 kr. N. N. 2 frt, Özv. Pataky Árpádné úrnő 2 frt, Sipos Emil ur 1 frt. Összesen 10 frt 80 krajczár. Midőn e nemes szivü adakozóknak forró köszönetemet nyilvánítom, nem tehetem egyszersmind, hogy e helyen újra föl ne hívjam az elhunyt tisztelőit az e czélra teendő adakozásra. Minden legkisebb összeget elfogadok s hirlapilag nyugtázok. Kelt Nyir-Baktán 1876. január 22-én. Pataky Árpád. (!) Hymen. Folyó hó 12-én tartotta Pet- neházán Deme Ignácz hites ügyvéd menyegzőjét, megyénk egyik bájos hölgyével, Évva Ilona kisasszonynyal. Áldás frigyökre. (m) Becsületes tolvaj. Búj községében a múlt napokban egy szegény embertől elloptak 50 frtot, tovább mint két hétig hasztalan volt minden kutatás, a tettest felfedezni nem sikerült, mig végre egy szép reggelen arra ébred fel a kárvallott, hogy 4 db. 5 frtos és 1 db. 10 frtos képibe elveszett 50 írtjából 40 frt házikójának ablakán kandikál rég nem látott gazdájára egy kis czédulával, melyre ez volt Írva kaszáspók forma betűkkel, hogy „Kedves barátom, engedj meg, de nagy szükségem volt ezen ősszegre, melyet most köszönettel küldök visz- sza, "barátod Mihály.“ Pár nap múlva a még hátralevő 10 frt is haza került. E kis történet igen jellemzi népünk nyomorult helyzetét. S bár az illető lopva vitte el a pénzt, de azt becsületesen visszaadván, méltán megérdemli a „becsületes tolvaj“ nevet. x A fegyveradó következményei. Alig múlik el nap, melyen újabb meg újabb garázdálkodásairól ne hallanánk a toportyán férgeknek, (farkas) a múlt héten a kótaji határban temettek el két lovat meg egy csikót, alig pár napra rá egy városunkbeli taligást szíveskedtek üdvözölni a n.-kállói országúton, a mint az Szakoly községéből szánkázott házalóié, azonban szerencsésen megmenekedett a meleg koporsó elől. Dreimal lébe hoch fegyveradó ! — ügy halljuk, hogy Petneháza, Gyulaháza és Jákó községekben is szándékoznak batyubált rendezni. Hogy a két első helyen csakugyan kiviszik-e ezen eszmét nem tudjuk egész bizonyosan, de hogy Jákón lesz, ez tény, mivel mint az ottani Szeladon Stefi bátyánk mondja: „Jákó addig meg nem áll, mig nem lesz ottan batyu-bál.“ z= Panaszkodnak uton-utfélen, hogy az utak alig járhatók a nagy hófúvásoktól s mi még leverőbben hat a gazdaközönségre, az hogy a temérdek hó, mi a napokban esett, a gyengülő idő folytán olvadni kezd, s nem csak az utakat teszi egészen sártengerré, de a terményeknek is sokat árt. (—) Port a közönség szemébe! ez a czélja úgy látszik a „Közlöny“ azon czikkének, mely f. évi 4-ik számában e czimen jelent meg • „Egy szó magunkról és másról.“ Beszél < czikkben a névtelen iró oly dolgokat, melye két maga sem hisz, oly dolgokról, melyekről nincs biztos tudomása. Mint — szerinte — „Szabolcs“ egyik bábája, kénytelenek vagyunk az egész közleményt humbugnak nyilvánítani, még pedig a javából, mely bármelyik amerikai lapszerkesztőnek becsületére válnék. Különben annak idejében igen érdekes és pikáns lelep lezésekkel szolgálhatunk, főleg ha —- a mint látszik — továbbra is insultál bennünket az j névtelen lovag. A közönség bírálatától pedi; teljességgel nem félünk, — s erősen hisszük még pedig kétségbevonhatlan adatok nyomán hisszük, hogy a jövő a miénk! — Ennyit provokátióra! (—) Ha fénylik Vincze, tele lesz a pin- cze, ez a hagyományos időjóslat nem igen örvendeztet meg ez évben bennünket, lévén, nehány perez hiával, borús mogorva időnk a ne- ezett napou Jaj néktek és nékünk borivó magyaroknak! De még nagyobb, hogy a Pálok is erősen ködösök, zuzmarások voltak, — mert a régi közmondásként: „ha Pál fordul köddel, ember elvész döggel“. .. No de a közmondás sem mindig csalhatatlan, fillent az is, mint az újdondászok, báltudósitók, szerelmet esküvők, obsitos katonák stb. stb. (—1 Egymást érik a báli meghivók, azonban a belépti dijak meglehetősen felcsigázvák, épen úgy, mintha - - hála a jövő században felállítandó önálló magyar banknak! — a legnagyobb pénzbőség uralkodnék. Hátha aztán a rendezők azon meggyőződésre jutnak, hogy a sűrű garas jobb a ritka forintnál 1 (—) Kellemetlen meglepetés. Csak hallgatja egy b — i úriember, hogy a toronyban verik félre a harangot, végre kiszalad a házból s kérdi: merre van a tűz, hát akkor tudja meg, hogy saját háza van a tűzvész által erő sen fenyegetve. A fiitősuhancz nem seperte be jól az égő kemencze száját, a láng bele kapott a fűtőben lévő szalmacsomóba s a tűz már a ház hátulsó ablakán nyomult kifelé. Szerencsére a szomszéd jókor észrevette a balesetet s egy dézsa moslékkal gátot vetett a lángok hatalmának.— Ho. y is mondták hajdan az éji őrök' „Tűzre vízre vigyázzatok!“ (—) Nagy-Halász községben mint érte sülünk, egyik suhancz megakarta tudni, ha van e a másik suhaneznak erős koponyája. A kísérletet azonban nem kezével tette, hanem egy fejszével. Hisszük, nogy elveendi érdemlett jutalmát, a miért a L .vater tudományába kontár kezekkel avatkozott. (—) A p—i jegyző zsarolási szándéka vólt a „Szabolcs“ közelebbi számában jelezve: Ha ez eset csakugyan megtörtént, meg kellene nevezni az ilyen népszipolyokat s fegyelmi eljárást kezdeni ellenökben. Különben is elég szipoly élősködik rajtunk! (!) Mint a „Zemplén“ Írja, Nyir-Báthorban p 1 e 11 y k a-egylet alakult: ugyanis Nyir-Bát- hor városa, mely már több nevezetességeiről hires, újabb időben ismét bebizonyította, menynyire hódol a korszellemnek. — Mert hát a társulások korszakát érjük most. — Es ha London városában még a tolvajok is egyletet alakítottak, — miért nem alakulhatna Nyír Bátkorban plettyka-egylet I ? A plettyka, ezen cosmopolitikus s rendet-rangot nem ismerő ősrégi emberi szenvedély Nyir-Bátkor városá ban egykörbe gyüjté híveit, kik — mellesleg mondva — mindnyájan elég előkelőbb osztályból valók. Tény az, hogy Nyir-Báthorban a „P1 e 11 yk a-e g y 111“ megalakult. Nem tudjuk ugyan, vannak-e ezen egyletnek alapszabályai, ha igen, meg lettek- e a magas minisztérium által erősítve, hanem az bizonyos, hogy Nyir- Báthorban a „Plettyka-egylet“ infloribus fennáll. Ezt igazolja egy óriási nagyságú hivatalos pecsét, mely a gyűlésre meghívó czédulákról látható. A pecsét czimere egy kút mellett sujkoló két nőt — valószínűleg a pletyka jelképét ábrázolja ezen körirattal: „A ny.-bát- hori kerületi plettyka-egylet előpecsétje.“ (Sz. K.) | (?) Hihetetlen, de mégis igaz. Egy úri egyéntől hallottuk e napokban, hogy ő I—na D. család pinczéjéből 4 éves nyiribort ivott. tény megczáfolja ama feltevést, mintha a nyíri bor nem állana el egy évnél tovább, mert az említett nedű nem csak erejét, de zamatját is megtartá. Eltartását illetőleg, igen egyszerűen jártak el. Ugyanis az egyéves bort lehúzták palaczkokba s erősen lezárva homokba tették azt, úgy hogy az üvegek félig fekve voltak s az eredmény minden várakozást kielégitett. Ajánljuk ezen eljárást megyei borászaink figyelmébe. = Ember tervez s az adóhajtó végez. Történt ugyanis az 1875-ik hadjáratban, hogy A. faluban egy jó módú gazdaember egy fiatal legénynek Ígérte leánya kezét. Már az esküvő napja is ki volt tűzve, midőn megjelent a községben Nyúzó ur s a vőlegénynek, mint adó- íátrányosnak, lefoglalta s elárvereztette minden ingó s ingatlan vagyonát. A házasságból persze tragikus esemény után semmi sem lett. — Néha a sorsot ilyen emberek helyettesitik (d.) Farsangi hirek. Régi szokásként megkezdődtek a vidéki bálok is, kisebb-na- gyobb eredménynyel; sok helyt jótékony czél- lal kötve össze a mulatságot. — Legközelebb Nyir-Baktán lesz egy karton-bál, melyre a meghivók febniár 1-én fognak szétküldetni. A tiszta jövedelem a helybeli 4 iskola javára fog adatni. A rendezők nevei elég biztosítékot nyújtanak arra nézve, hogy a bál kitünőleg sikerüljön. Tekintve a jótékony czélt, felhívjuk a mulatni vágyó közönség figyelmét a baktai bálra! — Chinai udvarlás. A k—i bálban történt: egy fiatal s szellemdus hölgy tréfálva monda tánezosának: „Igaz-e az Lajos, hogy ön engem többek előtt angyalnak nevezett?“ Mire a szittyavérü gavallér felelt imi- gyeű: „Bocsánat nagysád, de én nem szoktam ilyen bolondokat beszélni, Aztán mondja valaki, hogy a mi Lajos barátunk nem salon- képes!? (—) Melyik a legkedvesebb hang? Az arany és ezüst pénz csörgése, pohárkoczczan- tás, madárdal, a svéd csalogányok éneke, az imádott hölgy szerelmes suttogása, vagy az az édes ezuppanása az ajkaknak?? Egyik sémi Legkedvesebb hang a csengő hangja. Legalább ezt erősiti egy hozzánk Pusztai barátunk által beküldött, közlemény, mely is ilyen formán hangzik: egy fiatal erőteljes egyén ballagott pár héttel ezelőtt tanyája felé, hajtva maga előtt két tehenet s felfegyverkezve a hideg és más kalamitások ellen egy hatalmas farkasbundával és még hatalmasabb ólmosbottal. A mint a szőlőskertet elhagyja, a két tehén :sak megbokrosodik s a vezényszóra nem ügyelve, neki vadultan rohan hazafelé. Mi a tatár ! gondolja hősünk, hát egyszer azon veszi észre magát, hogy nehány méternyi távolságban egy nagy ordas toportyánféreg útját állotta, s oh csodák csodája! el kezd vele saját mogorva nyelvén ilyen stylben beszélni: „hámm hámml hol vetted koma azt a bundát, az az rn atyámfiáé volt, add ide hamar! krr, krr, [hámm hámml“ A koma gondolta magában, hogy mindig az okosabbnak kell engednie, tehát — bár nagyokat sóhajtva - • kigombolta nyakából a bundát s a földre ledobta. A fenevad azonban újra beszélni kezdett: „hámm hámm! most mindjárt megtudom hány lrilo- eramm hús van benned“ s ifjú barátunk ekkor látta be a helyzet komolyságát, előrántotta a nehéz fütyköst, s ijjesztgette a duvadat, mely azonban reá sem liederitett, sőt ugró helyzetbe tette magát. Ifjú barátunk, daczára a 18 foknyi hidegnek szokatlan hőséget érzett, úgy hegy saját bevallásaként minden fehérneműje lucskos volt a nagy izzadságtól, s a hőségben is reszketve áldotta azt az áldott vadásztörvényt. — Ekkor Nyíregyháza felől egy szánka robog feléje, s a lovak csengője oly bájos zeneként hangzott füleibe, mint az el- kárhozottaknak a kegyelem üdvigéje; mint a szférák dalzöngése, mint éhes embernek a kolbász sistergése a lábosban, — s midőn a mellé érkezett szánra bundástól együtt felkapaszkodott, lelkesülten kiáltott fel: áldott légyen az a czigány, ki a csengő öntését feltalálta ! (1) Olvassuk, hogyPhiladelfiában a qväcker egyházban a nők is szónokolnak, a többek között egy ily szónoknő egyik közelebbről tartott beszédében a következő éles igazságokat állította fel: „Három dolog van, kedves barátaim és barátnőim, a melyek felett az életbe leginkább bámulok. — Az első az, hogy a gyermekek botokkal és kövekkel verdesik a gyümölcsfákat, holott a gyümölcs, ha megérik, magától is leesik, — A második az, hogy a férfiak miért oly őrültek és istentelenek, hogy háborúba mennek, és egymást gyilkolják, holott egyszer a nélkül is meghalnak. — A harmadik és utolsó, a mi felett bámulok, az, hogy a fiatal emberek miért futkosnak az asszonyok után, holott ha azt nem tennék, az asszonyok mennének hozzájok. (0 Hibaigazítás. Múlt számunkban a „Közönség köréből“ czimü rovatunkban közölt: ,Egy ló tragoediája, vagy a demecseri elöljáróság“ czimü közleményünkben sajtó hibából, ezen latin mondat ,,sine me deme1 hibásan volt igy kiszedve „sinémé cleiné“ mit is ezennel sietünk kijavítani. (—) Érdekes felfedezést tett a háztartásra vonatkozólag — mint ezt a Term. tud. közlönyben olvassuk — Herzen A. nagyhírű tudós, módot találván a nyershusnak teljes épségben és üdeségben eltartására. Az eltartás a borsav segélyével eszközöltetik, még pedig oly sikeresen, hogy az igy conservált húson még mikroskóppal sem lehet legkisebb változást is felfedezni. — Florenzben már társaság is alakult, mely a Herzen féle, több országban szabadalmazott eljárás szerint Dél- Amerikában és Oroszországban is szándékozik ilyen húsokat készíttetni és onnan Európába szállíttatni. — Ha az igy elkészített húsok csakugyan megfelelnek a czélnak, és nem jutnak a Liebig-féle huskivonatok sorsára, melyek csak gyarló surrogatumát képezik a valódi friss húsnak, — milyen jól járna a hus- fogyasztó közönség, mely drága pénzért sem juthat sokszor egy pár Ízletes falathoz, hanem vén, sovány, rághatatlan húsokért kénytelen a pénzt vesztegetni. — Uj zenemű. Táborszky és Parsch nemzeti zenemű kereskedésében Budapesten mégjelent: „Ave Mária“ Moniuszko Staniszlótól. Yrany Antal zongora átiratában, Lisztnek ajánlva. Ára 80 kr. — Díszes kiállítás. Továbbá : „Adol- fine polka: ifj Fabrbach Fülöptől, ára 50 kr.— Szintén díszes kiállítás. Végre Lóhr Antalné született Steitz Rózaurhölgynek: „Szemérmesen“ eredeti magyar dal; irta Losonczy. — Zenéjét, női középhangra zongora kíséretül, szerzé Zimay László. — Ára 90 kr. Nyirfalombok. ív. (Mit érdemelne a vén sas ? Nézzünk a jövőbe'! Az édes anya. A mai Tündér Ilona. A nők. A leányok. A mi van, de majd nem lesz. Örök béke. Az agglegények. Miként lehető a kivitel. Meg mondjuk, de nem ingyen 1) Fájdalom ilyen rögeszme is erősen szerepelt nálunk alig bárom négy évtized előtt, s itt ott tán még napjainkban is szerepel, habár szelidebb kiadásban s kellőleg idomítva, szájkosárral fékezve. Persze, nem méltó, hogy otrombaságát és képtelenségét fejtegessük ... az apák bűnét csak mint figyelembe veendő adatot jeleztük a leányok és unokák ellen indított miveltségi perkérdésben ... Ön pedig megsze- lidithetlen vén sas, spectábilis Avasi! mondjon le az e fajta, igazán avas gondolatokról, melyekért igen könnyen torzonborz szakáidba markolhat (de jól is tenné!) valami „hirtelen kezű“ delnő, és tekintsen velünk együtt a jövőbe, midőn hölgyeink (reméljük, nemsokára!! a miveltség modern színvonalára emelkedve, új
