Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-06-11 / 24. szám

Í-áa 8093. számú végzésével a vételár felosz­tási tárgyalást f. évi január 12-re kitűzte. Ezen tárgyalás megtartatott, de azóta az ügy hever s a vételár a tárgyalás után hat hóval • sincs kiosztva. Az árvák a télen fáztak, nyáron éheznek, vagyonuk pedig a lassú bírói eljárás miatt egészen elpusztul. —X—-- Ismét árvíz az alföldön. A Körös fo­lyam mindhárom ágában a viz rohamosan árad. Kedden keresztül törte az ár Remeténél a zsilipeket, átlépett a „Bánom“-töltésen, s öt­ezer hold szántóföldet. Gyula város Kánaán­ját elboritá. Állítólag magát a várost is ve­szély fenyegeti. — Sok pénz, de nem a mienk. Körmöcz- bányán a múlt évben 2.073,958 darab ezüst egy frtos, 425,044 db. 10 kros, 260,537 db. arany á.8 frtzz20 frank, 10,682 db 4 frtoszrlO frank arany, — összesen 4.270,074 frt érték veretett. Bécsben 1875-ben 8.773, 909 darab 14 millió 50 ezer 336 frt értékben veretett arany és ezüst pénz. — Máramaros-Rahóról következőket Ír­ják a Budapesti Napilapénak: «Megyénkben s nevezetesen annak Tiszavölgyén oly feltűnő s meglepő dolgokat kell tapasztalnunk, me­lyeket lehetetlen hallgatással mellőzni. Az orosz papok üldözni kezdik a tanitókat. A bogdáni tanítót csendbiztos által lökette ki Barna János lelkész házából, Zloczky János akna-rahói lelkész pedig az ottani tanitót ocs- mánymódon akarta lábalól eltenni. Tóth János akna-rahói tanító ellen állürügyek alatt koholt vádak emeltettek, minek következtében Barna lelkész kiküldetett vizsgálat végett. Jóllehet Tóth nemcsak alaposan megczáfolta az ellene felhozott vádakat, és a község által érdeké­ben bizalmi nyilatkozat állíttatott ki, Roma- necz esperes által Hajdú-Böszörménybe he­lyeztetett át, oly clausulával, hogy ez állást 10 nap alatt foglalja el. Sófalván volt egy Szoták Pál nevű pap, kinek kormánya alatt 5 évig nem volt rendes tanító, mig végre a hivatottak befolyása következtében a püspöki kormány küldött egy fiatal müveit tanitót Só­fal vár a, de Szoták Pál egy vasárnap mise végeztével a templom előtt együtt levő nép­nek nem pirult e szavakat mondani: „Mire ne­künk urfi tanító, van nekünk tanítónk, a ki évi 10 írtért tanít 1“ Igaza volt, hogy volt Sófalva községének csakugyan 5 éven át egy tanítója, a ki nyárban disznópásztor volt s lehet, hogy nagyon is híven legeltette a köz­ség disznónjáját, télen át pedig összesen 10: mond t i z forintért tanított. Czopák János minden vizsgálat nélkül a szó teljes értel­mében elkergette az ujtanitót, honnemlétében nejét és holmiját a csendbiztos tette ki az útra. Az érdemes lelkész e szavakat mondá az elkergetett tanítónak: „Megkeserülöd a napot, melyen megbántottad a papot.“ Való­ban gyönyörű esetek, melyek megérdemlik a szellőztetést.“ — Dobos, Katona és Juon Blaga-Onyalka előtt pár nap előtt olvasták fel a debreczeni törvényszéknél a kir. tábla rájuk vonatkozó ítéletét. Mindhárman felebbeztek. CSARNO KI. Paris. Szokások. Páris környéke. Versailles. Egy szé Párishoz) (Folytatás.) A franczia nép nemzetére igen büszke, s lehet mondani kissé önző is. Szavakban nem fösvények ha útasitást kérünk. — A városi rend is példás. A szemetet este 11 órakor, vagy regg. 6. órakor teszik ki a kapuba — honnan az­tán a szemetes kocsik elszállítják. — Csodá­latos, hogy ily nagy városban a rablás oly ke­vés. — Ennek megfejtését azonban a rendőr ség nagy számában s éberségében kell keres­nünk. -------Nem szükség em itenem a fran­(z ia udvariasságot, példányul szolgálhat ez bárkinek is. — Ismerjük a franczia élelmes­séget is, mit egy oldalról igen jól bizonyít az, hogy a jeleneti színházi függönyök hirdetések­kel vannak beragasztva. —- Páris környékének több érdekes he­lyei közt az elsőség bizonyára Versailles-t illeti. — Ha visszatekintünk a franczia törté­nelemre, Versailles mint tündöklő csillag fog feltűnni előttünk. Legtöbbet tett Versailles virágzásáért XIV-ik Lajos, ki alapítani kezdte azon pompás parkot; mit csodálni özönlött s özönl a világ. XIV-ik Lajos volt ez a fény és pompa királya. — A királyi várkastély azon termei — melyek most a néma képekkel tel- Vék el — láttak csodákat, ocsmány tetteket. — Ezen termekben hangzottak el azon szavak, melyek börtönzárakat szakítottak fel, halálité- leteket téptek öszve, örök igaz boldogságokat tettek semmivé, balzsamot öntöttek a fájó sebekbe — vassal égették az ártatlant, hatal­mas nagyravágyókat döntöttek a porba. Lát­ták e termek a szép Mária Antoniettet, kinek szépsége a nagyokat ide csábitá. Versailles most a franczia köztársaság elnökének, Mach-Machonoak tartózkodási helye. Versaillesbe nagyszerű vizijátékok tartatnak, mit a környék bámulni tömegestől tódúl. St-Claud. Szép kastélyával, parkjával, hol szintén vizijátékok tartatnak. St-Germain. Kastélya szép terassával kellemes dombon emelkedik. Parkja mostaná­ban az elhanyagolás bélyegét viseli magán. Egy szó Párishoz. Az isteni szép­ség inszhelye, a műveltség gyupontja, a divat világa, a rósz erkölcsök fészke, a bűn, ferte­lem, ocsmányság kikiáltott barlangja — Pá­ris ! Évszázadok hosszú sora folyt le a min- denség rozzant kerekein, mióta rád az arany nap éltető sugára süt. Miket láttál te ! Láttad előtted a bűn örvényét tátongani, a sziszegő kígyókat nyakadra csúszni; ma­gad az örvény szélén állottái, fejed szédült a mélységtől, s kevés hijja, hogy bele nem zu­hantál. — Nem féled az istenség bosszuló ke­zét, hogy meglakolsz? Nem érezted soha a lelkimardosás kigyófogait? Nem ébredt fel lel- kedben azon tudat, hogy létezik egy, ki ezt bosszús szemekkel nézi ? Nem gondoltál te ezekre? Hány ezer szív szűnt meg véres pal­losod alatt dobogni ? Hány árva emlegette átkok közt elkárhozott kezed borzasztó mun­káját? És te város, nem rendültél meg vén sarkaidban, hogy kihányod kebleidből a bű­nös tetemeket? A legyilkolt hugenották szélieméi nem látogatnak-e meg éjjelenként, fedve véres ru­hával, kezökben csonka kardjokkal, hogy elég­tételt vegyenek rajtad, ha már máson nem vehetnek ? De a vihar olykor-olykor elmúlt, az or­kán kitombolta magát, s te szép város teljes pompában ragyogsz 1 Az igaz érzelmű s hazá­ját szivén viselő emberekből feletted egy csa­pat lebeg, buzdít, lelkesít kiirtani a gonoszt, s előtérbe léptetni a becsületest. A csapat élén pompázik: Clodwig frank király, Martell Ká­roly, IX-ik Lajos, az ábrándos pórleány D’arc Johanna, IV-ik Henrik. Csak hadd süssön feletted a nap éltető sugara, hogy e czimet „világváros“ ne hiába viseld, légy bár hullámzó mint a tenger, de veszélyes soha, hogy elmondhassuk : „Páris mi voltál? s nézd meg, hogy mi vagy most. 11“ (Folyt, köv.) ÚJDONSÁGOK. (—) Koszorút az érdemnek 1 A k—i ref. jgyház egyik tanítója — miként ezt lapunk nár jelezte — katonai gyakorlatokra behívat­ván, az egyház e sérelmének lehető orvoslása végett ngos Kiss József megyei tanfelügyelő írhoz folyamodott, ki is azonnal kérvényt idézett a közoktatási miniszterhez a tanitó mielőbbi hazabocsátása érdekében, hangsúlyoz­ván egyszersmind azt is, hogy a k—i esethez íasonló eljárások a „népiskolai okta- iás romlását és tönkretevését fog- ák előmozdítani“ következésképen izoknak elhárítása mulaszhatlan szükség. — fogadja az érdemes tanfelügyelő ur szívélyes cöszönetünket a tanügy minden igaz barátai levében 1 (—) Egy magyar főpap. Samassa József ägri érsek az ünnep előtti napokban körutat tartván, több szép vonásnak jutottunk jeliemé­ből tudomására, ügy halljuk jelesül, hogy az ilyen esetekben szokásos tüntető fogadtatások ellen előre tiltakozott, — egyik parochián a lukullusi villás reggeliből mindössze is egy po­hár kávét fogadott el, másik helyen, hol uj és fényes bútorzatot rendeztek be s fejedelmi ebé­det csaptak tiszteletére, négy tál étel után Félbehagyta az étkezést, nem csekély bámula­tára asztaltársainak, de sőt azt is kijelentette, hogy az ilyen fényűzés nincs öszhangzásba a jelen mostoha és nehéz időkkel, — ismét egy másik egyház küldötteinek, kik templomuk ja­vítására segélyt kértek, azt felelte, hogy most Blébb a fagy- és vizkárosultakon kell segíteni 3 azután csak templomot javítani, — egy községből pedig két figyermek kiképeztetését vállalta magára, — ott hol a „hívek“ panasz­kodtak a belhivatalnokra, hogy bizony ő ke­gyelme sok ellenséget csinált magának, — ke­délyesen megjegyezte, hogy „utolsó ember az, kinek ellenségei nincsenek“ — hol az iskolát sem jó karban találta, nem kímélte az atyai dorgatoriumot stb. stb. — Egyúttal érdemes­nek tartjuk róla azt is felemlíteni, hogy 5 volt íz, ki egy közelebbi ínséges évben 12,500 fo­natott adományozott az ínségesek részére, még pedig úgy, hogy ezen összeg egyházme­gyéje területén minden párt és valláskülönbség nélkül osztassák ki. Éljen Samassa 1 (d.) Rablás kísérlet. A fehértói tiszttar­tót éjnek idején kopogás riasztotta fel álmá­ból, felkelvén kinyitotta az ablakot, hol is egyik embere egy levelet adott atal neki. A piszkos irlap tartalma az volt, hogy: lent a város végén, egyik dohányos házánál 8 sze­gény legény van, küldjön tehát nekik a tiszt­ító enni valókat. Az küldött is szalonnát és így fél kenyeret. A rablók azonban ezzel íem elégedtek meg, s egyik — mint a dohá- íyos beszéli — dühösen mondta, hogy: alkal- nasint gúnyt akar belőlok űzni a tiszttartó, ne'gáljon; csak, majd megtanítja ő erre meg imarra. El is ment fegyverrel kezében fel az idvarba, egyik dohányostól távolról szemmel artva, egész bátorsággal ment az ablakig s negverte azt. Az álmából már másodszor felvert iszttartó keményen kérdezte, hogy: ki az ? „Én ragyok, felelt arabló.“ Ki az azén ? „No ne beszél­ünk annyit, hanem adjon az ur 6 kenyeret és zalennát.“ ádtam már. „Az kevés.“ Több pe- lig nincs. Erre a rabló czélozott és lőtt. A rolvó a falba furódot, a tiszttartó is felkapta esvverét s rálőtt a rablóra, ez ekkor futásnak sredt midőn a második lövés eldördült, akkor nár ’túl volt a palánkon, s nehány srét az dáig jött dohányost érte, nem veszélyesen, láldi és Fazekas űzőbe" vették a rablókat, s úr szerint kettőt már el is fogtak közölök. /—) Tudomásul. Van szerencsém a n. é. olvasó közönséggel tudatni, hogy a „Nyír­egyházai képes naptár“ szerkesztésem alatt a jövő 1877. évre is meg fog jelenni. — Reményiem, bár e reményem egy kissé elbi­zakodott is, de mondom reményiem, hogy a majdan megjelenő példányokból egyet-egyet a „Szabolcs“ előfizetői szívesen fogadnak. I Angyal Gyula, a „Szabolcs“ szerkesztője. — Kinevezés Az újabban életbelépte­tendő adófelügyelöi állásra kineveztettek Nyír­egyháza, vagy N.-Kállóba : D e á k József p. ü. fogalmazó (H. o. p. ü. titkárrá) helyettessé: B e c s k e Bálint p. ü. fogalmazó (I. p. ü. fo­galmazóvá.) (d.) Gyilkosság. Balkányban e napokban G. ur kertésze nejét leánya segítségével megfojtot­ta. Elfogatván, tettének indokául azt vallotta, hogy meg akart szabadulni nejétől — mert ő saját leányával már 6 év óta természetellenes há­zasságban él, neje pedig ezért többször fela­dással fenyegette. A nyomorult embert, ki oly borzasztó bűnöket követett el, rögtön letartóz­tatták leányával együtt. (d.) Nyirbaktán Május végén egy zártkörű vigalom tartatott. Mint ottani levelezőnk írja, a bál szép eredménynyel folyt le, voltak szebb­nél szebb nők, jó zene (irtózatos nagy trom­bitával) vélt jó kedv, jó bor stb. egyszóval minden jó volt, s a mulatság esti 9 órától vi- radtig tartott. A rendezés érdeme Gross Béni és Leitchman Henrik urakat illeti, kik min­dent elkövettek, hogy a közönség ne unat­kozzék, no de dicséretökre legyen mondva, nem is unatkoztunk 1 (f.) A május 20-ik és 21-fki fagykárok egész borzasztó pusztításait láthatjuk és megmérhetjük már. A kép igen szomorú; bár merre vetjük szemeinket, a szőllő és gyümölcs általába úgy elfagyott, hogy abból az idén kóstolót' is alig kapunk, a gabona városunk környékén szintén igen sokat szenvedett, úgy­hogy sok gazda .lekaszálta és más veteményt vetett helyére. Örömmel jelezhetjük azonban, hogy több községben, különösen a Tisza felől, a kár csekélyebb mint határunkon. (d.) A fagyás által okozott károkat most már világosan lehet szemlélni. Szőllő és gyü­mölcs semmisem lesz, az őszi vetések nagyobb- része — kivált az aljfödeken — szintén elfa­gyott, a tavaszinak nem ártott. Burgonya, do­hány, dinynye sok elveszett, úgyszintén a kerti veteményekben is temérdek kárt okozott a fagy. Csodálatos, hogy mig a beregi, tasnádi, munkácsi stb. magas hegyeken fekvő szőllők mind lefagytak, addig a tokaji hegyeken nagyon kevés kárt észleltek. (—) A kinek a fagy is használ I Hát van ilyen? Van bizonyt Egyik nyíregyházai ter­mény kereskedő — mint halljuk, a fagy után azonnal felrándult Budapestre, s mielőtt az üzletvilág biztos tudomást szerezhetett volna az országos csapás nagyságáról és horderejéről, a fővárosban ő megvásárolt az akkori, mérsé­keltnek mondható árakon vagy 8 ezer köböl gabonát. — Csak ez ideig is több haszna van tizenhatezer írtnál! — Az irás olyan jó mag­ról emlékezik, mely harmincz, hatvan és száz­annyit terem, de a jelezett vállalkozó úti költ­sége jobb mag volt, mert legalább is négyszáz annyit gyümölcsözött. (m) Eszme Ián czo latnál fogva megemlít­jük, miszerint igen czélszerü volna, ha a városi és községek elöljárói folyamodnának a kárfel­vétele és ahoz mérten az adó leengedéséért; különösen felhívjuk erre városunk polgármes­terének figyelmét, mert itt a gyümölcs, és szőllő termelés nagy lévén, a kár is nagyobb, mint másutt, sőt a gabona is legjobban elfagyott. f Gyászjelentés. Májerszky Béla, Ilon, Barna és neje Molarovics Mariska, Mihály, Pál és Ida bánatos szívvel tudatják felejhet- len édesanyjok illetőleg anyósa özv. Má­jerszky Lajosné, szül. Gráf Francziskának folyó évi junius hó 1-jén d. u. %3 órakor öt havi kínos szenvedés után, életének 52-ik évé­ben történt gyászos elhunyták Hült tetemei a helybeli Szarvas-utczai 18-ik sz. háztól szo­kott szertartás mellett folyó hó 2-án d. u. 5 órakor tétettek a vasút melletti sirkertbe öröknyugalomra. Béke hamvaira 1 f Gyászjelentés. Timárné Éva édes anyja, mostoha apja Tóth János, János, István és Géza gyermekei, apósa és anyósa Rótt Antal és Anna sógora és sógornői Hartinger Mihály, Rótt Anna és Mari nevében; mélyen megszo­morodott szivvel jelentik forrón szeretett fiuk­nak, illetőleg édes apjok, vejök és sógoroknak Tímár Jánosnak életkora 41-ik évében nyolcz napi szenvedés után, folyó hó 4 én es­teli 9 órakor Nyíregyházán hagymáz-kütejben történt gyászos kimultát. A megboldogult hűlt tetemei folyó hó 6 án délelőtti 10 órakor fog­nak Nyíregyházán a református egyház szer­tartás szerint örök nyugalomra letétetni. Béke poraira 1 (d.) Szives kérelem. Tisztelettel kérem föl mindazon jóakaróimat, kik költeményeimre gyüjtőiveket voltak szívesek elfogadni, hogy azt e hó végéig hozzám Nyirbaktára okvetlen, beküldjék — hogy a nyomatandó példányok száma iránt tájékozást nyerhessek. Előfizetése­ket fűzött példányra 1 írtjával folyvást elfo­gadok. PatakyÁrpád. (—) Úgy halljuk, hogy a „Szamárbőr“ második előadásán alig jelent meg 15—20 ember. Úgy látszik, a színházlátogató közön­ség ébredni kezd, s elfordul az üres látványos­ságoktól. Nagy ideje 1 (—) Lassan a testtel 1 Sokan azt hitték, hogy a május 20. 21-iki fagyos éjek a gabona- termést egészen tönkretették,, lekaszáltatták vetéseiket. Midőn aztán a levegő zordousága megenyhült, elámulva látták, hogy a lekaszált kalászok elkezdtek virítani. Hogyan is mondta Lökös barátunk? „Festina lentel“ (—) Soha se hallani jót. Beszélik, hogy még husvét tájban egy p—i özvegy férfi megházasodván, miután családéletében semmi örömet nem talált, eltűnt a házától, s később a szőlős kertben lelték meg felakasztva. „A nő szivében élet és halál van — úgymond a bölcs — ki az egyiket, ki a másikat leli meg benne.“ (—) Árkanzászi állapotok. Nehány nap­pal ezelőtt egy gulyásbojtár a besztereczi ha­tárban szalonnára éhezvén, a nem messzire tanyázó kondástól vitt el gazda hire nélkül egy jó darabot a pásztoremberek említett ked- vencz csemegéjéből, mit is a károsult fél ész- revévén, a tolvajt felkereste s halálra verte, azután pedig személyesen bejelentette tettét a községi bírónál, jelezvén a helyet, hol a vé­rengzés történt, s beszédét egész naivsággal azzal végezvén be, hogy „annak ugyan nem kell többet szalonnal“ Bizony nem is kell többé annak, mert midőn az elöljáróság által felke­restetett, már halva találtatott. — A vakmerő tettes átadatott az igazságszolgáltatás szigo­rának. (—) Captiósus kérdések. Ha az amerikai salon-petroleum vámmázsánként 11, s a má­sodrendű petroleum 10 írton kapható a fővá­rosi kereskedésekben, pl. Hesz Izidornál, — kérdés, miért kell petroleum vámfontját arány­lag sokkal drágábbon fizetnünk itt a provin- czián? — A delnők kezdenek kétszínű öltözé­keket használni, — vájjon nem-e a belsőt jel­képezi náluk a külső ? — A „Hymen“ rovat gyakran említ lapjainkban szellemdus urhöl- gyeket, — betű azerint kell-e ezt értenünk, vagy telekkönyvi szempontból? (—) A sodor pünköstben Is jó, kivált ha az ember ingyen jut hozzá. Valószínűleg igy gondolkoztak azon bitófavirágok, kik jun. 3-ra virradóra egy kemecsei fiatal gazda ka­marájába betörve, onnan két sonkát s egyéb élelmi czikket elloptak, sőt még a lószerszá­mot is elemelték. Az esemény nagy izgalmat keltett a községben, hol ezelőtt éveken át alig történt ilyen merénylet. (—) A Kárpátokon még mindig sok a hó, s e körülmény fejti meg az időjárás azon szél­sőségeit, hogy egyik nap majd elolvadunk a nagy hőség miatt s már másnap bundába, ködmönbe kell burkolóznunk 1 (—) Tiszaháti Idyll. Tiszaszentmárton- ba utazott nem régiben két úrnő egyik rét­közi faluból s miután sem ők, sem kocsisok azon a vidéken soha nem jártak, midőn Eper- jeskén elértek azon pontra, hol az ut két irányban, Tiszaszentmárton és Mogyorós felé ágazik szét, tájékozás kedvéért kérdezik egy kapuban ácsorgó suhancztól, hogy melyik ut visz Tiszaszentmártonba ? A megszólított atyafi nem szól semmit, hanem csak mosolyog. Új­ból kérdezik tőle, ismét hallgat, de annál erő­sebben mosolyog. Végre rimánkodásra veszik a dolgot az utasok, hogy tegye még már az ifjú ur azt a szívességet, hogy igazitsa őket a helyes útra. Ekkor a szürke gubás polgártárs egész komolysággal kérdi tőlök, persze a ba­kóján elébb egyet rántva „hát hol laknak ma­gok, lal“ „Itt s itt“ — lön a válasz. „No hát akkor csak menjenek el arra lal“ viszonzá a siheder, ki azt képzelte boldog együgyüségében, hogy a neki feltett kérdéssel csak bolonddá akarják tenni az utasok, — hiszen hogyan le­het azt valakinek nem tudni, merre kell men­ni Tiszaszentmártonba és merre Mogyorósra, holott ezt még a „púja“ is tudja Epdrjeskén I (—) A mi sok, csak sok. Abdul Áziznak a közelebb megbuktatott szultánnak nem ke­vesebb, mint ezer kétszáz felesége volt. Hogyan győzte őket ruhával, és — tü­relemmel 1 No meg egyébbel 1 „Ezrivel terem a fán a meggy — sóhajtanak sokan Petőfivel — feleségem van nekem csak egy, de mikor még az az egy is sok, előbb utóbb sírba vinni fog...“ * Verne Gyula, a hires franczia regényíró, legújabb adatok szerint, származására nézve lengyel zsidó. Verne, Potock lengyel városban született. Itt végezte gymnasiumi tanulmányai egyrészét. Innen Danczigba utazott. Nemsokára Párisban találjuk, hol eleinte a legnagyobb nyomorral küzdött. 1848 után a franczia kor­mánynál nyert alkalmazást, mint a német és lengyel nyelv tolmácsa. Ekkor kezdett el Írni, s ma már, mint Francziaország egyik legünne- peltebb regényíróját ismerjük. Családi neve különben nem Verne, hanem Oszenovics. (ez.) Egy ló tragoediája. Göndörffy bará­tunk hiteles jelentése folytán írhatjuk le e szomorú történetet, ugyanis B ..........-ben la­ko tt urunk születése után az 1876-ik eszten­dőben egy bakter és egy kisbiró,~az előbbinek vélt egy őt hiven szolgáló lova, a mely csen­des magaviseleté által gazdájának nagyra be­csülését és bizalmát kiérdemelte. Minthogy azonban minden — de minden változó a nap alatt, úgy a bakter és lova közötti szép egyet­értés sem tarthatott örökké, s igy egy szép napon arra viradtunk, hogy a ló úgy tett gaz­dájával, mint a gebei szamár rect’ urammal t. i. megrugta, azonban a bakterben is fellán­golt erre a nemes harag, egész vére felforrt és ..........ne gondolják nyájas olvasóim, hogy úgy tett mint a gebei rektor; nem rúgta ő vissza, de... úgy sújtotta fejen a szegény párát,hogy az földrezuhanván, elalélt. Ekkor érkezett oda a kisbiró, a bakter komja, azonnal beható - tanácskozáshoz kezdtek, és elhatározták a szegény lóról lehúzni a köpö­nyeget, igy okoskodván: hogy annak már a tul-világon úgy sem leend arra szüksége. A határozatot tett követé, azonban a megköpe- nyegtelenitett pegazus köpenyeg nélkül hideg-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom