Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-06-11 / 24. szám

és 1*516,454 bk. nyertek 10—10,000 frankot, 1.431,828, 599,632, 725, 747, 498, 657, 40,763 lg 1.780,822 sz. nyertek egyenkint 200 frankot, végre 1.658,568, 1.611, 312, 910,320 540,583, 716,411, 1.808,916, 1.031 ezer 270, 1.286,985, 611, 573, 118.622, 1 mii. 628,758 és 407,846 be. nyertek egyenkint 1250 frankot.

— A fagyrongálta szőlőkből! való teendők tárgyában az orsz. magy. gazdasági egyesület szőllőszeti ős borászati szakosztálya a következő eljárást állapította meg és hozza javaslatba a gazda közönséggel leendő megismertetés végett: 1. Első eset: A hol csak a hajtások végső hegyei perzselődtek le, hol ennélfogva a bokor további részein meg van a levélzet, ép vessző és a termés. Az ilyen szőllőkben legczélszerübb s legolcsóbb is a dolgot magára hagyni, miután a leperzselt részek amúgy is elszáradnak, s az épen maradt termés annak rendje és módja szerint megérik és kifejlődik. Kötözéskor ezen részek amúgy is leszedhetők. — 2. Második eset: A hol a szőllőbokor hajtásainak nagy része tán fele, vagy kétharmada leperzseltetett a fagy által, igy a termésnek is egy része már tönkre tétetett, és a bokron csak valami kevés, lejebb ülő fürtöcske van még épségben. Az ily esetben szintén tanácsos még várni egy ideig, míg t. i. az elfagyott részek tökéletesen elszáradnak és csak azután történjék a tisztogatás a bokron, de a metszés ne alkalmaztassák a zöld venyigének első részében. Ha pedig az egész vessző el lenne a fagy által pusztítva, akkor meg kell várni a tőből fakadó uj hajtásokat és csak azután, ha ezek jelzik magukat, lehet eltávolítani a teljesen elfagyott vesszőket. — Többire nézve a jövő termés, valamint a szőlőnek egészsége érdekében is kell továbbra is ápolni a szőllőt és el nem hanyagolni.

— A postamesterek fizetése, mint a „P. B.“ értesül, illetékes helyen a magyar pos- tamestérek egyesülete által beadott kérvényre igen megnyugtató választ adtak s a küldöttségnek ez alkalommal határozottan ki lett jelentve, hogy 1877-ben a postamesterek fizetésé jóval fel fog emeltetni.

Irodalom.

* A „Vasárnapi Újság“ június 4-diki száma következő tartalommal jelent meg: Gróf Zichy Pál-Ferenczné (arczképpel.)' — „Három da'.* Költemény Dalmady Győzőtől.

— „Rojti Palkó.“ Elbeszélés Kazár Emiltől.

— A török trónváltozás. Vajda Jánostól. (Abdul-Aziz a trónvesztett török szultán s V. Murad az uj török szultán arczképével.) — Homer uj fordítása. — A keleti tartományok.

— Háborús világ. Fővárosi tárcza Borostyáni Nándortól. — A mütörténelmi kiállításról (8 képpel). Apafi fejedelem tükre, II. Rákóczy Ferencz, II. Lajos király, Izabella királyné gyűrűje, mentekötő Medúza-fővel, stb.) — A boszniai és herczegovinai felkelők vezérei (képpel.) — A hétről. — Irodalom és művészét, Btb. rendes rovatok. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára a julius-szeptemberi évnegyedre 2 frt, „Politikai Újdonságok “-kai együtt 3 frt.

* Az „Apolló“ czimü zenemüfolyóirat ötödik kötete legújabban megjelent hatodik számának tartalma : 1) Gyermekkörben I. Reggel II. Induló. III. A kis vadászok. IV. Ne haragudjál édes annyáml V. Nénike meséje.

VI. Csendes Nyári este Kapi Gyulától. 2) Pozsonyi emlék, polka-mazurka Nagy Bélától. 3) Tinódy Sebestyén énekei 1549 bői, zongorára átírta Wachtel Aurel. 4) Tréfaságok, polka frau§ise Nagy Bélától. 5) Impromptu Feigler Viktortól. A borítékon : Fay Gusztáv, életrajzi vázlat. A zene történelme Kapi Gyulától, stb. Az Apolló négy és félévi fennállása alatt egy

maga egy egész kis zongora- és dal irodalmat teremtett, mely igen sok becses zenemüvet tartalmaz. Különös érdeme az, hogy számos oly hazai fiatal tehetségnek nyitott tért a működésre, kik e lap nélkül alig nyertek volna buzdítást a működésre, alkalmat müveik kiadására. De elismert nevű veterán zeneszerzőink is támogatták kezdet óta e vállalatot. Melegen ajánljuk ezen hézagpótló vállalatott a zene közönség figyelmébe. — Az előfizetési ár egész évre 6 forint, félévre 3 frt. — A jelen szám 1 írtért külön is megszerezhető. Az előír. etés legczélszerüebben utalványozás utján eszközölhető, Budán, az „Apolló“ kiadóhivatalában viziváros fü-utcza 220 sz. a.

* Uj könyvek. A F r a n k 1 i n t á r- sulat Budapesten ismét néhány, kiadásában újabban megjelent s igen csinosan kiállított könyvet küldött be szerkesztőségünknek, mégpedig: Farkas Mihály. Magyar kertészkönyv. A belterjes (intensiv) kertgazdászat foglalatja útmutató kalauz a konybn kertészet, gyümölcsészet, termelés, magnemesi tés, honosítás és virágos kert haszon- nali mivelésére; a kertészet minden rendű ügy- barátainak, legkivált pedig kisebb földbirtokosok használatára. Ára fűzve 2 frt. Szerző jelen müvében éveken át gyűjtött tapasztalatinak, tekintettel hazánk társadalmi úgy mint éghajlati viszonyaira, legkivált a kisebb földbirtokos osztály jól fölfogott anyagi érdekeit tartotta szemelőtt, s mint ilyen, a honi kertészkedő közönség figyelmét méltán kiérdemli. Falusi könyvtár. 18. 19 füzet. Egy-egy füzet ára 50 kr. — 18. füzet. Kodolányi Antal. A lótenyésztés, mint a mezei gazdasági állattenyésztés egyik ága. Az ez irányban megjelent legjelesb szakmunkák felhasználása mellett. 19. füzet: Állatorvosi jó tanácsok. — Első könyv. Az állat és élete. Saját tapasztalása nyomán. Irta Dely Mátyás állatorvos. Igazság- rendeletek 1875. — második fűz. (vége.) Ára fűzve 50 kr. Jókai Mór munkái. 95—97, Népszerű kiadá*. Az elátkozott család. Regény bárom fűzet. — Ára fűzve 1 frt 20 kr. — Történelmi könyvtár. 20—28. füzet. Egy-egy füzet ára 40 kr. 20. Bismarck, élet- és jellemrajz. Irta Csukásai József. 21. Columbus Kristóf. Irta Áldor Imre. 22. Nagy Károly, római császár története. Irta Áldor I. 23. Hun utódok, vagy az avarbirodalom története. Irta Áldor I. 24. Sz. László király élete. A legjelesebb honi történetírók felhasználásával. Irta Áldor I. 25. Széchenyi István gróf, vagy Magyarország újjászületése. Irta Áldor Imre. 26. Julius Caesar története. Irta Vértessi A. 27. V. Károly császár, vagy trónról a kolostorba. Irta Áldor I. 28. XIV. Lajos, vagy Francziaország aranykora. Irta Áldor I. Vacbott Sánéorné: Ifjúsági iratok. Angol remekírók müveiből. Ára fűzve 1 frt 40 kr. Verne Gyula: Grant kapitány gyermekei. Ford. Vértessi Arnold. Két kötet. Számos illustratiókk&l. Ára fűzve 4 frt.

Külföld.

— Keleti ügyek. V. Mahmud mausoleu- mában nyugszik már az, kit csak a napokban taszítottak el Törökország trónjáról. Abdul- Aziz nem tudta túlélni a legfőbb hatalmat, őrjöngési rohamokba esett s dühöngve fegyvereket kért, hogy éltének véget vethessen. Hiába távolítottak el minden fegyvert keze ügyéből. Egy ollóra szert tudott tenni, talán a háremben, s ez ártatlannak látszó eszközzel felmetszette karján az ereket. Az elvérzés a halált követte e hó 2-kán. Tizennyolcz orvos constatálta, hogy öngyilkosság vetett véget az exszultán életének. Murad és miniszterei ünnepélyes temetést rendeltek el, mely jun. 4-én nagy pompával végbe is ment

Emotió nélkül értesülend mindenki Abdul-Aziz haláláról. Ez esemény beálltát biztossággal előre lehetett látni, sőt talán hamarább történt az, mint a fentebbi hivatalos versió előadja. Ha lesznek, kik az „öngyilkosságot“ kétségbe vonják, azon nem fogunk csudálkozni, mi magunk tartózkodunk annak megítéléséről, vájjon önkeze oltotta-e ki Abdul- Aziz életét. A tény mindenesetre szomorú és a barbár időkbe jobban illik, mint korunkba. De a politika szempontjából nem épen sajnos, hogy Ábdul-Azizt — akármily módon — elérte a nemezis. Hogy a keleti bonyodalmak kuszáltabbakká legyenek Abdul-Aziz szomorú sorsa folytán, az alig várható.

Abdul-Áziz megbuktatása, írja a „P. L1.“ május 31-ére volt kitűzve, de minthogy árulástól lehetett félni, egy nappal siettették a terv kivitelét, mely Hussein Ávnire volt bizva, mint kihez a hadsereg föltétlenül ragaszkodik. Redif pasa két zászlóalj gyalogsággal és néhány ágyúval bekerítette a Dolna-Bagcse palotát, egy harmadik zásZlóalj elfoglalta a palotát domináló Besiktas magaslatát, mig a „Meszudie“ nevű pánczélos bajó legénysége a tenger felől elzárta a palotát. Hussein Ávni polgári ruhában elment Murádért, s ketten csolnakon szakadó esőben és sötét éjjel a szeraszkieratba eveztek, hol az egybegyült miniszterek, tábornokok, főpapok Muradot szultánná proclamálták. A fetva, mely Murad trón- raemelését szentesítette, igy hangzik:

„Kérdés: Ha a hívők uralkodója szellemi tehetségei ziláltságának és politikai ügyekben való tudatlanságának bizonyítékait adja; ha az áliampénzeket személyes kiadásokra oly összegekben fordítja, melyeket az állam és a nemzet el nem viselhetnek; ha zavart idéz elő az egyházi és világi ügyekben, és ha trón- bamaradása az állam és nemzetre nézve károssá lett; — lehet-e őt trónfosztottnak nyilvánítani?“ Felelet: A chérial (vallási törvény) azt mondja: Igen. Aláirta: Hassam-Hairullah seik ulizlam, kit isten kegyelmében részesítsen.“

Murad császárrá proclamáltatása után Redif pasa egyik szárnysegéde Abdul-Aziznak az első eunuch utján tudtára adta a történteket. Hét órakor reggel a szultán anyja, nehány neje és gyermeke csolnakon a Top Kapu palotába érkezett, mire a hadügyminisztérium és Galata tornyain kitüzetett Murad zászlója, majd 101 lövés dördült el.

Az uj török kabinet keblében hir szerint komoly differentiák merültek fel; névszerint: Midhat és Hussein Avni pasák összeütközésbe jöttek az uj alkotmány tervét illetőleg. Midhat a modern elvek védője, Hussein Avni a régi rendszeré. Az a távirati hir, hogy Mit- had az államtanács elnökévé neveztetett ki, tán annak jele, hogy Mithad befolyása felülkerekedett.

A junius 1-én felolvasott császári mani- festumot Konstantinápolyban a kiábrándulás érzetével és igen roszul fogadták, mivel nem tartalmazza azt a positiv Ígéretet, hogy alkotmány fog behozatni.

Az elhunyt Abdul-Aziz magánvagyona hirszerint 30 miliő font sterlingre rúg.

(d.) Amerika csak Amerika marad minden tekintetben I Közelebb egy amerikai biró ily stylusban adta tudtára egy elitéltnek halálos ítéletét. „D. ur, ha szabad kérnem, legyen szives felkelni. (E formalitást a törvény szabja elő, különben nem fárasztanám önt.) Ön bünténynyel van vádolva, mely ha jól emlékszem — anélkül, hogy egyéni véleményemet akarnám nyilvánítani — gyilkosságról szól, és legnagyobb sajnálatomra az esküdtszék alaposnak és bebizonyitottnak ismerte el. Ennélfogva ámbár igen nehezemre esik, tudatnom kell önnel, — hogy önt felakasztják. — Kérem, tessék mármost leülni és még azon kérdést engedje meg, hogy mikor lesz önnek a legalkalmasabb a felakasztás?

Fővárosi hírek.

— Az uzsora korlátozása tárgyában egy törvényjavaslattal foglalkozik jelenleg a képviselőház jogügyi bizottsága. A bizottság tegnapi ülésében hivatalos adatokkal mutatta ki az igazságügyminiszter, mily óriási kamatok behajtásához kénytelen az állam jelenleg bíróságai utján segédkezet nyújtani. Mint a nagy uzsorának leginkább megdöbbentő példáját emlité egyebek közt fel, hogy a maros-vásárhelyi törvényszék területén egy ésetben 2650 százalék kamatot volt kénytelen a bíróság betábl-ázott követelés után megítélni. Valóságos uzsorát üz némelyike a vidéki pénzintézeteknek is, melyek 18 százalékos kamat mellett adnak nem ritka esetben kölcsönöket. Ez bizony égrekiáltó zsarolás, hanem ép oly naiv dolog azt hinni, hogy ezen bajokon az uzsoratörvégy segíteni fog. Nincs törvény a világon, melyet könnyebb kijátszani, mint ezt. Nem az uzsoratörvény, hanem a jó hitelrendszer és az általános jólét veheti csak elejét az uzsorának. Az egyébiránt igaz, hogy uzsoratörvényt könnyebb csinálni, mint jó hitelrendszert, s mint egy ország jólétét megalapítani.

— A dohánycsempészetnek a vasutakon való meggátlása tárgyában a pénzügyminiszter egy körrendeletét intézett a pénzügyigazgatóságokhoz. E rendelet szerint a vasúti vonatok megvizsgálására kiküldött pénzügyi közeg jelentési ivét a vasúti állomás személypénztáránál, esetleg — ha a nyomozás csak az állomáson volna elrendelve — az állomásfőnöknek előmutatni tartozik. A pénzügyi biztosoknak, illetőleg az azokat helyettesítő szemészeknek a vasutakon való szabad utazás a 2-ik kocsi- osztályban, a pénzügyigazgatóság által kiállított, bizonyos időtartamra — legfeljebb egy évre — szóló, s esetről-esetre a vonat indulása előtt a személypénztárnál lebélyegzés végett bemutatandó rendelvény bemutatása mellett fog engedélyeztetni.

— Egy őrült honmentő. Az alsóházi elnökség titkára, Lubinsky ur, a napokban reggel hat órakor G h y c z y Kálmán házelnökhöz ment s értésére adta, hogy egy rendkívüli találmánya von, mely szerint 50,000 ftból rövid idő alatt egy milliardot lehet összehozni s ekként a magyar államot megmenteni; a miniszterelnökhöz is elment s ott. mint pénzügyér mutatta be magát. Nehány főkapitánysági hivatalnoknak, kik számvizsgálóknak adták ki magukat, hogy a miniszterelnök megbízásából találmányát megvizsgálják — sikerült őt a Rókus-kórházba csalogatni, hol ki fog derülni, vajon megrögzött őrültségben szenved-e, vagy csak téboly-rohamokban. — Lubinsky ennek előtte szám tiszt volt a kereskedelmi minisztériumban.

Vidéki hírek.

— Miért pusztul el Magyarország ? Vasmegyében fekvő Pápócz községben — írja a „P. N.“ — Lukács Elek hagyatékához tartozott ingatlanok a Szombathelyi k. törvszék telekkönyvi osztályának intézkedése folytán nyilvános bírói árverésen 1873-ik év május

19-én eladattak s a vételár szabályszerű határidő alatt ugyanaz évi julius havában a telekkönyvi hatósághoz befizettetett és 4% kamat mellet betétbe helyeztetett. Minthogy a 2286 forint vételár, illetőleg annak adósságok kifizetéséből fenmaradó része a kiskorú hagyatéki örökösök egyedüli vagyonát és életfentar- tásuk eszközét képezi, — az árvák lelkiismeretes gyámja az illető törvényszéki elnök urnái szóval és Írásban többször sürgette az ügyet, de kérvényeire még csak végzést sem kapott. így telt el egy pár esztendő s a négy neveletlen árva kifogyott a kenyérből, s hogy a gyám a koldulástól vagy éhenhalástól megmentse őket, 50 frt kölcsönt vett fel 48% kamatra az árvák számára Végre ez is elfogyott s a rimánkodó özvegyanya és a gyám hasztalan jártak könyörögni a hatóságokhoz. Folyamodtak a múlt 1875. évi szeptember hóban az igazságügyminiszteriumhoz, s a szomorú esetet körülményesen bejelentették. Panaszuknak az lett következménye, hogy az igazságügymi- niszteriom múlt évi október 1-én 28207. szám alatt kelt rendeletével az illető telekkönyvi osztályt gyors intézkedésre utasította. A telekkönyvi osztály pedig 1875. évi October 1

két a direktornéval váltottak?.. . No hallja, ha maga azt' hiszi, úgy nagyon csalatkozik.

— De...

— Tudjuk, csak jobb, ha nem beszél. Szép is a direktort leitatni, hogy feleségét elszerethesse i... Azt hiszi, nem látok át a szitán?..., f

Erre már aztán egy kicsit magam is dühbe jöttem.

De hogy is ne, mikor egy csepp igazsága sem volt.

— De . . .

— Mondtam már.

— De ... azért is ! — kiáltani. — Maga

már eleget beszélt, most engedjen engemet is I — A mit állít, abból egy szó sem igaz, mert.-.. "

— Nem igaz?... nem igaz?... Hm, hm 1... Hát ha nem igaz, hát mondja, mit keresett a direktornénál ma reggel ? ... Gyönyörű műveltségi Valakivel egyszer beszélni, és más nap visitet adni, mikor az a valaki még az ágyban van I Szép, mondhatom.

— De hát édes Idám, hallgasson ki.

— Nem hallgatom. Nem is vagyok magának többé édes, tudja ... Hahahal egyszer látni és hajnalban visitelnil Hahaha!

— Ezzel a nővel másként kell bánni — gondolám — mert ki fog rajtam.

— No, hát aztán? — Tán magánál édesem, azaz bocsánat,; keserücs- k é m, nem tettem ilyenkor visiteketl?

No, nem kellett ennél töbh. Felugrott,

toporzékolt,. s végre midőn én minden mérgére* csak mosolyogtam, hozzám vágta az időközben kezei közt forgatott Genovéva szerepét, | roppant csuklások közt sírva fakadt.

Ekkor aztán én is kezdtem megbánni tettemet. Hát minek is mondtam neki olyat, hogy... no, de hisz az igazért sokan hara- gusznak.

Mit voltam tehát egyebet teendő, mint hozzá fogni a vigasztaláshoz.

— Édesem, ne vegye azt úgy, mintha .. I de máskép 1... No, Idácska, legyen hát esze ?

Nem ért semmit. Még jobban neki keseredett, sőt a vége felé már úgy neki vágott, hogy a korcsma szobájában pálinkázó súgó is kirobant rá.

— Mi az, mi az ? — kiáltja még az álláp kapuban.

— Semmi, hát mi volna — feleltem.

— De hallja — szólt ő tovább — ez már még se járja. Ha valaki valakit szeret, hát szeresse, de ne rikassa agyon. Aztán' meg tudja Illatfy barátom, a mi társulatunknál csínján kell ám a nőkkel bánni, mert először nem sokan lévén, másodszor — olyan könnyen szeretőt cserélnek, mint a pinty ... Ugy-e aranyos pillangó?1

Átkozott félszemü súgó! és ő neki igaza volt. Alig mondá ki bölcseletét, Ida kisasszonynak felszáradtak könyei, belefogódzott a súgó karjába, s egy borzasztó pillantást vetve reárn — szólt:

— Jöjjön János, hagyjuk itt ezt a csábitót 1

— De Ida! — kiáltám utána, látva, hogy csakugyan szakitni akar.

— Ott a direktorné, nekem ne udvaroljon — és odább ment.

Ekkor egy eszme villant át agyamon, nevezetesen, hogy megtámadom az uj lovagot.

— János! — kiáltottam utána, ne bántsa a másét; elégedjék meg ennyivel.

János mit sem szólt, csak ment.

— János!!.. fizetek egy pár üveg ro- zsólist.

János lovag ekkor megállt, visszanézett és felelet helyett csak kezével intett.

Akkor rögtön nem tudtam a kézmozdulat magyarázatát, s János ezt csak később magyarázta meg egy hét múlva, a midőn Ida kisasszony egy szép verőfényes délután szerelmét egy bakkancsos manipuláns őrmesternek ajándékozá, Jánost és azzal együtt Thá- liát is a faképnél hagyta; tehát mondom, a kézmozdulat ezt jelentette, hogy soh’se epeked- jem olyan igen nagyon, mert semmi sem állandó a földön.

— Legalább Ida kisasszonynál nem — tette utána János súgó.

Hát bizony megjártuk mi mind a ketten. Én azonban mégis kárpótolhattam magamat, de János kollega magában maradt.

És hogy kárpótoltam magamat? kérdheti az olvasó.

Hát úgy, hogy miután a direktor ügyetlensége hozta rám a pusztulást, elszerettem tőle csakugyan a feleségét.

Én ugyan részemről nem is igen nagyon szerettem volna el, de az az átkozott két darab czitrom tökéletesen a nyakamba varrta.

És ez igy tartott napról napra, hétről hétre, városról városra, az én lelkemnek roppant gyönyörűségére (!) s a direktor ur roppant bánatára.

Bánatára, mondom; mert egy előadás után ő nagysága a direktorné amaz örvendetes hírrel lepte meg a direktort, hogy készüljön, mert ő is készül tőle elválni, és én is készüljek, mert hozzám meg hozzám készül jönni.

— De már egészen idáig nem bocsátkozom — gondolám, és miután a viszonyok egészen eddig jöttek, egyúttal a színészet ott hagyásáról is kezdtem gondolkozni.

Igen, de hogy!... Jutalomj átékom nemsokára következend, ezt nem lehet itt hagyni; azután meg ha a direktornét skártba teszem idáig, az is egyet gondol, s magam játszhatom el a hőst is, a hős-nőt is.

Igen, és ha azt nem akarom, szeretnem kell a direktornét!

(Folyt köv.)