Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-06-24 / 26. szám

rá, de bizony nem'is merte a biztost többé I megkontrázni.

(—) lllincz Gyula nyíregyházai könyvárus csőd alá jutott, Passivája körülbelül 20,000 forint. F izethetnek az értté jótállók, s úgy lehet, magok is áldozatai lesznek a jóhiszeműségnek.

— Nagybecsű levéltár. A történelmi ne- v ezetességti Kállay család már régebben el- h atározla, hogy nagybecsű levéltárát az akadémiának ajándékozza. Az akadémia Fraknói Vilmos m. t. társasági tagot delegálta az átvételre, kj N. Káliéban jun. 18-án a leltározást s átvételt meg is kezdte. Talált különösen két fontos adománylevelet aranypecséttel. Egyik 11. Endre korából 1223-ból való; a másik IV. Béla, idejéből 1252-ből. Ugyanezen alkalommal nevezett: tudós úgy nyilatkozott, hogy a családi levéltárak közt a Kállay családé egyike a legnagyobb becsüeknek, főleg azon adatok miatt, melyek a XII. XIII és XIV-ik- századból abban találhatók. Reméljük, hogy Fraknói ur részletes előterjesztést te- end annak idején a levéltár felől az akadémiának, s akkor megtudjuk, logy minő történelmi adatokat tartalmaz ezen levéltár. Addig is megérdemli a Kállay-család a közönség elismerését 1

(—) Széftéré beszélik, hogy az egri érsek közelebbi kőrútjában a nála tisztelgett megyei tanfelügyelő irányában oly modort használt, minő a főpásztori állással teljességgel nincs összhangban. Nem akarunk e téren részletekbe bocsátkozni, hanem a tényt egyszerűen registráljuk, és ha csakugyan igaz, átadjuk a közvélemény bírálatának.

(—) Lapunk mindenkor örömmel hozta köztudomásra mindazt, mi megyei életünk fejlődéséről és emelkedéséről tanúskodott. így most is örömmel hozzuk nyilvánosságra azt, hogy a magyar kir. természettudományi társulat könyvkiadó vállalatának azon kötetét, mely folyó évi sept. 4. e czim alatt fog megjelenni: „Hogy nő a vetés? Értekezés a növény che- miai alkatáról, szerkezetéről és életéről, a mezőgazdaság minden tanulója számára, irta Johnson Sámuel stb stbu — megyénk egyik kitűnő képzettségű lakosa Duka Marczel ibrá- nyi polgár s gróf Lónyai Menyhért uradalmi igazgatója fordította nyelvünkre. Üdvözöljük a derék tudós férfiút, ki irodalmi működésével ily szép fényt áraszt megyénkre 1

(—) A nagy lapok jelezték már, de legyen e sorokban is emlékezetben hagyva az utódok részére, hogy midőn a képviselőházban megyénk területi megcsonkítása fdrgott szőnyegen, megyei képviselőink egytől-egyig ellene mondottak a megye amputátiójának. Felszólalásuk ném eredményezett ugyan sikert, de legalább óvás volt a hatalom akarata ellen, mely a helyett hogy a haza megmentésére gyökeres és czélhoz vezető intézkedéseket tenne, ily kicsinyes experimentatiókra tékozolja idejét s teszi újabb újabb próbára a nemzet türelmét. — Quousque tandem?

(—) Egy ifjú barátunk újságolja, hogy a nyíregyházai vendéglőkben egy adag saláta még most is 10-15 krájczár. — Jó lenne Or- liczé tanárt felhívni, hogy számítaná ki, vájjon hány perczentre dolgoznak az ilyen vendéglősök ? ,

(—) Anyival inkább kiemelendőnek véljük Weinbergen a sóstói vendéglőst, ki Ízletes "ételekkel és mérsékelt áron látja el vendégeit. Helyesen! jobb a sürü garas, mint a ritka forint!

(d.) Megyénk egyik községében az ottani

I adóhajtót csúnyául összeverték a lakosok, mivel az hatalmával visszaélve viselte magát. Mi úgy hisszük, hogy a magas kormány azért tartja ezen urakat, hogy az adót beszedjék, nem pedig, hogy határtalan gorombasággal oly annyira vigyék a scorpió szerepet, hogy egy müveit ember is megfeledkezve magáról, tettlegesen mutassa meg neki a legközelebbi utat. Ha tudná a magas kormány, hogy mennyire igyekszik az adóhajtó a népet a kormány iránti jó gondolkozásra hangolni, bizony, bizony mondjuk —elcsapná őket.

(d.) Mulatságos históriáról értesítenek bennünket K—ról Az ottani tiszttartót ugyanis a Nyir egyik városából 3 úri egyén látogatta meg, persze volt aztán dinom-dánom, s éjféltájban többször befogatták a vendégek, hogy indulnak, hanem aztán csak mégis lemondtak a hátrálásról. Reggel felé, midőn a tiszttartó kinéz, ismét ottan látja a szekeret a ház előtt. „Mit akarsz fiam ?“ kérdé a kocsistól „Hát megyünk kéremalásan ?“ „Már hogy mennétek, csak fogj ki fiam.“ „Dejszen uram most csakugyan megyünk, mert már egy darabot fel is tettünk a szekérre,“ közbe legyen mondva, a tiszttartó a vendégek egyikének egy koczát Ígérvén, azt hitte, hogy az tette fel á koczát, s azt mondja neki: „csak lökd be fiam oda a többi disznó közé, majd kiválasztod reggel.“ Nagyot nézett aztán, midőn a kocsis emelni kezdte nem a disznót ugyan, banem a vendégek egyik tisztelt tagját. Mint a fáma beszéli, e darab „izé“ Lökös barátunk volt, mi azonban ez ellen erélyesen protestálunk.

(d.) Károsén az ottani ispán neje, a napokban, midőn a petróleumok lámpát gyújtotta megfele. ebben a szesz megfoghatlan ok miatt meggyuladván, szétrobbant s pár perez alatt a szegény fiatal nő lángban állott, á segítségére rohanó férj kezeivel igyekezett eloltani a roppant sebességgel terjedő lángot, sikerült is neki megégett kezekkel végre eloltani a tüzet, ekkor ázonban nejéről a ruha már egészen leégett, s egész teste tele volt égési sebekkel. A gyakori balesetek eléggé figyelmeztetik a naphtát égető közönséget a lehető legnagyobb vigyázásra.

(=) Egy kis visszaemlékezés. Érsek ő méltósága midőn legközelebb Kállóban bérmál- gatott, Kiss József tanfelügyelő ő nga. tiszteletét kivánta nála tenni. „Jöjjön utánnam Fehértóra“ mond az érsek, és Kiss József — utánna ment. Majd mentünk volna mi 1 Fehértón aztán egyéb is történt. Az érsek megtámadja a tanfelügyelőt, hogy miéit rosszak Szabolcsmegyében az — utak. —

(d.) Nyirbaktán f. h. 15-én tartatott meg az apróság majálisa, illetőleg juniálisa, melyen a kicsinyek, úgy szintén az azok kedvéért megjelent nagyok is, kedélyesen mulattak.

(—) Modern gazdászat Egyik rétközi nagy birtokos, mint e napokban hallottuk, a Máj 20-ki. fagy után' összes gabonavetését le-1 kaszáltatta, hogy a kárt. utánvetés által pótolhassa. Midőn az egész kalászerdő renden volt, a kalászok gyönyörűn kezdtek virítani. Képzelhetjük Józsi bátyó bosszúságát és keserűségét, midőn rohamos sietsége által saját maga ily roppant kárt okozott magának, s hozzá még jót nevetnek rajta azok, kik egy kis várakozással elkerülték a rajta történt szerencsétlenséget.

* Gyulaházán, mint hírlik, a szokásos jó- hirü juniálist ez idén is megtartják az ottani szőlőskertben, még pedig jótékonyczélra. A gyulaházi juniálisok mindig a legszebb sikerrel szoktak végződni, -hiszszük, hogy a jelenlegi is méltó leend az előbbiekhez. Egy oly

község, mely városnak is beillene, nem fog-1 áatja e tervet elejteni, annálinkább nem, miiéi a zászlón szent ezé! van felirva. Kívánjuk, íogy a szóból t e 11 legyen, a tettet pedig í 1 d á s kövesse 1

(—) Rémhírek érkeztek hozzánk, hogy [un. 15 a jég az egész túrái határt elverte,

»őt hogy a jégzápor egy nőt is agyonvert vol- la. Utánna járva a dolognak, úgy értesülünk,! tiogy a jégvihar csak is a nevezett község belterületére szorítkozott, a haláleset nem történt meg, a kár azonban a házi kertekben te- teme§._ ___ r-.v . „ .............

(—

) Medardus csak Medardus, — ragaszkodik ; erősen történeti, jogához:; úgy hogy alig van nap, theYyeh egy-,egy hatalmas záporesőt ne zúdítana nyakunkba. A gazdák e miatt nagyon elmaradtak, tetemes kárnak nézhetnek eleibe. Hátha igazán negyven egész, napig fog tartani az e6Ős időjárási akkor aligha lesz gazda, ki búzatábláit megóvhatja a rozsda csapásaitól, daczára hogy a vetőmagot kékkővel s egyéb védészközökkel praeparálta.

(—) Folyó évi Sept. 4. Budapesten anthropologiai és ős archaeolqgiai congressus fog tartatni, melyen minden cultur nemzetek képviselve lesznek. Óhajtanok, hogy e nemzetközi congvessuson Szabolcsmegye is képviselve legyén.

(—j A rejtelmes lelet. Megyénk egyik literbarát községében történt, hogy egy valaki valami tapasztóföldet keresvén, ásás közben szinte mint Beszterezcen egy kis lábszár csontot fedezett fel. Nosza jelenti az elöljáróságnak, vizsgálat tartatik, s talán constatálta- tfk is', hogy a talált csont gyermeké volt s kétségkívül valami bűnténynek kell itt lappangnia, midőn aztán a tulajdonos, kinek udvarán az ásás történt, kikérdeztetett ez ügy ben, kiderült félreismerhetlenül, hogy a talált csontok hajdan egy élettelenül született csikó létállományához tartoztak.

(—) Beszterecz kezd haladni, hanem persze nem úgy, mint önmaga és a társadalom érdekében óhajtandó lenne. Közelebbi napokban égy odavaló lakos véletlenül egy csecsemő hullát talált a földben elásva, mely aztán orvosilag megvizsgáltatván, kitűnt, hogy születése után azonnal elásatott a holló anya által, ki aztán azon mentséggel védekezik, hogy a gyermeket halva szülte el, és mint halottat ásta el. — Különben más s ajátságos hirek is keringenek e tárgyban, melyeket azonban mint még eddig nem biztosokat nem közlünk. A megkezdett vizsgálat bizonyosan kideritendi a valódi tény állást.

(—) Furcsaságok. Az aradi várban a lapok szerint — nem régiben a 33-ik ezred ruharaktárából 300 pár bakkancsot, 90 magyar nadrágot, ugyanannyi köpenyt és zubbonyt loptak el s mig a tolvaj kézre nem kerül, az összés' legénységnek kaszávnyaáristoma lesz. Budapesten két ügyvéd a váltótörvéuyszék folyosóján jól összépofozkodott. Derék ! hanem aztán még derekabb az ottani ügyvéd kamarának e tárgyban hozott Ítélete, mely úgy hangzik, hogy miután az ügyvédek trém a tárgya-, iáéi teremben, hanem a folyosón részesítették egymást a bérmálásban, tehát a kamara a dolgot pusztán magánügynek tekinti, és nem avatkozik belé. Brávó 1

(—) Hogyan lehet egy ügyben fél óra alatt két ellenkező Ítéletet hozni1?- Hát csak úgy, hogy a bíró feledve., yagy másként i u í o r mi L- tatva figyelembe sem veszi a közjegyzői okmány teljes hitelességét, kimondja hogy Ának nincs igaza, azután pedig a törvényben jártas fél komoly fellépése folytán szinte megállapítja, hogy debizony Ának van tökéletes igazsága. Tény.

(-—) A meggyuladt petróleum ismét veszélyesen megégetett egy kércsi nőt, valamint férjét is, ki a nőt magához ölelvén akarta a lángbaborult öltönyöket elólt&ni, azonban terve nem sikerült s önmaga is több égéssebet kapott.

( -) Kocsár Imre, ki múlt években Ke- mécsén a ref. népiskola két alsó osztályát vezette, a gebei egyházba hivatott meg tanitóul, s állomását folyó hó közepén már el is foglalta.

(—) Csattanós érvek. Brassai a s p i r i t u- alista és Mentovich a mater iálista sokat vitatkoztak egymással a sajtó utján kedvencz eszméikről, elfogyasztottak egyenként vagy négy skatulya tollat, három rizma papirt és nehány liter tintát, a nélkül, hogy egymást capacitálták vólna. Nem régiben — mint egy lap közli — találkoznak egy vendéglőben,

— Brassai pompás étvágygyal ebédel, Mentő-' vich meg egy kis finom papramorgót szürcsöl. Darabig farkasszemet néznek egymással, mig végre Brassai odaszól Mentovichnak „Éj, de jól izük az a papramorgól Ugyan materiálista létére, hogy veheti be nagyságod a spiritu- áliákat?“ „Hát csak úgy, | mily jó étvágygyal urambátyám spirituálista létére beszedte a töltöttkáposzta matériáját“. — Csattanó- , sabb érv egész polémiájokban nincs ennél.

(—) Min is elmúlik a „holtomiglan holtodiglan“ ? Lakadalomhoz készültek M. községben az örömszölék, már a vendégsereg is be volt hívogatva, már a vőlegény is megérkezett B. községből s az eskető lelkész, kinek más egyházban is hivatalos teendője vólt, teljes ornatusban várta az egybeadandó uj párt, mely, azonban épen nem sietett előtte megjelenni. Végre a lelkész megunva a hosszas várakozás, lizent a lakadalmas házhoz, hogy jőjenek már az illetők esküdni, mert neki sietnie kell hazulról. — „Hát csak menjen nagy jó uraml izenték vissza az érdeklettek Mujkosné ko- mámasszonytól — mert nem lesz esküvő.“ „De hát miért?“ „Azért, mert a vőlegény nem hozott muzsikust, a menyasszony pedig megmondom áperté, hogy ő bizony nem esküszik meg, ha a vőlegény a föld alól is muzsikust nem teremt.“ — És úgy tőn, a miként beszéle.

(—) A boldog szobatudósok. Olvastuk nem régiben azon ministeri rendeletet, mely utasítja az illető közegeket, hogy a fagykárodat Írják össze, azonban csak is a szőlőben történt károkat, mert — úgymond — a gabona nemüekben történt károk utáuvetés áltál orvosolhatók. — Nagyszerű szobatudós lehet az a minister vagy tanácsadója. Szeretnék tudni micsoda vetőmagot használjanak a fagykárosultak ilyen előrehaladt időben, kivált pedig azon az áldott homokos talajban, milyen megyénk nagy részén boszantja tulajdonosait.

I Aztán, * ha egészén sikerű1 né is az az után- Ivetés, hát az elvesztett mag, mivelési munka Hl mindez semmi ? Valóban dificile est saty- ram scriberel Különben nem sokat törődnek az intézkedők akár Írunk akár nem írunk sa- tyrát, — csak fiizessünk és fizessünk és fizessünk I

Vegyes,

— Kellemetlen kaland. Egy pénzügyminisztériumi tisztviselő az utolsó heti vásáron salátát vett egy kofánál. — Papirja nem volt, melybe a vásárolt tárgyakat takarhatta volna, rejté tehát a kabát szárnya alá Midőn a tisztmintha a Konyhából malacz-sült szagot hajtana felém a szél.

Úgy is volt. Nem csuda, hisz: az apám nevenapját ülték I

Ki tudna ilyenkor az utczaajtóban ácso- rogni ? főkép: mikor otthon van

Kezdtem mindig belebb-belebb húzódni, mig végre a második stótiót a konyhaajtó előtt tartottam meg.

— Majd csak kijő valaki, a ki felismer, és tárt karokkal beseperi — gondolám magamban, s bútoromat leemelve hátamról, a falhoz támasztottam.

De a bot egyet gondolt, s nagy terhétől roppant zörgéssel a földre esett.-— No, most már mégis csak kijő valaki 1

Ki is jött egypár valaki, vagy valami, körül is fogtak tisztességesen, sőt mi több, csupa szerétéiből, majd megettek.

Csiha te kutyák! kimenj! mars! — ordítoztam torkom szakadtából, védve magam mindenfelé, ne hogy nadrág és kabát nélkül maradjak.

Átkozott színészi libéria! Még a kutyák is majd lehúztak benne.

Szerencsémre, a lármára kijött a szolgáló, s a czerberusokat szétparancsolta.

Mig ő aztán a kutyákkal perorált, ad dig én besurrantam a konyhába, s villa nem létében kezeimmel ugyancsak kavargattam a tokányost.

És mondhatom: pompásan s m a k k o 11.

Vártam a szolgálót, s kiváncsi voltam előre, milyen tar b u c z k á t fog hányni örömében, meglátva az általa úgy szeretett egykori — tén’s urfit.

Már hallottam a kopogását, de nem néztem elibe. El voltam foglalva.

ó belépett.

Azonban csalatkoztam. Boris se tarbuez- kát nem vetett, se térdre nem esett, hanem ezek helyett, ilyenforma beszéddel fogadott:

— Ördög bujék beléd, rongyos kapezabetyárja, ki vagy? — kiált fel ijedtében, s térdreesés helyett hihetőleg a vizhordó rudat kereste.

— No,. no, Boris,: — mondám — hát nem ismersz már?

— Nem én, nem is akarom magát ismerni: Menjen dolgára.

— Ne figurázz Boris, mert majd megbánod.

— Nem bánom biz énl Szeretném tudni miért ? Talán bizony azért, hogy ki akarom hajtani? No, bizony, hát mit is akar itt ilyenkor? Tudja azt maga nagyon jól, hogy estve már nem szoktak koldulni!

— Nem-e? Jaj lelkem én igen különös koldus vagyok. Én rendesen estve szoktam kéregetni, nappal pedig alszom,

— Nem bánom én akár mit csinál nappal, alszik vagy nem alszik. Csak most takarodjék ki.

— Nem lehet Boris; igen éhes vagyok 1

— No, én pedig, a miért olyan szemtelen, azért sem adok semmit.

— Ha nem adsz, veszek magam, — s ezzel ismét a tokányos serpenyőbe kaparásztam.

— Ejnye szemtelen betyárja, ha most rögtön főbe nem verlek, hát akár mi legyek! — kiabál Boris dühösen, s mint a villám kapta kezeibe a sodrófát, s emelte fel reám.

— No, no. Boris — mondám — ne figurázz, mert majd megharagszom.

De az én Borisom már annyira dühös volt, s annyira nem hallotta szavaimat, hogy ha szerencsére idejekorán el nem távolitom ■ kezeimet a serpenyőtől, Borbála kisasszony bizonyára leüti.

Azonban e tréfa . szerencsétlenül végződött, s Boris nagysám kezeim helyett olyat talált a tokányos és isten tudja még miféle serpenyők közé csapni, hogy azok tartalmastól egyetemben ezer és ezer darabra hullottak. No hiszen, volt aztán illat, sistergés,

csattogás és pattogás, ugyannyira, hogy Boris néni minden kálvinistasága mellett sem tartózkodott igy kiáltani: „Jézus Mária!“

Ezzel aztán azt nyertük, hogy e roppant kiáltás behatott a szobába, s édes anyám felszedve nem éppen legkönnyebb termetét, kijött a konyhába.

— Mi történik itt ? — kiáltja jövet közben.

Mi azonban annyira meg voltunk ijedve, s annyira elfoglalva a hamuszólással, hogy a kérdést egészen felélet nélkül hagyok.

— Nos, Boris, mi történt itt?

De Boris ijedtében még most sem tudott szólni, s felém mutogatva csak némán integetett, *kogy mindennek én vagyok az oka.

— Hát maga kicsoda? — kérdi aztán édes anyám.

— Én??!

— Igen maga!

— Hát biz én, őszintén megvallva, úgy általán véve a fia lennék édes anyámnak, ha — megengedné.

— Az nem lehet, mond anyán merően reám nézve, — az nem lehet. Az én fiam meghalt. De ha nem halt volna is meg, s valahonnan előjöne, nem nézhetne ki ilyen rongyosan, mint maga.

E hang, e hidegség, e közönyösség könyi nyékét csalt szemembe, s átkoztam a világot, mely annyira eltorzított, hogy saját anyám sem ismert fel.-— Anyám! — kiáltám, kezeimet kiterjesztve, — hát nem ösmersz többé fiadra ? Oh, hisz’ én vagyok az, ki nem haltam meg; én vagyok az, ki az iskolából megszökött, és végre én vagyok az, a ki most itt vagyok! Ösmerj fel anyám!

Erre anyám reám nézett, hosszan, merően, mintha szemeinek nem akarna hitelt adni, s midőn később meggyőződött, hogy én csakugyan é n vagyok, felsikolt, és elkiáltja magát, hogy;

— Fiam!!!

Mire nagyon természetes, hogy én meg igy kiáltottam:

— Anyám!!!

Ezután következett az összeborulás, és a csók.

Hanem már most tisztán nem emlékszem : én kiáltottam-e nagyobbat, vagy anyám; hanem hogy az én kiáltásomra jött ki az egész névnapi sereg, arra még tisztán sejditek.

Apám volt az első, ki anyám ölelő karjaiból kiszabadított, s egy pár hatamas nyakleves helyett, a magáéba szorított.

ő is igy kiáltott, hogy:

— Fiam!!!

De én nem mertem neki azt mondani, hogy „Apám!“ mert féltem, hogy csak próbára tesz, s mihelyt nevét ki bátorkodom mondani, jól nyakon teremt.

Szegény öreg, ki tán azt hitte, hogy már nem ismerem, könnyező szemekkel ujrázta:

— Fiam, hát már nem ismersz???

Erre aztán már én sem tudtam a dicsőséget tovább tűrni, hanem kiterjesztve karomat, s neki dűlve apám korhadt termetének, elkiáltottam magam;

— Dehogy nem! dehogy nem! Édesapám.

Itt aztán egy néma jelenet következett, mit ugyan szintén leírnék, de miután nem beszéltünk semmit, lehetetlen róla beszélni.

Midőn e pantomie játéknak is vége volt, fél karomba apám, fél karomba anyám kapaszkodott, s minden ellenkezésem daczára, bevittek a vendégsereg közé.

Sajnáltam, hogy nem volt három kezem, legalább a lábaimnál bocsánatot kérő Borisnak is jutott volna egy.

Szegény Boris! Sob’se tudta elfeledni, hogy akkor úgy összeszidott.

Azután bevezettetve a szobába, leültettem I apám helyére, s az ünnepelt személy én levélt.