Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-16 / 3. szám
gyen írnoknak s útdíjára is lesz belőle egy nagy — semmi! Ez az egyik legfőbb oka, bogy oly kevés nálunk a kellően szakképzett iparos. Lányaink pedig szintén már alapjában akként neveltetnek , hogy minden egyebek, csak nem azok, a mire hivatva vannak, t. i. jó házi nők; különös hibá- jok, hogy nekik nem méltó férj, ha csak nem ügyvéd vagy hivatalnok. — Ennek tőokát leány nevelő intézeteink fonák rendszerének köszönhetjük, mert bátran elmondhatjuk, hogy alig van hazánkban leánynevelő intézet, hol leányaink jó gazdasszonyokká is képeztetnének, a többi szükséges képezés mellett.* *) Mindezeknek aztán természetszerű kifolyása az elszegényedés, a temérdek perlekedés, mi miatt lassan haladhat a törvénykezés, gyakori az ügyvédi karrali való érintkezésünk és kikerülhetetlen az uzsorások kezeibe való jutásunk. Legyünk takarékosak, ne szégyeljük a munkát, neveljük gyermekeinket ezen szellemben úgy, .bár ha el nem odázhatunk is magunktól minden roszat, melyeket önhibánkon kívül kell viselnünk, de legalább annak egy nagy részét eloszlathatjuk, különösen pedig hazai iparunk felemelésére szükséges, hogy addig, mig itthon megszerezhetjük szükségleteinket, ne forduljunk annak beszerzése végett a külföldhöz, igy legalább meg fog keves- bedni a mindennapi panasz, ha egészen el nem marad is. Rózsai. Magyar nyelv oláh iskolákban. Ezer éve, hogy e nemzet, itt magának hazát szerzett! így ir a lánglelkü költő. — Azonban egy nemzet léteiét s felmaradását biztosító főkellék a legelső sorban az anyanyelv általános használata és elterjedése. Ha végig tekintünk ez édes anya, hazánk földén, bizonyára babilóniai zavargást jelző mozzanatokra bukkanunk. Annyi különféle nemzetiség, annyi nyelv, annyi vallásfelekezet, hogy ha mindegyik sajátját kívánná érvényre jut: tatni — kosmopolitikus szempontból helyesen — akkor egy önmagától irtózó chaossá válnék korunk. A nemzet, mely létjogát e haza földén vérén szerezte meg, megkívánhatja együtt élő testvéreitől, hogy legszentebb kincsét: „nyelvét“ ismerjék el a haza határain belül közlekedési, törvényhozási és nevelési eszközül. —| Hogy arra a magyar nyelv csakugyan képes, mutatja az ifjú irodalom, mely a kedvezőtlen viszonyok daczára a magát miveltnek nevező külföld előtt is kivívta méltó helyét. Ezer éve! ... és mégis e század az — hosszú századok után — mely kedvezőbb a többinél! Fájdalom, hogy századok után . . de hála az égnek még nem késő! Nem, mert nemcsak a nemzet élén állók, de még a társadalmi együttlét által összeszokott idegen ajkú testvéreink is, meghajolva a kor jogos kívánalma előtt, mident elkövetnek a nemzeti nyelv terjesztése s szélesebb körben meghonosítása érdekében. — Örömmel üdvözöljük e téren Pásztélyi Kovács János munkácsi *) E vád igazságos, de nagyon szigorú a kivételek nem tekintésében. Igaz, hogy sok nevelőintézetben leánykáink csak divatot tanulnak — tehát mételyt; de sokban gazdasszonv- kodást is. Tehát itt is — tisztelet a kivételnek. S z e r k. püspök urat, ki legutóbbi körrendeletében a magyar nyelvet egyházmegyéjének minden iskolájában kötelező tan- tárgygyá emeli. í Bárha ezen püspöki eljárásból példát vennének hazánk azon nagy férfiai, lrik tekintő- lyök, befolyásuk s mondhatni közvetlen rendelkezési joguk folytán a tót nyelvet másodrendűvé tennék lassacskán iskoláikban; különösen az északi megyéknek Pétervár, és Erdélynek Oláhország felé kacsintgató s még ma is bujtogató községeiben. Tanári Elemér. — A vallás és közoktatásügyi m. k. miniszternek a közoktatás 1873. évi állapotáról szóló jelentése. A jelentésből a következő érdekes adatokat jelöljük ki: a népiskolák száma volt 1873-ban: 15,445, a tanköteles gyermekeké 2,121,420; ezek közül 1,443,266 járt iskolába, vagyis 68.07 ! százalék, köztük volt 757,305 r. lcatb., 256,215 görög (116.704 gör. kath., 139,421 gör. kel.), 171,370 protestáns, (219,575 helv., 146,148 evang. és 5.547 unit.) 58,376 izráel; továbbá 704,852 magyar, 265,133 német, 171,318 román, 203,007 tót, 33.054 szerb, 26,286 horvát, 39,592 ruthen. Tanító működött 19,598 (78.67 százaléka okleveles). Iskola volt 15,445, 19,652 tanteremmel, 6.033 faiskolával és 3,335 tornahelylyel. Segélyezésre (iskolák és tanítóknak) kiosztatott 656,501 frt 70 kr, az iskolák évi jövedelme 7.869,893 ft, egy tanító átlagos fizetése 289 ft 5 kr. Tanitó- képezdéink száma 57, — 2471 növendékkel és 510 tanárral, — a középtanodákról szóló adatok rendetlenebből vannak összeállítva, pl. nincsenek benne a nyilvánossági joggal bíró magántanodák, az összegézés is hiányos. Átalában a második és harmadik rész összeállítása felületes, gondatlan, csak az első rész van minden kívánalomnak megfelelőleg szerkesztve. CSARNOK. írás, gyorsírás, nyomdászat.*) — Ismeretterjesztő czikk. — Irta: Mihályfi József tanár. Az emberi nem mivelődésének történetében korszakot alkotó mozzanat az irás feltalálása, mert ez által az ember a barbár állapotból a polgárisodásba lépett át. Ugyancsak a mivelődés szempontjából nem kevésbé fontos a gondolatközlés egy fejlettebb foka a nyomdászat is, mert ez, mint Luther találólag megjegyzé, „az emberi nem második megváltása.“ Szorosan ezekkel áll kapcsolatban a gyorsírás, mint a közönséges betűírásnak tökéletesebb alakja. Az emberi mivelődés ezen hathatós tényezőinek, az irás, gyorsírás és nyomdászatnak történeteit kívánom itt rövid vázlatban nyújtani. I. Midőn a múlt század folyamán az ausztráliai szigetcsoportok lettek fölfedezve, a Tonga szigetek fejedelme el nem titkolható csodálkozását fejezte ki az irás felett; sehogy sem tudott a fejébe férni, hogyan lehessen egy levélből valamit kiérteni. Kezébe vett egy levelet, forgatta, hallgatódzott, de az nem akart beszélni. Előszólitott aztán egy angolt 1 parancsold, hogy az Írja fel őt. Az angol felírván a fejedelem nevét, felolvasta azt előtte hangosan. Erre a fejedelem előhivatott egy más angolt, átnyujtá neki a papirt s kérdezé, mondja meg, mi van azon feljegyezve? Midőn ez elolvasta a nevet, a fejedelem hirtelen kikapja kezéből a papirt, a legnagyobb csodálkozással *) E czikket a volt „B. K.“ szerkesztőségének egyik tagja, a szarvasi főiskola igazgató-tanára, Tatay István ur utján vette, mely ott közölte'ett is. Oly érdekes dolgokat tartalmaz, hogy még a sokat olvasott ember is egyetmást tanulhat belőle, miért is tisztelt olvasóink szives figyelmét hívjuk fel reá. 8 z e r k. a derült napfény, a világosság. Hadd kövesse a nyomort, a küzdelmet — a megelégedés; hadd legyen a szegény elhagyatott Magyarország boldog hazává! Tegyék azzá öngyermekei erővel a hitben, szorgalommal a munkában ; Pataky Árpád. Sok panasz mondatott már el egy- kor-máskor korunk társadalmi hibái miatt, § különösen a politikai tér az, hol okot okra sorolnak fel azok — kik, az újság írással foglalkoznak; egyik helytelennek tartja ez vagy amaz törvény megalkotását, a másik kárhoztatja egyik vagy másik törvény hiányát, lehet, hogy ennek is, amannak is igaza van, mert valljuk meg őszintén: nagyon el vagyunk maradva más müveit államoktól minden téren. Mindazonáltal ne keressük csupán a politikai téren bajaink okforrását s mielőtt megnéznénk a szomszéd háza táját tekintsünk szét odahaza, saját házunk környékén. Panaszkodunk ugyanis igen sokszor az elviselhetetlen terhek miatt; minden napos szánkban a panasz a lassú törvénykezési menet ellen; az ügyvédek eljárásai ellen, a hitelezők óriási zsaro lása ellen, stb. stb. Nem lehet tagadni, hogy a nép vál- laira rakott terhek, felül múlják erejét; nem lehet tagadni azt sem, hogy évek kellenek hozzá, hogy egy világos és jogos követelésünkhöz peruiján hozzá juthassunk ; azt sem merjük állítani, hogy sok részben az ügyvédi kar ellen emelt panaszok is ne birnának alappal (tisztelet a kivételeknek); úgyszintén az uzsorások, a hiszékeny szegény nép eme pió- czáinak sem akarunk védelmükre kelni, de mindezen bajok kútfejét első sorban, önnön magunkban kell keresnünk. Tekintsünk szét akár az egész hazában, akár megyénkben és városunkban, és látni fogjuk, hogy daczára minden szükségnek és szegénységnek, oly nagy fényűzést viszünk, a mely a legvagyonosabb népnél is túl a rendén volna. Ezen főhibánk többeket von maga után; mert még hagyján, ha fényűzésünkkel saját nemzeti iparunk és művészetünknek használnánk, de az én kedves öcsémuram és húgom asszonynak semmi sem szép, semmi sem jó, a mi itthon készül; London, Bécs, Pária stb. képes csupán ínyére való fényiizési czikke- ket előállítani. Az uram öcséimet már bölcsőjüktől kezdve szolgabirónak, esküdtnek, követnek, alispánnak, prókátornak stb. nevelik ; | mint a franczia katona a marsai botot boijujába, úgy hordja mindenik a miniszteri tanácsosság és miniszterség elérhetésének eszméjét agyába gyermekségétől kezdve. Ha 4—5 osztályt oskolázott Debre- czenbe, vagy Patakon, már akkor egy országért sem menne mesterséget tanulni, sőt már ekkor tökéletesen hivatva érzi magát bármi közhivatal viselésére; elmeMeginganak. S volt ki nem inga meg! Ki esküjéhez most is hű maradt: Eulikovszky Kázmér elhagyta a Szabadság ellen működő hadat. Átjött mikor sírunk megásva volt A szent szabadság lelke hozta át... Hogy hősi karral védje a jogot, S a hősileg jogért küzdő hazát. Az árulás jól szőtte szálait! Csatákban edzett harezos hősi nép Lett martaléka ... s az orosz vezér Előtt letette győző fegyverét. Eladva voltak a félistenek. Kik Osztriát győzőn megingaták — Kiket nem látott megszalasztva még A hősiséget bámuló világ. Eladva voltak ... s a ki megvevé : Faskevics bátran irhatá haza A büszke czárnak : Felség! győzelem! Lábadnál fekszik a magyar haza! Jött a boszu és annyi hős között, Kik vértanuk sorába fénylenek : Eulikovszky Kázmér is ott ragyog, Ott foglal őt megillető helyet. Jól tudta azt e hős, hogy halni jön; És jött. Volt benne lelki szent erő Meghalni az ügyért, ha győzelmét Már nem legitheté többé elő. Magyar kéztől jelölve hűlt el ő, Mint szent ügyünkért egyik áldozat I Áldás reá .. . s az áruló fölé Boruljon átok, önvád, kárhozat I Itt áll az emlék. Hálás nemzedék Emelte föl, hirdetve nagy nevét A hősnek, a ki bátran vérze el A szent ügyért — melyért s a melynek élt. IV. Meghatva állok itt e szent helyen, Hol vértanunknak emlékszebra áll... Elvérzett a népjogért és örök — Életre vitte őt a hős halál. Ki szent ügyért áldozza életét, Nem zárja azt örökre szemfödél. Az ily halálból van föltámadási Az halt örökre meg, ki halni fél. Lengyel hazának hős szülötte volt Az ifjú bajnok, kit e sirkebel Altat, pihentet. Értünk halt dicsőn, Népünk nevét szivébe irta fel. Lengyel 1 s Magyar! Két testvér nemzet ez I Együt örültünk, együtt szenvedőnk, Együtt emelt a hir, s a veszteség Együtt talált, ha zúgva tört felénk. Van vértanunk, és köztök annyi nagy! Kit együtt tisztel lengyel és magyar. Együtt zarándokol a sirhoz el, Mely annyi hőst, dicsőt .értök takar. Voltak s leendenek is még vértanuk, Kik szent ügyért áldoznak életet. Ily vértanunk e hős, kit sírba szent Szabadság hő szerelme fektetett, Meghalt e hős, de mert az életet Feláldozá: volt benne szent erő. Mely feltörendi sírja zárait És glóriával hozza őt elő. A lélek az, mi bennünk isteni! Kihozza lelke a siréjből őt Csak testet ölnek a hatalmasok S törpék a lelki szent erő előtt, Paskievics csak testet ölhetett, Nem ölhető meg hősi szellemét Leverni azt, mi bennünk isteni — A zsarnokok hatalma törpeség. Alig hogy sírba szállt: virágokat Szóró angyalsereg jelent meg ott... I nézi, megvizsgálván minden vonáskát | erre igy kiált fel: „Ez ugyan nem hasonlít hozzám! Hol vannak szemeim? hol van a fejem? hol vannak lábaim? Hogy tudjátok ti azt, hogy itt én vagyok?!“ Önkénytelenül mosolyognunk kell a feje- delemnek ezen naiv felfogásán. Ez onnan van mert mi fáz európai miveltség magaslatáról nehezen tudjuk magunkat beleképzelni a Tonga szigetek lakóinak alantfoku észjárásába, pedig ezek, mint az utazók megjegyzék, a körülöttük lakó más népeket sok tekintetben fölülmúlták, — értelmesebb, okosabbak voltak. Mily távol voltak ezek is a lehetőségtől, hogy az írást feltalálják! Az irás létrejötte nem egy nap müve. Sok időnek kellett az emberiség életében lefolyni, mig az elhangzó beszédet lekötni, az eszmét látható jegyekben érzékiteni sikerült. A régi népek az irás rendszerének fejlődését nem ismervén, többnyire mondákba burkoltan adják elő annak eredetét. A zsidók szerint egy angyal jött az égből s egy csillagászati könyvet hozott magával, abból aztán megtanította Sethet olvasni és Írni. A babiloniak hitték, hogy egy Oannes nevű, emberi fővel, lábakkal ellátott hal kelt ki az erythraei tengerből s az embereket a többi közt betűírásra tanította. Az aegyptomiakhoz Assurból jött egy sz nt, Thot nevű, ki istenitiszteletüket rendezte s az Írásra megtanította őket. Az arabok szerint maga Ádám be volt avatva az irás mesterségébe Mi mind e mondáknak nem adhatunk hitelt, hanem törekszünk az irás fejlődésében bizonyos fokozatokat felismerni, melyek az irás történetét nyújtják. Az első iráskisérlet alig lehetett egyéb, mint a számforgalomnak kifejezésére szolgáló vonás vagy rovás, gyakrau csak egy pont. Az indián, a hány ellenséget győzött le, annyi vonást vés be a fa kérgébe, ez az ő számvitele. A mi egyik népdalunk midőn mondja: „Bója fel a rézfokosom nyelére“, valamint nyelvünknek ezen népies kifejezései: „sok van a rováson“, — „valakit megróvni“ szinte ilyen kezdetleges írásról tesznek tanúságot. A rováshoz hasonló kezdetleges Írásjegy a csomó. A csomóval gyakran élünk még mai nap is. Soknak szokása az, hogy figyelmeztetőül csomót köt a kendőre. Egyszerű jegy ez, de gyakran fontos értelme van. Vannak népek, melyeknél a csomóból egész írásrendszer fejlődött ki. A dunaiaknál akadtak olyan írásra, melynél a csomó kötésének különféle módja, a csomóknak egymástóli távola, azoknak csoportosítása vagy egy mellékzsinórral való fűzése, adta a sajátságos jegyeket, melyekkel gondolataikat kifejezték. Ezen írásnak olvasás-módját nagy titokban tartották, s az apa csak találós ágyán fedező fel fia előtt. Az európai felfedezők Mexikóban és Peruban egész irodalmat találtak csomó-irásban (quippu). Szinte az irás kezdetleges nyomait viseli magán a virágnyelv is, melyet az elmés, kép- zelemdus kelet teremtett. A tulajdonképeni betűírásnak eredete a képírás vagy a képesítés — ideographiára — vihető vissza. Az egyes tárgyak képzeteinek fel- ébresztésére a kevésbé kifejlett lélek előtt, semmi sem oly természetes, mint azon tárgyaknak fővonásokbau rajzolt képe. Éhez szoktak folyamodni a gyermekek, ezt használják a némák. Az eredeti tiszta képírásra szép mintákat nyújtanak az amerikai indiánok. A fák kérge, a lehámlott fák sima törzse,. lapos oldalú sziklák szolgálnak alkalmas helyül, a hova az indián képírásban lerajzolja például azt, hogy hány harezos táborozott azon a helyen, hány ellenséget öltek már le, merre fognak ezután utazni, hány napja vannak már távol hazájoktól sat. A rajzolás könnyen történik, egy köröcske jelenti az ember fejét, lefelé és oldalvást húzott két-két vonás a lábakat és kezeket, emberi test fej nélkül a megölt ellenséget. Csakhogy az indián sem nélkülözhet elront fogalmakat, melyeknek kifejezésére jelképhez kell folyamodnia, igy jelenti a nap a világosságot, fül a hallást, szem a látást stb. Az indián képírás legszebb példányait a sirHirdetve: nincs a hős e sirba már, Népek szivében él, feltámadott. Jó honleányok: Várad hölgyei, Ti voltatok e s/ép angyalsereg. Volt bennetek oly lelki szent erő, Mely zsarnokok dühétől sem remeg. Az elnyomókra rásütétek a Rut gyávaságnak szolgabélyegét. . . Mert gyáva az, ki — bár hatalma nagy — Mint üldöző, nők ellenébe lép. Az üldözés nem tilthatá el e Hős sirhalmáról a virágokat... S legszebb virága az emlékezet, — Mely nemzetem szivében él, fakad. * * * Ki nemzetünkkel együtt e vitéz Szabadság-bajnokot föláldozád.. , S bemocskolád a nemzet hírnevét, Átkunk, letiprott népek átka rád!! 1
