Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-05-28 / 22. szám

Nyíregyháza, május 28.

22. szára.

V. évfolyam. 1876.

Szerkeszt#! Irotín in felártól hivatal, — hová a lap nS7' aaellemi mint anyagi réaaót tárgyaló kAIrtmoények. úgy szinte » hirdetések a** minden felszólamlások intéz on dók;

rDre(kerti utoza 694-dik számú Réth-féle ház.

«^rmantatlen levelek csak Ismert kezektől fogadtatnak el.

A kéziratok nem adatnak vissza.

SZABOLCS.!

■SS Ü SS 1 ■SS-»

Hirdetési díjak :

Yegyes tartalma hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.)

Hirdetések felvétetnek ifj. C z u k o r Márton fiiszerkereskedésében, a nagy czukrászda épületben.

aL Bíln^nn 4 hűiből potlt-ínr nmiflrl h!r- 9 (luKismil S kr., tabbnöilnoí 4 kr.

I Tovjoűnlmoa lilrd.l4.«k tSbb.nSrl bslk- Ö tmtá.., k.dvQ.bbb fftltétctok alatt a.a- kfiablhotb,

mindau agjaa beiktatta után klaoaUr- lllehSk 30 kr.

A nyllt-tói'lípn minden ndgy haatboi garmoud*apr dija 30 kr.

Az előfizetők, a hirdetések meg- I jj szabásánál, 20?/0-nyi kedvezményül ben részesülnek.

>i v1 e e ■ a »

Helíy Iguácz

országgyűlési képviselő beszéde Debreczenben „ a folyó hó 21-én megejtett népgyülés alkalmával.

(Szűnni nem akaró éljen. Halljuk!)

Uraim! Debreczen város polgárai!

Fogadják mindeneke' ótt üdvözletemet úgy a magam, mint otthon maradt elvbarátaim nevében, a kik sajnálták, hogy szives meghívásukat nem követhették, miután az orsz. gyűlésen jelenleg meglehetős fontos tárgyalások folynak, úgy hogy lehetetlen volt többeknek kőzülttuk eljönni. Szinte örömmel látom önöket ilyen roppant nagyszámmal e mai napon itten összegyűlve.

Nem vagyok ezáltal meglepetve, tudtam, el voltam arra készülve, mert lehetetlenségnek gondoltam, hogy akkor, midőn ily fontos kérdés kerül szőnyegre, melytől Magyarország élete, vagy halála függ, tudtam, hogy akkor Debreczen város polgárai közönbösek nem maradhatnak. El fogom mondani a legnagyobb rövidséggel nem annyira azt, hogy az ország- gyűlésen eddig e kérdésben mi történt; mert hiszen hála istennek, még kevés történt, de el fogom mondani különösen azt, hogy mi fog történni őszszel, mikor ezen törvényjavaslatok szőnyegre kerülnek, ha időközben a magyar nemzet öszszé nem szedi egész erejét és oly nyomást nem gyakorol képviselőire, vigyázzanak arra, hogy elhárítsák Magyarországról azon veszélyt, mely fenyegeti azt azon esetre, ha ezen törvényjavaslatok törvénynyé válnak. Méltóztatnak tudni tisztelt polgártársaim, hogy 1867-ben, a mikor az egyesség létrejött, meg lett kötve egy kereskedelmi és vámszövetség is, melyben ki lett mondva, hogy ámbár Magyarország és Ausztria politikailag egy Dagy monarchiát képeznek, de kereskedelmileg és vámügyi tekintetben egészen két önálló független állam, de mert szomszédságban vannak egymással és mert sok a kereskedelmi és ipar összeköttetés a két állam közt ^barátságos szövetségre fognak lépni 10 évről 10 évre, oly annyira, hogy ez az egyik vagy másik állam érdekének megfeleljen, ha a 10 év lefolyik, sőt az első 5 év ha lefolyik is, és az egyik, vagy másik állam meggyőződik arról, hogy ez a szerződés ránézve, iparára, kereskedelmére és földmivelésére nézve káros, ak- akkor kimondja maga a törvény, jogában áll azon államnak azon szerződést felbontani, megpróbálni az újabb egyezséget jobb feltételek alatt, és ha keresztül vinni nem lehet, jogában áll ezen államnak önálló vámterületet felállítani, sorompót állítani fel a két ország közt. (Éljen.)

Ezt mondja ki v lágosan az 1867-iki törvény és ez képezte a volt deák pártnak legnagyobb büszkeségét, mert mindig azt mondotta, igaz, hogy mi fontos politikai jogokat feláldoztunk, de tettük azért, hogy megmentsük Magyarország anyagi jólétét, és azért kikötöttük a szerződésben, hogy anyagilag fen- tartjuk függetlenségünket elannyira, hogy akkor egész szabadon rendelkezzünk. (Éljen.) Na most mi történt? A törvény által előszabott idő lefolyt, a kormány alkudozásokra lépett a bécsi kormánynyal, hogy ezen szerződést változtassuk meg, miután meggyőződött az egész ország róla, hogy ez rendkívül nagy kárára van a nemzetnek. (Igazi Úgy van!) Hosszú hónapokon át tartottak az alkudozások, nyugtalanul várta az egész nemzet, leste napról-napra, óráról-órára a híreket, melyek jöttek, hol Pestről, hol Bécsből, titokban folytuk gz alkudozások, lehetetlenség volt bármit ÍZ megtudni, akávhányszpr interpelláltuk a kormányt gz országgyűlésen, mindig azt mondotta, hogy még az alkudozások folynak, erről nyilvánosan nem beszél; természet esen annyival inkább növekedett g nemzet kíváncsisága; midőn végre az alkudozások befejeződtek,^ a minisztérium haza jött, megjelent az országgyűlésen; folyó hó 20-án megkezdtük az országgyűlési tárgyalásokat, az elnök előadta, micsoda kérdések kerülnek most napirendre, mindenről volt abban szó, csak arról nem, a mi legfontosabb, a mi a nemzetre nézve élet kérdés, hogy mi történt Bécsben, hogy miben állapodott meg a kormány. (Itt a hiba. Közbeszólások.) Ekkor mi felszólaltunk az országgyűlésen és azt mondottuk;

hogy miért nem tesz g miniszterelnök jelentést arról, — hogy minő vége lett a bécsi alkudozásoknak? — Ekkor a miniszterelnök a kormány nevében ezt felelte, hogy a kormánynak semminemű jelentése nincs, hanemha ezen alkudozások alapján, melyek Bécsben be lettek fejezve, meg fogja csinálni a tvjavaslatokat, azokát majd őszszel be fogja terjeszteni az orsz. gyűlésnek és ekkor joga lesz minden képviselőnek hozzászólaui, mindazáltal mondd, ha valaki interpellálni fog engem, akkor válaszolni fogok; ekkor mi megértettük, hogy mi a kormánynak a czélja; a czélja t. i. az volt, miután előre tudta, hogy ha most mindjárt tárgyalásra kerül a dolog, ez alkudozást, mely roszul lett megkötve, a ház többsége meg nem s/avazná; ezt végkép akarta kikerülni, hogy valaki intézvén hozzá inlerpellácziót, erre ő felel, a ház többi tagjainak nincs joguk hozzá szólani, csak az interpellálónak, — akkor a ház tudomásul veszi és akkor ő nyugodtan átéli ezen nehány hónapot, mert a többség beleegyezett, mihelyt tudomásul vette. Hogy a kormány ezen czélját megakadályozni, hogy ezen törvényt, meghiúsítani, hogy ezen fontos tárgyban az orsz. gyű lés egy képviselő felszólalására 5 perez alatt határozatot mondjon; — ini abban állapodtunk meg, hogy igenis interpellálni fogja- egy képviselő a minisztert, de előre ki fogja jelenteni, hogy bármit feleljen a miniszter, erre nem fog vissza felelni, nem fog Ítéletet mondani, egyszerűen tudomásul fogja venni, mert ezen dologban az Ítélet mondás a nemzetet illeti,— annak pedig időt k<-ll engedni, hogy ismerje meg és birálja meg, akkor mondja meg, hogy akarja-e, vagy sem. (Éljenzés.)

És igy cselekedtünk. S i in o n y i Ernő barátom interpellátiót intézett a miniszterelnökhöz, hogy miben állapodtak még Bécsben.

A m niszterelnök elmondta. Ez volt az, amit mi igen óhajtottunk, hogy hivatalosan legyen elmondva, hogy miben történt a megállapodás és erre nem feleltünk semmit, ezt kívántuk tudni, a bírálatot feltárjuk a nemzet számára, mi egyszerűen tudomásul vesszük. (Éljenzés.) És ezáltal tudomásul vette az egész báz, el lett érve az a -czél, hogy tudomásul vettük, nem mondunk most rá semmit, majd Ítéletet fog mondani felette a nemzet. (Éljem.)

Miután mi azt azon czélból tettük, hogy a nemzetnek ideje legyen nyilatkozni, magunk is gondoltuk, hogy most lesz a magyar népben annyi érzés, hogy városokról városokra összegyűlve, részletesen, alaposan megbeszélje, megvitassa ezen kérdést, ne ámittassa magát, hangzatos szavak által, hanem nézze meg magának a dolognak lényégét és mondjon Ítéletet, szándékunk volt felszólítást intézni Magyarország összes népeihez, hogy ezt tegye. Annál nagyobb örömünkre vált, midőn megértettük, hogy Db- reczen városa bennünket e szándékban megelőzött, és hogy minden felszólítás nélkül saját érzelmeit követve, ezen népgyülést a mai n. pra összehívta. (Hosszú s dörgő éljenzés.) Uraim 1 azt kérdik tőlem, hát mit felelt Tisza Kálmán azon interpellátiókra ? Mit mondott ? Miben történt a megállapodás Bécsben ? El fogom azt mondani röviden, csak egyet bocsátók előre, hogy mi azt tudtuk, mielőtt ő elmondta volna az országgyűlésen, mert olvastuk a bécsi és pesti lapokban is, de nem akartuk hinni, bármennyire képesek voltunk feltenni, mint ellenfél, az ellenfél kormányról, mégsem akartuk elhinni, hogy a magyar kormány ilyen egyessé- get aláírjon.

Fájdalom 1 a mit a miniszterelnök az ő válaszában elmondott, szóról-szóra megerősítette, mindazon nyomasztó, szomorú mondhatnám gyászhirekeí, a miket az újságok Bécs- böl hoztak. — Miben állanak ezen egyezségek főbb pontjai ? Méltóztatnak tudni, hogy szó volt a vámügyről és a bankügyről. Magyarország 10 éven át. érezte, hogy ezen szerződés, — mely közte és Ausztria közt fenáll, tönkre teszi kereskedelmét, lehetetlenné teszi iparfejlődését, miért nagyon természetes dolog, hogy Ausztriának századok óta védvámok mellett fejlődött iparával lehetetlen, hogy versenyezzen egy most kelétkező ipar, szabadon hozván be Ausztria Magyarországra minden portékáját, és úgy, mint viheti a debreczeni ember portékáját akár Szoboszlóra, akár Karczagra, nem űzetvén semmiféle vámot. Igen természetes, hogy a magyar kezdő ipar, lehetetlen, hogy ő vele versenyezzen, és igy nem fejlődhetik, de nemcsak, hanem a szomorú tapasztalás azt is mutatja, hogy azon ipar is, mely a múltban ki volt fejlesztve, még az is tönkrejutott; idézek nehányat; Yolt Magyarországnak, nem megyek messze, hátra az időben, — 1872-ben 26 ezukorgyára, a mai nap van 14; méUóz- tassék felvenni, hogy azon 2G ezukorgyár csupán csak a kincstárnak évenkint 1,200,000 fo- rintott fizetett, méltőztassék felvenni, hogy csupán maga a kincstár mennyit veszt el ezé- lokra ezek bukása által. Ez a legcsekélyebb 5 a legfontosabb az, melyet veszt az iparvilág, veszt a fóldmüvesvilág és az egész környék, melynek

ezen gyárak életmódott nyújtottak, a munkások, a napszámosok, asszonyok, azok ol voltak foglalva, kenyér nélkül maradtak. Volt Magyarországon 1872-ben 1250 szeszgyár, mai nap van 520; hogy egy másik példát említsek, Magyar- országnak egyik legfontosabb termelése — mint méltóztatik tudni — maga a gyapjú ; ha mi e gyapjút idebent az országban feldolgozhatnánk, szövetet csinálhatnánk belőle, roppant nagy nyeresége lenne benne a kereskedelemnek, vagy a termelőnek és magának az iparosnak, ki azt szövetté feldolgozza; igenám, de miután köztünk és Ausztria közt semmi sorompó nincsen, ő a határon behozhat ide mindent. Mi történt ? Mi adjuk el neki a nyers terményt, ő hozza nekünk a szövetet, minden darab ruha, a mi rajtunk van, Bécsből jön. És mikép áll a dolog a hivatalos kimutatások szerint? Magyarország kap évenkint 26 millió forintot és aztán visszavesszük tőle ugyanezen gyapjúnkat szövet és öltöny alakjában 89 millió forintért, tehát csupán csak egy áru- czikknél Magyarország vészit 54—60 millió forintot. És uraim, ezek nem oly dolgok, — a miket én itten mondok és a mire nézve valaki mást mondhatna, mert ezek a királyi minisztérium által közzétett hivatalos kimutatások, a mit itten mondok, ezekkel nem lehet disputáim, ez szent, ez szám, a melynek nincsen igenje, vagy nemje. De hogy átalános- ságbun megérthesse mindenki, hogy miben áll ezen viszony, miután lehetetlen minden egyes áru- czikkre kiterjeszkednem, elég felemlítenem azt, hogy Magyarországnak összes kivitele, t. i. amit Magyarország gabonáiból, gyapjúban, marhában, szóval mindenféle termékben kivisz az országból, az megy 300 millióra egy esztendőben ; tehát mi kapunk 300 milliót; — de a behozatal, a mi portéka be jön Ausztriából, mit levesznek ők tőlünk, — felmegy 480 millióra ; — tehát mi pótolunk minden évben WO—180 millió forintot; adnak ki olyan pénzt? a mi az országban maradna, ha önálló vámterületünk volna. És mindez még nem elég! azon fenálló szerződés szerint, melyet most a kormány megújít 10 esztendőre Magyarország közvetett adóját, pl. a sör adót, a dohányt, — a sójövedéket, a bélyegeket mind egyformán meghatároztatni, egyformán rendezni Ausztriával, a mi olyan láncz a mi kezünkön, hogy valahányszor szó van arról, — hogy az állam kincstárjövedeimét szaporitani kell, a kormány kénytelen az egyenes adóhoz folyamodni, mert másikhoz az indirect adóhoz nem nyúlhat, hacsak Ausztria bele nem egyezik, hogy az ott is igy legyen. Ha megmondjuk, hogy minekünk gazdag dohánytermelésünk van és mégis kénytelenek vagyunk a dohányt oly módon kezelni, mint Ausztriában ; nemcsak, hanem a mi drága jó magyar dohányainkat, melyet ezelőtt Európának minden tartományából kerestek, vettek, mi törvény szerint kénytelenek vagyunk Ausztriának oda adni azon áron, mint a mennyibe itthon nekünk került. Felesleges egyébiránt igen tisztelt polgártársaim, hogy én ad jam elő, hogy Magyarországra mennyire káros ezen szerződés, felesleges azért, mert hiszen mindegyik polgár érzi, érzi saját javán, érzi műhelyében. .. mindenütt; de felesleges azért is, mert hiszen ezt a kormány maga bevallotta, sőt bevallja mai nap is, nem tagadja, hogy ezen egyesség nagyon rósz Magyarországra nézve — — káros, hanem csak azt mondja, hogy valamivel mégis jobb a másiknál. (Derültség.)

En azt hiszem, lehet, lehetnek emberek Magyarországban, kik azt mondják, hogy mi minden áron Ausztriával a lehető legroszabb összeköttetésben akarunk lenni, belátjuk, bogy ez nagyon káros, hogy ez igen rósz, de nekünk még is Ausztriával kell maradni, azt értem, ez személypolitika, hanem hát értem, de ha valaki azt akarja mondani, hogy ez nem káros Magyarországra nézve, hogy lehet még azután is tovább menni, ezt nem értem; mert ez oly dolog, mintha kényszeríteni akarnánk egy 3 éves kis gyermeket, hogy egyforma lépést járjon egy nagykorú férfiúval, (ügy vanl Igaz!) Méltóztassanak megengedni, hogy ámbár nagyon közönséges hasonlat, de miutáD úgy íb megvilágositja jól ezen helyzetet, hogy elmondjam azt, a mit már egyszer elmondtam másutt, a mit észrevettem tavaly nyáron, midőn lent a Balaton vidékén jártam, épen egy népgyülésre mentem akkor is; estve járkáltam ott a faluban s elmenvén egy közönséges falusi gazda előtt, láttam, hogy égy vén asszony ott áll, ki a libáit maga köré gyűjtötte, hogy etesse; miután a fővárosba azt ritkán látom megállottám és nézegettem, midőn láttam hogy az asszony hátra megy a csűrbe és visz szájon egy rettenetes hosszú deszkával a bá

táp, nem bírtam tovább ellentállani, 1 kíváncsian közeledém ezen asszonyhoz s mondám: „Nénémasszony, magyarázza meg nekem, hogy mit csinál itt őzen hosszú deszkával?“

„Uram! Én etetni akarom libáimat, de vannak itten nagy és apró libáim, ha együtt hagyom őket, a nagyok elszedik az aprók elől, közibök teszek deszkát, külön választom őket, ■ és igy ezek is jól laknak, amazok is. (Zajos derültség.) — Mikor onnan elmentem, gondoltam magamban lám ennek az egyszerű asz- szonynak mennnyivel több c-sze van, mint némely hires államférfiunak. (Derültség.) Mig az a hires államférfiu nem akarja belátni, hogy Ausztria nagy libája okvetlenül el fogja szedni az ételt Magyarország apró libái elől, mit kell tehát tenni, azt, a mit tett az egyszerű asszony, sorompót tenni a két ország közé, és akkor meg fog élni a nagy liba és az apró liba is. (Hosszas éljenzés.)

Nem kevésbbé fontos tisztelt polgártársaim az a másik kérdés, mely ezen alkudozások tárgyát képezte: a bank kérdés; — erről is felesleges sokat mondanom, hiszen boldo nak mondhatja magát ezen roppant nagy tömegben egy-egy polgár, ha azt mondhatja magáról: én soh’sem kerültem uzsorás kezébe, ez a ritkaságok közé tartozik mai nap. (Derültség.) Mi okozta ezen rettenetes nagy uzsorát, melynek Magyarország nagy része már is martalékul esett? Az a körülmény, hogy a magyar nemzetnek nincs saját jegykibocsátó

bankja, elannyira, hogy mikor önök elmennek itten egy bankárhoz, hogy annál egy váltót leszámitoltassanak, természetes, hogy ennek a bankárnak sincs kincses bányája, ő túl ad ezen váltón, oda adja egy banknak, ennek sincs saját pénze, mert ez kapja Bécsből az osztrák nemzett banktól; nyerni kell az első bankárnak, nyerni az itteni banknak és igy az az ember, ki itten telvesz 100 frtot, kénytelen leBz mindeniknek néhány százalékot fizetni és igy felmegy 15, 20, 40, 60, szóval a véghetetlenségig. (Úgy van. Igaz. Helyes.) Ezt annyira által éré/te az egész nemzet, hogy nem volt a múlt választás alatt talán egy képviselő sem, ki programmjába ne foglalta volna, hogy önálló bankot akar, hiszen az valóságos szégyen, botrány, hogy egy nemzetnek, egy államnak, melynek első joga a pénzverés, a pénzkiadás, hogy ne legyen joga saját biztosítéka mellett saját firmája, vagy saját neve alatt bankjegyet kiadni, a mit megengednek más országokban; magán társulatok, munkások, egyes kis mezővárosoknak van k ü- ■ ö n bankjok, és a magyar nemeinek egy nemzeti bankja ne lehessen ? (Igaz! Helyes 1) Ebbe senki sem kételkedett, rogy meg lesz, és ime mit jelentett Tisza iáimán? jelentette azt, hogy a független bánót nem birta kieszközölni, hanem a nélkül, hogy feladja a jogot jövőre, 10 év múlva alapíthat Magyarország magának önálló ban- kot(?l) Oly egyezségre lépett az osztrák ormánynyal, hogy az osztrák nemzeti bank társulat alapítson egy bankot Magyarországban is, annak neve: Magyar bank, de tényleg mégis az osztrák nemzeti bank fiókja lesz, épen úgy, mint most, csak az lesz a különbség, hogy lesz magyar igazgatóság itt Testen, és az osztrák igazgatóság ott Bécsben, ez a kettő fog kinevezni nehány tagot egy választmányba a maga kebeléből, és ezek együtt fognak képezni egy választmányt; itt fognak kinevezni egy alkormányzót, a bankjegy egyezséges lesz, csak hogy egy bizonyos részt át fognak tenni Pestre, és hogy a bankjegyre németül s magyarul is rá lesz nyomva, tudják uraim, hogy ez más szóval mit jeleut? jelenti azt, hogy mit a régi Deákpárt érintetlenül hagyott, a miből soha semmi áron Ausztria minden nyomása daczára i-t nem akart közösügyet csinálni, ezen közösügyet megcsinálta Tisza Kálmán. (Igaz 1 Nem helyes I) Tökéletes közösügy, t. i. közös bank, közösügy, két igazgató, kit maga kebeléből választ a közös választmány; tökéletes kis bankügyi dele- gátiól Azután lesz a két alkormányzó felett egy legfelső kormányzó, a bankügyi közös miniszter; egész közösügy 1

Tisztelt polgártársaim! ha mi meggondoljuk, hogy itt nem is egy régi törvény megváltoztatásáról van szó, mi szintén meg van engedve, sőt a törvényhozás egyik feladata, de szó van itt oly két tárgyról, melynek egyikére nézve maga a törvény kimondja, hogy ha egyezség nem jönne létre, jogában áll a nemzetnek önálló vámterületet felállítani, a másikra nézve a törvényben egy szó sincs arról, hogy (Magyarország köteles Ausztriával egy bankot bírni; ha oly kérdésre nézve, melyre törvény szerint, fejedelmünk esküje szerint