Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-05-07 / 19. szám
Nagyon késő volt. Féltizre járt az idő. A fáklyákat a sók bádogos-inas oltogatni kezdte. A szabadelvű ifjúság elkeseredetten és elfáradtad hazament. A mintegy nyolczvanezerre rugó tömeg a mi oldalbordáinkat is kipróbálta. A fáklyák felére égtek. Sietni kellett. Valóságos rohammal vonult a menet a fürdőutczán, váczi- és országúton át a muzeum-utcza végére, a függetlenségi párthoz. Mindenki lihegett, a ki nem ment aludni. Itt már a tüntetés teljesen a radikálisoké volt. Lukács Gyula joghallgató gyönyörű érczhángon magasztalta fel a függetlenségi párt érdemeit. „E párt az, mely a legönzetlenebb hazafit vallja vezérének“ — szólt | — „Kossuth Lajost.“ — Dőrgő éljenzés követte beszédét. A tömeg már tized- rószben sem volt ott, de a hangot az erösbité, hogy a muzeum-utczatorka roppant viszhangot adott. Mocsáry Lajos egyik pártelnök szól. Azt mondta: nemcsak külön bank és külön vámterület, de teljes elkülönítés kell Magyar- országnak. Ezután vékony ezüst hangon, mely mint a selyemszál kötötte össze az éj rémeit Madarász Samu ügyvéd szólt. A kiegyezkedést kárhoztatta, összeBzidta a kormányt és az osztrákokat. Erre Simonyi Ernő szólt, a nép bálványa, mire mindenkinek körmére égett a fáklya. Különféle hazafias dallal oszoltak el. Legáltalánosb volt ez: Megállj német, majd megbánod, Hogy a magyart mindig bántod, Bőrödből hasítunk dudát, Azon huzzuk azt a nótát: ' V' Jaj de hunczut a német. (A Függ. Polg. u>) Ministerek a börtönben. (F. P.) A társadalom rákfenéje, az erkölcsi világ járványos betegsége, a kárhozatos corruptio undok látványa volt az, midőn egy ország sorsának intézői, ezer meg ezer ember társadalmi életének kormányzói, aljas büntettek miatt a törvényszék előtt állottak. Igen, alacsony kapzsiság s pénzszony volt indító oka azon tetteknek, melyekért két görög államminiszter a törvényszék elé került s melyekért megérdemlett büntetésüket, a hecstelenitő börtönfogságot elnyerték. , Valassopulos és Nikolopulos volt ministerek azok, kiket a parlament mint vádló, a bi- * róság elé állíttatott, ők azzal vádoltattiak hogy Patras, Kephalonia és Argolisba görög papok által megvesztegetve, ezeket érsekké nevezték ki. A két nevezett miniszter legutóbb a Bul- gáris-kormány tagja volt, mely múlt évi májusban megbukott s novemberben alkotmány- sértés miatt vád alá helyeztetett. Valassopulos vallásügyi, Nikolopulos igazságügyminiszter volt. Nikolopulos, Bulgáris veje a törvényszéki tárgyalás alkalmávai azzal dicsekedett, hogy . névét és életét egész Görögország ismeri, mert hatszor volt miniszter. A törvényszéki tárgyalások február 8-ikán kezdődtek B á 1 b i s semmitőszéki elnök vezetése mellett. Közvádlóként a kamara öt tagja szerepelt; harmincznégy védőügyvéd és száznál több tanú vett a tárgyalásban részt. Legnagyobb jelentőségű mozzanat, a tárgyalás folyama alatt, a három érsek kihal- gatása volt, kik márczius 18-ikára idéztettek meg. Nagy néptömeg várta az érsekek megjelenését. Az érsekek azonban kijelentették, hogy beteges állapotuk miatt nem jelenhetnek meg a törvényszék előtt. A törvényszék azonban szigorúan meghagyta az érsekeknek, hogy megjelenjenek, mi meg is történt. Valassopulos és Nikolopulos az ellenök emelt vádakat a tárgyalás kezdetén rágalmaknak nyilvánították. Ezután Averkiqs, patrasi érsek hallgattatott ki. Elmondá, hogy egész múltja érdemessé tette őt az érseki székre. Midőn a patrasi érsekség megürült, lyhivatalában netalán szükségessé váló íriadásák fedezésére 10,000 drachmával látta el magát s ezen ősz szeget Anthimios barátjának adta át. Anthimi- os később arról értesítette őt, hogy vetélytársak merültek fel, kiket okvetlenül meg kell előzni. Averkios, barátja hosszas rábeszélései után megengedte, hogy az megtehet ez ügyben mindent, a mit jónak és szükségesnek vél, «nélkül, hogy őt compromittálná. Erre Anthimios közié vele, hogy a reábizott pénzt a ve- télytársak ártalmatlanná tételére felhasználta. Es csakugyan nemsokára ki is neveztetett érsekké. Anthimios bevallá, hogy a reá bízott 10.000 drachmát Vallaspolus vallásügyi miniszternek kézbesíthette. Bulgáris miniszterelnök, kinek Averkios kineveztetése után némi ajándékkal akart kedveskedni, azt nem fogadta e). Kompothekias, Kephalonia érseke az ellene emelt vádakat visszautasitá, kijelentvén, hogy ő törvé lyszerüleg neveztetett ki, meg nem vesztegetett senkit, s csak azért vett fel pénzt, hogy uj hivatalában az előleges kiadásokat rögtön fedezhesse. Némi világosságot derített ez ügyre Petris, volt iskolai igazgató vallomása, ki elbeszéld, hogy Kompothekias főpapot 1874-ben barátai bemutatták neki, s a főpap rögtön az ő közbenjárását kérte az érseki szék elnyerése iránt. Petris ajánlotta is a főpapot Valassopulos miniszternek. Nemsokára Kompothekias azt Uzenteté neki, hogy Valassopulos 10.000 drachmát kívánt tőle kineveztetéseért. Petris erre Kompothekias kérelmére elment ezzel a miniszterhez, mert Kompothekias attól félt, hogy ha tanú nélkül fizeti ki a miniszternek a kívánt összeget, azt nem fogja visszakapni azon esetre, ha nem neveztetnék ki. Petris jelenlétében azután a 10,000 drachma ki is fizettetett a miniszternek. Egy hónappal későbben Valassopulos azt Uzenteté Kompothekiasnak, hogy vetélytársai többet akarnak neki ajándékul adni s így ő azt fogja ér.-ékké kinevezni, ki neki legtöbbet ad. Kompothekias még 5000 drachmát adott át a miniszternek. Mindennek daczára Valassopulos fcét hónapig huzta-vonta az ügyet, mig végre megmutató neki a király által aláirt kinevezési okmányt, kijelentvén azonban egyúttal, hogy addig nem teszi azt közé, mig ismét 10,000 drachmát nem kap. Sem Kompothekias, sem Petris nem rendelkeztek ezen ösz- szeggel. Ennek következtében Kephaloniába sürgönyöztek pénzért, a honnan Kompothekias barátai rögtön küldöttek 3000 drachmát; a még hiányzó összeget Athénban kölcsön vették. A miniszter igen szívélyesen fogadta Petrist és Kompothekiast, kik neki ez összeget átadták s két nap múlva Kompothekias érsek lett. E borzasztó vádakra Valassopulos azt feleié, hogy őt megakarják semmisíteni, s megtámadó Nikolupulost, kiről azt állító, hogy igy akarja magát tisztára mosni. Nikolopulost csakugyan nem kevésbé tartja a közvélemény bűnösnek, mint társát. Ez ember, ki hatszor volt miniszter, főleg &zr zal vádoltatik, hogy az argolosi érseki székért 10.000 frankot fogadván el, legelőbb nyújtott alkalmat a vesztegetésekre. A tárgyalás folyamában a két miniszter bűnössége kétségtelenül bebizonyittatott, — minek következtében Nikolopulos tiz havi és Valassopulos egy évi fogságra ítéltettek, utóbbi azonfelül 52.000 drachma bírságot fizet és három évre becsületvesztetnek nyilváníttatott. A három érsek a vesztegetési összeg kétszeresét fizeti a szegényalapnak; az elitéltek megtérítik a perköltségeket. Az elitéltek most már a börtön; sötét falai közt elmélkednek a földi élet sajátságos változatossága felett. Irodalom. * A „Vasárnapi Újság“ ápril s 30-diki száma következő tartalommal jelent meg:Per- ger Jánós kassai püspök (arczképpel.) — „A városligetben.“ Költemény Vajda Jánostól. — „A csodálatos történet.“ Elbeszélés Baksay Sándortól. — Vázlatok Philadelphiából, I. (két képpel.) — Dr. Vaskovits János budai vizgyógy- intézete (képpel.) — Kolozsvár és az ápril 22-iki nagy tűzvész géppel.) — Strogoff Mihály utazása.“ Verne legújabb regénye! (képpel.) — A vajúdás napjai. Fővárosi tárcsa Bo- rostyáDi Nándortól. — A párisi szekerekről. — Kvassay Jenőtől. — A hétről. — Irodalom és művészét stb. rendes rovatok. Ugyancsak a ■Franklin-társulat kiadó-hivatalában (Budapest, fejsét emutcza, 4-ik sz.) megrendelhető: a „Képes Néplap“ legolcsóbb hetilap a magyar nép számára, mulattató és tanulságos tartalommal, s a hazai és külföldi polikát tárgyaló rendes rovattal. Előfizetési ára félévre csak 1 frt. — A magyar hirlapok és folyóiratok sta- ti8tikája. A főldmivelés-, ipar- és kereskedelmi minisztérium a magyar hirlapok és folyóiratok állásáról a magyar korona területén 1875. évben a következő érdekes kimutatást közli: Megjelent összesen 325 hirlap és folyóirat, és pedig: a) politikai tartalommal: magyar nyelven 87, magyar-tót nyelven 1, magyar-orosz nyelven 1, horvát nyelven 3, német nyelven 42, tót nyelven 6, szerb nyelven 4, román nyelven 6, olasz nyelven 1, összesen 151; b) szépirodalmi lap: magyar nyelven 10, horvát nyelven 2, német nyelven 5, szerb nyelven 3, román nyelven 1, Összesen 21; c) szaklap: magyar nyelven 92, horvát nyelven ll, német nyelven 20, tót nyelven 6, szerb nyelven 2, román nyelven 4, olasz nyelven 1, héber nyelven 3, összesen 139; d) élczlap: magyar nyelven 5, horvát nyelven 1, német nyelven 5, tót nyelven 1, szerb nyelven 1, román nyelven 1, összesen 14. Ezen hírlapokból és folyóiratokból a fentebbi évben postán szétküldetett ősz- szesen 18 millió 964,533 darab szám, és pe dig: a) poiitikai lap: magyar nyelven 6 millió 967,960, magyar-tót nyelven 6,844, magyarom ősz nyelven 22,752, horvát nyelven 534,851, 534,851, német nyelven 5.460,146, tót nyelven 224,989, szerb nyelven 311,892, román nyelven 264,392, olasz nyelven 28,310, összesen 12.822,136; — b) szépirodalmi lapr magyar nyelven 1.179,236, horvát nyelven 44.026, német nyelven 48,153, szerb nyelven 87,370, román nyelven 41,600, összesen 1.400,385; c) szaklap: magyar nyelven 2 643,045, horvát nyelven 47,177, német nyelveu 339,660, tót oyelven 66,362, szerb nyelven 4,147, román nyelven 11,522, olasz nyelven 640, héber nyelven 233,690, összesen 3.346,193; d) élczlap: magyar nyelven 297,574, horvát nyelven 6,142, német nyelven 78,952, tót nyelven 5,011, szerb nyelven 340, román nyelven 7.800, ösz- szesen 395,819 darab. A „Magyarország s Nagyvilág“ 18 ik száma a következő felette érdekes tartalommal j elent meg: Marosvásárhely veszedelme. — Egy kép. Taylor költ. (Hegedűs litván.) — Isten háta meg<-tt. Beszé.y a palócz nép-életből. (Tóvölgyi Titus.) Folyt. — A jégeső képződése. — Kirándulás ; Vasárnap falun. (Porzó). — Színházak. (Nemo.) — Enid. Király-idyll Tennysontó). (Csukássi József.) — Különfélék. Sakkfeladvány. — Szórejtvény. — Szerű. üzen. Rajzok: Marosvásárhely látképe, a vásár, a vár, a Széchényi-tér és a leégett városrész. — Abdul-Aziz szultán. — A fuvolás. Ára negyed évre 2 frt 50 kr, fél évre 5 frt. CSARNO KI. (Elválás Debreczeniől. — Pest- Visegrád. Pozsony. Mar- chegy (hazánk véghatára.). — Lincz Salczbourg. München. (Folytatás) Kocsira ülve, a városba mentem barátom lakásához Barátom nem lévén odahaza, nem beszélhettem mindjárt vele, de annál többet házigazdájával, ki szívességből —- lehet mondani — tenyerén hordott, s gondolatomat is kivánta teljesíteni. Nem sokára haza jött ba- látom s élveztük a viszontlátás örömeit. Másnap 17-ikén első teendőnk volt utunkat Münchenben megkezdeni. München a bádeni herczegség fővárosa, az Izar folyónál; terméketlen síkságon fekszik. Lakásunktól a „Gabelsbergstrassén“ menve látjuk a wittelsbachi kastélyt. A király nagyanyja őrülten itt tartózkodott, mostanában halt el. — Épületei és gyűjteményei a városnak. A királyi palota. Felülről vasrácsozattal van bevonva, a mely alatt szobák, kertecskék, tavak vannak. Udvarában van a palotának a csigaka- inara. (Müchelnkammer,) melynek egész belseje kisebb nagyobb csigákból van kirakva. Á csigakamara előtt lévő kapuban van egy nagy kő, melyet — mint mondják — Bajorország egyik királya a falban szeggel megjelölt (helyig) vonalig dobott fel. A palota előtt van a Max József-tér az tir istent, hogy kedvemért legalább egy félévig ne segítené a beteget lábbra állni. De ő nem hallgatott meg, s Ida kisasszony egy hét múlva felgyógyult. E hét reám, nézve tökéletes boldogság volt. E hét alatt annyira megösmerkedénk, hogy puszikat is cserélgettünk, sőt volt olyan idő, midőn meg is ölelhetém. Hanem csodák csodája, Ida kisasszony éppen oly kívánalmaim felett makacskodott, melyek réá nézve egy cseppet sem lehettek veszélyesek, mig nekem a boldogságot legalább is tiz száztolivai emelik vala. Például egyszer arra kértem, engedné meg, hogy az úgyis általam ajándékozott légy- papírral legalább csak egyszer fonhatnám be gyönyörű fürtéit; .... és a csúnya, kereken megtagadta. Hanem hát oka-foka van mindennek, s én, mint a fürkészésben akkoriban kitűnő, az Achilles-sarkot csakhamar felfedezhetem; mit a titok megőrzése végett csak parenthesis között mondhatok el: (nem lévén ugyanis a kisasszonynak hatvankilencz szál ujnyi hosz- szaságnál tovább nyúló hajzata.) Hogy tehát a gyönyörű hajhullámok, miket fején hordott, mik engem elbolonditának, s miket én fonogatni óhajték — tehát, hogy ezek a gyönyörű hajhullámok tulajdonképen miből voltak és kiéi voltak, ahoz nekem semmi közöm. Eltekintve azonban mindezektől, elég az hozzá, hogy fürtéi után Ida kisasszonyt s Ida kisasszony után a színészetet megszeretni éppen nem tartózkodtam. És e hajlam reám nézve korántsem volt megvetendő; annyival is inkább, mivel úgyis hivatal nélkül kezdtem lenni, b épen ott álltam, hol valami magas államkiv&talnok, ki ha nem akarja bevárni elcsapattatását, önként kell megszöknie. Igaz ugyan, hogy én ekkor sem államhivatalnok, sem miniszter nem voltam; — én ekkor csak egy szegény diák ember voltam, de kinek a feje felett éppen úgy libegett a kicsapatás, mint bárkinek a nagyok közül. Ily kényes helyzetemben egy este az oldalfalak mögött ácsorogtam; vállaimon hordozva egy — a korcsmáros ágyáról levett rongyos ágyteritöből rögtönzött turbánt, — I vártam a jelre, mikor kell már többed magammal megindulva szerepelni. Ekkor még nem voltam színész, csak statiszta. A színtársulat „Dobó Katiczát*1 nyaggatla. Nem emlékszem már a jelenetre, de arra igen, hogy a színpadon se nekem, ki néma személy voltam, se Ida kisasszonynak, ki a „n é p s é g“-et játszotta, semmi dolgunk se volt. Mit tehettünk volna hát egyebet, mint leültünk két egymás mellett levő zsákra, me lyek egyike a"* guarderop-ot, má-ika pedig a bibliothekát képezé, s kezdtük egymás szép ségét dicsérgetni. Midőn ezzel is készen voltunk, s midőn már nem volt csillag az égbolton, melyhez kellőleg hasonlítsuk egymást, igy szó la hozzám a kisasszony: — Nincs kegyednek egy czeruzája, — K o 11 ó s ur? — De bizony van, instálom a kisasz- szonyt, felelék hirtelen, s a következő pil lanatban egy háromszegletü ácsplajbászt rántottam elő. I— ezen emelkedik fel „Max“ lovagszobra, I az udvari színház. „Az épület 8 corinthufí- ősz- lopou nyugszik, mely os/lopok Apollót | | Múzsákat ábrázolják. A Feldherrnballe. Hét szobor van benne az egyik Tilleyé, a másik Wredeé. A leuchten- bergi palota. Luitpold herczeg lakja kedves Gizellájával. A Diadalkapu (Siegesthor.) Rajta látható Bavária (Bajorország védistennője) | oroszlántól vonatott kocsin. Glyptoteka, vagy a képzőművészetek gyűjteménye. Nagyszerű épület, Ihlencétől alapítva 1816-30, antik görög stylban építve. Homlokzata csúcsán van egy lant, Minervának szentelt bagolylyal. Belépve az első terembe — innen 12 terembe mehetünk, hol az isteni művészet remek példányai némán, de mégis beszélve, siri- csendben nyugszanak. Azx-uj Rnakothek. Az újabb német festészeti müvek tárháza. Ablakai nem lévén felülről tetején kap világosságot. Az előteremben látjuk Baváriát kocsiban ülve, s 4 oroszlántól huzatva, A következő teremben különösen két kép vonja magára figyelműnket. —. Az első Schorn „V i z ö z ö n“-je, e kép fájdalom 1 a művész halála miatt bevégezetlen maradt. A vizözöntől űzetve kétségbeesett csoportokat látunk, hasztalan menedéket keresve. A főur kezeit az ég felé fenyegetoieg nyújtja körülvéve rabszolgáktól s nehány katonáktól, kik ellentállani igyekeznek a feltolakodni akaró népnek. Közepén anyák, lányok, kik kezeiket vágják s a távozó bárka után kiáltoznak. A középen a bűn s fertelem szolgái s szolgálónői, kik néma kétségbeeséssel várják a borzasztó halált; balra egy fösvény, ki még most is sovárgó szemeivel talizmányait szemléli, s azt elveszni nem engedi; mellette egy férj, ki hozzáragaszkodó nejétől, gyermekeitől futni akar, itt egy nő taszítja el vak férjét magától. Az előrészen a főpapok öldösi« övéiket, bálványaikat kezökben tartva, rettegik a halált. A képen életnagyságnál nagyobb alakok jönnek elő. E képnél még meglepőbb — meghatóbb „Haulbachtól“ Jeruzsálem elpusztulása Felhőkön ülve megjelenik négy próféta: Isaiás, Jeremiás, Ezechiel, Dániel, ke- zökben tartják a könyvet, hol isten kijelenti, hogy lesz még oly idő, midőn Jeruzsálemben kő kövön nem marad. A próféták előtt 7 angyal lebeg égő fáklyákkal. Távolabb megjelenik „Titus“ római császár seregei élén. A nép megrohanja a szent oltárt, honnan hadi kürtjeiket hangoztatják. Anyák megölt gyermekeiket kezdik enni, karjaikat marni; mellettük gyönge szüzek ragadtatnak el zsákmányul, inások félelmesen bújnak össze. Balra van az égő templom, a bolygózsidó bárom szárnyas dűmontól kigyó- ostorokkal űzetve. Jobbra vannak az angyalok, keresztények. Az angyalok haragjaitól találva — férfiak, nők, gyermekek rohannak a szent oltárról alá. Ivek kellenének azonban, ha csak a nevezetesebb képeket is le akarnám ívni, a mit itt a festészet tárházában láthatni; ez is elég arra, hogy elmondhassuk, hogy München nem hiában vivta ki magának a második „Athén“ nevet, s nem hiában nevezhető a művészetek világvárosának. (Folyt, köv.) A divat szélsőségei. — 11-ik közlemény. — A XI. századtól kezdve a reformátióig az égé z világ egy nagy bolondok házához volt hasonló, a legtiszteségesebb polgár úgy járt, mint egy bnjadzó.-Ez állítást bizonyítják a régi festmények is. A divatnak legvadabb törzsszüleménye a garázdálkodó katonság által felhozott bugyogó, vagy lötyögő mez. Az ujjas és bugyogó mesés bőségére 60, 80, sőt 130 rőf kelme is fe használtatott. Mennyibe került aztán egy ilyen nadrág selyemből? , Ezen időben a női viselet sem állt attól hátrább, s a papok hiába tartottak ez ellen dörgő predikácziókat, mind nem használt. „Lompos bugyogó ö r d ö g“-nek ne— Köszönöm, szóla ő ismét, s körültekint, hátha a statisták valamelyike egy csinosabb alkattal bírót nyújtana; de minthogy az egész török táborban én voltam az egyetlen egy, kinek plajbásza volt, nekem jutott a szerencse áz, imádottnafe szolgálhatni. Oh! milyen csúnyán illett szép kacsóiba az ácsplajbász! De azért mégis elfogadta, miközben én jól láttam, hogy — mosolygott. (A gonosz világ azt mondta, hogy a czeruzával a kint ácsorgó mosónőnek irt volna egy kis ezédulát, — hogy nagyon roszul teszi, ha bevárja a játék végét, mert ő ma nincs ott) Tehát, ő mosolygott. — Ne tessék mosolyogni — mondám neki, azért hogy olyan plajbászom van, nem vagyok én ácslegény! (Folyt, köv.)
