Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-05-07 / 19. szám

jfyircgyhdzä, május 7

19. szám

V. évfolyam. 1876

»a" ■ — & {&■

AYő/íífÍMÍ árak

Égé« évre j*él évre . Negyed dvre

4 frt.

© g£erkeaztfii iroda és kiadói hivatal, — hóvá a iap tigy ssollomi mint anyagi résaét tárgy »zó küldemények, ugy szinte | hirdetések s minden felszólamlások intéeendttk:

Eoreskerti utcza 694-dik számú r Róth-föle ház.

Bérmentetlen leyelek csak ismert kezek» tjiMll^tatnak el.

nem adatnak viasza.

SZABOLCS.

Vegyes tartalmú hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon.

(Egyes szám ára 10 kr.)

ps

Hirdetések felvétetnek ifj. Czukor Márton fiiszerkereskedésében, a nagy czukrászda épületben

Hirdetési dijuk i

Minden 4 hasábot petit-sor omsari hirdetésnél 6 kr., többe« Űrinél 4 kr;

Terjedelmei hirdetések tilbbnBrl beiktatása, kedretöbb föltételek alatt esi- kösölhetö.

Minden egyee beiktatás után klneetár- illeték M kr. V- A nyílt-térben minden négy hasábos garmoad-eor dija 10 kr.

Az előfizetők, z hirdetések megszabásánál, ao*/,-nyi kedvezményben részesülnek.

Nyíregyháza, 1876. máj. hó.

Hogy, hogy állnak társadalmi viszonyaink műveltség tekintetében a 19-ik században, azt hiszem, ezt már minden halandó magyar tudja némileg, s épen ezért óhajtok én is e tárgyban pár szót koczkáztatni, ámbár lelkem mélyéből szeretném, ha a tények engem hazudtolnának meg.

E két szó: „munka és szorgalom“ bir azon nagy horderejű eszmével, mely képes hazánkat a borzasztó adósságtól megmenteni, — begyógyítani minden sebét, visszaszerezni elvesztett erejét, és felemelni egy uj és a külha- talmasságokkal mindenben versenyző hátalommá.

Elvitázhatlan igazság ez általánosságban, de különösen ott, hol a munka s a velejáró szorgalom folytonos elfoglaltságban tartatik, a hol ;.a szorgalmas munkáskezek fáradalmaik gyümölcsét élvezhetik s ezáltal örömmel róhatják le az állam iránti tartozásaikat; a hol pedig az izzadó munkástól megkívánják az állam iránti tartozások lerovását, kell, hogy nyújtsanak neki oly módot és eszközt arra, hogy tartozásai kifizetésén felül, még magát fentartani képes legyen, hói aztán a munka nem szégyen, s a munkás nép nem lenézett pária, hanem tiszteltebb tagja a társadalomnak, mint az a henyélő faja az emberiségnek, mely „h e r e“-ként lopja a szorgalmas munkás fáradságainak gyümölcsét a kasból, ott igenis győzelemre vezet és felemel; de mint nálunk, a hol a munkáskezek alig viradnak a mindennapi kenyérre, a hol a munkára hivatottak vagy munkahiánytól, vagy — mint nálunk ez is napirenden van, — ál-szeméremből, olyan pálya után törekednek, melyet nem képesek betölteni, vagy még a jóakarat annak betöltése iránt is hiányzik náluk; de ily hanyatlott állapotban nem is lehet az másképen, mert csak tekintsünk szét népeink között, mindjárt szemünkbe tűnik, hogy egy közönséges, mindössze pár ezer forinttal biró nadrágos ember, már a nagy világért sem adná fiát iparosnak, hanem taníttatja akár van kedve tanulni, akár nincs; igy gondolkozik

magában: „csak átusztatom valahogy a vizsgán, mégis csak muszáj belőle lenni vagy szolgabirónak, vagy alispánnak;“ de óh csodák csodája, mikor aztán a nagyreményű fiúból nem lesz semmi egyéb, mint egy naplopó, ekkor esik az apa fejelágyára, hogy miért nem nevelte ő másképen gyermekét, de már későn; de el is mondhatjuk bátran és nyíltan, hogy hazánkban addig, míg a szorgalmas munkások, a fenebb említett herék által „páriádként lenézetnek, addig, legyen meg bár nekünk az az óhajtott önálló vámterületünk s független nemzeti jegybankunk, még sem foghatjuk mi a korszellemével előhaladott államokat utólérni soha.

Héderváry.

Fáklyásmenet a vám és bankkérdésben.

A fáklyásmenet sikerült. Baldácsi br. áldozatkészsége meglelte jutalmát. A két egyetem ifjúsága pártkülönbség nélkül tüntetett. A Kálvin-térről indult a menet 600 fáklyával. Rácz Pali nem jött el, de volt azért három czigányzenész. is. A Kálvin-térről a kecskeméti-, egyetem- és koronaherczeg-utczákon át, a bécsi utczáig ért. A jobbold. ellenzék klubb- helyisége van itt. Weinberger Soma nem szólt, a mehet a szépen kivilágított ablakok alatt tovább' haladt a Dörottya-ufczán ki a Ferencz József-térre. Itt a szabadelvű kör helyiségei épen a koronázási halomra néznek. Első szónok Futó Mihály technikus volt, zömök, széles vállu, fekete szakállas ifjú, sas orral s elegáns megjelenéssel. Fájdalom, elrekedt. Beszéde mérsékelt volt.

Midőn, úgymond ez ünnepélyes alkalommal Magyarország fővárosának polgársága és mi, a nemzet ifjúsága e helyen megjelentünk, tettük ezt azon szándékból, hogy kifejezést adjunk legszentebb érzelmeinknek; — hogy az egész nemzetet átható és lelkesítő eszmének zászlaja alá sorakozva — a jelen válságos helyzetben — annak diadalt arassunk. Magyarország fővárosának ifjúsága és a polgárság nagyon jól tudja azon nehéz küzdelmeket, melyeket nemzetünk vezérférfiai vínak, a Magyarországot kizsákmányoló ármányos törekvések ellen. A magyar nemzet akarata, hogy megtámadott érdekei kielégítést nyerjenek, hogy valahára ura legyen önmagának s nem idegen érdekek rabszolgája.

Midőn ilyen eszmékkel, ilyen érzülettel e helyre jöttünk, magunkkal hoztuk egyszersmind hazafias üdvözletünket, nemzetünk kormányának s képviselőinek. Fogadják az ifjúság és a főváros polgárságának tisztele tnyil- vánitását.

Midőn mindezeket őszintén, mint a főváros polgárságának, a haza ifjúságának s az egész nemzetnek akaratát üdvözletünkkel egyetemben kijelentettük, kérjük önöket, hogy a magyar nemzeti bank ös önálló vámterület eszméje mellett a tanúsított hazafias buzgalmat ernyedetlenül folytassák, s a nemzet jogaiból s követeléseiből senki barátságáért vagy fenyegetésére semmit ne engedjenek. — Éljen a haza! éljen a nemzeti

Ezután Verhovay Gyulát emelték vállra. Az Egyetértés czikkezője vörös ifjú, franczia szakállal. Kis Rochefort. A népnek kitünően tnd beszélői s többszöri tetszésnyilatkozatot kapott. De igen provokáló. Talán ez okozta hogy a kör ablakai meg nem nyíltak. Egy-két pompás aperszüi kielégítők, de csipősek voltak. Beszéde imez:

Polgárok! Bécs kimondta a rút, önző szót: hogy anyagilag tönkre akarja tenni az országot. Hallja meg hát a mi szavunkat is: — föltételeit visszautasítjuk; fenyegetéseit megvetjük.

Kerestük a magyar ipart, megtaláltuk Budapesten a bécsi czipőraktárban; kerestük a magyar gyáripart; megtaláltuk a maffersz- dorfi és pilzeni sorházakban, brüni posztótárakban.

Keressétek a magyar kereskedelmet, megtaláljátok a bécsi 27 kros áruk bazárjában.

Mit akar még Bécs?

Hallja meg szavunkat itt a magyar Duna partjainál, az atyáink könyétől megáztatott 'öldön, a szabadságot lehelő magyar égboltozat alatt, hallja meg a lovagias nemzet önérzetes szavát: mit akarunk mi? Igazságot 1 Akarunk Magyarországot, melytől nem vonják el a megélhetés föltételeit; jogokat, mik nélkül nincs Magyarország, hanem csak gyarmat és fejős tehéii.

Huszonnyolcz évvel ezelőtt 12 pontba foglalta az ifjúság „mit kíván a magyar nemzet.“ Ma két pontból álla nemzet követelése: akarunk önálló vámterületet, akarunk független magyar nemzeti bankot.

Ki tanúskodik jogunkról' és igazságunkról, azt kérdezik Bécsben ? Ott az a kis halom a tér közepén.

Polgároki Nézzetek oda a természet és isten jelenlétében tett eskü e helyére. Az a halom, a koronázási domb, melyet az ország minden vidékéről beküldött anyaföldből raktak; azon földből, melyet az első magyarok kardja foglalt el, és ezredéven át őseink vére termékenyített meg; ezen föld megelevenül őseink alakjától, hogy megkövetelje szellemök a nemzet döntő köreitől, koronától és országgyűléstől, mentsék meg e hont, mint a dynastia biztonságának, a magyar nemzeti létnek ez

egyetlen föld darabját, melyen kívül számukra nincs több hely, „itt élnünk s halnunk kell.“

Ott ama balom felett látjuk még ma is Szent-István palástjába takarva, viharoktól meg- edzett koronával fején: a fejedelem alakját, ki ősi szokás szerint négy világtáj felé villogtatta Bzablyáját, megesküdvén, hogy megvédi Magyar- ország népét és alkotmányát, bár honnan fenyegessen as ellenség. Bécs felé villogott as első kardvágás, mintha sejtelme lett volna, bogy a dynastiát és Magyarországot sehonnan sem fenyegeti oly hagyományosan nevelt és kifelé kacsingató ellenség, mint maga Bécs.

Képviselők 1 kik a nemzet sorsát intézitek, halljátok ti is szavunkat MeghatalmasáBt kaptatok tőlünk hazánk megmentésére, de nem kaptatok sem jogot, sem hatalmat, annak el- eresztésére. Mondjátok meg felfelé, hogy e nép megbízásából jogai visszaszerzésére ültetek össze: mondjátok meg, hogy önálló Magyarországot akartok, melynek megvannak it megélhetés föltételei: önálló vámterület» magyar független nemzeti baúk. Ennél többet most nem akarunk. Ennél kevesebb nem kell.

Képviselők! Nézzetek körül e pusztuló országon; vessétek latba a bukásnak kitett állam életét. Tegyétek itt a lelkiismeret helyére kezeteket, ha e kisbiróban akkor sem dobog fel igazságos ügyünkért, a jövő itél felettetek. Vigyázzatok 1

Ha ellenben lelkiismeretetek érzi a nemzet két jelszavának fontosságát: izenjétek fel BéCBben alkudozó vezéreteknek a népfelség és némzetí hatalom megbízottjának: szakítsa meg az alkut,, mely vesztünkre tör, és követelje jogainkat a maguk tisztaságában és igazságos voltában.

Hadd jöjjön, a minek jönni kelll Deák Ferencz koporsójából tör felénk a biztató 6zó; A mit az erőszak elveBZ, azt idővel vissza lehet szerezni, de a mit a nemzet felad, az el van veszve örökre.“

Izenjétek meg neki, a nemzeti jogok leghatalmasabb képviselőjének, Kossuth Lajosnak szavait:

„Nézz körül magasabb államférfim tekintettel, s fontold meg a következéseket, melyek felé vezeted a hazát, melynek élni kellene, midőn a mi csontjaink már rég elporladtak I a a hazát, melyben nemcsak a jelen röppenő perezét, de a változhatatlan múltat, s a közelgő jövőt is szeretnünk kell. — Ne vidd azon pontra a nemzetet, melyről többé a jövőnek nem lehet mestere.“

Izenjétek meg ezt neki. Es 6 hajlani fog szavatokra. Lejő, hogy „sajnálkozva bár“, de mégis velünk együtt s igy az egész nemzet, mint egy test és egy lélek menydörögje Bécs felé a parancsszót: „Éljen az önálló vámterület, éljen az önálló magyar banki“

TÁRGZA.

Szinészségem kezdete, folytatása és vége.4')

— Dióhéjba szorított elbeszélés. —

Irta: Ángyai Oyiila.

I.

Krisztus urunk születése után l8*Mk esztendőben ütött agyamba ama bolond gondolat, hogy felcsapjak — színésznek.

Bizony bizony, furcsa idők voltak ezék 1 És mindannak daczára, hogy kellemesnek egy cseppet sem mondható, mégis jól esik a tudat, — látásán egy királynak vagy koldusnak — miszerint e magas állásokat én már meg is untam.

Nem akarok terjedelmesen irkálni, s az olvasók megnyugtatására dióhéjba adandóm szinészségemben viselt dolgaimat és élmé- nyimet.

Este volt.

*) Megjelent a „Biharéban 1869— 70. ;

A hold fényesen világított.

A vendéglő állásában „Dalmát“ játszották.

Én is ott voltam.

De, ah! bár ne lettem volna! Bár ne láttam volna a csábítót, ki miatt most az olvasót untatnom kelletik.

De hát ki tehet róla 1 Ki tehet arról, hogy a mint Ida kisasszonyt mint „Halilát“ megpiilantám, édeskés jávorfa-furulya tónusát mégizleléra, felébredtek szivem furcsaságai, és én „Halilába“ halálosan szerelmes levék.

Ámde mily különös 1 Én szerelmemben majd megbolondultam, „Elemér“ pedig, ki színész létére sokkal közelebb állhatott a leánykához, s ha ínyére van, egy óriási közönség előtt is megölelheti, a nélkül, hogy valaki megszólná érte: — ezt még sem tévé.

De hiszen, lettem volna csak én az az .„Elemér“, ha százszor is ugy van Írva Jókainál, hogy „Dalmát“ szeressem, még sem engedtem volna szegény „Halila“ kisasszonyt a bálvány „Astarót“ előtt annyira sopánkodni.

De hát hiába 1 Még akkor nem voltam teátrista, s igy a kisasszonyért nem tehettem semmit.

E percztől kezdve Ida kisasszonyt any- nyira megszerettem, hogy kész' levék érette mindent, még az iskola padjairól reámragadt roppant tudományt is skártba tenni, s felcsapva színésznek, egyedül Ida kisasszonynyal járni le az élet göröngyeit.

Igen, de hogyan? Hogy valaki valakit szerethessen, ahoz a többek közt még az is megkivántatik, hogy először ismerjék egymást. ...

Se baj I — gondolám — mi sem köny- nyebb az ismerkedésnél, főleg ha az ember

— mint én abban az időben — szellem- dus és csinos.

Igaz, hogy ez utóbbit azolta már lemosta a zivatar, ámde a szellemdusság I . . . annak

— se hire, se hamva.

Mint gondolám tehát, úgyis lett, s én „csinos fi újságomnak miatta csakhamar megismerkedém Idácskával.

Héj, pedig de sokba került ez ismerkedés 1 De sok ajándékot kelle össze verbuválnom, mig azon kis szócskát ki bírtam zsarolni, hogy: szeretlek.

Pedig hát csak ugy „átalánvéve*

szeretett, nem ugy mint én, teljes szivemből, teljes telkemből és minden erőmből.

Azonban annyira mégis szeretett, hogy az ajándékok hordásával meg ne szűnjek, mit én aztán oly fáradhatlan kitartással folytatók, s annyira kiüritém Jakab zsidó nagykereskedését, hogy egy Ízben, épen jntalomjátéka napján, nem kaphattam egyebet nehány koncz légypap pírnál.

Mindegy, azt is megvettem, s Ida kisasszony hajlandó volt elfogadni.

óh, Ida kisasszony nem volt válogatós. Ida kisasszony bármit is szivesen fogadott, sőt figyelmeztetett is, hogy ha ugy egyéb valamim is akadna, ne restelném azt tudtára adni, a főleg, ha az a valami még jó is lenne, őt abból részeltetni, miért is aztán „frájbilét“-jével akár a culissák mögé is bejárhatok. E figyelmeztetés után történt, hogy egyszer a hazulról kapott füstös kolbászszal és sodorral annyira meg találtam vendégelni, hogy sokat evés következtében egy hét múlva se sírhatott a színpadon.

ő tehát beteg lett, s én — mint betegségének okozója, — hűségesen levék az ápoló. Ezek voltak legboldogabb napjaim, s kértem