Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-04-09 / 15. szám
Nyíregyháza, április 9. 15. szám. Y. évfolyam. 1876 Előfizetési árak: ■ Eeáaz évre . ■ '• * * • é ft*t. Fel évre •■•••••■•?» N0?y?d évr« . . . . . • * 1 * V II BMr»_ I hová a I róflztít I < | * liirdi Ü aserkeflstöi irodai éa kiadói hivatal, —• " hová a lap úgy aselieml mint anyagi *t tárgyazó küldemények, agy szinte ■detések a minden felszólamlások intézendök: n -debreczeni utcza 1470. számú Figeczky-féle ház. / XYL/.teUee levelek eaak ismert késsek- ’ *'** •. tél fogadtatnak el. tafratok nem adatnak vissza. ^ ’ 7 F ji a w "-«s « SZABOLCS. Vegyes tartalmi! lietilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tulajdonos: Répássi István. Hirdetési dijak: Minden 4 hasábos petit-sor egysaeri hirdetésnél 5 kr., többsaörinéi 4 kr. Terjedelmes hirdetések többsatfrl belk- A tatása, kedvezőbb föltételek alatt •«* közölhető. Minden egyes beiktatás után kínos tár- illeték 80 kr. ▲ nyílt-térben minden négy hasábos garmond-sor dija SO kr. Ax előfizetők, a hirdetések meg* szabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. Nyíregyháza, 1876. áprll 6-án. Mielőtt a város földbirtokainak a múlt számban elősorolt módon leendő bérbeadásának előnyeit fejtegetnénk, nem mulaszthatjuk el felemlíteni, hogy ha tökéletes egészben nem is, de nagyrészben találkozott véleményünk polgártársaink véleményével, pedig mintha csak látnánk azon kétkedő mosolyt, mely egyes egyének ajkain látszik elröppenni; olvasva javaslatunkat, mintha csak hallanánk azon ellenvetést, hogy az általunk javasolt módon nem fogja senki haszonbérbe venni a város földjeit. Láttunk már mi sokszor kétkedő mosolyt olyankor, midőn a legczélsze- rübb s legszentebb eszme lett szellőztetve, hallottunk már mi sokszor oly ellenvetést, mely a legnemesebb ügy létesítését odázta el, hanem azért nem tart vissza bennünket sem kétkedő mosoly, sem semmi ellenvetés, hogy ki ne mondjuk nyíltan véleményeinket. Azon feltevésre, melyet már imitt* amott hallottunk e tárgyban, t. i., hogy előnyös-e a bérleni kívánókra az általunk ajánlott mód ? nézeteink szerint határozottan „igennel“ felelhetünk; mert tegyük fel, hogy egy I ső osztályú 1200 □-öles hold földért fizet a bérlő évenként 5 frtot s igy 40 év alatt 200 frtot, mely összeget, ha 10 vagy 20 év alatt kell az illetőnek letörleszteni, fizet évenként 20 vagy 40 forintot. Egyik nagy horderejű dolog már magába az is, hogyha 40 évre adatnak ki ezen földek, akkor oly hosszú időre, mely egy ember élete s igy a bérlő nemcsak javíthatja földjét, de arra tanyát is építhet stb. stb., fákat ültethet, mert 40 évig azoknak sok hasznát veheti s igy meg van azon előnye is, mely a gazdálkodásnál fődolog, hogy földjének közepében lakhat, tudván azt, hogy oly hosszú ideig birandja azt. Minthogy az előadottakból igen szemhetünőleg látható, hogy ily módon sokkal czélszerühb a bérlőre nézve is a város földjeinek kibérlése, mint az eddigi hérlési rendszer volt, mely rendszer mellett még is mindig képes volt a város földjeit kiadni, magától összedől azon ellenvetés, hogy a város polgárai ki nem fogják venni ily módon a földet. A város pedig mint testület, óriásit nyerne az ily bérleti rendszer által, mert 10 vagy 20 év alatt minden adósságától ment lenne, és még azonfelül, mint már jeleztük, minden ingatlan birtoka megmaradna. Ezen szempontból tekintve is ezen javaslatot, még ha terhelők volnának is a feltételek a bérlőkre, el kellene azt fogadnunk, mert igy is, úgy is, magunknak fizetünk, és magunkat mentjük fel a teher alól, de ezen bérleti rendszer mint a városra, ugya bérlő közönségre is, a lehető legelőnyösebb. A részletekre vonatkozólag még csak azt jegyezzük meg, hogy a földeket 4 osztályba óhajtanánk Boroztatni és az I-ső osztályú után 5 frt, a Il-ik oszt. után 4 frt, a III-ik oszt. után 3 frt, a iV-ik osztályú után pedig 2 frt évi bérletárt vetni ki. Rózsa. Hivatalos kimutatás. A vetések állásásáról az ország minden részéből beérkeztek már a jelentések a fölmivelési minisztériumhoz, mely azokat közzé is tette. E jelentésekből kitűnik, hogy az őszi vetések átlag jól kiteleltek és a legjobb reményekre jogositanak. Mi ezúttal tehát csak azon megyéket említjük meg, melyekből a vetések állását illetőleg kedvezőtlen hírek érkeztek. Bárány amegy éből jelentik, hogy a repcze kevés sikert igér; Fehérmegyéből, hol a vetések kitünően állnak, panaszkodnak, .hogy a lapályos szántóföldek túlságos talajnedvben szenvednek, mi által a bevetett mag kipál- ük: ugyanezen panaszra találunk a borsod- és nyitramegyei jelentésekben. Liptómegyének északi részében a vetések kevés reménynyel kecsegtetnek; Sopronmegyében az őszi vetések nagyón ritkán állanak. A Fertő medre újra megtelt vízzel, s ez által több ezer hold föld a növeléstől elvonatott. Szabolcsmegyének lapályos helyein a töméntelen jhó és esővíz az őszi vetéseket kipálással fenyegeti, a dadai és nádudvari járásokban [a hernyók borzasztó mennyiségben mutatkoznak, a szőllő a fagy által szintén sokat szenvedett. Szepesmegyéből, úgy Szat- már- és Szörénymegyéből jelentik, hogy az őszi vetések nagyon ritkásak. Vesz- prémmegyében az igen jól áttelelt vetések a márciusi fagyoktól sokat szenvedtek; átlag a veszteséget a búzában Vio-del, rozsban Ve-dal számítják. Vasmegyében az őszi vetések némely vidéken kipállottak; Zalamegyében osak a keszthelyi járásban álltak jól a vetések; a többi kerületben a búza és repcze csak középszerűen, a rozs pedig roszul. Zemplénmegye nagy-mihályi és sztrop- kói járásaiban a vetések gyöngén állanak s ott rósz aratásnak néznek eléje; a tokaji járásból jelentik, hogy ott a szőllővesszőnek a fagy sokat ártott; Krasznamegyéből jelentik, hogy a repcze gyöngén áll. A tavaszi vetések, Magyarország déü részének kivételével, még mindenütt hátra vannak, azonban hihető, hogy a márcziusi kedvező időjárás lehetségessé tette az elmaradt földmunkálatok erélyes folytatását és bevégzését. Árva-. Bereg-, Grömör-, Győr-, Heves-, Komárom-, Nyit- ra-, Sopron-, Veszprém-, Torna- és Zala- megyékben márczius 23-ig a tavaszi munkák megkezdése alig volt lehetséges; Torna- és Győrmegyékből jött jelentésben azon félelemnek adnak kifejezést, hogy az idén a tavaszi munka foganatosítása lehetetlenné vált. Takarmány-hiányt az ország 3/*-ed részéből jeleznek. Győrmegyében a hiány már oly fokot ért, hogy a föld- mivelők a marhákat leöldösni kénytelenek b a húst megfüstölik. A Tiszatáj veszedelme. „F. P.“ után. Fegyvernek, april 4. A mirkó-töltés beszakadása következtében, nagy árvízveszély fenyeget. Az itteni vészbizottság ennek következtében elhatározta, hogy egy 4000 ölnyi töltést csináltat a veszély elhárítása czéljából. Minthogy azonban a bizottság nem rendelkezett a kellő számú munkaerővel, Orcy Antal és Ehrlich Mózes itteni földbirtokosok kiküldettek, hogy a kormánytól 600 főnyi katonaság átengedését kérjék a munkálatok gyors teljesítése végett. E két ur felkérte a kerület képviselőjét, Szapáry Gyula grófot, hozzájuk csatlakozva, gyámoütsa őket a kormánynál. Gr. Szapári ezt megtette s a küldöttséggel egyetemben sürgette a kormánynál a segély megadását. A 600 főnyi utászkatonaság a kért munkálatokra kiküldetett s Gessler őrnagy vezetése alatt nálunk megérkeztek. Makó, april 4. Legnagyobb fokú a veszély; a Tisza minden számításon felül hirtelen árad. Porgánynál a vízállás lő láb, 9 hüvelyk, a megfeszített óriási védmunkálatok szakadatlanul folytattatnak, a múlt éjjeli esőzés nagyon megnehezíti a földmunkálatokat. A lakosság rémülete leirhatlan. Ó-Kanizsa, april 4. Városunk nagy veszélyben forog s mindenhol a legnagyobb erőt fejtenek ki a töltések fenntartására. A keresztúri töltés 1 */a lábbal emeltetett ma is, reményünk van, hogy tartja magát s védelmet TÁRCZA. A besztereczi halász. — Regény. — Irta: Angyal Gyula. (Folytatás.) VIII. — Mint mondám, e vén medve a fakö- penyegben van. Semmi baja sincs. Úgy érzi magát, mint harmincz évvel ezelőtt, csupán szakála és bűnös lelkiismerete nőtt nagyobbra. — Nos ?... tovább, tovább .... — A faköpenyeg ma és holnap a vigalom tanyája. Á vén bűnöstől hallám ezt, midőn ma reggel a váltamra ütött. — S valóban a vigság napjai lennének e napok? — kérdi szorongva a halász, ki e hir által ama hosszas tűrést ismét mintegy eredményétől megsemmisülve gondolta. — No, tudod; ez csak addig tart, mig meg nem változik. Ma a várban vendégek vannak. — Hah ördögi — kiálta fel dühösen Zákó uram, vagy uj nevén Káka Márton, tehát ma is hiába, mindig hiába I... Jó, menj te is uraddal együtt a poklok fenekére, ha előbb szemeim elé tárod az alkalmat, s más szavadban vendégekről beszélsz, melyek miatt talán ismét várakoznom kell nehány kínos esztendőt. — Nézd, nézd — fordul szánószerű mosolylyal Fekete uram a beszélő felé, — mint megmordul ő kelme!... De hát mi lelt most? — kérdi aztán komolyan. — Az lelt, hogy harmincz éve kínlódom már e helyen, s mindig hiába. — Én már régebben várakozom. Én már ötven éve kínlódom. — Igen, de nem úgy, mint én. Hisz e nyomorúságos harmincz év alatt csak ütleget többet hordok hátamon, mint hajam szála; s ha Zólyominak száz életét olthatnám ki, száz élete sem tudná szenvedéseimet kárpótolni! — S ha azt egyszer kiolthatnád .... nem százszor, nem lenne-e elég? — Igen, de hol van ez az »egyszer“ is. — Ma, vagy holnap bekövetkezik. — De hiszen a vár ma népes; mint mondád, vendégei vannak! — Attól ne tarts. A vén sasnak egy ga- lambszivű unokája van itt, messze, Itáliából, Yelenczéből. — Mondtam ugy-e! — kiált fel Örzse anyó, hogy valaki olyan féle lehet itt. Láttam tegnap egy ablakot világítói, s erről tudtam meg. Hisz mondtam is kelmédnek, a hogy előjött a vízről, de kelmed.... — Hallgass, hallgass.... Beszélj, várnagy: igaz ez? — Ha igaz-e!... Mondom, még Velen- czében ismertem e gyermeket, mint kis csecsemőt. Atyja dúsgazdag volt, s mint ilyen, ismerkedett meg Zólyomi leányával, kitől aztán a gyermek született. — Szívtelen vén bűnöst — kiált fel a halász — tehát neki is volt gyermeke, véréből származott gyermeke; tehát tudja, mi egy gyermek elvesztése, s ő mégis elrabolta az enyémet!... S neje, ki volt e vén bűnösnek a neje ? ... Ki volt ama szerencsétlen, kinek szűz homlokára a pokoli csókot lehelte? — Nejét kérded? nejére nem emlékszik senki. Nehány évig élhetett csak nejével. — Tehát megölte. — Ah, mond.... mond várnagy, mit kell tennünk, hogy őt megöljük? — A holnapi nap a vigalom napja leend. — Nos 1.. . — Egy csolnokkal a sikviz közepére evezel, s ott meghúzod magad.... — Tovább.... — Tekinteted folyvást a vártorony felé legyen, s ha majd látod, hogy annak tetején egy veres zászló lobog, egy hosszú rúdra erősítve* te is lobogtatsz egyet. — Zászlót? ... — Igen, im fogd, s ezzel bő öltönye alól egy összehajtogatott zászlót tett a halász elé. — Aztán ? — A rúdra erősített zászlóval szemben állsz a vártoronynyal, s nézed a tornyot. — De Zólyomi!... — őt meg majd felkűldöm a vártoronyba, hogy nézzen meg téged .... — És te,. — Én meg majd a légbe repítem a tornyot. — Tehát holnap? — Igen. Ne feledd el az utasítást. Tervünk kivitele után, hfhigy a boszut lehütöt- tük, uj hazát keresünk. Ne félj! te is megélsz valahogy. — Hm, tervünk kivitele után 1... Hát aztán te azt hiszed, várnagy, hogy a boszu után kell az élet ? Minek ? ... Ha Zólyomi halva, tudom, én sem élek. — Sajnálod talán ? — Furcsa. Mit gondolsz, lélek-e az, mi j bennünk az életet eddig fentartotta! - .. Ör- ' dögbe is!... boszu, várnagy, boszu, melynek í ha nincs többé tárgya, ha kiürítetted, vége az '.életnek is. Nekem ugyan nem kell tovább. — Jó, de addig csak megvártok talán, mig eljőve hozzátok, a besztereczi romok felett az utolsó áldomást megüljük 1 — Addig talán. — Tehát megyek. El ne feledd, hogy ha .az árulásnak még csak halvány gondolatja is felütődne benned, mielőtt ajkad megnyílnék a I lápokban fuldokolsz.... — Én nem feledem, te se feledd. Néma csend állott be. A várnagy által készített terv könnyű kivitelén nem. lehetett aggódni. Hisz mibe sem kerül valakit felcsalni a toronytetőre, hogy nézze meg a szépen zöldellő kikeletet. Nehány perez alatt Fekete uram, a várnagy, a besztereczi vár dobogóján vágtatott, melyen alig ért át, azonnal felhuzatott. Zólyomi nagyon óvatos volt, különösen nehány nap óta, midőn megtudta, hogy a fejedelem Beszterecz körül vadászgatott. — Csakhogy bakot lőttl — gondolta magában. (Folyt, köv.)
