Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-04-02 / 14. szám

9

14. szám

Y. évfolyam. 1876

jíyiregyháza, április

EibflzeiéMi árak

Egész évre . • * * ***•

Fél évre .

Negy«d évre

Szerkesztői iroda és kiadói hivatal, — hová & lap úgy szellemi mint anyagi ‘részét tárgy ázó küldemények, úgy szinte

f

* hirdetések s minden felszólamlások intézendők:

I

n.-debreczeni utcza 1470. számú Figeczky-féle ház.

I

i

Bórmenteilen levelek csak Ismert kezek- t61 fogadtatnak el. v ^kéziratok nem adatnak viasza.-\:x '

* 4M ‘W

SZABOLCS

Yegyes tartalmú, hetilap.

Megjelenik minden vasárnapon.

(Egyes szám ára 10 kr.)

KLiadó-tulajdonos: Répássi István.

Hirdetési dijak:

Minden 4 hasábos petit-sor egyszeri hirdetésnél 5 kr., többszörinél 4 kr.

Terjedelmes hirdetések többszöri beik- |&§ tatása, kedvezőbb föltételek alatt esz- köaölbetö.

Minden egyes beiktatás után kincstár- illeték 80 kr.

A nyílt-térben minden négy hasábos garmond-sor .dlja 80 kr.

Az előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek.

Nyíregyháza, mártius 28.

A nagy kölcsön kérdése ez idő szerint már megoldottnak tekinthető.

Ama hosszú vajúdás, mely Nyíregyháza városának sok ezer forintjába került, — valahára véget ért. Az osztrák földhitel intézet, mint lapunk múlt számában jeleztük, városunk részére nem ugyan az engedélyezett egy millió ki- lenczvennégy ezer frtot, hanem csak 800 ezer frtot szavazott meg.

Ezen kölcsön ügylet minőségét múlt számunkban már jeleztük, mai számunkban pedig a feltételekhez szólván, megismertetve t. olvasóinkkal annak jó és talán helytelen oldalát.

Városunknak tehát ezen kölcsön ma már kevés, de okszerű gazdálkodás mellett kijöhet vele. — És itt meg kell jegyeznünk, miszerint ha ezelőtt 5 évvel, midőn a város már azon kényszer helyzetben volt, hogy több rendbeli apró adósságai törlesztése, uj városház, kőut és fogadó épitése végett egy nagy kölcsönt vegyen fel, — ezen kölcsön felvétele meg nem gátoltatik, azonfelül, hogy városunk sok dologban haladott volna előbbre, mint a hol jelenleg állunk, gazdagabb is lett volna 300 ezer frttal.

Azonban erről beszélni ma már késő, hanem térjünk a dologra.

Mint már mondtuk, a 800 ezer forintos nagy kölcsön, a jelen viszonyokhoz képest csupán úgy leend elég a városnak, ha a jelenlegi ok- és czélszerüt- len gazdálkodás helyett, egészén uj és a czélnak tökéletesen megfelelő gazdálkodást kezdünk. Minthogy már a nagy kölcsönnek úgy mennyiségét, mint törlesztési határidejét ösmerjük, annak mikénti visszafizetéséről is gondolkozhatunk, nemcsak, de arról múlhatatlan kötelességünk is gondolkozni.

Mert — rósz gazda az, a ki kölcsönt vesz anélkül, hogy ne tudná előre, miként fogja azt visszafizetni.

Mi határozottan kimondjuk, hogy nem vagyunk és nem is leszünk barátja annak, hogy a város fekvő vagyona, vagy annak bármelyike is el ad a s- sék, úgyszintén soha sem fogunk azokkal tartani, kik a jelen gazdálkodási rendszert továbbra is fentartani kivánják.

Szerény meggyőződésünk szerint, ámbár teljes lehetetlen a mai korszakban, hogy mindenkinek nézeteivel találkozzunk, következőkép óhajtanánk a város Összes földbirtokainak rendezését: Adja ki a város minden földbirtokát 40 egymás után kővetkező évekre a város polgárainak haszonbérbe, még pedig, hogy úgy a szegény, mint vagyonos polgár vehessen belőle 5, 10, 20,30, 40, 50 és 100 holdakra felosztva.

Azért javasoljuk pedig 30 évre, mivel a 800 ezer frtos nagy kölcsönt is ennyi ideig kell letörleszteni.

Nyíregyháza városának van 11,000 hold földje, — holdját 1200 Q ölével számítva, — ha ezén földek holdjáért egyre-má8ra csupán három, számmal 3 forintot számítunk is évi bérül, kap a város 40 év alatt minden hold földjéért 120-ával egyszáz húsz forintot, s igy a

11,000 holdért 1.320,000, szóval egymillió háromszáz húsz ezer forintot.

Adja ki pedig a város az említett földbirtokait olyformán a fentirt időre, hogy annak 40 évi haszonbérét az illető vállalkozók 10, vagy hogy még a vállalkozó polgárságra nézve is könnyebb legyen, hogy 20 év alatt egyenlő évi részletekben fizessék le s igy 10 vagy 20 év elmúltával a nélkül, hogy a város meg is érezné, a 800 ezer forintos nagy kölcsön helyesen le lesz törlesztve, s igy nem kényszerittetik arra, hogy egy hold földjét is eladjon. —

Megjegyezzük azonban még azt is, hogy nézetünk csak is úgy valósulható, hogy daczára annak, hogy a városnak minden áron oda kell hatni, hogy vagyonát, illetőleg vagyonainak hasznát a lehetőleg kimerítse, mégis nem lenne okszerű eljárás, hogy ha a bérbe adandó földek a polgárságnak méregdrága áron adatnának ki, mely által a nép elkedvet- lenittetnék, ennek következtében a város vagyonai saját kezelésére maradna fen.

A város egyéb jövedelmei pedig egészen házi szükségeinek fedezésére lévén fordíthatók, még talán a közköltség fedezése is feleslegessé válhat.

Rózsa.

(Folyt, köv.)

KÖZÜCYEK.

Nyíregyháza város képviseleti gyűléséről.

(Vége.)

Nikelszky M. ott lát garancziát, hogy . a küldöttség minden pont szigorúságán ^ annyit fog enyhíteni, a mennyit csak lehet és nem

fogja csak úgy könnyelműen aláírni a szerződést. Egyébiránt nem nyugtatja meg Bodnár nyilatkozata; mert figyelembe kell vennünk, hogy itt nem egy provincziális várossal, hanem Bécscsel van dolgunk, melynek külön törvényei, külön köz- és egyenes adói vannak.

A vitatott pont még egyszer felolvastatik, mire általános zaj lett. Hozzá szólották még: S i- mon Endre,ki a jövedelmi adó fizetésnél kiköttetni kivánja, hogy melyik helyen fizettessék, nehogy Ausztriába is és ithon Magyarországon is megfizettessék velünk.

Gredig Jeremiás, kinek a fent nevezett banktól már régibb idő óta van kölcsöne, mindamellett jövedelmi adóba még máig sem fizetett egy fillért sem, a miből azt lehet következtetni, hogy az osztrák földhitelintézet nem fizet jövedelmi adót.

Yidliczkay visszautasítja azon vádat, mintha a küldöttség helytelenül járt volna el. Nem lehet, úgymond, egy kölcsönt szerző bizottság sem legelső teendői közzé sorolni az ily aprólékos kérdések elintézését. Egyébiránt mint ő az eredeti német szövegből kivette, az osztrák f. h. intézet még eddig nem fizetett jövedelmi adót és éppen azért áll a feltételekben, hogy „azon esetre, ha az intézet jövedelmi adóval rovatnék meg, a város a többi járan- ósággal együtt tartozik a reá eső részt fel- cüldeni az intézethez.“

Ezen kérdés tisztázását ő is óhajtja, ugyan ezen értelemben nyilatkozik Kovács Gerő is.

Elfogadtatván a feltételek, az első pontban a jövedelmi adó helyhez köttetése, a 14-ik )ont pedig azon változtatással, hogy a „legfeljebb“ helyett „legalább“ hozandó be, a kállai háza pedig a városnak mint nem létező, töröltetni határoztatott. A többi pontok változatlanul s végleg elfogadtattak.

Haas Mór az eddigi küldöttséget meg- bizatni kéri, hogy a feltételek mégállapitása- nál a szerződés aláírása alkalmával, kövessenek el mindent azok enyhítésére a város érdekében. Elfogadtatott.

Ezután a gyűlés tagjai felhivatnak a névszerinti szavazásra. Mire az egész gyűlés — akár a Mária Terézia korabeli országgyűlés — vitám et sangvinem — egytől egyig felállottak.

Olvastatott a pénzügyi szakosztály véle- ményes jelentése, mely szerint 20 ezer forint kölcsön felvételét ajánlja megszavazni, s abból a kincstár által betábláztatott 8 ezer ft. Eizen- berger féle adót kifizettetni és kitábláztatni, a felmaradandó összegből pedig a 800 ezer ftos kölcsön betáblázási kölcségeire és bélyegeire szükségeltetvén egy nagyrész, azt oda fordítani és a betáblá/ás körüli eljárással a közjegyző- séget, mint kinek különben is legtöbb dolga leend ezen ügylet körül, javalja megbízni.

A szakosztály véleménye egész terjedelmében elfogadtatik.

Vidliczkay József határozati javaslata a város birtokai tárgyában.

(Beadatott a város pénzügyi bizottságának Illésében 1876-ik mart. 13.)

„Tekintve azt, hogy a város ingatlan birtokainak akár egészbeni, akár részbeni eladása nem czélszerü, — nem czélszerű nem csak annálfogva, mert a városnak, mint halhatatlan erkölcsi testületnek, melynek czéljai és szükségei nem ideiglenesek, hanem állandók és maradandók, birtokaira szüksége mindég lesz, s azok hiányát idővel csak a közköltség emelése pótolhatná, — de nem czélszerü annál fogva is, mert a város birtokait a mostani kedvezőtlen pénzviszouyok és nyomott árak mellett, bár csak részben is, jo áron eladni nem is lehetne;

tekintve azt, hogy a város külső ingatlan birtokai használása tekintetében eddig létezett évről évrei földosztási rendszer azokban minden rendszeres gazdálkodást lehetetlenné tesz, jelesül pedig tekintve azt, hogy ily rendszer mellett a föld soha nem javittatik, mi azután évek során termő erejének kimeritteté- sét, ez viszont úgy a földértékének mint jövedelmének mulhatlan csökkenését eredményezi;

tekintve azt, hogy a városra nehezedő terhek, különösen pedig a törlesztési kölcsön évi részleteinek pontos fizetése mulhatlanul megkívánja, hogy a város ingatlan javaiban egy czélszerü uj gazdálkodási rendszer mielőbb behozassák;

tekintve azt, hogy ezen uj rendszer nem lehet más, mint hosszú évekre terjedő, lehetőleg örökös haszonbéri rendszer, miután egyedül ily rendszer szolgál annak, ki a földet miveli, legnagyobb ösztönül arra, hogy jól gazdálkodjék, — egy részről ne zsarolja a földet, másrészről abban befektetéseket tegyen, melyek azután a föld jövedelmének fokozására hatnak, és az által a haszonbérlő fizetési képességét is fokozzák;

tekintve továbbá azt, hogy ily haszonbéri rendszer mellett a földadónak fizetése a haszonbérlőre hárittatván, ezen, mintegy évi

10,000 ftra rugó éveúkinli teher a város költségvetéséből jövőre kiesnék;

tekintve végül azt, bogy ily haszonbéri rendszer mellett, a város ingatlan birtokai után biztosabb és nagyobb jövedelem várható: — a képviselőtestület elhatározza:

1- ör A város ingatlan birtokai használata tekintetében eddig fennállott évenkénti földosztási rendszer jövőre és pedig lehetőleg a jövő ősztől kezdve, megszüntettetik.

2- or A képviselő testület ezen rendszer helyett a város külső ingatlan birtokainak kissebb-nagyobb parcellákra való felosztása alapján (körülbelől 6 catastralis holdtól 100 cat. holdig) egy hosszú időre terjedő, lehetőleg örökös uj haszonbéri rendszert fog életbe léptetni, mely rendszer módozatai és közelebbi részleteinek kidolgozására a gazdászati- és jogügyi bizottság bízatnak meg.“

Nyíregyháza mártius 12-én 1876.

Vidliczkay József,

bizottsági tag.

További indokolás.

A fentebbi határozati javaslat lényegesen össze függ a most kínálkozó földhitel intézeti törlesztési kölcsön tervével.

Ha a város felveszi a fentebbi törlesztési kölcsönt és az itt javaslatba hozott haszonbéri rendszert életbe lépteti; — tekintve azt, hogy

TARCZA,

Tóth Ede temetésén.

i.

Jöttél — hogy menj I . . . Arasznyi pálya És hervadhat!an koszorú I A sir, mely hamvaid bezárja,

Virágainkra nem szorul.

Egész tavaszt viszesz magaddal,

Virág-, meleg- és fényözönt:

Sóhajba, könybe fül el a dal,

Mely végső utadon köszönt I

n.

Mikor kiléptél a homályból S először láttunk tégedet,

Kopott ruhád, beesett arezod Regélt egy bús történetet.

S tapsra taps jött. Azt hittük végre, Derűre válik a ború :

Én istenem, de hogy volt vége Most jött még csak a szomorú’

m.

Kicsordult könyünk a kaczaj miatt,

8 te haláltusát víttál azalatt.

Darabodnál mulattunk szerfelett,

S te számláltad a kínos perczeket.

Felzúgott a taps dörgedelmesen,

Jött a rendező: „Szerző nincs jelen I“

Mikor lesz hát, ah, mikor ?. .. Tudja ég! Müved egész — csak pályád töredék.

IV.

Megizleléd a mámor kelyhét,

A dicsőség bájitalát 1

De van, mi annál édesebb még :

A kéjes perez, mit ihlet ád,

Mohón sietve — lázban égve —

Már félig sírban — már halott:

Az alkotásnak gyönyörébe Fuladt el végső sóhajod I

Kiss József.*)

A besztereczi halász.

— Regény. —

Irta: Angyal Gyula. (Folytatás.)

YHI.

így telt nap nap után, év év után, s a besztereczi halász uj hazájában egészen meghonosodott.

*) Költeményei sajtó alatt vannak és legközelebb

megjelennek. S z e r k.

Helyzetének élt.

A környék lakosai már alig emlékeztek ama napra, melyen egy jövevény a lápok szélére költözött. .

Régen is volt az 1

Akkor még az arcz, ha megtörtén is bár, de a legjobb férfikor vonásaival övedzve; ma már a homlokot az idők mohos barázdái takarék, s az egykori délezeg vállat fehér fürtök boriták körül.

Örzse anyó még nagyobb változáson ment át. Megtört testben lélekben. .Ott a szív volt nagyon megtámadva, az érző anya-szív.

A halászpár azonban sohasem panaszkodott. Az ajkak zárva voltak. Még Fekete uram csákányosainak vadságát is békén tűrték, a kik dézsma fejében nem kevésbé tömték meg saját zsebjeiket is, osztván érette vad kegyetlenséget.

És ennek igy kellett lenni. A várnagy igy parancsolta azt a csákányosoknak, csupán az ütlegeket tiltotta meg, de e tilalmát az egész környékre ki kellett terjesztenie, nehogy pajtáskodással vádoltassék.

Ez is feltűnt Zólyominak s ha várnagyja hűségében továbbra is megbízott, megváltozott természetét nem helyeslé.

— Talán püspök akar lenni 1 — szokta ilyenkor mondani.

— Nem, kegyelmes uram, de a csáká- nyosok nagyon a koponyákra kaptak.

— Hadd kongassák, nem a kelmedél

Ilyen volt Zólyomi, s ha Fekete uram el

nem akarta játszani letöltött éveit haszontalanul, kongattatni kelle továbbra is a koponyákat.

Ki gondolta volna hát, hogy a besztereczi halász jobb sorsban részesül társainál.

Hanem azért bírta a sarezot. Ismerte a vizek, a halak titkait, jobban mint senki más, s nem egy nyargoncz állott meg a kunyhó előtt, halat vásárolni a fényes udvarokhoz, busásan fizetve érte a halásznak.

Aztán meg néha fényes vadászó csapatok is csörtettek a környéken; ki tudja, ezektől is nyerhet valamit a halász.

így gondolkoztak sokan a beszterecziek.

Pedig hisz nem ebből telt ki a taksa!

A nyargonezok mentői kevesebbet fizettek a pénzből, de igenis a gorombaságból, a fényes vadászó csapatok sem igen vetődtek a kunyhóba, legfölebbb egy-egy eltévedt harezos ilyennek pedig többnyire az öreg halász szokott adni valamit.

Egyszer volt csak a kunyhóban egy magasabb rangú főur, az sem fizetett a szállásért semmit.