Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-03-12 / 11. szám
«,3 fakoporsót. Méglepetí, hogy fekete ruhába -Jtözködve, komoly léptekkel, földre szeglett szemekkel haladtak mindnyájan. ' Másnapra a gyorsan robogó vasúti kocsi, eev alföldi tősgyökeres magyar városba röpített. Történetesen az utczán itt is temetési gyász- menettel találkoztam. Itt liiár a temetkezési jelenet, egészen ellenkező módon folyt le. Míg amott halálfélelmet, s bánatot szemléltem az emberek arczain s ruháin, itt halál megvetést s daczolást mutatott minden , a legkisebb részletekig, Gondatlanul, itt ott csevegve haladta kiséret a temető felé, melyen, midőn mellette elhaladtam, nagyszerű libasereg gágogott, úgy parádéztak ott, mint a csapat iskolás gyermek, a fogadási ünnepélyen, midőn valamely nagy ur, vagy püspök utazik keresztül a községen, De hiszen a Noé bárkájában is közösen voltak ember, liba, disznó, miért ne lehetne tehát a temetőben is. Az iskolás gyermekek megelőzték a menetet. Ezek valami halotti éneket visítottak oly hangon, hogy a halottas-házak ez által teljesen feleslegessé lettek; miyel ezen visításra a koporsóba zártnak, ha tetszhalott, okvetlen . fel kell ébrednie. Széchenyit,, egy nagy magyar embert, vá doltak itten, hogy egykor Beregszászban, egy Bay, mint tetszhalott temettetvén el, a Kossuth által ajánlott halottlerakó helyeket ‘ellenezte, csak azért, mert Kossuth indítványozta. Midőn e gyermekek halotti éneklését hallottam, meggyőződtem, hogy ily halotíbázak épittetése nem is szükségeltetik. Láttam öreg rokonnőket lengő fehér toliakkal, ifjabb nőket tavasz.— tarka öltözetekben, kik kereszt tüzelő szemeikkel, csevegő ajkakkal, mosolygó gyöngyfogaikkal ékesítették a halotti pompát. Különösen szemem elibetünt egy a pesti nevelő 'idézetből nem rég haza ke rült ifjú leányka, a mpghalt unoka buga, ki himesehb ruhába volt öltözködve a Salamou tarka tulipánjánál, nyakában a legszebb piros koczkás kendő vólt, melyet valaha büzérrel festettek. A férfiak közt ösmertem pár öreg agglegényt, kik otthon podágrás lábaikat dörgöltetik, s itt, ha egy villámló szem kereszttüze reájok villant, bár nehezen, mégis elég büszkén, mint a kevély Cochirt-cbinai kakas émelék lábaikat, s pedrék meg bajuszaikat — Ha egy szép nő néz a férfira, természeti ösztönből akaratlanul is megtörténhetik, hogy kevélyen lép, dehogy azon nehány szál szőrre, mely az orr és száj közt van, mi hatása lehet a női szemnek, kivált még ha deresedni kezd, megfogni nem tudtam — óldalt, előre hajtván, megelőzte a menetet négy lova s kocsiján egy ifjú ur ; szájában, „londrés“ vagy „Virginia,“ fején pörge kalap, s haladó kocsijával porba fulasztva a menetet Szerencse, hogy sár nem volt, akkor bizonyosan sárral fecskend! be őket. Látod barátom, ez a pesti nevelésű kis leány, ez a „londres“-es urfi, az a csevegő, nevető gyászkiséret, legbiztosabb mérője az érzelem- és kedélymélységnek, a szív gazdagságnak. Barátod : Dh arádzs. ÚJDONSÁGOK. (m) Mártius 15-ét városunk a szokott ünr nepélyésséggel fogja megülni, csupán a szaj- badba tartatni szokott szavaltatok, ágyúzások és zene fog elmaradni, méltóan a nemzet jelien viszonyaihoz. Az ünnepély este 7 órakor veendi kezdetét a „Szózat“ eléneklésével a „Komló“ czimü vendéglőben. (=) Hymen. Dr. Trajtler Soma városunk egyik legszorgalmasabb fiatal orvosa, a napokiban váltott jegyet Dómján Zsuzsa kisasszonynyal, Nyíregyháza legszebb virágainak egyikével. — A polgári olvásó-egylot könyvtára ja-' vara saját helyiségében trrtott tánczmulatság tiszta jövedelme 97 írt és 9 krajezár volt. E czélra újabban adakoztak: Bodnár István ügy-' véd ur 5 irtot, Nagy Sándor ur 1 frtot, Do- rosnyák László nr 1 frtot, Fábry Tóbiás ur 2 frtot. Suták Lajos ur 2 frtot és Dankó István ur 1 frtot. E nemes czélra szives adományaikkal járultak, fogadják az olv.-egylet meleg köszönetét. Közli Pazar István egyl. pénztárnok. — Az „Eötvös alap“-gyüjtő központi bizottsága egy felhívást intézett a magyar néptanítókhoz, melyben tudatja, miszerint az egyetemes tanitó-gyülés által megalkotott. Eötvös alap“ szabályzatai a nm. belügyminiszter által jóvá hagyatván, ugyancsak ezen Szabályok 4. §-a értelmében a központi gyűjtő- bizottság megkezdi működését. Magyarország összes tanítóit tisztelettel megkeresi a végből, hogy becses közremiiködésökkel az „Eötvös alap“ ügyet elősegéljék, mert ez által a tanítókért, tehát önsegélyezés utján önmagukért tesznek jót. Felhívja egyszesmind a tóitokat, hogy szíveskedjenek oda hatni, hogy a körükben levő tanitó-egylet, vagy — kör, gyűjtőbizottságot állítva, az „Eötvös alap“ érdekében működését megkezdje. — A mint az eddig begyült pénztári kimutatásból kitűnik Szabolcsmegyéből a múlt évben egyedül a nyíregyházi ev. tanítókor járult 3 írttal az „Eötvös alap“ hoz, s ez idén is alólirott megkezdte a gyűjtést és tagsági dijakat is egy frtot egy évre szívesen elfogad a vidéki tanítóktól is, mit aztán a helybeli lapok utján időnként nyugtázni fog. Közli Pazár István. (=) Színészek Nyíregyházán. A nyiregv- házai színkört az isméig derék igazgató Manns berger Jakab vette ki, s mint halljuk, előadó sait nem sokára meg is kezdendi. A bérletek jávában folynak, úgy annyira, hogy — mint a; „Közlöny“ írja — a vidéki közönség szá mára alig lehetett két páho yt fenntartani. (—) Helyes. A színházban pipázni is fog lehetni, azt írja a „Közlő n y.“ Csakhogy e szabadalmat a színház megnyitásaitól' kellett volna érvényesíteni, legalább kifüstölhettük volna — Miklóssyt. (—) Ellenkezőleg a hírrel, mely lapunkban közöltetett, — úgy halljuk, hogy a pazonyi helv. hitv. egyháza betöltendő lelkészi állomásra T. Szabó Ferencz kis-létai lelkész urat szándékozik megválasztani, s e részben már, a meghívás meg is. történt. Nem czélunk a tisztelt férfiú ismeretes szerénységét sérteni, de biztosan kimondjuk, hogy benne mint jeles képzettségű, buzgó és tevékeny egyénben, nagy nyeresége jesz a pazonyi egyháznak. — (—) Égi újdonság. E hó 3-án délután gyönyörű szivárvány pompázott az északkeleti láthatáron, s ugyanakkor nyugo’on villámlott és dörgött. — Bő ős áldásos esztendőt jósolnak az emberek e szokatlan tüneményből. Vajha úgy legyen I (—) Fennakadás A közelebbi nyíregyházai vásárt megelőző napon több község előjá- rósága korábbi megkeresés daczára is nem vólt képes a szükségelt marhaleveleket megkapni, s igy sokan régia nélkül kénytelenittettek vásárra menni, vagy ki is maradtak a ■vásárból. — Nagy hiba (—) Szolid enyhe légmérséklettel búcsúzott el tőlünk Február hó.Utólsó napjának verőfényes délutánján már láttunk pillangót is e „himes követjét a tavasznak.“ Vájjon nem valamelyik bálból szökött-e el ? (—) Rád községben a malom összetört egy gyermeket. Miután alig van község, melyj- ben évenként ily szerencsétlenség nem történik, bizony nem ártana megtenni a kellő intézkedéseket a hasonló balesetek eltávolítására. (—) Rád község bírája, Nagy Tamáá, múlt héten rövid betegség után jobblétre szen- derült. Nyugodjanak porai békében. (—) A Tisza! Közelebbi napokban majdnem azon szerencsétlenség sujotta a rétközt, mely mostanában a Duna mentében oly borzasztjó károkat okozott. A Tisza jege ugyanis összetorlódván, a viz már a vádgátak magasságáig-]-: emelkedett; s minden perczben kitöréssel fe-1 li ny eg előzött. Szerencsére a hatalmas jégtorlasz I { hamarosan ntegboinolván, a folyam gyorsan I s folytatta útját lefelé, s a vízállás meglehető-le sen alásülyedt, úgy hogy legalább ez idő sze- j r rint, midőn e sorokat Írjuk, nincs ok a ve*la szélytől tartani. — Hirelik azt is, hogy az la apadás azért történt oly rohamosan, mert a 11 Tisza a zempléni oldalon tört volna ki. — |t (d.) A február 9-én Nyirbaktán tartottl jótékonyczélu cartonbál, mely a jelenlevők j megelégedésére ment végbe, anyagilag a kö-11 vetkező hasznot hozta a he'ybeli 4 iskola ja- ll vára: Jövedelem volt 153 frt. beleszámítva 11 ezen összegbe a felmfizetéseket is. A kiadás ll pedig tett.6ü frt 18 krt. Maradt tehát tiszta ' haszon: 86 frt 82 kr., mely 4 részre osztva j szolgáltatott ki az iskolák gondnokainak. A j lefolyt vigalomban a következő adakozások történtek: L i s z k a y Benjamin 1 frt, Kőbán y i Dénes 1 frt, K á 1 d y Károly 1 frt, Utólag beküldtek: Vitéz Sándor 1 forint, Tóth Ferencz 1 frt, Egey Ferencz 1 frt, P a p p Károly 2 fit, B é z 1 e r Aurél 3 frt, I s t r é I y i N. 1 frt és végre M a n d e 11 Pál, orsz. képviselő 100 frt. A nemes szívül adakozók, úgyszintén mindazon tisztelt urak és hölgyek, kde jelenlétükkel emelték a bál becsét, fogadják egyenként és együttesen me-l leg köszönetünket. Pataky Árpád, k. b. pénztárnok. (Kéretnek a helybeli lapok t. szerkesztőségei e sorok átvételére.) (d.) Vaján e napokban bál tartatott, mely igen szomorú eredménynyel végződött. Táncz közben ugyanis egyik legény magával akartai rövid időre vinni a czigányokat, mit azonban a mulatók nem engedtek meg. Ekkor aztán ve rekedésre került a dolog s a megtámadott, védelem közben, két legényt késsel leszúrt míg dulakodás után aztán botokkal őt is leverték. A három sulyo-an megsebesült életéhez semmi remény. (d.) Gyilkosság. Hirszerint Pálcza kör-1 , nyékén egy szegény asszony férjét falatozás közben megölte. A vádlott azzal menté magát, hogy férje véletlenül esett a kinyújtott késbe Nem tudjuk, mint fog Ítélni ez ügyben a bi- I lóság, azonban óhajtandó volna, hogy teljes , szigorral járjon el a bűnös irányában, mivel , csak is igy lehet megszüntetni a nagyon is , gyakori bűneseteket. (d.) Régi jóslat. Ha Mátyás nem fagy, közel a tavasz, mondja a 100 esztendős ka- ; lendárium. Na az idén nem panaszolkodhatunk a fagyás ellen, hanem hozott aztán a hideg helyett egyebet, úgymint: borult ködös időt, í esős és sáros napokat, miknek mostanában i ugyancsak bőviben vagyunk. (d. Nő gyűlés. X. városban a hölgyek elhatározták, hogy bár a farsangnak már vége, mégis fognak egy batyubált rendezni, ennek megvitatására tehát e napokban gyűlést tartottak s szavazattöbbséggel elfogadták az esz me kivitelét. Meg vagyon Írva, hogy : a mit a nő akar, azt az isten is akarja .... (f) Egy falu a rétközön ugyan kelletlen kezd lenni lakosai előtt. Mintegy másfél hete az orvos hagyta ott minden búcsúszó nélkül, közelebb pedig a kántor állott odább, lasonlóul azt sem mondván „befellegzett.“ Vájjon nem Suttorinába mentek-e? (Vájjon nem e mendemonda az egész? Szerk.) (d.) Chinai szokások. E lap közeli számában írva vala egy mulatságos história, mely a mennyei birodalomban történt. Vigalom közben ugyanis összeverekedtek az urak, egy vászonnép miatt, s kényszeritették nem egy rölgygyel eljátszani az „Egy nő, a ki kiugrik az ablakon“ czimii comediát, a melynek lehetett volna igen tragicus vége is. A chinai biro dalomnak ugyanazon tartományában van szó kásban az is, hogy az intelligentia leitat saját ceheiéből egy tagot s azt aztán amúgy Ádá- mosan szalmára fekteti s szépen megperzseli, mint szokás a hízott disznókat. Hittük, hogy china halad, sajnálkozva látjuk csalódásunkat. (d) Róka vadászat. A múlt hó elején két úri egyén haladt a gyulaházi országúton puska hiányában bottokai fegyverezve. Egyszerre csak észrevesznek félig a hóba takarva egy állat félét s kisütik, hogy az nem más, mint — egy róka. Nosza háta mögé kerülnek a vélt ravasznak sjpüffl agyonütve a róka, azaz a rókának gondolt — ákáczfa-törzs. S a boldog jágerek mai napig is azt hiszik, hogy rókát öltek. (d.) Farsangi tréfa. Z. ur oly szerencsés volt, hogy az x-i bálból, egy közelfekvő faluba való polgárleányt vezethetett haza, helyben lakó ösmerőséhez, hol szállva volt. Útközben aztán a második Don Juan szerelmet vallott a leánynak s megígérte neki, hogy jövő I vásárnap átmegyen hozzájok — háztüz nézni. A leány midőn másnap hazament, pirulva vallotta he szüleinek, hogy: engedelmókkel ő már menyasszony. — Kinek a menyasszonya ? Hát az x—i pénzügyőrnek. (így mutatta be magát emberünk a leánykának.) A szülők rög- I tön beleegyeztek s hozzáfogtak a súrolás, főzés, sütés stb. ilyen ünnepélyes alkalomra meg- Ikivántató muukához. Eddig minden jól ment. I Elérkezett azonban a várvavárt nap, de a vőlegény csak nem jön, helyette azonban megérkezik az x—i ismerős, kinél a leány szállva vala, kitől aztán kérdik, hogy tán beteg a I P^ügl’őr ur, hogy nem jön ? — Melyik pénz- lügyör? kérdi az meglepetve. — Hát az, aki lengem bácsiékhoz kisért. — Hisz az nem I pénzügyőr, hanem az x—i számvevő, kinek eszeágában sincsen a házasság. .. . llogy mit üzentek aztán a rászedettek az x—i pénzügyőrnek, erről hallgat Pista, ki nektiuk mint I való, megtörtént eseményt beszélte el e históriát. Ha hazudott, az ő lelke rajta! (~) A Tisza ugyancsak aggasztó állapot- ] ban van. Az ár legközelebb 23 láb magas volt, mely ugyan a csütörtöki és pénteki hűvös éjjelen nehány hüvelyket leapadt. A tölté- Isen minden 100 lépésnyire egy felvigyázó őr áll. < — Borzasztó tűzvész. Februá 24-érc vií radóra gróf Lónyai Menyhért Ibrányhoz tartozó Nagy erdő nevű tanyáján vigyázatlan- ■ ság folytán tűz ütött ki, melynek egy hosszú > marha ól lön martalékává, a cselédség marii hái voltak ebben elhelyezve, 45 darabból í csak hármat bírtak nagy nehezen kiszabadítani, a többit a leszakadt tető maga alá temette. , A barmok rémitő bőgése, a kárvallott cseléd- . ség jajveszéklése mesze behallot a közellevő c faluba. A kár több százakra rúg. I (—) A mit a falu végén beszélnék, nem , egyszer bírja mosolyra az embert. Közelebb i azon hirt vetette forgalomba valami Dómonx- utód, hogy ezentúl a kendertermesztésért épen íjugy fizetni kell, mint a dohánytermesztésért. !. 1— De hát miért? No — válaszol a hírmondó — azért, mert a császárnak igen sok vászon- neműje hever magazinokban, nem tudják elárusítani | azért szorítják meg a kender termesztését. — Egy furcsa népszokás. A tiszaháti özségekben, farsang utolsó napjának estvéjen összeszedődnek a falu i(jai, suhanezok s gyer- kőezök; ki csengőt, ki kongót, kürtöt, ostort s más csengő-bongó szerszámot vesz elő és ezzel bábeli disharmonious zenét teremtve, vonulnak végig a falun. E szerszámmal különösen zörögnek egy oly kapu előtt, hol eladó leány van a háznál; de a farsangon pártába maradt. Ezt teszik végig-végig a falun kétszer-három- szor. Magyarázza, a ki tudja: hol veszi e szokás eredetét ? Mi oka és czélja van e pokoli lármához hasonló kedvtöltésnek? ... Mindenesetre különös figyelemreméltó régi adat, s említésre méltó főleg ma, midőn a civilisátió terjedése által az ilyenek mindinkább kezdenek téit veszteni mindenütt. (—) Bizony bizony rósz vólt ez az idei farsang! Hacsak majd a zöld farsang után nem pótolja a mulasztásokat! Most sokan sóhajtanak (ha jól emlékszünk) Csokonai Dorottyájával: „húshagyó 1 húshagyói engem itthon haNap nap után jött és arezhavába ásva, Erősebb szint öltött szelíd hervadása, Egész tündérvilág mély bánatba lépett, Kedves úrnőjének hervadása végett. Tündérei szemén égető köny reszket, Mik, egy bus sejtelem hirnökövé lesznek . .. Szivén mindeniknek átnyilal egy bánat, Melyre — érzék — többé örömnap nem támad. El is jött lassankint az idő is végre, Hogy a hulló rózsát tövéről letépje.. . Még nem szakasztá le... de keze már rajta... S készen áll a virág .. Szirmait lehajtva 1.. . Ott fekszik csendesen, bus, halálos ágyán, Csendes, boldogitó sirálomra vágyván . .. Ágyánál zokogó tündérei — térden: Lankadt liliomok, verőfényes délben.. . Haldoklása nem volt nehéz, — hiszen lelke Szép ifjú emlékét, gyönyörrel ölelte ... — Búcsúzó üstökös utolsó sugára, Csókot hint távoli kedvese arczára ... Mig benn a teremben ragyognak a könyek: A tó öléről bus dal zengési jönnek Szakadozva, mélán, mintha minden hangja, Várakoznék egy-egy üdvözlő viszhangra... „Messze tónak partján Erdő közepében, Nyílik a szerelem JLángvirága szépen. Kinek tiltva nincs a Virágot letépni, Az a mennynek minden Üdvét általérzi. Kinek nem szabad, ne Nyúljon e vi -ághoz, Mert illata arra Hervadást, halált hoz ... A haldokló tündér megrezzen e hangra, Hisz ez bunyó üdve bus lélekharangja, Hol szerelme ébredt — távol erdő keblén: Ott is e dal szólott, ily bűvösen zengvén ... Mit eddig eltitkolt, félt, hogy lángszerelmét — Elmondván a hattyúk — tündéri megsejték... Pedig nyugodt lehet, nem érté azt egy se, Hogy e dal hangjából, el, szerelmét lesse. — Szólott a királynő, hangja lágyan reszket, Mint hárfahur, mit a művész megrezzentett: „Csilla! . . . hattyúimat szólítsd ide nékem!“ — S elszállt a kis tündér, mint árnyék a réten. Pár pillanat... s jön a két hattyú be szendén, Mindkettőnek mélán zeng csengője keblén És szép úrnőjüknek hervadás4í látva: ■Csengő cseng, a dal zeng... magasságba szólva.. De e perezben mint a vihardulta liljom, Mit a szellő lenget csendes, néma síron: Emelkedék a kéz ... s csendet int a dalnak S dal és yágyó szivek siri csendbe halnak. — És most távozást int, hogy mindenki menjen... — Üdv ragyog át szivén, e kipusztult mennyen Haldokló nappalnak fellegén a napfény, így törik meg, reá szivárványt tetézvén. De e boldog perczből felriad most lelke: Halvány picziny kezét szeméhez emelve Nézett az ablakra, melynek nyitott lapján Kis madárka szált be, fájóan sóhajtván .. . Kis madárka szálott: iíja végsóhaj a S kebelére ült, hogy dobbanását hallja.— S elmondá, megölte lángoló szerelme... Aztán halva dűlt le a hunyó kebelre ... Ez volt a legnagyobb csapás, melyen lelke, Magát földszinéről égfélé emelve Ha a beteg fának lehullott virága, Mért ne hullatná le bimbóit is ága?!... Hivta tündéreit, tőlük búcsút vevén, Nyugodtan állt meg a bus hervadás révén . .. Sírásuk sem fájt már, hisz fájdalmuk hangja: Hunyó, szenvedő lét, fo’ytonos viszhangja. — Nem lesz ép többé a lant szakadott húrja, Összetört virágot harmat nem szül újra .. . S mely már a túlvilág küszöbénél szárnyal Haldoklót, nem tartunk vissza köny s imával. Mosoly ült ajakán. I. sáppadt őszi tájon Derült napfény, hogy a haldoklás ne fájjrn! I. A szív, e hunyó mécs, vetett még egy lobbot, Azután letette magáról a gondot! — Utolsó mosolya ráfagyott az ajkra.. . Tépett virág kehely, illatát megtartva .. . Várták ébredését, óh pedig az álom: Szemfedő, egy sírba hullott rózsaszálon ... Majd költögették, de mi keblére szálott, Velők — a némaság, csak egy szót se szólott: Majd tagjait lcezdék melengetni csókkal. De a tavasz-hirnök: ajka meg nem szólal. .. És idővártatva kiteriték szépen, Kastétya legszebbik terme közepében, — S hogy kemény ne légyen a ravatal néki: Alája kis gerlék pelyhét tépdesék ki . .. Homloka márványát szivárvány szalaggal Köriték, rozmaring ága helyett által, Halotti ruhája — fagyos keble őre:. Liliom szirmai, holdsugárba szőve . . . Úgy feküdt ott, kinek bebelén az élet Örök tavasz helyett, örök rideg tél lett: Mintha fehér liljom fávadott szűz álma Pihenne fehérben, havas bérezre szállva. Ez alatt a nap is aláhunyt az égen, Sűrű homály pihent az egész vidéken ... De bent a teremben, mintha éj sem volna: Fény van, minden ablak ragyogó fényt szórva. (Vége. köv.)
