Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-03-05 / 10. szám
nem nehányan elkísérték házához. Ott a kisebbik ismét megrohanta bátyját, ki önvédelmére szinte egy nagy kést kapott fel, kiáltozván egyre a neki dflhödöttnek, hogy ne menjen hozzá, mert nála is kés van. Hasztalant a bőszült ember neki rohant s megsebzetté késével, mire aztán a szánandó bátya oly szerencsétlenül szúrt a támadóba, hogy az rövid időn meghalt. — A szerencsétlenséget még súlyosabbá teszi azon körülmény, hogy a testvérgyilkosságot elkövetett boldogtalan ember özvegy és öt aprós gyermek apja! (—) Nemzeti színészet Kemecsén. Folyó hó 20-án adatott mint utolsó előadás: „Szerelem és örökség" — 23-án adatott mint búcsú előadás: „Don Juan" műkedvelők fellépésével, — csekély számú közönség előtt. — Azt hittük, hogy legalább még egyszer végbucsu előadás fog tartatni, azonban ez egyszer kellemesen csalatkoztunk, miután vándormüvészeink febr. 25-én eltávoztak körünkből, egy részök Máté-Szalkára, másik Hubay társulatához vándorolván el. — A társulat, melynek tagjait Lánczi, Lánczinő, Her- czeg, Borsodi, Borsodiné, Cholnaki, Cholna- kiué, a két kis Lánczi fiú s még pár statista képezték, néhány meglehetős színpadi alakot mutatott fel, tekintve azonban az alakítást, a darabok megválasztását és magasabb igényeket, alig mondhatunk rólok ngyebet mint azt, hogy vándorszínészet = vándorszínészet. (=) Kötve higyjOnk a komának 1 Noll K. bécsi bankár ajánlja nagy mennyiségben szétküldött levelei által az 1864-ki sorsjegyek részletjegyét darabonként nyolcz forintjával. Azt azonban bölcsen elhallgatja, hogy hány részletjegy tesz egy egész sorsjegyet, — pedig csak akkor tájékozhatná magát a közönség, ha jutányosak-e vagy sem e részletjegyek. Egy sorsjegy börzei értéke most 135 forint s igy ha a kínált részletjegyek huszadát képezik egy sorjegynek, bizony bizony eléggé borsosak I (—) Csalétek a vidéki publikumnak. Thá- lia papjai meglehetősen értenek a müfogáshoz, hogy a jámbor falusiakat a színi előadások látogatására buzdítsák. Álljon itt mutatványul egy bizarr modorban szerkesztett szinlap, mely is következőleg hangzik: „Műkedvelő urak szives közreműködésével, ma-------adatik, kö zkívánatra itt másodszor:DonJuanés a kőszobor vendég, mulattató vig bohózat 3 felv. akárhány változással. Személyek: Don Juan, hires lovag, bátor és hős a hol senki sincs, inni jól tud — ** ur. L e p o- r e 1 o szolgája, jó futó, nagy ehető, de pénze soha sincs — L. Don Peidro (sic 1) kormányzó ország nélkül. A m a z i 1 i s, szende kis leány, csak a nyelvével nem bir. — Don F i 1 i p p ó, szerelmes lovag, sóhajtása elbírna egy szélmalmot. — Remete, ki sohasem eszik, ha nincs mit. — Egy m e n y a százon y, jó színésznő mikor hallgat. — Vőlegénye épen egy pár. — Kocsmá- r o s n ő, savanyu, mint bora. — Rendőrfőnök, nagy mint bátorsága. — Rendőrök, manók, ördögfiuk, villámlás, dörgés. — Hely- ávak, csak a rendes. Jegyek előadás után nem adatnak. — Hogy tova vitorlázhassunk, a n. é. közönség minél tömegesebb látogatásáért esd a „boldogtalan színtársulat." — Uram, uram, szinlap szerkesztő uram 1 lejárt már az (jen ízetlen és nevetséges reclameok korszaka. Vagy azt h'szi, hogy a vidék lakosai oly egy- ügyüek, hogy az eféle badarságokban gyönyörködnek? — A művészet múzsája bizonynyal nem gyönyörködik! (—) Zenészek és farkasok. Közelebbi számunkban irtuk, hogy egy körösi czigány- banda Kecskemétre rándulván csak úgy more patrio, gyalogjában, egy másik banda által, még pedig farkasbanda által megtámadtatott s menekülését csak annak köszönhette, hogy keservesen rázuditotta a szomorú nótát „húzzad csak húzzad keservesen, hogy a szivem megrepedjen" s a támadók az ismeretlen harsonától, miután annak dallamában nem gyönyörködtek, megretiráltak nagy üvöltéssel. — Ez eseményt most megörökítette egy rajzban a „Borsszemjankó“ — azon különbséggel azonban, hogy a képen Tisza Kálmán és Széli Kálmán a zenészek, a pecsenyesovár ordasok pedig a — bécsi miniszterek. Nem rósz felfogás, mely valóban becsületére válik az átalakítónak. Csak aztán valahogy utóljára még is pecsenye ne lennénk! Nyirfalombok. (Türelmetlen publikum. Nemzetgazdászat nem külföldi tekintélyek, hanem saját rendszerünk alapján. Humánus irány. Az a kisczifra izé. A dohány elméletben és gyakorlatban. Nemzeti nagy események. Mind csak vanitatum vanitas. Követendő példák. A kontó pótléka) Elfogyott a nóta ? kérdezik önök tisztelt urak ott a túlsó oldalon, különösen pedig ön drága Obscurides testvérünk (ha Asisi Ferencz igy nevezhetett bizonyos alkalmatlan állatkákat, miért nem szólithatnók mi is önt e néven!) ugyan türelmetlenkedni látszik, hogy legnagyobb horderejű tanulmányainkat mindeddig elhallgattuk. .. Hjah! igy kívánja ezt a taktika ... „végén cserdül az ostor" s ezért hagytuk mj is a dolog javát, színét, virágát utóljára. Nemde ön nemzetgazdászati előhaladott- ságunkra gondol ? Helyesen, bölcsen, mert e téren valóban bámulatos előmenetellel dicsekedhetünk. Persze nem holmi Smith Ádám, Liszt Frigyes vagy Mill Stuart elavult, és hazai viszonyainkra sehogysem alkalmazható rendszerét követjük, (mi szükségünk is vólna angol vagy német mankóra ?), hanem egyfelől nemzeti géniusunk sugalmaira, és másrészről (a dualismus kedvéért) a mi nagyérdemű patró- nusunk ujjmutatására támaszkodva haladunk elő a nemzetgazdászatban. — Nem is említjük most azt a régi „fa kérdést" és azt a másik „erdő rébuszt" (felségesen megczáfolták, leverték, agyontiporták a mi embereink azon idiótákat, kik e részben kikeltek ellenünk) hallgatunk a „combinált vasutakról" (mint fog bámulni az utókor ezeknek nagyszerű kanyarjain, ki és beszögellésein 1) valamint a tiszai „véd- gátakról" is, melyeket pedig dithyrambokban meg nem énekelni, bizony! nem csekély önmegtagadásunkba kerül, lévén azok oly köz- hasznuak, kitűnők, sőt egyetlenek saját nemök- ben 1 — Hanem röviden csak két fővonásban mutatjuk fel ezúttal (adandó alkalommal talán bővebben is) nemzetgazdászati működésűnk humánus irányát és emelkedett szellemét. — Köztudomású dolog, mily nyugtalan vérü, perlekedő, patvarkodó nép vagyunk mi... kell nem kell: folyamodunk, perelünk, apellálunk, semmiségi panaszt emelünk, igénypert indítunk, novizálunk ... és hogy mindez mennyi zavart és házsárkodást idéz fel a társadalomban, mennyire megsokasitja a hivatalnokok létszámát s ez által az állam kiadásait, mondanunk is szükségtelen. Tehát nem illő és igazságos e, hogy a ki polgártársát turbája, az álladalmat pedig költségbe veri, — köteles egy vagy több hosszúkás négyszög alakú, ennyi s ennyi értékű czifra „izé “-vei ellátni minden iv irományát, és ha ezt nem tenné, két vagy háromszorosan megbirságoltassék ?... Azt is el kell ismernünk, mert hiszen orvosok és régi kegyes páterek állítják (pedig ezek is csalatkozhatlanok), hogy a dohányzás ártalmas és életröviditő szenvedély, sőt hogy az a fertelmes pipa a barátként valósággal „sátán csali sípja" ... ergo amice Csibukos és Makrapipás 1 önöknek csak jó pénzért engedtetik meg, még saját földeiken is a dohánytermelés (ezt is köszönjék meg ... a „mokráknak" nem dukál engedély 1), dohány- termelésöket azonban a magas kincstár váltja magához, s bocsátja kereskedési forgalomba. Hanem, miután a dohányvágó gép, ballfa és takarópapir igen igen sokba kerül, ne csodálkozzanak hogy a mit beadnak mázsánként négyöt forintjával, ugyanazt visszakapják a dohánytőzsdéből mázsánként — negyven forintjával... Ugy-e bár genialis munkálat... egy csapással két legyet 1 Nagy a mi patronusunk, és az ő többi (az elsőnél nem utólsóbb) prófétája. Es most jövünk már végül a legfontosabb, legfönségesebb tanulmányra, melyet szokszor említett, de elégszer soha nem említhető „nagymesterünkről" (nem ugyan az ő „uralkodó plánéta" korszakában, mert akkor elfogultak, siketek és vakok vóltunk, hanem mostanában, de kétségkívül nagyszilemétől ihletve) sikerűit elsajátítanunk. Értjük az úgynevezett „nemzeti nagy események" fitymálását, kicsinylését sőt megtagadását. Sokan ugyan (a tuklik 1) váltig acsarkodnak reánk, midőn e nevezetes tanból előttök praelectiót tartunk, de hát nincs igazuk... nincs egy betűnyi, egy szemernyi sem 1 Mert hát melyek azok a nagy események ? Talán az az egynéhány csata-pata ? Hiszen ezek nem is hasonlíthatók Nagy Sándor, Julius Caesár, Corvin Mátyás, Attila világraszóló har- czaihoz, vagy a lipcsei, waterlói, solferinói ütközetekhez .. | hogy Sadovát és Sedant ne is említsük. — Tehát talán a szabadság, egyenlőség, testvériség proklamálása ? Szép hangzású szavak, valódiság nélkül... merő árny, illat, napsugár, melyeket hasztalanul törekszünk zsebre tenni... a francziák már meg- kisérlették, de bizony utóljára is rájöttek, hogy nem nekik való eledel az, mostanában ismét étvágyuk jött hozzá, de a liberté, égalité, fraternité helyett aligha az nem lesz náluk a jelszó, mint Dupin régen mondá: gyalogság, lovasság, tüzérség ! — Aztán ha lettek vólna is valaha nagy események nemzetünk életében, mi jót eredményeztek azok in ultima analysi ?. Azt mondja hogy ilyen kérdésre nincs felelete ? Elhisszük! Jobb is azokra (mint mi is elvbarátaink úgy előszóval, mint a sajtó utján ajánljuk szünetlenül, bár sikeretlenül) sürü fátyolt vetni, — kaucsuk ponyvát borítani, háromszoros tégla boltozatot emelni... követve a hü Losonczot, mely oly meglepő lo- yalitást és dicséretes nagylelkűséget tanúsított egy bizonyos képviselő elválasztásával... követve a mi tudós főpapunkat, ki az újabb időkben töredelmesen, mellét verve, „mea culpa— mea culpát" sóhajtva, és beismerte anathemával sújtotta régebben elkövetett tévedéseit magyar történelmi müveiben ... követve minket, kiknek vallásunk, hogy egyedül a „deák konyhán" főzött és a majoritás által approbált „Ézsau lencséje" a legfinomabb eledel, és magyar embernek való Ízletes komedenczia.. . * * * Huh, phüh! egészen neki melegedtünk a sok beszéd közben. Ezt nevezzük aztán valódi lelkesedésnek a „szent ügyért" ... Hanem a lelkesedésért csakugyan „extra" fizessen pat- ronus ur 1 sub ti túl o: lelkesedés egy óráig . .. ötven forintot...-z—y. A közönség köréből.*1’) — A „Szabolcsi lapok“ legközelebb megjelent számának ujdonsági rovatában közölt azon hirt, mintha az én vendéglői helyiségemben valakit a padimentomhoz vertek volna február hó 26-án, — kénytelen vagyok r o s z • akaratú koholmány és merő hazugságnak nyilvánítani, mivel ott sem az nap, de még azon héten sem volt semminemű dulakodás. G o r o v y, a „Hárs alatt" czimü fogadós. Szerkesztői posta,. tanójához lenne hasonló, ügy igen, „hadd szólnék az a csöndes“ továbbra ff Ámde itt az ellenkezőtől lehet és nagyon biztosan lehet tartani. — S. M. urnák. Hát akárhogy kombinálnak is önök, bizony nem az a’l — H. L. urnák, N a g y-K u n Türke v i b e n. — Február 18-án kelt levelét egész terjedelmében vettük, ön uram nagyon sokat kiván, épen annyit, mint a mennyiben a szerkesztőség eleget nem teebd. De hogy is egyeztethető az össze, mikor valaki egy szerkesztőséget — már az le- gyen az angol „T i m e s“, vagy a magyar „Szabolcs“ szerkesztősége, mondom egy szorkesztőséget figyelm eztet, mint ön levelében, hogy: „piszok regi stru mok meggondolatlan fölvételével a mármár hajszálon függő sajtószabadságot meggyalázni nem tanács os“, és mégis ön óhajt, illetőleg parancsol egy nyilatkozatot felvenni, mely a többek közt igy is hangzik, hogy; N. V-et ezennel szemtelen rágalmazónak, alávaló pimasznak s korbácsolni való betyárnak nyilvánítom sat. sat. — mondom: wie reinnutsich das zusam?!.,. Egyébiránt nekünk küldött levelére 12 nap alatt levélben válaszolunk. — M. K. urnák. Miért óhajtja ön az izzó parázst általunk felbojgattatni ?... Igaz, hogy a nyilvánosság közegei, illetőleg közlönyei e felmerülő ferdeségek ostorozására hivatvák, de nem holmit házi és magán-ügyek kidobolására. A ki ezt igy fogja fel, azt boldogítsa is a hit, s ne igyekezzék erre bennünket osztályosokul megnyerni. — T. G. P. urnák E—n. Teljesen ártatlanok vagyunk a dologban s úgy jöttünk bele, mint Pilátus a Crédóba. Azt a hivatok lapot félév óta nem láttuk, de az incrimi- nált czikk is korábbi keltű, majd Ny—áa bővebben! — S. Zs. urnák. Fogadd őszinte baráti részvétünket! — A farkaskaland és szán kás vadászok írójának. Nincs most valami érdekes a zsebben ? Kérünk és várunk! — A vándorbunda szerzője n e k. Ugyan hogyan képzeli, hogy müve napvilágot lásson lapunkban? Azon kezdi: „nagy útra kél a farkasbunda, vadonnatuj s épen nem sunda“, — de bezzeg a vers szörnyű sunda! — Rósz időket égtünk... Már hogy ne értünk volna, mikor ily silány férczmüvek szülemlenek 1 — Júliusnak — Iglón. A múzsa legyen múzsa, nem pedig vásott fráter! Felelős szerkesztő: ANGYAL GYULA. Főmunkatárs: Vitéz Mihály. Üzleti értesítés. A nyíregyházi terménycsarnoknál decz. hó 18-án bejegyzett terményárak. Piaczi ár. Rozs 100 Búza Árpa kilogram )) » 11 71 6.45—6.B5 7.35—7.35 0.00—0.00 5.00-5.10 Kereskedési ár, 6.60—6.65 8.10—8.50 5.10- 5.25 — Sz. F. urnák. Nem lehetne-e ezt a valóban „b e 1 s 0“ ügyet agyonhallgatni ? Talán igen. Minek is feszegetnénk tovább ? Harcz és háború lenne a vég, meg egy kis türelemvesztés a közönség részéről.' Mert hiszen, ha biztositana bennünket valaki, hogy a csattanó, a lap járása,1 Arany János „F ülemüle fütty“ csat*) E czim alatt megjelent közleményekért a sajtóhatóság irányában vállal felelősséget a csak S z e r k. Zab ,, Tengeri „ 11 Köles „ Bab, tiszta fehér Bükköny Káposztarepcze Lenmag Komborka . Kendermag . Mák . Napraforgó olaj 100 Szesz 30/i, 6.40—6.50 4.00—4.05 3.80-4.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0100 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 0.00—0.00 éjg 00—.00 y —25 4 10—4.15 6.50-6.60 38.00-40.00 24 HIRDETÉSEK. "O p-ö Ö cd cd <£) s—i a o Z/l cd m o <N . 50 X> Öli n3 * 73 O rO OQ o NO n3 p cS 13 6 ap'g §-4 00 <3 cs 2 o Xi a 03 Xi N OQ ND ti CD SO 2 I r-H 'O esi x> 'O 81 h Pl CD MS 03 M > M3 83 M3 CS x> cS 83 OQ 03 ti > M3 *o P c3 HO 03 2 eí *2 *s M3 u X> cS P P O B N ■ OQ 30 03 r— 00 03 13 'S <£< xi es M3 OQ 03 P s S .03 W ÜT s. © ez B N 5D ez im £ p s • pH H i c3 OQ n3 c3 K X> P c3 o N CD I OQ 85 M3 M3 M Pä NO 85 «3 1 * .2 2 M .Ü X> 2 _a o o rH • H es cS N) P3 03 M cS _a T3 bD 03 M 03 M8 P •«-» O Jh 03 H i--4 M3 -O -M rX lu P >+-l „ co NO no es pH 03 CD ■—i P 50 Oh Xi MÖ _■ M3 C- ► ‘■OS P*-» S fcí o :3 03 xi 03 > bB 03 aGO-eö-22 CD i oo £— CO 03 fc? CD 03-u h M3 M3 > M3 NO no cS *Ö3 S tD GC N S o M Cw tí (V rQ © be W CD toc c MJ 00 .2 C3 ID NO w © g. GO © •M > o M Xfc 2 13 bo :s S hC NS s OQ M3 eo CD Debreczen, 1876. nyomatott a részv. társ. könyvnyomdájában.
