Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-02-27 / 9. szám
ifj! Hona Gusztáv Gáza ás Lajos gycrmeimek nevében is.“ — Szálljon a vigasz enyhadó harmatja a megsebhedt szivekbe ! A távozott hedves nő hamvain pedig lebegjen áldásos emlékezet! (d) Kallóban f. h. 26-au lesz a jótékony czélu tánczvigalom. Belépti díj személyenként o frt. Családjegy 5 fit. (—) A bécsi tárgyalások a magyar bank nevében, mint a lapokból értesülünk, örvende- *eV fordulatot vettek. Tisza Kálmán látva az nsztrák bank embereinek. Pipitz baukkormány- zónak Luccám vezértitkárnak konok ellenszegülését, lemondással fenyegetőzött, mire a nevezett dominusok csupa jó akarattá lőnek. Az uiabb alkudozások Febv 24 vagy 25 hirszeriut megkezdődtek. Csak aztán jégre ne vigyék a | sógorok a miniszterelnököt. J (__) a hirhedett látványosságra „Utazás a föld körül 80 nap alatt“ melyben élő elefánt vasúti vonat szétrobbanása, hajó sülye- dése fényes hindu temetés stb. szerepelnek, __ solcanvándultak be a vidékről s vidékünkül is a debreczeni színházba. A debreczeniek, mint halljuk, nem nagyon, siettek a színházba, miután az elefántot 10 kr belépti díj mellett mutogatta nekik az elefánt gondviselője, — komédiást láttak ők eleget, de elefántot nem! Megjárta volna valamelyik, ha miss Kennedy (ez az elefánt neve) a lábára taposott volna széles patáival I 'ki j (—) Azok a ho fuvatagok! Febv 15-en sem az országos képviselők sem a főrendek nem tarthattak ülést, a menyiben á miniszterek és házelnökök, a hózivatarok ipiatt Bécsben rekedtek s illetőleg nem jelenhettek meg Budapesten. — Vájjon nem a hófúvások gátolják-e azokat a derék honatyákat is az ülések látogatásában. kik úgy látszik abban képzelik a hűséget hivatásukhoz, ha a napi dijjakat pontosan felszedik, az ország ügyeivel pedig mit rém tőrödnek! (—) Liter 03 nagy kés. Kék községben, a mint értesülünk, két fivér ugyancsak literezett ivás közben aztán összeszólalkozott, majd tett- bgességre került a sor s végre az egyik oly szerencsétlenül, sújtott a má-ikhoz egy sertésölő késsel, hogy az a kapott seb következtében rövid időn meghalt, (—) Hol laknak a jókedvű magyarok ? — A rétközön, mert ott zene nélkül is egész tűzzel szoktak tánczolni. Azaz nem egészen zene nélkül, lévén ott a lelkesítő zene a kulacs és butvkos kotyogásai (_) örvendj magyar múzsa, mert ihletésed (vagy tán a boros kancsó?) ismét egy kitűnő müvet létesített megyénk egyik leendő városában. — Hangzik pedig a költemény e képen: , BUCSU-SZÓ1 Eső és nagy sárban fárad, Sorba járja minden házat A szinlaposztó. Nem kell neki százas bankjegy, Vágya ilyen messze nem megy, Megelégsz k ez úttal Egy pár pengő forinttal A szinlaposztó. — (Meg bizony egy hatossal is, Vagy egy portió scbnapssal is. A költemény i g y i s d r á g a; Mivel rongyos a nadrága Jó szinlaposztó 1) (m.) Bizonyítvány. Egy cselédkönyvben a következő bizonyítványt olvastuk: „Nállam szolgált K . . . Szuszsána 45 fizetéses magát becsületesen vizelt te/ Aláirág. nincs; minthogy K . . . Zsuzsanna szakácsné, úgy hisszük, hogy ezen bizonyítványt nem szegény háznál Írták. (—) Viz alatt van a lapok szerint Prága és Bécs egy része. Vájjon nem igy fog-e járni a Rétköz is. A hó erősen olvad, a vizek rohamosan sietnek az ártéri lapályok felé. Jó lesz vigyázni 1 (—) Chinai szokás. A mennyei birodalom polgárai a szokásos tánczvigalmakat azzal fejezik be, hogy összegubahodnak s egymást jól megezibálják megüstökölik, — e kedélyes társalgásra rendesen valamely vászonnép szolgáltatván alkalmat.—Nem szeretnék, ha e szokás nálunk is megbonosulna. Pedig rósz szél fuv e részben felénk egy nem rég tartott bál felől. — Táborszky és Parsch nemzeti -ez nemükereskedésében Budapesten megjelent: Három huszár a csárdában, vörös bor iszik bujában. Ragyogó csillagom, galambom. Csicsáéknen mennetek, messze, meddig szemeitekkel beláttok. Rósz ez a föld, s az is marad, mig amaz átkos fészek össze nem omlik, melyben Fekete uram gazdálkodik. — Semmi sem állandó, jó öregem. És mond csak, ha itt akarnánk megtelepedni, ez átkos helyen, hova kell, kihez kell e részben fordulnunk? — Sehová és senkihez. Mi nem fordulunk senkihez. Nem is szükséges. Majd hozzátok fordulnak, ha. dolguk lesz veletek. — S nincs e helységben valahol egy üres hajlék, melyet elfoglalhatnánk? Van, a mennyi kell. De várjatok; ha már csakugyan velünk akartok tűrni, hallgassátok meg tanácsomat. Amott a lápok szélén van egy üres kunyhó, melynek szegény szénégető lakóját Fekete uram csákányósai csak nem rég tették -örök nyugalomra. Foglaljátok el azt. - * . — Messze van ez üres kunyhó a vártól? — A hogy vesszük. Az a kérdés, hogy “°gy értitek; ha a távolságot, úgy jó messzire nál ég a világ Ott virasztják az éjszakát. Szegény íegény nem voltam. Csárdás, zongorára szerzé Tisza Aladár 60 kr. Továbbá: Pauli Markovits Ilka ürhölgynek „Csillagos az ég“ eredeti magyar müdal — szövegét irta Gyulay Pál. Dallamát női fenliangra, zongora kísérlettel szerzé Zimay László. — Ára 60 kr. (—) Nemzeti színészet Kemecsén Febr. 14 — Febr 18-ig a színház1 zárva volt. Febr 19. adatott „Don Caesar de Bazáu caraffai gróf,“ kitűnő (sic!) vígjáték 5 felvonásban,— az az hogy csak adatott volna, de elmaradt; mintán az összes közönség 3—4 egyénből állott.. Febr 20. adatott „Szerelem és örökség“ vígjáték 2 felvonásban. Közönség közép számmal. — Vegyes hírek. — (F. P.) Az Orpheus meséje. Érdekes esetről értesítenek bennünket Nagykőrösről. Tegnapelőtt délután négy czigány indult meg onnét gyalogosan Kecskemétre, hol valami házi mulatságba voltak rendelve. Mennek mendegél- nek, de bizony csak nagyon lassacskán, mert a nagy hó nagyon akadályozta a gyors haladást, így történt, hogy már alkonyodni kezdett, s még alig voltak túl a feleuton. Egyszerre valami öt lompos farkú állatot látnak messziről maguk felé rohanni. A kontrás vette őket észre legelőször. „Vigyázszsz 1“ kiáltja el magát — „gyinnek a kutyák.“ A prímás arra tekint, s már a kalmasint láthatott ilyen fajta kutyákat, mert egyszerre rémülten ordította el magát: „Jájjáj 1 vigünk van, oda vágyunk, dikhecs már nekünk. Nem kutya azs hibást, hanem dihés farkas. Most már csak húzsd rá, mert bizsony Isten meges!“ A négy czigá-.y előránt hegedűt, flótát1, bőgőt, s rárántják azt a nótát, hogy „Befújta az utat a hó!“ A farkasok már alig voltak 10 lépésre. Ott egyszerre, mintha valaki megbűvölte volna őket, megálltak, s elkezdtek bámészkodni a czigányokra. A nóta tetszhetett nekik |agyon, mert egyszer csak elkezdtek mellé secundot üvölteni, A borzalmas concert jó negyedóráig tarthatott. A mi czigányaink csak húzták nagy buzgón. Végre is a fenevadak elégelték meg a művészetet., mert egyszerre megfordultak és elrohantak, a czigányok nagy örömére, kik aztán a hó daczára is gyorsabban szedték lábaikat, s be is értek nemsokára minden baj nélkül a „hirös városba.“ — Gyilkos nő. Zemplénben a bünkróni- kákhoz — bátran állíthatjuk — hogy a legtöbb adatot szolgáltatja. Monok és vidéke, a niegye e részében fordulván elő leggyakrabban gyilkossági eset. Monokon történt a következő is: jan. 7-én R. Kovács János a korcsmából, hol bőven ivott, haza menvén, feleségével összeczivódott s ittas állapotában lefeküdt. A nő, a ki férjével rosszul élt s annak kíméletlen bánásmódját nem szívesen tűrte azon gondolatra jött, hogy alvó férjét meggyilkolja. A gonosz szándék ténynyé is valósult. A nő t. i. egy éles baltával alvó férjére ro hant s annak nyakát veszélyesen megsebzé; A férfi föleszmélve föl akart emelkedni, azon ban fekhelyére visszähanyatlott. Ekkor a dü hödt nő mintegy 6—7 baltavágást mért a férfi fejére, minek folytán az szörnyet balt. — Midőn a nő éppen rettenetes műtétét végezé lépett be a szobába leánya: a 18 éves Erzsi ki atyja meggyilkolását rémülten nézte végig, A katastrofa végével 16 éves fia, János is a szobába jött. Ekkor a férjgyilkos, leánya és fia segítségével a hullát egy fedetlen szobába helyezte el, szalmával befödte; harmadnapr aztán, midőn a hulla a kemény hidegben jói megdermedt — a végnyomok elhárítása után — a falu másik végén ugyancsak leánya és fia segélyével éjnek idején szánkán szállítva egy kútba vetette: hátramaradt ruháit pedig a kuttól mintegy 500 lépésnyire egy árok partján szétszóratta, hogy azon gyanút való szinüsitse, miszerint férjét ismeretlen tettesek gyilkolták meg. Ezen borzasztó eset aként jött napfényre, hogy a kútra hajtott szarvasmarhák a kút vizéből, melyben a hulla volt — nem akartak inni, s mintha vészt sejtenének, kéz dettek bőgni. Ez feltűnést okozván, a kút vize megvizsgáltatott, s R. Kovács Gábor összeron csőit holttestét találták abban. A gyilkos nő vallomásában a gyilkosság okául pusztán fér jénelc iránta való rósz bánásmódját adja, kegyetlen tettét azért követte el. hogy attól megszabaduljon. Most leánya és fiával együtt a fenyitő törvényszék előtt áll. esik;. . . ha Fekete uramtól, akkor nincs messze semmi! A beteg szavai az elszántság, a már közönyössé vált szenvedés gúnyával voltak vegyülve. Őszinte keserű szavak voltak azok, melyekkel a beteg a jövevények előtt a bekövetkezhető esélyeket akarta feltárni. Hiába 1 Az üres szénégető kunyhó a lápok szélén, a csákányosok vérszomja, a várnagy zsarolásá, s átalában a szegény környékbeli nép szomorú viszonya az idegenekre nézve nemhogy leveröleg hatott volna, de azok ar- czait egészen felvillanyozá. A bágyadt, nyomortelt szemek egyszerre szikrát hánytak, az aléltnak látszó izmok megmozdultak, s átalában az összetöpörödött vándorból hős lett. A gyékényágyon szenvedő beteg bámulva nézte ezt. Meg nem foghatta e változás okát. — Megőrültek — gondola. — Kár volt reájok annyi szót pazarolnom. A kunyhó asszonya hasonlóan gondolkozott. — Menjünk, jó asszony; vezess le minket ama kunyhóhoz. Pihenjenek kegyelmetek. Majd holnap, vagy azután. — Nem-nem; nem holnap. Még ma, e perezben vezess oda bennünket. Ne. félj. — Megőrültek I — dühöngött a szögletből a beteg, s mintegy gátot engedve bosszújának, hangosan szólt a feleségének. — Eredj anyjuk, eredj; mutasd meg a kunyhót. Nem kelle kétszer mondania. A kunyhó asszonya egy szerény ruhadarabba burkolva magát, megindult az idegenek előtt. Sajátságos volt e három személy. Gondolkozó lecsüggeszteit fővel a kalauz; engedékenyebb kinyiltabb vonásokkal a csak imént még egészen eltorzult nő, s fagyasztó, mosolygó ajkakkal a férfiú. E mosolyt már láttuk valahol. így mosolygott e férfiú a sólyomhalmi majorság romjai között. Nemsokára elérték a jelzett kunyhót, mely a lápok szélén állott, romlásnak indult falaival. A kalauz, megmutatva annak bejárásait, sebes léptekkel bazaíelé iramodott. Jobb is volt ez igy. Legalább nem látta ama roppant változást, melynek különben tanúja leendett volna. Alig léptek e kunyhóba, s alig tévé be annak rozzant ajtaját; midőn a vándor férfiú kikapcsolta durva öltönyét, s széles szablyát vett elő, melylyelfa kunyhó egyik szögletében egy mély gödröt ásott. — Na öntsd bele, — szólt aztán társához. A nő felvette a férje által hozott nehéz csomagot, melyből aztán egy kisded zsákot bontogatott ki, s ennek tartalmát a gödörbe önté. — így 1 szólt ismét a férfiú, miután a gödröt gondosan betemeté — Most már ide jöhet Fekete uram. (Folyt, köv.) Nyirfalombok. m (Újabb mutatványok. Az ildomosság. Még azt állítják, hogy más nevei vannak. Érveink. A czimek hajdan és most. Lélia nagysám. Titulus és vitulus. Antik és modern nagy emberek. Világos és világosság. A nagyra törő fiatalság. Finom társalgásunk. A nem közzénb való vad ember) Ugy-e bár azt képzelte ön ifjú barátunk Filótás! hogy mindössze is csak ennyit tanultunk a mi drága principálisunktól „seliges Andenkens“. .. nagyon téved! mert ime isméi felvesszük az elejtett fonalat, s folytatjuk megszakított előadásunkat. De miként is lehetne elhallgatnunk azt a nagy tudományt, mely oly hatalmas lendületet adott közéletünknek ! Az ildomosság ez uraim I mely minden időb°n alkalmazkodik a körülményekhez, figyelembe veszi a közhangulatot és — „Harangoznak Csengerbe, Csengéibe, Pajon ki halt meg benne, meg benne.“ ügy átszik, hogy é régen ismert „népdal“ feleletem tve ismét a népajkán fog hangzani, csakúgy egészen más jelentőségben, mint hajdalában. De a dologra térve, elmondom részlegen a csengeri nép erkölcstelen és nem szép nagaviseletét. I). J. ref. lelkészük 73 éves torában clhallván a múlt év vége felé, az es- leresi hivatal által ez év elején kitüzetett a láp választás; a hol is a nép több egyént tűzött ki papjelöltül, melynek azon eredménye ett, hogy: N. I. helybeli segédlelkész — ki itt 7—8 évig viselte a segédlelkészi hivatalt 3 azt buzgóan és minden kifogás nélkül be is töltötte — választatott el rendes lelkészül. — Az ellenpárt ezen felháborodván, e hftv közepén egy estve nagy tömegben nyomult s reá tört a papilakra, vasvillákkal s botokkal fel- egyverkezve azon czélból, hogy az ifjú lelkészt megöljék, de a lelkész észrevevén ezen íyilkolási szándékot, észrevétlenül szerencsés volt távozhatni a papilakról, a dühös néptő- meg pedig nem találván a kit keresett, hozzá 'ogott a városban egyes házak motozásához kutatásához, hogy feltett sötét szándékát végrehajthassa, de hála Istennek, nem találhatván 'el a kjt keresett; még mostan nem lett semmi komoly következmény, de hogy jövőre hovi fog e dolog kifejlődni, azt tudni nem lehet1 Borzasztó dolog, hogy a mai felvilágosult szá zadban ily esetek is megtörténnek! I és épei Szatmármegyében Mező-Csenger városában 1 ly müveletlenséget valóban nem is mert volni senkisem a Csengeriekről feltenni. Oh népne vélés jöjjön el a te országod 111 — Türr István tábornok már több heti ismét fővárosunkban időz. Említettük a minap hogy Türr Rómában létekor a Ferenczcsatorm terveit a csatorna mérnökei részéről egy dísze album alakjában át nyújtotta Garibaldinak A szabadság ősz harczosa a megemlékezést le vélben köszönte meg a Ferenczcsatorna mór nőkéinek. — A ki bankókat éget. Temesvár egyi korcsmájába közelebbi nap egy idegen érkezet s egy asztalnál foglalt helyet, hol már töb gyárvárosi polgárból álló társaság mulatg-tott A kedélyes mulatság közben az idegen fér pénztárcájából hirtelen egy 10 forintos bank jegyet vesz elő, azt összehajtogatja s a körül ülők nem kis bámulatára a gyertyához tartjf hogy vele szivarra gyújtson. — A bámula azonban még inkább fokozódott a társasá tagjai között, midőn az idegen e szokatlan é feltűnő módon még két tiz forintosat égetet el. Ez már sok volt: ily pazarlást a társasá nyugodtan nem nézhetett, azért felemelkedet helyéről s a korcsmáros már rendőrért akai küldeni, midőn az idegen a meggyujtott pap: fennmaradt darabjaiból meggyőződteté a körű levőket, hogy ö koránsem 10 forintosokat, hí nem csupán ezeknek egy bécsi 10 kros üzle ben százával kapható durva utánzatait égeti hamuvá. Minthogy ily utánzatok használal tiltva van, az id egen nem tehetett jobb) minthogy azokat elégette — Embertelen háziúr. A Búd. Ért. szeri] aszerec3en utcza 16-ik számú ház tulajdonos egy házában lakó özvegy asszonyt 5 gyermi kével együtt kitett házából azért, mert az f. é. február — áprilisi negyedre járó lakbér előlegesen kifizetni képtelen' volt; a szegéi özvegynek még 30 írt költséget is okozott. a kor áramlási irányát, fél szemmel a jelent nézi, féllel a jövő esélyeire kacsintgat, hiva minden fennálló hatalomnak, készköteles szolgája bármi rendszernek s ha a hatalom megbukott., a rendszer ideggyöngeségben kimúlt, tele torokkal kiált „pereát“-ot s azonnal fidó- liter kapaszkodik az uj „korszak alkotók“ u- szálvába, s csókolja az újdonsült nagyságok kezeit mély alázattal... tegnap még kalucsni- ban járt, ina sarkantyus czizmát visel ; nehány hete a nagyságos fönökné mopszára tékozolta bókjait, és most a méltsás főispánné szivélyes vendégszeretetét magasztalja. — Azt mondja ön, hogy az ilyen eljárás más nevet érdemel ? Jól tudjuk, hogy önök szótárában az ildomosság gúnynevei: színváltós, köpenyforgatás, szélka- kasság, — de hát ez merő irigység és a tények helytelen felfogása. Mit Ítélnének önök azon emberről, ki Januárban és Júliusban, viharban és szélcsöndben, az egyenlítő alatt és a jégsarkaknál ugyanazon öltönyt viselné? Nem nevetnék-e ki a dőrét, ki a helyett, hogy a vizmen- tiben kényelmesen haladna, a rohanó ár ellen úszni erőlködnék ? Nem tudják, hogy az okos fecske magasan röpkéd ha az idő derült, de I midőn vihar közéig, majd nem a földet söpri szárnyaival? Nem látták soha, hogy a fergeteg letöri az évszázados csert, mely daczolni akart hatalmával, mig a lenge nád fölött, mely előtte szerényen meghajlik, ártalom nélkül elvonul ? Ön elvhüséget, és jellemszilárdságot emleget ? Mit is mondanak a bölcsek ? Azt hogy „cum lupis ulula“ ... „si fueris Romáé, romano vi- vito more“ ... „sapientis est mutare consilium in melis“... pedig e bölcsek okosabbak önök Inéi, ezt reméljük ön sem fogja tagadni? Aztán még fejét csóváljál Rendesen azok tesznek igy, kik legyőzetve érzik magukat, de szégyellik nyíltan bevallani vereségüket. — Tehát menjünk tovább s mutassuk fel másik újabb szellemkincsünket, jelesül — a czimfokozatok szabályozását... Micsoda hallatlan eszmezavar uralkodott az előtt e téren 1 Épen mint Róbert Károly előtt a magyar heráldikában 1 Az öreg urak például minden teketória nélkül egész copfidentiával csak úgy per „te s tu“ szólit- gatták az ifjú nemzedéket .. mintha csak cselédeikkel conversáltak volnál A gyarló „tekintetes“ czim csupán a megye tisztviselőit illette jogosan. A nagy birtokost simpliciter „nemze- tes uramnak“ titulálták, nejét „ifjasszonynak“ édesatyját„öregurnaku édesanyját „nagyasszonynak“ fiát „urfinak“ leányát „kisasszonynak“ sőt néha csak „leányasszonynak.“ Oh széni etiquette 1 mily nevetséges „fade“ sőt imperti neus czimezések 1 Csak az volt még hátra hogy mint Erdélyben az oláh atyafiaknál ve lünk történt hajdan, a legutolsó napszámo Ivagy rongyszedő is azt kiáltsa .utánnunk: „hovi I mentek urfiak ? . .. vagy hogy a darlecarlia I divat jöjjön be hozzánk is, nevezetesen bog: -1 „a paraszt mindenkit tegezzen, a királyt set ■Ivévé ki,“ (Georges Sand) Brr 1 a gondolatátc í jis fázunk)... Most már persze nem igy ál i lünk 1 íme madame Lilia nehány éve még sa - ját kacsóival súrolta szobatalaját, mosta és va I salta öltöuyeit... de most kísértse meg öi tlnem per „nagysád“ czimeznil... pedig ö ) amint tudjuk régi ismerőse a tisztelt delnőnek.. I Női hiúság, — fogja ön gondolni. Ne higyje, - i a férfiak szinte igénylik— és jogosan — II magas czimeket. Igen is jogosan, — érezve ön fi beesőket, gazdagságukat, társadalmi érdemei 1 két.— Vagy talán egynémelyikre a példabe • Iszédet alkalmazza ön „titulus sine vitulo“ IFurcsái hát nem correkt eljárás az, hogy h I nincs vitulus, legalább titulus legyen ... ki I lönben is „mundus titulis titillatur“ ... Ne I hát nem igazat mondtunk ? Persze hogy igazat És ez a fentebb említett önbecsérzet ai I nyira fejlődött már nálunk, — ez ismét jelei I tékeny szerzeményünk a közelmúltból, — hog néhány világtól elmaradt egyén kivételéve k I mindnyájan feltűnni, szerepelni, másokat légi llább egy „lófejjel“ megelőzni körömködünl I Hajdanában a nemzet csak „napszámosokat kJ bírt felmutatni,— ma már vezéreket. Ne ír dicső dolog ez, nem méltán repeshet szivüt n örömében... Szinte halljuk az ellenvetés it hogy ha mindenki parancsol, senki sem eng< ;- delmeskedik, ha mindenki vezér, ki lesz a kö; harezos? No tudja amice, minden ember p; a rancsol önmagának és engedelmeskedik is öl t magának, minden ember vezér és közharezos - I egy személyben. Megengedjük, hogy ilyen szí I- repos/.tás mellett nem igen halad a munka, s csatarend felbomlik s győzelemre bájosan szí
