Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-02-20 / 8. szám

Nyíregyháza, február 20. V. évfolyam. 1876. 8. szám. rz K Iá fizeiési árak ; Egész ár»’« .......................* frt. Fé l érre..........................................2 n Hegyed érre . . .*> • • • • 1 w Sserkesr.tél iroda é« kledéi hivatal, — hová e lap úgy széliéiül mint anyagi részel tirgyaao küldemények, agy szint« # hirdetések s minden felszólamlások tntézendHk: n -debreczeni utcza 1470. számú Figeczky-féle ház. Rirm.nt.tl.o levelek c»k lero.rt kelek- töl fogadtatnak el. A kézirktok nem adatnak vissza. SZABOLCS. Yegyes tartalmix hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tillajdonos: Répássi István. ■a---a -tt Hirdeltái dijak: Minden 4 hasábos petlt-spr egyszer! hír* detésnél 5 kr., többszörinél 4 kr. Terjedelmes hirdetések többssörl beik­tatása, kedvezőbb föltételek alatt esz- közölhető* Minden egyes beiktatás után kínos tár- illeték 30 kr. ▲ nyílt-térben minden négy hasábos garmond-sor dija 30 kr. Az előfizetők, a hirdetések meg­szabásánál, 20,/,-nyi kedvezmény­ben részesülnek. t» ■ u m e <s ■» Ismertetése a keletkezőben lévő „Ma­gyar kisbirtokosok országos földhitel- ' egyesületedének. /V — Három czikk. — n. Sokan mondják, hogy nálunk a ked* vezőtlen klimatikus viszonyok akadályoz­zák a mezőgazdaság felvirágzását, s pio- blematikussá teszik a legokszerttbb gaz­dáknak is igyekezetét s beruházásait. Részben áll ez csak, s ismerjük el. főkép azért, mert gazdálkodásunk egyoldalú, legtöbb esetben csakis gabonatermelésre alapitott. Nem ismerek — legalább itt az alföldön —- egyetlenegy gazdaságot sem, melynek csak 25 százalékja fordittatnék takarmánytermelésre, holott ez, másutt az 50 százalékot is eléri, sőt meg is haladja. Ez más szavakkal annyit tesz, hogy nincsen marhatenyésztésünk; hogy ennél fogva földjeink soványodnak, hogy gyenge földjeinkben a növényzet is gyenge, s hogy in ultima analysi, a gyenge növény nem képes a klimatikus befolyásnak, kü-| lönösen érési stádiumában ellentállani. De takarmány termelésünket nem terjeszthet­jük ki, mert a termelvényt nincs kivel,; vagy mivel elfogyasztani s értékesíteni,, — továbbá képtelenek vagyunk gazdasá­gainkat czélszerü eszközökkel s gépekkel ellátni, mert pénzünk nincsen; —- s ime most értünk el azon ponthoz, melynél a létesítendő országos földhitel-egyesület­nek tulajdonképi hivatásszerű működése kezdődik: mindezen hiányokon és bajo­kon, ha nem is egyszerre, mint egy va­rázsütésre, hanem lassan-lassan és bizto­san olcsó hitelnyújtás által segiteni. A magyar kisbirtokosok orsz. föld­hitel-egyesületének székhelye Budapesten lesz, de hogy jótéteményeihez könnyen és olcsón hozzáférhessen a kisgazda, az egész országban, lehetőleg minden népe­sebb községben fog mezőgazdasági elő- leg-egyletcket felállítani és szervezni, me­lyekben vagy melyek által a kisbirtokos 200—5000 forintig terjedő jelzálogi tör­lesztési kölcsönöket gazdasági beruházá­sokra, s ideiglenes kiadások fedezésére, rövid 3—4 havi lejáratú előlegeket sze­mélyi hitelre kaphat. Ez országos intézmény az önsegély és kölcsönös jótállás elvén alapulván, csak olyan kisbirtokosnak nyujtatik hitel az egyesületnél, ki mint rendes tag, a vi­déki körülmények szerint meghatározandó TARCZA. A besztereczi halász. — Regény. — It ta: Angyal Gyula. (Folytatás.) VI. Beszterecz, honnan a var nevét nyeré, már történelmünk idejében is állott elszórtan, kisded kunyhóival a vartól mintegy néhány száz lépésre. Szerényen és szegényen, mert hiszen ki lett volna ott gazdag, hol a kalandos Zólyomi sasfészke állott. Lakosai halászatból s némi csekély ba- romtenyesztésbol éltek ^ azonban a legnagyobb rettegésben, mert habár a várhadnagynafe, ne­mes Fekete János uramnak az urasági’adót pontosan le is fizették, a csekély maradékot mégis rejtegetni kellett. .„ Fekete uram a várhadnagy, Zólyominak tökéletes hasonmása volt. Ravasz, alattomos s a mpmgyobb mértékben szívtelen. Jaj volt 50, 100, 150 vagy 200 frtal, mely összeg vagy egyszerre befizetendő, vagy havon­kénti 40—80 frtnyi, vagy hetenkénti 10—20 frtnyi részletekben törlesztendő lesz, belép a társulatba, A befizetett tagsági dij kamatoz és évenkinti osztalékban részesül. Rendes tagok lehetnek a vidéken iparüzők és munkások is, kik azonban ha földbirtokuk nincs, csak rövid lejáratú kölcsönökben részesülhetnek. Az egyesület forgalmi tőkéjét képe- zendik az általa kibocsátandó zálogrleve- lek, a betétek, az alapitványok, s netán a kormány által nyújtandó kérelmezett se­gélyösszeg. (600,000 frt.) v Nem tűztem ki feladatomul, az egye­sület jótéteményeit a legkisebb részlete­kig ismertetni; — a ki bővebb tudomást óhajt szerezni egész szervezetéről, annak ajánlom az alapszabályok elolvasását, — de nem hagyhatom említés nélkül azon bumanitánus intézkedését az egyesület­nek, mely szerint rövidebb és hosszabb időtartamra egyes községeknek is nyújt kölcsönöket készpénzben, (Ínség, tűzká­rok, vagy egyéb elemi csapások által súj­tott lakosaik segélyezésére, — takarék magtárak létesítésére, — mezőgazdasági érdekeik előmozdítására, — népiskolák épitése, vagy egyéb közczéljaikra,) jelzá­logi biztosíték mellett vagy a nélkül is, ha a kölcsöntőke és járulékainak fizetését alakosságra történt kivetés utján bizto­sítják; — nemkülönben azon üdvös in­tézkedését, hogy esetenként véletlen csa­pások által sújtott egyes tagjait ingyen­segélyben részesitendi. Most még csak azon kedvezménye­ket és kiváltságokat óhajtom a t. gazda­közönséggel tudatni, melyeket az egye­sület a törvényhozástól kérelmez. 1. A „Magyar földhitel-intézet“-ről szóló 1871. évi 34 törvczikk hatálya a „Magyar kisbirtokosok orsz földhitel- egyesület“-éré és a szövetségébe tartozó önsegély-hitelegyletekre is terjesztes­sék ki. 2. A hiteles telekkönyvi kivonatok, melyek akár a központi egyesületnél, akár a vidéki hitel-egyleteknél kieszköz- lendő 1000 írton aluli kölcsön-kérelmek- bez szükségeltetnek, bélyegmentesen adas­sanak ki. 3. Az 1000 írton alóli kölcsön-ösz- szegről szóló kötvényeken az adós név­aláírása bélyegmentesen hitelesíttessék. 4. Az egyesület s a szövetségébe tar­ama szegény adózónak, ki e bánásmódja fe­lett félj ajdúlni merészelt . Ha a szegény adózók adójukat évente háromszor-négyszer le nem rótták, az csak Fekete uramnak volt köszönhető. A szegény nép tehát csak fizetett, el­véve az utolsó falatot is családjától, mert Fe­kete uram igy akarta. Ha aztán valaki már teljességgel képte­len volt a fizetésre, azt kézimunkájával kelle lerónia. Volt a hires faköpenyegen elég dol­gozni való. Ha elkészült az egyik sáncz, jött a másik s igy tovább, a mit aztán mind a szegény környékbeli népnek, főleg a kéznél levő besztereczieknek kelle csinálni. És miért mindez? Olyan volt már az a faköpönyeg, hogy zughelyeit Zólyomin kivü csak az isten és némileg Fekete uram tudta, de azért, egyik rejtélyesebb munkálat a másikat követte. Senki sem kérdezte miért. — Minek is kérdezte volna ? Fekete uram nagyon keveset szokott beszélni, a feleletet pedig épen a csá­kánya nyelére bizta. Megtörtént, hogy a környék lakói nap- számjuk helyett véres fejeket vittek haza övéik­nek, de azért örültek, hogy legalább azt is hazavitték. Hátha kimaradtak volna egészen, örökre ? tozó vidéki önsegély-hitelegyletek javára szóló 1000 írton alóli zálogjog-bekeblezé- sek, mint az azok törlését kérvényező be­adványok mellékleteikkel együtt bélyeg­mentesek legyenek. t 5. Az egyesület vagy a szövetségébe tartozó hitel-egyletek részére kiállított kötvények alapján a késedelmes adósok és azok kezesei ellen, a lejárt tőkére s an­nak járulékaira nézve egyenesen végre­hajtás eszközöltethessék 6 Az egyesületnek b a vidéki egy­leteknek minden hivatalos levelezései, s 1000 írton aluli pénz- vagy érték külde­ményei postavitel-bérmentesek legyenek. 7. Minden hivatalos távsürgönyei 50 százalékos dij elengedésben részesüljenek. 8. Ha az egyesület szövetségébe tar­tozó önsegély-hitelegyletek tagjai, vagy az egylet igazgató bizottsága s a tagok iözött, az alapszabályok és utasítások ér­telmezése felett vita támad, a vita min­denkor csak az egylet közgyűlésének ha­tározata által idéztethessék el , minden íatósági és törvényes beavatkozás vagy jerlekedés kizárásával. (A harmadik és utolsó czikk következik.) RiMLER PÁL Jót, vagy semmit. Mi a legszebb a világon? . . . Ha valaki, minden pártái! á’s*a dac zár a, pártfelében is, Felismeri, ille­tőleg meg nem tagadja az érd e- met; és ■— Mi a legrutabb ? ... A fennt mondottaknak ellenkezője: ha valaki csak azért, mert nézetei ta­lán a máséval nem egyöntetűek, álljon ez felette bármily magasságban, megtámadja, s elfogultsága közepette még ravatalán is kérlelhetlen ellenévé válik a kiszen­vedett — személynek. Lapunk egyik igen tisztelt előfize­tője, azért, mert nagy hazánkfia Deák Ferencz halála emlékéül a „Sza­bolcs“ fekete keretben jelent meg, s mert nevezett számunk v e z é r-k ö 11 e- ményében egyik fővárosi munkatár­sunk által, a nagy halott emlékét ille­tőleg minden tekintetben megilletőleg emlékeztünk meg: — e nagy bűnünk miatt megszűnt előfizetőnk lenni. Mindenki saját akarata szerint cse­lekszik, s igy ebben senki sem is gá­tolható. Ennyit értésére. Fekete uramtól minden kitellett. És ezen nem lehetett segiteni. Ki is se­gített volna ? A ki panaszkodott, az csak egyszer panaszkodott. Fekete uram nem ke­reste a panaszost, s volt rá gondja, hogy e kellemetlenségektől magát megkímélje. Kön­nyű dolog volt ez nagyon. Ott volt a várcse­lédség, az a nehány havasi oláh, a kik aztán, úgy eltelték láb alól a szegény panaszlót, mintha soha se lett volna. így volt ez mindenhol, hol a „v é n ö r- dög, a kalandos“ Zólyomi, mint tulaj­donos megfordult. Egy hely volt csak az, mely kivételt ké­pezett, s ez a sólyomhalmi majorság volt. E majorságban Zákó uram volt az ur. Hiába I nagyon közelesett Rákóczy fejedelem szemei­hez, s a szemek villáma elegendő volt a kényurat mederben tartani, mely ha mégis meg­bokrosodva, kitört, áttört a gátakon, a tűzes­sen buzgó, rakonczátlan vérnek a tömlöczök fenekén kelle lehűlni. Némely történetíró szerint a nagy fe­jedelem fiának H. Rákóczy Györgynek erősen lelkére köté a kalandos Zólyomi felett való szigorú őrködést, s hogy ezt a villámeszű kényur nagyon jól tudta, bizonyitá a besztereczei vár, a hires faköpönyeg rendkívüli erődítése, mely Mi, mint a nyilvánosság egyik sze­rény közege, leróttuk a kegyelet adóját. Hogy az elfogult nézetek eny- nyit is sokainak attól, kit kellőleg meg­ismerni is gyengék voltak — arról nem tehetünk. E lapok szerkesztősége, ha a sza­vazási urna elé állittatik, vótumát bizo­nyára ama serpenyőbe dobja, mely a független elvek mellett állíttatott fel, és ha teljes egy személyben állana is ott, ámde ez az urna mellett van, nem pe­dig nagy hazánkfia ravatalánál. Itt megszűnik minden. Avagy mit óhajtának vala ez elfo­gultak ? Azt, hogy midőn megnémul minden, hogy a midőn független politi­kai lapjaink is mély gyászbaborultan emlékeznek meg a nagy férfiúról, mi, mint provinciális szerény társadalmi he­tilap — karnevált csináljunk a nagy hamvak előtt, mert mig e hamvak egy életet takartak, amaz életnek politikai mozdulatai nem mindenben voltak tet- szősek? Azért, mert nem valljuk az el­len elveit, magát az embert gyű­löljük benne még holta után is? .......... Av agy bullát dobáljunk sárral, egy — a tények igazolása után — szentté vált bullát, melyre Magyarország ki­rálynéja tette le az első koszorút? — nem uraim, ily bűnt senki kedvéért sem követünk el! Nevét tehát, kivánatára, az előfize­tők sorából kitörültük. Angyal Gyula. A fővárosból. Ugyanazon helyeD, honnan pár nap előtt a nemzet nagy halottját kikisérte, a hét utólsó napján: vasárnapon, február 6-án kegyeletes emléknapot ült meg a Kisfaludy-társaság“ — Kisfaludy Károly születése évfordulóján mindig összegyűlnek a tagok az akadémia dísztermé­ben, s értekezések és költemények felolvasása által emelik az ünnepély komolyságát. A magyar tud. akadémia díszterme tele volt az idén is diszes hallgató közönséggel, s különösen a szépnem tanúsított nagy érdekelt­séget a szépirodalom e nagy ünnepélye iránt. Kevéssel 10 óra után a Toldy halála után elnöki székre megválasztatott: Lukács Móricz elfoglalta diszes helyét s el ogult hanggal és lélekkel nyitotta meg az ülést. Úgy ült elnöki székén őszbevegyült hajú öregségével, mintegy megtestesült traditió. Remek beszédében jele­sen fejtegette a mai helyzetet; párhuzamot vont az egy pár évtizeddel ezelőtti és a mos­tani kor közt. „Akkor a kezdet nehézségeivel küzdöttünk, — szólt megnyitó beszédében, — most úgy érezzük magunkat, mintha a föld főleg Fekete uram várnagysága alatt vette kezdetét. H. Rákóczy figyelme nem kis részben terjedt ki Zólyomira, s vadászatai alkalmával nem egyszer tűzte czélul a kényurat tettei­ért felelősségre vonni, mely azonban sohasem sikerült. Ily czélu vadászata volt amaz is, mely­nek egyik éjét a besztereczi halász kunyhó­jában tölté. Azonban mindhiába, Zólyomi elkerülte a kelepczét, különösen a tömlöczből történt leg­utóbbi szökése óta, mikor, hogy magát holtnak nyilváníttassa, ruháit egy szolga vérével be­keverve egy sziklakőbe helyezé, mint sze­rencsés szökésének, szabadulásának bizonyítékát. E börtönből való megmenekülése, meg- javulása feletti Ígéret folytán egyedül a nagy fejedelemnőnek, Lórántfy Zsuzsánnának volt köszönhető, mely kegyességet azonban Zólyomi visszaesett kalandorságával hálált meg. Ekkor tűnt fel aztán, mint kisértet a várfokán, s ez időben jelent meg rémként a vidéken, midőn mindenki halottnak hivé. És Zólyomi!... Zólyomi igen jól fel­használta e hiedelmet. Szakállát, mely agg- kora folytán roppant hosszúra nőtt, mely azonban ez aggkor daczára még távol állt az őszüléstől — azt béfehéritve, teljesen meg­alapította a nép rettegését.

Next

/
Oldalképek
Tartalom