Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-01 / 1. szám

Nyirfalombok.

L

hőn a tatár ! De bizony már öldösi is az ártatlano- l.,ti Zárt a kapura! Hosánna az uj vendégeknek. Ara lesz annak. A gávai kortes. Ifigénia keserve. Keserves doloK az nekünk. Szomszédasszonyék panaszai. Bíró és bárány. A nők mint a kultúra terjesztői.)

. . . Szaladj, szaladj, jön a m é t e r, Haragos mint Kuku Péter.

Mellette ballag a liter,

Mérges ez is kutyáliter.

Ott kullog a gramm is hátul, őrizkedjél a fogátul . . .

Micsoda? Jön? Dejszen itt is vannak már ezek a drága vendégek, ezek a gyönyörűséges mákvirágok, milyenek még nem termettek eddig boldog Magyarhonban! Sőt nem csak itt vannak, hanem ugyan hatalmaskodnak is mert a mint betették ma (érted-e jámbor olvasónk! még csak ma!) hozzánk pipaszár lábaikat, azonnal dühösen megrohanták, a hová csak beférkezhettek, békeszerető ve- télytársaikat a becsületes ölet, az érdemben megőszült itczét, az emberséges fontot, s daczára, hogy ezek történeti jogaikat és ártatlanságukat napnál világosabban beigazolták, mind mind családjaikkal egyetemben kitörölték az élők sorából ... Oh a vérszomjas Pápuák, oh a testvérgyilkos Káinok!

És ezen garázda kalózokkal kell nekünk ezután „egy són egy kenyeren“ lennünk, küz- ködnünk, kinlódnunk? Majd ha fagyi Nálunk ugyan nem kapnak szállást! Gyurka, Ersók, Marczi, Jutkái hamar hamar csukjátok be orruk előtt a kaput, aztán ügyeljetek, hogy azok a sehounaiak a palánkon valahogy be ne surranjanak! No már most ne féljetek öl, font és itcze barátaink! mig mi élünk, nem lesz semmi bántódástok, s mikorra meghalunk, akkorra— reméljük — elkergeti ezeket a betolakodott frátereket, s titeket visszahelyez elrabolt legitim jogaitokba a közvélemény el lenállhatlan ereje, s addig is lesznek számo san nemes szivü emberbarátok, kik — miként mi — megvédik üldözött atyátokfiait ama szörnyetegek példátlan hatalmaskodásától.

Mi a kő! hiszen — mint a palánk ha- sadékán át látjuk — egész sereg ember kiséri ezeket a dominusokat süvegelve, ujjon- gatva! Ni ni, amott meg a magistratus küld egy tekintélyes deputatiót ünnepélyes fogadásukra! No de ezen ne csodálkozzunk . . . né-^ mely fajtája az embereknek mindig a fenálló hatalmat bálványozza, kerüljön az bár Kalmük földről, Kancsukaországból, a mosquitos partvidékről vagy Patagóniából 1 Hanem hogy független polgárok ennyire hajbókoljanak azok előtt, kikről azt sem tudják: „honnan jöttek hová mennek“ — ez már csakugyan megfoghatatlan ! Lássuk csak, kik legyenek ezen ildomos szélkakasok? Ah! most már értjük a „csíziót!“ Csalafinta a boltos, Vízöntő a korcsmáros, Tulokovics székgazda, Volkswurm a terménykereskedő, ezek éljenezik nehány újságon kapó léhütővel együtt, oly hangosan a jött-menteket! Persze, nem teszik ők ezt ok nélkül, hiszen majd úgy ráliquidálnak Méter. Liter és Gramm uramék segítségével vevő ikre és eladóikra, hogy mind két szemök könybe lábbad . . . Komámasszonynak félfont czukor helyett mérnek három negyedrészt . . . János csürgazda a szokásos itcze pálinka helyett kap egy öreg meszelynyit ... a font eddig is kicsi volt, most még majd szükebben mé rik ... a vidéki atyafi öt vékából nagy ne hezen szoríthat ki egy köblöt, mig ezekkei a pogány nevű urakkal közelebbről megismer kedik, vagy pedig szégyenszemre kántort, mes tért, dákkált, vagy pláne saját iskolásgyerme keit kell felkérnie, hogy velők megismer tesse ... No már megint vivátoznak az uj vendégeknek! Hát éljenek, sokáig éljenek! azt kívánjuk mi is nekik, de úgy ám, mint a gá vai kortes kívánta hajdan egy bogdányi kép yiselőválasztáskor az ellenjelöltnek, éljenek patikai orvossággal!

Mi pedig maradunk a régi jó szokás mellett rendületlenül!

— Hm, hazáig még meg is ázhatom! — dörmögött a szürcsuhába öltözött csolnakász szótlanul tovább evezett.

És valóban, nem sokára a láp hullá mozni kezdett s a zápor rohamosan hullott alá

— Tudtam — mormogott tovább hogy igy járok. Ej de no, miért is nem hall gattam az anyjukra, a mikor olyan nagyon ma rasztott.

E perczben egy szél által leszakított úszó zsombékdarab ütődött a sajka oldalához, mely. mint könnyű pehely, fordult a habok közé.

A sajka elmerülése s a kormányosnak ZBOmbékra való szökése pillanat müve volt, . mintha mi sem történt volna, előbbi egyket vüséggel kormányozta — most már a zsom békot — a part felé.

— Még ez is! — kiált fel boszusan, mélyen be-bemeritve evezőjét a habokba, mely által mintegy meggyorsitá sajátságos menetét.

• E közben a tűz már közelebbről látszott s már-már egy a lángok körül járkáló kisded fekete alak körvonalai is kivehetők valának.

— Anyjuk hej! — Kiáltott fel a mogorva csolnakász, felismerve abban Örzse asz- szonyt, élete párját.

A dörmögő érczes hang sokszorosan ütődött vissza a kiáltó felé.

— Erre, erre apjok! — lön a viszhang.

— Tegyen kelmed jobbra egy kanyarodást mert a kikötőt ellepte a láp.

Erre aztán ama kisded alak, melynek körvonalait a tűz mellől már a távolban is láttuk, egy rakás száraz rozsét hozva a kunyhó ból, s a mennyire a még permetező eső és szél megengedte, világított azzal az általa mondott kanyarodás felé.

Épen jókor érkezett. Az öreg halász ekkor ütődött a parthoz sajátságos csónakával.

— Hát kelmed min jött haza? — kérdé az öreg anyó, majdnem kezére égett rőzséjét a partra dobva, melynek fellobbanó utolsó lángja némileg megvilágitá a jármüvet.

— Zsombékon; láthatod 1

— Hát a csónak?

— Azon is valami zsombék utazik Ecsed, alá.

— Hát halat fogott-e kelmed?

— Fogtam én; de abból is csak a halak esznek ma.

— Hát aztán mit beszél most kelmed, hogy ilyen furcsán beszél?

— Kidőltem én anyjok, halastól és min denestől. Örülj, hogy magam itt vagyok.

— Hát már most ebbe az átkozott bar langba mit küldünk ? — Kérdi az öreg Örzse anyó, s reszketve vágott fejével a tőlük alig nehány száz lépésre mágasló sötét vár felé,

melynek mogorva falaiból egyetlen keskeny ablak szórt halvány, alig derengő fényvilágot.

— Mit küldünk, mit küldenénk ? . . . hát semmit se küldünk, ha nincs. No bizony, tán annak a vén rókának, annak a kapusnak vagy minek ?

— Hallgasson kelmed, az istenért! .;. Hiszen nem annak kell az, hanem másnak I Hát nem hallotta még kelmed, hogy előjött ? 1 Elő bizony 1...

—, Előjött... előjött!... De hát ki jött-;elő ?

Örzse anyó semmit sem felelt, de a helyett gondosan körülnézett, ha vájjon annak, mit most tenni akar, nincsen-e valami tanúja, aztán jobbját ökölre szorítva, a sötétben is villámló szemekkel fenyegette meg azzal a mogorva várfokot.

Örzse asszony e relytélyes, de dühös mozdulatából az öreg halász mindent megértett.

— Az nem lehet, — mondá; —hiszen az öreg ur véres ruháit csak nem régiben találták fel egy sziklaton, hol kalandos életének bizonyosan nyakát is szegte.

Eközben a kunyhóba értek, hol Örzse asszony, betéve gondosan annak ajtaját, leüléssel kínálta meg a kimerült öreget.

— Higyje kelmed, — kezdi aztán mintegy roppant titkolódzva; — higyje kelmed, nem is volt sehol.

— De anyjuk, hiszen azt tudjuk igen jól, hogy Rákóczy György ő kegyelmessége fiastól együtt elfogatta és elzáratta, tehát csak nem lehet itt!?

— Már pedig ö itt van. Mikor kelmed legjobban a börtönbe hitte, én akkor láttam ő kegyelmét legjobban a várfalakon sétálni.

— Hm; az lehet, hogy megszökött, mert hát nem hiába tart az ördögökkel!... De hát az a véres ruha, mit az övének ismertek feli?

— Az a véres ruha1... Hát biz az úgy van apjokom, hogy az az ördöngös öreg, a helyett, hogy azt a szegény szolgát megjutalmazta volna, ki neki a lovat meg a kötélláb- tót kézbesítette, egyet gondolt, s hogy ördöngös hírét még jobban megállapítsa, eltette láb alól, maga pedig ruhát cserélt. Hej apjokom, elhiszem én, hogy megtalálták a vén ördög ruháját, de azt is tudom ám, hogy az annak a szegény szolgának a vérével volt bekenve, kit épen azóta nem látott senki, mióta a vén ördögnek ismét hire jár a vidéken.

E perczben a kunyhó előtt tompa léptek zaja volt hallható.

(Folyt, köv.)

De hol marad már a szakácsné? Közel egy órája, hogy elment, és máskor nem szokott késedelmezni. Nézzük meg a kapuból, jön-e már vagy nem? Megjött, hanem ugyan törölgeti szemeit, —* talán itt hagyta a katonája ....

— Mi bajod van Ifigénia, miért sírsz?

— Hogy ne sírnék, mikor az ur úgy bolonddá tett, mint a gyermekeket szokták április elsőjén, meg Aprószentek napján, hühürn, pühüm, bühöm, csühüm . . ,

— Beszélj hát okosan, és ne rücskölj! Már hogy tettelek volna én bolonddá?

— Hogy bizony! hát csak úgy, hogy elküld a székbe egy félfont husért, hiszen tudja, hogy a milyen kupori, soha sem hozat többet, még sátoros ünnepben sem, kérek a mészárostól, hát csak egyenesen a szemem közé nevet, de nem is nevetett, hanem kaczagott a pokol tüzére való, s azt mondta, hogy tán Karádon lakom, hogy még azt sem tudom, hogy Font ur meghalt, hanem hány K i 1 a, Lila, P i 1 a vagy mi az istennyila húst parancsolok, hogy mérjen — aztán hogy haho- táztak rajta meg rajtam, a kik csak ott voltak, soha el nem felejtem ezt a nagy szégyent, hühürn, pűhüm, bühüm, csühüm . . .

— Hát aztán nem hoztál húst?

— Nem bizony, de nem is megyek többé abba a székbe, hogy megint ilyen csúfot vallják, hühürn, pühüm, bühüm, csühüm.

Tessék már most ebédelni húsleves és pecsenye nélkül! Átkozott méterrendszeri *

Bizonyosan szomszédasszonyék is az uj mértékek miatt zúgolódnak a túlsó soron, még pedig oly hatalmas hangon, hogy szavaikat . tisztán kivehetjük. — Halljuk csak!

Úgy bizony komámasszony I megörültem, hogy milyen nagy rőfje van az uj boltosnak, hát egyszer csak azt mondja, hogy a tiz rőf- : ért fizessek hét forintot, meg még krajczár is volt hozzá. Mondóm, hogy ma egy hete ugyanebből a kartonból vettem ugyancsak tiz ; rőföt és hat forint kellett érte. — Hjah! azt í mondja, ez mást uj rőf vagy is métely. — Nem bánom én, ha bialtej is, én nem adok

• érte többet hatnál. — Nos csak gondolja an- gyalom! kikapta kezemből a vásárlást s ki- utasított a boltjából. így csúffá tenni az emI bért, no csak várjon ördögadta cincárja, majd

■ adok én neki mételyt, csak erre jőjön!

— Hát én komámasszony! hogy jártam!

> Elfutok az uramnak egy kis italért Simsihez, í kérek egy itczényit, hm, gondolom, milyen jól- megméri most az itc'ét, talán az uj esztendő

■ örömére, meg bizony, csakhogy másfél annyi- t val is többet kellett fizetnem. így húzott be , Simsi azzal a 1 i t y e r r e 1,1 vagy mi az izé- nek nevezte, de én bizony feladom a bírónak.

• fel én!

— Én is azt a huzavona görögöt 1

i Sohse adjátok bizony őket jó szomszéd- i asszonyok! mert vesztett peretek lesz, s az f igazságszerető bíró, a nélkül, hogy a másik i féltől bárányt kapna, elmarasztal benneteket. — { Hanem ha már a magyar törvényhozás csak ', ugyan a kulturnépek színvonalára akar min- két is emelni a méterrendszer behozatalával; 9 és miután tény, hogy Francziaországban csak r ötven év leforgása után volt képes e rendszer s meghonosulni, hogy ily huzamosan barbár né- t pül ne maradjunk, tegyétek félre a guzsalyt, s főző kanalat, dagasztó teknőt, szapuló kádat,- mángorló fát, fosztani való tollat és szövő

• széket, helyezzétek nyugalomba a kötő és horII golótőt, öltönyvarrást, vasaló deszkát, a bálo- kát és estélyeket, és tanulmányozzátok nagy- szorgalommal a méterrendszert, hogy a fen- tebb jelezett balesetektől óva legyetek egy- felől, és másrészről hazánkat a kulturállam ij méltóságára felsegítsétek. Rendes házi teen- ;t dőiteket pedig végezzék a férfiak, úgy sem .- csinálnak azok egyeket, mint hogy kártyáz- i- nak, kaszinóban ülnek, boroznak, bodor füstö- k két eregetnek, politizálnak, vadakat üldöznek

s itt és ott fehérnép módjára pletykálkodnak. s legalább kardos asszonyok ezt állítják . . .

—z—y.

ÚJDONSÁGOK. |

= Lapunk első számát azon tisz- teletteljes figyelmeztetéssel küldjük meg a t. közönségnek, hogy azon esetben, ha azt meg nem tartják, azonnal vissza- , (üldeni szíveskedjenek; ellenkező esetben pedig, mint lapunk rendes előfizetői fognak bejegyeztetni.

(1.) A hangverseny, mely múlt hó 29-én I tartatott, nem nagy eredménynyel folyt le, a| mennyiben a jövedelem csak kevéB részben eny-1 hitendi a szegények nyomorát. Nagy kár. E haogverseny sikeres lefolyta nagyobb pártolást I érdeolendett volna.

[=] Mindig panasz A Tiszahátiéi kaptunk e napokban levelet, melyben az a panasz van emelve az adóhajtók ellen, hogy ezek még a karácsonyi szent kalácsot sem engedik békével elfogyasztaniok az említett I vidék lakosainak. Lám mily nyugtalanok azl emberek! B—s barátunk múlt tavaszszal még furcsábban járt, midőn nagypénteken beállítván házába egy fiatal ember, ő mint házi ur reá formed, mint képzelete szerint ünnepi követre „no csak hamar mondja el, hogy mint' légátus kívánta tiszteletét tenni“ az ifjú ur pedig még mérgesebben visszafórmed: —

„semmi ünnepi' követ, hanem adóvégrehajtó“ és B—s barátunk még sem emelt panaszszózatot e kellemetlen quiproquo miatt. No de az ízlések különbözők.

(m. m.) Furcsa eljárás. J. A. nyíregyházai kereskedő megvásárolt S. M. termelőtől a külföld részére termelt 800 mázsányi dohányt; be is'szállítja a b.-ujfehértói indóház- hoz, ott fel is pakoltatja a vasúti kocsira. Ekkor kapja magát a nyíregyházai m. kir. adóhivatal és letartóztatja a már második kézben levő dohányt egy harmadik egyén Sz. E. kincstári tartozásáért, okozván ezáltal a vevőJ. A.- nak, mintegy 200 forintnyi kárt, mely kocsi bér és álláspénz fejében követeltetett a tisza- vidéki vaspálya-társulat által. Kiváncsiak vagyunk, ki fogja ezen a törvénynyel merőben : ellenkező eljárás költségeit megfizetni.

(—) A világosság véghatára Nyíregyházán a káliéi utczának egy bizonyos pontján észlelhető. Azontúl pedig teljes egyiptomi sötétség - uralkodik. Pedig három hid esenkedik ott, hí nem is gázvilágitásért, legalább egy szerény ■ fagygyugyertya fényét megközelítő szelíd deren- i gésért, — .Az indéháztél a városba vezető chaussc pedig már káromkodik is, a miért a világítás 1 dolgában anyira el van hanyagolva, -r- Hogyii mondá Qőthe végperczeiben ? „ Mehr Licht 11 1 Nosza vegyék szivökre az illető intézkedő urak

(—) Az ezermesterek. Eltévedt a nyiregjr

• házai vásárban X. ur kedvencz vadászebe s mi dőn haza érkezvén e miatt gazdájának panaszko dóit, — „se baj uram l válaszolt az ezermestei

s mindjét haza hívom a Szellőt.* * „ De hogyan „ Hát csak úgy, hogy a mint tetszik látni, ezei a kerekagyon keresztül szólok a kutyának, é ’ azonnal haza kompáreál * Úgy lön, — az eb eg; óra múlva megérkezett a tanyára. — „Ugyai

* édes komám uram ! hivja elő már az én felesége ^ met is Kunhegyesről, hova már egy hete elszö p kött“ esdeklett az ezermesternek egyik dohányos

Az ezermester meg is tette a kísérletet, persz ismét a kerekagyon keresztül, de bizony a me nyecske csak nem jött elő. Hanem pár nap múl ~ va levelet irt férjének, melyben felszólítja, hog; menjen haza utánna. A dohányos nem tudvái olvasni, mással olvastatta el a levelet, s az a má aztán válaszolt a levélre az ifiasszonynak a do ^ hányos nevében, de tudta nélkül, hogy csak ma radjon otthon, ha már megugrott, van má neki felesége ő nállánál szebb is, jobb is megéri ő azzal. — Mondanunk sem szüksége: hogy a szökevény asszony harmadnapra otí hon termett, s férje szemét majd kiásta a lévé | ért, melyről az mit sem tudott, — az ezermestc . pedig nagyot nevetett jól sikerült cselén.

(—) Pap községben e napokban hunyt e néhai b. Horváth Gedeon kis fia Viktor 6 éve korában. Enyhítse a kegyes ég a mélyen meg keseredett édes anya szív fájdalmát.

(—) Rend a rendetlenségben. E képteler

léget tapasztaljuk mostanában a M E. K. V.ung- rár nyíregyházai vonatainál, melvek csak ritkán érkeznek meg a kiszabott időben, azonban

> rendetlenséget rendesen megtartják, nem cserélj örömére az utazó közönségnek, mely már jddig is nagyon jóllakott a botrányosan szűkre izabott várótermek (? ? talán váró lyukak ? ) ÍÜledt és mindenféle kórelemekkel telített levegőjével.

(—) Egymást érik a lapokban az öngyilkossági esetek. Mint hallomásból értesülünk, múlt héten is egy megyénkben született, Debre- czenben lakó fiatal kereskedő segéd W. H. pisztoly lövéssel vetett véget életének. Tettének indokáról még nem szerezhettünk biztos tudomást.

(1.) Ezek aztán a jó barátok! Két favágó topogó léptekkel áldogáit a minapában a kút mellett, mely rendes helyük lévén, 8 várták az alkalmat, mely szolgálatokat igénybe veendi. Az alkalom meg is jött, mely azonban minthogy csak az egyikre volt kedvező, mit pedig a másik is szeretett volna megragadni, az egymást túlszárnyalni akaró készségen, annyira összejöttek, hogy az egyik, feledve mindent, fejszéje nyelét szuronynyá gondolja, a azzal egy pillanat alatt lökte ki társának első fogait.

A károsult talán a dolgot sokkal komolyabbnak veszi, de a vitéz társ hirtelen egy üvegcsét ránt elő, melynek pálinka tartalma aztán mindent kiegyenlített. Az egész dologban az az eredeti, hogy a károsult fél jót iva az üvegből, azon szavakkal nyujtá vissza, hogy „nem haragszom pajtás — majd kinő!*

[=] Télben mindig hideg van a vasúti kocsikon, de hogy is ne volna hideg, mikor az a bádog henger nem hogy melegítené, de sőt kihüti az utasok lábait. — A ki nem akar fázni, vagy meghűlni, üljön otthon a I sutban, gondolják az illetők, vagy pedig vigyen magával lábzsákot, — melegített téglát stb. stb.

* Táncz zene. Fabrbach Fülöptől mazur- polka jelent meg zongorára Táborszky és Parsch kiadásában. Gzime: „Die erste Tour.* Ára 50 krajczár.

n. A „Szabolcs“ 49 ik és 51 ik számában I két tévesztés történt, ’u. m. a 49-ik számban az I Illyés Bálint ur versében hibásan tétetett a helyreigazítás, mert szerző csakugyan „dzaint*

I irt. nem „szint“ és Mitrovics urnák neve elé el- I nézésből csúszott be a „dr“ czim.

Fővárosi hírek.

— Szegények részére. Király ő felsége la budapesti szegények részére mag&n pénztárából 2500 frtot adományozott, melyből a belügyminister 2460 frtot — 219 kérvény kisé-1 rétében — a kérvényezők közt leendő szétosztás végett, a főpolgármesteri hivatalsak kül- •Idött át.

,K — B. Kemény Zslgmend a „Pesti Napló“ ‘ I szellemi megalapítója s éveken át volt szer- i kesztője, Pest-Lipótvárosnak az 1865—9-ki

> országgyűlésen képviselője, a Kisfaludy társa- ' Ságnak tagja, hat éven át volt elnöke, a ma- i gyár tudomáoyos akadémia igazgató tanácsosa- s első osztályának tiszteleti tagja decz. 23-án -I elhunyt testvérénél b. Kemény Jánosnál, Pusz- . I ta-Kamaráson, Kolozsmegyében.

5 — Andrássy gróf, mint bolti czimer.- Bécsben nagy feltűnést tesz egy uj férfidivatüzlet, melynek czimeréülgr. Ándrássy

' külügyminiszter arczképe van kifüggesztve, i mely a grófot honvédtábornoki egyenruhában i tünteti elő. Á boltost megtámadták a lapok, hogy a gróf engedélye nélkül ftiggeszté ki- annak arczképét, az illető azonban most nyíri latkozik, kijelentvén hogy a czim használa- , Itára s az arczkép kitűzésére megnyerte gr, , Ándrássy engedélyét.

— A magyar északkeleti vasút január • havi szelvénye 5 írttal ezüstben fog bevál- r tatni. Jan. 1-én az uj arany értékű elsőbbségek szelvényei is beváltás alá kerülnek. —

1 Ezen szelvény 10 mark, illetőleg 12 és fél 3 frankkal fog beváltatni

— Tudomásunk van róla, hogy a Magyarországon működő biztositó intézetek újra-1 értekezletet tartanak az uj kereskedelmi tör-