Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)
1876-01-30 / 5. szám
nyomdája óriási különbség a többi nyíregyházai lapok felett. Még egy komoly őszinte szót, tisztelt kollegánk! Ne igazoljuk legalább mi, kik az irodalom terén működünk, hogy „átok fogta meg a magyart, mert az soha együtt nem tart.“ Hanem inkább adjunk igazat Feri bátyánknak s azt tartsuk is meg, hogy „ne bántsuk egymást.“ Hiszen mi úgy sem félünk. Uraim, higyjék meg önök, hogy semmi tekintetben sem hátrálunk meg t. kollegáink előtt, de őszinte szivünkből óhajtjuk, miszerint an. é. olvasó közönség ne legyen untatva a mi domesthicai czivódásunk által folytonosan, miért is azon ajánlatot teszsziik tisztelt kollegáinknak, hogy ezen vitát ne vigyék többet a nyilvánosság terére s ha az egyesülésre komoly szándékuk van, ne Írjanak több „Egy szó magunkról és másról“ cziinü czik- ket,. mert ha azt teszik még egyszer, akkor kénytelenek leszünk mi is a kezeinknél levő fegyvereket használni ellenük, a mit pedig nem szeretnénk. Tisztelettel a „Szabolcs“ szerkesztősége. Levelezés. 1876. január 17. Tekintetes szerkesztő ur! íme van szerencsém becses lapjokra e f. év első felére előfizetési dijjul 2 ftot küldeni, azon kérésem mellett, miszerint szíveskedjenek a lapot az 1-ső számtól kezdve megküldeni, egyszersmind szabad legyen sajnálkozásomat jelefite- nem ki a felett, hogy önök nem voltak annyira udvariasak, mint a „Szabolcs és hajdukerületi közlöny“ vezér és nem vezér szerkesztősége; ezen urak még akkor is küldték lapjokat, midőn én már azt vagy kétszer visszaküldi tem, pedig megvallom, nem igen szeretek véle bíbelődni, mert az ember egészen össze keveri magát a festékétől. Aztán meg, isten tudja, nem szeret az ember cadáverrel bajlódni még akkor sem, ha az csak papiros. Én megvallom, igen csudálkozom megyénk müveit közönségén, hogy az ilyféle élődi npvények részére miért ad csak annyi táplálékot is, hogy napról napra tengesse hitvány életét, különben úgy látom, hogy nem is az előfizetők, hanem a külföld svindlerei hirdetéseiből tengeti azt. A „Szabolcsi lapokéról nem is szólok, mert az subventionátus, s mint ilyen, minden bírálaton alul áll. Qa a t. szerkesztőség helyén látja a t. olvasó közönség tájékozásául ezen levélke közlését, arra ezennel felhatalmazom. Fogadja sat. . E ........ S ......... A k özönség köréből. A „Szabolcs0 múlt évi 48-ik számában a felsőszabolcsi ref. egyházmegye őszi közgyűléséről „Argus“ aláírással egy czikk jelent meg, melyet még a „Prot. egyházi és iskolai“ lap is: csaknem szóróDszóra közlőit. Ha csak itthon marad e tudósítás, ha nem lépi át e siralmas Jerémiád Szabolcsúié- gyénk határát: soha se mártottam volna toliamat penészes kalamárisomba, meghagyván kit kit: a maga hitében. De midőn: „ország-világgá“ ment a közlemény; midőn az összes magyarhoni protestánsok előtt tétetik egyházmegyénk — mely pedig még eddig nem volt hátul, hogy most éppen nincs: az egyházkerület megmondja — mintegy szégyenpadra 1 nem lehet, hogy — mint az egyházmegyének egyik igéuytelen tagja — el ne mondjam .véleményemet — nem kívánom, hogy igazolásA komondorok, melyek másszor oly igen csaholtak, nyugodtan heverésztek a szalmás és szénás kazlak tövében, nem gondolva esővel, széllel és — idegen látogatóval, sőt ha egy- egy közelebb fekvő eb meg-meg is morogta a folyosó ajtaján gyengén kopogó köpenyeges férfiút, azonnal vissza hajtá fejét, mihelyt nevén hallá magát szólittatui. Mig tehát a Juonnak kiadott terv szerint két csatlós az akiok felé tartott, hihetőleg,! hogy előfordulható eshetőségek alkalmával hátvédül szolgáljanak, addig Juon és Ferencz, szótlanul foglalták el helyüket. És mily különös! e csapatot bűnös merényletében az ég is segíteni látszott. Az eső hullt, az orkán dühöngött, az ég csattogott, s | majorság cselédjei a legmélyebb álmukat aluvák. Csupán a mondott kőoszlop tövébe vájt lésből lőve it ki egy gyenge fény, a gyermek. Boriska kamrájából. Ő szegény még nem aludott. Hisz ők is ma jöttek haza magyarországi utazásukból, melynek oka édes anyja nehány rokonainak íi eglátogatásá volt. Borbála tehát még nem aludott. El volt foglalva ama roppant teendőkkel, melyek az akkori időben, egy ily nagyobb utazás után előállottak. Ürített, rakott,' tett helyre mindent, s már-már majdnem örömét fejezé ki maga előtt ama leendő boldogságnak, melyet elérni fog, ha munkája után majdan ő is lepihenhet. Épen e ponton állott, midőn a folyosó .ajtaján kopogást hall. líem rettent meg. Sokszor történik <jz a nak vétessék — „Argus“ urnák a helyzetet, körülményeket kellőleg nem méltató : állításáról. „Argus“ urnák ismernie kell egyházmegyénk geographiai fekvését, jól tudhatja: hogy Nyir-Batbor épen keléti szélén fekszik a megyének, alig nehány egyháztól környezve. Már most: ha feltesszük az őszi kellemetlen időt; ha tekintjük a nagy távolságot; ha nem hunyunk szemet, nem dugunk fület: a mindennap, mindenkitől hallható nagy igazságra, a pénzetlenségre: csodálni lehet-é, — a fenebbi okokat beszámítva — a részvétlenséget? kárhoztatható-é, — hogy az érdekletteken kívül — kevesen jelentek meg Báthorba Argus ur: látására ? hogy pedig ez alkalommal a világi tanácsbirák — tudják, hogy az elmaradtak terhes hivatalokat folytatnak — elfeledték a statútumban megrendelt kelléknek megfelelni: ez egyszeri hallgatásuk: elegendő ok é, jó akaratok prostituállására ? és mert most — kivételesen — mindnyájan meg nem jelentek: nem volt-é meg, az ítélet hozásra megkivántató szám ? Kár volt egyházmegyénket úgy „rneghur- czolni“ — azért a kis „Írás viszketegségért“! — kár volt a délutáni gyűlést is emlegetni ! — nem történt ott semmi rendetlenség, reformáló Argus url csekély szavam hozzá ez: „Nem jó madár az : a ki ........................“ pó tolja ki Argus ur! Szabó Ferencz. CSARNO K. írás, gyorsírás, nyomdászat — Ismeretterjesztő csikk, — irta : M i h á 1 y fi József, tanár. IH. Az emberi nem fejlődésének három fő fokát lehet megkülönböztetni, az elsőn megtanult beszélni, a másodikon írni, a harmadikon nyomtatni. Beszéd, irás és nyomtatás által sajátította el az ember mindég növekedő hatványban tökéletesedésének alapföltételét, legkiválóbb kiváltságát, a gondolatközlést. A közvetlen élő szó, nyilván legtökéletesebb eszköze ezen közlésnek, de bizottság- és tartósságát tekintve egyszersmind a legkorlátoltabb. Szájról szájra, nemzedékről nemzedékre szálló közlésnek eredeti kinyomata folyton változik és elmosódik, ezért nyújt a szóbeli hagyomány oly kevés ténylegest. A mi egykor tán mint nagy esemény fordult elő egy nemzet történetében, az, évek hoszszu során túl, csak mint homályos monda tartja fen magát. Az irás feltalálása által az ember már a legrégibb időkben, fejlődésének második fokára emelkedett fel. Az eszmedus elme gondolatait azontúl nem csak elbeszélte, hanem le is irta s ez által megörökitette. írattak tehát könyvek, alakultak könyvtárak s bár a szellemi termékeknek rendkívüli hatását korok és nemzetekre nem tagadhatjuk, de be kell látnunk, hogy azon hatás még mindég szüle körű volt. Egyes kiváltságosak, kiket előkelő születésűk, kedvező anyagi helyzetűk, ritkább esetben rendkívüli szellemi tehetségeik, szerencsés helyzetbe juttattak, szerezhettek könyvet, hozzájuthattak könyvtárakhoz: a közemberek legnagyobb része azokhoz nem férhetett. S minők voltak azon * könyvtárak ? Száz kötet könyvből álló könyvtár már rendkivülinc k tartatott, s a tudós, ha 10—12 könyvvel bírt, szerencsésnek vallotta magát. Egy bibliának gyakran 1000 forint volt az ára, s nem csoda tehát, hogy a ki valamely zárdának könyvet ajándékozott, nagy jóltevőnek tekintetett. Apák le ányaiknak kiházasitási adományul, eladósodottak hitelezőiknek tartozásaik törlesztésére, gyakran könyvet adtak, s jaj volt annak, ki egy kikölcsönzött könyvet, elveszített. Kutlceledi Vid magyar four 1263-ban elveszítvén a csatári zárda majorságban, csakhogy ilyenkor, főleg ily csúnya zivataros időben, atyját szokta felkölteni. Most nem tévé. Hadd pihenjenek a jó szülék, úgy is el vannak fáradva. — Ki az? — Egyedül van, — szólt magában Zólyomi. — Rajta. Nos, kinyitjátok már? — kiált fel aztán hangosabban, de elég óvatosan arra, hogy hangja tompán elhaló legyen. — Igen igen nagyságos uram 1 ... nyitom már, — kiált örömmel a leányka, félretolva az ajtó nehéz reteszeit. — Ah, nagyságos uram, mily átkozott!... No de bocsánat, rögtön elkészítem kamaráját, csak előbb atyámat költőm fél! — Ne, ne bántsd gyermekem; csak valami világitót gyújts, s én szolgámmal majd elkészíttetem. — Igen, de atyámat talán . .. — Nem kell gyermekem. Ők tudom, el vannak fáradva, s a pihenés jól esik. — Ah köszönöm 1.. | nagyságod olyan jó. — Mint te ... szép leánykám. Oh, mi kár, hogy e rut magányban kell vesztegelned 1... nem vágysz-e valahová, fel | magasba, az é.etbe, hol szived dobogása, lelked vágya mintegy varázsütésre kisérnék lépteid. — Óh nem; én itt magam nagyon jól találom, s mit kegyelmességed most felem lite, habár nem is oly tündöklő minőségben, de épen oly boldogitólag körülövez, mert hiszen szüleim mellett vagyok, kiknek szeretete felér a világ minden kincsével. Zólyomi hallgatott, ő is ember volt, ha angyalok vették körül, s látszott, mintha egy bibliáját, azt két falu örökös átadásával volt kénytelen kártalanítani. A drágább könyveket templomok és könyvtárakban gyakran lánczra verték, hogy igy biztosságban legyenek. Maga a kikölcsönzés nem egyszer csak tetemes használati dij, kamat fizetése mellett történthetett. A könyvkereskedés üzlete pedig oly fontosnak tartatott, hogy a vásárok alkalmával középkorban a könyvkereskedőnek a templom belseje jelöltetett ki üzleti helyül. — E szükkörüség- ből ki kellett bontakozni, a kiválóbb szellemi termékek széleskörű szétterjedésének eszközét szükség volt feltalálui, hogy a szellemek érintkezéséből élénkebb élet támadjon, világosság terjedjen. Ez megtörtént, midőn az emberi nem fejlődésének harmadik fokát elérte, a könyv- nyomtatás által. A könyvnyomtatásnak rendkívüli fontosságát elismerte a nagy hitjavitó Luther i*, midőn találólag megjegyzi: a könyv- nyomtatás az emberi nem második megváltása. S e megváltás érdeme első helyen Gutenberg János-é. Ritka eset, hogy a találmány hirtelen, minden előzmények nélkül jöjjön létre. így volt ez a könyvnyomtatással is, ennek is voltak előfutárai. Ilyenekül tekinthető a pénzverés, a pecsét, bélyeg, mustra-nyomás, melyek már a legrégibb mivelt népeknél használatban voltak. De mindnyája között a könyvnyomtatáshoz legközelebb áll a fametszés mestersége. A fametszés maga akkor még ifjú találmány volt, s habár a chinaiak, indok s más népek azt már a legrégibb időben használták, nálunk csak 1400 év körül született. Születésére alkalmat a kártya játék szolgáltatott. Miután e játék 1300 óta mindig nagyobb térben elterjedett, a kártyafestők gondoskodtak módokról, azt gyárszerüleg sebesen előállítani, s igy a fogyasztó közönség igényeit pontosan kielégíteni. Elébb kivágott mintákon átmázolták, k 'sőbb fametszetekről lenyomták az alakokat s igy gyártották az „ördög bibliáját.“ A fametszet ezután is igen alkalmas eszköznek kínálkozott szent képek előállítására is, hol ki kellett metszeni a szentnek nevét, jellemző mondatokat, versecskéket, Később ily képek egész gyűjteményben nyomattak s hozzájok szinte fametszetekről rövid szövegek csatoltattak. Legszebb emléke ily nyomatnak a szegények bibliája (Biblia pauperum) a kirscliaui kolostor ablakfestményeinek másolata, mely ó és uj testamentomi 40 képet foglal magában. Szinte igen kedvelt termék volt a lialáltánez, kol képekben ábrázolt,atik, hogy a halói különféle korú és nemű emberekkel, hogy lejti a tánezot a sir felé. Ilyfélp táblanyomatoktól a szétszedhető betűk nyomatáig csak egy lépést kellett tenni, hogy a könyv- nyomtatás legyen feltalálva. Ki tette meg e lépést? e felett sokan és sokat vitatkoztak Német-, Olasz és Francziaországban 20 város igényelte azt, hogy a könyvnyomtatás bölcsőjének, tekintessék, s még több azon férfi *k száma, kik mint feltalálók szerepeltek. Bamberg városa harczolt Pfister Albert mellett, mivel ez Gutenberggel egy-időben egy latin bibliát nyomtatott. A straszburgiak városukat tartották a könyvnyomtatás föltalálásának helyéül, s a mesterség feltalálójául Mentei János, az első strasz- burgi nyomdász, tiszteltetett. Legszivósabbaa vitatták | könyvnyomtatás feltalálásának dicsőséget, a hollandok honfitársuk Jansen, melléknevén Koster Lőrincz számára, ki szerintök azt 1423. évben Harlem városában találta volna fel, s ennek négyszázados forduló évét 1823 ban jul. 10. és 11-én nagyszerűen megünnepelték. A kutatásnak a legvilágosabb történelmi tények alapján, sikerült azonban kiderítenie, hogy a könyvnyomtatást 1440-ik évben Mainz városának polgára, Gutenberg János találta fel. (Vége köveik.) perezre letenne ama bűnös gondolatról, mit szivnélküli kebelébe hordoza. — De mégis leányom; ha életed előtt egy jobb, egy szebb tér nyílnék, telve szerelemmel, boldogsággal... felcserélnéd-e azzal e mogorva pusztaságot,? ... Visszautasitanád-e azt ? ... — Vissza kegyelmes uram! Mindent visszautasítanék, mint oly kincseket, melyeknek én úgy is birtokában vagyok, — Ah. gyermek vagy! — kiált fel Zó lyomi, s megragadtatva vad indulataitól, szenvedélyesen szorította át a leánykát, ki minden erőlködése daczára sem tudott a vaskarokból menekülni. — Borbála!... akarsz-e ... vagy nem. nem; te jó lányka vagy. Lásd, csak próbára akartam tenni szivedet, hogy vájjon olyan határtalanul nemes-e az, mint haliam. A leányka kibontakozva a kiset tő karjaiból, könnyei patakokban omlottak alá. — Engedje meg nagyságod, — szólt aztán szakgatottan, hulló könnyeit törülgetve; engedje meg, hogy atyámat felkölthessem. — Ne bántsd gyermekem. Lásd, ez próba volt. Most isten veled 1... Ab, hallod, hogy zug a zivatar, hogy ront a kapunak. — Egymásba hajtották-e a kaput nagyságod szolgái? — kérdé a leányka, kénytelen leküzdött fájdalommal. — Nem tudom, de mig te kamarámba ként gyújtasz, leányom, addig én megnézem. — Nem kegyelmes uram, azt nem en gedhetem. Ha atyámat nagyságod, nem engedi 'elkölteni, úgy helyébe én tartozom nagyságodnak szolgálni. Irodalom és művészet. Uj könyvek. A Franklin társulat Búd. pesten ismét néhány, kiadásában újabban mea" jelent s igen csiuosan kiállított könyvet uj' dött be szerkesztős fűnknek mégpedig: ܧ Bernstein. A természet könyve. 17—19 ||11 — Egy-egv füzet ára 50 kr. E négy tartalma: XVII. füzet. Képzelmi utazás a !J| denségbe II. stb. — A löldpálya nagyságáról stb. — Az égi tüneményekről stb. XVIII. ft. zet. A nap és az élet I. — Az élet forrása" ’ Az evőfentartás törvénye. Az örökmozdony jy az emeltyű. — Az úgynevezett hőanyag. __ A hő lénye'. — Külső és belső mozgás. — jjj. ként változik át a mozgás hővé a világűrben. — A nap kihűlése. — Az álló csillagok szine. — A napfoltok és a zodiacus fénye. 6__ A teljes napfogyatkozás julius 18-án I860. — Mit tanulhatunk a napfogyatkozásokból stb. XIX. füzet. A nap és az élet H. — A sötét csillagok és világűr ködfoltjai. — Az üstöké- sok. — Az aether. — Hogy lehet megmérni n fénysugarak vegyi erejét. A nap mint az élet előfeltétele stb. Igazságügyi rendeletek. 1875. Első füzet, a kereskedelmi törvénykönyv élet- beléptetésére vonatkozó rendeletekkel. — Áva fűzve 30 kr. Példatár a métermértékkel vaié számoláshoz az iskolai használatra. Szerkeszté Kordos Gusztáv. Egyszersmind pótfüzet az általa szerkesztett „Módszeres útmutatáshoz.“ Ára 40 kr. — Aufgaben-Sammlung zum Rechnen mit den Metermassen für den Schulgebrauch verfasst von Gustav Kordos. Zugleich ein Ergänzungsheft zu seiner Methodischen Anleitung zum Rechnen mit den Metermassen. Preis 40 kr. Olcsó könyvtár 15. és 16 ik füzete. 18. füzet. Szerelem és hiúság. Beszély. Irta Kemény Zsigmond. Fűzve 30 kr. — 16. füzet. Hernaii,, I Szomorujáték öt felvonásban. Hugó Victor. | Fordította Szász Károly. Fűzve 30 kr. — Történelmi könyvtár 18, 19. füzete. Ára egy-egy füzetnek 40 kr. 18. füzet. Árpád és a ma- j gyarok letelepedése. Irta dr. Toldy László. 19. füzet. Magyar nemzeti vértanuk. Irta Ál- dór Imre. — Mire a t. olvasó közönség figyelmét bátrak vagyunk felhívni. — A szerkesztőség. Téli és farsangi élemények. „Magyarország vigalmak színhelye, Épen most van a táncznak ideje.“ Tompa. ... A dob pereg.... a köny hull“ .... szidjuk, káromitjuk a kormányt meg a németet, amúgy magyar-miskásan,.. . búsulunk, — bánkódunk . . . (persze teli kancsó mellett), — panaszkodunk utón és útfélen, fűnek-fának; sőt már-már közel állunk az elkeseredéshez. .. mindez csupán egyetlen egy ok : az adó, a nagy adó miatt. Való, hogy országunk csak úgy roskad a roppant teher, államadósság, befektetési kölcsönök stb. alatt. — Az adó nagy; sőt még ez évben is emelkedni fog úgy látszik némely tételnél. így hát a jajveszékelés, a panasz talán jogosult is ?! Nézzük. Vizsgálódjunk, Gondolkozzunk. Keressük bajaink okát. De midőn ezt akarjuk tenni, el ne induljunk minden ember szaván. Tele vannak ezek tettetéssel, alakoskodásokkal. A ki pénzhiányról, szegénységről, olcsóságról, szükségről legtöbbet beszél, többnyire legjobb lábon áll. A ki pedig legnagyobbra van malacznyája, birkanyája, gulyáival, az alkalmasint azért handa- bandázik, hogy hitelét tovább fentartsa, — nem az adóhivatal, hanem hitelezői irányában. Az adózás és adóhivatal legfölebb akkor jut eszébe, midőn az az „átkozott“ adóhajtó figyelmezteti. A nagy kamatot, melylyel magát hitelezőinek lekötelezte, szóra sem érdemesíti; de S ezzel a szerencsétlen leányka, magára öltve egy vastagább ruhadarabot, legkisebb gyanú nélkül ment a kapuhoz. Zólyomi megállt, utánna nézett. Küzdeni látszott magában. Lelkét egy pillanat alatt keresztül futotta minden. Hisz ő is ember volt és apa, ki gyermekeiért a világot keresztül kutatná, ki gyermekeiért az eget megostromolná. Az anya fájdalmát fel nem foghatá, mert gyermekei anyát nem ismerőnek, de talán Zólyomi maga sem isméié azt kellőleg, hisz gyermekei anyját is ő ölé meg, midőn azokat neki a világra hozá, cserébe annak szivét törte semmisé. Igen, a bűnös kalandor lelke ingadozott. — Nem, — mormogott; — e gyermeket, nem, inkább száz mást, de őt soha! Azután kirohant*. Szemei szikrát szórtak a sötétben. A kapu tárva nyitva, körülte a setét, vi- iaros éjen kívül semmi, senki, csak a bűnös lélekismeret. Távolrál még lebete hallani a száguldó lovak tompa dübörgését. — Késő 1 — szólt magában. Néhány pillanat múlva a majorság ismét néma lön. Zólyomi, két csatlósától kisérve , nesz nélkül zárta be a kaput maga után, 1 vágtatott a csillagtalan éjbe, vétkes tudattól til- döztetve. (Folyt, köv.)
