Szabolcs, 1876 (5. évfolyam, 1-26. szám)

1876-01-23 / 4. szám

bogy előszólitás esetén kinek Tan aztán na­gyobb ballgatnivalója, mint azon elöljárónak, (jegyzőnek vagy bírónak), ha azonnal ott nein terem. Mert ba régen talán ez így is megjárta, ma már a községi elöljáróság egynéhány fok­kal előbb áll, vagyis ott, hogy egy kissé na­gyobb méltányosságért esedezhessek! (—YI. községben alakult egy lelkes kez­deményező működése folytán egy olvasó-egylet, mely az ottani népre nézve nem csak nagy fontosságú és jótékony hatású, hanem mond­hatnék valódi életszükség. Sajnosán értesü­lünk, hogy ezen olvasóegyletet olyan egyének nem pártolják, kiknek egyenes és közvetlen hivatásuk volna a községi és társadalmi ügyek­nek minél magasabb lendületet adni. — Ha a só megizetlenül, mivel sózatik meg az étel? (—) A jövő érdekében nem egészen fe­lesleges emlékezetben hagynunk, hogy az or­szággyűlésen megyei képviselőink közül egye­dül a bogdányi kerület képviselője Vidovich Ferencz szavazott az adóemelés ellen, — á többiek vagy nem voltak jelen a szavazáson, vagy az adóemelésre szavaztak, — mint pél­dául a bátori választó kerület képviselője — Mondhatjuk, nem igen kedves karácsonyi és újévi ajándékkal lepték meg választóikat! (—) Fogas kérdés. Ha valaki a vasúti közlekedések rendetlensége miatt olt reked valamelyik állomáson, vagy a másik vouatról lemarad s ez által a terminusra meg nem je­lenhet, vagy üzletében kárt vall, — beperel­heti-e és a mi fő, megnyeri-e a vasuttársula- tot? Megfejtési határidő január 30. Pályadij öt darab roszul szelelő Széli-szivar. (—) Az uj métermértékek számításának kőnyebbitésére Csátliy Károly debreczeni könyvkereskedő igen czélos és tárczába illő átszámító könyvecskét adott ki. Ára 10 kr. Megrendelhető ugyanott. (1) A Semjéni határban Zsiga László juhász által egy két hónapos fiú gyermek találtatott. Fején két fejkötő volt, egyik vászon, másik kötött, ruházata egy hasított ing. Vájjon ki lehetett e szívtelen anya? (1) A dohány termelők figyelmeztetnek, hogy ez iránti szándékukat e hó végéig az illető községi elöljáróságnak összeírás végett bejelentsék. (1) A marha levelekre kívánjuk a közönség figyelmét felhívni. Ugyanis mind a lóra, mind a szarvasmarhákra külön űrlapok vannak, és épen igy az egy éven aluli állatokra. Azonban ha valaki netán egy fias knnczára vagy borjas tehénre váltana eladbatási engedélyt, azt egy űrlappal el nem adhatja, de a borjura, illetőleg a csikóra külön 3-kros bélyeggel ellátott Űrlapot kell váltania. (1) Demecser, Gégény stb. községek dohány beszállítási határnapja f. hó 28-án leend. (1) Fehér László k. telekkönyvi vezető szeretett nejét f. hó 14-én vitték örök nyuga­lomra. A megboldogult 12 napig volt beteg. Nyugodjék békében; a bánkódó férjet pedig övezze körül a vigasztalás angyalai (1) Egy alispán! körlevél a többek közt oly rablógyilkost is köröztet, ki magyarul, né­metül, oláhul, szerbül, angolul és törökül be szél.Ez aztán már igazán gazember leheti (1) Kuriósum. A pénzügyminiszter roppant sürgeti az 1876. évi adóösszeállitást, hogy a községi elöljárók ekkor meg ekkor azt haladék­talanul illető hivatalaikba küldjék, hanem az erre szolgáló nyomtatványok még mai napig sem ér­keztek meg — nem hogy a közs 'gi elöljáróság kezeihez, de szétküldés végett még az adóhi­vatalokhoz sem. Hej, be engedelmes a papiros 1 Arra mázán minden ráfér. (1) A nyirbaktai országos vásár holnap folyó hó 24-én leend. A naptárak — melyekben ezen kis helység vásárjai jelezve vannak — ezt hibásan közölték. — A tolvaj furfang non plus ultrája. A párisi Variétés-szinházban jelenleg egy Morris nevű színész ragadja csodálkozásra a közönsé­get. Fekete öltönyben jön a színpadra s ez a nézők szemei előtt lassanként parasztnő, majd matróz, cocotte vén ember stb. öltönyévé változik. Ennek a Morris urnák veszedelmes concurrense akadt Londonban, csakhogy ez ügyességét egészen más műfajban practizálja. A londoni ékszerárusokat és pénzváltókat ugyanis már régen csalja valami gazember, ki hallatlan és ügyességgel végzi munkáját. így pl. rgy öreg, előkelő kinézésű szürkeszakállu ur lép a kereskedésbe s egy gyémánt ékszert kér megtekintés végett, mivel, úgymond, fele­ségét születésnapjára ilyennel alcaja meglepni. Előmutatnak neki egy garnitúrát, mit az öreg figyemesen megvizsgál — s akkor egyszerre egy ugrással kint van a boltból. — A bolt személyzete utána rohan, — az öreg azonban eltűnt, csak a kirakat e őtt áll egy fiatal le­ányka, ki kiváncs an szemléli az ott kitett ék­szereket: különben senki sincs közelben. Egy más alkalommal bemegy egy gazdag egyenru- liáz inas egy pénzváltó üzletbe, hogy ura szá­mára valami nagyobb bankjegyet felváltson. Alig fekszik előtte az apró pénz, összekaparja & nagy banjegygyel együtt s rohan ki a bolt ból. Több policemen üldözi a legközelebi sa­rokig; ott az inas eltűnt üldözőinek szemei elől, kik a sarokra érve csupán egy félrészeg matrózt találnak, ez pedig nem is látta az inast. E tolvajlások több hónapon keresztül szá­mos alkalommal ismétlődtek, a nélkül, hogy a tettest sikerült volna megcsípni. A rendőrség kétségbeesett, s egyszer a következő eset tör­ténik : Egy gazdag kereskedő korábban tért haza délutáni sétájáról, mint közönségesen szokott, s ibcn meg volt lepve, midőn szobá­jának ajtaját feltörve találta. Gyorsan rendő­rökért futott, s ezek kettejét az ajtónál állí­totta fel. A kereskedő s a többi rendőrök a szobába nyomulva, a tolvajt teljes munkában találták, a mint épen az Íróasztal fiókjának felnyitásán fáradozott, de a mint a bejövöket meglátta, keresztül tört rajtuk; a lépcsőre érve, futni kezdett lefelé, s gyorsan beugrott egy szobába, melynek ajtaja a lépcsőre nyí­lott. A rendőrök utána rohantak, de a szobá­ban a tolvajnak hire hamva sem volt, csupán egy vén összetörődött ember feküdtt egy ágyon, s panaszos hangon kédezte, miért sér­tik meg ily durván az ő házi jogát. A rendő­rök azonban ez alkalommal nem hagyták ma­gukat megcsalni; mivel a szobának nem volt más kijárata, mint az az ajtó, melyen bejöttek, meg akarták fogni az öreget, ez azonban minden érintésre fájdalmasan kiáltott fel, s esküdö- zőtt, hogy egy világért sem bir mozdulni. A mint ott emelgetik, az egyik rendőrnek egy­szer csak a kezébe akad valami madzag, a mely a vén ember dereka köré volt tekerve. A rendőr megrántja a madzagot, és uram fia, a a beteg egy pillanat alatt hetyke katonává változik. Ezzel aztán fel volt fedezve a vak­merő tolvaj titka, ki a mint a dolgon rajta érték, mindent megvallott. A tolvaj amerikai ember, s Wéstem Jamesnek hívják. »Egy. és M. U.“ — A himlő az egész megyében, főleg még­is ennek északi részén, a kisvárdai felsőjárás­ban igen uralkodik. Epeijeskén e hó elején 50-60 közt levő iskolaköteleseknek egyszerre %-ada lett beteggé, mely miatt az iskolázást félbe kellett hagyni. Mai napig még alig egy pár halt meg közüllök. Vajha! e járvány na­gyobb mérvű áldozatokat ne követelne megyénk ifjú lakosaiból. — (Beküldetett.) Hogy vidéki könyvárusa­ink, a hozzájuk intézett megrendeléseket, a 1 egpontosabbanésalegrövidebbidő alatt miként teljesítik; alkalmam volt erről megyő- zödni. Ugyanis egyik megyei könyvárusunknál Október hóban tettem egy megrendelést, mely gymnasiumi tankönyvekből áll; a megrendelés megtörtént, de az illető tankönyvek e mai na­pig sem kézbesittettek. No de nem is lehetkivánni, hogy ezen oly primitiv korszakban, midőn semmi eszközeink nincsennek, melyek a forgalmat elő­segítenék — egy megrendelés három holnapnál vagy egy fél évnél hamarább lejárjon; a tanu­lók ezen idő alatt pausáljanak, hisz elég hosszú az idő. Szolgáljon figyelmeztetésül a vidéki ta­nítók és nevelőknek, miszerint megrendeléseiket nem a vidéki, hanem a fővárosi könyvárusoknál tegyék. (—) Nem tudjuk igaz-e, nem-e, de mint kósza hirt hallottuk, hogy a M. É. K. V. múlt évi decz. 30-ki rendetlen közlekedésekor Kis várda környékén tiz tót napszámos fagyott meg a vonat negyedik osztályú egyik kocsijá ban. Nem akarunk hitelt adni e kósza mende mondának, de ha csakugyan igAz volna, szó moru adat lenne az utazó közönség iránti fi­gyelmetlenségre. (—) Régi de nem rósz. Szemere Miklós ifjú kedélyű veterán költőnk múlt évi deczem- berben Kassán időzött s szives baráti körben ott ülvén meg névnapját is, a reá mondott felköszöntéseket eme toasttal viszonozta : „Kö szőnöm fiuk 1 szives jó kivánataitokat, s eljá­rástokból látom, hogy ti oly magyar fiuk vagy­tok, kik a politikai iskola lóczáján soha rósz deákok nem voltatok, kik soha bittó vi­rágai nem valátok, kiket a széli soha meg nem ingatott, kik soha egy perczcze sem késtetek el a haza védelmében s kik úgy látom a Tiszába bele nem fúltatok.... Soká éljen a derék öreg hazafi! e jó kívánat tál toldjuk meg az „E. és M. U.- fentebbi közleményét. (—) Hasznos társulat. Mint a lapokból olvassuk, Budapesten nehány tekintélyes egyén társulatot óhajt alakítani, mely magának fő­feladatául tűzné ki a közigazgatási közegek és főleg a kir. törvényszékek által elkövetendő szabályellenességek felfedezését s kellő osto­rozás végett nyilvánosságra bocsátását. — Ha ezen társulat tényleg életbe lépne, előre is biztosíthatjuk — jegyzi meg az „E. és M. U,“ miként a fővárosi lapok legnagyobb része ál­tal buzgón fog támogattatni, feltéve hogy ma­gát anonyinitásba nem burkolja s bebizonyít­ható tényekkel fog előállani. G Sajtópert tárgyalt jan. 13-án a deb­reczeni esküdtszék, s Czincz Ignácz böször­ményi lakost a sajtó utján elkövetett rágal­mazásban vétkesnek nyilvánította, minek foly­tán a törvényszék három havi fogságra, 150 frt bírságra s 67 frt perkölcség megtérítésére Ítélte. A sajtópert magánfél indította meg s tisztán magnügy körül forgott. (—) Érdekes sport történt mostanában Szalmakalapfalván. Egy háznál a gyermekek mulattatására egy kis nyulat tartottak. Idővel a nyulacska megnőtt s felébredvén benne a szabadság vágya, hogy hogy nem? a ház pad­lására menekült, a nélkül hogy mint loyalis és emberségtudó családtaghoz illenék, mene­külési szándékát a ház urának bélyeges papí­ron bejelentette volna s a padláson darabig mint kísértet szerepelt, nem csekély ijedel­mére a szolgálattevő fehérnépnek. — Végre kiderült, hogy ki légyen ő rejtelmessége, azon­ban a padláson úgy el tudott rejtőzni, hogy sehogy sem lehetett lefülelni. — Quid nunc? Eh t majd elcsípi a koma agara, hozzátok elő, aztán fel vele a padra I Hogy aztán úgy to- lonczozták-e fel az agarat a padlásra, mint hajdan a rátótiak a bikát a torony tetejébe, s elfogta-e a dezentor nyulat, erről hallgat a krónika. Nyirfalombok. ni. nőkről ? nők és (Mit beszélnek a gonosz fótiak a szegény Barangolás a Duna és Tisza rónáin. Olvasó olvasmányaik megbírálva. Tetszik ? Semmiképen nem! Mit követel a nőtől az egyenjogúság ? Egy múlt század­beli vén sas.) Az asszonyi álnok praktika, most a vonz­erő, majd ennek ellentéte folytán, száz meg százféle ármányt és cselszövényt használ fel a férfiaknak helyökből kimozditására __ (No no .... ) Már pedig csak azért sem ijedünk meg, hanem példákkal illustráljuk állításunkat. Bizonyos úri háznál (a Nyiren-e vagy a Tiszaháton ? nem jegyzé fel a krónika) úgy Október vége f lé, mikor már ugyan jól esik a tűz körül sütkérezni, nagy vita támadt a fe­lett, hogy a kandallós szobát, melyben barát­ságosan lángoltak a fahasábok, a férfiak vagy a nők foglalják-e el ? A férfiak azt állították, hogy kanda lósszcba annyi mint pipatórium,tehát jo­gosan őket illeti; a nők vékony öltönyre, gyönge idegzetre, és más valóban fontos okokra hivat­koztak, — hanem bizony a férfiak (az udvari­atlan embertelen fajzat I) utoljára is elfoglalták a vitatott helyiséget erőhatalommal. — Soh’se búsuljatok — suttogá a házinö a megszompolyo- dott vert hadhoz, — mindjárt kikurgatom én onnan őkeméket!. ., „és úgy tőn, a miként beszéle.“ — Alattomban a tűz igazítás ürügye alatt vagy tiz darab meg nem vágott gesztenyét takart a parázsba, s alig hogy távozott a szo­bából ... pukk 1 úgy képen vágta egy félig sült, félig nyers galacsin érdemes Pufóczi uramat, hogy azt sem tudta fiú e vagy lány ?... pukk, pukk! ne neked termetes orra a házigazdának és Dübörgő komának ... pukk, pukk, pukk ! de bizony olyan rémülten futott ki a magát tá­jékozni nem tudó, s valami rablóbandát képzelő compossessoratus, mint ha anno 1809. Győr alól kellene a kender ... akaránk mondani, a francziától szaladniok! — A nők pedig miután a tizedik bomba is elrobbant, egész kényelem­mel és fékezhetlen kaczagással telepedtek le az ügyes cselszövény által kiugratott férfiak helyére. És az ilyen kimozditások még mindig napirenden vannak. A szobákat meszelni kell, minek is az a csúf pipa örökké a szátokban.., lódulj jámbor férfi hazulról 1 Holnap súrolunk, mindig ti sározzátok be a deszkákat... keress szá'lást és ne lábatlankodj itthon árva bagaria csizma!... Eh menjünk tehát, a- vonat úgyis indul, vegyük nyakunkba a világot, tartsunk szemlét, — mint a közművelődés rovatának egyik diletáns vezetője a „Szabóles“ lapjain, — széles Magyarországon, s haza se jöjünk, mig itthon a lég meg nem tisztul... — Mit olvas kegyed kedves Izácska? — Ah egy igen unalmas könyvet. — Talán bizony K ... Zs... valamelyik nehézkes regényét? — Nem... „ a tenger munkásait“ .; .valami Hugó Viktortól. — Hohó kérem! az a regény nem lehet unalmas, de azért szerzője Hugó Victor teljesség­gel nem „valami“... hanem egyik legragyocóbb tolla, egyik legünnepeltebb jelensége a világiroda lomnak,’leszámítva persze korlátozhatlan bizarr eszméit és irálya gránit-tpmörségét. ‘ He r # * — Van-e most olvasókönyve kis hugocs-, kám? . Éppen a napokban kaptam egynéhányat Béla cousinomtól, de még eddig nem volt időm csak czimeiket is megnézni. Lássuk tehát uröcsénk Ízlését... Humo­reszkek — Karvázytól. Hm 1 A három nadrá- gos ember — Paul Kocktól. Auch gut 1 Pére la Chaise — Mühlbach Luizától. Mindig szebb olvasmányok T Egy orvos naplója — Dumastól. Teringettét! A szerelem gyermekei — Suetől, Tüzes villám! No hiszen takaros kis gyűjtemény ! Hanem annyit mondunk kegyednek édes Lin- dácska, hogy ha mi az édes mamája volnánk, ilyen regényeket csakugyan nem szenvednénk meg tiz perczig a háznál; azt a szeleburdi gavallért pedig, ki e pikant olvasmányokat kol- portálta unokahuga számára, egy kissé kapaci­tások egy pár „jó szóval“... no meg azzal a termetes guzsalynyéllel. — Most pedig a be­csempészett „contrabandeor“ ezennel konfis- káljuk regényeit,... de azért valahogy bukórba ne essék, majd küldünk mi magácskának okos és jó könyveket. — Hát a mi jó Azaleánk szokott-e néha néha olvasgatni ? — Nagyon ritkán, bácsi! — És miért ritkán ? Gyónja meg csak térem nyíltan, szokásos őszinteségével. — Nem érkezem reá ... aztán meg köny­veket sem tudok kapni. — A mentség el nem fogadható, a gyónó nem óldoztatik fel. i t * — Bezzeg az én kedves egyetlenem, az én szerelmetes violaszálam, az én drága Ara­bellám nap nap után, örökké olvas. Már # ny. ... i kölcsönkönyvtárt egészen végig «f vasta az én gyönyörűségem. — De akkor a kézi munka, a gazdasz szonyság, a kertészkedés nem igen halad. — Eh! miért emésztené magát ilyesmi vei, elvégzek én helyette mindent. Majd később elég alkalma az élettel bajlódni! Hí- szén még csak tizenöt éves lesz a lelkem gyöngyvirágom. — (Meg vagy négy még ... ott voltunk a keresztelőjében!) * * * . Ilyen és hasonló regényes tájakat fedez- nél fel nyájas olvasó! ha nővilágunk közmive- lődési álláspontját figyelmesen tanulmányoz­nád. — Nem hiányoznak ugyan nálunk (hála fajunk védszellemének!) kiváló, emelkedett szellemű hölgyek, kik úgy a hazai, mint a külföldi irodalom terén kitűnő olvasottságot, müizlést és meleg pártfogást tanúsítanak, —. de másrészről azt is himezés — hámozás nél­kül kell kimondanunk, hogy e szép lelkek, ha nem is számíthatók fel ujjainkon, de a több­séget sem képezik. — Á többi aztán olvassa Kisfaludyt — Józsikától, Aranyt — Tompától Cucort — Petőfitől... vagy azokat a sikam- ■ lós és mosdatlan arczu regényeket, melyek, mint a „haschisch“ élvezése a keletieket, mint az „upas fa“ az árnyában szendergőt, elhó­dítják és megmérgezik gyöngéd lelkét... ol­vas derüre-borura, anélkül, hogy olvasmányai által épülne, nemesednék, s hozzá, mint tel­hetetlen könyvmoly, házi teendőit is elhanya­golja . .. vagy pedig épen semmit nem olvas, hiszen a temérdek foglalkozás nem engedi... a mi pedig az irodalom anyagi pártolását il­leti, már itt olvasók és nem olvasók egyiránt azon osztályban sorozhatok, melytől a diákok és tanulók annyira rettegnek, lévén annak bah jóslatu neve : „ki nem elégítő“... De hát jól van ez igy ? Szerintünk nem. A társadalom kimondta már és majdnem minden ponton életbe lép­tette a nőnem egyenjogúságát. A jog azonban mulhatlanul kötelességet is feltételezvén, ön­kényt következik, hogy a nőnek nem lehet, nem szabad többé a kiskorúság szűk eszme­körében vesztegelnie, hanem a valódi mivelt- ség nagykorúságára, kell felmagasulnia. Nem kívánjuk, hogy a nők — mint Amerikában — tudori oklevelet szerezzenek; hogy — mint ‘ érésünkre is legtöbb rangbeli hölgy — latin és más holt nyelveken beszéljenek; még ab- ’ ban is elnézők vagyunk „most“, ha körülmé­nyektől gátolva, a miveit népek nyelvét nem sajátíthatták el, .. de annyit mindenesetre óhajtanánk, sőt meg is várnánk tőlük, hogy elhanyagolt nevelésük hiányait önerejökkel kiegyenlíteni, az életbe vágó, a családéletet mélyen érdeklő ismereteket — legalább főbb vonásaikban — elsajátítani, és körükben le­hetőleg gazdagon, -áldásosán gyümőlcsöztetni törekedjenek... — Dejszen 1 gondolja Avasi bátyó, — ha nekem leányom volna ! még imi sem taníttat­nám. Talán bizony azért, hogy szerelmes le­veleket firkáljon? —z—y. Szerkesztői posta. J. G. urnák. Versét csak e helyen közöljük. Nem mintha némileg igaz nem volna, de mivel ön a méter rendszert még kellőleg nem érti I Felfordult világ ez, Az ég felé lábbal 1... Ma már a kis leány Nem játszik a bábbal 1... Kacsintani tanul Az urfi szemébe, Kock Palit olvassa Biblia helyébei . , . Megromlik az ifjú — Tán már a bölcsőben; Vén ma már a gyermek — Gyermek idejében I A magasban mereng — — _ Ho nnan ha lezuhan Nem zárda fal közé, De más fele rohan 1 Pillanatnyi báj s élv — Hosszú csalódással Ölelkezve járnak A mai világgal. Felfordult világ ez — Az ég felé lábbal * * * No de fel is hagyok E rut csúnya váddal*) 0. Ó. urnák helyben. Nem közöljük. De minek is közölnénk ? .. . azért talán, hogy ön miatt kollegáinkkal összeveszekedjünk ? Olyan nincs — Mi mindenkit szeretünk, még az „Izét“ is, bárha e delica- tessébol nem részesülhetünk. Látni azonban láttuk a - flnum velin papírt! *) Hát bizony jobb is lesz I S z er k. Felelős szerkesztő: ANGYAL GYULA. Főmunkatárs: Vitéz Mihály. Hirdetmény* A kálló-semjéni regále jog f. 1876-ik év január 27-én d. e. 10 órakor nyilvános árve­résen 200 frt. bánompénz letétele mellett, Kállő-Semjén község közházánál bérbe fog adatni, mihez árverelni szándékozók ezennel meghivatnak. — A feltételek alólirottnál meg­tekinthetők. Nagy Sándor, földesúri megbízott. Debreczen, 1876. nyomatott a részv, társ. könyvnyomdájában,

Next

/
Oldalképek
Tartalom