Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-25 / 17. szám
tudjuk, hogy nevezett laptársunk előfizetők-, olvasók-, munkatársakban nem igen bővölkö- dik, sőt sorvadástól retteg: a prot. papokkal való bibelődésében mi különöst sem találunk, mert a halálos beteg ágya körül állók el nem odázhatják, hogy papról ne gondolkozzanak, ne beszéljenek. Pedig biz a kis „Szabolcsi lapocskából“ aligha lesz predikátios halott; mivel az idétlen szülötteket zaj nélkül, rövid szertartással szokták eltakarítani. Azonban úgy hiszem, hogy a „Szabolcs“ szerkesztősége részéről csupa kér. jó indulatból s emberbaráti kötelességből fog valaki vállalkozni egy szerény s rövidke búcsúztatóval elhomlitani a kis ártatlant, fog annyit mondani felette, hogy: requi- escat in pace! Azt jegyzem meg végül a prot. papok elleni berzenkedésre, ezek roszakaratu meg- meghurczolására s az irántok a „Szabolcsi Lapok“-ban nyilvánuló ellenszenvre, hogy akkor nem csodálkoznék az ember ezeken, ha a lap valami pap-fiu neve alatt jelennék meg; mert az általános tapasztalat, hogy a pap-fiuk, a papok testvérei, rokonai mind, vagy legalább igen kevés kivétellel, pap-marók. De igy egy polgári egyén firmája alatt, szinte csodálja az ember ezen ellenszenvnek nyilvános kitöréseit. Mondjon le, s hagyjon fel ez iránynyal tisztelt laptársunk, ha még életben maradhat, — mert azzal közkedvességet nem szerezhet. Ezt kér. jó indulattal, sine ira et odio javasoljuk neki. Ha pedig folytatná, előre kijelentjük, hogy többé semmit nem adunk reá s fel sem vevő- leg nézünk el ily irányú működése felett; — vagy legfölebb szánó mosolylyal veendjük tudomásul handabandáit, mint számba nem vehető, betudás alá nem eső dolgokat. Ha pedig tőlünk valamit idéz, azt több jó akarattal tegye, mint ez alkalommal, akkor talán még találkozandunk. Görömbei Péter. Fővárosi levél. Budapest, ápril 17. („Panna aaszoy leánya.“ Eredeti népszínmű, három felvonásban. Irta Abonyi Lajos. Először adatott a nemzeti színházban ápril 16-án.) A nemzeti színház pénztárának legjöved- mesebb estéit majdnem mindenkor a népszínművek képezik. — De mennyivel inkább siet a közönség Thalia templomába még akkor, ha nem csupán n genre, hanem még oly jó hang- zatu név is hivogatólag int feléje, mint a milyen az Abonyi Lajosé. Ha pedig azt sem hallgatjuk el, hogy ez a darab volt az, — mely a „Falu rosszával" versenyezett s a bíráló bizottság öt tagja közül kettő a jutalmat „Panna asszony leányának“ szavazta meg, akkor felesleges is lesz felemlítenünk, — hogy a színház „Panna asszony leányáénak első adatása alkalmával zsúfolásig tömve volt. A darab meséje vázlatban ez: Panna asszony Berkeszi Péter földes ur házánál gazdasszonyi szerepet visz. Berkeszi Péternek egy törvénytelen, de végtelen kedves és szeretetreméltó leánya van: Cicelke, — kit atyja, Berkeszi Péter, Köucsöginek akar nőül adni. Cicelke szive azonban már nem szabad, atyjának unokaöcscse Berkeszi Zoltán, iránt lakik benne mély szerelem. A földes ur unoka húgának, Konstanciának, sikerül azonban csel- szövény s ármánykodás által Berkeszi Zoltánt arról győzni meg, hogy Cicelke Rubint Jancsival Berkeszi ispánjával meg akart szökni. — Erre nemcsak Köncsögi küldi jegygyűrűjét Cicelkének vissza, hanem Zoltán is hátat fordít az egészen ártatlan leánynak. — Cicelke e miatt elkeseredett lélekkel hagyja el meleg szívvel szeretett atyja házát, a Berkeszi kastélyt s nagyapja szerény lakában huzza meg magát. Itt indul a bonyodalom megoldása fejlődésnek : A furfangos nagyapónak s kerül a Zoltánt tévútra vezető levélkét kézre keríteni és igy napfényre derül egyrészt Konstanciának álnok csalfasága, másrészt Cicelkének tisita ártatlansága. Berkeszi Péter kibékül a szerelem által megjavult unokaőcscscvel ős, — a miről A jó és rósz örökharcza egymás ellen, — a sátán és angyal, a menny és pokol küzdelme különböző fegyverekkel, egyiknek kezében kő, a másikéban kenyér ; egyiknél átok, a másiknál áldás ; vigasztalhat, hogy bár a pillanat győzelme az átok felé hajlik, de a gondviselés kezében az átok is áldássá változik, s vég-| eredményében ezé a diadal I A jegyző jellemére nézve az átok tábor á b a tartozott. Napról napra mindinkább kezdé bosszantani a lelkész nyájas és szelíd magatartása, szívélyessége, melylyel elhalmozá. Szobájában találjuk őt, a mint épen fel s alá járkálva, felindulásában folytatni szokott magánbeszédével foglalkozik. — Ennek a papnak becsületessége szen- vedhetetlen 1... Nem tudom mi az ? De érzem, hogy nem élhetünk egymás közelében, ő az észald, én a déli-sark ! Ez az örökös megszégyenítés, mikor én azt akarom, hogy gyűlöljön, ő szeret 1.. Én egyet nevetnék halála felett, I életének koczkáztatásával is megmentene engemet a végveszélyből. Megalázó, valóban megalázó 1 ő a nagyobb, ő uralkodni látszik felettem 1 Engedjem-é ezt | Ahó 1 Nem addig van az 1 ő nagy a nagylelkűségben, én pedig nagy fogok lenni a gonoszságban, végtére is enyém leend a gjőzelem 1... De mit tegyek ? 1 Mit; tegyek ? 1 Na fia jó helyen van, előbb hallani sem akart, azt most apai szivének teljés boldogság érzetében teszi meg: szeretett leányát, a kedves Cicelkét, — nőül adja Zoltán unokaöcscsének. Szerzőnek többszörös kihivatásán kívül élénk tetszés nyilatkozatokat arattak még: Tamássi, Újházi és Teleki. De az est sikerének fényes koronáját Blabáné Cicelkéje képezte. M. M. ÚJDONSÁGOK. ! Kérjük az előfizetőket és a hirdetési dijjal tartozókat, legyenek szívesek beküldeni minél elébb köteles tartozásaikat, mert a kik be nem küldik a hét fo lyamában, azokhoz jövő héten utánvéten lapokat kénytelenittetünk küldeni! A ki- adóhivatal. * Sajtóhiba. Legközelebbi számunkban a „gőzfürdőről“ szóló újdonságunkba egyél telem- zavaró sajtóhiba csúszott be. Ugyanis jelzett újdonságnak alulról második sorában „postai“ helyett „pózeni“ olvasandó. — Egyszersmind kérjük t. olvasóinkat, alapunkban olykor előforduló sajtóhibákat annak tulajdonítani, hogy mivel lapunk Debreczenben nyomatik, hol ugyan van a szerkesztőségnek megbízottja, — azonban a beküldött kéziratokból sokszor a legszívesebb akarat mellett se lehet teljesen eligazodni. H Városunk egyik igen derék, közkedvességben álló polgárát Szabó Sándort egy heti rövid betegség után f. hó 20-án kisértük ki az örök nyugalomra. — A család a hü férjet és apát, a barátok a nemesszivü és vidor kedélyű barátot, a város egyik szabad gondolkodású polgárát siratja benne. Halálával érzékeny veszteség érte a ref. egyházat is, melynek egy idő óta presbytere ez évben, pedig igazán lelkes, buzgó kurátora volt. Az egyház irányában több ízben nyilvánította önfeláldozását, szóval és tettel az elsők sorában állott. Halála előtt nehány nappal határozta el, mint ezt meghitt barátai körében nyilvánította, hogy a ref. egyház számára egy 10 mázsás harangot öntet. Fájdalom, hogy e nemes szándékában és még igen sok másban megakadályozta a kér- lelbetlen halál, elragadván őt élte 44-ik évében szerettei köréből. — A forradalomban mint 16 éves ifjú vett részt, és ott volt mindenütt a legkeményebb csatákban. Legyen béke a kihűlt nemes szív felett. *** A nyíregyházai műkedvelő társulat, hallomás szerint még e hó folytán előfogja adni „A falu rossza“ czimü közkedvességben álló uj színmüvet. Reméljük, hogy ennek lesz közönsége. ügy értesültünk, hogy legközelebb, a színészek eltávozta után a r. kath. orgonára is fognak rendezni nehány előadást. = A rettegett Dobos Gábort elfogták ÉrdiÓ8zegen; azt írják felőle a lapok,hogy fogságában nagyon poltronul viseli magát, csak rá kell kiáltani, azonnal nyakra-főre vall mindent. Egy pár százan, mint a „Debreczen“ irja, bele kerülnek e dologba. (—) Akasztott embert találtak Nyíregyháza mellett sz ó szőlők garádjában, kinek már fél arczát kikezdették az ég szárnyasai. Nem nagy kár értei egy csavargó, tyuktolvaj volt. Husvétban tűnt el, tehát vagy három hétig függött az ég és föld között. (II) Ma tartatik Debreczenben a „függetlenségi párt alakuló gyűlése; jelen vannak Pestről, mint az országos függetlenségi párt megbízottai: Simonyi Ernő, Patay István, Helfi Ig- nácz, Gál Mihály, Csávolszki Lajos, Mocsáry Lajos. — Felhívás! Azon nőt, vagy urat, a ki Lauka Gusztáv novelláit tőlem elvivén, elolvasás végett magánál tartja, felkérem, hogy azt jelen felszólítás után 48 óra alatt hozzám elküldeni szíveskedjék. Szombathy Ödön. O Meghívás. A nyíregyházai ág. ev. gimnázium f. év május első napján a nagyvendéglő termében tánczestélyt rendez, személyjegy 1 frt 50 kr., családjegy 4 forint. Kezdete 8 és fél órakor. Jegyek előre válthatók Illincz Gyula de ott már semmit sem tehetek 1 Hanem várjunk csak 1. .. Saját állásában, hivatalában kell megkeseríteni, megsebezni szivét, a népet kell ellene felingerelni 1.. De kit ? Mikor mindenki úgy szereti 11 Eddig haladt a beszédben, midőn kopogtattak ajtaján. A falu bírója lépett be, egy jómódú, de buta kinézésű ember, a kisbirótól elvett „cur- jancs“-ot (currens) adta át jegyző uramnak. A biró uram jellemzésére felhozhatjuk, hogy minden tanácsbéli „szavazatija a közlevelek felolvasása után sem több, sem kevesebb nem volt a következőknél: „Ne mondjunk arra semmit! ... de hát azután hogy jön ki ? !... hanem pedig majd úgy lesz . .. Meg kell lenni, mert egy az, hogy egy, más az, hogy más 1“ Ez a biró épen kapóra jött jegyző uramnak 1 Ezt legjobban el lehet ámítani, hogy azután fellármázza, felizgassa a népet. — Isten hozta I szólalt meg jegyző wam, „mi szél hajtogatja kegyelmedet szegény házamba ?! — Hát bizony csak azt a „curjancsot" m átal, „ikon“ csak az imént adta átal kisbiró uram, mondok, tán i g y ó k valami levél lesz benne. — Eltalálta biz azt kedves biró uram, nagy újság van ebbe 1 — Már hogy mi kérem átossággal ? könyvkereskedésében és este a pénztárnál. Fe- 1 ül fizetések köszönettel fogadtatnak, a sorshúzás a szünóra alatt történend. X Részvéttel adunk helyet lapunk hasábjain a következő gyászjelentésnek: Pol. nagy káliói Kállay Ákos és neje Láner Ilona, valamint gyermekei: ifj. nagykállói Kállay Ákos, kistályai r k. segédlelkész, Ilona, férjezett Kuzsay Ödönné, Viola, Szeréna, Juliska, Lucia és Béla nevében is fájdalmas szívvel tudatják hőnszeretett leányuk, illetőleg testvérük: Dagykállói Kállay Csillának élete tavaszán 17-ik életévében, ötheti bulyos szenvedés, a halotti szentségek aj- tatos felvétele után folyó hó 15-ikén d. u. 2 órakor tüdőgumóknrban történt gyászos ki- multát. Az engesztelő szentmise áldozat Nagy- Kállóban és Oroson e hó 19-kén reggeli 8 órakor fog megtartatni. — Béke hamvaira. (—) Megyénk egyik városából német nyelven intézett tudakozást egy érdemes honpolgár a szabolcsmegyei takarékpénztár igazgatójához az iránt, ha nevezett intézet hajlandó-e kölcsönt megszavazni az ingatlan vagyon czimén, városi házakra? A válasz laconi- cus rövidséggel, de egyszersmind attikai sóval fűszerezve igy hangzott :Ön idegen nyelven kérdést intézett hozzám . . . válaszom: intézetünk csak magyarországi ingatlanokra szavazhat meg kölcsönt. Azt a bizonyos várost és derék honpolgárt most nem nevezzük meg, de igen a hazafias lelkű igazgatót, — neve Bleuer Miklós. (—) Alig bír a vidéki ember válasz tást tenni, ha Nyíregyházára vetődik, panorámába menjen-e vagy Uhlich circusába, vagy a műkedvelők színi előadására. Boldog város 1 — gondolja magában, — hol annyi mulatság és szórakozás kinálkozik. Boldog falul — gondolják viszont a városiak, — hol ha akarja sem tudná pénzét elkölteni az emberi Tessék válogatni a boldogságban! (—) Nagy szerencsétlenségről tudósit- nak bennünket a megyénkkel szomszédos Czi- gánd községből. Múlt héten tűz támadt ott, s a lángok élesztve a nagy szél által, de különben is tágas tért nyerve az ottani sűrűn ö8szeszoritott épületek között, körülbelől 70—80 házat emésztettek fel, nem is említve a melléképületeket és az élelemnemüekben okozott károkat. Mondják, hogy a tűzvészt a községben akkor működött adóbajtó által vigyázatlanul eldobott égő szivarvég idézte volna elő. Bővebb értesítést várunk, különösen az utóbbi ponton. X A nyíregyházi ág ev. gynásium javára rendezendő sorsjátékra nyeremény tárgyakat küldtek. Mathaeideszné Handtel Luiza egy játék bárczát. Jéger Amália szivartartó!, Jéger Luiza szivarhamutartót. Marsalkó Ká- rolyné két darab szivartartót. Majerszky La- josné két darab reggeli fejkötőt. Palicz Lenke egy hímzett munkakosarat. Nagy Sándor dohánytartót, Sulyok Gyuláné gyufa és hamutartót, Klein Adolfné egy palaczkot pohárral. Palaticz Erzsiké gyufa és szivarhamutartót. Szatmáry Ferenczné egy levélnyomót és szivarhamutartót. Szeszich Lajosné egy gyufatartót. Szeszich Ida egy könyvjelzőt. Gráf Mórné egy képet, Szamuely Leontin egy női táskát. Diecz Lajos egy pár gyertyatartót s három darab porczellán tárgyat. Moesz Juliska egy hímzett fali kosarat és egy hímzett asztalterítőt. Riszdorfer Jánosné egy üvegtálat. Riszdorfer Anna egy csengetyü tálczát. Fráter Sándorné egy kulcstartó szekrényt. Jármy Menyhértné két tallért. Csapkay Jenő egy dohánytartót. Hoffman Josephine egy óra, gyufa és szivarhamutartót. Keler Dániel Losonczról egy aranyozott ezüst karpereczet. Diecz Sámuel befőz- tes tálat, Fazekas Sámuel szivartárczát. Ku- bassy Gusztáváé egy keresztes tallért. Engla- ender Irma egy névjegy kosárkát. Krasznay Gáborné egy pár hímzett papucsot és hat da rab képet. Illincz Gyuláné két kötet könyvet. Illincz Gyula egy kancsót és két sörös poharat. Nyíregyháza 1875 ápril 22. Martinyi tanár, lakik a debreczeni-utczán 1528 sz. a. (—) Szerencsétlenség. Múlt napokban Demecser községben Elek Gusztáv ur legényénél vidámon mulatoztak a vendégek. Időközben beállitnak holmi hívatlan egyének s garázdál— Hát bizon a tagosítás itt is igénybe fog vétetni. Tudja-e kigyelmed, mi az a tagosítás ? — ’Sz értem, de nem tudom ! — Az azt teszi, hogy kigyelmednek ezután nem járhat szabadjába a juha, meg az ökre a mezőkön, hanem kimérnek kelmeduek egy kis földet és azon tarthat kelmed vagy két lovat, meg két rúgott bomyut. — Hát a többivel mit csinálok ? — A többinek majd vészén szénát, bérel legelőt! — „Dejszen“ azt ugyan a nagyapám se tette, én sem teszem. — Akkor eladja kelmed, vagy elvesznek éhen 1 — Én eladjam az én drága jószágaimat? Potom áron, azt ugyan nem teszem soha 1 — Nagy ur a „muszály" édes biró uram 1 — Hát ki muszályithat engemet arra, nincsen olyan törvény I — De van, itt van a levélbe. Biró uram belülről kezdett melegedni, emésztődni, fészkelődött, arcza pirulni kezdett. — „Dejszen“ jegyző uram, Szeretném én látni, ki cselekedné azt meg, ha én fellármázom a falut. Jöhet akar egy „armádia,“ „ide jöjjön a kinek kutyaszive van.“ (S biró uram valóban kezdette emelgetni karját, melykodni kezdenek. A házigazda darabig tűrt azonban később türelmét vesztve, fegyvert főé kezébe, hogy a hívatlan publikumra egy kissé rária8zszon. De a fegyver elsült, a garázda egyén lecsapta magát a földre s igy csekély sérülést kapott, hanem a mögötte álló czigány. zenészt érte a lövés, még pedig halálosan. (—) Városunk börtönébe, — mint halljuk — nem régen egy hatalmas üveggel csempésztek be spiritust egyik kamara rabjai. Természetesen bekapták, azután bekaptak, összevesztek, verekedtek, nagy zajt ütöttek. A porkoláb aztán vizsgálatot tartott, puhatolván: mi utón és ki által jutott a tüzital delinquenseink közé, de minden erőfeszités mellett is semmi eredményhez nem jutott a makacs tagadás miatt. — Gyönyörű commentár börtönrendszerünk czélszerüségébez I (—) Sajátságos eset jutott e napokban tudomásunkra. Körülbelől pár éve, egy dorogi gazda sa át földén meggyilkolva találtatott. A birói nyomozás megejtetvén, három helybeli egyénre sült a bűntény, kik aztán a törvényszék által el is ítéltettek; több évi fogságra kettő, ki bűntettét bevallotta, I egyik, ki mindent tagadott, kevesebb időre. Éz utóbbi fogságidejét kiülvén, újabb vizsgálatot kért és eszközölt, a midőn aztán kiderült, hogy a gyilkosságot egy helybeli vagyonos ember fia követte el, s pénzzel és szép Ígéretekkel vett rá két egyént, hogy magokra valljanak, s ezek úgy is tőnek, a harmadikat pedig — miért, miért nem ? szándékosan zavarták be e szomorú drámába. Fentartással közöljük e sok tekintetben tanulságos, de egyszersmind megdöbbentő esetet, mely oly sötét árnyat vet táisadalmi életünkre és itézményeinkre, várva mindenesetre az illetőktől ez esemény teljes világításba helyezését a nyilvánosság utján. * A Franklin társulat Budapesten ismét nehány kiadásában újabban megjelent s igen csinosan kiállított könyvet küldött be szerkesztőségünknek, még pedig: Egy honvédköztüzér élete 1848-49-ben. Történeti önéletleirás. Ára 1 frt 40 kr. Futri Kata. — Helm Clementina után magyarította Emília. Ára 1 forint 20 kr. Kis nemzeti muzeum 33, 34. kötet. Ára 1 frt. Kane a sarkutazó. A második Grinnell-expe- diczió sarkutazása. Dr. Kane E. K. müve után. Bernstein. A terroészetkönyve. 7-10 füzet egy-egy füzet ára — 50 kr. E négy füzet tartalma: VH. füzet. Valami a vegytanból. H. — Gazdasági vegytan. — A növények vegyi műhelye. — földtrágyázása. — A burgonya átalakulása liszt és keményítővé. — A kénsav és maláta szolgálatai. — Lehet-e fűből czukrot gyártani. — Méhsör, rum, bor és sör. — A fürdőkről és azok hatásáról stb. VIII. füzet. Valami a föld életéről. — Az úgynevezett élettelen természet élete. — A hegyek és tengerek keletkezése. — Egy világpusztulás — A föld forgásáról. — A fény gyorsasága stb. IX. füzet. Az állati élet fejlődése. — A tojás és az élet. — Mi rejlik egy tojásban. — Egy csirkegyár. — A zsír haszna és jelentősége az e iir b erí testben satb. — X. füzet. Az állatok és növények életéről. I. — Az élet különböző fajai. — Az úgynevezett „éle:telen“ természet. — Élet és halál. —Mit nevezünk szervesnek, és mi a szervezet. — Az egyes sejt. — Az élet rejtélye. — A virág csudája. — Egy névtelen rejtély. — Átmenet az állati világból a növényvilágba. — Az állatok növényélete stb. Olcsó könyvtár. 3. füzet. Kölcsey Ferencz elbeszélései. Ára 20 kr. 4. füzet. Machiavelli, irta Macaulay T. B. Angolból ford. B. P. Ára 20 kr. 5. füzet Kerényi Frigyes ösz- szes költeményei 1840—1851. Ára 60 kr. 6. füzet. A montsabreyi kaslély. Beszély, irta San- deau. Ára 20 kr. Történelmi^ könyvtár, a magyar nép- és itjuságnak ajánlva. Ára egy-egy füzetnek 40 kr. 7. tüzet. XII. Károly svéd király története. 8. füzet. Nagy Péter, a minden oroszok czárja. 9. füzet. Nagy Frigyes élete. 10. füzet. Karthago, vagy egy világváros története. * Benedek Aladár. „Uj idők“ czimü s mindinkább terjedő hetilapjának (divat-tárczá- val) 15-ik száma a következő dús és igen érdekes tartalommal jelent meg: „Határok a szobrászat és festészet között“ Dr. Hoitsy Páltól: „Carmen lugubre“ (ered. költ.) Benőről a lobogós inguj lecsúszván, valóban her- kulesi izmokat tüntetett elő.) De hát mondja meg legalább jegyző uram, hogy kicsinálja ezt? — Nem mondom meg, mert kifecsegi kelmed !... — „Teremtugyse“ nem szólok én senkinek, csak mondja meg! — Hát az urak, meg a papok. — Ne mondja 1 de a pápista papok ugy-e ? — A bizony a magoké legjobban 1 — Na már ilyet ne mondjon, mert azt nem hiszem el. — Nem hiszi ?! Na majd meg fog győződni felőle rövid időn; addig is beszéljen a többiekkel. Biró uram mély gondolatokba merülve ballagott ki jegyző uramtól, még köszönni is elfelejtett, s egyik falu házából, rögtön a másik faluháza felé tartott lehűteni méltó bosszúságát egy kis pálinkával, na meg elmondani rendes szokás szerint mi jött a curjaucsba. (Folytatása következik.)
