Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-26 / 52. szám
nyes bizonyíték azon körülmény, hogy már eddig is több helyütt megalakultak fiók intézetei, igy Kisújszálláson igen rövid idő alatt az iparos és gazda közönség belátva ezen intézet helyes irányát és szükségét, 1060 db részvényt Írtak alá még a múlt hóban s igy már Január 1-én 106,000 fr alappal meg is kezdi működését. ösmerve nemzeti viszonyainkat, különösen pedig azt, hogy közép osztályunk csaknem kivétel nélkül az uzsorások zsarolásainak Vannak kitéve, látva továbbá azt, hogy hazai intézeteink között ezen egy az, a mely helyes irányba kezdi működését, ezen egy az, a mely ha a megkezdett irányba kifejlődik, hivatva van közép osztályunk nyomorán segiteni, — bátran, jó lélekkel merem polgártársaim figyelmébe ajánlani. Tudtommal Tóth György ur, mint az „ön állás" vezérigazgatósága által kiküldött szervező, már a szervezést meg is kezdette, s eddig is többen Írtak alá polgártársaink közül. Mikecz József. CSARNOK. HIMNUS.*) Igazságnak szent Istene ! — Fohászkodván letérdelek, E néma földre,— fia d Hol népjogért küzdöttenek.— Még vércseppek piroslanak Még a csaták emléke áll.— S a bajnokok sirgödrein Halványan pislog a halál.— ' Nép szabadság szent Istene ! — Midőn teremtőd a magyart, Mért a lánczot szét nem töréd, Mely moBt bennünket kötve tart ? A zsarnokság ködét napod Bugára mért nem űzi el. Mely e nyomorral küzködő Hazára lángvihart lehel ?.. . Magyar hazánknak Istene, Ki a világot alkotád 1 — Emeld ki a lánczok közsül A gyarlóság szegény fiát; Kezednek áldott müve mind Mi jót a földön ismerünk, Ha vétettünk is ellened — Ózd meg kegyelmedet velünk. Népek királya, Istene 1. Ki a bűnt el nem nézheted. — Villámod lángja gyújtsa meg, Élőnkbe a szövétneket, Hogy a mi pályát földi szem Be nem lát a bűn fátyolán : Világosítsa meg nekünk A ránk borúló éjszakán.— Küzdelmeinkre vérború Nehéskedett s a megbukás 1. . Híjába, ... a hős küzdelem, Babérjait letépte más ! Elvért csatákon, harczmezőn Ha egytől egyig elhalánk — Nem várna most a zsarnokság SulyoB, nehéz bilincse ránk. Ha vétek ült a honfiak Keblében, csak az ülhetett, Hogy lángolva szerettek ők Jogot, hazát és nemzetet! *) Közöljük ezen eddig kéziratban hevert verset, melynek minden egyes sorát lángoló hazaszeretet lengi át; — kár lett volna kéziratban elvesznie. Csak azt sajnáljuk, hogy a költő nevét közlő barátunk uem ös- meri. S igy azt nem is igen fogjuk ösmerni soha. Szerk. tak tovább terhére lenni. E barlangban nem kell több csak egy lehellet és akkor aztán szent Mihály arkangyal is hiába fújja a trombitát: a ki itt lefekszik, nem azért alszik el, hogy megint felébredjen. Épen szemben velünk, a büdös hegytől nyugotra, magas hegyhát fekszik beleborulva a bükkerdők sűrű takarójába. E hegyháton túl, de épen a tövében, magas tetők és hpgy- lánczok által övezve, mélységes sötéten egy gyémántdarab csillámlik feketezölden, kéken — a regekoszorus Szent-Anna tava, oly kerek és szabályos, mintha csak csiszolták volna. Már tudniillik ezt az látja, a ki fennáll az ormokon, vagy leszáll a mélybe. A tó komolyan, ünnepélyesen merül belé a több ezernyi láb magas bérczfalak erdőrengetegébe. A sima bükkök sugár oszlopai úgy állnak körülötte, mintha templomban volnának, a hol a boltozatot kell tartani; a magas ég felhőborus ar> czával pedig épen jól illet boltozatnak a természet ezen szentegyházában. A nyílegyenes fenyők komorsötéten terjesztgeték dúsan lom- bozott karjaikat az északi oldalon, mintha áldást adnának a vándorra, a ki idejön imádni a nagy természetet, a hol nincs sip, dob és trombita, sem a ceremóniák tömjénfüstje és báliasan pazar pompája, hanem van áhítatra hangoló csend, és itt van a magány bájos fensége. E templomban az Isten színről színre mutatja magát a természet csudás nagyszerűségében, és megszólítja az igazhivőt a lomb suhogásával, a habok sejtelmes zúgásával, a bérezek szilárdságával és a mélység felett ívelő égbolt magasságával. Minden, minden, a mi e helyen lelkűnkhöz szól, Isten szava.... S mint | gaz) via felett lebeg, Mig a gyémánt fenékre száll, A legdusabb tökély bukik, S jutalmat a gazság talál. Isten !.. szabadság Istene 1 — Ki a madárnak is szabad Röpttléat engedél a nagy S tágas felhővilág alatt, Aa ember, szent keaeduek e Rémek müve, ez lenne már Ki túl ne lépne a keskeny Határkörön, mint a madár ?.. Isten hozzád fohászkodom Nép és igazság Istene,' Büntesd keményen azt, ki tesz Törvényeidnek ellene 1 Bérddal közökben — mely alatt Elvérzenek a nemzetek. Nem kérem én hogy a világ Térdét előttünk hajtsa meg De félek, .. . hogy vérünket is Kiszívják a pogány .... Tervük pokol terv, — telkükön A népek átoksulya ég S e Bétán fajtól óh magyar Tudhatsz-e jót reményleni még 1 ? Isten 1 ki a felhők felett Uralkodói, kinek keze Megrázza a földet, ha kell, Törvény, igazság Istene ! Idézd fel a véres napot Melyen szerencsénk elborult S vesd mérlegébe kérlek o Nemzetnek a győzelmi súlyt 1 És nagy lessz e nép és szabad Mint elődei valának, Ajkáról hozzád dal s ima Magasztos nyelven hangzanak Törvényt, jogot, tisztelni fog, Bűnt önként gyűlöletbe tart Hatalmasságok Istene Emeld, emeld fel a magyart! önöd, I860. Nov. 10. Közli: Mikecz József. Helynév magyarázatok. (RésB-Ezsei Sándor „Helynevek magyarázója“ czimü gyűjteményéből.) Margitszirt, a Vág regényes partján szikla. A nép ajkán élő monda szerint élt itt egykoron több század előtt, a közel fekvő Sztrecsnó helységében egy szép és fiatal özvegy, ki mindent elkövetett, hogy a helységnek kitünöbb ifjú legényeit hálójába keritse. Az özvegy tehetős volt. Egy ifjú barna legény mindennap, valahányszor a mezőről haza tért, mindenkor eljárt az özvegy ablaka alá; de nem a dús asszony vonta őt a házhoz, hanem annak szegény mostoha leánya — Margit. Az özvegy soká azt hitte, hogy a látogatások őt illetik; édes szavakkal hívta be az ifjút, jó vacsorát, jó bort tett eléje, és annyi szívességgel halmozta el, bogy igy megértesse vele szerelmét és nyilatkozzon. Az ifjú elment többször a házhoz, s feltette, hogy rövid idő múlva megkéri a — leány kezét. E tervelgetéseknek és előkészületeknek eredménye az lett, hogy egy napon, midőn mindhárman az asztalnál ülnének, az ifjú csakugyan nyilatkozni kezdett; de bár szavait az özvegyhez intézte, kezével Margit keze után nyúlt, s azt hévvel vonván ajkához, igy szólt: „Engemet ez életben csak e kéz fog boldogítani.“ Az özvegy csak ekkor a látható, a tapintható és elragadó szent természet tüneményeibe öltözve. Még előttem a kép, soha nem feledem el. A „természetvizsgálok“ serege, nő és férfi vegyesen ereszkedtek le a hegyek lejtőin a szent tó tükréhez. Mi már Bükszád felől jőve, lenn voltunk és a tó partját álltuk körbe. Egy rész Tusnád felől jött, más töredék pedig a torjai büdös felől. A visszbaugos erdőben a tévelygők „hopp-hoppoztak“ és a ruganyos lég rengve emelte a szózatos hangokat. A tó túlsó, szemben levő partján valami 800 lépésnyi távolban tarka csoportok tünedeztek fel: — a rengetegekből kibontakozó érkezők. Egymást megpillantva, riadó üdvkiáltásokat küldénk egymásnak a tó csendesen rengő tükörén át és a visszhang megsszázsorozá öröm- rivalgásaink harsonáit. Tusnád felől messze hangok dörögnek alá az ormokról.... Van a ki a tó vizét Ízleli, mint magam is. E viz, bár éles, szúrós a levegő, olyan lágymeleg volt, hogy alig lehetett inni. A minerólogus a tó partjára települve kalapált a trachytdarabokon és szépen kikerekitve rakta gyüjtőtáskájába az életört ásványdarabokat. Mások fenyővizzel melengetők csordultig izzadt, azután pedig át- hült valójukat Tovább a kápolna romdüledé- kénél, a hova bucsus nép zarándokolt egykor, de befertőzvén tisztátalan üzelmeivel a szenthely táját, most már csak romja és emléke áU a kápolnának és bucsujáróknak, e romoknál pedig uj üdülést és erőt keres az éhes fázó csapat. Egy tusnádi vendéglős rakta ki terített asztalaira hideg sültjeit, borait, és soha sáskahad nem mivelt oly pusztítást, mint e falánk népség, mely a czigány módjára éhes is érté meg a dolgot; a keblében dúló vihart leküzdve, az ifjút ezután is szívesen fogadta, de alig távozott az el, sértett büszkesége dühével parancsolta meg, hogy a leány podgyászolja össze ruháit, s menjen rokonaihoz. Alig kéz-, dett a hajnal szürkülni, midőn az árva Margit elhagyta az özvegy házát, fájdalmasan merengett a folyamból fal meredekségben emelkedő sziklarétegeken, midőn mögötte az özvegy — sötét árny képében — közelgett, elvonult egy sziklaréteg mögé, s midőn a szerencsétlen leány e sziklán állt, gyorsan mellé ugorva, mélységbe taszítja. A szirtet megjelölte a nép 8 máig beszéli róla e mondát, melyből az derül ki, hogy nevét is az ártatlan szűz nevére nevezték el: Margitszirt-nek. Nagy Pál sir ja. Nemzetiségünk megmentésének első bajnoka Nagy Pál, született Felső-Bükkön Sopronmegyében, 1797-ben. Részt vett a francziák elleni táborozásban. 1807-ben országgyűlési követ lett, s szónoki tehetsége miatt rendkívüli tetszésben részesült. 1825-ben a magyar tud. akadémia megalapítása körül lelkesítő szavainak legnagyobb érdeme volt. 1857, márczius 26-án Bécsben halt meg. Tetemei a felső-bükki sirkertben nyugosznak. Berzsenyi már 1807-ben ily lelkes felkiáltást intézett hozzá: „Láttalak fényes hadi öltözetben, Láttalak országunk ragyogó gyűlésén: Ott merő Hektort s Kinizsit mutattál, Itt Cicerónk vagy. ősz atyáink között fiatal korodban Pálma ágakkal koszorús fejedre, . A kitündöklö magas elme s lélek Égi sugárt von. Nagy, midőn tündérparipádra szöktél, Nagy, hazánk kormányvezető tanácsán, Itt az érdempolez! ez az égnek útja, S régi magyar disz. (Vége köv.) ÚJDONSÁGOK. (1) Miután tetemes hátrányok mutatkoznak az előfizetési s hirdetési dijak befizetésében: ezennel komolyan figyelmeztetjük az illetőket, hogy az 1876-ik év jan. l-től kezdve a hátrányban levők utánvéten lapokkal fognak megkerestetni, miért is, hogy az eként okozandó költségeket megkíméljék, kéretnek hátrányaikat a jelzett időig okvetlen megküldeni. (I) A karácsonyi napok itt lévén, mit kívánhatnánk üdvösebbet tisztelt olvasóinknak, mint boldog, megelégedett ünneplést?! E napok alatt úgyis megszűnik minden hajsza, mely a sokszorosan zaklatott nép vagyoni léte ellen intéztetik. — Szülessenek ma valóban megváltó eszmék és gondolatok, melyek szábadit- sák meg a nyomortól a hazát és nemzetet. Béküljenek ki az egy haza gyermekei egymással, hogy szövetkezhessenek a közös ellenségek ellen. Áldás és béke velünk. x. Jégsport. Folyó hó 19-ikén nyittatott meg némi ünnepélyességgel a nyíregyházai korcsolyázó egylet. A megnyitáson nők is vettek részt. Az összejövetel a kíváncsiság színezetével bírván, publikum is volt jelen feles számmal. Az idő vigasztalt, egy két csuszam- lás is történt, minden nagyobb veszély nélkül. (=) A „Dobos Gábor és társai“ bünperé- ben Debreczenben már kimondatott az ítélet, mely szerint Dobos és Blága kötél általi halálra, Katona 15 évi sánezfogságra ítéltetett. A bűnösök ügyvédei felebbeztek, bár Dobos nem ohajtá a felebbezést mondván: „u g y is az lesz annak a vége.“ (1) A folyó hó 21-ikén tartott képviseleti gyűlésen jelentés tétetett a városi nagy kölcsön ügyében, küldöttség nevében Bodnár István jelenté, hogy a kölcsön biztos kilátásban volt, fázott is. Nehány lépésnyire e rombolástól meg ölnyi hosszú ágak recsegtek a mág- lyaszerü tűzön, melynek lángjainál aztán sütkérezve, falatozva áldozánk nagy áldomást a magyarok istenének. így aztán bortól, lángtól kigyuladt kedélylyel áradt meg a jó kedv és zendült fel a háladal. A csapat összeállt, riadó lelkesedéssel éneklé el a magyarok szent imáját — a „Szózatot“ és aztán a Hymnus áhitatteljes dallamaival zengett hálát a jó Istennek, ki mind e szépet és fenségeset adá. Mondhatom, hogy midőn a szent földre indult a keresztes vitéz, nem volt emelkedet- tebb a hangtlat, mint a melylyel újból útra kelt a vándor sereg a szent tó partjairól fel a büdös barlanghoz. Feljebb-feljebb vonult a kapaszkodó lejtőkön a vidám társaság. A kedv és élez szórta sziporkáit és a lélek, ha halálos beteg volna is, meggyógyult volna az üditő ut alatt, Lenn a mélyben, a sűrű lombernyőkön át csak úgy lopva vetett fel egy-egy búcsúpillantást a kéklő „tengerszem“, és aztán eltűnt. Mind ezen emlékek élő képekként vonultak el lelkem előtt, midőn a tusnádi országúiról újból látni lehetett a hegyeket, melyek oly drága gyöngyöt tartogatnak kebleiken, mint a Szent-Anna tava. Elmerengve a múltak képein, akkor vevém észre magamat, midőn már egészen beszorultunk a bérczfalak közé. A bükk mind jobban visszavonul és a fenyő veszi át az uralmat. És ott, a hol az örökzöld fenyvesek kezdődnek, ott kezdődik Csikszék is, természetes diadalkapuval fogadva az utast, a ki földjére lép. A természet már meglepően nagyszerű. Ha az ember visszatekint a mély van. Majd a városon keresztül vezetendő kőut kiépítése tárgyában kinevezett küldöttség jelentése olvastatott fel, e kérdés érdemleges tárgyalása a nagy kölcsön megkötésétől tétetett függővé, azonban a küldöttség addig ig megbizatott, hogy a megyével a tervezetre nézve tegye magát érintkezésbe. Majd tárgyaltatni kezdett a regale bérlők fellebbezése | tanács végzése ellen, de mivel pusztán a folyamodás 4 tömött ivet tesz, i az idő is előre haladt, a tárgyalás folytatása csötörtökre tűzetett ki. (!!!) Az „Önállás“ czimü biztosító és hitel- intézet fiók intézetének szervezését Tóth György szervező megkezdvén, irodáját a nagy-debre- czeni és Csillag-utcza szegletén levő 1470-ik Figeczky féle házban tartja. Az aláírás megkezdetvén az „Önállásra“, azok elfogadtatnak a következő uraknál: Lukács Ödön, ref. lelkésznél, ZajáczJózseft. gyám urnái, Mikecz József, Angyal Gyula, Répássy István, Erdélyi Antal ésPuchy Pál uraknál, a kik az aláírások gyűjtésére fel vannak hatalmazva. (I) A „Békésmegyei Közlöny“ igen nagy terjedelmű politikai lappá változott át szabadelvű irányban. Mutatványszáma beküldetett hozzánk eLég érdekes tartalommal. (!!) Miniszteri utasítás folytán mindenfelé erősen utánna látnak a pénzügyőri közegek a csempészet meggátlásának. így olvastuk ezt e becses lapok legutóbbi számában, és hogy csakugyan igy van, több Ízben tapasztaltuk. Legközelebb is f. hó ló-én megjelentek nálunk ö .. községben, hogy megzaklas sák kissé azon loyális polgárokat, kik sehogy- sem akarják fogyasztani a hazai dohánygyárak nagybecsű (!) productumait. Elkezdődik a hivatalos kutatás, járják sorba a házakat, fel- durkálván lakszobákat, padlásokat .stb; de Szél ur haragos gárdája, mely ezúttal három e- gyénből állott, semmit sem tudott kiszimatolni s e sikertelenség miatt felboszszankodva, végre egy izraelita polgártársunkhoz térnek be, gondolván, hogy nála okvetlenül fognak találni ama bizonyos keserű plántából egy jókora mennyiséget. „De ámbátor két fináncz ur, minden zugot összetur is:“ annyi dohányt sem találnak, a mennyivel otthon a kényelmes hivatalszobában pipájukat megtölthessék csak egyszer is ; igy hát nem volt egyébb teendő, mint elpárologni a felsült dulóknak. Hogy pedig a tréfa tökéletes legyen, izraelita polgártársunk, elővesz égy limlommal megtöltöttzsá- kof, s ill a berek, nád a kerek, el kezd szaladni. A haragos uraknak sem kellett több, összenézének s e szavak után: ohó, itt van a keresett dohány! rohannak kivont fegyverrel a deliquens után. Elkezdődik árkon bokron át a legszebb akadályverseny, melyet valaha látni lehetett. Midőn a kergetett látta, hogy a fináncz urak üstöké ugyancsak megizzadt, tüdejük pedig szélmalmot is képes volna elhajtani, e szóra: „megállj“ megszünteti futását. „Mutasd a dohányt.“ Itt van kérem, s azzal kiforditá a bámulok előtt zsákjának tartalmát. A tiltott dugáru seholsem lévén, képzelhetjük, miliő hosszú orral távoztak a vitéz urak e szerencsétlen hadjárat után. * Uj iparág. Egy amerikai lap, a következő hirdetést közli a nyilttérben: „Figyelmeztetésül: Sretheen Pál, vers és próza iró (lakik Vashington utcza 1525. sz. a.) ajánlja magát a n. é. közönség becses figyelmébe. Név, születésnap, vagy bármely ünnepélyes alkalomra készit, a legrövidebb idő alatt, versben vagy prózában alkalmi czikkeket. Egyes darab ára 2 írttól 10 írtig stb.“ Váljon neme találhatók- nálunk ilyen vad madarak? (=) Nyir-Baktán mint értesültünk Braun Fülüp, járás orvos, gyűjt a Böszörményi László szülőházát jelölendő emléktáblára. Kivánunk sikert buzgalmának. völgy felett, elragadja a paradicsomi tájkép bájos szépsége. Két oldalt háromezer lábnyi magás hegytetők emelkednek, szédítő meredeken eresztve alá, több helyen függélyes oldalaikat a mély völgynyilásba, mely oly szűk, hogy alig fér el benne a szorongó Olt. Az Olt nem folyik, hanem ugrál szirtről-szirtre és állandó vízesésekkel eleveníti a táj sötét nyugalmát. Az Olt medréből toronyegyeneseu emelkedik ki több száz lábnyi magaságra egy sziklatömb, mely lombdiszes kúpjával egyenesen a völgy közepére állott, hogy gazdagítsa a táj dús alakjátékát. Még egy erélyes kanyarulat és előttünk áll egy kis világ, mely egészen elüt attól, a melyben eddig jártunk-keltünk. Egy keskeny völgykatlanban vagyunk, körül elzárva fenyves bérezek által, hogy rz ember lenn csak a tajtékzó patakot látja minden oldalról pedig vagy a fenyvesek örökzöldjét, vagy a magasban ki-, álló kopár szirtfokokat. Csak a lemosolygó ég otthonos arcza emlékeztet arra, hogy ez a föld is azon nap alatt fekszik, mint az elhagyott tájak. Az Olt balpartján egy kis párkányt vésett bele a természet a begy meredek oldalába, és ezen párkányon, fenyőligetek között helyezkedett el T u s n á d. Könnyű, fából épült svájezi modorú nyaralói néhol úgy tapadnak fenn egy-egy szirtfokon, mintha ama sólymok építették volna oda, melyek a szemközt fekvő „Sólyomkő“ megközelithetlen sziklaüregeiben tanyáznak. A ki járt a svájezi bérezek közölt valaha, elfelejtkezik magáról és azt gondolja, hogy Svájczban van.
