Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-27 / 26. szám
(=) Akadémiai megfejtés. Kérdés: A békán válás mocsár tulajdonképen mi légyen? Felelet: A békanyálas mocsárok ; oly mocsárok, melyek Nyíregyháza utczám hasztalan várják a lecsapoltatást! x A kisvárdai választókerületben jun. 20-ikán Pilisy László lett felléptetve követ- jelöltül, mint értesüli ünk, még ez ideig ellenjelölte nincs. A gyűlés részleteiről eredeti tudósítást nyújt levelezési rovatunk. (sz) Jun 20-án és 21-én estve iszonyú szélvész.' dühöngött városunkban. Sok helyen megbontotta ez a tetőket, ónási élofakat csavart ki töréstől. A tengerit földre verte, nagy részét derékban ketté szakítva messzire sodorta szőlőkben, gyümölcsösökben, részint a gyümölcs leverése, részint az oltványok, sőt nagyobb fáknak is. összetörése által, tetemes kárt okozott. Itt- ott a kerítéseket is kidöntögette. (1) A nyirbátori választókerületben Kál- lay János a közjogi ellenzék részéről felléptelett követjelölt, még . eddig ellenjelölt nélkül áll; — azonban úgy halljuk, hogy Gencsy Károlyhoz újabban egy küldöttség ment, mely pt á jelöltség elfogadására kérte. Mi eredménynyel ? Nem tudjuk! (!!) Felekiné — Munkácsi Flóra megérkezett városunkba f. hó 23-án. Huszonnegyedikén „Stuart Máriában“ lépett fel. Játéka nagyszerű hatást idézett elő. Bővebb leirása jövő számunkban jönni fog. *** A nyíregyházai „szabadelvű párt“ hirszerint Vécsey Tamás egyetemi tanárt lépteti fel; csakhogy Kézsmárkon elébb lesz a választás, mint Nyíregyházán, s ha ott megválasztják, majd akkor Nyíregyházán körülbelül mást kell hirtelen felléptetni, mert úgy hisszük, hogy a bizonyost senki sem szereti feláldozni a bizonytalanért (!) A napokban Nyíregyházán egy mészárol segéd, ki régi időtől fogva tartotta beteg édes anyját és kiskorú testvérét* pisztolylyal vetett véget életének. A tett', mely erre a szerencsétlen lépésre indította a következő: Anyja meghalt és mesteréhez 30 forintnyi kölcsönért folyamodott, hogy anyját becsületesen eltemet- tethesse, ez azonban megtagadván a kölcsönt, a szerencsétlen először a padlásra ment, hol a szénát meggyujtotta, azután pisztolyt ragadván a pinczébe rohant, hol agyonlőtte magát, a pisztoly dördülés oly formán hangzott, mintha a padláson esett volna, rögtön a padlásra rohantak, szerencsére a tüzet még könnyen elolthatták. ; (!) A Palánszky-Csapó-lda nyíregyházai nőnöveldéjében az évi nyilvános, rendes, közvizsgák jul. hó 2-ikán d. e. 9 órakor veendik kezdetűket, melyre is a szülék, érdeklettek s nevelés barátok ezennel meghivatnak. x. Lapunk jeles munkatársa, Goics Lázár értesíti a közönséget, miszerint közjegyzővé ki neveztetvén — ügyvédi irodáját beszüntette, s pereit Detrich Ignácz kisvárdai ügyvédnek adta át, s őt — feleinek bizalmát megköszönve — clien- seinek jó lelkiisroeretlel ajánlja. (g) Beszterecz mellett a „Kadalom" nevű rétségben egy fiatal fiú 9 farkas kölyökre bukkant, maga nem mert hozzájok közeledni. Több társakért ment tehát, de midőn visszaérkeztek, ott volt már mellettük az anyjok is. Tanakodtak, mitévők legyenek a fenevadakkal? Végre . arra határozták magukat, hogy rájok gyújtják a nádast, a határozatot tett követte, s kevés idő múlva lehetett hallani a fenevadak ordítását, melyek egytől egyig oda égtek. (r.) Az oly nagy küzdelemmel s nem csekély áldozattal létesített kisvárdai felekezet- nélküli népiskolát veszély fenyegeti! Ugyanis a knmány legközelebb érkezett rendeletével megtiltotta az iskolaszéknek azt, hogy az iskolahelyiségért 250 frt évi bért fizessen, hanem csupán 100 frtot engedélyez e czélra. Ha figyelembe venné a kormány azt, hogy Kisvárdán a házbér, viszonyítva más nagyobb városokhoz, aránytalanul nagy, s hogy’ a törvényben előirt helyiséget 250 frt bér mellett sem lehet kapni, bizonynyal nem fukarkodnék 200 írttal ott, hol közel 100 gyermek nyer alapos oktatást. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy ha e rendelethez mereven ragaszkodik a magas kormány, mit szándékozik tenni a virágzásnak indult iskolával?! (—) E hó 18-án Eperjes vidékén, úgymint Szebenben, oly nagy záporeső volt, hogy többféle épületeket elvitt egy S z e k c s o nevű viz, annyira, hogy az ár elől a lakosok csak alig menekülhettek, ugyanekkor a környéken többet mint 10 határt teljesen elpusztított a jég! 20-kán éjjel pedig Eperjesen oly nagy szélvész és jég volt, hogy még olyanra az eperjesiek nem emlékeznek. Egy toronynak keresztjét dobta le, a másik templomnak, a barátokénak, a tornyát távolra ledobta és a villám a bolthajtást egészen összezúzta, százados fákat tövestől kiszakgatott. Az ember, — irja tudósítónk, — azt hitte, hogy vége az életnek és világnak, az utolsó Ítélet borzalmait éltük át a rettentő mennydörgés, a vihar bömbölése és a villám szakadatlan fénye között. Kassán szinte hasonló károk estek. t Q Feri bácsíádák. Beállít Feri bácsi a kapitányi hivatalhoz, hogy neki bizony egy nagy kérése volna. Mi lehet az? Hát biz ő csak azt kérelmezi, hogy utczájokon szüntessék meg a dobolást. Ugyan miért? Nos hát azért, mert az ő különben igen jámbor és phlegmaticus természetű tehene, valahányszor dobszót hall, mindannyiszor elszakasztja kötelét. Hogy lehet az ? Csak úgy, hogy már nyolca Ízben volt adóban lefoglalva, ugyan-1 annyiszor elárverezés végett a városházához hajtva s onnan kiváltva, ergo ha a dobszót hallja, szonnal elszakasztja kötelét s rukkol megszokott kiállítási helyére. Hogy a delibe- rátum miként hangzott? erről hallgat a krónika. [=] Folyó hó 20-kán este 11 óra tájban nagy vihar volt Kemecsén, szerencsére azonban nem sokáig tartott. Azonban a meg- tépászott házfedelck, kidöntött és gályáiktól megfosztott élő fák, a kisodrott vagy földre levert virágok igy is eléggé tanúskodnak romboló hatalmáról. (—I A Sóstón e hó 16-ig, mint megbízható forrásból értesülünk, — több mint 4000 fürdő jegy használtatott fel. Törzs vendégek azonban, még mindig, csekély számmal vannak, méltán sóhajthatunk a költővel: „hol van az egykori fény, hol van az egykori zaj? Nincsenek!“ (—) Az adóhajtók ismét megkezdték ismeretes működésűket. Hjah! hiába! hiszen „Astaróth éhezik“ hamar, gyorsan, rögtön eledelt neki! Hanem az érdekelt publikum nagyon kiváncsi volna tudni, miért épen ezen időszakban szurtyongatják alkotmányos terhei lerovására, midőn most — aratás és dohányelőleg osztás előtt — még talán a „haza bölcsei“ sem tudnának nevezni forrást, melyből a nép adója lerovása végett meríthessen. (+) Ad vocem: adóhajtó. Az adóhajtó külöuben sem valami kedves tünemény, de sokszor még kevésbé kedves, ha eljárását megfigyeljük. Szokása jelesül, hogy midőn vidéki lakosoktól valami tartozást követel, nem tudatja az illetőt szabatosan a tartozás minémüségéről s megelégszik, ha annyit mond: bélyegcsonki- tás stb. Kérnénk e szokást elhagyni, valamint azon helytelenséget is, hogy néha az adóhajtó akkor intéz foglalást egyesek ellen, midőn azokkal községi előj áróság utján tudatva sem volt fizetési kötelezettségük. (G.) Tűz volt a napokban Bérezel községben. A gazda, kinek háza leégett, másik házába költözött, s nehány nap leforgása alatt e ház ereszében két égő kanóczot találtak. Szomorú jelenség az ottani társadalmi életben, mely az egész községet súlyosan fenyegeti, I komoly puhatolást szükségelne. (—) Demecserben szintén tűz volt folyó hó 20-án este a nagy vihart megelőzőleg, mint értesülünk, Elek Pál ottani birtokos három épülete lett porrá. (—) A megyei „szabadelvű párt“ tagjai, mintegy húszán, e hó 19-én előleges kon- ferentiát tartottak a Sóstón. A megállapodásról nincs tudomásunk. * A bogdányi vál. kerület sóstói június 16-iki gyűlésén jelenvoltak nagyon zúgolódnak az ottani' ebéd ellen. Nagy részök nem kapott egyebet levesnél és marhahúsnál s mégis az egész ebéd árát kellett megfizetniük. Tudakozódva e körülmény mikéntje iránt, azon felvilágosítást nyerjük, hogy a gyűlés tagjai csak negyven személyre tettek megrendelést, azonban igy is az egész közönség ki lett volna elégítve, de a közbejött nagy eső és égihá- boru zavarta el asztaltól az étkezőket. (!) Tanodái értesítés. A nagy káliói m. kir. állami reáltanoda folyó 187% tanévi nyilvános zárvizsgálatai, melyekre ezennel a t. ez. szülék, gyámok s a nevelés és oktatás barátai is egész tisztelettel meghivatnak, reggeli 8- és .délutáni 3 órától kezdve következő napokon és rendben fognak megtartatni: Julius 10., reggel I. osztályban magyar nyelv; HL oszt. mértan; délután IV. oszt. természetrajz. 12., reggel I. oszt. mértan; II. oszt. magyar nyelv. 13., reggel IH. oszt. számtan ; IV. oszt. történelem ; délután 1. oszt. franczia nyelv. 14., reggel H. oszt. mértan; IV. oszt. ábrázoló mértan. 15., reggel IH. oszt. német nyelv; I. oszt. földrajz. 16., reggel IV. oszt. mennyiségben ; IH. oszt.' földrajz. 17., reggel H. oszt. történelem ; IV. oszt. mértan ; délután I. oszt. német nyelv. 19., reggel H. oszt. földrajz; IV. oszt. vegytan. 20., reggel n. oszt. természetrajz; I. oszt. számtan. 21., reggel n. oszt. franczia nyelv; IH. oszt. vegytan. 22., reggel I. oszt. természetrajz; IV. oszt. német nyelv. 23., reggel IH. oszt. magyar nyelv; H. oszt. számtan, 24., reggel H. oszt. német nyelv ; IV. oszt. magyar nyelv. 26., reggel minden felekezet hittani vizsgálata külön tantermekben. 29., délután 6 órakor az intézet udvarhelyiségén tornászat. A mértani és szabadkézi -rajzok az országos rajzkiálli- tásra küldetvén be, kivételesen ez évben szokásos szabad megtekintés végett nem helyezhetők ki. Kelt Nagykállón, a m. kir. állami reáltanodában, junius 20. 1875. A z igazgatós ág. H A szabolcsmegyei takarékpénztár igazgatójának annyit felel csak ezúttal a „Szabolcs“ holdvilága, hogy illedelmes, hangon tartott interpellate hasonló modorú választ igényel, hogy az adott válaszban foglalt kézzelfogható ellenmondás nem elégíti ki a felszólamló érdekeltséget. Vagy talán szerencsének tartsák az illetők, ha egyik másikójok a részvényenként befizetett 2 frt visszakapása végett Kálióba zarándokolván, két forint helyett 3 frtotnyernek ? Végül várjuk azok nevét, kik azt a népbankot vagy mit létesíteni akarták, bár mi úgy vagyunk értesülve, hogy a népbank osztály a fennevezett takarékpénztár kebelében akart létesülni. N y i r f a I o m b o k. XIX. (Csendélet és meghiúsult taktika. T&cse fr&tye, — mint a franczia mondja, oláliul. Egy mulatóhely. Szárnyatlan angyalok. Egy rozzant bódé milliókat ér. Kégi közmondás. A katasztrófa. Apró tévedések és nevető emberek.) A cseléd elszedte már az asztalt, a „gyermekek“ (értve e ruganyos kifejezésen a családi sarjadék tíztől húsz évesig váltakozó sorrendét) kivonultak az ebédlőből, a férj csibukra gyűjt, bodor füstöket ereszt, s inig fekete kávéját a jól ebédelt ember kényelmével szürcsöli, gyanús szemekkel tekint a nőre, ki harisnyakötéssel foglalkozik, azonban a kötőtűk élénk mozgása után ítélve (jól ismerjük mi ravasz férfiak a családi láthatár időjeleit 1) most valami merényletre készül az ő tárczája ellen, mely pedig ez idő szerint (a mai kor divatjával őszbangzólag) sohasem szokott vérbőségben, puffadásban, bankótultengésben s más hasonló betegségben szenvedni, s mindössze is néhány réz ezüstbatosnyi szerény tartalma tanúskodik rendeltetéséről s hajdani virágzó állapotáról ... siet tehát a közelgő vihar elől menekülni, keleti kényelembe helyezi magái a ruganytalau divánon (értsd fakanapé) s kezdeni akarja az igazak álmát, hasonlót a dou Pedró barátunkéhoz, kiről azt regéli a gonosz világ, hogy ha saját házán kívül tölti az éjét, olyan híven utánozza hatalmas hortyogásával a menydörgés távoli harsonáját, hogy a házőrző ebek megugatjak a dörgedelmes és a csillagos, felhőtlen ég mellett előttök megfoghatlan rémes hangokat. Hjah! régen megmondták: „ember tervez, — asszony végez!** Mielőtt végrehajthatná a férj a czélba vett államcsínyt, csengő mézédes hang üli meg füleit, miről azonban — mintha már javában aludnék — teljességgel nem akar tudomást venni... — Hólnapután már nyárkezdet. .. — (No ez a bevezetés, a nyitány ! — Holnap meg majális lesz1 Kisvárdában, még pedig fényes majális, mint rendesen szokott lenni a „tanitóegylet“ javára .,. — (Aha 1 most mindjárt kiugrik a nyúl a bokorból!) — Aztán a „gyermekek“ már meg is Ígérték, hogy okvetlenül elmennek, és magam is szavamat adtam Potykásiné komámasszonynak. — Hát menjetek I Bánom is én, csak engem ne zaklassatok a báli költségért!) — Tudod „lelkem“ szegény leányok már nagyon régen tánczoltak, hadd mulassanak egy pár óráig, ruhájok már úgy is kész, és mondhatom csinosan fognak megjelenni, aztán a lovakat sem kell fárasztanunk, elmegyünk vasúton . . . — (Tyhüla ki áldója 1 még vasúti dijakat is fizessek, ... majd ha fagy!) — Mindössze is 10—12 forintba kerül az egész mulatság ... de ne aludj hát 1 S. . hiában horkolsz, jól hallod te mit beszélek én, csakhogy nem akarod hallani... ... Enyje ebszánkázta iródiákja I hogy merészeled te a családélet rejtelmeit vakmerő kezekkel leleplezni ? Nem félsz, hogy úgy jársz, mint közelebb a „Szabolcs“ újdondásza, ki illedelmes hangon tett interpellátiójára, olyan ku- rucz választ kapott a „szabolcsmegyei takarékpénztár“ igazgatójától, hogy no ... Jobb, ha te is jösz velünk a mi kedélyes, páratlan és országos hirü tavaszi mulatságunkra, melyhez hasonlót nem produkál Or, sem a káliói elyzeum, sem a nyíregyházai hautvolée sóstói tánczvigalma, sem a 1... .i öreg diófa 1 * A várkert, hová Öreg bátyánk még a mulatság előtt elkalauzolt bennünket, leszámítva a hozzá vezető ut gyarlóságát, a kezdetlegesség árnyazatát és milliárdnyi szúnyogjait, valóban csinos helyiség s mintegy hívogatja az életvidor nemzedéket kebelébe. E tisztes várrom, mely annyi véres harcznak, véres dicsőségnek volt szemtanúja, mellette e magaslat árnyas fákkal díszítve, (vajon nem Kurgán halom e?) a tágas végetlen róna, mely előtte elterül, az üde és illatos rét, melyen Duncsi barátunknak — mint maga mondá — boldogság volna tehén lenni . ... Kedves képet alkotnak, milyet nem is képzeltünk e homok országban. Óh hát még az érkező nővendégek mily igézők . . . például e Bornemisza Annára emlékeztető úrnő, ezen aranvhaju angyalarcz, e junói felséges idomok, az az ingó-bingó rózsabokor, ez a gyönyörű hófejérke, ez a bűbájos kreolszinezet stb. stb. bizony bizony 1 nem hiszszük, hogy e fönséges és elbájoló alakok nem a paradicsomi tubafa alól röppentek ide ... no a mi illeti a másik német magas kalapjával, bugyogó- jával s tudná a menydörgős menykő! miféle szabású felöltőjével, — oi ezek bi’onyosan nem egy helyről jöttek a delnőkkel, legalább mi sem Decsi Ozmanographiájában, sem Egressy Török- országi naplójában, sem Mikes Kelemen leveleiben nem olvastuk, hogy Moháméi édenébeu ilyen furcsa kinézésű himangyalok vólnának... Eh mit okoskodunk 1 menjünk nézzük a tánczo sokat! Az ám! de hol a táncterem? Micsoda? ez az idomtalao deszkabódé ? Hát nem félnek ezek a kisvárdaiak, hogy a delnők — e hires gyujtogatók — lángba borítják szemeik tüzével ezt a faalkotmányt ? Parbleu! hiszen * van itt tűzoltó egylet, aztán még a fiatalok is hajlandók az ilyen tüzet éltogatni.... Ah 1 mily bályos látvány, mily káprázatos panoráma! Egy milliót érne ez a rozzant bódé — Sztambulban, természetesen tartalmával együtt. Mit? egy milliót? Legalább is tiz annyit, még pedig akkor is, ha a nem fehér népet pusztán úgy adnánk is ráadásba, mint a mészáros a húsra — a csontokat. Hajh! miért is vagyunk már azon korban, midőn sajnálat hangján mondják rólunk : wenn das Alter konnte 1“ hogy megforgatnánk azt a lenvirágszemü kis lányt, vagy azt | vérpiros ajkú ifjusszonyt! ■ - v. No hát ez micsoda érdekes meglepetés ? Tűzijáték -.. de hisz ez nincs a Programm • ban I jól veszi ki magát, vájjon ki lehet« a rendezője ? Nézzük csak I... Brr! hisz ez villámfény 1 még ugyan szaporázza I Most rögtön rettenetes égiháboru lesz. Hamar, hamar vegyüDkbe egy pohár szivéresitőt 1 Csakhogy a ezukrász asztalát már feldöntötte a rohamosan felbőszült vihar . . halit most valamennyi lámpa egyszerre kialszik az erőszakos szélrohamtól, a bódé recseg, ropog, ingadoz .. . átkozott vén ember! minek is csalt ide bennünket! el el innen, még ránk szakad ez a kártyavár . . . képzel hetlen zavar, tolongás, ijedés, sikoltás, kétségbeesés, az anyák leányaikat, a nők férjeiket kiáltozzák, egyesek és csoportok verejtékezve és fázva, halálra rémülten sietnek a város felé, felették, mellettök a betört tánezterem roncsai röpködnek s a rémes és megrendítő drámához méltólag olyanokat csattan a haragos ég, hogy megrendül a főid s a múlt idők csonka kőóriása majdnem orrára bukik halálos ijedelmében... így végződött a kisvárdai tavaszi mulatság „ebben az esztendőben.** Hogy aztán az átalános zűrzavarban nem egy „qui pro quo“ merült fel,... hogy vélt udvarias lovag, ki táuczosuője sóhajtására: jaj meghalunk 1 angol hidegvérrel mondá: legalább együtt halunk meg... vélt a ki rengetegül béldognak érezte magát, midőn imádottját vélte karjaiban s csak a kigyuladt villámfénynél tapasztalta, bogy a kinek a szépet tette, méltó párdarabja a „vasorrubábának“... vélt aki rend- kivü csudái kozott, hogy férje oly meleg bangót és kiváló gyöngédséget tanúsít irányában, s csak akkor ébred boldog csalódásából, midőn a férj egyik kaczérbarátnője nevét és valami, tit ■ kos légyottot sugdosott füleibe — perse ezeket és az ilyesféléket ha mondanánk is nőm hinné el (és igen bölcsen!) az érdemes publikum. Hanem annyi bizonyos, hogy a kalaposok, ácsok, kőmi vések, nádkötők, bádogosok és üvegesek nem igen veszik zokon a természet ezen nagyszerű ostobaságát s az időjárás szeszélyes és idomtalan bakszökéseit... (z— y.) Színházi szemle. Szombaton, jun. 19-én Felekiné nem érkezvén meg, adatott „Fokról foltra.“ Hunyadi Margit., Vezéryné, Érczy, Dálnoltisal., jeles játékukkal elismerést vívtak ki s tapsokat arattak, az egész előadás eléggé kerekded és összevágó volt. V asárnap „Ilalálfejü herczegnő, vagy egy millió egy csókért“ czimtt énekes bohózat adatott. — Az egész bohózatban az a jelenet ért legtöbbet, midőn a balálfejü herczegnő csókjaiért esengők saját nejeikkel összevezettetnek. Különben Fejérváry rongyszedő zsidója eléggé bü volt az eredetiséghez, nem azjő hibája, hogy mulattatóbb helyzetekbe nem tette ez alakját a szerző. Berzsenyi angol lordja szintén mulattatott, kivált a jalappai jelenetben, mely bizony túlságosan is „romai szagu“ volt, az eféle ízléstelenségek nem- jól veszik ki magukat ott, hol a szépizlés oltárait szeretjük felállítva látni. Eltudva azonban ettől, Berzsenyi alakítása természethü volt;' a közönség tapsokkal jutalmazta. — Vezéryné és Érczy dalai gyönyörködtettek, Hunyadi Margit, Vezéry, Dálnoki stb betölték hivatásukat. Kedden, jun. 22-én Berzsenyi jutalmául adatott „Feleskei nótárius!*, e veterán, közkedvességben álló szinész 36 éves szinpá- lyája emlékéül. Megjegyzendő, hogy Berzsenyi e szerepében most lepett fel a 336-ik szór. Közönségünket azonban mind e körülmény kevésbé látszott érdekelni. Kevesen voltaki Korunk emberinek nagy része előtt úgy látszik, hogy sem a művészet, sem az érdem elismerése nem sokat nyom a latban. — Vigasztalhatta azonban a jutalmazottat a jelen voltak tisztelete s lelkes elismerése. A darab kezdetén, midőn bejött, virágcsokrok és babérkoszorúk repültek felé, még pedig leginkább a páholyi közönség köréből, komoly uraktóL — Megbatóbb volt azonban ennél az a jelenet, midőn pályatársai nevében elébe állt Dálnoki és melegszavakban emlékezett meg Berzsenyi működéséről, felemlítvén rövidén, hogy ő ’karddal, tollal és a szónak varázshatalmával j szolgálta mindez ideig híven a hazát, felhozta, hogy nemesebb hivatását követve oda hagyta apját és anyját, hogy eszményének: a házának élhessen. Szavai végeztével kérte, hogy’fogadja el a csekélységet, melyet pályatársai e nap emlékére a közönség egy részével nyújtanak neki, (ez emlék egy szép értékes arany óraláncz babérkoszorúra kötve.) Megható jelenet volt ezl A szinigazgató s többen a színészek közül megcsókolták veterán bajtársukat, az ifjabbak kezeit Csókolták tiszteletük jeléül az elérzékenyültoek. Miután az ölelő karokból kibontakozott, Dálnoki szavaira felelvén, csak; annyiban kívánta őt helyre igazítani, hogy igaz, apját elhagyta, de anyját: a hazát, nem hagyta ~el még gondolatában sem és nem fogja I elhagyni soha, ezé lesz szivének utólsó dobbanása Is. Majd a közönséghez fordult, s azt éltetve, jeles igazgatójának színi és irodalmi érdemeit párszóval felemlítve, vége volt a valóban megható és emlékezésre érdemes jelenetnek a színpadon; s ott, hol annyira megszoktuk az