Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-06-27 / 26. szám

(=) Akadémiai megfejtés. Kérdés: A bé­kán válás mocsár tulajdonképen mi légyen? Felelet: A békanyálas mocsárok ; oly mocsá­rok, melyek Nyíregyháza utczám hasztalan várják a lecsapoltatást! x A kisvárdai választókerületben jun. 20-ikán Pilisy László lett felléptetve követ- jelöltül, mint értesüli ünk, még ez ideig ellen­jelölte nincs. A gyűlés részleteiről eredeti tu­dósítást nyújt levelezési rovatunk. (sz) Jun 20-án és 21-én estve iszonyú szélvész.' dühöngött városunkban. Sok helyen megbontotta ez a tetőket, ónási élofakat csa­vart ki töréstől. A tengerit földre verte, nagy részét derékban ketté szakítva messzire so­dorta szőlőkben, gyümölcsösökben, részint a gyümölcs leverése, részint az oltványok, sőt nagyobb fáknak is. összetörése által, tetemes kárt okozott. Itt- ott a kerítéseket is kidön­tögette. (1) A nyirbátori választókerületben Kál- lay János a közjogi ellenzék részéről fellép­telett követjelölt, még . eddig ellenjelölt nél­kül áll; — azonban úgy halljuk, hogy Gencsy Károlyhoz újabban egy küldöttség ment, mely pt á jelöltség elfogadására kérte. Mi ered­ménynyel ? Nem tudjuk! (!!) Felekiné — Munkácsi Flóra meg­érkezett városunkba f. hó 23-án. Huszonne­gyedikén „Stuart Máriában“ lépett fel. Játéka nagyszerű hatást idézett elő. Bővebb leirása jövő számunkban jönni fog. *** A nyíregyházai „szabadelvű párt“ hirszerint Vécsey Tamás egyetemi tanárt lép­teti fel; csakhogy Kézsmárkon elébb lesz a választás, mint Nyíregyházán, s ha ott megvá­lasztják, majd akkor Nyíregyházán körülbelül mást kell hirtelen felléptetni, mert úgy hisszük, hogy a bizonyost senki sem szereti feláldozni a bizonytalanért (!) A napokban Nyíregyházán egy mészá­rol segéd, ki régi időtől fogva tartotta beteg édes anyját és kiskorú testvérét* pisztolylyal vetett véget életének. A tett', mely erre a sze­rencsétlen lépésre indította a következő: Anyja meghalt és mesteréhez 30 forintnyi kölcsönért folyamodott, hogy anyját becsületesen eltemet- tethesse, ez azonban megtagadván a kölcsönt, a szerencsétlen először a padlásra ment, hol a szénát meggyujtotta, azután pisztolyt ragadván a pinczébe rohant, hol agyonlőtte magát, a pisztoly dördülés oly formán hangzott, mintha a padláson esett volna, rögtön a padlásra ro­hantak, szerencsére a tüzet még könnyen el­olthatták. ; (!) A Palánszky-Csapó-lda nyíregyházai nőnöveldéjében az évi nyilvános, rendes, köz­vizsgák jul. hó 2-ikán d. e. 9 órakor veendik kezdetűket, melyre is a szülék, érdeklettek s nevelés barátok ezennel meghivatnak. x. Lapunk jeles munkatársa, Goics Lázár értesíti a közönséget, miszerint közjegyzővé ki neveztetvén — ügyvédi irodáját beszüntette, s pereit Detrich Ignácz kisvárdai ügyvédnek adta át, s őt — feleinek bizalmát megköszönve — clien- seinek jó lelkiisroeretlel ajánlja. (g) Beszterecz mellett a „Kadalom" nevű rétségben egy fiatal fiú 9 farkas kölyökre buk­kant, maga nem mert hozzájok közeledni. Több társakért ment tehát, de midőn vissza­érkeztek, ott volt már mellettük az anyjok is. Tanakodtak, mitévők legyenek a fenevadakkal? Végre . arra határozták magukat, hogy rájok gyújtják a nádast, a határozatot tett követte, s kevés idő múlva lehetett hallani a fene­vadak ordítását, melyek egytől egyig oda égtek. (r.) Az oly nagy küzdelemmel s nem cse­kély áldozattal létesített kisvárdai felekezet- nélküli népiskolát veszély fenyegeti! Ugyanis a knmány legközelebb érkezett rendeletével megtiltotta az iskolaszéknek azt, hogy az is­kolahelyiségért 250 frt évi bért fizessen, ha­nem csupán 100 frtot engedélyez e czélra. Ha figyelembe venné a kormány azt, hogy Kisvárdán a házbér, viszonyítva más nagyobb városokhoz, aránytalanul nagy, s hogy’ a tör­vényben előirt helyiséget 250 frt bér mellett sem lehet kapni, bizonynyal nem fukarkodnék 200 írttal ott, hol közel 100 gyermek nyer alapos oktatást. Kiváncsiak vagyunk arra, hogy ha e rendelethez mereven ragaszkodik a ma­gas kormány, mit szándékozik tenni a virág­zásnak indult iskolával?! (—) E hó 18-án Eperjes vidékén, úgy­mint Szebenben, oly nagy záporeső volt, hogy többféle épületeket elvitt egy S z e k c s o nevű viz, annyira, hogy az ár elől a lakosok csak alig menekülhettek, ugyanekkor a környéken többet mint 10 határt teljesen elpusztított a jég! 20-kán éjjel pedig Eperjesen oly nagy szélvész és jég volt, hogy még olyanra az eperjesiek nem emlékeznek. Egy toronynak ke­resztjét dobta le, a másik templomnak, a ba­rátokénak, a tornyát távolra ledobta és a vil­lám a bolthajtást egészen összezúzta, száza­dos fákat tövestől kiszakgatott. Az ember, — irja tudósítónk, — azt hitte, hogy vége az életnek és világnak, az utolsó Ítélet borzal­mait éltük át a rettentő mennydörgés, a vihar bömbölése és a villám szakadatlan fénye kö­zött. Kassán szinte hasonló károk estek. t Q Feri bácsíádák. Beállít Feri bácsi a kapitányi hivatalhoz, hogy neki bizony egy nagy kérése volna. Mi lehet az? Hát biz ő csak azt kérelmezi, hogy utczájokon szüntes­sék meg a dobolást. Ugyan miért? Nos hát azért, mert az ő különben igen jámbor és phlegmaticus természetű tehene, valahányszor dobszót hall, mindannyiszor elszakasztja kö­telét. Hogy lehet az ? Csak úgy, hogy már nyolca Ízben volt adóban lefoglalva, ugyan-1 annyiszor elárverezés végett a városházához hajtva s onnan kiváltva, ergo ha a dobszót hallja, szonnal elszakasztja kötelét s rukkol megszokott kiállítási helyére. Hogy a delibe- rátum miként hangzott? erről hallgat a kró­nika. [=] Folyó hó 20-kán este 11 óra táj­ban nagy vihar volt Kemecsén, szerencsére azonban nem sokáig tartott. Azonban a meg- tépászott házfedelck, kidöntött és gályáiktól megfosztott élő fák, a kisodrott vagy földre levert virágok igy is eléggé tanúskodnak rom­boló hatalmáról. (—I A Sóstón e hó 16-ig, mint megbíz­ható forrásból értesülünk, — több mint 4000 fürdő jegy használtatott fel. Törzs vendégek azonban, még mindig, csekély számmal vannak, méltán sóhajthatunk a költővel: „hol van az egykori fény, hol van az egykori zaj? Nin­csenek!“ (—) Az adóhajtók ismét megkezdték is­meretes működésűket. Hjah! hiába! hiszen „Astaróth éhezik“ hamar, gyorsan, rögtön eledelt neki! Hanem az érdekelt publikum nagyon kiváncsi volna tudni, miért épen ezen időszakban szurtyongatják alkotmányos terhei lerovására, midőn most — aratás és dohányelőleg osztás előtt — még talán a „haza bölcsei“ sem tudnának nevezni forrást, melyből a nép adója lerovása végett merít­hessen. (+) Ad vocem: adóhajtó. Az adóhajtó külöuben sem valami kedves tünemény, de sok­szor még kevésbé kedves, ha eljárását megfi­gyeljük. Szokása jelesül, hogy midőn vidéki la­kosoktól valami tartozást követel, nem tudatja az illetőt szabatosan a tartozás minémüségéről s megelégszik, ha annyit mond: bélyegcsonki- tás stb. Kérnénk e szokást elhagyni, valamint azon helytelenséget is, hogy néha az adóhajtó akkor intéz foglalást egyesek ellen, midőn azok­kal községi előj áróság utján tudatva sem volt fizetési kötelezettségük. (G.) Tűz volt a napokban Bérezel köz­ségben. A gazda, kinek háza leégett, másik házába költözött, s nehány nap leforgása alatt e ház ereszében két égő kanóczot találtak. Szomorú jelenség az ottani társadalmi élet­ben, mely az egész községet súlyosan fenye­geti, I komoly puhatolást szükségelne. (—) Demecserben szintén tűz volt folyó hó 20-án este a nagy vihart megelőzőleg, mint értesülünk, Elek Pál ottani birtokos három épülete lett porrá. (—) A megyei „szabadelvű párt“ tag­jai, mintegy húszán, e hó 19-én előleges kon- ferentiát tartottak a Sóstón. A megállapodás­ról nincs tudomásunk. * A bogdányi vál. kerület sóstói június 16-iki gyűlésén jelenvoltak nagyon zúgolódnak az ottani' ebéd ellen. Nagy részök nem kapott egyebet levesnél és marhahúsnál s mégis az egész ebéd árát kellett megfizetniük. Tuda­kozódva e körülmény mikéntje iránt, azon felvilágosítást nyerjük, hogy a gyűlés tagjai csak negyven személyre tettek megrendelést, azonban igy is az egész közönség ki lett volna elégítve, de a közbejött nagy eső és égihá- boru zavarta el asztaltól az étkezőket. (!) Tanodái értesítés. A nagy káliói m. kir. állami reáltanoda folyó 187% tanévi nyil­vános zárvizsgálatai, melyekre ezennel a t. ez. szülék, gyámok s a nevelés és oktatás barátai is egész tisztelettel meghivatnak, reggeli 8- és .délutáni 3 órától kezdve következő napokon és rendben fognak megtartatni: Julius 10., reggel I. osztályban magyar nyelv; HL oszt. mértan; délután IV. oszt. természetrajz. 12., reggel I. oszt. mértan; II. oszt. magyar nyelv. 13., reggel IH. oszt. számtan ; IV. oszt. tör­ténelem ; délután 1. oszt. franczia nyelv. 14., reggel H. oszt. mértan; IV. oszt. ábrázoló mértan. 15., reggel IH. oszt. német nyelv; I. oszt. földrajz. 16., reggel IV. oszt. mennyi­ségben ; IH. oszt.' földrajz. 17., reggel H. oszt. történelem ; IV. oszt. mértan ; délután I. oszt. német nyelv. 19., reggel H. oszt. földrajz; IV. oszt. vegytan. 20., reggel n. oszt. természetrajz; I. oszt. számtan. 21., reggel n. oszt. franczia nyelv; IH. oszt. vegytan. 22., reggel I. oszt. természetrajz; IV. oszt. német nyelv. 23., reggel IH. oszt. magyar nyelv; H. oszt. számtan, 24., reggel H. oszt. német nyelv ; IV. oszt. magyar nyelv. 26., reggel minden felekezet hittani vizsgálata külön tantermekben. 29., délután 6 órakor az intézet udvarhelyiségén tornászat. A mértani és szabadkézi -rajzok az országos rajzkiálli- tásra küldetvén be, kivételesen ez évben szo­kásos szabad megtekintés végett nem helyez­hetők ki. Kelt Nagykállón, a m. kir. állami reáltanodában, junius 20. 1875. A z igaz­gatós ág. H A szabolcsmegyei takarékpénztár igaz­gatójának annyit felel csak ezúttal a „Szabolcs“ holdvilága, hogy illedelmes, hangon tartott in­terpellate hasonló modorú választ igényel, hogy az adott válaszban foglalt kézzelfogható ellen­mondás nem elégíti ki a felszólamló érdekelt­séget. Vagy talán szerencsének tartsák az ille­tők, ha egyik másikójok a részvényenként be­fizetett 2 frt visszakapása végett Kálióba za­rándokolván, két forint helyett 3 frtotnyernek ? Vé­gül várjuk azok nevét, kik azt a népbankot vagy mit létesíteni akarták, bár mi úgy vagyunk ér­tesülve, hogy a népbank osztály a fennevezett takarékpénztár kebelében akart létesülni. N y i r f a I o m b o k. XIX. (Csendélet és meghiúsult taktika. T&cse fr&tye, — mint a franczia mondja, oláliul. Egy mulatóhely. Szárnyat­lan angyalok. Egy rozzant bódé milliókat ér. Kégi köz­mondás. A katasztrófa. Apró tévedések és nevető em­berek.) A cseléd elszedte már az asztalt, a „gyer­mekek“ (értve e ruganyos kifejezésen a családi sarjadék tíztől húsz évesig váltakozó sorrendét) kivonultak az ebédlőből, a férj csibukra gyűjt, bodor füstöket ereszt, s inig fekete kávéját a jól ebédelt ember kényelmével szürcsöli, gya­nús szemekkel tekint a nőre, ki harisnyakö­téssel foglalkozik, azonban a kötőtűk élénk mozgása után ítélve (jól ismerjük mi ra­vasz férfiak a családi láthatár időjeleit 1) most valami merényletre készül az ő tárczája ellen, mely pedig ez idő szerint (a mai kor divatjá­val őszbangzólag) sohasem szokott vérbőség­ben, puffadásban, bankótultengésben s más ha­sonló betegségben szenvedni, s mindössze is néhány réz ezüstbatosnyi szerény tartalma ta­núskodik rendeltetéséről s hajdani virágzó ál­lapotáról ... siet tehát a közelgő vihar elől menekülni, keleti kényelembe helyezi magái a ruganytalau divánon (értsd fakanapé) s kezdeni akarja az igazak álmát, hasonlót a dou Pedró barátunkéhoz, kiről azt regéli a gonosz világ, hogy ha saját házán kívül tölti az éjét, olyan híven utánozza hatalmas hortyogásával a meny­dörgés távoli harsonáját, hogy a házőrző ebek megugatjak a dörgedelmes és a csillagos, fel­hőtlen ég mellett előttök megfoghatlan rémes hangokat. Hjah! régen megmondták: „ember ter­vez, — asszony végez!** Mielőtt végrehajthatná a férj a czélba vett államcsínyt, csengő méz­édes hang üli meg füleit, miről azonban — mintha már javában aludnék — teljességgel nem akar tudomást venni... — Hólnapután már nyárkezdet. .. — (No ez a bevezetés, a nyitány ! — Holnap meg majális lesz1 Kisvárdában, még pedig fényes majális, mint rendesen szokott lenni a „tanitóegylet“ javára .,. — (Aha 1 most mindjárt kiugrik a nyúl a bokorból!) — Aztán a „gyermekek“ már meg is Ígér­ték, hogy okvetlenül elmennek, és magam is sza­vamat adtam Potykásiné komámasszonynak. — Hát menjetek I Bánom is én, csak en­gem ne zaklassatok a báli költségért!) — Tudod „lelkem“ szegény leányok már nagyon régen tánczoltak, hadd mulassanak egy pár óráig, ruhájok már úgy is kész, és mondha­tom csinosan fognak megjelenni, aztán a lovakat sem kell fárasztanunk, elmegyünk vasúton . . . — (Tyhüla ki áldója 1 még vasúti dijakat is fizessek, ... majd ha fagy!) — Mindössze is 10—12 forintba kerül az egész mulatság ... de ne aludj hát 1 S. . hiában horkolsz, jól hallod te mit beszélek én, csakhogy nem akarod hallani... ... Enyje ebszánkázta iródiákja I hogy merészeled te a családélet rejtelmeit vakmerő kezekkel leleplezni ? Nem félsz, hogy úgy jársz, mint közelebb a „Szabolcs“ újdondásza, ki ille­delmes hangon tett interpellátiójára, olyan ku- rucz választ kapott a „szabolcsmegyei takarék­pénztár“ igazgatójától, hogy no ... Jobb, ha te is jösz velünk a mi kedélyes, páratlan és orszá­gos hirü tavaszi mulatságunkra, melyhez hason­lót nem produkál Or, sem a káliói elyzeum, sem a nyíregyházai hautvolée sóstói tánczvigalma, sem a 1... .i öreg diófa 1 * A várkert, hová Öreg bátyánk még a mu­latság előtt elkalauzolt bennünket, leszámítva a hozzá vezető ut gyarlóságát, a kezdetlegesség árnyazatát és milliárdnyi szúnyogjait, valóban csinos helyiség s mintegy hívogatja az életvidor nemzedéket kebelébe. E tisztes várrom, mely annyi véres harcznak, véres dicsőségnek volt szemtanúja, mellette e magaslat árnyas fák­kal díszítve, (vajon nem Kurgán halom e?) a tágas végetlen róna, mely előtte elterül, az üde és illatos rét, melyen Duncsi barátunknak — mint maga mondá — boldogság volna te­hén lenni . ... Kedves képet alkotnak, milyet nem is képzeltünk e homok országban. Óh hát még az érkező nővendégek mily igézők . . . például e Bornemisza Annára emlékeztető úrnő, ezen aranvhaju angyalarcz, e junói felséges idomok, az az ingó-bingó rózsabokor, ez a gyönyörű hófejérke, ez a bűbájos kreolszinezet stb. stb. bizony bizony 1 nem hiszszük, hogy e fönséges és elbájoló alakok nem a paradicsomi tubafa alól röppentek ide ... no a mi illeti a másik német magas kalapjával, bugyogó- jával s tudná a menydörgős menykő! miféle szabású felöltőjével, — oi ezek bi’onyosan nem egy helyről jöttek a delnőkkel, legalább mi sem Decsi Ozmanographiájában, sem Egressy Török- országi naplójában, sem Mikes Kelemen levelei­ben nem olvastuk, hogy Moháméi édenébeu ilyen furcsa kinézésű himangyalok vólnának... Eh mit okoskodunk 1 menjünk nézzük a tánczo sokat! Az ám! de hol a táncterem? Micsoda? ez az idomtalao deszkabódé ? Hát nem félnek ezek a kisvárdaiak, hogy a delnők — e hires gyujtogatók — lángba borítják szemeik tüzével ezt a faalkotmányt ? Parbleu! hiszen * van itt tűzoltó egylet, aztán még a fiatalok is hajlandók az ilyen tüzet éltogatni.... Ah 1 mily bályos látvány, mily káprázatos panoráma! Egy mil­liót érne ez a rozzant bódé — Sztambulban, ter­mészetesen tartalmával együtt. Mit? egy mil­liót? Legalább is tiz annyit, még pedig akkor is, ha a nem fehér népet pusztán úgy adnánk is ráadásba, mint a mészáros a húsra — a cson­tokat. Hajh! miért is vagyunk már azon korban, midőn sajnálat hangján mondják rólunk : wenn das Alter konnte 1“ hogy megforgatnánk azt a lenvirágszemü kis lányt, vagy azt | vérpiros ajkú ifjusszonyt! ■ - v. No hát ez micsoda érdekes meglepetés ? Tűzijáték -.. de hisz ez nincs a Programm • ban I jól veszi ki magát, vájjon ki lehet« a rendezője ? Nézzük csak I... Brr! hisz ez villámfény 1 még ugyan szaporázza I Most rög­tön rettenetes égiháboru lesz. Hamar, hamar vegyüDkbe egy pohár szivéresitőt 1 Csakhogy a ezukrász asztalát már feldöntötte a rohamo­san felbőszült vihar . . halit most valamennyi lámpa egyszerre kialszik az erőszakos szélro­hamtól, a bódé recseg, ropog, ingadoz .. . át­kozott vén ember! minek is csalt ide bennün­ket! el el innen, még ránk szakad ez a kár­tyavár . . . képzel hetlen zavar, tolongás, ijedés, sikoltás, kétségbeesés, az anyák leányaikat, a nők férjeiket kiáltozzák, egyesek és csopor­tok verejtékezve és fázva, halálra rémülten sietnek a város felé, felették, mellettök a betört tánezterem roncsai röpködnek s a rémes és megrendítő drámához méltólag olyanokat csat­tan a haragos ég, hogy megrendül a főid s a múlt idők csonka kőóriása majdnem orrára bukik halálos ijedelmében... így végződött a kisvárdai tavaszi mulatság „ebben az esztendőben.** Hogy aztán az átalános zűrzavarban nem egy „qui pro quo“ merült fel,... hogy vélt udva­rias lovag, ki táuczosuője sóhajtására: jaj meg­halunk 1 angol hidegvérrel mondá: legalább együtt halunk meg... vélt a ki rengetegül bél­dognak érezte magát, midőn imádottját vélte karjaiban s csak a kigyuladt villámfénynél ta­pasztalta, bogy a kinek a szépet tette, méltó pár­darabja a „vasorrubábának“... vélt aki rend- kivü csudái kozott, hogy férje oly meleg bangót és kiváló gyöngédséget tanúsít irányában, s csak akkor ébred boldog csalódásából, midőn a férj egyik kaczérbarátnője nevét és valami, tit ■ kos légyottot sugdosott füleibe — perse ezeket és az ilyesféléket ha mondanánk is nőm hinné el (és igen bölcsen!) az érdemes publikum. Ha­nem annyi bizonyos, hogy a kalaposok, ácsok, kőmi vések, nádkötők, bádogosok és üvegesek nem igen veszik zokon a természet ezen nagy­szerű ostobaságát s az időjárás szeszélyes és idomtalan bakszökéseit... (z— y.) Színházi szemle. Szombaton, jun. 19-én Felekiné nem érkezvén meg, adatott „Fokról foltra.“ Hunyadi Margit., Vezéryné, Érczy, Dálnoltisal., jeles játékukkal elismerést vívtak ki s tapso­kat arattak, az egész előadás eléggé kerekded és összevágó volt. V asárnap „Ilalálfejü herczegnő, vagy egy millió egy csókért“ czimtt énekes bohózat adatott. — Az egész bohózatban az a jelenet ért legtöbbet, midőn a balálfejü herczegnő csókjaiért esengők saját nejeikkel összevezet­tetnek. Különben Fejérváry rongyszedő zsidója eléggé bü volt az eredetiséghez, nem azjő hibája, hogy mulattatóbb helyzetekbe nem tette ez alakját a szerző. Berzsenyi angol lordja szintén mulattatott, kivált a jalappai jelenetben, mely bizony túlságosan is „romai szagu“ volt, az eféle ízléstelenségek nem- jól veszik ki magukat ott, hol a szépizlés oltárait szeretjük felállítva látni. Eltudva azonban et­től, Berzsenyi alakítása természethü volt;' a közönség tapsokkal jutalmazta. — Vezéryné és Érczy dalai gyönyörködtettek, Hunyadi Margit, Vezéry, Dálnoki stb betölték hivatá­sukat. Kedden, jun. 22-én Berzsenyi jutal­mául adatott „Feleskei nótárius!*, e veterán, közkedvességben álló szinész 36 éves szinpá- lyája emlékéül. Megjegyzendő, hogy Berzsenyi e szerepében most lepett fel a 336-ik szór. Közönségünket azonban mind e körülmény ke­vésbé látszott érdekelni. Kevesen voltaki Ko­runk emberinek nagy része előtt úgy látszik, hogy sem a művészet, sem az érdem elisme­rése nem sokat nyom a latban. — Vigasztal­hatta azonban a jutalmazottat a jelen voltak tisztelete s lelkes elismerése. A darab kezde­tén, midőn bejött, virágcsokrok és babérko­szorúk repültek felé, még pedig leginkább a páholyi közönség köréből, komoly uraktóL — Megbatóbb volt azonban ennél az a jelenet, midőn pályatársai nevében elébe állt Dálnoki és melegszavakban emlékezett meg Berzsenyi működéséről, felemlítvén rövidén, hogy ő ’kard­dal, tollal és a szónak varázshatalmával j szol­gálta mindez ideig híven a hazát, felhozta, hogy nemesebb hivatását követve oda hagyta apját és anyját, hogy eszményének: a házának élhessen. Szavai végeztével kérte, hogy’fo­gadja el a csekélységet, melyet pályatársai e nap emlékére a közönség egy részével nyújta­nak neki, (ez emlék egy szép értékes arany óraláncz babérkoszorúra kötve.) Megható jelenet volt ezl A szinigazgató s többen a színészek közül megcsókolták veterán bajtársukat, az ifjabbak kezeit Csó­kolták tiszteletük jeléül az elérzékenyültoek. Miután az ölelő karokból kibontakozott, Dálnoki szavaira felelvén, csak; annyiban kí­vánta őt helyre igazítani, hogy igaz, apját el­hagyta, de anyját: a hazát, nem hagyta ~el még gondolatában sem és nem fogja I elhagyni soha, ezé lesz szivének utólsó dobbanása Is. Majd a közönséghez fordult, s azt éltetve, je­les igazgatójának színi és irodalmi érdemeit párszóval felemlítve, vége volt a valóban megható és emlékezésre érdemes jelenetnek a színpadon; s ott, hol annyira megszoktuk az

Next

/
Oldalképek
Tartalom