Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-13 / 24. szám
Szinte önként keletkezett leltemben a nagy kérdés: Ugyan micsoda állroló szellem mozgat itt mindent? Bementem az országszerte hires czukrázdába, hol több a vendég, mint a kávéspohár. Ebből is látszik, hogy Nyíregyháza igenédes város. Voltam a vasúti állomásnál is, hol a circumspectus főnökurak híven gondoskodnak arról, hogy az utasok a legkellemetesebb időben is fris levegőt ne szívhassanak, mert a főnöki palotán kivtil nincsen leülőhely * *) Innen visszatértem a város kellőközepébe. Először is egy ezerféle figurákkal kiezifrázott palota vonta magára figyelmemet, már előre is sejtettem, hogy itt lesz a vármegye. E diszes épülettel átellenben egy desperatus félmagos épület tűnt szemem elé. Közeledtem felé. Jézus Mária! ugyan miféle lak lehet ez ? Ilyent egész Amerikában nem láttam, még Mexikóban sem. Az épületből nem lehet kivenni, ha hátulsó vagy elő ábrázatját mutatja-e a városi publikumnak, stylját sokáig studiroztam, de nem bírtam kitalálni, melyik építészeti kort képviseli. Mély clmerüléscmből egy magyarosad öltözött közép életkorú férfiú ébresztett fel. Ugyan kedves polgártárs, nem lenne szives megmondani nekem, miféle lehet itt ez a bánatba merült épület itt a város közepén a legszebb helyen? „Pitarn ponyezsenye nyeznyám ja po ma- gyárszki. Bársz dobre citsen. Ez az uj polgár bizonyosan mostanában vándorolhatott be Veres- russziából. — Önkénytelenül eszembe jutott a „Népkör“ és annak nagyszerű előhaladása. Olvastam is a „Tiszavidékből“, hogy ennek boldog emlékezetű elnökét ezelőtt két pár évvel fáklyás zenével tisztelték meg, de hogy micsoda nyelven üdvözölték az illuminált elnököt, azt feledték megírni. Mig igy merengettem a múlt és uj idő eseményein, egy jó termetes fejércseléd, egy pár kosár mellett ülve tűnt fel előttem. Linné a posgás növények közzé sorolta volna. Bizalmasan megszólított: uram 1 miben lehetek szolgálatára. Csak azt óhajtottam megtudni, miféle lehet itt e gyászbaborult épület. Mert én apáczazárdának véltem, minthogy olyan apró lyukakat fúrtak rajta, hogy kibújni meg bebújni nagyon kényelmetlen lenne. Nem uram 1 ön téved. Mert ez itt a felnőttek ismétlő iskolája. A törvényurak úgy hívják „javító h á z.“ De hát miért zárják el tőlük az istenadta napsugárt? Hát ez csak azért van, hogy ne lássák előre az igazságot, a mit számukra ott abba a túlsó kastélyban készítenek. Most értem már, ez a nyíregyházi Nájgebájde. De hát nem rémülnek meg az iskolás gyermekek, mikor itt mellette elmennek? Nem uram, sőt az ifjú nemzedék egészen hozzászokik, úgy hogy majd későbben, ha ide vetődik, egészen kényelmesen találja magát. De nincs is ott benn oly roszul a dolog, mint kívülről látszik. Mert reggel kapnak likőrt, ebédre csirke becsináltot, borjú szelettel, estvére rántott csirke fejes káposztával; amellett semmit sem dolgoznak, egész nap pihennek, igy aztán annyira megszokják a pihenést, hogy ha haza küldik is őket, csak hamar visszavágyakoznak. De mégis jó lenne liczitáczión egy nehány ócska zsarukátert vásárolni és felszegezni azokra a jukakra, igy aztán az idegen ember is elhinné, hogy ott ben emberek lak nak. Én mindenesetre elviszem a rajzát Filadelfiába, még ott beleszerethetnek a Kvakke- rek és párját építenek. De hát azt a túlsó czifra épületet mire használják és hogy nevezik? Azt uram ott „Percsarnok“-nak híják. Van ott annyi per, hogy egész Amerikában sincs talán több, pedig úgy hallottam, hogy az háromszor is nagyobb, mint Szabolcsvármegye. De hát azok a szép szobák mind perrel vannak tele? Oh nem uram 1 minálunk a pereket nem szokás világos helyen tartani, mert azoknak árt á napfény, azért ferslógokba beszegezve a pin- ezében tartják, hogy meg ne avasodjanak. **) Tessék jubban szétnézni. Szerk. *) A rosszul értesülendő americénust utasítjuk a jobban értesülendőhöz. Szerk. E szavakra felálltak mindnyájan, a lelkész összekulcsolta kezeit s megható imát rebegett, melyet a család többi tagjai halkkal utánna mondottak; — és az ima után mindnyájan megkönnyebbülve érezték magukat, aztán boldog újévet mondva egymásnak, álomra hajták fejeiket. Hol nem imádkoznak Szilveszter éjszakáján ? ! Maga a hóval boritott néma hideg fehér természet egy rettentő imádság, melyben mintha a nyugovó föld felébredt lelke hirdetné Istennek megfoghatlan hatalmát, a mint a vihar szárnyain bekiált a végtelenbe, átzug a néma éjszakán, bezörget a kunyhók és paloták ablakain, mintha mondaná : „Féljétek Istent emberek és imádkozzatok“ I.. . . .... Fent a hegytetőn a sziklák aljánál befagyott a patak. A patak partján egy magános sirhalom, a sirhalom végén áll egy gya- lulatlan összerótt kereszt... e keresztre egy alak borul, jobbjában egy fáklya, melynek lángját kegyetlenül kavarja a szélvész, gyérfénye koronként bevilágítja az alak arczát, melyen könnyek peregnek alá; itt is imádság e kietlen pusztaságon 1... az imának szaka? dozott hangjait messze ragadja a vihar a végtelenbe : — „Adj csendes nyugalmat a nemes szivnek .... Vigasztald édes szüléimét* 1... Most már kedves asszonyom, engedje meg, hogy annyi szivességeéit becses nevét tár- czámba feljegyezhessem, s emlékül magammal vihessem. Köszönöm uram, nem vagyok rá érdemes, de ha kívánja, megmondom. En nem itt, hanem közel ide egy magyar faluban születtem, azért az én nevem nem is olyan tótágast áll, mint a nyíregyházai polgároké. Engem fiatal koromban Szőke Zsnzsánnának hívtak. — Az isten éltesse sokáig kedves Zsuzsika néni. De már megyek megnézem azt az országos hirü nagy állást, a melyben egy regement huszár kényelmesen elszállásolt.— Óh uram, az nincs többé, még a fundamentomát is kiszedték. Bizony, nagy hiba volt három-négyezer család nyugalmas helyét igy lerombolni, hisz ezek nem is követtek el oly nagy polgári bűnt, de semmi esetre sem loptak annyit, mint némely biztositó intézetnél szokás. De kedves Zsuzsa néni, ennyi szivessége- ért már kárpótlásul szeretnék tőle valamit vásárolni. Szívesen uram, ez itt ebb’ a kosárba három esztendős torma, Debreczenből kapjuk, ott terem leghíresebb az egész országban. — De hát mire való ez ? Az ilyen nagy városban igen sok kebes ló van, és igen sok köhögés ember, de meg itt a fiatal szép asszonyok mind á czukrázdába járnak édességet nyalogatni, jól esik tehát a férjüknek egy kis keserű gyomorerősitő. De már alkonyodik, éji szállást kellene keresnem. De uram, itt hiába fárad, a vendégfogadókban nem talál, mert a mi városi elöljáróink elégnek tartják, ha maguknak van hová lefeküdni, a többi idegenekre pedig azt danolják: „A kit otthon vetett ágyra nem várnak, Minden bokor szállástad a betyárnak.“ És csakugyan igy lett, miután a vendégfogadókban szállást — vagy szobát nem leltem, elindultam végig egy utczán, mint a drótos, minden házba bekiáltottam. Többnyire semmit sem feleltek. Végre egy udvaron meglátok egy hosszú hajú gazdának vélt férfit, kérem, adna helyet éjszakára. „Nyemám nits, nye mozsem. Na dobre rano polgártárs.“ Ha egy jószivü vendéglősné saját ágyában nyughelyét nem ad, — de félre ne érts, magát nem felejtette benne — tehát bizonyosan az utczán kell hálnunk íme kedves barátom, eddig van utazási jegyzékem. — Most már azt kérdem : milyen ember az a „Szabolcs“ szerkesztője? Egy kicsinyt ábrándos, de nem rósz fiú. — Add által neki üdvözletemet, mert én reggel visszautazom Filadelfiába, és kérd meg, hogy ha ezen jegyzéknek hasznát veheti, de csak a maga felelőssége alatt, akkor használja fel. Mi nevünket sem írjuk alá, mert az én hazámban Amerikában nincsen sajtóper, még a könyvnek sem irja eleibe nevét a szerző, hogy az olvasó ne a szerzőt, hanem a könyvet tanulmányozza. íme t. szerkesztő ur, én a baráti megbízatásnak lehetőleg igyekeztem eleget tenni, s az zal az ismételt kéréssel küldöm, hogy saját fele lelősége alatt használhatja, de se a bizományosról, se a lemásolóról a publicum ne tudjon semmit. Ezt elvárva, oiscretiojától tisztelettel maradok egyik jó barátja Y. Színházi szemle. Ezúttal, csak a nevezetesebb előadásokról emlékezünk meg, hogy valahára együtt haladhassunk az előadásokkal. Junius 1-jén adatott „BÁNKBÁN.“ Katona J. remeke, mely még sokáig Shakespeare-i homlok gyanánt fog magasra kiragyogni a magyar drámairodalom terén. Vannak az irodadalomban elévülhetlen gyöngyszemek, melyeknek értékes fénye még nő az idővel, mint a gyémánt ragyogása. Ezek közé tartozik a magyar irodalomban „BÁNKBÁN.* De térjünk az előadásra. A czimszerepet (Bánkbán) Miklósy játszta teljes átérzéssel s tiszta felfogással, — hogy makacs torokbaja óriási akadályokat gördített elé e nagy tehetséget s komoly tanulÉjfél lehet körül-belől, de a csillagokat átni nem lehet, hogy biztosan meghatároz- íassuk az időt... soká, soká tördeli az alak az imának szavait... Ez alak Elemér. Majd felegyenesedik Elemér, megindul vissza, a hó ropogva nyikorog talpai alatt, a magános kunyhóhoz közeledik, hol a hü István lobogó tűz mellett térdepel és imádkozik, nem a holtakért, nem magáért... Elemérért, hogy gyógyítsa Isten véghetetlen fájdalmát. Épen imáját végzi, a midőn Elemér zörget a kunyhó ajtaján. Bebocsátja őt, azután némán, szótlanul lenyugosznak. Elemér, hogy foglalkozzék elhunyt kedvesével, hogy szülőire, testvéreire gondoljon. István, hogy terveket alkosson Elemér szivének meggyógyitására. .... Ivünt ezalatt rémes ordítás dördül koronként a vihar zúgásába, közelben és távolban farkasok orditának ... megszokott mulatság . .. álomba ringató zene. Hol nem imádkoznak Szilveszter éjszakáján ? .... A jegyző szobájának ablakából is világosság bámul a hideg fehér éjszakába . . . Mióta nem találkoztunk vele, már harmadmagával van, egy csendes házias nő, a lelkész fogadott leánya, oktatja több mint egy éve Isten félelmére, meg is téríti koronként, de újra és újra visszaesik régi kerékvágásába, mányi igénylő szerep személyesitésében, — az nem az ő hibája, mindamellett mi játékát igazságosan mérlegelve elismerjük, hogy voltak oly jelenetei, melyekben művészi alakításaival feledtető velünk hangja hiányait. Ezek közé tartozott különösen a királyné meggyilkolása, s ezután az iszonyú bűntett után rögtön bekövetkező réinületes önvád visszatükröztetése, melyben a borzadály oly hü kifejezést nyert, mely méltó topsokra ragadta a közönséget. — Dálnoki (Peturban) még oly jól nem játszott mint ez estve, segítségére jön különben is e szerep személyesitőjének a ragyogó drámai irály, melynek puszta olvasása is emel, meghat és elragad. Hunyadi Margit (Melinda) különösen kitűnt azon jelenetben, midőn férjétől mint összetört nő és anya búcsúzik, a meggyalázott hűség ama hangja, midőn férjét kéri, hogy minél hamarabb keresse fel őt, oly hü volt, melynek kifejezésére csak azért nem használunk kellő kifejezést, nehogy túlságosan elkényeztessük őt. Ardainé (Gertrud,) Rónaszéki (Ottó.) Molnár (Biberacb,) eléggé megfeleltek hivatásuknak. Szerdán jun. 2-kán „ZARÁNDOK.“ Csütörtökön. „EGY MAGYAR NÁBOB* adatott nem igen nagyszámú közönség e őtt. Ez utóbbi darabban Dalnoki rosszul volt maszkírozva, — igen kedvetlenül játszott s a Szentirmay rokonszenves szerepét egészen elejtette. Jun. ö-kén Vezéri l-ső felléptével „MÓR KÁROLY ÉS A HARAMIÁK“ került színre. Schiller mester keze vonul keresztül e darabon egy Sbakspeare, egy Schiller alkotásai mindig fenségesek maradnak pusztán csendes otthoni olvasgatással is; azonban habár a költő alkotó, a színész utánozó tehetségnek mondassák is az Ítészek által: el keli ismernünk, hogy a jó színész lehet a darabnak második költője, — vagy is ép olyan mestere a közönség előtt, minő a költő az olvasónak; ebben fog kezet a költő és színész, s ebben emelkedik egyenlő rangra a kettő a művészet fogulmában. Ily második költője volt Mór Ferencznek Vezéri, kit ezennel van szerencsénk mint teljesen iskolázott színészt bemutatni olvasó közönségünknek. A sziszegő és hajlongó hízelgés, a furfangos gonoszság és az abban mutatkozó erély, mely pokoli terve kivite.ében csatára hívja a természetet, az istenséget s mind azon hatalmasságokat, melyek őt kisebbnek alkoták, mint testvérét, aztáu a lelkiismeret viselhet- len háborgása, a rémórák átélt borzalmai, — végül a kétségbeesés-szülte összeomlás és gyáva lelküség az önmaga által felidézett szőr nyü sors előtt, oly hü alakításra talált játékában, mely ellen alig tehetünk egyébb kifogást, mint némi túlzást, mely játéka elején mutatkozott. Különbeu úgy látszik, — hogy ez Vezérinek mesterszerepe. Miklósy mint Mór Károly kitűnő szinpadi alak volt. Berzsenyi jól játszott. Jun. 6-kán „A STRIKE“ gyönge eredeti népszínmű adatott, meglehetős számú közönség előtt. Ismét két tehetséges uj tag első felléptével. Ezek közül egyik Érczi, kit már a múltból előnyösen ismer közönségünk, másik Vezériné, szép szinpadi alak, tiszta, — bár kisé gyönge hanggal. Éneke és játéka tetszett a közönségnek, többször megtapsolták és kihit- ták Énekének képes adni bizonyos bájt és kecset, mely hatását nem téveszti el, s felej teti a trillák elmosódását, melyre nézve úgy látszik, hogy sok gyakorlatra tesz még szüksége. Jun. 8-ikán. A „CSIKÓS“ ismert énekes népszínműben láttuk először Nyíregyházán — Tóthfalusit és valóban gyönyörködtünk játékában. Úgy alakítása, mint rokonszenves, érte lemdus hangja, melynek simasága, dallamossága és olvadékony volta nem mindennapi jelenség; elragadta a közönséget, ő ura hangjának és az érzelmeknek, melyeket kifejezni akar játékában és énekében egyiránt. Egy egy jobb csikóst alig láttunk. Dicséretére válik Miklósy- nak, hogy ily figyelemre méltó erőket hozott társulatához, be kell vallanunk, hogy társulata oly erőkkel gazdagult, kik nagyobb figyelemre enn ének méltók; az előadások, eltudva az örö- cös zajfeletti boszankodásainkat, nem ritkán Együtt ülnek most is! . . . A lágyan ringó bölcsőben egy kis fiúcska alszik, ép oly szelíd, mint az édesanyja. — Jer Arthurkám ! szólal meg a nő — jer itt a bölcső felett imádkozzunk a mi jó atyánkhoz, a mi Istenünkhöz, hogy adjon nekünk boldogságot örömöt kedves kis Gyulánkban. A jegyző közeledik; az anya imára knl-: csolja kezeit. A jegyző hasonlóul cselekszik,! soká, soká állnak ott némán, szótlanul ... az; anya arczán túlvilág! boldogság ömlik el, migj az apa elkomorul, összevonja szemöldökeit. . . nem tud imádkozni. A kis gyermek rémesen sikolt fel, a jegyző oda rohan a bölcsőhöz, remegve tekint gyermekére, talán valami baja van ? Az anya nyugodtan felel: semmi, semmi! csak roszat álmodott. Az édesanya nyugodtan hajtja álomra fejét, az apa nem tud aludni, lelke együtt nyugtalankodik a viharral, mint a. vihar a hópelyheket, úgy üldözi szakadozott lelke rongyait a lelkiismeret viharai Hol nem imádkoznak Szilveszter éjszakáján ? .... A hol nem tudnak imádkozni 1.. A vihar eltűnt, az éj kitisztult, a kemény magasabb műélvezetben részfsiték a közönséget. ............. • Ju nius 9-kén „EGY CSÉSZE THEA,“ „OH ZSUZSI“ vígjátékok és „SZÉP GALAT- HEA“ Operette, adattak elő. Miudahárom előadás kitünően sikerült. Elsőben kitűntek Hunyadi Margit, Fejérvári, Dálnoki; a másodikban ismét Hunyadi Margit, Rónaszéki, Rózsa; a harmadikban mmdnyájan. Vezéryné a legszebb szobor volt azok között, melyek valaha véső alól kikerültek, éneke eléggé kielégített, bár Czakónéra emlékezve a különbséget észre kellett vennünk. Molnár nem elég élénkséggel adta a hetykélkedő és szeles moecenas szerepét, Tóthlalusi ismét hódított. Midőn Láng Etel nevét láttuk a színpadon, némi aggodalommal, gondoltunk előadására, s íme valóban kielégített éneke, s arról tett tanúbizonyságot, hogy hangja inkább alkalmas az operára, mint a népdalok éneklésére. Ha a „classis“-t máskor több pajzánsággal s élénkséggel adja, játékát örömmel nézheti meg akárki. Jun. 10-kén „A FÖSVÉNY.“ Az előadásról jövő számunkban. ÚJDONSÁGOK. — Kérjük mindazokat, kik hirdetési, vagy előfizetési hátrányban vannak, hogy tartozásaikat haladéktalanul beküldjék. (Pénztárnok Vitéz Mihály, Kemecsén; posta helyben.) (!) Figyelmeztetjük a közönséget azon kedvezményre és előnyökre, miszerint lapunkban a hirdetések a lehető olcsó áron számíttatnak, és hogy a „Szabolcs“ 450 példányon felül jár szét nem csak a me gyében, hanem az ország több helyeire. A hirdetések a szerkesztői irodába kül dendők. (1) Képviseleti gyűlés Nyíregyházán jun. 8. 1875. í.. Olvastatott a királyi leirat, mely- szerint az országgyűlés f. év aug. 28-dikáru Budapestre összehivatik, mely is kihirdettetvén, a központi választmánynak a képviselőválasztás feletti intézkedés végett kiadatott. A 2-dik tárgy volt a városi kölcsön tárgyában beadott szakosztályi véleménynyel támogatott jelentés, melyszerint a hármastagu bizottmány jelentést tett arról, hogy a birtokossági gyűlés határozata folytán kiadott bekebelezési engedélyokmány mellett sem az l-ső hazai takarékpénztárnál kérelmezett ideiglenes, sem pedig a nagy kölcsön kié. zközölhe.ő nem lehet, ezen telekkönyvi kérdés az előbbi alapjára állítandó, melyszerint a képviselet által az 1843. sz. te lekjegyzökönyv, az abban foglalt 2. és 3. tétel sz. alatti parcelláknak lejegyzése mellett a város nevére lett volna kiigazítandó, mely jelentés a képviselet által egyhangú helyeslő tudomásul vétetvén, a kiigazítás foganatosításával polgármester megbizatott. — 3„ A városi nagy kölcsön és miuden pénzügyeinek rendezésével megbízott 11-es bizottság jelentése olvastatott, melyben, hogy működésűket a város pénzügyei érdekeiben minél gyorsabban és önállólag eszközölhessék, részére a képviselettől teljes meghatalmazást kérelmez, mi is a bizottság részére megadatott; ezzel kapcsolatosan polgármester, mint az előbbi hármas bizottság elnöke, kijelentette, miszerint ezen bizottságnak többé értelme nem lévén, kéri annak megszüntetését határozatilag annál is inkább kimondani, mivel annak működése iránt az utóbbi 11-es bizottság megválasztása és felhatalmazására úgy is bizalmatlanság nyilvánult. Ezen bizottságnak megszüutetése azon kijelentés mellett mondatott ki, hogy eddigi működésük elismerése és méltánylása jegyzőkönyvileg fejeztessék ki. — 4. Soron kívül a városháza kiigazítása kérdésében tett szó éli jelentése a polgármesternek, melyszei’int az építkezési szerződés értelmében az építtető művezető, építész és vállalkozók közötti kérdések eldöntésére választott bíróság lévén kijé* lelve, miután a kikötött időtartam lejárfa kötél szeszélyé csodálatos virágokkal hinté meg az ablakokat! Oly üdítő, oly boldogító valami van a napfeljöttében, a világosságban. Uj reményt ad az a csüggedőnek, uj erőt a küzdelemben ki- fárádóttúak. Mintegy láthatatlan mindenható hatalom töröli le a lélekről a sötétség rémképeit, mintegy jótékony kéz simítja el a kebel haragos hullámait. Hátha még e reggel ujesztendő reggele. Kibékül ilyenkor az ember ellenségeivel, az utczán járó-kelők „boldog uj évet“ kívánnak egymásnak; hálás gyermekek boldogságtól dobogó kebellel sietnek üdvözölni jó szüléiket; kibékülés, engesz- telődés, bocsánat, szeretet, hála és reménynek Ünnepe ez. Az emberek alig várják, hogy megkoi> dúljon a harangnak templomba hivó hangja. Hyenkor nincs hitetlen, nincs kétkedő, nincs Istentagadó .... És mégis 1 ? Van egy szív, mely nem tud osztozni ez általános örömben !. . E szív a mi atheistánk szive ! p, i: (Folytatása következik.)
