Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-05-23 / 21. szám
Ä mi „rósz cselédeink.44 Magyarította Mandel Mihály. Rövid szünet után folytat» Daláról;: „Ha akartok egyjfis türelemmel lenni, akkor kiemelném azon főpontokat, melyekről az én nézetem szerint itten szó volna.- Legelőbb is be kell látnunk, hogy időnknek hatalmas lendülete házi viszonyainkba íb bele. nyúl, hogy tehát csak is természetes, ha cselédeink most sokkal nagyobb bért követelnek, mint egykor. Ezt nekiek önkényt megadni, az okosság parancsának tartom s csak is miután anyagi szükségleteikről kellően gondoskodtunk, csak is akkor követelhetünk egyszersmind ügyes munkásságot is tőlük. Egy jól berendezett háztartásban, hol mindenkinek meg van a maga szilárdul meghatározott dolga, hol egy ügyes derék kéz tartja a zabolát s egy értelmes szem őrködik minden felett, ott volt is és lesz is mindig jó -esol éd Bég, mert az ilyen háznak szelleméhez még egy eleinte ellenszegülő elem is hozzá fog illeszkedni, és e^y derék jellemszilárd nőnek tekintély^ minden' ,ú j néz e t n e k* daczára ma ép úgy, mint ezelőtt uralkodni tud egész környezete felett. De ime itt jön a főpont, melyről nem is szólanék, ha e kérdés a nélkül tárgyalható volna. Száz és ismét száz esetben szemembe ötlött már azon észrevétel, hogy nagyobbrészt a háziasszonyokban van a hiba ők is átmeneti korszakot élnek ; átmenetet nagyanyáink gyakorlati ügyességétől a jövő nemzedék valódi műveltségéhez. A mit azonban most látunk magunk élőtt, az oly sok esetben csak fél- szégség és felületesség, úgy hogy valóban csoda volna, ha iIy e n úrnőknek cselédei valami különös ügyességet tanúsítanának.u „Kedves Margitom, te nagyon — őszinte vagy,“ niondá Balsainé nehézkesen. „Én mindnyájatok bölcseségére s jóságára számitok. A nyiltszivü akarattól indíttatva, hogy házi viszonyaink javításához némileg hozzá járuljunk, már gyakrabban emeltem ez értelemben Szót és tollat.' Szinte hihetetlen, hogy mily gyorsan megtudják a cselédek különböztetni a szakértő szemrehányást attól, melyet nem érdemelnek meg; a mennyire hallgatnak'az el^ő ellen, annyira merészelnek feleselgethi az utóbbi irányában.“ ' „De ez még nem a tülajdonképi recept rósz' cselédekből jókat csinálni,“ mondá Balsainé, őszintén megvallva én nagyon háladatos volnék, ha valami különleges útbaigazítást adnál e tekintetben.“ „A récept“ feleié Daláriné komoly tekintettel, „ugyanaz, mely más embertársainkkal való békés összeköttetéshez megkivántatik; okosság, igazságosság, mérsékletesség és em- berszefetet. Egy nő, ki e tulajdonokat, egy helyes derék nevelésnek eredményeit, mindennapi életében érvényesíti, az soha sém fog rósz; cselédség iránt panaszkodni; mert ha a ro- szát s aljasat kénytelen is elutasítani, mégis képes lesz saját személyiségének benyomása által jóság és szigorúság mellett a roszul neveltből, de még jó erkölcsűből valami jót és ügyeset kiképezni, mig' úgy az a leány egy más asszonynál tökéletesen elromlott volna.“ „Ezt könnyű mondani,“ névetett gúnyosan Balsainé közbe, „hisz csak nem lehet kívánni, hogy egy, háziasszony, kinek a nélkül is mind a tiz ujj ára jut dolog elegendő, még cselédjének belsejével'is törődjék. A mig becsületesen dolgoznak, addig becsületesen is bánnak velők, ha ez többé néni áll, akkor hadd menjenek tovább mindén hosszabb teketória nélkül. Javítani őket a legfőbb esetben úgy sem lehet, jól tudja ezt mindenki, ki e' népségnek nyerseségét ismeri.11 „Azt hiszed,“ kéfdé Daláriné, „hogy a- légtöbb esetben a cselédek oly nyersek,‘ olyj elhanyagoltak volnának, ha mindjárt első urnőjök fáradságot vett volna magának, hogy a fiatal lényben saját emberi méltóságának s kötelességérzetének tudatát felébressze, ha szigorú lett volna hazugság s erkölcstelenség dosáám a világot, veled gyönyör volna nekem a hal áj, boldogságodért fel tudnám áldozni eltelhet,' mindenemet1 Mond, óh mond! érzed-e "te ezt 1 Mond, mond I boldog vagy-e igy midőn fejemet válladra hajtva, a szerelem végte-j len és feneketlen tengerébe merülve, lelkem kimondhatatlan gyönyörrel mereng szerelmednek drága gyöngyein ?! Elemér nem felelt, lázasan ölelte körül Izidorát és imélyen sóhajtott. —- Te Sóhajtasz Eleméi; ? Miért-e, sóhaj drága, angyalom, boldogságom, mindenem | Oh ha nem szeretnél1 Mond, óh mond meg ha nem j szeretsz, hadd tudjájn, ismerjem meg sorsomat,, hadd halljam meg ajkaidról balálofe ítéletemet. De nem I még se mond 1 Iszonyú lenne az, néni tudnám elviselni! Óh még a gondolat is irtóztató,.. Itt elhaltak szavai, szemét behunyta, s egy pár könycseppet sajtolt; ki tszivéből , a fájó érzelem. | — Dórám 1 Drága angyalom 1 kételkedhet tel-e még bennem ? Óh ha látnád szivem érzelmeit, nem keserítenél [ engemét! ? De lásd, ha' sorsunkra gondolok, ha eszembe jut, hogy miattam i,tt(. vagy kénytelen nélkülözni, nyot- mörogni távol a világtól, mint egy üldözötjt szarvas, örökös 'remegésben. Sehol egy biztos hely, üldöznek mindenütt, s ha ránk. találnak! Akkor, altkor 1 oh iszonyú, kisértő gondolat! .1. Mi lesz belőlünk! Vagy igy fogjuk-e végit bujdosni életünket; még most csak megjárja, iránt, ellenben elnéző az általános fiatalkori hibákkal szemben.“ „De“ jegyzé Fürediué meg, „az egész háztartás fel van azonnal forgatva, mihelyt a Irendetlehségtől nem őrizkedünk.“ Éf„Nem is piondom én* azt, hogy rendet- íénsegeket tüijünk ; ellenkezőleg,'* azt hiszem, hpgy sokkal gyakrabban, sem mint történik, a legelső hanyagság, a legelső durczás szó rovandó erősen s határozottan meg, hogy a második azt ne egyhamar kövesse ; hisz mftíden derék háziasszonynak tulajdonképi hivatala épen az, hogy házában a legpontosabb rendet tartsa fenn. De há kénytelenek is vagyunk külsőleg fedni, belsőleg hajtsunk azért méltányosság hangjára is s ne jöjjünk tüzbe, ne lobbanjunk haragra egy fiatal, hiányosan nevelt teremtés iránt. Gondoljuk ideg,' hogy a legjobb háznál is mily mostoha, m ily. örömtelen életökvan ezeknek az embere k- n e k. Nekünk módunkban van a társas közle- jkedés utján, a sok szórakozás által minden házibosszuságot kedélyünkről- gyorsan lemosni ; de ők az egész hosszú napon át a nehéz fárasztó munkának örökös egyformaságát huz- zák-vonják s még csak azt sem tehetik, hogy kipihenjék magokat, mikor a fáradalom kimeríti őket. Ne gondoljuk, hogy ezek az emberek nem értik azt meg; ösözehasonlitják ők az ő sorsukat a mienkével és sok keserűséget szívnak ebből. Azért mi rajtunk van, hogy jóság s részvét által ez ürc áthidaljuk s hogy mindig megemlékezzünk, hogy emberi lelkek azok, kik itt a mi házunk oltalma alatt élnek s hogy az egyik emberi léleknek behatása a másikra minden ,u j nézet1 daczára mindörökre ugyanaz marad.“ „Ezt mindet szépen s könnyen lehet mondani,“ vélekedők fejét rázva az előbb szólott,. „de én azt hiszem, hogy valamennyien tudni fogjuk, hogy a bázibosszuságnak köze- pétte és égy felbőszült szakácsnénak goromba neveletlen beszédeivel szemben ezek a gyöngéd eszközök nem igen alkalmazhatók. Rendesen kenyértörésre jön a dolog.“ „Igen,“ mondá Daláriné mosolyogva, „melyik háziasszony nem ismerné azokat a napokat, melyeken úgy látszik, hogy mindenki a bal lábával kelt föl, mikor mindén megfordítva megy : az edények törnek, az ételek megkoz- másodnak, a íérj rósz kedvű, a gyermekek csintalanok s jóyégre még az egésznek koronáját az képezi, hogy az asszony és szakácsnő közt. nagy csata-pata üt ki. By napokat már másoknál megvigyáztam, saját házamnál pedig meg is értem s biztosíthatlak mindnyájatokat, hogy csodát müvei, ha magunkat épen ilyenkor fékezzük s jó harigon mondjuk : Na, ma forró napunk volt Erzsi vagy Kati, de elmúlik majd ez is s holnap ismét másképen lesz minden.“ Az ekkép megszólított tiz esetben kilenczszer meg fogja a dolgot gondolni s jobb húrokat fog pengetni.“ „Na, én látom már,“, mondá Balsainé, „mi szegény háziasszonyok rósz helyre folyamodtunk te hozzád. De mégis kiváncsi volnék, .mit csinálnál te azokkal a cselédekkel, milyenek a te saját vallomásod szeriút is csakugyan vannak, kik már egészen aljasak s jávitkatlanok ?* „Olyanokkal nem is kezdek semmit sem. hanem elküldöm őket a lehető legrövidebb idő alatt, a mint hát általában az ilyen épensége- sen nem használható s méltatlan személyekkel minden Összeköttetést megszakítanék. De épen az ily fomlött elemek ellen egy igen hathatós gyógyszert, lehetne használni! , „Erre valóban kiváncsiak vagyunk“ mondák egyszerre hárman, „A társulások jelenlegi korában ki ne gondolt, volna már közülünk egy ily irányú női szövetkezésre. Ha minden városban a nőknek lehető legnagyobb része összeállana azzal a szilárd kölcsönös Ígérettel, hogy mindenkor igazsághü bizonyítványokat állítanak ki, a mi tudvaleVőleg soha sem történik és hogy azt a cselédet, kinek bizonyitványa a „becsületes“ szót nem tartalmazná, meg nein, fogadják; ha á különböző szolgálatokért egy bizo-j de a tél gyorsan közéig, a lévelek sárgulnak, hová megyünk akkor ? Hová, merre sodor bennünket a végzet szele ? A fák levelei csak fennakadnák valahol, de mi hol állapodunk ' " A szél egy pár sárga levelet csapott lábaik elé, 1 Izidorán ideges borzongás futott végig. Óh 1 oly leverő az őszi pusztulás a zaklatott kebelre, De Izidora nem hagyta magát sokáig a kétségeskedés hpllámai felett hányatni, hirtelen Elemér lábaihoz térdelt, fejét Elemér keb-j lébe rejté, aztán édes suttogó hangokon beszélt hozzá boldogságról, szerelemről. Nem volt ott többé körültök pusztaságos ősz, tavasz virágzott szivökben, a szerelem bájló,! verőfényes tavasza. A lélek felejtette a jövő ijesztő képeit, csak a jelen, ah a boldogító jelen ! gyönyöre élve lüktetett a szivekben. A mámorban úszó szivek önfeledt édes] dobogással pihentek egymás mellett. , -— Nézd, nézd drága Elemérem, mily s?épen mosolyog felettünk a nap, mily szép' őszi virágok nyílnak körültünk'. Nekünk nyílnak azok, nekünk cseveg a kispatak, nekünk susog a lomb szerelmet, boldogságot. Mi szép; e magános völgy elszigetelve a világtól, az‘ irigy önző és lelketlen emberektől! Csak Isten, a szeretetnek Istene van itt velünk, o vezérel, ő oltalmaz! Nézd, csak ő benne bizzunk egyenvos meghatározott átlagbért szabnának meg és nagyobb bért Ígérve nem csalogatnák a cselédeket egymástól kölcsönösen el ; ha az igy szövetkezett nők egyszersmind a legdera- kabbak s legtekintélyesebbek volnának;'úgy, hogy tőlük egy jó bizonyítvány a legjobb, legf hatályosabb ajánlat volna egy becsületes cseléd részére: nem sok bajt és kellemetlenséget hárítottunk volna már • magunktól e ^téren el V > „Mind ez“ szólt most az eddig hallgatag fiatal házi nevelőné, „nemcsak lehetséges, hanem az alsó osztálynak fokozatosan növekvő képzettsége is minden esetre elő fogja mozdítani, hogy cselédeinkben vagyis „munkasegédei n k b e n“ a kötelességérzet annyira kifejlődjék, hogy munkásságokat nem fogják többé egy nehéz fáradalom és- kínlódás hosszú lánczolatának tekinteni, hanem nemesen büszkék. „lesznek és szerencséjüknek tartandják, ha helyesen dolgozva s kötelességeiket derekasan teljesítve — felebbválóik megelégedését kiérdemlik. Mi mindnyájan egy erős áramlatban élünk; visszáfélé törekednünk hasztalan. Legyen tehát jelszavunk : előre! Élőre értelmes szemmel és szilárd akarattal! Akkor a jövő mindenesetre más lesz, de bizonyára nem lesz rosszabb, mint a;régi múlt, hanem százszorta jobb s kellemesebb,, ezerszertp szebb s dicsőbb 1. .“ Emma kisasszony ez utolsó szavakat1 emelkedett, ihletett csengő hangon és lelkesedéstől ragyogó szemekkel mondá, mire halk ünnepélyes csend állott be. Mindenki saját gondolataival volt elfoglalva, mig Balsainé ekkép szakította félbe a csendet 1 „Na kedveseim, hallottatok-e már világ- életetekben ilyen nézeteket ? Isten mentsen meg bennünket az ilyen ujdivatu eszméktől !“f És te, kedves olvasóném, mit mondasz te, ,e dologhoz ? ÚJDONSÁGOK. (Sz.) Az előfizetési és hirdetési hátrányokat kérjük mielébb beküldeni. Az előfizetési pénzek, hirdetési dijak Vitéz Mihály pénztárnokhoz Kemecsére (posta helyben) minden levelezések kéziratok Lukács Ödönhöz Nyíregyházára küldendők. ö Piros pünköst napja, az egyetértés és lelkesedés eme megható ünnepe, szokásos buz- gósággal ünnepeltetett meg városunkban. Pünköst másodnapjáról nem maradt el , a , sóstói népünnep sem. — Megszámlálhatatlan sokaság özönlött ki már a reggeli órákban , a gyöngy virágtól szegélyzett magas tölgyektől árnyalt utón a sóstóra. A még gyér lomboktól kósfco- ruzott fák ridegségét feledtették a különbféle festői csoportozatok j és a harsogó életkedv. Minden rendűek és ranguak mulattak a maguk módja szerint. A tánczrai termett fiatalság, több, csoportban tánczolt. A mulátók seregét csak az alkonyat vetette haza zöld gályáktól felbok- rétázott jármüveiken. A nap jókedvét csak a hazatérők futtató versenye, eme megrovandó, szokás, melvszerint a jó lovakkal büszkélkedő polgárok egymás elébe hajtani törekszenek, — zavarta meg ! Szerencse, hogy ez alkalommal, tudtunkkal legalább, szerencsétlenség nem történt. i rití A ref. egyháznak a templom épitő vállalkozókkal folytatott perében a múlt héten hirdették ki az Ítéletet. Az ügy a ref. egyház részere dőlt el kfedvezőle’g. A vállalkozók ügyvéde azonban fellebbezést jelentett be. / Nyíregyházán af. hó 19-kén tartott megyei érdekű „közjogi ellenzéki gyűlésen“ Mészáros Dániel megypoknek, köztiszteletben s szefetetben álló jeles férfin hirtelen, — épen azon perezbén, mindon nagy lelkesedés“ között elnökké elválasztatott, roszul lett. A liairiai'ösán jött orvosi segély azonban veszélyen kívül'helyezte. Tartsa meg isten még sokáig őt a közügyeknek és a hazának. * A nyíregyházai gyermek-majális, még dűl, lásd, | megsegít s ném há^y el., ,ő előtte, az ő nagyszerű templomában fogadtunk egymásnak örök szerelmet 1 Emlékezel a lomboserdő ünnepélyes csendjére, ama mohos szikladarabra, mely úgy nézett ki, mint egy oltár 1 .. Ott téydeltüpk,, ott esküdtünk egymásnak szerelmet. Felettünk, midőn ellebbent,‘ajkunkról az esküvés utolsó hangja, megszólalt a csalogány a lombok között, óh az érzelmet, mely keblemet akkor eltölté, a hangot, mely a csalogány ajkairól átrezgé szivemet, nem felejtem el soha 1 Mintha nem is a 4öld lett volna lábam alatt, kéj és, gyönyörnek kifejezhetlen érzelmei dagaszták keblemet, úgy éreztem, mintha szárnyaink nőttek volna. S lábaink egy forrón óhajtott de ismeretlen boldog hon vi lánya) felett járnának, öledbe rejtvén fejemet * lágy szender ereszkedett szememre, és mégis ébren valék, mert éreztem forró csókjaidat, s aztán felemeltél öledbe vettél, s ott tartottál ölelve sokáig, s egyszer úgy éreztem, hogy haladunk, hogy biborfelhő árjában veszünk, körül fognák bennünket a mosolygó csillagok,, de a felhő, melyek szélit a napsugarai aranyozták meg elébb, lassanként kezdett elsötétülni; s ‘szállottunk alá e homályban a földre, midőn egyszerre szavaidat hallám : Ébredj, üldöznek 1 futnunk kell, tovább, tovább 1! Én megsimí- tám forró homlokom, s mielőtt magamhoz térhettem volna, még lázasabban szorítottál magadhoz, soká, soká vittél öledben ; már midőn pedig minden egyház felekezetek részéről együttesen, jóidő esetében hónap, azaz máj. '24-kén fog megtartatni. Az erdő napról napra zöldebb és zöldebb lesz, a mulatság élvezetesnek ifiül tatke zik, hacsak „Orbán“ bácsi egy mogorvát nem álmodik felébredése előtt. (Sz.) Múlt számunkban Hoffmann Adolf elnöki megbízásból egy hirdetést tett közzé; mejyben Nyíregyháza balpárti választóit értekezletre hívta össze. Minden felmerülhető félreértések kikerülése érdekében kinyilatkoztatjuk, hogy a „balpárti“ sző után tett kérdőjelek a szerkesztőség által igtattak be, mégpef dig azon oknál fogva, hogy jelenleg az országban „balpárt“ a régi értelemben nem létezik. (n) Folyó hó !6-dikán nyittatott meg a nyíregyházi színkör, még pedig, nem mint előre hirdetve volt „Bánk bán“-nal, hanem a .Dóczy Alajos. áltaLid. „Csók“-kaL — .A színkör, mely körülbelől 10,000 írtba került, nagy hiányt pótol, régi .szükséget fedez. Berendezése is eléggé megfelel" az igényeknek, csak is az a ffilégyeges hibája, hogy a padlózat gerendákra szegezett i daszkázatból van, mely alól üres lévén, úgy a karzaton, mint a földszinten egyetlen egy embernek sétája oly) zajt idéz elő,v hogy az előadást élvezni lehetetlen.—\ Az előadásról ez időszerint csak keveset szólhatunk. Miklósi társulatában tagadhatatlan, hogy vannak figyelemre méltó erők; Miklósi, Molnár, Fej érvári, Hunyadi Margit, Dálnoki, ■Rónaszéki sát. oly tehetséges színészek, kiknek nincs okuk félve gondolni a kritikára, azonban a társulat egészben véve nem felel meg a nyíregyházai közönség müizlésének, mit maga az igazgató ur is tapasztalhatott, miután a legújabb darabok előadása se gyűjtött óhajtott számú közönséget. „Alfonz ur“ előadása sikerültnek mondható, valamint a ■„Tisztelet^ ur keserve)“ is. • „A falír roszá“- baii Molnár alakítása majdnem páratlan volt a maga nemében. — Úgy halljnk, hogy az igazgató ur már gondoskodott több jeles tagokról; igen helyesen, minél hamarabb, annál jobb, megvagyunk győződve, hogy a közönség pártolása azon esetben nem fog elmaradni. ' = Bekűldetett szerkesztőségünkhöz — „Stein János erdélyi muzeum egyleti könyvárus és m. kir. egyeti nyomdász saját kiadású és bizományában levő könyveinek sorozata betűrendben tudományok szerint rendezett tartalom jegyzékkel.“ A füzetke szerkesztőségünkben megtekinthető. A jegyzékben foglalt könyvek, úgy a kiadónál Kolozsvárt, valamint minden könyvkereskedésben kaphatók és a jégyzék kívánatra ingyen, bérmentve küldetik meg. (!!) A közjogi ellenzéki szervezkedő gyűlés Nyíregyházán máj.‘19. 1875. Említett nap 10 óra tájban nagyszámú közönség vonult a nagyvendé^lő termébe, hol a párt szervezkedő, gyűlése volt megtartandó. A megye intelligen- cziájának nagyrésze össze volt itt gyűlve minden vidékről. Több nagy községek távsürgötíy utján fejezték ki üdvözletüket, s nyilvániták a hozandó határozatba leendő belenyugvásukat. 'A gyűlést Mészáros, Dániel nyitotta meg, s felhívta a jelefilevökét tisztviselők választására, minélfogva a termet szinültig megtöltött közönség Mészáros Dánielt lelkesült éljenzések között elnökké, László Alajost és Elek Gábort alelnökökké, Nagy Jánost jegyzővé egyhangúlag megválasztotta. Ez megtörténvén a Nagy János által készített pártszérvezkedésí előmunkálat olvastatott fel, mely közhelyeslés- jsel találkozván, annak értelmében központi választmányi tagokul Borbély Gáspár, Héczpy László, Kállay János, Lövey Sándpr, Nagy János és Oláh Antal választattak 'meg: Ezután jinditvány folytán mindén választók erűiéiben bizalmi férfiak választattak oly czélból, hogy az ellenzéket kerületükben szervezzék és pedig a t.-lökikérületré: Balogh Zoltán és íóth j Miklós, a nyirbátorikerüíeítre: Erős Kálmán, és Balaton István; a kisvárdaikerületre: Élek Gyula, Lövey Sándor, Szmrecsányi Elek, Somogyi Sándpr és Nagy j Tamás, a nádudvari- ; kerületre: Deák Ferepcz, Gál Elek, László IAlajos és Nánási Zsigmond,' Nyíregyháza városára: Benes János, Elek Ferencz,' Lukács [teljesen magamhoz tértegi, felettünk sötét lombok susogtak, körüftünk néma éj borongott 1 .. . Éreztem, a mint verejtéked homlokomra hullott, kértelek eressz a földre^ mért elfára- dál; te nem akartad -azt tenni, végre; mégis engedél, s aztán futottunk tovább hárman a néma éjszakában. — Midőn viradt, egy forráshoz értünk és felfrissítettem ajkamat, aztán a csermely oldalán kígyózó ösvényen haladtunk egész e helyig, e magányos kis lakig, mely drágább előttem Velencze márvány palotáinál, . . . s most itt vagyunk, azóta mindig itt és boldogok vagyunk, itt nem keres senki, itt boldogul, elfél ejtve 1 élhetünk, niegvegyük e házat, körülte egy darab földet, s elnevezzük ezt a szerelem paradicsomának 1. , . Innen nem fog bennünkét kiűzni a bossztíállás angyala soha 1 soha 1 Nyújtsd felém édes ajkadat s pecsételd meg lelkemnek biztató reményét 1 .. . Hosszan és boldogan ölelték át egymást, aztán elbocsátották leiköket a kifejezhetlen érzelmek és gyönyörök végtelenségébe 1 ............. Mi ly fényes mennyország 111, Mily boldogító paradicsom 11... Csakhogy ott állt már hátok megett a bosszuállás angyala. (Folytatása következik.)
