Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-25 / 17. szám
IT. szám IY. évfolyam. 1875 Nyíregyháza, ápril 25. i > Efőfizelési árak. 4 frt. I í Egész évre .......................... Fé l évre.........................................* Ne gyed évre ....•••• 1 * * IV. V. Szerkesztői Iroda, hová a I ^ részét tárgy azó küldemények intéz a ref. lelkésxi lak. BérmenteUeiTleTelek^c8^|t l.merl kelekből fogáiatfitniik el. A kéziratok nem adatnak TiMza. Kiadó-hivatal, i I hővé az előfizetési pénzek, a lapba saint hirdetések és felszólamlások küldendők. Illincz Gyula könyvkereskedése, h Városház lóbejáras első ajtó balra. SZABOLCS Yegyes tartalmú, hetilap. Megjelenik minden vasárnapon. KLiadó-tixlaj donos ILLINCZ GYULA. I ffirde/rxi dijak: I Minden 4 hasábos petit-sor egyszeri hlr- íp dotésnél 5 kr., tübbszöriuél 4 kr. I Terjedelme, hlr.letcsok tübbszDrl beik- igg tatása, kedvezőbb föltételek alatt o«z- 1 “ közölhető. Minden egyez beiktatás után kincstár- illeték 30 kr. A nyílt-térben minden három hazához garmond-zor dija 20 kr# Az előfizetők, a hirdetések megszabásánál, 20%-nyi kedvezményben részesülnek. «I Az iizletvilág „mániái.“ A sajtó feladata megtámadni mindazon visszaéléseket, melyek a társadalmi élet bármely terén felmerülnek. Szelíden, kíméletesen kell mindaddig, hangot emelni, mig látja, hogy ez czél- hoz vezet; hol azonban nem használ aszép szó, ott nem kell kímélni az erőteljesebb kifakadásokat és felszólalásokat sem. Olyanforma szerep jut itt ki a sajtónak, mint a szüléknek gyermekeik irányában, először meg kell szólítani a visszaélések eléidézőit s követőit, azután megfenyíteni, végre erősebben is meglökni, mint a hogy az isteni gondviselésről Newton igen elmésen megjegyezte. Boz (Dikens) „Londoni vázlatok“ czimü müvében a következőket mondja: „Figyelemre méltó dolog, hogy az üzletek némely ágai ép olyféle betegségnek vannak alávetve, melytől leginkább a kutyák és elefántok zaklattatnak : t.i. ők is időnkint a legexcentrikusabb veszettségbe esnek, csak az a különb ség van ez állatok és ez üzletágak között, hogy az állatok nem vesznek meg minden rendszer nélkül, ők igen szabályszerűek a szabálytól való eltérésben. Ismeretes az idő, melyben a betegség beállani szokott, s azért elejét lehet venni; ha az elefánt dühös lesz, a szükséges lépések már meg vannak téve, halál, vagy gyógyítás, golyók vagy golyócskák; higany rózsaalmákban, vagy ólom puskacsövekben ; ha valamely kutya kellemetlenül átizzadt és az utcza árnyékos oldalán szalad kilógó nyelvvel, a törvényhozás körültekintő parancsánál fogva szájkosár alkalmaztatik s dühe csilapul.“ „Máskép van ez amaz üzletekkel; ezek oly eltérők, mint az üstökösök, vagy tán még eltérőbbek. Éhez járul még az, hogy a nyavalya azonnal általános lesz, alig hihető gyorsasággal elterjedvén.“ íme igy ir a nagy költő az üzleti mániáról! Most e járvány országvilágszerte a rőfös kereskedésekben ütötte fel fejét, nem menekülhetett ettől városunk se, sőt egy tekintélyesebb város sem az országban. Bombasztikus falragaszok és hirdetések szórják a világban a 15—27 kraj- czáros mindenféle szövetek előnyeit. Pedig már bizony azt senki sem fogja elhinni, hogy a kereskedő, a ki épen a kereskedésből él, levágja maga alatt a fát a vásárló közönség kedvéért és drága forintokat adjon azon portékákért, melyeket ő olcsó krajezárokért osztogat. Mi alapja van tehát e ' dolognak? Semmi nem egyéb, mint az emberi gyarlóság kizsákmányolása, s felhasználása az üzlet javára, és a balgatag jóhiszemű közönség be fonására. Az ember mindig elég gyarló mohó vágygyal ragadni meg mindent, a mi uj és feltűnő. — Miért ne zsákmányolnék ki e gyarlóságot, ha hasznot hajthatunk általa magunknak, — igy gondolkodnak sokan! Tisztelet azoknak, kik nem hagyták magukat e csiklandós áradatba belesodortatni ! Felfogásunk szerint egyedül azon üzlet van biztos alapokra fektetve, mely szolid eszközökkel és tiszteletreméltó befektetésekkel működik. Még most ezen mania leginkább a rőfös üzletekben uralkodik, de körül- belől eljön az idő, midőn tízszeres mértékben fog kitörni a fogadósok és korcs- márosoknál, mert hiszen Angliában is igy következett az egymásután! És ez sokkal veszedelmesebb dolog leend a mostaninál, mert a mostani mania még nem ereszti az erkölcsiség földébe mérges gyökereit, mig az utóbbi az erköl- csiségnek szivéig fog hatni. S aligha úgy nem jár közönségünk, mint a hogy Boz írja Angliáról: „Végbetetlen el- mésséggel gondoltattak ki uj nevek a különbféle pálinkanemek elnevezésére, úgy hogy a vendégek óriási fehér és fekete táblákra függesztvén tekintetüket, kellemes habozásba jöttek a csábitó, egészséges (?) liqueur-italok választásánál. “ Szolid eszközöket és tiszteletreméltó befektetéseket azért az üzlet terén, s e ragályos düh eltűnvén a kereskedelmi“ világból, a szédelgés s a jóhiszemű közönség megrontása meg fog szűnni.-k. —ly. KÖZÜGYEK. Tiltakozás. Még meg sem jelentek a „Szabolcsában ama soraim, melyekben azt irám, hogy a „Szab. Lapok"-kai ezentúl szóba se fogok állam, ha csak irányomban kihívó- lagnem viseli magát; s ime, már a provokálás megtörtént, a „Prot. egyh. és isk. lap“-ban megjelent czikkem egyes, kiszakított pontjainak, igy magokban, sok félremagyarázásokra okot adó idézése által. Nézeteim reputa- tiója, szavaim és czikkem irányának félremagyarázása követelik, bogy a „Sz. Lapok“-ba átvett idézetből lehozott következések ellen komolyan és nyilvánosan tiltakozzam. Önérzetem pedig azt sugallja, hogy egy oly lappal, mely egy czikket elferdítve, annyi szándékos roszakarattal idéz, többé szóba ne álljak, vele a szóváltást feltétlenül megszakítsam. A dr. Ballagi által szerkesztett „Protestáns egyházi és iskolai lap“ 14. sz. 432—437. lapjain ugyanis egy tudósítást közöl tőlem, a felső szabolcsi ref. e. megye tavaszi gyűlésének lefolyásáról. A „Szab. Lap“ e közleményemnek egy pontját kiszakítja, — mint szerinte: „a közgyűlés tárgyainál általánosabb érdekűt“, valósággal pedig azért, hogy ennek alapján legkönnyebben bele tudott kötölőzködni a prot. papságba, mert ennél fontosabb sok volt közleményemben, pl. amaz indítvány, hogy „az e. megyei szabályszerű látogatás tavaszszal és ne télben történjék“; fontosabb volt az egyetemes papi értekezletnek, a „Bethlen Gábor életbiztosító és ön-segélyző-egylet alapszabályzata“ felett hozott határozata stb. A „Sz. L.“ aztán az általa kikapott passus alapján elnevezei a prot. papokat „korteseknek“, „kortesek bohócz- sapkáját viselőknek“, „politikai szereplés után vágyakozóknak“ , kiknek a „boros palaczkot látja kezökben még a katedrában is“ stb. stb. Engedelmet kérek olvasóinktól, hogy e tárgyban még egyszer a „Sz. Lapok“ ellen felszólalok. Nem nézhetem el, hogy czikkem igy el- magyaráztassék, s nem állhatom meg, hogy azon laptársaimra nézve, kik talán a „Prot. egyh. isk. lapu-ot nem, hanem csak a' „Sz. L$jpok“-at olvassák — bár ezek úgy hiszem, vájmi kevesen lehetnek; mert ugyan miért olvasnák ez istenadta, szegény, ártatlan lapocskát, holott legtöbb czikkét újdonságait eredetiben is olvashatják a „Jogtud. közlöny“, „Szabolcs“ és „Prot. E. I. Lap“ hasábjain; a mi pedig ezenfelül van benne, az aggatódzás, kötődés, huzavona a más két lappal, mely miatt aztán, mint keserülaputól, elfordul tőle az olvasó közönség, — mondom: nem állbatom meg, hogy a hiányos, roszakaratu idézés, és az abból vont következtetések ellen ne tiltakozzam. A „Szab. Lapok* czikkemből ezt idézi: „élénk eszmecsere fejlett ki: a papi tekintély megszerzése, fenntartása, és megbeszélése felett.“ — „Természetes, — veti utána a „Sz. L.“ — hogy annyiféle volt az orvosság, a hány pap volt jelen. Egyik a papi bölcsesség alkalmazását, másik a tekintély kiválasztását ajánlá“, stb. stb. Alább aztán, erre azt Írja: „a tekintély után járáskelés épen a papi te- kintélylyel nem fér össze.“ Itt következnek a fentirt „kortes“, „bohóczsipka viselők“ stb. titulusok a prot. papságra. Mennyi a czélzatoB ferdítés, a roszakaratu következtetés, ráfogáB ez okoskodásában, a „Sz. L.“-nak, meg fogja látni az olvasó czikkem kérdéses pontjának idézéséből, mely e következtetésre a „Sz. L. nak távolról sem szolgáltatott okot. Én ugyanis ezt Írtam a „Prot. Lap -ban: „A megbeszélt tárgyak közül — az előleges értekezleten t. i. — egy emelkedett ki különösen, az, a melynek vitatásával e becses lapban hasábokat töltöttek meg, főleg Boros Mihály czikkének megjelenése óta: a papi tekintély megszerzése, fenntartása, megőrzése. E fo „kérdés azonban a beszélgetés folytán igy mó- „dosittatott: mi uton-módon lehet a pap mü- „ködése jótékony befolyással a gyülekezetre ? „még másképen: minő körülméoyek között le- „het hatni, s minő körülmények közt nem, a „lelkésznek hallgatóira? E módosításból egyezerre szembeötlik, hogy itt nem az üres te- „kintély, a pap személyisége iránti rabszolgai „hódolat, hűbéri alárendeltség s más effélékről „folyt a tanácskozás; hanem igenis arról: minként használhat a pap egyéni jelleme s befo- „ly ágával legtöbbet a gyülekezetben miként „emelheti azt h zelle mi, erkölcsi tekin- „tetben; — miként eszközölheti az egyház „anyagi gyarapodását stb. stb; miáltal ellen- „sulyozhatja a szegről huzó, netalán ellenséges „indulatu, sokszor roszakaratu tagokat, ha üd- „vös tervei kivitelében minden áron gátul „szolgálni akarnak; sőt őt sokszor gyanúsításokkal is terhelik, keserítik?“ Ugyan kérdem: kinek jutna ezek olvasásakor eszébe korteskedés, csörgő sapka, boros palaczk, ha csak egy mákszemnyi jó indulat van keblében? I S nem roszakaratu-e az a lap, nem ferdit-e, nem félremagyarái-e, mely ily irányú s ily nézeteket, elveket feszegető czikk- ből boros pohárra következtet? 1 . . . ítélje meg az olvasó. írja továbbá a „Sz. L “, hogy: a papok — tisztelet a kevés kivételnek — politikai szereplés után vágyakoznak. Ugyan nevezzen meg hát legalább egyet-kettőt, ha már az egész prot. papságot igy jellemezi. Melyik az a kortes? melyik az a politikai szereplés után vágyó? de bizonyítsa is be arra, a kit megnevez, — mert különben a „Sz. L.“-at rágalmazónak kell deklarálnunk. Híre sincs uram isten se követ választásnak, se tisztujitásnak, i mégis a „Sz. L.“ mindig azt énekli nehány volt deákpárti lap után s együtt az ultramontán sajtóval egész chornsban, hogy a prot. pap mint kortes é3 isten tudja minő lázadó s lázitó és mit én tudom még mi s mi nem ? 1... Valóban úgy átkozódik, úgy dühöng, úgy fenyeget, úgy rágalmaz t. laptársunk a „Sz. L.“ bennünket prot. papokat s kevés kivétellel az egész prot. papságot, mintha valami ultramontán sugalmazás alatt álló „Magyar Állam“ szólana belőle. Elvei, nézetei, az ó-con- servativ állásponthoz hajló eszméivel — különben épen tőszomszédos az ultramontán iránynyal. De én részemről nehezen hiszem, hogy a szabadelvüségéről régóta hires Szabolcsme- gyében zöld ágra juthasson. Sőt a „Sz. L.“ ezt maga sem igen hiszi, úgy látszik, azért oly mérges, haragos, hirtelen felfortyanó. Ez némely olvasó élőit különösnek tűnhetik fel; valamint az is, hogy a „Sz. L.“ a prot. papsággal s a „Szabolcs“ predikatioival olyan sokszor foglalkozik. Mi azonban, kik TARGZA. N efelej tsek. (Régibb költeményeimből.) I. Az örömnek értékére szivem Nem figyelt, de gyorsan élvezé ; S eltűntével az emlék romok közt Hervadt koszorúit kérésé. Egy szikrája az elrepült kéjnek Mily békítő üdvöt adna most I Bus jelen 1 boldogságom korának Képeit, — óh kérlek, — el ne mosd 1 n. Jön a hajnal, azt mondod leányka Szép köntösét napsugárból szőtte, Arczára a bübályos mosolygást A legszebbik angyal kölcsönözte. Fellegei megaranyozódva Illatos harmatot permeteznek S virágai e harmatos csóktól Olyan szépek és boldogok lesznek. Hl. Hallod-hallod a bokor zengését? Megmondjam-e értelmét a dalnak? Bokor alján, partján a pataknak A dalra virágok mosolyognak. A madárka üdvözletét zengi S a virágok is áldoznak néked Öröm ünnepet lásd I szentelének Szived, lelked első szerelmének. A dalnok madárkát én megkérem Tanitson meg bűvös-bájos dalra, És megkérem a kis patak partját Hogy tarka virágit nekem adja .... Koszorúvá kötöm egyig őket És dalolva nyújtom át tenéked Hogy szerelmed hajnal hasadásán Tőlem is biij egy szerény emléket. IV. Borús égnek is van szivárványa, Leghalványabb csillag is ragyog ... A kiszáradt fának törzsökéből I(ju vessző hányszor sarjadott ? Temetőben a szivek poráról Virágokat hányszor tépdelünk ? ... Ne mond, oh 1 ne mond hát szép leányka, Hogy vigaszt nem ad az ég nekünk. V. Szív 1 te, az ifjúság fényes érdemjele, Szentségtartója az örömnek, bánatnak, Vágyak, és remények hullámzótengere, Bőségszaruja a kényeknek, sóhajnak. Dobogd, óh 1 dobogd el ábrándos lelkemnek Milye vagy az igaz — örök szerelemnek? . . VI. Eddig ba jött az ősz S a gólya elrepült, Beteg lelkem fölé Hervasztó bánat ült Árván maradtam el, Mert kik szerettenek, Virág, s dalló madár Elhagytak engemet. De most a köny helyett Ajkam vig dalra kél, Mert szivemben neved Lánykám örökre él. Jávor. Egy család története. (Regényes korrajz.) V. RÉSZ. Az atheist a. (Folytatás.) Kolozsvári uram ebédje szokott kedélyességgel folyt le, az általános örömből csak egy hiányzott: Elemér, s bizonytalan jövője felett nem egy fájdalmas sóhaj emelkedett fel. Tornai uram elbeszélte az eseményeket, melyek vele történtek. Végül Elemér ügyére nézve is abban a jó reményben oszlott el a kis társaság, hogy Izidora, ki annyit fáradott épen csak Elemér iránti fórró rokonszenvből, majd csak kifőzi a szabadulásnak útját. É * Történetünk nehány héttel előbbre haladt. A csendes falusi élet folyt ez alatt a nélkül, hogy valami feljegyzésre méltó esemény történt volna. Jegyző uram már kétszer-háromszor meglátogatta a lelkészt, de megrögzött rósz szivén sem a nemes szivüség, sem a józan ész és morál csalhatlan érvei nem voltak képes semmit változtatni I Vannak megrögzött alattomos, fondorkodó jellemek, melyeket a dühösségig tud boszan- tani a nagy lelkek felemelkedettsége, s miveit erkölcsi érzete; vannak emberek, kik kevésbé tartják ellenségeiknek, vagy legalább üldözésre méltóknak azokat, kik őket viszont gyűlölik, talán épen azért, mert félnek a magukhoz hasonló aljas lelkektől, — mig ellenben azokat, kik nagyok, nemes szivüek, üldözőiknek megbocsátok, tervszerű következetességgel üldözni és megbuktatni meg nem szűnnek, —»
