Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-04-18 / 16. szám
ä betüjavitás vagy' más effélére, a mi a felkapott nyelvújítással inkább összevág, fordítani. Mert igaz, hogy Franklin Béniámin is nyomdász volt, mégis feltalálta a villámhárítót; azaz azt akarom ezzel mondani, hogy más dolgokkal is foglalkozott; de nem minden századnak Yan Franklin Benője. Most pedig kedves D. S. ur, egy szives kézszoritással váljunk meg egymástól; s mint békésérzelmtl polgárok, dolgozgassunk csendesen, kitartással egymás mellett; ön a „Szab. Lapokéban, én pedig a „Szabolcsában ; ezeken- kiviil is mindegyikőnk a maga hivatalos körében ; arra különösen figyelve, hogy a munkálkodásunk teréül választott körből ki ne lépjünk ; mert akkor a munkafelosztás szép elvét áthágjuk; és úgy egyikőnk, mint másikónk, az ismeretlen mezőn, vagyis munkakörben, csak kapkodni, kontárkodni fogunk. Én pedig még egyszer kijelentem, hogy a „Szab. Lapokkal“ polemisálni, lapunk olvasó közönsége iránti tiszteletből, nem szándékozom ; még ha kihivólag intéztetnék is hozzám a szó, hacsak jellemembe vágó dolgok nem kevertetnének ezen szóváltás után a dologba. Nem polemizálok azért, mert mint fennebb iráni, különböző téren és irányban mozgunk s igy egymásról tudomással bírni igen elegendő. Remélve, hogy a fent nyújtott kezet, a békés munkára, nem taszítja el D. S. ur: toliamat leteszem és pihenőt tartok; azaz, látok más dologhoz. Mig talán személyesen is viszont találkoznánk: addig Isten velünk I Görömbey Péter. ÚJDONSÁGOK. Kéretnek a 1 előfizetők, — 8 mindazok, kik hirdetési hátralékkal tartoznak, — tartozásaikat minél elébb beküldeni. 3 Dr. Dobránszky Péter terjedelmes iratában, melyet Nyíregyháza közönségéhez intéz, szabadelőadása elmaradása okául a többek közt azt hozza fel, hogy sokan őt gyanusiták, — mintha talán képviselőség után fáradozott volna; — mi ezt nem teszszük fel Dobránszkyról, de igen is felteszszük azon nyílt őszinteséget, hogy ha ezt akarta volna, vagy akarná, nem választana ahoz mellékes utakat. Sajnálatos, hogy annyira sülyedeztünk alá az egymás iránti bizalmatlanságban, hogy ma már képzelni se tudunk önzetlen önfeláldozást I A legnemesebb tettek hátterén is ott keressük az alacsony érdek rugóját, s ha nem találjuk ott, oda rajzoljuk képzeletünkkel, talán azért, hogy önzésünket tudjuk mentegetni mások érdekhajhászatával. (1) Nyíregyházára mint a hivatalos lapból olvassuk, közjegyzőül Somogyi Gyula derék alügyészünk neveztetett ki; Böszörménybe: Galánffy Lajos ottani törvényszéki ülnök. Kis- várdára: Sántha István ügyvéd. O Lapunk egyik jeles munkatársa Goics Lázár is részesült akissé elkésett húsvéti piros tojásokból. Mezőkövesdre lett kinevezve közjegyzőül. Adjon Isten neki ez uj hivatalhoz munkakedvet, egészséget és megelégedést! (X) „Feribácsiádák!“ Ugyan nagy jó uram fordul „Feri bácsi“-hoz, képviselőink választóihoz intézett beszédje után egy földész, — mit jelentenek azok a furcsa szavak, melyeket a beszédben hallottam, de nem értettem? „Nos hát micsoda szavak“? viszonzá Feri bácsit „Hát kérem átossággal már én el is felejtettem!“ „Se baji“ tudom már én... tehát: „Go ne rét* ez azt teszi, hogy concert, azaz hangverseny, tudja barátom (mi?) ahol muzsikálnak és szavalnak... „Specialis“ olyan jófajta külföldi cigaró, amit nem szabad árulni. „Neutrális“ annyi mint nyitramegyei, apropriatio annyi mint: „apró pipából pipázni nyitott be a lelkész szelíd fennkölt arczczal, de méltóságteljes magatartással. A jegyző kővé meredten állt meg a lelkész előtt. — Kedves jegyző ur ! tudom, hogy meg van lepetve jelen létem felett! s talán azt hiszi, hogy én most egy cherubnak lángpallosát emelem bosszuállással ellene 1 . . . Távol légyen I én felkerestem, hogy biztosítsam bocsánatom felől, itt van kezem, jeléül szívből jövő bocsánatomnak ! Meglepi ez ! ? Ne legyen visszatetsző, habár szokatlan is! Jöjjön közelebb ! s beszélgessünk egynéhány perczig, ha nem vagyok terhére ! A jegyző gépszerüen engedelmeskedett. A lelkész folytatá: — Lássa én . nem haragszom önre ! Én sajnálom önt! Ön eltévedt lélek. Nevelés, vagy bármi térítette el az erény és igazság útjáról ? Nem kérdem azt! Oly sok kisérte- teknek vagyunk kitétetve mi gyarló emberek, hogy sok embernek romlottsága felett inkább szánakoznunk kell, mint bosszankodnunk; de nem szabad felednünk, hogy mindenkinek van joga ahoz, hogy elhagyja az utat, mely veszedelembe vezet. Én azért jöttem önhöz, hogy megnyeljem önt az erénynek, igazságnak és az Istennek. A jegyző magához tért, s ezzel együtt visszaesőkként megrögzött gonoszságába. — Hagyja el tiszteletes ur ezeket az unalmas predikácziókat, hagyja a templomba, ha van még oly balgatag birka nyáj, mely hallgat reá l Én már vén róka vagyok. Én tudom azt, hogy nincs Isten, az az erény és igazság pedig előttem semmi. jő“ ... „absolut“, rövidebben absynth, vagyis üröm pálinka! .. No érti már barrrrátom? („mi?“ „mi?“)... Igenis értem kérem átossággal! (mint a bakakáplár a „circum parádét“!) (!) Viszonosság. Nem régen történt még az, hogy a salétrom-tér mellett egy vájog házat építettek, s erővel rá akarták fogni az illető építkezőre, hogy a salétromtérről hordja a földet, pedig még csak helye sem látszott. Most az 1875-ik esztendőben egész kutakat ásnak a vitéz katonák ugyanottan, mégpedig az ut mellett, s jónak látják ezzel a kaszárnya udvarát planirozni, azért őket a kutya sem ugatja meg!... Iliában a szuronytól fél az ember 1.. Ez a szép viszonosság! (Beküldetett.) (***) Benczi Gyula visszatért varsói utjá-. ból és séta-zeneestélyt tartott f. hó 13-án a nagyvendéglő nagytermében. Az estélyt hirdető plakátokon ezen szavakat olvastuk: „varsói szerződésem ideje lejárván* sat., mi úgy hallottuk, hogy júniusig, vagy júliusig volt kötve a szerződés? Különben ez nem tartozik a dologra; de úgy gondoljuk, hogy ő sem igen fogja máskor oly könnyen elcserélni a „magyar eget“ az északi klímával, úgy sejtjük „nagyon hideg van ott.“ * Városunk ^műkedvelő társulata legközelebb előadást rendez a ref. templom javára. Az előadás napja még biztosan nincs meghatározva; előfog adatni két vígjáték: a „MINISZTERELNÖK BÁLJA“ és a „BECSÜLET SZŐ!". Úgy halljuk, hogy „A FALU ROSZÁ“-ra is készülnek. Adja isten, hogy kellő siker koronázza nemes fáradozásaikat. = A ref. templom javára kisorsolás alatt levő két ezüst gyertyatartó és egy ezüst ezukortartó mához egyhétre, vagyis folyó hó 25-én d. e. 11 órakor fog kihúzatni a város háza tanácstermében. Egyik nyeremény tárgyat a gyertyatartók, másikat a ezukortartó fogja képezni. — Még körülbelől negyven név van berakatlanul, ezek még közvetlen a húzás előtt is aláírathatnak. Az üresen maradt számok a templom javára játszatnak. A húzás egy városi tisztviselő jelenlécében fog megejtetni. (—) Folyó hó ll-én és 12-ón ismét oly zordon időnk volt, hogy csak a hó hiányzott attól, hogy legkeményebb téli napok egyikében cépzeljük magunkat. A kerti és mezei munkák majdnem egészben fennakadtak, mondják, hogy a korai gyümölcsfáknak már duzzadásban levő virág rügyeiben igen sok a kár. — Ha az időjárás igy halad több éven keresztül, vidékünkön bizonyos gyümölcsfák termelése, melyek eddig itt szépen diszlettek, csak mesterséges utón lesz létesíthető. * Mint örvendetes jelenséget jegyezzük l el s hozzuk tudomásra, hogy a szabolcsi ref. egyház belhivatalnokait ezutánra megszaporo- rodott magtára kamataiból fizetheti. Meg van tehát ott is szüntetve azon kellemetlenség és zsurlódás, mely az ugynevezettt „proventus“ )eszedésével a lelkész és nép között rendesen kifejlődni szokott, s legtöbbször alapját képezi a lelkész és egyház között azon elkeseredett vitáknak, melyek úgy a papi tekintély, mint az egyház hírek buzgóságának hátrányára vannak; ref. egyh. megyénkben tudtunkkal e már második hitközség, mely igy intézkedett, (az első Gáva volt). A nyíregyházai ref. lel kész is tett ez évben ilyen indítványt, de az boldogabb időkre halasztatott. (k.) Van mulatság Nyíregyházán quantum satis. A nagy vendéglő udvarán Üblich Ferencz lovardája, közvetlen a kerítés mellett kivül Ulerin nagy „mü múzeuma“ (?) (vulgo panoráma) csalogatja élvezetekre a publikumot. Úgy halljuk, mindeniknek van közönsége Oda pedig nem bocsátanak ingyen. Még tehát van pénz! Mulassunk! hiszen „szép a vetés“ (refraim: .„fizessük az adót.“) — Örömmel értesülünk, hogy a halászi sóstó melletti s lapunk 14-ik számában jelzett — Nem akarom ön előtt idézni a bibliának szavait, mely azt mondja „a bolond szól igy az ő szivében nincsen Isten“ ; de hivatkozom a józan észre, melynek, bár mily magasra szárnyaljon is, lehetetlenség egy pontnál meg nem állapodnia és e pont a végtelenség nagy gondolata. Itt el kell törpülni a büszke észnek és e képen kell felsohajtani a hitetlen Tamással: „Én uram, és én Istenem“ ! — Én az ilyenekre nem gondolok, nekem elég a föld, két féle szükséget érzek: az evés és ivás szükségét, ha ezt a kettőt kielégítem, nekem nem kell sem az erény, sem igazság, sem Isten! — Elhagyott még egyett, talán álomra is van szüksége ? Néha talán vannak álomlátásai is I Vajon akkor pusztán az müködik-e, mely az ételt és italt kívánja? Vagy talán egy más, a mit léleknek nevezünk, mely nem marad meg a földön, mely a magasba óhajtozik ? S nem érez-e olykor ébren létében is megmozdulni valamit belsejében, mely bizonyos rósz tettek után vádolólag szokott lelépni ? — Volt idő, midőn még erre is adtam valamit! De tapasztaltam, hogy az erős akarat mindent legyőz. A képzelődés müve az egész „lelkiismeret“ meséje, melyet a dajka mesékkel szívunk be, annak utánna az erőteljes férfi korban csak akarat kell, hogy elhallgattassuk és kinevessük azt. — Engedje meg nekem, hogy e szavai felett kétkedjem! Én láttam már önt vidám társaság közben megfagyott arczczal tűnődni! 'sin úgy hiszem, hogy e jeges arcz lárvája mély ut a múlt héten teljesen kiigazittitott. Üdvözöljük erélyes intézkedéséért közigazgatási szolgabiránkat — az utazó közönség nevében. (—) Debreczenben a közelebbi verőfényes napokban már többen használták a gőzfürdőt, hát nálunk vajon mikor fog megnyitni a sóstó? Valószínűleg még nincs kiképzödve a föld vegytani laboratóriumában az az agyag, mely szükséges ahoz a téglához, melyből aztán a nevezett épület építtetnék. „Festina lente!“ úgy látszik, egyik postai barátunk ezen ismeretes jelszava áll itt is érvényben. (f.) A helybeli gymnásiiimra rendezett nagy sorsjáték két főnyeremény tárgya: egy ezüst sütemény tartó massiv ezüst aranyozva és egy arany ékszer brosch és fülbevaló masszív arany, megtekinthető Ku- bassy Gusztáv ékszerész kirakatában; a harmadik főnyereménytárgy, mint múlt számunkban jelezve volt, a Teitelbaum Adolf lovag által ajándékozott 2 éves nemes faj méncsikó, mely a város istállójában tekinthető meg. (r.) Tűz. Mándokon ápril 8-ikán d. e. 10 óra tájon három ház leégett a hozzájuk tartozó melléképületekkel. Mint halljuk, ismét ugyanazon házak közül égett le e három, melyeket a múlt őszön hamvasztott el e pusztító elem. Szomorú azon szerencsétlen családokra nézve! E két izbeni szerencsétlenség bizonyára elegendő arra, hogy az érdekelt családok jövőjére egy egész emberöltő alatt kihasson. *5* Egy falusi gavallér. No kisasszony! ki a gavallér? Ugy-e bár, hogy csak én vagyok a gavallér? én tiz hatost adtam a zenészeknek, de csak azért, — hogy a kisasszony csak én velem tánczoljon! Ugy-e szép tőlem, hogy ilyen udvarias vagyok iránta? Kérem jöjön velem tánczolni... 1 „Sajnálom, de már engageirozva vagyok“ „Jajaj, engageirozva ? és kivel“?.. „Miksa engageirozott egy csendesre“ ... Micsoda ? hiszen az csak öt hatost adott a czigánynak, én pedig tizet löktem nekik, és csak is a kisasszony kedvéért, még sem akar velem tánczolni ? No kisasszony! nem reméltem volna, hogy ilyen udvariatlan legyen irántam, hiszen én addig mindig abban a hiszem- ben voltam, hogy a kisasszony szerelmes belém, de már látom, hogy csalatkoztam. — Hanem még egyszer kérem, tessék velem jönni egy tánezra!. . „Nagyon sajnálom, de engageirozva vagyok* .. No kisasszony! ha csakugyan úgy van, és nem akar velem tánczolni, nem fogtok it brúder! tovább mulatni! Én még is csak ................d Imre maradok, hazabeli embere a ki sasszonynak, máskor is szükséges volna az ember, kérem alássan! Czigány, utánam, kisérj haza! Tiz hatost már kaptál tőlem, nesze még 24 kr, nincs több apró pénzem, jó éjszakát pénzetlen gavallérok! (Kihallgatta és beküldte Ó Kasztiliából Mephisto.) — A szabolcsmegyei takarékpénztár-egylet 1875. évi márczius havi forgalom kimutatása. Bevétel: 1875. febr. 27-ről áthozott készpénz 44,146.08, betét 22,144.31, visszafizetett váltó 164,665, leszámítolási kamat 7366, Könyvecske-dij 1.40, részvény átírási dij 2 ft, késedelmi kamat 1301.07, összesen 238,625.86. Kiadás: Visszafizetett betét 30,013.33, folyó kamat 211.40, váltókra 184,180, tisztfizetés 266.65, költség 246.41, napibiztosi dij 48 ft, osztalék 6095, jótékonyczélu adományok 566.03, igazgatósági tiszteletdij 33.33, adó 600, hazai pénzintézeteknél elhely. tőke 10,000, pénztármaradvány 1875. márcz. 31-én 6365.71, ösz- szesen 238,625.86. N.-Kálló 1875. márcz. 31. Kátay Károly, könyvvivő. — A nyíregyházi ág. ev. gym. javára rendezendő sorsjátékra nyeremény-tárgyakat küldtek: Gömöri János dohánytartót, Mikecz János két személyre való kávé serviest, Friedlieber Fanny egy asztalterítőt s asztalkendő szoritót, Vad Zsuzsika két virágpoharat s egy üvegezukortartót, Haas Mórné egy diványpáralatt odabent erős viharok dúltak; láttam önnek ablakát igen sokszor kivilágítva, midőn mások már az igazak álmát aludták, sőt gyakran önmaga panaszkodott, hogy nem tud aludni ! Hogy miért ? Ezt nem mondotta meg; de én megmondom önnek mi az 1 Az a háborgó lelkiismeret, mely elfujja az álmot a tisztátalan szivüek szeméről 1 — Most még csak álmát zaklatják e sötét képek, de majd lesz idő, midőn meg fogják rohanni azok munkája közben is, s a toll ki fog hullani kezéből, majd száműzi önt a társadalomból is, önmaga elől óhajt menekülni, s mint bujdosó fog nyugalmat keresni, de azért hontalan fogja átbolyon- gani a mezőket, ismeretlen részek határait, azt csak ön lelkűnkbe mélyedve s ott mindent tisztán találva lelhetjük fel! Vigyázzon azért, „az Isten nem csufoltathatik meg“ ; Görcsös nevetésben töi’t ki e szavak után a jegyző, mely gunykaczaj akart lenni, de nem jól palástolta a belső felindulást. — Istenről beszél tiszteletes ur ? Ugyan lehet e ilyet* kimondani okos ember előtt a mai felvilágosult században ? Ha ba ha ! Isten ? 1 Hát látta-e már e nagyhatalmasságot ön ? Mutassa meg nekem és akkor elhiszem, de különben nem ! — Igen én láttam és folyvást látom őt munkáiban. Nem tudok úgy körül tekinteni, íogy ne lássam őt, ha nézem a természetet, iá vizsgálom a történetet, vagy ha megtekintem testi és erkölcsi szervezetemet, minden- jől ő rá a véghetetlenre kell felemelkednem. S úgy hiszem, hogy nem én vagyok az első, ti az okozatból az okra emelkedem fel. Meg- ögja őt esmerni ön is egykor, de én azt nát, Lukács Ödönné egy tintatartót, Élek Fe- renezné ékszertartót, Jenei Istvánné egy pa- laczkot pohárral, Hankovszky Jánosné varró- ládácskát, Mandel Regina ollótartót ollóval Szatbmári Endre fali kosarat, Kerekréty Miklós 5 frtot Mesko Pálné egy czukorládát és névjegytartót, Kubassy Arthurné egy horgolt sapkát és egy pár harisnyakötőt, Urai Margit négy db. szivarbamutartót, Négyesi Katalin egy diszpárnát üveg szekrényben, Palánszky Sámuelné egy bársony fali kosarat, egy hímzett lámpa pálezát, egy csengetyü tálezát és egy metszett poharat, Joszka Liza egy him- zeit puska szijat és egy óratartót, Marsalko Emma tintatartót, Sárossy Gusztávné egy pár hímzett papucsot, Farbaky József két ezüst forintot, Farbaky Józsefné két ezüst irtot, — Leffler Sámuelné tintatartót és egy levélnyomót, Hauffel Lajos dohánytartót, Sztarek Fe- renezné egy tintatartót, Budai Ferenczné hat db. ezüst csemege kést, Groák Zsigmondné Kriza János „vad rózsá“-it és „újabb magyar lantosok“-at diszkötésben, Pazár Istvánné egy dohány tartót és egy iratnyomót, Nádassy Lajos egy dohánytartót, Scherr Emma két darab szekrénykét, Észéki Emma két arany rámás képet, Eszéki Ilka egy fali kosárt és egy tál- 1 czát Dilnberger Adél egy gyufatartót, egy varrópárnát és egy ezukorportartót, a nőegylet egy szivartartót és egy aczélmetszésü ké- 'pet, Kovács Erzsébet egy pár hímzett papucsot, egy ezukortartót és egy lámpa tálezát. Kelt Nyíregyházán, ápril hó 14-én. Martinyi tanár, lakik a n.-debreczeniutczán 1529. szám alatt. (Pr.) Értesítés. A helybeli ág. ev. tanítói kar april hó 23-án délután 3—6 óráig a sz.-mihályi utcza végén fekvő gyümölcsös kertében a gyümölcsfa-nemesítéssel fog foglalkozni. Értesittetnek tehát mindazon egyének, leik a fanemesités módját nem értik, vagy különféle nemeit elsajátítani óhajtják, hogy a tanítói kar a fent jelzett időben és helyen gyakorlati utasítással szívesen szolgál. (!) A helybeli polgári olvasó-egylet választmányának legközelebb történt határozata folytán a múlt évekről be nem fizetett egyleti tagsági dij nyugták f. hó végével a tek. járásbírósághoz tétetnek át, hogy az illető hanyag fizetők kötelmeik teljesítésére kény- ■; szerittessenek. Figyelmeztetnek a polgári olvasó-egylet t. tagjai, hogy régi tartozásaikat igyekezzenek mielőbb befizetni, ne tegyék az egylet jövőjét pontatlan és rendetlen fizeté- J sokkéi kétessé. Mivel pedig a jelen évi tag- j sági dij befizetés ideje is elközelgett, szives- j kedjenek az 1875-iki első félévi nyugtákat J Jámbor András pénzszedőtől kiváltani. Pazár J István, olv. egyleti pénztárnok. (!) A helybeli gymnasium javára újabban adakoztak: tek. Kralovánszky Gyula iskolai felügyelő ur 10 ftot, mélts. ifjabb gr. Lónyai Menyhért ur 10 ftot, és t. Bay Ferencz ur 5 ftot. Fogadják a nagylelkű adakozók kegyes adományaikért a gymn. sorsolási bizottság ne- vében szives ás hálás köszönetem nyilvánitá-. sít. Pazár István, gymn. sorsolási bizottság pénztárnoka. (1) Börtönkönyvtár és rabsegélyezés! — Mély tisztelettel kérem fel mindazon t. ez. urakat és úrnőket, kikhez a „börtönkönyvtár és rabsegélyezés“ tárgyában múlt 1874. évi julius 12-én kelt szózatomat s megfelelő gyűjtési iveket intézni bátorkodtam, hogy a könyv- és pénzbeli gyűjteményeket az ivekkel együtt — vagy ha épen semmi gyűjtemény nem szereztetett volna be, csupán az üres iveket is, hivatalomhoz mielébb beküldeni méltóztatná- nak. Kelt Nyíregyházán, 1875. évi ápr. hó 8eán. Juhász Ferencz, kir. ügyész. — Elismervény 20 ftról, mely összeget t. Ábrányi Aurél úrtól, mint a márcz. 1-én a jótékonyczélra gyűjtött pénz összegéből az árvaház gyarapítására köszönettel vettem. — ; Egyúttal a szabolcsi hitelbanktól szintén 11 —1 óhajtanám, hogy addig esmerje meg, mig nem késő. Azért jöttem hozzá, hogy megnyerjem önt neki és az ő országának !... De immár előre haladt az idő. Ezennel meghívom önt m szívesen házamhoz, bár mikor szívesen látott vendégem leend! Ha baja lesz, forduljon hoz- : zám, tanácscsal és egyébbel is segitendem tehetségem szerint, most Isten álldja meg a viszontlátásra. — Gondolkozzék a mondottak fl felett, nekem nagyobb örömöm nem volna, mintha az Ur megvilágositaná elméjét. A lelkész e szavai után távozott, hogy ] felkeresse Kolozsvári uramat, kinél a két család már feszülten várt reá. A jegyző magára maradt, darabig mély * gondolatokba volt merülve !... Elmélkedett! Aztán egyet csapott kezével, mint mikor a legyet szoktuk elhajtani magunkról. Felugrott s eképen szólott magához : — No már ilyen bolond embert csakugyan nem láttam ! Szegény jó bolond ! Tudja, hogy én vagyok a legnagyobb ellensége, s mégis hozzám jött!.. És még megbocsát, magához hij!! Elmegyünk! A páternek jó I konyhája van ! borai is kitűnők ! Csak azt a predikácziót ne mondaná mindig! eh egyik fülünkön be a másikon ki! Majd csak belátja, hogy falra hányja a borsót, s nem zaklat tovább. De szükségem is van reá, ez a nyomorait nép nagyon szereti, engem meg gyűlöl, nála nélkül még tettlegességre is vetemedhet- | nék ! He he he 1 Paterkém csak jó ebédeket ‘ (Folytatása következik.)
