Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-01-10 / 2. szám

Az Oifenheim-féle biinper Bécsben: (Tárgyalás kezdete jan. 4-én.) X A bécsieket jan. 4. óta r.agyön bot- rányos pör foglalkoztatja, az Offenheim Viktor lovag és többféle rendjel tulajdonosának pore. Offenheim lovag viselt dolgai a lehető tömör­ségűéi egyesitik mindazt, mit a könnyű meg­gazdagodás lelkiismeretlensége csak elkövethet VfliAHi mototvide a vasúti vállalkozás legújabb S,íu h£nek Az osztrák kincstári jószág- igázgatóság könyvvivőségénél kezdte pályatuta- sát 1843-ban, s 1856-ban mint a „Kaioly La­jos vaspálya“ vezértitkári helyettese szerepelt. E vaspálya lembcrg-cseruovitzi része méltó nária a mi keleti vasutunknak, azzal a különb- séesel bogy a Károly Lajos vasút Wahringje 2 á bécsi esküdtszék előtt áll Offenheim lovag személyében. A Károly Lajos pálya nyu­gati vonalainak épitése engedélye Sapiena hg, Borkovszky és Offenheim kezében volt. Meg­vette tőlük Brassey nevű angol vállalkozó, ki Offenheimot előbb 15,000, aztán 34,000 tilos fizetéssel igazgatóvá nevezte ki. Pompás üzlet történt mindjárt az engedményesek részére, a részvénytöke rovására. Egy-egy ilyen conces- sionárius 10,000 font sterlinget kapott, ideig­lenes részvényjegyek alakjában, melyek soha nem teljesített befizetéseket nyugtatvanyoztak. Mielőtt az építkezések megkezdődtek, Offen­heim és Petrino olcsón megvásárolták a toiu- birtokokat, s eladták kegyetlen drágán a tár­sulatnak, a vasút és indóházak számára. Az igazgatótanács egy húron pendűlt Offenheimmal, s ennek adatai nyomán fölmentette Brasseyt a forgalomi eszközök beszerzésének kötelezett­sége alól, s mielőtt valamit szállított volna, fizetett neki 363,000 frtnyi vállalkozási juta- lomdljat. Offenheim nyomban 42,49o irtot utal- ványoztatott magának különféle dolgok beszer­zésére. Azóta kiderült, hogy nem szerzett be semmit e pénzből. Majd szövetkezett Brassey- vel, vásároltak singerendákat, s eladták a tár­sulatnak jó drágán: a gerendákat azonban használni nem lehetett. A vasút 1866. őszén megnyílt, s Ziffer forgalmi igazgató oly gyalá­zatos építkezésnek találta, hogy a felelősséget nem vállalta el érte. De Offenheim a vasút roszaságáról érkezett híreket gondosan tit­kolta az igazgatótanács előtt és sürgette, hogy az építkezési vállalkozókkal a számadásokat rekeszszék be, sőt azok javára 850,000 frtnyi tulkövetelést mindenféle fortélyos módokkal fizettetett meg, mint a szerződésen felül tel­jesített munkálatok diját. Nem sokára össze­dőlt a Pruth vizén épített vasúti hid, a mire 200,000 irtot költöttek; az építkezések süp­pedni, omladozni kezdtek, s a vaggonok úgy voltak összetákolva, hogy több vaspályatársu­lat nem engedte azokat saját vonalaira át­menni* Az Offenheim által okozott kai okát igy utólag 3 millió 537,673 írtig lehetett fölszá­mítani. Végre bekövetkezett, hogy a kormány a vasútra kimondta a zárlatot, a vizsgálat meg­indult, s ekkor kiderült az is, hogy a részvé­nyesek elámitására a társulat könyvei megha- misittattak. Ennek mestere is Offenheim, ki notabene e vasút körül szerzett érdemeiért rendjelt is kapott. Az államügyész a társulat igazgatótanácsosaira is kiterjesztő a vádak azon pontját, mely az óriási fizetésekben nyilvánuló megkárosítása a részvényeseknek. Offenheim 54 éves éves 6 gyermek apja, s elegánsan öl­tözködve szokott megjelenni a tárgyalási te­remben. Az esküdtszék, melynek a „bűnöst“ vagy „ném bűnöst“ kell kimondania, háztulajdono­sokból, iparosokból és kereskedőkből áll. Az ügyvédek mind ki hagyattak. — A tárgyalás­kor Offenheim többi közt azt mondta, hogy ő azért köszönt le a vezérigazgatói állásról (mi­kor már nem remélt több hasznot), mert egy előkelő állású személy arról biztosította, hogy a kereskedelmi miniszter ez esetre megszün­teti a zárlatot. Jelenlegi vagyonát 800,000 frt ingatlan és 300,000 frt papirértékre teszi, de ez utóbbiak névleges értékük 10%-át érik csak meg. A pénzügyi válság előtt 2l/4 millió írttal birt. Vagyonát a lemberg-csernovitzi vasútnak köszöni, melynek nehézséggel járt kiépítése hirt szerzett neki, és összeköttetésbe hozta nyereséges vállalatokkal. Ily utón dús osztalékhoz jutott és összevéve 17 igazgatóta- uácsosi állást foglalt el. Vádi. kifejti a lemberg- czernovitzi vasút keletkezési történetét, melynek építésénél a Brassey-féle angol czég volt érde­kelve, de csak 1864-ben sikerült neki engedélyt kapni e vasútra és a szükséges pénzt London­ban beszerezni, Azután tüzetesen elbeszéli az illető részvény társulat alakulási történetét, a vállalat pénzügyi oldalát ismerteti és azt, hogy mint neveztetett ki 15 ezer frt évi fizetésű ve­zérigazgatóvá. Az építés azonnal megkezdetett. Mint építkező az építési vállalkozótól szigorúan követelte azt, a minek követelésére föl volt jogosítva. Az elnök azon kérdésére: hogy vád­lott minő magatartást követett, a telekbeváltás­nál, Offenheim azt feleli, hogy Brassey sok ne­hézség után elvállalta a telekbeváltást azon fel- ] tétel alatt, hogy vádlott bizassék meg a telek-! beváltás eszközlésével. á. Brasseytól kapott lffO.OOO font ster­lingre vonatkozólag a következőket vallja vád­lott: a szerződést nem én kötöttem, mert az az angolok és a concessionariusok közt jött létre. Ezen összegből az alapítók igényei is ki- elégittettek, egészen vádlott közbenjárása nél­kül. Az ő nézete szerint azon alapítókat, kik a concessió pontos kiviteléért kezeskednek, il­leti alapitói nyeremény. Vádlott maga is ka­pott Brasseytól szerény ajándékot, melyet elfo­gadni annál inkább is jogosítva érezte magát, miután akkor még nem volt főigazgató. Az építkezési szerződés eme pontja teljesen is­merve volt, azonkívül pedig az első általános gyűlésnek nyomatatásban is beterjesztetett. A vád ellenében a vádlott a nyugta-má> solatok készítése nyomán bebizonyítja, misze­rint 190,000 font sterling csakugyan ki lett fizetve Brasseynck. Ezen összeg hovaforditása iránt nem adhat fólvilágositást, miután kiadá­sok tétettek Londonban, hanem Drakenak a concessionariusokhoz intézett emlékirata szol­gál olyannal, melynek érteimében vádlottnak 5000 font sterling járt fáradozásai fejében, mely szerződés az igazgatótanács megerősített. Elnök ama ellenvetésére, hogy ily eljárás mel­lett a részvényesek rövidséget szenvedtek, azt feleli vádlott, hogy a részvényesek az elválla­landó költségek iránt még az aláírás előtt ér­tesítettek. Azon körülmény iránt, hogy Herz- nek 290,000 font sterling fizettetett Iri kárpót­lás fejében, vádlott szintén nem tud semmit. Elnök egy Herztől Offenheimhoz intézett leve­let olvastat fői, melyben előbbi köszönetét fe­jezi ki utóbbinak fáradozásaiért. ÚJDONSÁGOK. (I) Kéretnek a t. ez. előfizetők megren­deléseiket minél előbb teljesíteni, hogy a lap szétküldése rendben mehessen. Ugyszinte kér­jük azokat, kik lapunkat tovább járatni nem akarják, a hozzájuk küldött példány vissza- köldesére, a kik vissza nem küldik, előfizetők­nek fognak tekintetni. — Úgy szintén a hirde­tésekre vonatkozó tetemes árleengedésre is Ismételve figyelmeztetjük a közönséget. X Nyíregyházai törvényszék. Mikecz Jó­zsef ügyében múlt hétfőn hozott ítéletet a nyír­egyházai kir. törvényszék. A tárgyalás alkalmá­val sok különlegességek merültek fel. Mindjárt a tárgyalás kezdetén meglepő volt a két orvosnak homlokegyenest álló véleménye. A Csiszárt gyógykezelő orvos egyenesen a Mikecz ütése ál­tal előállottnak mondja a Csiszár jelenlegi be­tegségét, mely egész jövőjére befolyással van- A törvényszéki orvos ellenben, vádló baját csa­ládi betegségnek tulajdonítja inkább, s hogy az ütés előmozdította a bajt, azt voltakép meghatá­rozni nem lehet. Köz vádló vádbeszédje után Mi- keczet kisebb testi sértés bűnében bűnösnek ki­mondatni, öt havi börtön-büntetésre Ítélni, or­vosi és gyógyszertári költségekért 200 írtban, munkamulasztásért szinte 200 írtban elmarasz- taltatni kéri. A védő ügyvéd dr. Heuman, védbe- szédét, miután a helyszínén az iránt kérdést in­tézett volna a törvényszéki orvoshoz, lehet-e az ember bortól s szenvedélytől öntudatlan állapot­ban ; s erre igenlő feleletet nyert, — részben e kapott orvosi véleményre fektette. Beszélt to­vábbá bizonyos reflex mozgásokról, végül el- mondá, hogy Mikecz Cs-t csak arczul ütni akarta,' s miután távolabb állott, ütötte meg botjával. — Erre ismét a közvádló Somogyi Gyula beszélt tagadhatatlanul éles logikával. Beszédében ama két tételét szerencsésen dönté meg egymással, melyben azt állítja először, hogy M. bortól s szenvedélytől öntudatlan állapotban volt, azután pedig, hogy ő csak arczul akarta ütni Cs-t. Be­szédére védő ügyvéd még pár szóval felelt, azután a bíróság nehány perezre visszavonult. Az ítélet következő lett: Mikecz 6 hónapi bör­tönre (tehát egygyel többre mint a közvádló kérte) Ítéltetett, orvosi s gyógytári díjban 250 írtban marasztaltatott el (50 írttal több mint k. vádló kérte) munkamulasztási költségekre nézve pedig rendes perre utasittatott. Ez ítélet ellen 1-ször a kir. ügyész, azután Szesztay Károly mint vádló képviselője felebbezést jelentettek be. *** Akár lapunk felszólalása, akar önkén­tes intézkedés következtében történt, helyesel­nünk kell a városi elöljáróság azon a közönség érdekében véghezvitt tettét, hogy a megbomlott városházai párkányzatra, kitett csóvák által let­tek figyelmeztetve a járó-kelők; azonban a járda most sem gondoztatik eléggé. = Nyíregyházai lányvásár. Daczára a rendőrség azon intézkedésének, hogy a cselédek helyeiket az év második napján tartoztak volna elfoglalni, s ugyané napig helyeiket elhagyniok nem lett volna szabad, a piacz mind uj évben, mind az azt következő napon zsúfolásig telve volt cselédekkel. Mirevaló a rendszabály, ha az végre nem hajtatik ? Ez a megszüntetésre telje­sen méltó rósz szokás tudtunkkal a környéken csak Debreczenben s Nyíregyházán van meg. E cseléd-gyűlés igen káros befolyású nemcsak azért, mert itt még a becsületesebb cselédek is valóban elromolnak, de veszélyes a közrend és biztonságra nézve is. Egész éjjel tömegesen jár­nak kelnek, nagy lármával és dallal a férfi cselédek, s nincs a ki megszólítsa őket. Ez különben más éjszakákon is megtörténik, az éjjeli őrök pedig horkolnak lelkiismeretesen va­lahol. (Th) A nagykállói több rendbeli lopások, házfeltörések eszközlőire véletlenül szerencsésen rátaláltak. — Egy egész rabló banda volt már ott szervezve. A felfedezés szálait a rendőrség kezébe egy roszhirben álló egyén szolgáltatta, ki csaknem rég került ki a nyíregyházai börtönből s azóta, mint gyanús egyén minden éjjel jó szál­lással láttatik el a városházánál, akarja nem akarja. Ezt az atyai gondoskodást végre megSQ- kalván az az atyafi, igy kiáltott fel a biró előtt. „Még is szörnyű dolog az, hogy ő bár börtönből szabadulta óta úgy viseli magát mint egy bárány, mégis minden éjszakára elcsukatik, a valódi tol­vajok pedig szabadon járnak.“ Persze, hogy azonnal kérdezték, hogy ki légyen hát az a tol­vaj ? ő pedig kivallotta, hogy az senki más, mint a biró testvérje. Ez rögtön elfogatott társaival együtt, mindent, még azt is kivallotta, amit csak terveztek még s most a hűvösön ül. (!) A „Szabolcsi Lapok“ (r) jegyű újdon­dásza hasztalan mesterkedik, bizonyára ben­nünket nem fog polémiába sodorai. Bele un­tunk abba testestől lelkestől s beleunt a kö­zönség is: azonban egy-két téves feltevését kénytelenek vagyunk higgadtan kiigazítani. A Szabolcs“ hogy nem tart mindent helyesnek, mit a helybeli képviselet határoz azt múlt évi működésűnkből kiolvashatta minden elfogulat­lan, megróván mindazt, mit megrovásra mél­tónak találtunk. - Ez eszmét különben on épen azon laptól kölcsönzé, melyet most „pi- aczi ujság“-nak nevez. — Az országgjulés többségének minden határozatát sem tartjuK megrovandónak, mert a sok szalma közt talá­lunk itt-ott egy-egy jó magot is. A Hamis okoskodás vádját el nem fogadhatjuk, sol kénytelenek vagyunk azt tisztelettel visszauta­sítani, mert irányelvei az államkormányzatra nézve határozottan a Krisztus elvein : a köz- testvériségen alapszanak. A képviselet jelen többsége tehát nem az a többség, mely Krisz­tust a Golgotára kisérte. Abhoz a többséghez bizonyosan közelebb állnak azok, kik még most is éretlennek tartják az emberiséget azon szabadságra, melyet Krisztus kétezer év előtt ajándékozott az emberiségnek. — A „szavazati lapokkal“ való választásra kaden- cziank ez: azt hittük, hogy a „Szabolcsi La­pok“ (r) jegyű újdondásza tudta, hogy a tör­vény épen igy rendeli azt el. — Kijelentvén végre, hogy e tárgyban utolso szavunk ez, fentartjuk azon nyilatkozatunkat, hogy a koz^ ponti bizottság elválasztott tagjaira lapjok első számában közzétett megjegyzéseit olyannak tartjuk, mely a pasquilisnál alig egy fokkal áll feljebb, ahhoz pedig a valódi ratelligentia végső esetben sem szokott nyúlni. <$ Tisztelt névtelen barátunkhoz is van egy szeretetteljes szavunk, a ki ugyan igen jo történész, geolog, astrolog, philosoph és még isten tudja mi, de bizonyosan gyenge theolo- gus és határozottan rósz exegeta. — lavon mező az, hol álláspontja igazolása végett egy pár kalászt böngészett, ama kor és a mi ko­runk közt két ezredéves evangyeliom fekszik. Örömteljes dolog, hogy a miveit államok ezu­tán haladtak. Esmerjük a törvényt minden át­kával (Moses) melynek helyére a „kegyelem állíttatott, az által, a ki mondá : „irgalmassä- got akarok s nem áldozatot.“ Meg vagyunk győződve, hogy tisztelt barátunk vallásos em­ber s elszokta olykor imádkozni az Ur-imáját is, van abban egy tétel a „bocsánat felöl, vajha értené mindenki e tételt azok közül a kik elimádkozzák 1 — Már mi hatarozottan a szeretet alapján állunk s azt is tudjuk, hogy a keresztyén államok a keresztyénség széllé- métől vezéreltetve tették e tekintetben a ha­talmas lépéseket előre. T. barátunk Mózesre hivatkozik, már vagy nem ismeri egészben véve a Krisztus tanrendszerét, s annak szel­lemét, vagy nagyobb prófétának tartja Mózest Krisztusnál, mert hiszen a hegyi predika- czióban (Máté V. 38. 39.) nyilván ezt mondja ő: „hallottátok, hogy megmondatott szemet szemért, fogat fogért; én pedig azt mondom, a gonosznak ne álljatok ellene go noszszal, más helyen (Máté IX. 10. 11. 11. 13) a többek között nyilván mondja „nem jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a gonoszokat a megtérésre.“ stb. — Ajánljuk ezeket t. ba­rátunk becses figyelmébe. — A helybeli ref. egyház fáradhatatlan és buzgó főgondnoka Gredig Jeremias legkö­zelebb lépéseket szándékozik tenni Sveiczban segély adomány kérésre a ref. ujtemplom ja­vára. — Reménye van, hogy fáradozása nem leend hasztalan. — A ref. egyház már eddig is igen sokat köszönhet fent tisztelt fógondnok urnák. — Tudjuk, hogy nem szorul a valódi érdem dicséretre, de jól esik nekünk legalább a nyilvánosságra lett hozatal által kifejezni elismerésünket, ő valódi keresztyén, ki keve set beszél ugyan, de annál többet érez és tesz. Tartsa meg Isten sokáig nekünk_ s csa­ládjának nemes életét. — A mai közönyös korban sokan tanulhatnának tőle. (n) Azon két darab ezüst gyertyatartó s egy ezüst igen díszes ezukor tartó, melyet a ref. egyház ez időszerűit, mint a nagy sorso lásból felmaradt főnyereményt kijátszott, Ku- bassy Gusztáv ékszerüzleti kirakatában megte­kinthető. A nemes czél érdekében nem mu­lasztjuk el erre figyelmeztetni a közönséget. Egy szám csak 50 kr. s e három darab érté­kes tárgy (legalább 120 írtig) mind értékére, mind díszes kiállítására nézve megérdemli a figyelmet. O A helyben felállítandó népkonyhára legújabban adakoztak: Jäger liszt kereskedő /a mázsa kenyér lisztet, Krasznay Gáborné úrnő 2 zsák krumplit, Polák Lajosné !/a I mazsa ke­nyérlisztet, Mesko Pálné 5 iteze zsirt. lé­hát ugylátszik nem oknelkül szóltunk a t. ez. Közönséghez 1 Ismételve felhívjuk a nagyérdemű közönséget adakozásra, hogy a nemes czélu intézmény ninél elébb gyakorolhassa áldó ha­tását. — A nyíregyházai ref. egyházban ez év­ben a halottak száma ismét jóval meghaladta a szülöttek számát. Meghalt 85, született csak 49 e szerint fogyás mutatkoznék 36, ez azon­ban mé" sem annyira elszomorító, ha felgon­doljuk, hogy több mint 15 ezek között olyan, ki idegenből jött ide meghalni, részint mint koldus, részint mint utazó, ugyszinte katona is volt közöttök 3. Házassági frigyre kelt 12 par. — Tisztelettel kérjük fel a többi egyházak elöljáróit is, hogy az idevonatkozó adato­kat szerkesztőségünkhöz beküldeni szívesked­jenek, X Curiosum. A szentesi kaszinóban a napokban, mint a „Szentesi lap“-ból olvassuk, — oly scandalum történt, mely a közönség megrovására érdemes. Ott ugyanis a polgár- mester a „Szentesi lap“ szerkesztőjét, mert a városügyeire vonatkozó némely dolgokat szel­lőztetett lapjában, több Ízben arczul pökte s goromba káromló szavakkal illette. Még ugyan nem alakult meg a „hírlapírói egyesület“, mind a mellett hivatva érezzük magunkat, hogy a méltatlan bántalmazottnak pártját fogjuk, s ki­fejezzük kárhoztató véleményünket minden oly egyén iránt, kik nyilvánosság közegének a saj­tónak képviselőjét ily terrorismussal akarják visszariasztani a sok tövissel hintett szerkesz­tői pályáról. (sz) Becsületes telünk kezd mutatkozni, folyó hó 6-ikán folyvást havazott szél nélkül, s most városunkat s mezeinket fehér hópalást borítja, s már is oly jó szánut van, minő már rég idő óta nem volt. — Vajha jó ideig tar­tana. A télről a farsang jut eszünkbe. A nyír­egyházai nőegylet legközelebb karton bált ren­dez, a ref. egyház Reuniot szándékozik tartani. — Épen e sorok írásakor vesszük a következő meghívást: az o r o s i ref. egyház temploma és iskolája kijavítására f. hó 9-én tánczvigal- mat rendez a Kallay Tivadar-féle lak nagy termeiben. Kezdete 7 órakor. Belépti díj tet­szés szerint. (Ideje, mart bizony szegényes el­hagyatott állapotban voltak ott e szent épüle­tek. Szerk.) (1) A legközelebb f. hó 7-én tartott képvi­seleti gyűlés tanácskozásának főbb tárgyai vol­tak: Kovács Károly felfüggesztett alkapitány visszahelyezési kérvénye. — Visszahelyeztetett. — A legtöbb adót fizetők névsorának elkészí­tésére bizottság választatott: Gredig Jeremias, Mathaeidesz Gusztáv, Nikelszki Mátyás, a fő­jegyző és adótanácsnok személyében. — A fo­gyasztási adó szerződésre nézve jelentését be­nyújtja a polgármester, (erről már emlékezett lapunk). Krajcsovics János kérelme, melyben némi segélyért folyamodott, oda módosíttatott, hogy részére könyöradomány gyűjtése engedé­lyeztetett. — Zajácz József és Joszka János indítványainak tárgyalása a kölcsön szerencsés eldülése utánra halasztatott. Bathy Károly fo­lyamodása, melyben a vendégutezai ujháza fel­építésekor nyert térnek árát elengedtetni kéri, visszautasittatott, s a pénzbehajtása elrendel­tetett. A ref. egyház folyamodása, melyben a nála levő tégla-tartozást a képviselet régibb határozata szerint továbbra is 8#-ra kéri meg­hagyatni, azon oknál fogva is megadatott, mi­vel a ref. egyházmegye a városnál levő tőkéit szintén 8%-ra adja. I (1) Táborszki és Parsch nemzeti zenemű kereskedésében legújabban megjelentek: „Fa- ronischen polka Francaite“ zongorára szerzé Farbach Fülöp, ára 50 kr. és „Auf dem Stad­wäldchen teiche,“ schnell polka zongorára, szerzé Farbach Fülöp, ára 50 kr. * Meghívó. Alulírott rendezőség, múlt févi decz. ho 31-én tartott választmányi gyűlés alkalmából megbizatván, hogy f. hó 16-án a nagyvendéglő termében egy jótékony czélu Karton-bált rendezzen: van szerencsénk jelen meghívóban tudatni, hogy eme jelzett bál­ban a tánezos hölgyek telhivatnak, hogy azon ruhaanyagból, melyben az estélyen megjelen­nek, egy-egy kis csokrot szíveskedjenek ké­szíteni s azt nevüket tartalmazó borítékba zárva adják át a pénztárnál. E csokros levél­kék 50 krjával el fognak árusittatni a tánezos fiatalság közt. A tánezosok e levélkét zseb- jükbe^ rejtik, s csak a 2-ik négyes lejtése alatt bontják ki és foglalkoznak a 2-ik négyesre azon hölgyekkel, a kiknek nevük a levélkében olvashatók. Belépti dij, személyenkint 1 frt. Felülfizetések szívesen fogadtatnak s lapok ut­ján köszönettel nyugtáztatnak. A tánczestély 8 órakor kezdetik meg. Nyíregyháza, jan. 5. 1875. Kovács Mihályné, elnöknő. Benczúr Miklósné, alelnöknő. Bertalan-Nikelszki Erzsébet, pénz- tárnoknő. — A „Debreczen“ szerkeztősége részé­ről következő sorok közlésére kérettünk fel: A magyar hirlapirók gyűlése Debreczenben e hó 17-re terveztetett. Ez ellen a többség nem tett kifogást. így a gyűlés megtartását bizo­nyosnak vehetjük. Felkérjük azért azon hir- lapirótársainkat, a kik e gyűlésen megjelenni óhajtanak, hogy e szándékukat tudassák velünk, hogy kellő elszállásolásukról idejekorán gon­doskodhassunk. — A „Debreczen“ szerkeztő­sége. Hivatalos. Kineveztetetett: Baj nos Jó­zsef a nyíregyházi törvényszékhez aljegyzővé. (cs.) Megfagyott hullát találtak karácsony első napján, a besztereczi lelkész tagján ke­resztül vezető mellékuton. A hulla rövid tör­ténete ez: Orsó Ferencz Gencsi uv ta­nyáján — mely községünkhöz egy félórai járó földre esik — mint dohányos lakván; ünnep szombatján estefelé a többi istenfélők régi jó szokása szerint lóháton egy butykossal bejött helységünkbe, egy kis nedvességet szerzendő. A nedvesség forrásánál — mit másut kocsmád nak hívnak — annyit be talált szedegetni, hogy esteli kilencz órakor csak mások segítsége mellett ülhetett fel a saját lovára és elindult tehát — miként ama keleti bölcsek _ las­sa n és gondolkozva; kezében ama tisztességet teendő íalernumi korsóval, mely üresen is a legfenségesebb szagokat tartalmazza. Azonban alig ment ki a faluból, leesett a lóról, s a feje nem bírván ellensúlyozni a többi részeket hogy felallhasson, a maradas törvényénél fogva egy helyben kénytelenitetett maradni és ott a nagy hideg következtében megfagyni. Tudnivaló, ihogy a korsó is eltört és a drága nedvesség

Next

/
Oldalképek
Tartalom