Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-10 / 2. szám
Nevezett ülnököknek kellő hivatalos elbánás és elintézésre állal adattak összesen 149. tétel szám alatt összeírt árvaszéki ügyiratok, mely hivatali átadásról szóló jegyzőkönyv 3*/.| alatt ide csatolva tisztelettel bemutattatik. Ugyancsak m. é. február 8-án a házi pénztárnak Gráf Mór volt pénztárnoktól lett átvételét a Joszka János megválasztott uj pénztárnoknak lett átadását, a számvevőség által készített kimutatások alapján az ide 4y. alatt csatolt jegyzőkönyv szerint eszközlötte. Az ezen jegyzőkönyv 655. tételszáma alatt resiguáltatott az uj házi pénztárnoknak hivatalos kezelése alá. frt kr 1 3,613 79 % 1. ínséges alap kötvényeiben . 2. őszi vetőmagról szóló kötvényeken ........ 3. Tavaszi vetőmagról kötvényeken ........ 4. Házipénztári kötvényeken 5. Készpénzt képviselő iratokban 6. Régi s uj váltsági kötvényeken 7. Kisdedóvodai tőke kötvényeken ............................... . 3,002 8a 8. Kórházi tőke kötvényeken .■ 9. Értékpapírokban .... 10. Takarékpénztári kötvényeken 11. Lejárt váltókon . ... 12. Készpénzben | . . . J 82 — 61 — 11,485 — 2,822 45 304 791 10,713 18 Vi 8,306 10 162,590 45 2,150 25 161 743/d Összesen 215,293 36“/5 érték, megjegyeztetvén miszerint az Ínség kötvények közül hiányzik: a 154-ik számú, Gerhard Jánosné nevére kiállított 40 frtos, 6 frtról szóló kötvény; a 343-ik számú, Keczko Pál nevére 60 forintról kiállított s még 9 forintról szóló kötvény; a 356. sz. a. Kovács György nevére 20 forintról kiállított s még 3 forintról szóló kötvény ; az 587. sz. a. özv. Orosz Mibályné nevére 30 frtról kiállított s még 10 frt 50 krról szóló kötvény; a 864. számú özv. Zelenyánszki Pált/é nevére 40 frtról kiállított és 6 forintig kifizetett kötvény; az újabb inségi kölcsön kötvények közzül hiányzik: a 33. számú Praviczky István nevére 80 forintról kiállított s még 32 forintról szóló kötvény; Kórházi alapból kivett tőkékről kiállított kötvények közül nem találtatott a pénztárban Mesko Sámuel 1674 frt 25% krról éB ugyan aunak 2356 frt 84y2 krról szóló kötvénye; Az értékpapírok közül hiányzott öt da rab magyar ipar egyesületi 100 frtos részvény 500 frt értékben. Ezen hiányok tekintetében netalán szüksé ges lépések megtétele iránt méltóztassék a te kintetes képviseletnek minél előbb intézkedni. Javaslatom ez ügyben az volna, hogy pénztáti számadásokat felül vizsgáló küldöttség utasittatnék oda, ezen és a vizsgálat folyama alatt ezeken felül még talán felmerülhető ilyes hiányok pótlása iránt az illető feleket tiszti ügyészileg felszólittassa és szorittassa. Ezen kül döttség a pénztári kezelés tekintetében a ta pasztáit hiányok figyelemben vételéveljadjon vé leményt a netalán szükséges és elkerülhetlen változások iránt, ha pedig a pénztári kezelés és számvitel tekintetében úgy czélszerüség mint egyszerűség szempontjából uj rendszer beboza tálát találná szükségesnek, bízatnék meg an nak tervezetét is minél előbb elkészíteni és beterjeszteni. Annyival is inkább, mivel a szakosztá lyok megalakultával az egyes szakkérdésekben ez előtt kirendelt küldöttségek már magokban feloszlottaknak tekintendők, valamint nem is működnek. A közigazgatási ügyiratok átadása iránt számtalanszor felbivott, volt főjegyző Riszdor fér János, daczára minden felszólításnak, nem resignálván, más czélhoz vezető mód hiányában felkértem a hely beli járásbíróságot, hogy kebeléből egy tagot küldene ki törvényes bizonyságul, kinek jelenlétében a volt főjegyző kezeinél maradt hivatalos irományok átvehetők legyenek. Megkeresésem folytán Fejér Barna aljá- rásbiró lett kiküldve ez ügyben, kinek mint törvényes bizonyságnak jelenlétében Czupra Endre megbízott városi aljegyző az óvodai épületben Riszdorfer János volt főjegyző hivatalos szobájában talált összes ügyiratokat és okmányokat múlt évi márcz. hó 9-én átvette, mely ügyiratok rendezés alá jőve összeirattak, ekkor kitűnt, ho y azok között a városnak bérbe adott regale jogairól szóló kötvények nem találtattak, s azokat volt főjegyző mindez ideig magánál tartja, és őt azoknak átadására, 8 a resignatióra mai napig reá vennem nem sikerült, s igy a főjegyzői hivatal rend szerint Jurányi Hugó főjegyzőnek át nem adathatott. Az 1873-ik évi julius hó 5-én az ide 5 /. alatt csatolt jegyzőkönyv szerint átvétettek a város úgynevezett vasládai iratai, fontosabb okmányai és nyomatékosabb ügyiratai. A resig- náló küldöttség megütközéi-sel látta és sajnosán tapasztalta, miszerint a vasládai irományok leltára, mely a Wertheim-féle szekrényben találtatott, csak az 1859. évig bezárólag lett rendesen vezetve. Az ezen évtől keletkezett okmányok, s egyéb a várost érdeklő fontosabb ügyiratok nemcsak hogy a vasszekrényben nem találtattak, de még a leltárba bevezetve sincsenek. Ennek folytán a Wertheim-féle szekrényben talált irományok átvizsgálása és rendezésére, valamint a hiányok lehető pótlásának eszközlésére a resignáló küldöttség egy bizottság kiküldését találta elkerülhetetlenül szükségesnek, mely szerintem is az, mert a felelősség e tekintetben még most is a volt elöljáróságot terhelvén, a városnak mulaszthatlan érdeke kívánja okmányainak és nyomatékosabb ilyetén ügyeinek mielőbbi rendezését. A városi levéltárnak azon része, mely a legújabb nehány évből keletkezett Homolay László volt levéltárnok által, Kmetthy István árvaszéki jegyző s levéltárnoknak a vég átadásig ideiglenesen resignáltatott. A levéltárnak végleges teljes átadását akadályozta az uj helyiségbe való áthelyezés, s az e miatt ott szükséges, uj berendezés mely immár majdnem befejezve lévén, a lehető legrövidebb idő alatt eszközöltetni fog. Ennyi az tekintetes képviselet, mit a hivatalok átadásáról bejelenteni kötelességemnek tartottam. (Folyt, köv.) Felelet L Gy. ur „Válaszára.“ A múlt évben, a népnevelés ügyet érdeklő tárgyak közt, ily czimü dolgozatom rs jelent volt meg e lapban: „A tanító a társadalmi életben“. Erre az alkalmat a tanítók mellőzése, lenézése s ez által a kitűnő egyéneknek e pályától való elidegenedése adta. E nemű állításaim igazolásaként egy példát hoztam fel név nélkül. Sem hely, sem személy emlitve nem volt. — L. Gy. ur az Írottakat magára olvasván, alkalmazván, képe mását felismervén : nosza 1 kiáll a sikra, az olvasó elé (valószínű, hogy másként nem tudta nevét e lap olvasóival megösmertetni) s elkiáltja magát, hogy az, a kiről szó van, nem más, mint ő, L. Gy. (egészennem merem kiirni íecses nevét, mivel azt az ő névaláírásai után teljes biztossággal tudni nem lehet; mert alig egy év lefolyása alatt irta Lissik-nek, azután Ligety-nek (ty-nal), most megint írja czikke alá L i g e t h y-nek (thy-val); tehát majd minden lónapban másként; a mic. névváltoztatási engedélyben egyképen van, azt hiszem csak; ez eligazítana; de nem láttam); tehát legyen csak p Gy. m. kir. postamester és orgonista tanító. Aztán, mint kinek a tyúkszemére hágtak, berzenkedik, személyeskedik, gáncsol. De állításaimból meg nem czáfol semmit; hanem csak annyit mond, hogy a mit tett, nem betű szerénti értelemben tette (saját szavai). „Nem betű szerinti“ Ne nevess, sőt sajnálkozzál e védekezés, észjárás, okoskodás felett t. olvasó 1 Tehát én, czikkeimben nevet nem emliték; mivel személyeskedni nem volt, mint a hogy mostan sincs, szándékomban. L. Gy. ur azonban a személyeskedés posványába veti magát s hado- názásai, lubiczkolása közben besározza — magát. Egy ellentmondó szó, egy eszme, egy gondolat nincs hoszszura nyúlt, semmit mondó firkálásai ban. Ez aztán az oka, hogy a személyeskedés, piszkolódás mocsárjából egy perezre, egy lélek zetvételre sem képes kiemelkedni. — En őt ily alacsony helyre nem követhetném a nélkül, hogy magamat is be ne sározzam. Egyénisége pedigsok- kal kisebb pont, minthogy vele nyilvánosan foglalkozni érdemes volna; handabandáit — válaszát — pedig túlbecsülném, ba arra hoszszasan felelgetnék. Különben is jó régecskén megírta Jósika,hogy: „üres szavak ... badar beszédre egy felelet van: hallgatni!“ Olyan válaszra, mint az L. Gy. űré talán ennyi felelet is sok volt. Tehát hadd szennyezze az a „Szabolcs“ 1874. évi 52. számában — a papirt. Egy tévedését mégis helyre kell igazítanom. Állítja a válaszoló, hogy dr. Mathews- től vett idézetem nagyon közönséges. Téved, csalódik ; mert dr. Mathews müvei ez évben fordit- tattak nyelvünkre. Hogy pedig L. ur az angol eredetit olvasta volna: bátor vagyok kétségbevonni .... Azt meg csak nem fogja rá dr. Mat- hewsra, hogy plagizált?)... A t. szerkesztő úrhoz pedig egy kérésem van. Miután első czikkemben sem hely, sem személy nevezve nem volt; s miután L. Gy ur állitásaimból semmit meg nem czá- folt: kár volt e „válasznak“ keresztelt üres handabandát a lapban közölni. *) — Máskor tanácsosabb leend az ilyesmit a papírkosárba temetni. Végül pedig újólag felhívom megyénk igen tisztelt tanfelügyelőjének figyelmét a kérdésben levő abnormis helyzetre, a mándoki róm. kath. iskolára; hol az orgonista tanító postamester is egy személyben az 1868. XXXVIII. t. ez. 141. §-a ellenére; s hol a posta is az iskolaépületben van ; hol az iskola udvarán — a paedagogia elvei ellenére — tekéző helyiség van felállítva, habár „zártkörű“ czimen is. Ezt azt hiszem a nevelők, tanítók előtt indokolni felesleges. H >gy a helyben lakó esperest — plébánus ur ezeket behunyt szemmel nézi ?!.... Mindennek meg van a maga oka. Ennek is. De nem kötöm a szarkafarkára .... Találja ki az olvasó . .. Görömbei Péter. Nyir-Bátor, 1874. decz; vége. Tisztelt szerkesztő ur! Nem a „fővárosból,“ hanem csendes mezővároskánkból — Nyir-Bátorból — keresem fel „Szabolcs“-ot, kisvárosi csendéletünk legutóbbi napjainak képét adandó. Képem első vonását táncz képezi. Táncz, nem feszes bálban, hanem kedélyes lakadalom- ban. Balázs Kálmán kitűnő zenéje mellett a szerény ugyan, de különös ügyességgel diszi- tett tánezteremben világos viradtig együtt maradt a vigadók serege. Csacska csevegés, fe- szélytelen otthoniasság ömlött végig az egész társaságon s a derült kedv felhőtlen azúrja *) Tisztelt barátunk b munkatársunknak e sza >aira feleletünk, hogy a védekezésnek tért nyitottunk a méltányosság érdekében. Az elfogulatlan közönség o 1- v a s és i t é 1, ez az ő feladata. A mi kötelességünk pedig ezennel bezárni e téren a vitát. Szerk. szájba mindig ott lehetett látni egy pipát, ontva és pipálva a tulajdonos mint egy basi- bozuk. A 23-ik évet tapodtamár, midőn elve ellenére szerelmes lett; igaz, a szív olyan, mint a jó bikkfa tapló, a szerelem szikrája könnyen beleakad. Talán vágyott is a szegény fiú egy rokon kebelre, a mely őt megértse. Szemelt is ki számára Szép Zsófia nagynénje egy komoly és okos leányt, kinek volt is mit apritnia a tejbe, de Muki kijelentette hogy bár nagy tisztelője a komoly és okos hölgynek, de feleségül nem kívánja. Csak hagyja a nagy- néne ezt az egyet az ő Ízlésére. Persze hogy rósz néven vette a nagynéne ezt az akaratosságot. Segítettek aztán szítani a nagynéni neheztelését Muki iránt azon rokonok is, kik a nagynéni tekintélyes vagyonához just tartottak. Muki azonban egész (cynismussal) vette a dolgot, mert szerinte miután még mit sem nyert, úgy veszteni sem veszthet semmit. Határozatában egész erélyt mutatott, tisztában volt önmagával. Egy szép délután magát kissé rendbeszedvén, készült a reá nagy fontossággal biró látogatáshoz ; vett egy uj pálezikót a közeli kereskedésben, felhúzta félkeztyüjét (a másik fél már rég elveszett, tehát a keztyütlen kezét a zsebbe tartogatta) s miután a gavallériának elégtétetett, — megindult, zsebében a megirt szerelmes levéllel, melynek megírásánál 4 britanni- ca és 2 cabánus fogyott el. Szive hangosan dobogott, a mint kopogtatására kihangzott: „Szabad.“ Bent találta Váry kapitánynét leányával együtt. A lehető legszivélyesebben fogadtatott. Váryné kicombinálta, hogy Mukival rokonságban is áll, persze távolról; mig Szép Zsófiának sem telt be dicséretével. — Páratlan a maga nemében ? az igaz, a kedves Zsófikám. (No ebben igaza volt, mert még nem akadt párja.) De nem szép tőle, hogy meg nem látogat! — Ah nagyon s jnálja ... de éppén most. . . — Kitalálom hol van . . . Balaton-Füre- den, hallottam minő sensatiot keltett ott . . . hiszen ő a legszebb korban van és független. — No csak dicsérjétek, gondolnátok, csuk hogy rak levelemben benneteket!—vélé magában Muki barátunk. — Mai estélyünkön rém éllem részt veend nemde ? — mond Eleonóra háziasán, kedélyesen fogunk mulatni, itt lesz Czeczil és Leona barátnőm, Szélverdy ur fuvolázni, én pedig zongorázni fogok; ön. hallom, szépen dalol, remé- em, hallunk öntől egy szép magándalt . . . — Oh kérem, túl becsüli nagysád gyarló tehetségemet, azonban nagysád egyetlen szava mrancs1 — Én csak kérem önti . . . Muki gyakran megtapogatta kabátja zsebét, hogy meggyőződjék, a szerelmes levél valóban megvan-é? Közbe közbe nagyokat so- íajtott, melyet Váryné bizonyosan észrevett s okát kitalálta, mert arczán egy sajátságos mosolyt lehetett észrevenni. —• No csak csináljátok meg az estély tervét gyermekeim 1 — mond az anya s a szomszéd szobába távozott. E kellett csak Mukinak; óvatosan nyúlt zsebébe s kivette szerelmes levelét. — Fogadja el nagysád e levelet s olvassa át, ha eltávozom. . . — Nem értem önt . . . kihez szól e levél? mond Eleonóra, (a czim hiányzót a levelen) —- s kicsoda Írja? . . . — Hadd maradjak adós a felelettel; nagy- sádnak pedig beszéljen maga a levél. Eleonóra ajkán egy sajátságos mosoly játszadozott; hirtelen zsebébe rejté a levelet s a mint Muki ábrándos nézésével találkozott, elpirult. Egy perczig szótlanul ültek ott, a mi-1 dőn a mama nyitott be két nővel, névszerint Zengő Belánéval, ki a kis város irány-adó köreihez tartozott, férje városi szenátor, nagyhangú szónok és merész ember, de honn nőjének alázatos s minden szeszélyét teljesítő szolgája, de ki azért fennen hirdeté, hogy ő az ur ám a háznál, s ő éppen nincs szenvedőleges állapotban, ki az ellenkezőt mondja, merő rágalmazó. Vele van Fecseghy Tihamérné is, a ki úgy összeszedi a napi híreket, mint valami lelkiismeretes újdondász s naponként megteszi előterjesztését; például, hogy Szőkynének minden héten háromszor van migrainje, melyet csak dr. Szerelemffy, az a csinos ember, a ki nem rég érkezett a városba, képes csilapitani; Ludy Amáliát nem akarja rágalmazni, de feltűnő, hogy nála minden évben kétszer háromszor egy gazdag nagy bácsi megjelen s hoz neki valódi persiai szőnyegeket, ékszert és a többit. Virító Menyusnéról a fáma azt mondja, hogy szerfölött kendőzi magát, jóllehet már eladó mosolygó menyezetet képezett a ragyogó csillagszemek fölött. Mintha a legügyesebb mükev- tész kötötte volna, oly szingazdag oly festői virágcsokrot képezett a hölgyvilág, a csokornak papírtokjául a — mamák szolgáltak; ezen belül Szabolcs és Szathmár megyének egy-két fakadó májusi rózsabimbaja virított; a bokrétának középpontját pedig egy hegyaljai asz- szonyka alkotá. Hegyalja te! hát neked nemcsak boraid, hanem hölgyeid is szivet- és agyat zavarók? A csillagászok, ha tudományuk segítségével ki tudták volna számítani, hogy e nő városunkban lesz, bizonyára eljöttek volna hozzánk megvizsgálandók — a „Yénus átvonulását“. . . Költő az élet. Gyűlöli az egyhangúságot, a változatosság sójával fűszerezi a világ sajta- lanságát: Itten násznép; ottan gyász- nép. Itt vigan-vigan szól a zene, tánczolnak; ott busan-busan szól a harang temetnek. Derék főbírónkat tették nyugalomra. De alig ülepedett még a síron a rög meg, s a vasárnapi borocskának ünnepélyes behatása alatt már is éljenzik az uj bírót. „Le roi est mórt, vive le roi.“ Meghalt a (király) biró, éljen a (király) biró. És újra táncz, de csak leendő táncz. A casino-egylet bált rendez, bált a pénzsovány időknek daczára is. Vájjon a rendezők követni fogják-e azon jeles példát, hogy azon nőkre, kik fényűző ruhában jelennek meg, 10, 20, 30 forintnyi adót és a „petrezselyemárulás“ (nem- tánczolás) büntetését szabják? Ghyczy elvárja tőlük. M. M. Tisztelt Szerkesztő ur! Tekintetes Bónis Sámuel jeles szolgabi- ránk a helyszínén megjelenvén, a már közzétei t sérelmek orvoslását azt adóhajtók visszaélései ellen azonnal foganatosította. line küldöm intézkedése másolatát. Kedves kötelességemmé vált a;t olvasó közönségünk tudomására juttatni. Dombrád. Dec. 30. 1874. Dr. Heiszler József. A M. K. Tekintetes Adóhivatalnak Jüs- Várdán. Dombrádi tanító Kutassy József ur panaszolja, miszerint nála, mint tanítónál, kinék adója az egyház által fizettetik, az adóvégrehajtó ur által ingóságaira foglalás tétetett. Biztosan hiszem, hogy tudomással bir a Tek. adóhivatal a debreczeni pénzügyi igazgatóságtól a dombrádi egyház részére küldött végzésről, mely a n. mlts. M. K. pénzügyi miniszter ur rendelete folytán, ez egyháznak há? rom havi haladást enged, s azon esetben is, há a fizetés ekkor sem történnék nem az egyházi férfiak, hanem az egyházhoz tartozó egyes lakosokra vagy az egyház földjeire rendeli el a végrehajtást. Papi és tanitói fizetések, s földek után miniszteri rendeletek, . egyházmegyei határozat szerint is az egyház tartozván fizetni az adót, törvényadta jogomnál fogva, ki nemcsak az állam, hanem az egyesek jogait is védeni tartozom, a fentebb említett foglalásnak az említett okoknál fogva ellene mondok, s miután több eset jött tudomásomra, hogy a kiküldött végrehajtó urak, nem tekintve a törvény határozott rendeletéit, a legszükségesebb igavonó marhát, véginségén segítő haszonmarhát, szükséges ágyneműt, sat. szinte foglaltak, ennek folytán, felkérem a Tek. M. K. adóhivatalt, hogy az illető végrehajtókat, a törvény szem előtt tartására utasítani ne terheltessék, s a már megtörtént ily nemű foglalások kiigazítását elrendelni szíveskedjék. — Kelt Domh- rád 1874. Decz. 24. Ifj. Bónis Samu. • lányai vannak, haja már őszbevegyült, de festi, ezt hitelesen a szobalánytól tudja, valamint nem kerülte ki a múlt bálban Szemesné figyelmét azon körülmény, midőn arcza, Kánya ur, a mérnök és kitűnő galloppos arczával jött érintkezésbe. Egyébiránt siet kijelenteni, hogy ő csak constatálja azt, a mit rebesgetnek. De a mellet belsejében azt gondolja: Nem hiszem ugyan magam se ezeket, de úgy kell nekik, hadd szólják szapulják, úgy is fenn hordja fejét különösen ez a Szemesné, miólta Bécsből megérkezett az a 200 frtos felöltője. Váryné aztán mint elnöke a tanácskoz- mánynak, kimondja a határozatot s másnap az egész kis város értesülve van mindenről; nem kellett hozá sem hírlap, sem telegráf. Muki barátunk annyira el volt fogúivá, hogy pár perczig szótlanul ült, ekkor lépett be pár fiatal ember, egy egy nőt hozva karján. A két fiatal ember Zenghő Arthur és Gyula volt; jó hegedűs és jó — tilinkós. A hol ő jelen volt, ott röktön kész volt ä mulatság. Arthur szenvedélyes tánezos, ki a bálokban ,sensatiot is csinált, legalább ő azt hitte; ügyes lábii, de egyébként üres fejű dandy volt; egyébiránt, Gyulát teljesen kielégítette, ha nézhette az előtte röpkedő párokat. Muki bemutattatok. Arthur egy kegyteljes fejrezzentéssel fogadá. Muki, ugylátszik, mintha szivszorongást erezne, ha csekély igénytelen személyét a nagy-városi elegántiával öltözködő dandyékéval összeha- sonlitá. (Folyt, következik.
