Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-28 / 9. szám
Nem üj kölcsön alakjában, hanem a függő adóságok törlesztését czélzó, lehető legkisebb kamatú tökével leendő csere végett. Ennek folytán a képviseletnek szept. 5-én 3M"/ihí3 Ü I kelt határozatából kölcsön vétetett, említett gr. Dessewffy Kálmántól 2451 db. 300 frankos magyar franczia vasúti részvény 106 írtjával számítva 259,806 forint értékben. Ezen igy nyert vasúti részvények jó hitelű és teljes biztositéku pénzintézeteknél elhelyeztetvén, az ezen műveletből eddig befolyt 149,140 forint. Elhelyeztettek a papírok 7 és '/3% fizetéssel, a grófnak fizet a város 8%-it és igy a kölcsön művelet 101/3% mel* lett volt csak létesíthető, tehát erészbeu legalább is 2% kamat megtakaritáB tűnik elő. Az ekként tett pénzerő tette lehetségessé azt, hogy a házi pénztár fennakadás nélkül teljesíthette fizetési kötelességeit mindez ideig: jövőre nézve azonban az előgondos- kodás halasztbatlan égető szükség. A számvevőség által úgy az 1873, mint az 1874-ik évekre elkészített költségvetés a képviselet által tüzetes tárgyalás után elfogadtatván, a megyei hatósághoz jóváhagyás végett beterjesztetett azon kérelemmel, hogy a városnak pénzügyi rendezkedése s elodáz- hatlan rendkívüli kiadásainak fedezhetése czél- jíból 1 millió forint kölcsön felvétele engedélyeztessék. Ezen költségvetési munkálat a megye bizottmányának határozata mellett kiküldött, és itt helyben múlt évi deczember hó 16-án kormányzó alispán Bónis Barnabás ur elnöklete alatt működött bizottság által tételről tételre tüzetesen felülvizsgáltatott, s ugyancsak 1873. év deczember hó 29-ik napján 206. sz. a. kelt határozattal a megyei bizottmány által jóváhagyatott, s a kért egy millió forint kölcsön fölvétele 90,400 forint felüleggel engedélyeztetett, s az ezt jelző határozat a közköltségi kiszámítással immár a tekintetes képviselet intézkedése alatt áll. A pénztári kezelés eredményét kimutatja az ide B) alatt csatolt pénztári kimutatás, mely szerint az 1873-ik évi összes bevétel 449,893 frt 55% kr. Az 1873-ik évi összes kiadás ..................... 447.825 frt 98% kr. volt. e zt levonva, volt 2,067 frt 59 kr. 1873. decz. hó 31-én a pénztári számadás le zártával a maradvány. Az 1869. évtől felülvizsgálatlanul maradt számadások áttekintésére a tekintetes képviselet kebeléből egy bizottság küldetett ki, mely bizottság előzetesen az 1872. évi számadásokat felülvizsgálta, s a számvevőnek súlyos betegsége miatt működését kényszerült egy- időre félben szakítani. IV. A város adóügyeinek ellátása. A múlt év elejével eszközöltetett Iegel- BŐbben is az 1873-ík évre szóló személyadó összeírás, mely tészen . 14,437 frt 879/4 kr. Azután közetkezett az ugyanezen évre szóló B) táblázat elkészítése, mely 5,630 tétel számból áll, b ebben foglaltatik: 1. 123360 frt 21 kr. minttiszta jövedelem ezután kivetett földadó összege 38,378 frt 77% kr. 2. Házosztályadó 3,672 „ 50 1) 3. Házbéradó . 10,918 1 15% n 4. Jövedelemadó 22,657 „ 4 n Összesen 90,064 frt 34% kr. Ezen kívül benn foglaltatik a B) tabellában 1873. évi január hó elsejével meglevő oss. es adóhátrány 53,935 frt öé8/, kr. E város lakossága által mindezen adóbeli tartozásokban 76365 frt 82 kr. fizettetett be, s igy maradt az 1874. évi január 1-én összes adóbeli tartozás vagy hátrány 67,640 frt 57 kr. A lelépett tisztikar az 1873. év elejével reánk üres pénztár mellett, a következő a városra mint földes urra rótt adóbeli hátrányokat hagyta u. m. 1. Városi határbeli birtok adójában..........................14,913 frt 86 kr. 2. A császárszállási puszta adójában ....................... 10,890 „ 44 „ 3. Ezen pusztavétel százalékában .... 10,592 „ 4. 1867-től 1872-ig bezárólag illetékegyenértéki adóban .... 1,318 „ 83 „ 5. 1872. évről fogyaszatási adr'hátránv .... 3.501 „ Összesen 41,216 frt 13 kr. Ezen hátrányhoz járult az 1873. évi adókivetés u. m. 1. Határbeli összes adó 8,241 frt 87 kr. 2. Császárszálási puszta adója . . . . . 3,939 „ 42 „ 3. 1873-dik évi fogyasztási adó .... 14,004 „ És igy az átvett adóteher_________________ volt — összesen 67,401 frt 42 kr. melyből törlesztetett az 1873-ik év folyama alatt 1. A város helybeli birtoka után .... 12,028 frt 12 kr. 3. Pusztavételi százalékban ..... . 10592 „ 4. Illeték egyenértéki adóban ... . . . 1,318 „ 83 „ 5. Fogyasztási adóban 17,505 „ E szerint összesen 55,142 frt 04 kr. tehát a lefolyt 1873-ik évben törlesztettünk annyit, mint a mennyit a volt elöljáróság a város adókönyvecskéjének tanúsága szerint 4 év alatt sem fizetett be az adópénztárba. Az 1873. év beálltával volt a városnak adóhátránya ..........................14,913 frt 86 kr. az 1 873. évi kivetés, még pedig: Földadó . . . 2,871 „ 81 Ilázbéradó . . . 1,064 „ 19% Házosztályadó . . 11 „ 40 Személyadó . . . 263 „ 55 Jövedelmiadó . . ' 4,030 „ 91% Összesen 23,155 Irt 73 kr. Ezen hátrányból törlesztetett a házipénztárból 12,028 „ 2 kr. Az 1865. junius 6-án kelt és a7086/g<is számú pénzügyminiszteri intézmény által sétáltatott adótartozás . . . . . ’ 9,024 „ Tehát összesen 21,052 frt 2 kr. ha ez a .... 23,155 frt 73 kiből levonatik . . . . 21.052 frt 2 kr. lesz .......................... 2,103 frt 71 kr. a v áros fizetetlen hátránya az 1874-ik évre. (Folyt kör.) Régi dolgok újra előhozva. (Folyt, és vége.) Hogy a két oldalú szerződés másik részét, mire én is becsületszót adtam, teljesítettem, arra nem kell bizonyítvány, mert az egy publicus actus volt: sőt ezen szerződést még akkor is megtartottam; midőn reám a lelép és szándékáért neheztelő, — Ráthra a fellépésért dühöngő pártom megnyugtatására, — a Ráth ur által levélben tervezett, s a mindkettőnk pártja részérőli négy bizalmi férfi tudtával történt, pro fonna sorshúzás, egy pár perezre kezembe játszotta a képviselőséget is, mit én — ha az adott becsületszó értékéről oly silány fogalmakkal bírnék mint Ráth ur, vagy ha akkor őt úgy ismerem mint ma, — bizonyosan meg is tartottam volna. De ő, még jul. 1-én Szerencsen, a sorshúzást egy fél órával megelőzőleg is, jó- s lehet mondani legbecsületesebb pártbarátja, tokaji kereskedő Hajdúk Ambrus által azt izenvén: „hogy ha én egy óranegyed alatt le nem köszönök s a tért neki ott nem hagyom, a Mádon adott becsületszó kötelme alól magát felmentettnek tekinti.“ Miről Hajdúk urat hit alatt kérem kihallgattatni; becsületes embernek, s a magyarországi egy millió iparosok — általa annyiszor, és oly fennen emlegetett — méltó elnökének képzeltem, — előre látva barátaim megneheztelését, a jelöltségről, s illetőleg a képviselőségről leköszöntem. S ezzel be is volna fejezve a mádi egykori hires képviselőválasztás első felvonása, mi tulajdonképen az én perbeli keresetem alapját is képezi. A második felvonás eseményei a választásnak, hogy az én lelépésem után is, mint bukott meg Ráth ur julius 3-án a mádi gyepen ? _ mi, köztünk legyen mondva — nekem nem is okozott valami különös nagy lelki fájdalmakat; bár a Szabó Lajos győzelme még kevesebb örömet. Miképen rabolták meg Ráth urat iparos és nem iparos hivei annyi ezerekig, mikor a választás reggeléig ellenfele sem volt ? miképen haragudtak meg én reám is némely barátaim, hogy miért nem szórtam el újra vagy négy—öt ezer irtot, egy bizonytalan győzelem reményéért, mely még a siker esetén sem nyújtott volna, a jelen constellatiók közt, sem a kerületnek, sem az országgyűlési ellenzéki pártnak semmi észrevehető hasznot s illetőleg erősbülést? — miképen gyanúsított engem Bajusz ezen lelépésemért, s mint nevezett engem ország világ előtt árulónak ? — mint feleltem én akkor neki, s a véle egy hitre térteknek, csak röviden ennyit: „Wie der Schelm ist, So denkt er,“ — várva az időtől és eseményektől ezen ügy biztos tisztázását ? ezek mind nem tartoznak megindítandó perem keretéhez. — Hanem tartoznak igenis, a harmadik felvonás jelenetei, a mint következnek : A megtörtént választás után pár nap múlva irtani én Rath urnák, egy barátságos levelet, melyben felh Ívtam, hogy miután az én mebizottam Tolcsva város jegyzője Búza József urnák, a választást megelőzött este, az ő pénzkezelője Krakker Mátyás a tőlem Kovács József volt tokaji bíró, és Semsey István zom- bori ref. lelkész nyugták mellett átvett élelmi szerek és italok árában, 1 a Ráth fellépéséig tett kiadásaim fejében, összesen m. e. 1000— 1200 írtra tett számlámra, csak 100 száz frtot előlegezett; s ő maga is Zomboron, Balogh Lajos ur házánál és jelenlétében, a választás folyama alatt jul. 2 án, a felmaradt fizetetlen összegmaradványt, Pestről ígérte megküldeni, ugyancsak Búza József jegyző urnák, ezen Ígéretét s kötelezettségét váltsa be. Levelem következtében csakhamar, azaz julius 7-ikéről keltezve, egy gyöngéd női kézzel ivott levelet kaptam válaszul a fővárosból — mely igy szól: „Féljem a múlt választási napok eseményei következtében oly betegen érkezett haza, hogy helyette én válaszolok, de remélhetőleg pár nap múlva jobban lesz, s akkor személyesen fog válaszolhatni. — Ráth Károlynő.“ Úgy látszik, még ezen levél íratása alkalmával, Ráth ur által, az adott becsületszó, helyes értékében mérlegeltetett. — Azért vártam is nyugton, ha jól jut eszembe, különben Ráth urnái lévő leveleim megmutathatják, — mintegy hat hetet. — Akkor ismét, egy tisztességes levélben figyelmeztettem Ráth urat, kötelessége teljesítésére. Már ekkor nem nejövei, csak Gelléri Mór titkárával válaszoltatok, ezen változásra igy szóltam magamban : „Ráth urnái az adott becsületszó értéke, ötven perczenttel esett alább, s közel áll a fagyponthoz.“ Mert Gelléri levele igy szólt : „Főnököm meghagyásából Ívhatom önnek, miképen ő nem tud semmi nevezetesebb dolgot, mely őt a személyes levélírásra indíthatná.“-------Titkárommal Írattam vo lna én is már akkor Ráth urnák, hanem a szegény falusi gazda maga végezvén el maga körül a titkári teendőket, magam nyomtam meg egy kissé erősebben a pennát, (szeretném ha Ráth ur ezen levelemet is beperesitené) és ez a levél azután, őt e következendő személyesen irt levél fogalmazására készteté: Bátyám ! én tokaji kortesvezéreimnek oly bőven kifizettem választási költségeiket, hogy azon összegből, a tőled általvett élelmi szerek ára bőven kitelhetett; a mi pedig az én fellépésem előtti választási kiadásaidat illeti, azoknak visszatérítését tőlem bátyám, csak akkor követelhetnéd lovagiasan, ha én meg nem buktam volna.“ Ráth Károly. — Derék! — Valósággal egy derék ipariovagias okoskodás 1 Csakhogy feledé Ráth ur, hogy én mikor leléptem, neki csak helyet engedtem, nem pedig képviselőséget biztosítottam, — ezer forinttal, ezer iteze borral, ezer részlet pecsenyével, ezer részlet kenyérrel, egy rongyos harmincz forintos czigány bandával, miket in natura tőlem átvett. — Ha Ráth ur hívatlan vendégként, nyakamra nem tolakodik, én meglehet, képviselő lettem volna, de Ráth Károly soha. — Más Tokaj hegyaljánkon Mátyás király, más Mátyás kovács. — Hiszen 6 ezer írttal még Szabó Lajos is nyakára ült. Ezen levele után Ráth urnák, láttam körülbelül hányat ütött az óra? felismertem, hogy kivel van dolgom? láttam, hogy a magyarországi ‘-'árasok elnökének általam hozott áldozatra, Ráth Károly a pesti kalapos mester, sohasem volt méltó, s miután ezen levél teljes megtagadása, méltányos és jogos követelésemnek, s minden, még ezen levél vétele után tett, többrendbeli magán sürgetéseim sem vezettek sikerhez, nem maradt fel más ut, mint ezen pert nyilvánosan meg- inditani. Ugv is, nem annyira a Ráth Károly által eltagadni akart ezer forint bánt engem, hanem azt hiszem, hogy ezen per részleteinek fölmutatása által meg fogom győzhetni, a Bajusz ügyvéd rágalmai által téves hitre vezetett olvasóközönséget, — hogy én hibázhattam, midőn leléptem, s inkább kellett megbuknom, negyedszer is, nem költve egy fillért sem többet, mint Ráth-féle embereknek engedni által a jelöltséget, — s felvilágosítom az engem gyanúsított jóbarátimat I távol ismerőseimet; hogy hitvány megvesztegetett áruló nem voltam soha; s belátja a világ, hogy egy oly egyéniség, mint Ráth ur, ki előtt becsesebb egy nyomorult ezer forint, mint adott becsületszavának beváltása. Az nem igen fog 10—20 ezer forintot, Bajuszként, azért kidobálni, hogy valaki előtte a képviselőségre vezető ösvényről kitérjen. — Azért is megnyerendő követelésem felét ezennel — azaz ötszáz frtot, — a honvéc menház szegényeinek ajánlom. — Neked pedig öcsém 1 ügyvédi fáradságaidért küldök olyan ötven butella magam termesztette tokaji bort, melyhez hasonlót a főváros borkereskedőiné hasztalan keresnél. Mielőtt azonban megkezdenéd peremet, határozd meg te, becsületbirák-, vagy a rendes bíróságok előtt inditsuk-é meg ? Es mint nobilis ügyvédhez illik, szólítsd fel előbb erre Ráth urat is. — Hanem azt kikötöm, hogy felszólításod nyilvánosan, valamelyik nagy hazai lapban jelenjen meg, — hiszen a szerkesztőségek loyalitásától követelhetem, hogy ha annak idejében oly készek voltak az ellenem szórt rágalmakat közölni lapjaikban, — most a védelem betűinek is legyenek szívesek megnyitni hasábjaikat. — Ha fizetést követelnek érette, készséggel teljesítem. Az „Egyetértés“ nem lesz az elsők közt a felvételnél, — bár ő lenne véle köteles, — egynémely nagyhatalmassága ezen lapnak, rósz szemmel néz reám, a régi jóbarátra, mióta a múlt évi májusi gyűlésünk alkalmával, a függetlenségi párt alakításáról Mocsárynál tartott értekezleten ki mertem mondani: „Hogy mi az ország minden vidékéről egybesereglett ellenzéki választók, nem egy uj balpárti árnyalat alakításáért fáradtunk Pestre, — nem azért, hogy a sereg nélkül működő ellenzéki vezérek számát ismét egygyel szaporítsuk; hanem azért, hogy a szétszakgatott ellenzéket egyesítsük, egy kalap alá hozni. megkísértsük.“ — Elég volt ennyi, hogy reám az anathema kimondassák; — hiszen! még Kossuthra is megnehezteltek ezen urak, mert történeti nevezetességű legközelebbi nyílt levelében Tisza Kálmánra ezen szavaiban: „a vér nem válhat vízzé“ kibékitőleg mert megemlékezni. Kérd fel a „Magyar Ujság“-ot, kérd fel a „Hon*-t, talán ők felveszik, nem kérek tőlök pártfogást, csak méltányosságot; mert a Bajusz gyanúsításait ők is terjesztették ellenem, most nyújtsanak segédke'et az igazolásra is ép oly készséggel. Ezt hozza magával a szerkesztői becsületesség. Tiszta, mocsoktólment nevet szeretnék kis fiaimra magam után hagyni, ez minden törekvésem, hiszen tudtam én azt jól, még 20 éves koromban, 1834-ben, midőn szegény Lo- vasyval Pozsonyban az ellenzék sorai közzé esküdtem fel, hogy jutalomra, hogy elismerésre nem kell a politikában számítani. De hogy saját pártom, s barátaim fognak utoljára, ártatanul megfeszíteni, arra, megvallom, még se voltam elkészülve. Beatus ille qui procul negotis, stb. — Két ezer évvel ezelőtt mondta ki ezen nagy igazságot Ilorácz, s ez lesz ezután az én jelszavam is. — Az ellenzék csatárlánczát hadd képezzék ezután, Színi Károly és Bajusz; én már úgy is betöltve hatvanadik évemet, majd csak hátul kullogok, hol nem talál többé a golyó, nem a méltatlan bántalmazás. Tolcsva, 1875. február 10-én. Mezősy László. Vidéki levelezés. Nyíregyháza, febr. 18. 1875. Tisztelt szerkesztő ur! Azon kérdésre, mely a „Szabolcs“ 7. számában volt tanfelügyelő Tokaji Nagy Lajos ur az iskolatanács alakuló gyűlésében elmondott beszédének darusításából befolyt pénzek mi- képi elhelyezése iránt, hozzám intéztetett, a z illetékes választ nem én adható m m e g. A jegyzőnek hivatalos működése, pusztán a jegyzőkönyvek szerkesztésére szorítkozott: a kiadmányozások mindig, a mint ez egy oly tiszteletbeli hivatalnál, külön jegyzői iroda hiányában, máskép nem is képzelhető, elnöki utón történtek. Az egyes ügyek miképi végrehajtása tehát nem tartozott illetőségi körömbe. — így a fentemlitett ügyben közreműködésem abból állott, hogy Nagy Lajos ur szerénységénél fogva, maga nem akarván saját müvét a közönség pártfogásába ajánlani, egy előszót Írtam a beszéd élé, melyben Sza- bolcsmegye tisztviselőit és iskolatanácsosait e mü megvételére, illetőleg elárusitására fölhívtam. A kinyomatott példányok a nyomdából egyenesen az elnökhöz szállíttattak, onnan küldettek szét. Hogy mily eredménynyel, arról hivatalos tudomásom niucs. Hogy tett-e ez ügyben Nagy Lajos ur jelentést a tanácsnak, a levéltár nem állván rendelkezésemre, biztossággal nem emlékszem. Különben az ügy magán eredetű volt, egy ebéd alkalmával pen- dittetett meg, nem hivatalos megbízás következtében indult meg, nyilvános számadásnak tehát csak akkor képezte volna tárgyát, ha eredményre vezetett volna. Annyi még a hét év után is emlékezetemben van, hogy Nagy Lajos ur ebbeli fáradozásának a közönség részvétlensége folytán semmi, vagy legalább említésre méltó eredménye nem volt. Azon nagyon csekély összeg, mely talán még is bejött, ha jól tudom, Nagy Lajos ur által azon gyűjtéshez csatolt atott, mely akkoriban szegény iskolás gyermekek fölruházására indíttatott meg. Meg lehet az érdekelt ur győződve, hogy ha a közönség részvéte Nagy Lajos ur buzgalmával és közügyekben lelkiismeretes pontosságával arányban állott volna, — a központi könyvtár alapja minden sürgetés nélkül is meg lett volna vetve. Közlendem egyébiránt a feltett kérdést Nagy Lajos úrral, ki bizonyára készségesen adandja meg a hiteles felvilágosítást. Fogadja tisztelt szerkesztő ur kiváló tisztelem kifejezését. Dr. Baruch Mór. Thas, február hó. 1875. Tisztelt szerkesztő ur!*) Becses lapja folyó évi 6 számában, H. aláírással egy a thasi január 17-ki tánezvi- galom alkalmából, az itteni intelligentiát megtámadó czikk jelent meg, mire egy pár sorral, de csakis tárgyilagosan, kívánok válaszolni; remélve, hogy t. szerkesztő ur lapjában, hol a vád megjelent, az igazolásnak is helyet fog adni. Távol van tőlem, hogy a tapintatlanul intézett rúgásra, viszontvágással feleljek, én csak az emelt vád alól, tisztázni kívánom a vádlottakat, s reményiem, hogy soraim olvasása után, maga a czikkiró ur is meg fog győződni támadása helytelenségéről. Miért nem jelent meg a thasi intelligen- tia egy része a kérdéses tánczvigalomban, okát nem ösmerem, de azt hiszem, hogy ezt kutatni sem nekem, sem czikkiró urnák, nincs jogunkban, mert ez által, az egyéni szabadságot sértenénk meg, mi azt hiszem, democ- raticus elv, hanem arra nézve, miért távozott el jókor a megjelent egy pár tag, kik még erősebben vannak megtámadva, megsúghatom czikkiró urnák, hogy azok, az előtti éjjelen, egy a vidéken köztiszteletben élő egyén neve ünnepét ülvén, nem éreztek magokban elég testi erőt, két éjjelt egymásután felvirasztani; azt hiszem, ezzel sem vétettek semmit, a de- mocraticus elvek ellen. De nem veszi-é észre t. czikkiró ur, hogy midőn a thasi intelligentiát, a democra- ticus elvek megsértésével vádolja, maga árul el aristocratikus hajlamot, megkívánja nevezetesen, hogy őt befizetett belépti dijáért, a thasi intelligentia, kivilágos viradtig mulattatta volna, de másrészről megsértésnek veszi, hogy szobaleányok voltak azok, kikből a társaság állott, kikkel én, minden más erőszakolt aristocraticus hajlamaim daczára, szívesen elmulattam volna, ha a társaságból el nem üz a már említettem körülmény. Ne bántsuk egymást minden ok nélkül t. czikkiró ur, van úgyis elég, a ki bánt bennünket ; s ha vádat emelünk valaki ellen, győződjünk meg előbb annak alaposságáról. r. 1. *) Térszlike miatt múlt számunkból kimaradt. Szűk,
