Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-21 / 8. szám
(lőnek azon időszakát, melyről a jelentés felterjesztetett, — mely ha júliusban az iskolai év bevégzése, vagy épen az év végével történt, akkor az felette nagy különbséget tesz az iskolák szellemi állapotáról adandó relatio tekintetében; mert 4 hónapi (vagy még több) idő teljesen elegendő az iskolákban tapasztalt hiányoknak utánpótlására, s hogy az meg is történt, arról őrömmel értesültem a „Szabolcs“ 1873. évi júliusi számából, melyben,a nyíregyházi ágost. hitv. elemi iskolák nyári vizsgájának eredményét közzétett értesítő ur azt mondotta, hogy használt a tanfelügyelő ittléte és serkentése, mert az iskolák dicséretes előmenetelt tettek. — Ezekután a kérdés itt nem az, hogy milyen volt, az iskolatanács hangsúlyozása szerint : általam a maga helyén és idejében tett észrevételeket sajnosán vett tanítóknak működése a múltban, hanem az, hogy milyen volt 1873. évi február hó végén és márczius elején (midőn én a vezetésök alatt levő iskolákat az iskolatanács tagjaival és az egyház elöljáróival vizsgáltam) iskolájaiknak szellemi állapota? nem pedig akkor, mikor az iskolatanács a maga jelentését az egyházmegyéhez felterjesztette ? 3. A jegyzőkönyvi kivonatban közlőit határozat szerint az iskolatanács jelentése csak a tanítók egynémelyikére nézve különbözik a tanfelügyelői észrevételektől, amennyiben több általam kitűnőnek és jónak jelzett isko át ha- sonlólag osztályozott, vagyis annak legnagyobb részét meggyőződésénél fogva magáévá tette. Ezeken kívül akaratlanul is igazságot szolgáltat nekem az iskolatanács, midőn az első iskolai félév végén tartott vizsgák alkalmával (a n. t lelkész urak egyenes meghívása folytán,. épen abban az időben törtéut látogatásomkor) az iskoláknak általában véve nem kielégítőknek talált szellemi állapotát járványos betegségekkel és más egyéb okokkal igyekezett menteni, sőt azon körülmények közt csaknem lehetetlenségnek tartja dicséretes eredményt mutathatni fel. 4. A mi á tek. iskolatanács azon nyilatkozatát illeti, hogy „tudva van, miszerint tan- felügyelő a szláv nyelvet nem érti stb.,“ igazsága Van abban, hogy a nyíregyházi szláv dia- lectusból egy szót sem értek, hanem a zempléni dialectus szerint sok szót megértek, s a n. t. lelkész uraknak írásban kiadott, s 1873-ban a ff z a b o 1 c s“-ban részben közzé is tett bizonysága szerint: a gyermekektől többször kérdeztem tótul én is könnyebb dolgokat, a mi valóban igaz is volt. — Tudván azonban azt, hogy a nyíregyházi tót tájbeszédet nem értem és nem ismerem; épen azért egy tanító urat, sőt több ízben t. Bencs László és a n. t. lelkész urakat is felkértem a növendékek szláv feleleteit nekem magyarul is elmondani, melyet szívesen is megtettek; s e szerint gondoskodtam arról, hogy a tót feleleteket is megérthessem, s annak, különösen pedig még a tót iskolákban is találkozott egy vagy két magyarul jól értő és beszélő gyermeknek kikérdezése után az iskoláról magamnak helyes véleményt szerezhessek. Ez az eset azonban inkább a tanyai iskolákban fordult elő, mert a városi „egynémelyik tanító“ iskolájában magyarul is tudtak a gyermekek. 5. Az egyházrendi elnök, tisztelendő Far- bftky József ur által csillaggal megjegyzett, s a Kobiliczféle alapítványból 20 írttal történt jutalmazása, daczára is általam abban az időben szellemi előmenetel tekintetében rósz iskolák közzé sorozott IV. elemi fiu-osztály tanítójára, Pazár István urra vonatkozólag azt jegyzem meg, hogy én az alapos, értelmes és sikeres tanítás conditio sine qua non-jául tartom azt, hogy a mit a tanító tanít, azt alaposan értse és tudja is, s ne kérdezze könyvből semmikor, annyivalinkább nyilvános vizsgán a!zt, a mit tanított, mert azokat iskolájában neki kell legjobban tudnia. Az illető tanító ur könyvbőli kérdezése, és azon eget 'által, hogy növendékei több tantárgyból feladott s elmondott tételeknek értelmét nem tudták elmondani, az értelmes és alapos tanítás ellenkezőjéről győzött meg engemet, — s azon lelkiismeretes meggyőződésem és hivatalos kötelességemnél fogva, nevezett tanitó urat a könyvbőli kérdezés elhagyására, s az általa előadott tantárgyaknak megtanulására magunk közt illedelmesen felkértem. — Ily esetekben jutalmaztathatnak egyének testületek által is, én pedig igénytelen véleményem szerint, még ha egyedül maradnék is, a jutalmat oda Ítélni képes nem volnék, — valamintszinte arra sem, hogy bárkinek is huzamosabb időn át szerzett tapasztalata és beható tanulmányozása folytán nyilvánított meggyőződését téves adatoknak nyilvánítsam, mert arra magamat feljogosítva nem érzem. S azt hiszem, hogy a viszonosság alapján és elvénél fogva hasonlót várhatok én és bárki is a tek. iskolatanácstól, annyivalinkább a szóban levő ügyben, mert jól tudom, hogy a jegyző- könyvi kivonatban közlött határozat hozói közül sokan nem voltak jelen mind a 22 iskola vizsgáján ; s azon oknál fogva nem szerezhettek magoknak az iskolák állapotáról biztos és kellő tudomást, mely körülmény pedig teljesen lehetetlenné teszi az érdemleges és részrehajlatlan határozathozatalt. Fennebb előadottak után az irányomban követett eljárás helyes vagy helytelen voltának megítélését az igen tisztelt iskolatanácsra és a nagyérdemű közönségre bízom. Végre bátor vagyok tisztelettel nyilvánítani azt, miszerint hivatalos és törvényszabta kötelességemnek teljesitésében személyes érdek engem soha sem vezetett, és nem fog vezetni ezután sem, hanem irányadóm e tekintetben a törvény -és érett meggondolás, s megfontolás után megállapított lelkiismeretes meggyőződésem: melynek nyilvánításától és az igazság kimondásától sem egyesek, sem az érdeklett tesfelszólalásai és megtámadásai viss7atartóztatni nem fognak, sem azt nem eszközölhetik, hogy a rósz iskolát jónak, a jót pedig rosznak nyilvánítsam. — Előadott okoknál fogva a nyíregyházi elöljárókkal és iskolatanács tagjaival együtt az értelmiséget, alaposságot és az ezek folytán származott valódi előhaladást kerestem és keresem ezután is, nem pedig annak ellenkezőjét, — melyeknek előrehaladásán közremunkálni legfőbb feladatom és legszentebb kötelességem, melyet tőlem kitelhetőlcg mindenkor örömmel és szives készséggel igyekszem telje siteni, s ebből kifolyólag egyedüli és legfőbb örömem az, ha az iskolák jelenleg már kivétel nélkül szellemileg is jó állapotban vannak. ni. Tisztelendő Gesztelyi Nagy Lajos piricsei ref. lelkész ur szerény észrevételére azt vagyok bátor megjegyezni, hogy 1873. évi deczember hó 8-án, midőn a t. egyházi elöljárósággal együtt az iskolát megvizsgáltam, környékével együtt valóságos pusztuló állapotban találtam, melynek oka az egyházi elöljáróság előadása szerint: az iskolai épülétben lakó tanitó urnák az épülettel semmit nem gondolásában volt, melynek igazságáról ottlétemkor magam is meggyőződtem azon általam tapasztalt hanyagsága folytán, hogy az iskolának szerfelett kis ablakai közzül kitörve levő két táblát kemény téli időben roszul beillesztett vékony deszkadarabokkal rakott be. A piricsei iskoláról az elnöki jelentésben nem mondatott az, hogy életveszélyes, mert a melyek a megvizsgáláskor azok voltak, zárjelben mihdeniknek utána van irva az életveszélyes szó; méltóztassék figyelemmel megolvasni. — A „Pi- ricse“ névnek nagyobb betűvel történt szedését nyomdai művezető ur*) a betűszedő hibájául rótta fel; tehát óz tudtomon és akaratomon kívül történt. — Az iskolai épület pedig valósággal elavult és régi, tanterme oly alacsony, hogy hosszú mestergerendája alatt vigyázva kell járni; épen ezen alacsony volta miatt romlik meg benne hamar a levegő, ha a növendékek huzamosabb ideig az iskolában vannak. Alacsonysága is mutatja régi elavult voltát, melynek legalább is 3 lábbal kellene magasabbnak lennie, és sokkal szélesebbnek, hogy a közoktatási törvény 27. §-ában foglalt rendeleteknek megfelelhetne. — Ezekről a járási orvosi bizonyítvány mélyen rallgat, a kis ablakokra pedig azt mondja : „az épülethez (t.i. az alacsony iskolához) viszonyítva, rendes nagyságú ablakkal van ellátva.“ A piricsei ref. iskolai épület nemcsak a tanfelügyelőnek, hanem saját egyházi hatóságának véleménye szerint sem felelt meg 1873-ban a törvényes kellékeknek, mit igen világosan igazol nagytiszteletü Kozma József felsőszabolcsi ref. egyházmegyei esperes ur által 1873-ik évijunius havában „a látogatási jegyzetekből, körlátogatói jelentésekből és bekért statisztikai adatokból a f.-szabolcsi ref. egyházmegyében levő népiskolák állapotáról, tekintettel az 1868. XXXVÍH. t. czikkelyre, Eőrben összeállít 'tt kimutatás 70. sz. a.“ tétele, a hol szóról szóra ez van megírva: „Piricse. Iskolája nem üti mega törvényes mértéket, stb.“ tehát a ref. egyházmegyei és tanfelügyelői jelentéseknek épen teljes ellentétét képezi a kiállított orvosi bizonyítvány. — A mi azonban a nevezett ref. iskolának székekkel és taneszközökkel való felszerelését illeti, az minden tekintetben jó, mely, ha az egyháznak általam is tudvalevő anyagi szigorú helyzete megengedné, — méltán megérdemelne egy uj és I népiskolai törvény civánalmainak minden tekintetben megfelelő díszes tantermet. — Tisztelendő urnák azon nyilatkozata folytán, hogy meggyőződhettem arról, miszerint érdeklődik a nevelés ügye iránt, az igazság és az ügy érdekében örömmel hozom röztudomásra, hogy a helyszínén szerzett személyes tapasztalataim nemcsak a népiskolai ügy iránti meleg érdekeltségéről győztek meg, hanem egyszersmind arról is, miszerint tisztelendősé- ged fáradhatatlan munkásságu, és sok sikerrel, s szép eredménynyel működött és. működik folytonosan a maga körében, mit a több százra ment felnőttek oktatásával, az ismétlő iskolák felállításával, fs a tanköteles gyermekek rendes iskoláztatásának keresztülvitelével, s az iskolai növendékeknek tanításával, szóval Piricse iskolai ügyeinek rendezésével elismerésre és tiszteletre méltólag tanúsított, s fogadja szives közreműködéséért hálás köszönetemet a tanügy érdekében. Kiss József, tanfelügyelő. Az „egy csipetnyi orvostudomány “-hoz egy „farsangi predicatió.“ (Folytatás.) Ezen természetet tekintve, kár is volt orvos urnák a homeopathia elleni írással fárasztani magát, mivel a magyar természeténél fogva egyátalán nem tehető fel, hogy a homeopathia felé hajoljon. A német az más, annak örökösen a „német hassal0 kell küzdenie, neki való a romeopathia. Sőt a jelek úgy mutatkoznak, hogy a magyar „betegsége“ ellen a háttaposás nelyett mángorlás, laskanyujtó-íázás, sőt talán végtére mozsárban meglapitás szükségeltetik. Ne haragudjék reám orvos ur, s ne ijedjen meg, ha én a homeopathia által orvos és orvoslás iránt a közönségben érdekeltséget *) Egy oly terjedelmes és | beosztásnál oly nagy figyelmet igénylő munkánál, mint milyen a „tanfelügyelői jelentés“ volt, ily kis hibák még észrevételezést sem érdemelnek; de, ha már megtörtént, az bizonyára nem roszakarat, hanem elnézésen alapszik. MäKuSttjAiffie .. .. v | g | - ■ A művezető. akarok gerjeszteni a cholera ügyben és más „egyébb dolgokban“ is, a magyar társadalomnál az „önsegély“ elvét létesíteni kívánom. Ne féljen orvos ur, ösmerem én embereimet, nem lesz abból semmi. Először: „cogitó ergo dubito.“ Másodszor. A T. közönség is úgy énekel, mint a kvávdai kántor már rég él.ekeit. „Halál ellen nincs orvosság.“ Lássa orvos ur, hogy én szerecsent mosok, megtetszik a következőkből. Figyelmet kérek. _ Átvettük mi más népektől a ragettát, kopókat, agarakat, dalárdázást. Átvettük mi a svábok szélestetejü köcsögét, melyet ha az ember lát, az jut eszébe, hogy abból a nagy térből, melyet befed, hány milliméter az agyvelő. Átvettük a hegyes-hosszutetejü köcsögöt; mely azt mutatja, hogy az emberi főben forrongó badarságokat szellőzni szükséges. De hát miért nem tettek rá szelentyüt ? Igaz, már az újabb időben tetején jukkái készítik, de ez nem elég, szelentyü is szükséges, hogy mikor kell, be is lehessen zárni, nehogy az a kis „spiritus“ is, a mi benne van, elrepüljön. Átvettük a civilizált népek kisebb, nagyobb bűneit. Gyakran olvasunk a lapokban miveit úri egyének irat, és váltóhamisításáról, hivatali visszaélésekről, lopásokról. Átvettük mi a civilizált népek bűneit, nyomorait; csak a mi jó, nemes, hasznos, azt nem vettük át. De orvos ur türelmetlenül kiáltja: nem elég állítani valamit, bizonyítani is kell. Jó, orvos ur, ha kívánja ám legyen meg a bizonyíték is, de nem lesz benne köszönet. Legyen tehát bizonyíték gyanánt az iskolaügy. ... Sadovánál egy. porosz kapitány, ezt a. napi parancsot adta századának: „egy..- ember van századomban, a ki írni, olvasni nem. tud, szégyenelje magát, ha meg nem fog tanulni, nevét megnevezem . . sat.“. Nálunk ha az. irni olvasni nem tudókat megnevezni akarnék, minden megyében legalább egy ötven személyzetből álló hivatalos testület lenne szükséges. — Egy polgárt Amerikában megkínáltak polgártársai a tartományi elnökséggel; a polgár igy szólott: „Engedjenek meg önök, nagyobb és szentebb kötelességet tűztem magam eleibe, mint a hivatal viselés, az iskola ügyet. Köszönöm, de el nem fogadhatom.* — Ne zavarjon meg kérem orvos ur közbeszólásával, hogy ezen amerikai polgár mi velünk „ellenlábas,“ s igy nekünk ellenkező véleményben kell lennünk hivatali kötelességi, hazafiui fogalmakról; lássa ez csak zavarja a dolog menetét, s a farsangi predicatiót is igen hosszúra nyújtja. — Mint havasi kürt átriad hegyen völgyön, úgy hangzott keresztül az egész földön e két jeles ember szava. Kiáltó szó volt az az emberiséghez, az emberben lakó isteni lélek kiáltó szava: „Készítsétek az Urnák utá'.“ A föld leghatalmasabb két országának önérzete nyilatkozott e két férfiúban, hirdetve a népeknek: mi tette amazokat és mi teheti emezeket nagyokká. Meghallottuk-é a léleknek, lelkűnkhöz intézett eme kiáltását? Meg. Hiszen e kiáltás áthangzott az egész földön. Ha fülönk dobja be lett volna is rekedve, kiszakasztja. Hali-idegeink felfogták a hangot, elvezették az agyhoz, de az agy idegeinek nem volt elég erejök a szivhez, s lelkiösmerthez vezetni. Jele: „szivkövérségben“ tengődünk. Különben' minden magyar embernek lelkiösmerete felszólalt volna: „te magyarnak, s polgárnak tartod magadat, ■ nem tartod-é szégyennek magadra s hazádra, mint a porosz kapitány, hogy hazádfiai, s leányai nagy része iskolázatlanul nőnek fel?“ „Nem tartod-é szebbnek, s elébb való kötelességnek magadra, hazádra — az amerikai polgárral — részt venni a nevelés ügyben, mint a hivatal keresést,: korteské- dést, a sportot, ladikot, a dalárdázást tűzni életed végczélja gyanánt?“ Az a tan: „az ember majomtól származott“ nálunk több hívőkre talált, mint a népek történelmének tanúsága, „az iskola és népnevelés a nemzetek nagyságának, léteiének feltétele, sine qua non-ja, s abban minden értelmes polgárnak, s polgárnőnek részt venni kötelessége.“ A majom tan előnyben van. Legyen hívőinek hitök szerint. Még csak azt kellene elkezdenem, hogy én vitatkozzam velek, hogy ők nem majmok, hanem emberek. Majd bizony! Olyan bolondot nem teszek. Mert mit is érne az, ha bebizonyítanám is, hogy ők emberek és nem majmok, ha ők minden áron majmok akarnak lenni ? Akkor a philosophiának is hadat kellene üzennem, melynek első tétele ez: akarok, tehát vagyok. De nem is tudnám bebizonyítani, mivel az ember csak olyat bizonyíthat, a miről meggyőződése van. A majim ugyanis sokat eltanul az emberektől, milyenek például a játszi, léha, haszontalan, semmis dolgok; a valódi emberi dolgok eltanulására pedig, milyenek p. o. a szegény alsóbb néposztály számára iskolaügy létesítése által nevelést, járványok idején a homeopathia által önsegélyt teremteni, erre egyátalán alkalmatlanok. Ez idő szerint az iskolázási tulajdonjogra 3 jogkövetelő van betelekkönyvezve: az egyház, az állam és a társadalom. Ugyanazért nem csoda, ha „közös lónak túrós a háta.“ A különféle egyházak azt állítják, hogy az iskola nekik féltő kincsök. Mivel pedig a magyar ember köztudomás szerint úgy bánik a maga kincsével, inint Csáky a maga szalmájával, következik: az egyházi felügyeletet nem lehet valami szemesnek mondani, daczára,' hogy „centum habet oculos.“ A méltóságos, nagyságos, fő és hagytiszteletu püspök urak a felügyeletük alatti népiskolákról nem Tudnak többet: van N. N. községben 100 iskola köte- íles, fiú 50, leány 50. Feljár iskolába fiú 25 leány 25. Iskolába nem jár fiú 25, leány 25* összesen 50. Ezen tabellás kimutatást az esperes urak felkiildik évenkint egyszer a czimzett püskök urakhoz, kik ezen számokat káplánjaik által egy rovatba összepréselik, s „tudomásul vétetvén!!, egy zárt helyre leteszik, hogy legyen a molynak eledele. — Orvos ur félbeszakit megint közbeszólásával, állítja, hogy állitása- imban következetlen vagyok, s előbb a számokat hatalmas dolgoknak állítottam, s most pedig azt állítom, hogy a moly is megeheti. Haj orvos ur! nagykülönbség van az élő és holt szám közt, ezek pedig halt számok, lélek, a mely megelevitené, nincsen bennök, mivel nem ellenőriztetnek. Különben ez igen bölcs intézkedés már t. i. az, hogy ezen holt számokat elzárják es a molynak eledelül adják. Ha a moly megeszi őket, legalább nem fognak feljárni — mint Bancs szelleme — kísérteni. Másrészről pedig a késő unokák előtt az ősök respectust nyernek. Nem lévén t. i. „gyermek a papíron,“ azt hiendik, hogy „mind az iskolában van.“ Lássa orvos ur, annak a haszontalan lris molynak is milyen haszna van. Megmondotta Mózes: „Minden teremtett dolgok, még a legcsekélyebbek is az ember használatára teremtettek.“ Az esperes urak évenkint meglátogatják vagy magok, vagy küldötteik által az iskolákat. Minthogy pedig az iskolaköteleseknek ‘/3 része épen nem iskoláztatik, a többi a/3-hák pedig fele csak télen, s igy évenkint 6 hóna-: pig gyakorolja; az iskolát; kitetszik, hogy nem" nagy haszonnal látogatnak. Minthogy, pedig a. a/3 rész fele télen ismétli azt, a mit nyárban elfelejtett, következik, .hogy a gyermekek tantárgyaikat be nem végezhetve kerülnek ki az iskolából. P. o. Hogy a- történelmet vegyem- fel a többi tantárgyak közül, Szabolcsmegyé- ben igen kevés iskola az, hol a gyermekek Zápolya korán innen érhettek volna, azon innen, számukra már nem létezik történelem. No de ha felnőnek, majd kipótolják az elmulasztottakat, mint azon úri ember, ki az év 12 hónapjának száma szerint vásárolt 12 hqrdó bort. Szép ékes betűkkel sorban felirta a hordókra a hónapok neveit, ez Január, ez Február, egész Deczemberig. Január 1-ső napján csapra ütötte Januárt, s igy tovább; hanem annyira talált sietni, hogy Májusban már. Deczemberre is rákerült a sor. A papok közül sokan vannak ügybarátok, meglátogatják az iskolákat, de egy részinek még most is „köd borong a sötét éjszakában.“ A községi iskola látogatók télben . néhányszor már felmennek iskolát látogatni, ekkor már „ráérnek,“ nyárban más dolguk van. A tanitó urak között sok derék ember van; sokan majdnem éhen halnak. Jegyzőkönyv felvétetett N.-Kállóban, a Szabolcsmegyei takarékpénztár-egylet nagy választmánya 1875. évi’ február hó 11-én tartott rendkívüli üléséről. Jelenvoltak: dr. Bléuer Miklós igaz-' gató, Megyery Gábor, SzEszay Pál, Megyery Géza, Simaskó Yenczel, Kőim Béni, Hvezda Károly, Propper Menyhért, Szamecz Márk,' Kosenfeld Henrik, Mandel Ignácz, Huszty Ferencz Huszty József, és Deme István választmányi tagok, Pethő Zsigmond pénztárnok, Kátay Károly ‘ másod könyvvezető, Beretöy János titkár. Egyleti igazgató az ülést megnyitván, előterjeszti, hogy az ok, mely miatt a jelen rend-: kívüli nagy választmányi gyűlést összehjvni szükségesnek találta, azon megrendítő hir, hogy a pénztár egyik tisztviselője Ferenczy Gyula főkönyvvezető • meghalt, tekintve pedig, hógy ezen természetellenes haláleset folytán, a nagy* közönség köpött a. pénztár állásái’ól ferde hirek jöhetnének forgalomba, — annak előbocsátása mellett, hogy ezen sajnos eset, az intézetre ma-' gára, s annak volt főkönyvvezető által történt1 üzlet vezetésére, anyagi káros befolyással nincs,: annál is inkább, miután.a múlt évi zárszámadás tökéletesen elkészítve, s a kiküldött számvizs-, gáló bizottság által megvizsgálva van, a folyó évi’ január havi üzletvezetés alapszabályilag folyó hö‘ .7-én megvizsgáltatott, rendben találtatott, s az illetékes nagy választmánynak bejelentetett, s hogy erről a megye kormányzó alispánját, mint a pénztár legnagyobb hitelézöjének főnökét szó- val már értesítette is, — felkéri a nagy választmányt, hogy: .4 a) a hitelezők megnyugtatására, s a nagy. közönség felvilágosítása iránt, b) a megűresült főköriyvvezetői állomásnak mielőbb és tökéletesen szakképzett férfiú által leendő betöltése iránt intézkedni méltóztassék. Határozat: A nagyválasztmány volt főkönyvvezető Ferenczy Gyulának elhunytát megrendítő sajnos tudomásul veszi, s annak az intézet élén hét év folytán teljesített pontos, s szakavatott működését elösmeréssel méltányolván, emlékét jegyzőkönyvileg megörökíteni határozta, s kifejezést kíván adni az elhunyt feletti mély sajnálatának, annyival is inkább, mivel súlyos körülmények között történt véletlen elhunyta, ezen pénztár üzlet körére, s általa történt vezetésére anyagilag káros befolyással nincs, s egyszersmind elrendelte,-hogy az egylet helyiségén emléke iránti kegyelet jeléül, a közgyűlés iránti napig gyászlobogó tétessék ki,, s hogy ezen határozatról jegyzőkönyvileg lapok utján, a nagy közönség* nemkülönben Szabolcsmegye alispánja, úgy a tületek
