Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-02-14 / 7. szám
muel Emma egy lámpát; Leveleki Róza és Janka Sényéről egy szenderparnát, két db asztalkendő szoritót, egy lámpa taiczát, egy par hímzett papucsot, egy kézi hímzett táskát László Alajosné Fejértóról egy porczellán tintatartót; Ungerleider Jónásné egy hamutartót, Ungerleider Emilia egy hamutartót; Virág Kálmánná egy aczélmetszetü képet és egy viasz alakot üvegharang alatt ; Palicz Jánosné nyereménytárgy helyett 1 ft 50> krt ; Gyurcsan Józsefné egy porczellán dohánytartót; Báróin« Zlotzky Emma Orosrol két db porczellán vi- rágpoharat; Kovács Samuné egy ékszertartó ládácskát és egy tolikést; Éles testvérek egy fa czukortartót és egy porczellán hamutartót. Kelt Nyíregyházán, 1875. febr. 10. Martinyi József tanár, s a sorsolási bizottság jegyzője, lakik a debreczeniutczán 1529. sz. a. — A nyíregyházi ág. ev. iskola és egyháztanácsból kiküldött vegyes bizottság f. hó 6-án tartott értekezletén tárgyalás alá vette a tanyai iskolák ügyét, a midőn a többség véleménye oda irányult, hogy 6 tanyai iskolát a legalkalmasabb és leginkább megfelelő helyen az ev. egyház továbbra is fen fogja tartani s ezen 6 tanyai iskola tanitóit az egyházi pénztárból fizetendi. Hogy pedig az ezen 6 tanyai iskola részére szükséges költség az egyházi pénztár nagyobb megterheltetése nélkül fedeztessék, e czélra a bizottság a jövő tanévre egyforma tandíj-felemelést ajánl. — Ugyanezen napon a városi nevelésügyi szakosztály is gyűlést tartott, melyen a tanyai közös iskolák, ismétlő- és polgári iskolák rendezése, illetőleg felállítása képezte a főbb tárgyat. A szakosztály egyelőre, a város mostoha anyagi helyzetét tekintve, csupán az ismétlő iskola felállítását ajánlhatja a képviseleti gyűlésnek, s annak mielőbbi megnyitását eszköz- lendő nt. Bartholomeidesz János főesperes elnöklete alatt egy bizottságot nevezett ki és bízott meg, hogy e czélra egy elfogadható tervet és költségvetést készítsen, s azt a szakosztálynak tárgyalás végett nyújtsa be. — Nyíregyházán a farsang ivad-ja f. hó 9-én a polgári olvasó egylet tánczvigalmával záratott be, mely vigalom eléggé népes, fényes, kedélyes és élvezetes volt, s mi több a hasznot tekintve, szép eredménynyel folyt le. — A polgári olvasó-egylet könyvtára javára utólagosan adakoztak: a „Sz. H. Közlöny“ nyomda tulajdonosa és vezetője 2 frt 50 krt; Majerszky Béla 1 irtot és Farbaky József 1 frt, mely szives adományért fogadják az egylet nevében őszinte köszönetemet. Pazar I. pénztnk. (!) Nyíregyházán a korcsolyaidényt a szánkázás pótolja. A korunkban divatos rajongással felkapott férfias mulatságok, kedvtöltések itt nem igen akadnak pártolókra. Ifjúságunk majdnem általában érdektelen, közönyös se korcsolyázás, sem tornászat, sem lövölde nincs; a tűzoltó egyletről még csak hallani sem akarnak. A lovagias szellem is csak kevesekben vet egy két halvány szikrát. így t ö r- ténhetikaztánmeg, hogy a mi- veltközönség némely összejövetelei alkalmával, bizonyos nyegle emberek visszatorlás nélkül sértegethetik a gyöngéd n ő i nemet. Ez alkalommal erről csak ennyit. * A casino-egyleti bál f. hó 6-ikán ment végbe. Egy volt e bál azok közül, melyek a közönség igényeit nemcsak kielégítik, de sokáig emlékezetesek is maradnak. A rendezőség minden tőle telhetőt elkövetett, úgy a terem csinos berendezése, mint a jó rend feltartása érdekében. Baj csak az volt, hogy a terem szűk volt, a szép számmal összegyűlt közönség befogadására, és még valami, az t. i. a mi a magyar hazával is megtörtént, hogy többet költöttek, mint a mennyit kellet volna. No de minden jónak meg kell adni az árát. — A szép számmal összegyűlt női koszorú csak any- nyiban volt sajnálatra méltó, hogy önmagukba nem szerethettek. Annyival irigylendőbb sors jutott a jelenvolt férfinemnek, mert igazán volt kikben gyönyörködniök. — Volt egy pár öltözet, a mai krachos világba nem illő pazar fénynyel. De különben „kinek hogy tetszik. *** Munkatársunk G. P. a legközelebbi számokban közzétett, „Visszapillantás stb.“ czimii czikkéből elfeledvén, az ugyancsak e megyében Kardoss Kálmán helybeli postafőnök által kezdeményezett, 1 már sikeresen működő „Posta szak-könytár-egylet“-ről megemlékezni, ezennel siet e hibáját helyre pótolni, elismerőleg nyilatkozván a derék kezdeményező iránt. ^ = Telünk keményen tartja magát. A kitűnő szánuton egymást érik a lakodalmi menetek, és a kéj-szánkázók egész sokasága, apróbb calamitások is történnek, tegnapelőtt jelesül egy szánka gyors fordultában a piacz közepén kapóra ütötte a hátul ülőket minden üléssel egyetemben, s bár közöttük egy 4—5 éves gyermek is volt, minden nagyobb veszély nélkül futották meg a légi utat, s eltudva az ijedtséget, könyeden, törött csontok nélkül ugráltak fel a földről s folytatták a mulatságot. I—§ Uj lap. Vettük a „Nagy-Károly“ (szatmármegyei közlöny) mutatvány számát. Megjelenik minden vasárnap egy ivén. Előfizetési ára 1 évre 4 frt. Minden kezdet nehéz, s tulajdonképen akkor méltányolhatjuk a kezdetet, midőn az egésznek végére jutottunk. (sz.) Nyíregyházán már nem csak 27 kraj- czáros hanem 25 krajczáros üzlet is van, mint a „Stein Emanuel és fia“ üzleti jelentéséből olvassuk. — Kaphatók mindenféle ruhaszövetek, kartonok, batisztok, ingkelmék, nyári nadrág szövetek stb. rőf számra 25 krajczár- ért. „Csupa olcsóság“ kiált fel a hölgy világ! . . . „Olcsó húsnak hig a leve“ dörmögi rá férjem uram a pattogó kandalló mellől. (sz.) A „Magyar tud. akadémia könyvkiadó bizottsága“ aláírási felhivást bocsátott ki, melyben általános érdekű munkák lehető olcsó áron leendő terjesztését czélozza. A vállalat 3 különálló sorozatból álland, melyek: I. A történelem, H. Az irodalom, III. A jog és államtudomány egész körét fogják felkarolni. — A jelen vállalatba felveendő munkák nem bocsáttatnak könyvárusi forgalomba, s csak az aláírók, mint a „Magy. tud. akad.* könyvkiadó vállalatának pártoió tagjai által szerezhetők meg. Gyűjtőknek, tiz oly pártoló tag után, kik egy évfolyam aláírási összegét előre beküldik, tisztelet példány adatik. — Ajánljuk e fontos vállalatot az illetők figyelmében. Szerkesztőségünkben az aláírási felhívás egész terjedelmében megolvasható, úgy szintén aláírások is elfogadtatnak. (r) Képviseleti közgyűlés tartatott folyó hó 11-én következő tárgyak felett: 1. A méntelep tárgyában polgármesteri jelentés. 2. A gr. Dessewffy-féle papírok elhelyezése feletti tanácskozás. 3. Folyó évnegyedi házipénztárszükséglet előterjesztése. 4 Polgármester jelentése Novák József erdőfelügyelő felfüggesztése tárgyában és egyéb ügyek. A gyűlés folyamáról jövő számunk hoz tudósítást. (r. 1.) Egy tasnádi illetőségű 15 éves nő, S z é n á s i Mária múlt hóban leánygyermeket szült. Hogy a tettet eltitkolhassa, pár nap múlva gyermekét megfojtá. Tette azonban kitudatván, a fenyitő törvényszéknek adatott át; most várja elitéltetését. — Az egyházutczán f. hó 9 ik napján nehány fenékig elázott, részeg mesterlegény oly rendetlenséget idézett elő, épen midőn a délelőtti vonatról szállíttattak be a vendégek, — mely úgy az utasokat, mint nevezett utcza lakóit méltán megbotránkoztatta. Rendőrség! hol késel az éji homályban ?! (Beküldetett.) Nyirfalombok. (Komoly feddőzés ellenünk a másik oldalról. Mi a családélet? Lássuk a medrét. Megczáfolása a tantételnek: keressétek és megtaláljátok, kérjetek és megadatik, zörgessetek és megnyittatik. Miért kapunk annyi kosarat? Megleltük a magunkét. Ébredés a boldogság mámorából. Csendélet. Hármas sóhaj.) Szegény férfiak! Mit? szegény férfiak? — halljuk az ellenmondást nem egy rózsás ajakról — hát nem tudják önök, mit mond a költő: „ha férfi vagy, légy férfi?“ hát még az elősorolt apró gombostőszurások is kihozzák sodrukból azokat, kik aczélidegekkel rendelkeznek, s az akarat hatalmával leküzdhetik úgy az elemek haragját, mint a balsors viharos rohamait? Aztán ha áthatolnak a pályakezdet nehézségein, ha netalán folytonosan kietlen rideg tájakon halad is pályájuk, nem találnak-e gazdag kárpótlást a családélet csöndes tűzhelye mellett, nem édesül-e meg ott még a múltak ürömke- serüsége is egyetlen boldog óra kéjárasztó mézében, üdvlehelő mámorában? Oh jaj! oh jaj! De ugyan miért is emlegetik kegyetek és különösen magácska édes kedves Amaranths 1 azt a családéletet? Hiszen épen ez az a lappangó homokzátony, melyen majd mindig hajótörést szenved életünk boldogsága ... ez azon álnok paragrafus, melynek igazi értelmét a világ minden jogtudora sem képes megfejteni ... ez azon fa, melyről senki sem tudhatja biztosan: vájjon ananászt terem-e vagy vaczkort? És bár nem tagadjuk, hogy a nőtlenség s pláne az agglegények gazdasszonypapucs alatt nyöszörgése nem épen kellemes állapot, de másfelől az is tagadhatlan, hogy a házasság nagyon csiklandós és kétes értékű valami, — olyan mint a bor, elébb kedvre gyulaszt, azután bódit s elvégre földre sújt, vagy, mint a bolygó fény, mely kalauzul ajánlkozik az éj vándorának s feneketlen ingoványba vezeti azt . . . mint például szegény ősapánkat Adámot, ki talán még most is a paradicsom illatos olajfái alatt enné a zamatos bokkarai sárgadinnyét, s élvezné a latáklahfüst felséges illatát, ha Éva anyánk illusions-szoknyája által nem engedi vala magát illusióba ringattatni a családélet boldogságáról. Azonban lássuk a tényállást közelebbről is úgy, a mint ezt az élet igazolja . . . kérjük — ha ugyan ezt idegességük megengedi — magunkat félbe nem szakittatni. * * ♦ Tehát induljunk házasodni! Teringettét, nem hiában mondja a dal: hol terem több jó bor és több szép leány, mint itt belől Magyarország határán, — de csakugyan annyi kedves hölgygyei, annyi gyönyörű alakkal találkozunk pusztán Debreczen- től Kisvárdáig is, hogy szinte nehéz eldöntenünk, me yiket boldogítsuk szivünkkel és kezünkkel ... ezt a karcsú magas, szőke piros rózsabimbót-e, vagy azt a fönséges junói szépséget, ezt a szende fehér liliomot-e, vagy ama bóditó varázsu azaleát ... oh! beh kár, hogy padisahnak nem születtünk ... no de válasz- szunlc egyet, nehogy úgy járjunk, mint Buridan állítja, mely nem bírva magát elhatározni, hogy két zsák zab közül melyikhez nyúljon, éhen veszett el ... ah 1 itt van egy rokonszenves kicsike . . . angyali nagysád! ha lehetnék szerencsés . . . igen is, szerencsések lettünk egy kosarat kapni, még pedig nem finom fonásut, no nem csoda, a népdalként „gazdagnak gazdag kell, S'egénynek szegény kell* — keressünk tehát magunkhoz valót — (hejh pedig be jó lett volna az a százötven köblös föld ráadásul!). .. íme megvan, a kit kerestünk, ez már igazán nekünk való.... édes kisasszony! egy hü szív és egy szerény hajlék ... mi az ördögi hiszen ránk sem hallgat ... eh, türelem! Róma sem épült fel egy nap .. . édes kedves nagysád 1... ime most meg elfordul, orrát fintorgatja, nyakát huzogja, mint valami nyaktekercs ... de hát miért? hát azért, mert nem ugrifüleskedünk körűié, nem mondunk czikornyás bókokat hattyú nyakára, gyöngyfogah'a, ébenfürteire, nem tömjénezünk hiúságának, tetszvágyának, mint a pillangó természetű modern fiatalság ... no sebaj! itt egy másik tűzről pattant derék leány, ez lesz a miénk, milyen dicső háziasszony válik majd belőle! ... az ám! szerencsésen megkaptuk a harmadik kosarat is, de hogy is ne! mikor olyan neveletlenek és világtól elmaradott Parlagi Jancsik vagyunk ... tánczolni és hajlongani nem tudunk, nincs vajszínű keztyünk és divatos saskörmünk, aztán meg az elegáns magas kalap és fesh bugyogó helyett magyar öltönyt viselve, barbár Ízlésünket áruljuk el 1 Menjünk haza, és pihenjünk habárainkon, óh, mi szegény férfiak! Valami titkos erő azonban (jó, vagy rósz szellemünk? döntsék el a tudósok) csak nem hagy bennünket nyugodni a nőtlenség rideg és fakó fakanapéján, hanem egyre unszol és hajt, keresni egy rokon lelket, ki szerelmének rózsahajnalával megaranyozza földi létünk szürke láthatárát... Végre valahára feltaláltuk vágyaink eszményét, kinek arcza örömtől sugárzik ha jövünk, s elborul, ha távozunk.... hála neked, óh sors! hála neked is, óh kalarábés vonat! e fénycsillagért, e drága gyöngyért, e megmérhetlen becsű kegyadományért.... ób, imádott Hortensiám! áldott legyen a pillanat, mely veled egybevezérelt, áldott legyen az édes anya, ki ily kedves angyalt ajándékozott a földnek, áldott legyen még az a vén dada is, ki bölcsődet ringatta ... vajha ma volna már a várva várt, az epedve óhajtott nap, melyen „megesküszünk s boldogok leszünk. ...“ Egyszer aztán, miután megesküdtünk s boldogok lettünk, arra ébredünk fel a boldogság mulékony mámorából, hogy az angyali Hortensia teljességgel nem szűkölködik földi tulajdonokban, például szeszélyekben, fejtücskökben és más sokféle emberi gyarlóságokban ... hogy örömest viseli a háznál a kalapot (az igaz, pompásan áll neki!), hogy az a vonzó valami, mely avczán, termetén, egész valóján elömlött, nem egyéb fényes álarcznál... a szerény házias leány fenhéjázó divathölgygyé változott, az egyszerű gyapot vagy szőrkelme helyett nehéz selyemre vágyakozik, nincs tánczvigalom, melyben pompázni nem óhajtana, nincs fürdőidény, melyben legalább nehány hétig részt venni nem akarna, nincs „hiúság vására“, hol feltűnni és szerepelni nem kívánkoznék. — Hiszen jó jó, édes egyetlenegyem 1 de hát nem futja ki csekély jövedelmünk az ily költséges háztartást és fényűző életmódot, aztán meg „több nap mint kolbász...." Fi done, ily pórias kifejezéseket használni 1 Sophie! hol az otkolonos üvegem? Lássa Muki, nem szabad a világtól elmaradnunk, mit mondanának a városon, ha szakácsnőt nem tartanánk, ha a színházban bérletünk nem volna, ha estélyeket nem rendeznénk, azt meg csak nem kívánhatja, hogy olyan öltönyben járjak, mint valamelyik varróleány, vagy falusi libácska. ... Persze, ilyenkor a könyek is megerednek; jó, tehát csináljunk adósságot, vessük áruba, amit a jó öregek sanya- rogva, verejtékezve gyűjtögettek, tegyük tönkre magunkat, adjunk koldusbotot gyermekeink kezébe, hagyjunk reájok megbélyegzett és becstelen nevet, csakhogy pillanatig ragyogjunk s a nagy világ ferdeségeit majmolhassuk... . Előjő- nek aztán a családélet egyébb örömei is — a gyermeksirás, gyermekveszekedés, gyermekbetegségek ... a jó hirek az iskolákból, hogy a kisebbik diák „benmaradt“, a nagyobbik pedig „consilium abeundi“-t kapott (tudnivaló, hogy mindig a tanárok a hibások!)... az örökös ló- tásfutás a védkötelezettség éveiben — (no meg azok a juhász-bányász- és földész-jelvényü argumentumok is)... az uj ruha, uj köntös, uj öltöny előteremtése, mikor a leányok nevekednek ... s végre a boldog boldogtalanság, mikor a ki- házasitásokról kell gondoskodni drága kölcsönpénzzel ... ha ugyan még az a fátum is be nem következik, hogy . .! hogy a válóper költségeit és kellemetlenségeit is viselnünk kell leányom asz- szony kedvéért, és magunk házi békességéért 1 Szegény férfiak .... szegény férfiak . ... szegény férfiak 1 —z —y. Szerkesztői üzenetek. — Nos. Kiss József tanfelügyelő urnák. A beküldött „Válaszok“-at csak jövő számunk hozhatja. Becses elnézését kérjük —• K. K. és B. R. uraknak Nyíregyházán. Miután a közlés végett beküldött „Értesitvény“ természeténél fogva, elévülésnek nincs kitéve, tárgy- és időhöz kötött czikkeink miatt azt C9ak alkalomszerüleg közölhetjük. — S. Zs. urnák Téglás. Tudósításaidat szívesen fogadjuk; de mivel jelen számunk hasábjai már nem állanak rendelkezésünk alatt, csak jövő alkalommal tehetünk eleget kívánságodnak. Üzleti értesítés. A nyíregyházi terménycsarnoknál febr. hó 6-án bejegyzett terményárak. Piaczt ár Rozs 00—00 fontos 3.26—3.35 80—80 „ 3.40—3.45 Búza „ 3.60—4.30 Oi GO 1 00 00 0.00—0 .00 Árpa . , 2.30—2.40 Zab . . . 1.70—1.75 Tengeri 2 30—2.40 Köles . 2.50-2.60 Bab, tiszta fehér 5.70—5.75 Bükköny . . 0.00—0.00 Káposztarepcze . 0.00—0.00 Lenmag . 4.50—5.00 Komborka . 0.00—0.00 Kendermag . 0.00—0.00 Mák . . 0.00—0.00 Napraforgó olty . 0.00—0.00 Szesz 30/lt iteze 17 V, Kereskedési ár. 100 köböltől kezdve 18,00—18.50 17 Felelős szerkesztő: LUKÁCS ÖDÖN. Ép oly hallgatagság volt, mint előbb. Ez alatt a játszma véget ért. — Ön megvesztő a játszmát! — hallám az idegent. E szavakra egész testemben megrázkódtam. Összeszedtem minden erőmet, neki mentem a szoba ajtajának s a mit az előtt tán meg nem tudtam volna tenni, kivetém sarkából. . . Ott álltam előttök... Lábaim mintegy legyökereztek. Muki kezébe ott volt az üvegcse ; arcza kissé halavány volt... ajkához emelé az üvegcsét. Ekkor az idegent láttam, a mint azt kiüté Muki kezéből. — Mi az ördög, csak nem iszod meg tán párfümömet Muki barátom I ? — nevetett az idegen egész jó kedvéből. Minket meglepett az ámulat. — Ezer furik és száz lapos tül hát nem ismered fel bennem Váry Kálmánt Eleonóra testvérét ? I — Servus Kálmán! Servus! — úgy rohantam én is Muki is Kálmán ölelésére. — Most már teljesen meg van magyarázva előttem a tegnapi jelenet; bocsáss meg. Lásd, te nem is képzeled, oly változáson mentél keresztül, hogy fel sem ismerhettelek... Lásd én... én nővéredet oly igen szeretem és... — No azt látom, életedet is koczkára tetted, igaz, hogy ártatlan tréfa volt az egész, de te azt nem is sejtetted... Ne félj sógor, jó lesz minden! Muki barátunknak olyan jól esett e szó „sógor“, hogy örömébe nyakába borult volna még hitelezőjének is. — Ozsonnára urak! — jelenté egy su- hancz, meg van hagyva, hogy senkit itt ne hagyjak. Beléptünk Yáryné salonjába. S kit látnak szemeink? Szép Zsófiát, Muki barátunk nagy- nénjét, a mint Eleonóra arczát szelíden és szeretettel simogatja. — Kedves nagynéne! — Kedves Mukim! S a másik perezben a két rokon összeölelkezett. Eleonóra pírba borult arczczal fogadá a Muki által nyújtott kezet. Szép Zsófia csakugyan megakart győződni, hogy mennyiben van igaza a fámának s mint látjuk ide utazott talán azért, hogy Mukit a szeleburdi fiút eszére térítse... Aztán rászánta, hogy személyes látogatást tesz Várynénak a régi ismeretség alapján, ott a legnagyobb szívességgel fogadtatott; és Eleonóra a kedves szép gyermek egészen meg- hóditá... A többi magából folyik. Alig pár hó múlva Muki barátommal — annyi sok viszontagság után — a völgyi birtokhoz tartozó csinos urilak partjában találkoztam, karján egy szép menyecske mosolygott: Eleonóra. Anyjuk is vele van, meg hasonlóan Zengőneékkel; a kis városi eseményeket csak maguk birálgat- ták. Zenghő Arthur pedig, a fáma susogja, éppen ma vallott szerelmet 24-ik imádójának. Muki barátunk lantja hallgat; még verset is ritkán olvas, hiszen feltalála a költészetet — Eleonóra szemeiben. Böjti labdacsok. L — Rózsának. — Rózsa I rózsa voltál hajdan; De hogy mikor ? •.. nem tndom. Hejl de most már, rózsa helyett, Ráncz virít az arezodon 1.. . No de se’baj.... lány vagy azért, Hiszen az még nem nagy baj, Hogy már a fejed tetején, Megritkult a „szürke“ haj.------------- Zalánfi. * ) Ny íl atkozat, A „Szabolcsmegyei és Hajdukerületi Közlöny “-nek, folyó év febr. hó 4-kén megjelent 5-dik számában a „Tárogató“ rovat alatt a „bogdányi választókerület ellenzéki kör“ czimü soroknak a szerkesztőség által csillaggal jelzett jegyzése, miután Zoltán János ur jelleme ellen intézettnek látszik, midőn a közlöttek felett sajnálatunkat fejezzük ki, egyszersmind kijelentjük, miszerint a fentidézett sorokban foglaltakból Zoltán János urnák sem becsületét, sem jellemét megsérteni távolról sem volt szándékunk; ugyanazért nevezett Zoltán János úrtól, kinek különben is egyenes jelleme és becsülete megyénkben köztiszteletben áll, — a komolyabb megfontolás után csakugyan helytelen szavakért — ezennel ünnepélyesen bocsánatot kérünk. Ifj. Maurer Károly, Kmethy István m. k. *) E rovatban közlőitekért felelősséget nem vál- 1 a Szerk.
