Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-26 / 52. szám
Nyíregyháza, deczember 25. szám. IV. évfolyam. 1875 Előfizetési árak Kegy ód érv * *• • | __ Sz wkeaztSI írod. *» ktadil Jiová a lap .Miiem! részét T d.méuyek, agy Minta a h]rd,,”J?. I minden félStat^k 'n^«^- é « helybeli ref. leik»*»* '"k a Bérmentetl.n lerelek^eá^ limert kelekből íogadutnak el. A kóaivatok n«n* adatnak i . mfihHlv Dénstáriioklióz Vitéz ® helyben) Intóiendök. Kemeceére (po*** beiyo® , SZABOLCS Vegyes tartalmú hetilap.*,; Megjelenik minden vasárnapon. (Egyes szám ára 10 kr.) Kiadó-tulaj donosok: Lukács Ödön és Vitéz Mihály. Hirdetési dijak: Minden 4 haiáboa petB-«or Myeaaii hlr- dcUiaél 5 kr., títblmürlnél 4 kr. Tarjadéiul«« htrdfJéMk tttbbsatfrt balk* tatása, kadvaaöbb föltételek alatt tea* kOaOlhettf. Minden efyea belktaftáa a tán klacétár- lUeták 30 kr. ▲ nyílt-tárban minden bárom baeábei garmond-aor dija tO kr. As elOflsctGk, s hirdetések meg- uebés&nál, 20*/,-nyi ked?e*mény- ben részesülnek. Előfizetési felhívás „SZABOLCS“ V. évi folyamára. Alólirott társulat átlátván azt, hogy úgy anyagi, mint szellemi tekintetben a „SZABOLCS“ életre való, elhatározta annak fenntartását a jövőre is. E lap munkatársai oly erők, kik nemcsak megyei, hanem országos körben is ismeretesek, s részben elismert tekintélyek. Nevezetesebb munkatársaink közül bátrak vagyunk felemlíteni a következüket: Illyés Bálint, Kóródy Sándor, dr. Mitrovics Gyula, Vitéz Mihály,lr Dharádzs (irodalmi név), Pataki Árpád, Pazár István, Zalánfi, Csák Jenő stb. Hiszszük, hogy e nevek elég biztosítékot nyújtanak a jövőre nézve. A mi az anyagi oldalt illeti, itt már a közönség meleg, eddig is tapasztalt részvétére számolunk, csakis ez által emelhetvén lapunkat óhajtott színvonalra. Fel fogunk ezutánra is ölelni minden megyei érdeket, ezek közül rovatot nyitunk közelebb a nyírvíz ek lecsapol ása feletti eszmecserének, minélfogva felkérjük a szakértőket e fontos ügy szellőztetésére. Lapunk iránya s alakja marad az eddigi, valamint az előfízesési ár is. Egész évre 4 írt. Félévre . . 2 „ Évnegyedre 1 „ Kiadó hivatalunk n.-debreczeniut- cza 1470 számú Figeezky féle háznál van. Kérjük a t. közönséget úgy az előfizetéseket, mint a hirdetéseket oda küldeni. TÁRGZA. Mutatvány Dr Dobránszky Péternek: „Emlékhangok, a székelyföldről“ czimü müvéből, ív. Bodok. — Mezei élet. — Levegő aczélból. — Más világ. — A torjai büdös barlang. — Mire való a horog ? — A kik elalszanak — örökre. — Egy gyémántdarab. — A szent Anna tava. — Hogy beszél az Isten ? — Hopp . . . hopp ... 1 — A rom. — A sáskahad. — Áldomás. — Szózat. — Keresztes vitézek. — A „tengerszem“ búcsúja. — Élő képek. — Tusnád. — Sólyomfészkek. — Svájczban. . . . A széles völgy, melynek északnyugoti zugában Szepsi Szent-György fekszik, mind jobban összeszorul, a mint az ut közelebb visz Tusnád felé. A hegysorok mind a két oldalon élőre nyomulnak. Lombos erdők zöld palástja borul a hegytistek változatos idomaira és a kéklö légszövet fátyola alatt összeolvad a zöld és kék szin üde hármoniába, mintha a remény és hűség ölelkeznének össze. Egy jó órája lehet, mióta Szent-Györgyöt elhagytuk. Az országúitól jobbra egy negyed órányi távolban Bodok mosolyog reánk fehér házsoraival, kimagasló tornya, mintha szives köszöntést küldene felénk. Az a község ez, mely felett, zöl- delő hegykebel emlőiből a jóféle borviz fakad, üdülést adva a szomjasoknak és kenyeret any- nyi szegény borvizes embernek, a ki nyikorgó Lapunk felelős szerkesztőjének nevét újévi számunk hozandja. Tisztelettel A „SZABOLCS“ újból alakult lap-kiadó-társulata. Karácsony napján 1875. Ma született a megváltó és a szabadító ! Óh, mily keserű érzelmekkel vegyül ma a karácsonyi öröm ! A jászol-bölcső felett megjelenő angyalok a „békességet“ zengedezték és hirdettek nagy örömöt, „mely az egész népnek öröme lészen!“ Ez öröm 1875 év múlva fájó keserűséggé változott! Óh nép! Hol vagyon oly ház, hol teljes lehetne a karácsonyi öröm?!... A Krisztus születése után 1875. évvel gondoskodtak az emberek elég mulatságról számodra! Örüljetek férfiak! és „tánczoljatok lyányok! tánczoljatok!“ Örüljetek! A „szabadelv“ jutott immár diadalra! Sokat, sokat szenvedtek és küzdöttek egykor ennek kivívásáért! Láthattok körötökben vészben és viharban megtépett és edzett alakokat. Ez karját, amaz lábát hozta érte áldozatni, itt-ott egy sebhely, egy mély forradás utal a küzdőkre, kik a szabadelvüségért ontották vérüket! Balgatag kor, kislelkü emberek! . .. Most egy tollvonással van elérve mindez! Egy tollvonással elérve mindaz, melyet az a sok elítélésre méltó ábrándozó karddal akart beírni a történelem könyvébe. „Békesség tinektek!“ — Most a béke százada van, nem hull piros vér, csak fekete tinta!. . . S többet ért-e az a bíbor fény, mely a felkelő nap sugarait a szabadságvértől pirosló hajnalává változtatta? ! Ne hidjétek ! Ma fekete foltok hirdetik az emberiség jövőjét! Sötét tenta- cseppek, emlékezetre méltó gyászos foltok hazánk történetében! Megvan a „karácsonyi öröm“, „tánczoljatok lyányok, tánczoljatok!“ Zenéről is gondoskodva van! szekerén, vagy két kézzel vont taligáján szállítja és árulgatja a jó forrás áldott adományát. A nép, mint a hangyasereg izeg-mozog, tesz-vesz, dolgozik a sárguló mezőkön. A tengeri még félzöld (September 6-án), az életet most aratják, az illatos szénát nyársra huzva szárogatják és most nyüvik a virágos kendert, meg a selyemszálu lent. Helylyel-helylyel víg jószág legelész a zamatos füvön és a jó ropogós tarlói legelőkön. Fürge ficzkók őrzik a „kicsapott* marhát. Tarka-barka nyájak foglalnak el néha egész laposokat. A vihogó ló, meg a csendes szarvasmarha, a pöffeszkedő bivaly és a szerény birkafajta, a falánk kecske és a turkáló csürhe megannyi tarka vegyül étben terülnek el tarlón, mezőn. Oly óriási nyájakat, mint a Háromszéken, Kézdi-Vásárbely környékén, talán csak akkor lehetett látni, midőn nomád ősapáink a tiszai rónákon ereszték „szabadságra* nyájaikat. A levegő hüs, de tiszta, éles mint az aczél és szinte megaczé- lozza idegeinket, tüdőnket, lelkünket oly üdén, oly edzetten, oly ruganyosán érezzük magunkat. A nyájőrző ficzkók, mintha megannyi ruganyos labdák lennének, csak úgy pattognak a mezőn fel és le, vidoran ugrándozva keresz- tül-kasul a fel-fellobbanó pásztortüzeken át, vagy pedig égő csóvával szaladgálva és hosszú füstuszályt eregetve maguk után, mintha versenyt akarnának futni a gőzerővel, mely Háromszék utain még csak hírből ismeretes. De haladjunk előre, tovább Tusnád felé.... mert már ide s. tova dél van, — és ki tudja nemcsak a szivek, hanem a gyomrok számát is, melyek Tusnádon oly epedőn várják jöttün- ket ?! És van-e lelkesitőbb zene, mint a dob pergése? Ti bősök! Kiket egykor a dobpergése vezérlett diadalról diadalra, győzelemhez szokott tépett zászlók alatt, emésztő csatákon ! ti tudjátok, ti tudhatjátok, mily hatása van a lelkesítő dobpergésének!.., Lelkesüljetek! most is hallhattok ilyet eleget! S mily kényelmes, hogy most még fáradnod sem kell, oda viszik e zenét helyedbe ! ott ütik házad, ablakod előtt, udvarodon: „egy kettő, ki ad többet érte?“ És a magyar nép úgy lelkesül, hogy csak ngy hull a könny szeméből! „Békesség tinektek!“ Hiszen karácsonyi öröm van most! Nohát csak örüljünk ! Most van rá jó idő! De bogy a reménynek, szabaditásnak ünnepén legyen legalább egyhangúnk, mely illő legyen e magasztos ünnep .öröméhez : csak azt kívánjuk t. olvasóinknak, hogy a „messiás“-ok keletkezésének eme korában legyen már legalább egy, ki a népnek meghozza a karácsonyi békét és örömöt. Éljenek a megváltás ünnepe csecsemőjéhez kötött drága remények, s hozzák meg azok hazánknak a beteljesülés boldogító gyümölcseit! Csák Jenő. KÖZÜGYEK. A közönség érdekében. A tisztelt olvasó közönség érdekében szükségesnek látjuk az „Önállás“ czimü biztositó és hitelintézetet, — melynek központi működése Budapesten már az 1875-ik évi julius hóban megkezdetett; — alaposan ismertetni. Ezen intézet czélul tűzte magának a kis- birtokosság és iparos polgártársaink érdekeit előmozdítani, a lehető legolcsóbb kölcsön tőkék megszerzése által az uzsorások karmai közül gazda iparos és kereskedőinket kiszabaditani s igy nemzetgazdászatunkat a lehető legnagyobb erélylyel fejleszteni. A központi igazgatóság ennek létesithe- tése czéljából akként intézkedett, hogy — egyelőre a nagyobb megyék székvárosaiban fiók intézeteket dilit fel, mely intézetek a m i n i s z t erileg megerősített alapszabályainak értelmében megalakultnak tekintetnek, ha: Bodokon túl már emelkedni kezd az ut. A völgy mind jobban szükül és zöld bársony szőnyegként húzódik fel a hegyek ölén, melyen az Olt kanyargós vizszalagja fűződik át. Elértük Oltszemet és a mint kiértünk belőle, mintha csak elvágták volna a levegőt, oly mássá változott. Lenn a szélesebb völgyben még langyosabb, enyhébb, puhább a levegő; itt a közelebbre vonult hegyek kapujánál, mintha az a másik melegebb világ hátunk mögött bezárult volna, a lég egyszerre megcsípi tüdőnket, feléleszti a porban, melegben, törődésben lankadt tagokat, megnyitja az ember porszurkált szemeit, a kedély kiderül és a lélek azt sem tudja mit csináljon megifjodott jó kedvében. Lehelletünk könnyű, tiszta, mintha emelkednénk fel a magasba, mint a szálló felhő: elakarnók nyelni egy lehelletre az egész — légkört. Ilyen a havasi levegő. Körülöttünk illatár terjeng .üdvözletképen a havasi virány ezerszép kelyheiből és a csapongó szellő balzsamos hullámokban füröszt, elhordva a fenyvesek drága ajándékát Szinte ujjászülettünk. Balkézen a kedves málnás fürdő marad el, odasimulva szerényen az erdő-koszorus hegység lábához. A tükörtiszta Olt örvénylázas hullámai, mintha szerelmesek volnának a kies fürdő bájaiba, összevissza csókolgatva lejtenek el, zugva-bugva hagyván oda a pillanat letűnt élveit. Üdezölden integet hozzánk a tovamaradó völgy, mintha búcsucsókokat hintene, vagy mintha reményt küldene — a viszontlátásra. A hegyek mintha megindulták volna, mind közelebb jönnek és szorosabban ölelnek kebleikre. Az ut már magasan visz a rohanó Olt zuhatagos habjátéká felett. Lenn a mély völgy szűk tisztásain egy-egy éhes jó200 darab 100 fitos részvény azon székhely területén el lett he- y e z v e. Ezen részvények után az intézet 8% lamatot biztosit évenként; az első 3 üzleti év számadásainak lezárása után pedig a részvények a tiszta nyeremény arányához mérten visszasorsoltatnak, a midőn is az első sorso- ' ásnál már 110 frt, a másodiknál 115 frt, és igy minden évben 5 írttal több fizettetik vigasza a részvényesnek, egészen addig, mig a részvény értéke 150 írtra nem emelkedik. Minden részvényes az aláíráskor 5 frtot fizet készpénzben szervezési költség fejében, azután pedig 10 bónapon át 10 fitos részletben fizeti le a 100 frtot; megengedtetik azonban a részvényeseknek, hogy az első 10 frtnyi részlet készpénzbeli lefizetése után a fennmaradt 90 frtot egy aláirásu váltóval is fedezheti, melyet 3 havi 10°/#-es törlesztéssel és 10% kamattal kiegyenlíthet. Az „önállás* működési köre kiterjed: az életbiztosítás minden nemeire ,és a kölcsön üzletre. Fiók intézetei — mint a milyet itt városunkba is czélba vett létesíteni — mindezekkel fognak ugyan foglalkozni, de a legnagyobb figyelem a középosztály pénzszükségletein, gyorsan és ólcsón leendő segítésre fog irányoztatni. Minden más intézetek felett előnye van ezen intézetnek, mert: azon kívül, hogy a legolcsóbban — l0°/o minden más cfij hozzá számításának kizárásával — a legkönnyebben is eszközölhető' nála kölcsön, ugyanis:1 a fiók intézet bíráló választmánya által hitelképesnek talált kölcsönző, hitelképessége arányához mérten minden kezes- nélkül kap kölcsönt, még ha nö is, csupán egy aláirásu váltóra — ba nő kötvényre. Minthogy az intézet csüpih részvényeseinek ad kölcsönt és a hitel-egylet egyes oly tagjainak, kik életbiztosítás által váltak az intézet tagjaivá és legalább 500 frt erejéig biztositvák, ez által az intézet oly helyzetbe jut, hogy önönmagát segélyezi s tartja fenn folytonosan annyival inkább, hogy mindazon pénzek, melyek a vidékből befolytak, akár biztosítás, akár kamat, vagy tőkebeli befizetések legyenek is azok, mindig egészben a fiókintézet pénztárába maradnak s onnan köl- csönkép ismét kiosztatnak, sőt szükség esetén a központi bank gondoskodik, hogy a fiókbankok fenakadást ne szenvedjenek. Az „Önállás* mint biztosító intézet szintén előnybe van többi biztositó intézeteink felett, mert: részvényeit időről időre visszasorsolván, biztosítottal válnak az intézet tulajdonosaivá s azon időtől, a mint utólsó részvénye is vissza- váltatott, az összes nyeremény osztályosai leendőnek. Ezen intézet életre valósága mellett fé* szág pofázza mohón az illatos füvet, a meredek lejtőkön pedig egy-egy telhetlen kecske kapaszkodik a lecsüggő lomb után. Jobbfelül Bükszádon túl bükkös erdőtakarójával az a hegy emeli kúpját a hegyek övezetéből, a melyre szekeres atyáukfia mutat, megmagyarázván, hogy a hol az a száraz, sziklás kopárság világit ki a zöld erdők lombos keretéből, az ott a torjai büdös barlang. Mi ezt ugyan jól tudtuk, mert alig hogy négy nappal előbb jártunk azon a helyen és magunk is megizleltük a jó kéngőzt, mely e barlangból szállong; azonban szerettük volna haltaid a nép beszédét és gondolkozását a csudabarlangról és figyelmesen hallgatók cicero- nénkat. El is mondta a jó atyafi, hogy az a barlang mi mindent mivel: gyógyit is nyomorékokat, sülyösöket, köszvényeseket és szemfájósokat, hanem meg is öli az embert — ha akarja. — Nem kell egy óbb hozzá, csak feküdjék bele szépen az ember és aztán elalszik'— őrökre. Ha valamelyik házasfél össze- koczczan élete párjával és neki búsulja magát, hát csak elmegyen a büdös barlangba és lefekszik: akkor aztán nem busul többet. Az atyafi ezen beszéde teljesen megfelelt annak, a mit én a barlang nyílásánál saját szemeimmel láttam. Nekem ugyanis feltűntek azok a két- három öles hosszú horgok ott a barlang nyílásánál és kérdeztem a felügyelőként ott álló embertől, hogy mirevalók azok a szálas horgok? „Hát instálom, kihúzzuk vele, & ki belehal.* Hát aztán gyakran fordul elő olyan eset ? — kérdem tovább. „Biz’ instálom meg- , esik a, az idén is . négyet huztunk ki.“ Mind olyanok voltak, a kik elbúsulták magokat és sem, magoknak sem életök párjának nem akar*
