Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-12-12 / 50. szám
tett tapasztalás következtében — mint ezt a „népiskolai hatóságok “-róli tvjavaslata indokolásában kifejtve találjuk — belátta a hiányokat, ugyanazért a tanfelügyeleti végrehajtó hatalmat a megyei közigazgatási bizottságra ruházza. A tervjavaslat következőkben culminál „Minden ^hatóságban közigazgatósági bizottságok állitandók fel, a közp. kormányzat minden ágazataiból, a törvényhatóságban működő közegekl^elevonásá- val.u Valóban szükséges volt e bizottság szervezése, kell, hogy a közművelődés feletti őrködés, illetve a közokt. törvény végrehajtása a közigazgatás keretébe beleillesztessék, ezen bizottmány kell, hogy megadja a törvénynek azon tekintélyt és nyomatékot, mely eddig csak papíron létezett. Nem akarjuk itt apróra szedni a közig, bizottság teendőit, csak constatálni, annak ügyköre mindazokat felöleli magában, a melyek helyes keresztülvitele a közmivelődési ügyek jobblétének zálogát hordják mugukban. E bizottság vizsgálja meg a közös iskolaszékek számadásait; a tanítóknak az iskolaszék és szülék közti panaszait és ítél első fokulag; a felekezeti iskolák tanügyi viszonyáról tanácskozik, igyekezik a hiányokon önállóan segíteni. (5. 6. §.) A 8—13 §. az iskolaszékek teendőit praecisirozza, kellő részletességgel; részemről is nagy fontosságot tulajdonítok kötelességeiket jól felfogott isk. székek működésének. A tvjavaslatnak az ide vonatkozó §-ni képezik a javaslat fényoldalát. A tvjavaslat indokolásában jeleztetik, hogy a kormány nem fogja ez idő szerint a tanfelügyelők számát szaporítani, indokolja ezt a jelen finantialis viszonyokkal, fájdalom, hogy a legmagasztosabbügynek, a tanügynek is összébb kell huzni vitorláit, baj, hogy elég számú ügybuzgó egyéneket nem állíthatunk a tanügy élére. És ez nem kerülne oly sokba, mint a hogy egyelőre látszik, de semmi sem megy áldozat nélkül. Ha a tanfelügyelet a most meglevő csekély számú tanfelügyelők által fog gyakoroltatni, épp oly sisiphusi munkával kell megküzdeniük a biztos siker elérésének reménye nélkül mint eddig; épp úgy nem foghat phisicni erő és idő birása nélkül, eredményt mutatni, mint eddig, épp oly éles bírálat tárgya lesz, mint eddig; habár a közig, bizottságtól sokat várunk is, de az még sem fogja végezhetni a tanfelügyelő teendőit. Szívből óhajtjuk, hogy e föltevésünkben csalatkozzunk. Minél több látogatás, éberség és érintkezés a községek, egyházak, iskolaszékek és tanítókkal, minél több serkentés, buzdítás, annál több reményünk lehet a bajok orvoslására. De az adott viszonyok közt többszöri látogatást a tanfelügyelő, hogy tegyen, teljes — lehetetlenség. Ugyanazért én óhajtanám, hogy a tan- felügyelők mellett elég számú úgynevezett „i s k o 1 ai felügyelők“ neveztessenek ki 800—1000 frt mérsékelt fizetéssel, kiválóan akitünőbb néptanítók soraiból. És hogy szerencsések legyenek a kinevezések, felhívandó lenne a néptanítói kar, néptanítói körö-k és népnevelési egyletek járásonként a választásra. A több szavazatot kapott jelöltek aztán terjesztessenek a közokt. minisztérium elé, s aztán tegyék le a szakvizsgát egy — a miniszter által e czélra összehívott — bizottság előtt, a siker és képességlegyen aztán mévvadóaki- nevezéseknél. A néptanítói kar bizonyosan fogná tudni, kiket válaszszon ez állápra. S az ily a gyakorlati téren működött „iskolai felügyelő“ illetékes Ítéletet fog tudni mondani az iskolák állapotáról; figyelemmel kisérni az iskolák s tanítók működését, Hát még az a jó kedv, min nem fog ki semmi Mely a bubánatból is megtud teremni, Mint sötét felhőből ragyogó szivárvány: Mennyi tarkaságot hord ez itt a szárnyán. Mesteri remekén elpirulna a dzsin, Hogyha' látná egyszer: milyen a deák-csiny; I adomátokat, ha hallaná vén Bernáth :*) Mennybe menne tőle elevenen mindjárt. De elhal a tréfa .. Megzcndül az ének. — S iin miként ha tündér karok zengenének: Felrepül az érzés a hetedik égig, Az ur angyalai irigykedve nézik. 6 .. | Most a honfibú, majd a fájó szerelem, Hullámzik a szivén, e zajgó tengeren. Annyi már a bánat, hogy nem fér meg benne: Elszakítja gátját s felszökik a szembe! „Ejli, búsuljon a ló, fel fiuk pohárra 1“ S habzik a piros bor legott a pohárba!... Most jön a java még ... kehely összekoczczan. De itt veszem észre, hogy hová jutottam... Jó fiuk! — érettem ittatok most épen... Óh ha tudnátok, mily jól esik ez nékem! Akkor sem feledem ezt a drága perczet, Életem órája hogyha végsőt perczeg. .. Onnan is édes lesz visszanéznem rátok, Kik szivem tüzét uj lángra lobbantátok. Lelkembe az eszmék már is forrva kelnek, S melegebben daliok hazát és szerelmet... . *) E vers keletkezésekor Bernáth Gazsi jaég életben volt. minden 3 hónapban meglátogatván azokat, kíséretében lenne a tanfelügyelő kőrútjában. Így eleje lenne véve azon vádnak, hogy a tanfelügyelő tapintatlanul vagy igazságtalanul járt el. Hollandiában vannak az úgynevezett „iskolára felvigyázók“ a tanfelügyelők mellett, szakképes s a tanítói pályán működött egyénekből, ezek a tu'ajdonképi tanfelügyelők. A tanfelügyelők kötelessége ott csak abban áll, hogy elfogadják a kormány rendeletéit, s azok keresztülvitelére utasítást adnak az iskolai f-1- ügyelőknék; fontosabb ügyekben maga utazik a színhelyre; egy évben minden iskoláját okvetlenül meglátogatja; egyenes összeköttetésben van a kormánynyal s ahoz az isk. felügyelők és közvetlenül szerzett adatok alapján alapos és kimerítő jelentést tesz a kormányhoz. És a hollandi tanfelügyeletet maga a törv. javaslat indokolása is kitűnőnek ismeri el. Azt mondhatná valaki: n e m k e 11 elvonni a jó tanerőket az iskoláktól, de hiszen akkor nem kellene elvonni azokat a tanító- képczdéktől sem. Egy tanfelügyelői állásra, melyre tág ismeret kör s némi adminisztratív tehetség is szükséges, — sok egyént a tanítói karban nem találhatunk ugyan, de hogy az „iskolai felügyelői“ állás betöltésére elegendő számú jeles tanítóink nem lennének: a 1 i g h i s z e m. Ha a néptanítói kar, — melynek működési körét, állását, melyet a társadalomban elfoglal, ignorálnunk sem szabad — látni fogja azt, hogy az ő soraik közül is vannak egyének, kiknek tehetsége méltányolt a- tott, édes büszkeséggel fog tekinteni ezen volt pályatársakra; erkölcsi elégtétel lesz az azon karnak, melynek eddigelécsak türelem és szegénység volt osztályrésze, és lehetetlen, hogy a j óravaló tanitók nemes becsvágyát és szorgalmát ne fokozza. Ez igénytelen észrevételek sem arrogálnak maguknak csalhatatlanságot... De szeretném, hazánk nevelésügyi állapota érdekében, ha illetékes helyen némi némi figyelmet ébresztene. Azonban a „Népisk. hatóságok“ czimü törv. javaslat — hiányai mellett is — egy lépéssel tovább megy a reformok terén, üdvözlöm azt addig is, inig az ország pénzügyi viszonyai lehetővé teszik a nagyobb áldozatokat. Nyíregyháza, nov 27. 1875. Kiss Endre. A közönség köréből. Azon egyéneknek, kik a hírlap irodalom terén működnek, kötelességükben áll, miszerint bár hol s bár mi körülmények közt hibákat fedeznek föl, azt a nyilvánosság terén kérlelhetetlenül ostorozzák. By ostorozandó hibának tartjuk mi azon hanyagságot, melyet a telekkönyvi átiratások körül tapasztalhatunk. Vannak ugyanis esetek, hogy valamely ingatlan 5—6-ik birtokos tulajdona s még az első vevő nevére sincs átirva. Az e téren felmerült hanyagságnak számtalan szomorú következményei voltak és vannak. Nevezetesen: tudunk rá esetet, hogy a midőn egy ily, az átíratást az előző tulajdonosok által elhanyagolt földbirtokot az uj tulajdonos át akarta nevére iratai, négyszer annyi teherrel volt terhelve, mint a mennyit az ingatlan értéke képviselt. Legjobban éreztük és láttuk ezen hanyagságot az 1872 ik évi képviselő választások alatt; százakra tehető azoknak száma, a kik azért nem nyertek szavazati jogot, mert egyik vagy másik rész ingatlan vagyonuk nem volt nevükre telekkönyvezve. By nagy mértékben tapasztalva a hanyagságot, a ki annak okforrását nem ösmeri, Hazát és szerelmet... hajtva porig térdet, Múzsák oltáránál e két istenségnek.,. Hajtva porig térdet, vagy akár meghalva, Hogyha kell kiszállni értök viadalra. . . Hiszen ez mi szent van nekem e világon; Egyik az éi ekem, másik imádságom. Itthon vagyok... Isten veled édes álom! Egy keserű könvesep ragyog az orczámon.... Nő de nem megy kárba, közbe legyen mondva fiit feleségemnek van már arra gondja.. 1 hogy szivemen kapjon, kezdi a nótámat: „Ne sírj, ne sírj!“*) s bennem egy uj világ támad. . . Az az édes otthon, . a tűzhely szeretet — — óh jertek fiuk ! hadd osszam meg veletek 1 Illyés Bálint. Megjött a tél.... (1872.) Megjött a tél, a fergeteg Kotorja, sepri a havat 1 Futkosnak a járó-kelők Gyorsan künt ablakom alatt... Gsengős szánkók simulnak el, Rajta bozontos emberek ... *) Vonatkozás a „Ne sírj, ne sírj a fül- mile dalára“ kezdetű dalra. bizonyosan népünk tudatlanságának róvná föl azt; de mi, kik mélyebben pillanthatunk bele ezen dologba, egészen más okát tudjuk ezen hibának, a mit is jelezni fogunk ezúttal röviden. Voltak és vannak úgy a törvényszék, mint a városi hivatalnokok között olyanok, kik telekkönyvi átírásokkal foglalkoznak régibb időtől fogva, s ezen urak az átírás bélyegére felszedett pénzt elköltvén — tisztelet a kivételnek, — az átírást vagy soha nem eszközük, vagy csak úgy. ha a felek a bélyeg költséget újból lefizetik; sőt megtörtént dolog, hogy az adó nyilvántartási könyvben átíratván, átadják a hiszékeny szegény embernek, hogy már át van telekkönyvezve, és az azon bóldog reményben, hogy már minden rendin van, nyugton marad, mig valami kellemetlen árverés által meg nem zavartatik bóldog álma. Tudunk olyan esetet is, hogy egy szegény ember 9 évvel ezelőtt lefizette az átira- tási költséget, és még ez évi február hó elején nem volt ingatlan birtoka nevére telekkönyvezve, sőt most újból kérték tőle a bélyegre valót, mit hogy megadott-e vagy nem, nem tudjuk; valamint azt sem, hogy át van e már ingatlan vagyona nevére telekkönyvezve ? No de elég ebből ennyi kóstolóul, jövőre majd többet és egyébbről is, ha szerkesztő barátom megengedi ? !*) Mikecz József. Vidék. N y.-B á t o r, deczember h*. (Br. E.) Folyó hó 28-án egy öröm hir terjedt el városunkban s minden egyes egyén örülve sietett a másikkal tudatni, hogy ónody Bertalan ur ázsiai utjából hazatért. De, hogy is ne örülne városunk, midőn e férfiét, a hazának egyik díszét, magáénak vallhatja ? Ónody B. ur, mint tudva van, természetrajzi buvárlatának szenvedélye által ösztönözve; kibontakozva az őt határtalanul szerető családja maradásra kérő, ölelő karjaiból; daczára ez ut veszélyes voltának; ez év junius elején elutazott városunkból, innen Pestre, Pestről az orosz fővárosba Sz.-Pétervárra ment, hol több ideig volt; részint a város megtekintése végett, leginkább annak múzeumait tanulmányozta. Az ezekről tett tapasztalatairól még Sz.-Pé- tervárról irt egy czikket honi napilapjaink egyikébe; ki e czikket olvasta, bár mily csekély szellemi tehetséggel birt légyen is, lehetetlen, hogy fel nem ismerte benne a szerző nagy tudományosságát; kire külföldön is büszkék lehetünk. Sz.-Pétervárról Moszkván keresztül Oren- burgba ment; egy innen kelt levelében^ szintén irt Moszkváról és Orenburgról, levelében többek közt irá: Tárczám az orosz külügyminisztérium által adott ajánló levelekkel telve, — most még nagyobb kedvvel indulok Ázsiába mint valaha 1 Ettől fogva mintegy 3 hónapig nem adotttudomást magáról, mivel ebben az ázsiai ha tárnál megszül, ő közlekedés gátolta. Igen számos napokig utazott többnyire pusztákban, mindenütt búvárkodva a természetrajz e Kanaán földjén, mig végre Khivába ért, hol szintén több napokig tartózkodott, innen még mélyebben hatolt Ázsiába, mig 3 havi fáradalmas forró égövi ut után, — november 1-én visszatért Európába Orenburgba; gazdag rovar termény, s sok más gyűjteményekkel terhelve, s már ugyan e hó 27-én este városunkba érkezett. Itt csaknem minden egyes ember maga a kíváncsiság őt látni, s tőle utazási tapasztalatiból valamit hallani. A jelenkor csak egy hatalmat ismer, a *) A közönség érdekében készséggel. Szerk. Térdig érő hóban futkos Egy-két „pipacs “-arczu gyerek 1 — Zuzos virágok fejlenek Kivül, a téli ablakon 1.... Oh mily kedves vagy most nekem, Meleg kályhám, enyhes lakom. A rengeteg, a pusztaság Egyszínű most: fehér .. . rideg. Nem ápol énekes madárt A kifosztott, kopár liget; Kedves patakja befagyott t... A fák közt ordas farkasok, Kerülik félre őket az Eltévedt jámbor utasok; A szél utánnok a nyomot, Elsöpri a fris, uj havon .... Oh mily kedves vagy most nekem Meleg kályhám, enyhes lakom. Nevetni mily jó idebenn A tehetetlen hideget 1.. . A vihart, mely ajtóm előtt Sivalkodik és < idereg! Pipára gyújtok, füstölök, Bámulom a füstfelleget!... Kedves kandallóm meg ne hülj 1 Rakjatok bele eleget !...-. Egy dalt dudolgat ajakam, A szél rákontrál vastagon I... Oh mily kedves vagy most nekem Meleg kályhám ! enyhes lakom. tudomány hatalmát, mely előtt mindenki tí||j telettel meghódol. E tisztelet hódolatával üdvözöljük tehát városunkban ónody Bertalan urat, összekötve szivünk azon óhajával, „hogy hazánk díszére még számos évekig éltesse az ur isten“! ÚJDONSÁGOK. (!) Az év utolján lévén, erélyesen figyelmeztetjük hátrányosainkat tartó zásaik beküldésére, hogy az anyagi dolgokkal tisztába jővén, annál erőteljesebben indulhassunk a jövő évnek. <§> Karácsonyi és újévi ajándékok hirdetésére felajánljuk 500 példányon felül szétjáró lapunk hirdetési rovatát jutányos áron. Mire az illető kereskedőket ezennel figyelmeztetjük. (=) Mindenféle gyilkosságok és öngyii- kosságokról olvasunk naponta. — Legközelebb múlt hét szerdáján Nyíregyházához tartozó egyik bokor tanyán is egy legény szerelem- féltésből kedvesére lőtt. Á lövés jobb karja alatt érinté a leányt, s nem volt halálos. A tettes még ugyanazon nap feljelenté magát. Csak nagy dolog is az a szerelem! x. Még mindig sok pénzünk van, fizethetjük az adót. A múlt napokban Nagyfalu mellett vidám poharazás között mulatott egy agarász társaság, ki ilyen mulatságokban részt vett, tudhatja, hogy a beszéd tárgya újra és újra a lovakra és agarakra tér. S természetes, hogy mindenki sajátját tartja a legjobbnak. A házigazda D. ur előtt R. ur dicsérte finom angol telivér hátasát, mire D. ur kijelenté, hogy ő már 5 éve járat hámban egy arabs lovat és sokat mer rá tenni, hogy futásban legyőzi amazt. — Meg lett a fogadás oly formán, hogy a nyertes a másik lovat fogja kapni. A birák előre hajtottak kocsin. A távolság több volt 2 és V2 magyar raértföldnél. Nevezetesen Nagyfalutól a nyíregyházai „Bundi“ korcsmáig. A gyorsan előre hajtott pályabíróknak nem sokáig kellett várakozni. 10—15 perez alatt feltűnt egy nyíl gyorsasággal repülő lovag, fedetlen fővel, a gyors haladásban fövegét a szél kitépte fejéből. A rohanásba jött lovat a pálya czélon túl lovagja 120—150 lépésnyire volt képes csak megzabolázni. A szürke arabs ló lovagjával a jó harmadfél magyar mértföldnyi távolságot 49 és % perez alatt tette meg. R. ur angol telivélje 30 perez múlva érkezett be, tehát előbbi egy félórával előzte meg versenytársát. A fogadást illetőleg azonban, nyertes mint mondják egyik se lett, a mennyiben úgy halljuk, hogy hosszú futtatás után a lovak kellőleg nem gondoztattak, s mindkettő elnyomorodott. Tehát egy óriás szeszélynek ismét áldozatul esett 1000 foiint. Mert a két ló értékét legalább ennyire teszik. *** A sóstói erdőben a nem rég múlt napokban, mint halljuk, párbajt vívott két fiatal ember. Az összeszólalkozás agarászat alkalmával történt, mint mondják, egy lovász miatt. A fegyvernem pisztoly volt, azonban a vívók közül egyik sem talált. így mégis csak mehet a párbaj, legalább emberi élet nem esik áldozatul. (?) Csak hiába, nincs hatalmasabb erő a természeténél. Addig vártuk a kőut kiépítését Nyíregyházán, hogy a feneketlen sártengert egy északi fagy oly kemény pánczéllal látta el, mely akár a tornyot is elbirja. Jövő őszszel talán már a deczemberi fagy nélkül is bátran járhatunk, mert mint halljuk, a megyei gyűlésen is meg lett pendítve a kőut kiépítése. (II) Sajnálattal említjük fel hallomás után, hogy a K. Kmethy István ur által tervbe vett „Szabolcsmegyei évköny“ iránt csekély érdekeltséget tanusit a közönség, pedig mint tudjuk, K. Kmethy István ur e miatt lépett vissza a „Közlöny“ szerkesztésétől is egyrészről, másrészről pedig azért, hogy a rendezetÚgy reszket a lég idebenn, Mintha ő is örvendene !.. . A kályha búgás, pattogás Ilyenkor kellemes zene .... Mit adnátok e melegért Ti az ínségnek gyermeki! Kik előtt ott künt a vihar A felvert havat kergeti?! Siessetek fedél alá Hisz ott künn oly hideg vagyon! .. . Oh mily kedves vagy most nekem Meleg kályhám! enyhes lakom! Jer kedvesem! Jer közelebb Nevessük együtt a telet!... Szemed sugárin uj tavasz Zöldül a hófúvás felett! Csókodtól szivem felvidul, Szivemben uj remény fakad, Mintha járnék tavasz mezőn, Fürtös, virágos fák alatt! Mintha ott künn bolyonganék Tavaszi rózsáshajnalon!... Oh mily kedves vagy igy nekem Meleg kályhám, enyhes lakom. Lukács Ödön.
