Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1875-11-28 / 48. szám
Teteinek^ csodálandó, hogy a »tínfenyitő osz-f fel nem ébrednek s nem egye * .xt ;v p»*-. nyok megtörésére. Fel fog-e bennök ébredni a becsvágy s buzgóság, melyet minden jóravaló embernek érezni kell önmaga s teendői iránt? ez titok. A járványügy szennyes ingének kimosására is szükségeltetnének az „életmentő“ egyletek. Nem kevés személy- és vagyonpusztu- lást okoz a pálinkaital elterjedése is. Falun, városon két, némely községekben három annyi italmérő hely van, mint iskola. Az a község, mely tanítóját oly nyomorultul díjazza, hogy alig élhet, bőven kitartja, sőt többnyire méggazdagitja a korcsmárost. Hogy fogalmad legyen a pálinkafogyasztás nagyságáról, — mivel statisztikai adatot nem közölhetek, — csak annyit jegyzek meg, hogy több községben egyes fóldmivelőket megkérdeztem, mennyi az általok elfogyasztott italok ára ? tett nyilatkozataikból kitűnt, hogy mindeniknél meghaladta, sőt némelyeknél kétszeresen is az általok fizetett országos adók összegét. Ezek közül pedig egy sem volt sorolható a részegesek sorába. Itt nem annyira az a baj, hogy a pálinkát túlságos mérvben használó ember időt tölt, földjeit roszul s hanyagul miveli, mivel Magyarország földje nagy részben oly áldott s termékeny, — habár éghajlata szeszélyes mint a nép, mely lakja, — s egy pár áldásos év sok emberi hibát kiegyenlít. Hanem a baj inkább erkölcsi, melyet bárminemű gazdag termés ki nem egyenlíthet. Magyarország úgy van, mint Autheus, elvesztett erejét a földből újra visszanyeri; de vannak sok apró Herculesei is, melyek őt könnyen a levegőbe emelhetik. A köznép használatában lévő földek évről évre mind nagyobb mérvben esnek ki kezeik közűi. Azon községben, hol jelenleg tartózkodom, rövid I—8 év alatt ugyanannyi úrbéres gazda lett János „sine terra.“ Azon nép, mely a pálinkk túlságos élvezetének adja magát átal, az állatiságig képes sülyedni. Ki erről fogalmat akar szerezni, az menjen el az északi határszélre Galicziába, ottan lesz módja szemlélni a pálinka fizikai és erkölcsi káros hatását. Mennyi személy- és vagyon veszteséget okoz a pálinkaivás, megítélhető e következő hiteles adatokból, melyeket nehány községben magam tapasztaltam és csak ez évben. N. községben kimegy egy földmivelő az erdőbe s az általa levágott fa maga alá temette. Egy másik gazda ökreit zuzatta össze. Egy másik községben egy öt éves fiú annyi pálinkát iszik, hogy pár óra alatt meghal. Egy másik községben egy két éves gyermek és egy 12 éves fiú görcsöket kapnak. Vedd számításba, hogy a pálinka ivók többnyire hosszú életet nem élhetnek; hogy a részegen nemzett gyermekek bárgyúk, görcsben szenvedők ; hogy a pálinka a mostani és jövő nemzedéket is elsatnyitja, clotted áll a szomorú kép, melyet a pálinkaital túlságos élvezete nyújt. A miveit népek közt Anglia és az Egyesült-államok népei fogyasztanak el legtöbb szeszesz italt. De ezekben az államokban, kivált pedig Amerikában, annyiben korlátozva vannak a korcsmalátogatók, hogy a korcsmák vasár- és ünnep napokon estvélig semmi szin alatt ki nem nyittatnak. A nép közérzülete és a törvény végrehajtóinak kettős zára őrzi azokat. Hétköznapokon pedig csak a megromlott természetűek ülnek azokban, mennyiben a közszellem az időt és muukát, mint pénzt tekintvén, visszatartja a szégyenérzet polgártársaitól olyan embernek tartatni s tekintetni, ki sem az idő, sem a munka értékét megbecsülni nem tudja. Számos községben tapasztaltam, hogy Magyarországon, kivált az ünnepi s vasárnapi délutáni órákon, mig a lakosok egy része a templomokban áhitatoskodik, az ideig a másik togatásán jártak, — melyekkel csak gépileg foglalkozók —> hogy nem vettem észre az ut- czaajtónak nyílását, csak midőn Andris előttem állt, kezében egy rózsaszín boritéku zöld pecsétes levéllel — akartam felsikoltani, s örömömben majd feldöntöttem tálat, tányérokat.1 — A levél hozzám volt czimezve: „Pottyondi Deme Jolán urhölgynek a legmélyebb tisztelettel.“ Felbontottam. Jani irta a levelet. Kért, hogy vegyem figyelembe a hele zárt meghívót az erdőaljai bálra, mely két hét múlva lesz. Soraiban annyi lekötelező, annyi illem, annyi szerénység, hogy szerettem volna megcsókolni; de gondolatban tettem is. Ah de mit ér, ha mit a felheviilt agy, a képzelet forró játéka elénk varázsol, azt megtestesitni nem lehet I .... Ti, kik megszoktátok a férfi világot, ha nem is szívtelennek, de legalább könnyelműnek nevezni, tekintsétek meg e sorokat. lm itt a példa, hogy a legszentebb bizalommal, mely őket a baráti „te“ czimezésre kő keblü- leg feljogosítja, nem hogy visszaélnének, sőt felmagasztalódnak általa!... Vajon Smctterling Gizellát meghivták-e? Hogyne! Andor nem lehet oly szívtelen! Tehát elmegyünk!. .. Oh boldog tél vidám farsangoddal! De félre naplómmal, hiszen még Andrisnak vacsorájáról kell gondoskodnom, s óh az a mosogatási Február 13. S z e r d a. Csak ritkán van alkalmam boldogságos naplóm boldogságos lapjaidra életem boldogsága rövidke perczeinek halvány rajzát reá vetni. Oh ritkán; mert az előítéletektől még a legjobb s felvilágosultabb szülék sem menték. Atyámról nem szólok, hifi _ templom szomszédságában levő korcs- végzi lármás bacbanáliáját. Mikor fogja a magyar vallásos közérzület vasárnap s ünnepnapokon bezárni a korcsma házak ajtaját, miután most arra vallásos közérzület s törvény nem elégedendő ? s mikor fogja az idő és munkabecsének érzete hétköznapokon meg- üresitni azokat? egy kérdőjel. Ez is egy szennyes ing, s ennek kimosására is felférne minden községben egy „életmentő-egylet“ Van a növényországban egy kivételes osztály, a lopva növő növények osztálya, mely minden más osztálytól abban különbözik, hogy a him és anya egy száron nem láthatók, tehát házas életet nem élnek. Ezen növényféle élet kezd lábra kapni a mai blazirt ifjaknál is, kik a páros élettől vonakodnak azon az okon, mivel férfiak és nők az esztelen költekezésnek adván magokat, jövedelmeik nem elégségesek a magok személyére sem; annyival inkább nem, két tulcsigázott igény kielégítésére. Adósság, uzsora és életunottság karöltve együtt járnak. A birtokos apai örökségét elprédálja; Metternich amaz ösmeretes mondatát utánozva: „a ki hátul jön, tegye be az ajtót, utánnam az özönvíz,“ s várja az államtól, adjon neki hivatalt. A napszámos előtt pedig végső menedék gyanánt előtte lebeg a kóldusbot, mely jövőjét biztositni Ígérkezik; mint a múlt télen is fájdalommal szemléltem, hogy egyik kólduB a másiknak adta az ajtót. Három-négy ezer írttal biró úrbéres gazda, midőn háza leégett, tarisznyát, zsákot s botot vészén, s elindul kóldulni. Volt különösen két nap, két fájdalmas nap, mely a gondolkozásmód s erkölcs hanyatlását különösen szemem elibe tüntette, akár az egyházi államokban látta volna magát az ember. Egyik nap jött két mesterember 8 egy huszonnégy éves erős s izmos iskolákat végzett fiatal ember, ki édes anyjához utazott; másik nap viszont két iparos, egy gazdatiszt és egy pesti pinezér. Mindnyájan az alkalomra készített külön folyamodványaikkal; s oly követelők, szemtelenek, hogy pár krral, még a közönséges gubás koldusok is, kivált a katonákból lettek, meg nem érik, mivel — úgymond — a napszám ára felment. Sőt pénzzel meg sem elégednek, hanem ócska ruhát követelnek, melyet azonnal eladnak s az árát eliszszák. Nagyobb része ezeknek a kéregetőknek olyan részeg, mint a csap, s a pálinka-szag úgy ömlik belőlök, mint a pálinkafőző kazánból. A munka, takarékosság és mértékletes életmód megörökítésére is szükségeltetnék minden községben egy munka és takarékossági szennyesing-mosó életmentő-egylet. A czivilizaczió „dr“ urai felfedezték lapjaikban, hogy a folyóvizek is számos áldozatot igényelnek személyben és vagyonban. Igaz, hogy némely átjárati helyeken azok a lélek - vesztő csónokok, melyek az indus kéreg caó- nokokhoz hasonlók, — kivált azon ok miatt, hogy a czivilizáczió szennyes inge, a korcsma ott van mindenütt az átjárati helyeknél, s az olyan ember, ki magára vagy ökrére képes vágni a fát, nem áll biztos lábakon, s a csónakkal együtt könnyen vizbe fordulhat, — gyakran veszélyesek; mint szinte télben a jégjárók is sok ember és vagyon áldozatot követelnek. De ezen körülménynek oka abban keresendő, hogy sem a révtulajdonosok, sem a révárendások, kik csak a vámbeszedésre, sem a községi elöljárók, kiknek semmire sincs gondjok, sem a révészek, kik örökösen „illu- minalt“ állapotban vannak, nem felelősök a történt hibákért. Kivált a jégátjárók veszélyesek. Mint a múlt tavaszon is hallottam, hogy a leittasodott ember neki hajt a meggyengült jégnek, s ló, szekér elmerült; a szegény gazda is utánnok akart ugrani, minek neki az élet, ha a ló s szekér elveszett? s miből fog családja megélni, ha a kenyérkeresők jég alá me rültek ? szén ő iskolájával van elfoglalva, s naplóm után kutatni eszeágában sincs; de anyám kérlelhetlen ellensége, pedig hiszen é is ábrándozott, s neki is voltak boldogságos per- czei, voltak rövidke pásztorórái, melyekben feledve mindent, ama legszentebb érzeménynek élt, mely a kebelt egyedül boldogíthatja! Szerelmesnek neki is lennie kellett; mert hiszen a mily éltető eleme a harmat a virágnak, oly nélkülözhetlen lételeme a hölgy kebelnek a szerelemi Ez teszi őt boldoggá, s én is boldog vagyok, és e boldogságot, a melyet nekem szerelmem alkotott, ne titkon érezze keblem; tükrözzék szavaim is! Jer azért édes naplóm ; jer elő párnám pelyhei közül, toliam hadd fesse fehér lapjaidra élményeim tünde világát! Tegnap volt nálam Smetterling Gizella. — Gizuska igen lehangolt volt. Én épen a káplán ingeit vasaltam, s a midőn belépett, s halvány arczainak liliomait megláttam, s reám szegezte kis szürke szemeit, melyekben egy mellőzött szerelem pokoltüze égett, megijedtem tőle. — Gondold csak Jolán, — monda ő — ez az Andor oly hidegen ir, hogy az embernek vére fagy; hidegebb ama fergetegnél, mely szemedbe vágja künn a felkavart havat, s ablakodtól igyekszik megfosztani, mely ajtódon dörömböl s kéményeden bekiált harsány szavával. Nem emlékszik a hálátlan ama boldogságos perczekre, melyeket szerencsés lehetett körönében tölteni, ama hü ragaszkodásra, melyet iránta tanúsítók!. .. Gizuska vigasztalhatlan volt. Én igyekeztem öt felderíteni; de hasztalan. Pedig félek, , "Mivel itten Bem embernek, sem vagyonnak nincs becse, kinek is jutna eszébe felelősséget tartani és követelni? a mellett a jégjárók képességét kitudni legbizonyosabb azon mód, mikor valaki szekerestől, lovastó leszakadt s jég alá merült; mikor is nem marad más kisegítő eszköz hátra, megfogadni az egyszeri pap jó tanácsát: „ne menj a fára, nem esel le, ne menj a megritkult jégre, nem szakadsz bele.“ Láthatod kedves barátom mindezen szennyes ingek az életmentés köréből vannak előhozva ; ezek mind olyan Nessus-féle ingek, melyeket a kihord, általa élete veszélyeztetik. Ha ezen ingek kimosattatnának, Magyarország népesedési és vagyonosodási aránya tetemesen javulna. Pedig mind személy, mind vagyoni gyarapodásra nagy szüksége lenne. Volt ezeknek egy praktikus nagy embe- rök, ez mondotta: „még az apagyilkosnak is megtudnék bocsátani, mivel kevesen vagyunk.“ Ez a nagy ember kedélybeteglett hazája sorBa felett. De ezen gondolkodásmód mai időben meghaladott álláspont. Nem hiszed, de a próféta szakáiéra mondom, mai időben nem fér az ember egymástól, egymás mellett. Ösmerek több úri embert, kik egy vendéglői vacsorán fenékig ürítik erszényeiket, s ha házuknál egy koldus kér alamizsnát, lábbal rúgják el. A hazafi nevét csak akkor hangoztatják, ha hivatal kell. Szerintük legfőbb honfi kötelesség a korteskedés; ha ezt megtették, eleget tettek honfiúi kötelességüknek is. A czivilizáczió természetéhez tartozik, hogy a társadalomtól egész kenyeret kér és követel; s egy darab kenyeret dob neki vissza, sokszor azt sem. De nem! majd el is felejtettem, — no alig is jut eszembe, — most ad a czivilizáczió a magyar társadalomnak egy bódét. Pedig épen e miatt a bódé miatt kerítettem oly nagy feneket levelemnek. Ez a bódé maga a „czivilizáczió,“ a szép, nemes, jó, helyes, nagyszerű stb. fogalmak mintaképe. Tehát ünnepélyesen visszavonom előbbeni szavamat s kijelentem: előbbeni mondásom nélkülözi a valószínűség lehetőségét, lévén a bódé bódé és nem darab kenyér. Midőn megéletmentési-egyletesedtem, így okoskodtam: mivel Magyarország népe fogy személyben, vagyonban, alakítsunk életmen- tési-egyleteket, a hány „ember“ és a hány „honfi“ van, s mossuk ki szennyes ingeinket. Mivel pedig a legfőbb baj az, hogy nincs „ember* t. i. ki döghust, rósz csónakot elkobozzon; jégjárót, mérgezett pálinkát vizsgáljon ; még annyi ember sincs, hogy életmen- tési-egyletet alkosson, mely a népnevelés ügyét felkarolván, a nevelés s az értelmes oktatás életre való munkás, szorgalmas, takarékos embert neveljen, tehát neveljünk embert. Ezen életre való, értelmes emberből lesz aztán józan életű, maga lábán járnitudó családtag; a jó családtagokból lesznek a jó révészek, hús, pálinka vizsgáló, községbiró, elöljáró, jó község. A jó községekből lesz jó társadalom, melyre a törvényhozás egy jó állam épületét reá építheti s nem következik be azon szomorú eset, hogy a törvényhozás számításába, kifejlett s virágzó községi életet vevén fel a törvények megalkotásában, s talál értelmetlen, hideg, részvétlen községeket, s a törvények végrehajtatlan hóit betűk maradnak. Lesz jó társadalom, melynek kevés lesz a szennyes ruhája, ha pedig lesz, nem vár a kormánytól, hogy tegyen érte mindent, hanem teszen maga, s szennyes ruháit is ki bírja mosni. (Folyt, köv.) hogy ha Gizuska ki talál maradni a bálból, úgy anyám engem sem fog elbocsátani. — Jó, én nem bánom, össze fogom égetni a káplán ingeit, elrontom a meszet, ha meszelni akarnak, üldözőbe veszem a kis lányokat Jettát, — ki ugyan szövetségesem, — Lindát, ki usy is sokszor megzavarója ábrándaimnak. Szóval lesz elsózott leves, kozmás rántás, harcz és háború, megszökik a szolgáló, utánna a hetes, — kit azután fogadnak, s nekem meg lesz kárpótolásom. Janiék benn voltak. — Jani! nem szebb volna tőle, ha Jenőnek hivatná magát ? ! — Egy pillanatra meglátogatott. Az üdvezültek boldogságáért nem cseréltem volna el ama boldogságos perczet, melyben élénk tüzü szemeiben mennyemet szemlélhetém. Röviden beszélt a bálról, s mondá, mily jól fogunk mulatni. Aztán paripájára vetette magát, s el vágtatott, s nekem vissza kellett“ mennem a vasalóhoz. Ah azok a káplán ingei, de sok bajt is okoznak nekem! F e b r. 26. Szerda. Vasárnap volt a bál. Tegnap jöttünk meg. Utunk valóságos diadalmenet volt; fiatal emberek kocsin s lóháton kisértek bennünket Nádas-ligetig, hol kissé megpihentünk. Tudja Isten, bár egész hétfőn délig tánczoltam, még sem vagyok álmos, vagy csalódom?!... Az álom szelíd Istenkéje Morpheus ugyan nem zárá le rózsás ujjaival szem- pilláimat; de azért a felheviilt képzelet tünde álomképeket idéz lelkem elé. Megjelenti a múltat; előmbe idézi ama kedves arezokat, dk örök mosolygó ajkaikkal csak boldogságról beszélnek. — A földet hólepel borítja, minden Nyirfalombok. XXVII. (Vendéglői jelenet. Hol történt? Körülírása egy város, nak. Alföld, felföld, külföld, — mind más föld. A yen" déglősök észjárása. Vannak még drágább eledelek is Például: A legeslegdrágább eledel. Ősapánk garde. robeja.) — Pinezér! fizetek .. . Egy leves, egy pecsenye, egy meszely bor, egy kis üveg szolyvai viz, egy kenyér. — Egy forint 30 kr. — Én is fizetek. Egész ebéd, egy iteze bor, egy nagy üveg szolyvai, egy fekete. — Egy frt nyolezvanhét kr. * Ha azt gondolod édes atyámfia, hogy a fentebbi párbeszéd színhelye valamelyik világváros, Budapest, vagy méregdrágaságáról hir- hedett vasútállomási étterem, — olyan messze jársz az igazságtól, mint némely agyondicsért bálkirálynő a hitrege grátiáitól, mint bizonyos lakktopános és glacée keztyüs uracsok az egészséges észjárástól, mint egyikmásik miniszter az államférfi magas röptű szellemétől és szegény Magyarország attól, hogy adósságaiból valaha kivergődjék. — A jelenet a magyaralföld egyik mezővárosában játszik, — hogy melyikben? ezt nem fogjuk dobra ütni, hanem ha ki akarod találni, annyit megsúghatunk, hogy az a város hires város, fekszik abban a vármegyében, mely a hét vezér egyikének nevét viseli (talán azért olyan rebellis?) hires város gőzfürdőjéről, a mely nincs .. . megyeházáról, mely van, azonban felépülése után két három évvel, már költséges kijavításért rimánkodik . .. nagy állásáról, mely nincs, de mig fenállott, nem volt párja egész hazánkban ... macadamisált utczáiról, melyek lehetnének ... példás össze nem tartásáról, mely bár ne volna .. . három pénzintézetéről és ugyanannyi hetilapjáról (tessék köztük válogatni!) derék gymnasiumáról és nem derék sétányáról... állandó színházáról, mely lesz (majd valamikor a jövő században (...) no meg az észak felé lakó vidékiek ősrégi ked- vencz gyülhelyéről a Morgóról.. . Kitalálod-e már a hires város nevét? No ha nem, — mi ugyan nem áruljuk el! De hát lehetséges az, hogy a magyar alföldön, a mostani szűk pénzviszonyok és olcsó árak mellett, ily magas árszabás szerint kell a vendéglői étkezést fizetni ? Hogy lehetséges, nem csak tudjuk, hanem érezzük is mindnyájan, kik ottan-ottan a vendéglősök emberbaráti érzelmeit vagyunk kénytelenek igénybe venni. Vagy talán valami gastronómiai újdonság, exoticus eledel, inyenczfalat fokozza fel az árakat? Óh nem! mi szerények vagyunk vágyainkban s legfeljebb az évszak szokásos tüneményeiben gyönyörködünk! Valóban különös* sőt megfoghatatlan, hogy átalában a magyar vidékeken oly magas árak szerepelnek a vendéglőkben, mig a felföldön, például a sze- pességi hazafias érzelmű városokban, — hová tőlünk nagy költséggel szállítják a kenyér és husanyagot — jóval jutányosabban, elegáns helyiségben, pontos kiszolgálat mellett s mond- hatnók izletesebben étkezhetünk, — sőt külföldi vasutakon három frankért (körülbelől 1 frt 20 kr.) 2—3 féle pecsenyét, ugyanannyi tésztanemüt, többféle gyümölcsöt s ezenkívül egy meszely bort kap az utazó, s még csak ki sem kell lépnie a coupéból, helyébe viszik az ebédet. (Ha valaki állításunkban kétkednék, tanukkal is szolgálhatunk!) — Hát azt gondolják a vendéglősök, hogy vidéken mindenki egyegy Nábób, ki meg sem érzi a dupla kréta tulcsigázott árjegyzékét? Dejszen, elhegedülte azt sz. Dávid, meg a palotákat építő miniszterek atyai intézkedése 1 Talán azt hiszik, hogy a bölcs közmondás, mely a sürü garast előnyösebbnek tartja a ritka forintnál, merő fictió és egy árva batkát sem ér? Vagy ily magas árak mellett is bőven van vendégük? megengedjük oly csöndes, nyugodt; nyugodtnak látszom én is, csakhogy keblemben vihar dulong. A kétkedés csatát viv a leghivőbb bizalommal. Keblem egy vulkán, melynek oldalain jég és hó- pánczél borul, mig égő poklában iszonyú tűz dulong 1 ......... No de beszéljünk a bálról is. — A díszítés, s a tánezterem kinézése meglepő, városunk ócska táneztermét mindenesetre felülmúlja. A zene a legjobb. A közönség válogatott. Ha látni akartok daliás alakot, kik Hu- nyadyak és Zrínyiekre emlékeztetőnek, ide kelle jőnötök; no a hölgyeken igen meglátszik a falusi légkör; különben e És libák igen előzékenyek és szívesek. Ezek nagyon egyszerűen voltak öltözve, mi pedig a legutólsó divat szerint Gizuskával; nem azért, mintha a fényűzést erénynek tartanók; de csak mi felvilágosult hölgyek nem maradhatunk el a divattól! Öltönyeink választékossága meglepte az egész báli közönséget, még az öreg Csáky Olivér bácsi is el volt ragadtatva. — Nyíltan szemünkbe mondák, hogy Gizuska a bál királynéja. No ha a bálnak királynője van, her- czegnőjének is kelle lenni, s az szerénytelenség nélkül legyen mondva, én valék; ha másért nem is, legalább azért a finom kis zsebkendő kimosásáért, melyre nemcsak Janim, de még Andor is annyi csókot lopott, midőn verejtékét nemes homlokáról letörlém! Mi Gizuskával duettbe daloltunk. Mindenki el volt ragadtatva. Gizuska Andor keblére menekült, hol egy lassú magyar alatt boldogan szendergett, az öreg Tarföldi azt is cérdezé tőle! „mit álmodtál édesem?! Dalunk
