Szabolcs, 1875 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1875-10-24 / 43. szám

Irodalom. „Az észak-amerikai polgárháború törté­nete“ cziin alatt Asbóth Lajos, 1848-iki honyád tábornok s akadémiai tag munkát irt, mely e na­pokban jelent meg Légrády testvéreknél. Mint az * ioszübán szerző elbeszéli, e munkában fel­használta a testvére, Asbóth Sándor által hátra­hagyott jegyzeteket is, ki tudvalevőleg mint az északi államok tábornoka vett részt e hadjárat­ban. A munka első sorban katonai mü s főleg a követett stratégiát ismerteti. Szerző a munkát József főherczegnek ajánlá s az előszóban a többi között a következőket irja: „Nektek, édes hazám hü fiainak, kik min­den perczben készen álltok vérrel s élettel meg­védeni közös jó anyánkat, ajánlom késő őszöm ez igénytelen — talán utolsó — gyümölcsér. Neked, fenséges uram, a honvédség főparancsnokának, ki nemzetét annyira kegyeli. Nektek, magyar honvédeknek a jelenből, és drága bajtársaimnak a múltból; és az észak-amerikai háborút lapozva,! emlékezzetek ő róla is, ki szintén honvéd volt; ki veletek együtt küzdött s vérzett, s kinek fel dúlt keblében a haza veszte után idegen világ­részben is soha perczig sem enyészett el a haza iránti szeretet s annak jobbléte iránti reménye. Emlékezzetek meg róla, ki titeket annyira sze­retett, és a magyar névnek a világ leghatalma­sabb szabad államában becsületet szerzett.“ ÚJDONSÁGOK. (I!) Kérjük t. előfizetőinket hátrányaik minél elébbi letörlesztésére! A lelkiis­meretes és pontos munkálkodással szem­ben, melyet lapunk szellemi oldalára fordítunk, úgy hisszük, méltányos dolog, ha az olvasó közönség is lelkiismerete­sen megteszi kötelességét. — A királyi közjegyzőkre vonat­kozólag egy miniszteri rendelet jelent meg, melyszerint a német szövegű ok iratoknál a hitelesitési záradékot csak is magyar nyelven szabad kiállitaniok — Losonczy László költőnek ő fel­sége rendeletéből pénzsegély nyuj tátik. 1 Nem híjába nevezte el valamelyik fő városi újság4 tárcza Írója igás fogatnak a M. É. K. vaspályát, mert az a csiga lassúság melylyel egyik állomástól a másikig mozog egyátalában nem engedi meg, hogy leszállván a vaggonból, ekképen kiáltsunk fel a költővel im itt vagyok, mert ide röpített a „gőz dagálya.“ Hát még azok az állomások ? aholott a kimondott 10 pereznyi szünetek lega lább is meghatványozódnak ? Szabolcs, Bereg és Ung megyékben még úgy látszik, hogy nem haladunk „gőzerővel.“ — Beregszászban folyó hó 17-én éjjel egy ismeretlen rablót fogtak el; midőn üldö zőbe vétetett, kétszer rálőtt az éjjeli őrre csakis a véletlen szerencse okozta, hogy nem talált, végre azonban sikerült hosszas üldözés és dulakodás után az éjjeli hőst, ki nagy erő vei birt, megfogni; midőn már meg lett kö tözve, félkarját kiszabadította, s egy pillanat alatt ismét pisztolyt ragadt, de sikerült vak merő szándékát megakadályozni. Egy hosszú kötélre kötött gyertyát találtak nála. — Ezen tolvaj bizonyosan egy volt azok közül, kik már régóta garázdálkodtak Beregszászban, több házat feltörtek. — A helybeli ügyvédi kar ngs. Komis J törvényszéki elnök urnái, vasárnap, okt. 16-án testületileg tisztelgett. — Városunkat érdeklőleg, a „Debreczen f. hó 21-kén megjelent 205. számában, következő barna angyal, megnyerő, rokonszenves voná­sokkal. Kemény, hideg januáriusi estve van, az északi orkán zúgva kavarja ott künt a havat, az ‘ablakon utánozhatlan alakú jégvirágokat rajzol a tél szeszélye, bent lobog a kályhában a tűz, a kályhához közel egy balzacon ül Ele­mér, mellette szeretett neje egy kis fekete- hajú két éves leánykával térdein, előttük egy bölcső, melyben egy kis angyal arczu cse­csemő szendereg, kövér arczán gyakran tulvi- lági mosoly' dereng fel, talán angyaltársaival játszik álmában! . . . Elemér oly boldog, oly véghetetlen boldog, merengő lelke a múlt és jövő között oszlik meg, de szive egészen azoké, kik körülte vannak, az anya mosolygva felel- get kis leánya bohó kérdéseire I Lehet-e egy ilyen képét a csendéletnek az idyll-nek át­nézni, annyival inkább átérezni örömteljes lelki megindulás nélkül ? Elemér kedves ne­jének barnafürtös fejét keblére vonja, s a de­rült homlokot bensőség teljes csókokkal hal­mozza el, melyekben a szeretet és tisztelet azon érzelmei összpontosulnak, mely egyszerre könyörög és áld, mely varázshatalommal, menny­országgá alakítja e földet, mely a legszebb, a legüdvösebb imádság azok között, melyek sa­lak nélkül szárnyalnak fel a magasba, egy harmonious hymnusz, melynek egyes hangjait az apai és anyai szivek érzelmeinek összezen- gése, az ártatlan gyermekiszivek tiszta hang­jai és örömmosolyai alkotják.. ..., A szoba hátterén egy tiszta fehér ab- roszszal felteritett asztalon az épen most feltá­lalt étel átvágygerjesztő illata párolog, a kis család helyet foglal az asztal körül, midőn ki- vül léptek alatt roppan meg a hó. — Ugyan ki járhat ily Ítélet időben? — szólal meg Elemér. Pár pillanat múlva az ajtón kopogás hal­latszik. Feltárul az ajtó, s az éji őrök egy mizerabilis csavargót vezetnek be, rongyos ru­hadarabjai roszul fedik a hidegtől megfeke- tült mellét, szakáién és bajuszán torzonborz jégcsapok és zuzmaráz fehérük és csillog a gyertyafény mellett. Az anya ölében ülő kis leány rémesen felsikolt, s megborzadva e zord tekintetű csa­vargótól, arczát anyja keblére rejté. A csavargó dideregve lépett a meleg kályhához, s a nélkül, hogy szélyel tekintene, majd összevissza ölelgette azt, fogai vaczog- tak, szemeiből hidegfacsarta könyek hullottak — Uraml szólott Elemérhez az egyik éjjeli őr, ez a csavargó félig megfagyva ott didergett a korcsma előtt, miután ut-levelet nem tudott mutatni, ide kisértük. ^ Elemér nem szólott semmit, már akkor ott állott a csavargó mellett s kezét vállára tette s szólt: „Arthur“ 1 A csavargó felemelte bágyadt tekintetét, ránézett Elemérre, aztán visszatántorodva térdre ereszkedett, kezeit összetette, s tompa, elborult hangon mondá: „Van Istent“ A csavargó, az összetört alak, a hajdani x—i jegyző Pukovics Arthur volt. — Keljen fel szegény barátom 1 Szólt Elemér, — jöjjön közelebb, hadd mutassam be önnek szeretett nőmet és családomat. — Ti pedig, — szólt az éjjeli őrökhöz, — elme­hettek. Az őrök eltávozták, Elemér felemelte az összetört, rongyos alakot, s mielőtt (bemutatta volna közelebbről nejének, kezénél fogva be­vitte a mellékszobába, kivett számára egy öltözetet, s kérte, hogy vegye magára azt. Pukovics az éhségtől összetörve, a vé­letlen találkozástól megzavarodva, azt se tudta jóformán mit csinál, gépszerüleg szedte ma­gára az öltönydarabokat, s midőn felöltözött, bevezette nejéhez. — Pukovics Arthur kedves ismerősöm s hazámfia, — szólt, — lásd őt szívesen 1 Jöj­jön közelebbi ossza meg velünk szerény est­ebédünket 1 Pukovics zavarodva foglalt helyet, hanem midőn áfc étkezéshez fogott, irtózat volt látni az evést, nem — falást, melyet véghezvitt Az étkek egymásután pusztultak előle, nem várta a kí­nálást, szinte fuldokolni látszott az iszonyú mo­hóságtól. Vacsora után azonban, mely ez alkatom­mal szokatlan gyorsasággal véget ért, az Ízle­tes visontai mellett beszélgetést kezdett vele Elemér, de mély tapintattal 1 Gondosan került minden olyast, mely keserű emlékeket költhe­tett volna fel a vendég lelkében. — Mondja csak régi jó barátom, isme­rősöm, ugyan hol járt annyi idő alatt, lássa! mi rég holtnak hittük már, s ime mily vélet­len szerencse, hogy itt házamban tisztelhetem végtére 1 — Ismét e nyájas, e szelid beszéd, mondá élfolytott hangon Pukovics 1 Oh minden ember jobb nálamnál, csak én, egyedül én vagyok az utált, a gonosztevő, ki magam magamnak ki­mondhatatlan teher vagyok 1 Utálom magamat, és nem tudok meghalni l —- Miért ,e sötét, e fájdalmas hang? Ne rontsuk meg vele a viszontlátás édes öröméti — Miért? Es még kérdezheti? Ohkell-e nagyobb büntetés, mint midőn a szelíd jóság áldó kezével emelik fel a megvetett gonoszte­vőt épen azok, kiket a gazember a végső két­ségbeesés őrületes örvényébe akart taszítani? En utálom önmagamat 1 S azok, kikét meg­akartam ölni, kiket el akartam vesztefii! azok szeüd jósággal vesznek körült Miért nem ül­döznek, mért nem rúgnak ki házaikból, mért nem korbácsolják hátamat? Ez esnék nekem jól, ezt érdemleném, követ kenyér-, akasztófát csendes és vendégszerető hajlék helyett; —i vegye fel fegyverét és lőjjön agyon mint egy kutyát 1... Két könyökére fektette fejét és keserve­sen, hangosan zokogott 1 közbe közbe e sza­vakat tördelte: „Oh miért nem tudok, miért nem tudok meghalni 1 ?“ Elemér meghatva nézte e jelenetet. — Arthur folytatá: — Oh mind ilyenek, mind 1 apa és gyer­mekek, mind mind angyalok 1.. Én vagyok azr ördög 1 Sötét, tisztátalan, bűnös ördög emberi ábrázattal!... Hogy kért, hogy tanított az a nagy lelkű ember, az édes atyja, lát nem tud-* tam megbántani a nélkül, hogy meg ne bo­csátott volna!.. Elmondott mindent 1 Meg­mondta, hogy földönfutó leszek, hogy majd: akkor meg fogom ismerni azt, kinek léteiét ta­gadtam I.. Oh én bolond isteiítagadó 1 Uram 1 elismerem, tudom, látom, hogy élsz, hogy vagy !... Mert nem akarsz magadhoz venni 1 íme nézze : egy ember, a kitől iszonyodik az isten, mert nem akarja, hogy meghaljak, hogy közelébe jussak 1 . . Oh miért nem tudok én meghalni 1 ? — Nekem már nem bocsát meg az Isten t.... (Folyt, köv.) sorok láttak napvilágot: Milyen vesíédelméb ét-1 resbankót Debreczenben mutogatni, bizonyítja a következő esemény. Egy fiatal 24 éves ember ma ti. e. bemegy egy helybeli aranyműveshez, s ott öt darab értékes gyűrűt vészén meg. Midőn I fizetni akart, tárczájából egy ezer frtos bankje- gyet vön ki s odanyujtja az aranymivesnek, ez kinyilvánitja, hogy nem tudja felváltani a nagy pénzt, — erre az idegen ötvenessel és tízessel I fizetett. Eközben az aranyműveshez egy uril egyén jött, kinek dicsekedve beszélik el a jól üzletet, óaely oly ritkaság Debreczenben; azt aranymives segédje még hozzáteszi, hogy ama fiatal ember épen most a szomszéd divatüzlet-1 ben nagy összegre menő vászonnemüt vásárol. Nem csoda, ha e körülmény már gyanúra adott I alkalmat, minek következtében az uriegyén a divatüzletbe megyen s a bőven költekezőt jól | szemügyre veszi. A figyelmesen szemlélő úri-1 egyénben a fiatal embernek nem épen előkelő külseje, a gyinut még in ;ább megerősítette, s I e végből egyenesen a rendőr alkapitányhoz siet, s ctt a dolog felől jelentést teszeu. —Az alkapi- tánynak az úri egyén segélyével sikerült a gyanús fiatal embert még ugyanazon kereskedésben! feltalálhatni, s a hivatalos eljárás azonnal foga­natosíttatott. A városházánál kitűnt aztán, hogy a gyanú alaptalan, mert a fiatal ember bebi­zonyító, hogy ő nyíregyházai földbirtokos, s csak nemrég 4000 frtot örökölt készpénzben, azonkívül van Nyíregyházán emeletes háza, mely után évenkint 650 frt jövedelmet húz, stb. stb. Kétséget sem szenved, hogy ezek után a fiatal ember elbocsáttatott, s mint mond­ják, csupán azon csudálkozott, hogy Debre­czen városának milyen jól szervezett rendőr­sége van. A mi az egész ügyet illeti, itt senki nem hibás, csak maga a fiatal ember, minek hord ezrest magánál, s ha már van ezrese, miért nem visel keztyüt és czifra ruhát. Az alkapitány különben csak kötelességét teljesí­tette, midőn az illetőt igazolásra hívta fék V Mint Beregszászból tudósítják lapun­kat, a megkezdett szüretelésre igen kedve­zőtlen idő jár 1 A terhes fellegek egésznap ontják a nedvességet, mely a bort szaporítja ugyan, de egyszersmind el is rontja. A he­gyek örökös fellegben ülnek, a szőllőfürtök kezdenek itt és ott rothadva lehullani. A mustnak még határozott ára nincs. Különben meglehetős bort várnak, bár minőségileg va­lamivel gyengébbet a múlt évinél. x. A szabolcsmegyei agarász-egylet mu­latságát megzavarta a kellemetlen időjárás, évekóta f. hó 17-én és 18-án volt először Nyí­regyházán e férfias mulatság, s most se volt rá jóidő. [=] A csapi indóháznál levő restauratió ellen többféle panaszok merülnek fel. Az ét­kek méregdrágák és mellé ehetetlenek t Uram uram vendéglős uram 1 Nem illik a járó-kelő­ket annyira kiharácsolni! A szükségességet, mely szerint az utasoknak csakis ott lehet akarva, nem akarva étkezni, fel lehet ugyan használni s kizsákmányolni a meggazdagulásra. de ezzel nem arat magának senki becsületet I S majd oda leszünk kényszerülve, hogy more- patrio rakott tarisznyával és kulacscsal utaz zunk. (1) A „Vasárnapi Újság“ okt. 17-dik száma a következő tartalommal jelent meg Az első vasút építői. (Stephenson és Peas< arczképével.) — A mi vendégünk. (Költemény W. Rajka Teréztől.) — Temetkezési népszokás i sok. — (Varga Jánostól.) Baromfi-udvar. El ; mélkedés a közoktatásiminiszt. által kiadót i „Szemléltető képek“-ről, (képpel.) — Töröl sirkápolna (képpel.) — Az Egyesült államol . hírlapjai. A rejtelmes sziget. (Verne regény i képekkel.) A buda-pesti népszínház megnyi tása. A népszínmű a nemzeti szinházhan. - 1 Velencze. (Eredeti levél, Dr. Ballagi Aladártól. > — A hétről. — Irodalom és művészet, közin í- J tézetek, sakkrovat stb. rendes rovatok. Úgy an- a csak a „Franklin-társulat* kiadó-hivatalában a (Budapest, egyetem-uteza 4-dik sz.) megren- tt (lelhető: a „Képes Néplap“ legolcsóbb hetilap n I a magyar nép számára, mulattató és tanulsá- la I gos tartalommal, s a hazai és külföldi politi- ‘z I kát tárgyaló rendes rovattal. Előfizetési ára ;y félévre csak 1 frt Vegyesek. g Petőfi és Arany. Nagy emberek apró dől-1 d ait tudni mindenkinek óhaja. A fentebbi két I* desünkről, a magyar költészet királyairól a I j1 ipok érdekes apróságot hoznak, közöljük azokat. “ Midőn Petőfi először olvasta Arany János “ öldyját, melyet egy búzámban olvasott végig, * Iső kérdése az volt: „Hány esztendős az az v rany ?“ S midőn megtudta, hogy nálánál idő- 0 íbb, igy kiáltott fel: „Nem félek tőle!“ H. n >1 emlékezünk, ez Csecgery Antal szállásán irtánt. Most egy más adomát olvasunk a jj Hon “-ban, melyet szintén érdemes feljegyezni, p I szerint mikor először olvasta Petőfi Arany 11 ános verseit, annyira fellelkesült, hogy el- 11 tazott felkeresni Arany Jánost. El is ment c Íagy-Szalontára, de a költőt nem találta honn. * liatán mindenáron és azonnal kívánt vele ta- ilkozni, a szőlőskertbe utasították, hol A. J. üt oltogatott. Kiment tehát P. a szőlőskertbe, ^ íelyet ma a költő nevéről „Aranykertnek“ ne-1 * eznek, és csakugyan ott találta Aranyt egy ‘ is vadfa beoltásával bajoskodva. „No édes * zimbora — volt Petőfinek első szava — ime, j iOgy veled először beszélek, azt kívánom én I * ieked, hogy ez az általad épen most beoltott If a megfakadván, addig élj te, mig e fa dere- j iából számodra ki lehet vájni egy koporsót.“ * ízt a fát máig is mutogatják az Aranykert- * len, s hála az égnek 1 törzse még nagyon soká 1 ejlődik oly vastagságúvá, hogy koporsót le-1' letne belőle tákolni. — Hajléktalan fejedelem. Milanóban a baj- ' éktalan szegények között van egy fólséges ur 1 s, utódja egy valóságos királyi családnak; —r nelynek szintén voltak dicsteljes napjai. A ki- y •ályi család elszegényedett élő tagja VII. Leo, 1 Drményország királya, Korigosz herczege, ki- ' íek atyját 1845-ban az oroszok fosztották ' neg trónjától. Nem sokára Eríván lakosai fiát ’ íivták meg s kiáltották ki királyuknak VH-ik Leó névvel; hanem Szent-Pétervárról érkezettI1 rövid parancs elégséges volt, hogy azonnal I trónvesztett legyen. Javai elkoboztattak, s a 12,000 frank nyugdijat, melyet Oroszországi elébb engedélyezett, szintén elvonták tőle. Ez ország nélküli fejedelemnek voltak ugyan egyl időben pénzei angol és amerikai bankoknál,! hanem több kétségbeesett pénzügyi vállalko-l zása tönkre juttatá. Eladta ékszereit s más ér-1 tékes holmiját, mire csakhamar koldusbotra ju­tott, úgy, hogy most nejével és hat gyermeké­vel együtt Milanóban lakik, a legszomorubb szegénységben sinlődik s még ruházatra sem telik költsége. . — A ki gyermekét kidobja az ablakon. Bécsben a lerchenfeldiutczában vasárnap reg­gel borzasztó eset történt. Hajnal 4 óra táj­ban a városba jövő tejárusok a 41. sz. ház előtt egy kétéves gyermeket merev, eszmélet­len állapotban találtak és bevitték a legköze­lebbi őrtanyába. Midőn a ház -népe összefu­tott a szerencsétlen gyermek látására, közéjük lépett Eichinger Mihály napszámos és kijelenté, hogy ez az ő gyermeke, és ő dobta ki nem | rég az ablakon az utczára. A gyilkos e tettet teljes tndattal vitte végbe, de azt mondja, hogy kétségbeesés vitte rá. De miféle kétség- beesés volt ez? Eichinger, mikor megnősült 20,000 fórint értékű jószágot kapott hozomá­nyul, neki is volt kis vagyona, igy aztán kocs­mát nyitott; eleinte jól is folytak dolgai. Utóbb ázonban saját hibája miatt há^atíásjM; in­dult üzlete, s kénytelen volt a jószágot és a. korcsmát eladni. Neje két évvel ez’éjott meg­halt és három kis gyermeket hagyott hátra. Eichinger kicsapongó életet kezdett, elfecsé­relte vagyona maradványait, szegény ’gyerme­kei éheséget szenvedtek, ha kenyeret kértek, verést kaptak. A boldogtalan ember egyre sü- lyedt; rokonai segélyét a legdurvább hálátlanságggal viszonozta, sőt ipját egyszer késsel támadta mag. A gyilkosság előtti napon Eichinger 2 frtot kol­dult rokonaitól, de nem vett gyermekeinek kenyeret, hanem bérkocsin elment mulatni egy hírhedt házba. Másnap kellett bordozkodni a lakásból, melyért még nem fizetett bért. A hordozkodést azon kezdte, hogy az alvó leány­kát kidobta az utczára. Az embertelen atya át van adva a fenyitő bíróságnak, a kidobóit gyer­mek meghall a kórházban, a másik' két gyer­mekről a hatóság már gondoskodott. — A házasság és honosítás. — A bé­csi 2-dik kerületi egyesbiWság előtt leg­közelebb egy jelentékeny eset fordult elő, mely társadalmi fontossága miatt kiváló figyel­met érdemel. Katholikus házasság feloldása czéljából rendesen a következő eljárást szok­ták ajánlani: ha valaki egy katholikus házas­ságot feloldani akar, az külföldön szerezzen uj honossági jogot, térjen át más felekózétre és uj honossági helyén házasodjék' me£. — Ezt az eljárást követte Plank Antal bécsi hivatalnok is; biróilag elvált első nejétől és minthogy egy másik nőt, — llílaczova Máriát akarta elvenni, elment Nagy- Enyedre, házat, telket vett, magyar polgári jo­got szerzett, Bécsben áttért a protestáns hitre, I Nagy-Enyedre ment és ott házasságra lépett I Klaczova Máriával. — A rendőrség megtudta ez esetet és Plank egyszerre bigamiaperbe bo­nyolódott. A vizsgálatnak nem volt eredménye, de az ügyészség az osztr. törvények egy“ czik- kelyére hivatkozik, mely igy szól: „A ki kül­lőidre megy és ott házasságot köt, — mely a honi törvények szerint' — nem történhetett meg, oly vétséget követ el, mely 3—6 havi fogsággal büntetendő. Ezen ügy tárgyaltatott az említett bíróság előtt. Plank a tárgyaláson kijelenté, hogy ő külföldi és csak véletlenül tartózkodik Bécsben, hogy dr. Gu- nesch superintended is helyeselte az ő ter­vét és hogy Levinszky bécsi színművész szintén ily formán kötött házasságot A bíró I azonban vétkesnek mondotta Plankot és 14 napi fogságra ítélte el; ha ez ítélet jogerőre I emelkedik, az iratok a polgári bíróságnak fog­junk kiadatni a házasság érvénytelenségének -Imegállapítása czéljából; Plank azonban feleb- I bezet. I I • LEGIJJABB. ) — A magyar fiöldtehermentesltési köte­i lezvények rendes félévi nyilvános sorsolása f. lé. October 26-től bezárólag 30-ig, naponkint 1.1 reggeli 8 órától fogva, a m. földtehermentesi- •Itési pénzalap igazgatóságának hivatalos helyi- -Iségében fog megtörténni s az eredmény magá z I idején közzététetni. — Gladstone legújabb irata. Gladstone, -I az ismert angol államférfiu, szakadatlanul foly­• I tatja harczát a pápaság ellen. A „New Church k I Quarterly Rewiew“ czimü uj negyedévi folyS- S, irat legközelebb megjelent első füzete 35 öl­ni dalra terjedő tanulmányt közöl a volt minisz­ít terelnök tollából. Az irat czime „Olaszország i, I és egyháza,“ s igen fontos és érdekes eszmé­• I két fejteget. Szerző kiemeli, hogy Rómá bizo­lt Inyos tekintetben még mindig középpontja a i-1 keresztyén világnak, de nem olyan középpont, i- mely magához vonz, hanem olyan középpont, blmely eltaszit magától. A legtöbb európai ál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom